Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

1979. február 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÖLCSÉN TANULTAK 1978-BÓL Kilábalni a veszteségből Városaink jövője Beszélgetés Barna Gáborral, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával Hat városa van immár megyénknek. A városia­sodás felgyorsult folya­matával függ össze, hogy új városainkban is mind többen foglalkoznak az urbanizáció kérdéseivel, több tapasztalatcserére van szükség. Mindezek­hez sok segítséget adhat a Magyar Urbanisztikai Társaság, amelynek ren­dezvényei egyre gyako­ribbak Szabolcs-Szat- márban is. Barna Gá­borral, az urbanisztikai társaság főtitkárával ar­ról beszélgettünk, ho­gyan működik a társa­ság, s miként segítik a városiasodás kérdéseivel foglalkozó szakembere­ket. — Az urbanisztikai tár­saság negyven—ötven szak­ma képviselőit tömöríti — mondta a főtitkár. — A kü­lönböző tudományokból el­sősorban azt hasznosítjuk, ami az ágazat területi kap­csolatait érinti. Nagyon sok építészmérnök vesz részt a társaság munkájában. Ennek történelmi gyökerei vannak: az építészek kezdtek a város­sal foglalkozni. De éppen az az urbanisztika egyik érde­kessége, hogy bármely szak­ma felől meg lehet közelíte­ni. — Hogyan lehetne ezt egy példával érzékeltet­ni? — Anélkül, hogy bármi­lyen szakmai kérdést kezde­nék boncolgatni, csak arra utalok, hogy nyilván más­ként látja a városfejlesztés kérdését egy orvos, egy pe­dagógus, vagy egy közgaz­dász, és feltétlenül más szem­pontokat világít meg, mint egy építész vagy városrende­ző. Ügy gondolom, hogy mindazok be tudnak kapcso­lódni az urbanisztikai társa­ság munkájába, akik saját szakterületük szakmai része mellett annak térbeliségét is közel érzik magukhoz. A tár­saság azt a szemléletet pró­bálja terjeszteni, hogy a kü­lönböző dolgokat (jelen eset­ben a várost, városfejlesz­tést, városiasodást) egységes egészben lássuk, elvonatkoz­tatva a szűkebb szakmai ér­dekektől, szempontoktól. Eh­hez elengedhetetlen, hogy fó­rumot teremtsünk a sok szakmát képviselő emberek közös gondolkodására, együtt munkálkodására. II — Miként hasznosítják I az urbanisztikai társaság I rendezvényein elhangzó | I gondolatokat? — A mi társadalmi szerve­zetünk számára most két mód kínálkozik: egyrészt ön­maga, a szervezetben tömö­rülő szakemberek vélemé­nyének formálásával jelentő­sen hozzájárulhat az urbani­záció fejlődési lehetőségeinek feltárásához. Másrészt jelzé­seket adunk az illetékes ál­lami szerveknek, hogy egyes területeken időszerű lenne változtatni a jelenlegi gya­korlaton, vagy célszerű volna hozzálátni az előremutató, elemző felméréshez, terve­zéshez. — Hallhatnánk erre példát? — A harmadik városépíté­si tanácskozáson például sorra vettük a városépítés jellemző gondjait. Ezek na­gyon fontosak, hiszen a mintegy száz magyar város közül soknak hasonló problé­mái vannak, többségük fejlő­dő kisváros. A legkülönbö­zőbb szakmájú szakemberek véleménye az volt, hogy kez­deményezni kellene városépí­tési törvény alkotását, amely lényegesen kedvezőbb kere­teket teremthetne a városfej­lesztéshez, mintegy megtöbb­szörözhetné áz erőket. Az ur­banisztikai társaság pártfogó javaslatára az illetékes álla­mi szervek azóta tanulmá­nyozzák a törvényalkotással összefüggő kérdéseket, való­színű, hogy alkalmas időben sor is kerül városépítési tör­vény alkotására. Hasonlóan nagy jelentőségű lehet a zöld­területekkel foglalkozó szak­mai tanácsunk munkája, ja­vaslata is. A zöldterület szinte minden városnak lét­kérdés. Nyilvánvaló, hogy csak erdészeti vagy kertésze­ti szempontból megközelíteni és megoldani nem lehetséges. Az urbanisztikai társaság e téma tanulmányozására öt más, tudományos, művészeti szervezettel közösen nyolc­vantagú tanácsot alakított. Az idén Debrecenben rende­zünk majd konferenciát e témakörben, s azt tervezzük, hogy a konferencia ajánlása­it juttatjuk el az illetékes ál­lami szerveknek. — Hogyan kapcsolód­nak be az urbanisztikai társaság tevékenységé­be a szabolcsi városok, szakemberek? — Minden szabolcs-szat- mári város jogi tagja a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság­nak. Egyelőre még nincs erő arra, hogy helyi csoportokat is alakítsunk, ezért a megye városai is az észak-alföldi regionális csoporthoz tartoz­nak, s így legszorosabban a Hajdú-Bihar és a Szolnok megyei városokkal működnek együtt. Szeretnénk szaporíta­ni a megyéből származó vál­lalati jogi tagok számát, hogy az építők, tervezők, kommu­nális kérdésekkel foglalkozók képviselete is meglegyen. Jó alkalom volt a kapcsolatok javítására 1978-ban az alföldi kisvárosok Kisvárdán meg­tartott tanácskozása és Nyír­egyházán a Hild-érem odaíté­lése alkalmából rendezett ün­nepség. Az idén Mátészalkán kerülhet sor jelentősebb ren­dezvényre, amelyen a város és a városkörnyék kapcsola­táról cserélnek véleményt a Dunától keletre fekvő váro­sok vezetőivel. Mindezek azt jelentik, hogy ígéretes kap­csolat fejlődik a megye és az urbanisztikai társaság között — remélem, kölcsönös, ked­vező eredménnyel, — mond­ta befejezésül Barna Gábor. M. S. A veszteség mindig rosszul jön, különösen atkkor, ha az új év sem a legrózsásabban kezdődik. A három egész két tized millió forintos veszte­ség azonban nem jelent teljes eredménytelenséget. Erről beszél Radács Sándor, a köl­esei Kossuth Termelőszövet­kezet elnökhelyettese. — Soha sem öröm veszte­ségről beszélni. Szerencsére a tagság tudomásul vette, hiszen az ő szemük előtt zaj­lott le minden, látták az okot. Téli almából a tervezett 220 vagon helyett mindössze 65 vagon termett, s minőségben sem a legjobb. A kiesés közel nyolcmillió forint volt, ami­ből 6,5 milliót térített a biz­tosító. Rizsbő1! négy mázsát takarítottunk be egy hektár­ról. Máskor a harminc mázsa is megvan. Négy és fél mil­lió forint volt a kiesés. A do­hány szintén veszteséges lett, s ehhez jött még a három és fél milliós kárt okozó belvíz, aminek a felét térítette a biztosító. A belvíz ebben az évben sem kíméli a szövetkezetei. A legnagyobb területet január végén borította. Ajkkor a 4060 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetben 2300 hektáron állt a belvíz. Azóta már csökkent, de a búzának harmadát, a repcének pedig 80 százalékát érte kár. — A termelési értékünket — folytatja az elnökhelyet­tes — csak a felére tudtuk teljesítem. A költség termé­szetesen ugyanannyi ma­radt, mintha rekordtermést takarítottunk volna be. Az állattenyésztési ágazat mindezek ellenére túltelje­sítette két és fél millió fo-- rintta'l a tizenötmilliós ter­vét. — A tejelő tehenek átlag­ban 2600 liter tejet adtak, a 172 borjúból mindössze egy hullott el — sorolja az ered­ményességet mutató számo­kat ár. Kávási Pál főállatte­nyésztő állatorvos. — Jöve­delmező volt a húshasznú szarvasmarhánk és a juhászat is. Erre az évre az állatállo­mány minőségi és mennyisé­gi növelését, a nagyobb hoza­mok elérését, valamint a költségek csökkentését ter­vezzük. így a száznyollcvanas tejelő állományt év végére kétszázra szeretnénk fejlesz­teni háromezer literes hozam­mal. Az anyajuhállomá­nyunk 1800, amit 2600-ra emelünk. Az árbevételi ter­vünk az ágazatban tizenhét- millió forint. # Vetés víx alatt # A juhászat háttere # Nem bízzák a véletlenre # Önszanálás Mutatós számok, jól érzé­keltetik a fejlődést. Csakhogy a továbbfejlesztés érdekében szükség lenne állatférőhelyek építésére, különösen a juhok­nak a fülesdi üzemegységben. Itt már kialakult egy meg­felelő háttér — gyepgazdál­kodás —, s tervezik is egy háromezer férőhelyes anya­juhtelep építését. A sonkádi üzemegységben pedig a szarvasmarhatelep fejlesztése a cél, de egyelőre érre nin­csen lehetőséglük. A megyében két termelő- szövetkezetben termelnek ri­zsét, köztük a nagyobb terü­leten Kölesén. Tavaly ez a növény sem „jött be”. — Talán elég annyit emlí­teni az 1978-as tavaszról — mondja Máthé Ferenc rizs­termesztési agronómus —, hogy egy hónappal később kalászolt a szokásosnál a rizs. Igaz szép, egészséges, tömött kalászok voltaik ezek, csak éppen nem értek be. A rossz időjárás emellett párosult a napfényihiánnyal is. A veze­tőség úgy döntött, hogy csök­kentjük a rizstermő területet száz hektárral, és zabot ter­melünk helyette. Ez nem je­lenti azt, hogy a termelőszö­vetkezet lemond a rizsről. A j övéiben is akarunk ezzel a növénnyel foglalkozni, amit az is bizonyít, hogy ötven hektáron rekonstrukciót vég­zünk. Rizsből 120 hektáron 25 mázsás hozamot terveznek. A növénytermesztés többi ága­zatéiban is reális célokat tűz­tek maguk elé. Búzát az ősz- szel 680 hektáron vetettek, s 30 mázsás hozamra számol­nak. Szemes kukoricából negyven, míg dohányból ti­zennégy mázsa elérésével már teljesítik a tervüket. Ezt megfelelő tápanyag-gazdál­kodás mellett akarják elérni. Az őszi vetések és a tavasz- szal vetendők alá már ki­szórták a szerves és műtrá­gyát, időben megrendelték a szükséges vetőmagvakat is. Nem bízzák magukat a vé­letlenre, tanultak 1978-ból. A tavalyi év vesztesége 1979-re még nagyobb terhet ró. A gazdálkodás most nagy­fokú összpontosítást, szaksze­rű irányítást követel meg a vezetőiktől és a tagoktól egy­aránt. Nem sok, de nem is kevés az a hárommillió fo-' rint. Jó gazdálkodással fe­ledtetni lehet a múltat, nye­reséggel zárhatják ezt az évet. A hogyan továbbról így vélekedik Mihálka András főagronómus. — Amit lehetett, megtet­tünk, egyben jó tanulőévnek bizonyult 1978. Javítanunk kell a munkaszervezésünkön. A kitűzött céljainkat, terve­inket megbeszéltük a tagok­kal, részletesen ismerik, s mondhatom magukénak ér­zik. Kikértük a véleményü­ket, elmondták őszintén, amit nem is engedünk el a fülünk mellett. A veszteséget önsza­nálással oldjuk meg, fele-fe­le arányban a tartalékalap- ból és az amortizációból fe­dezzük. Reméljük, egy év múlva már számottevő nye­reségről számolhatunk be a zárszámadó közgyűlésünkön. Sípos Béla A nyírmadai Béke Termelőszövetkezet cserepestanyai tehenészetében Kiss Sándor gondozó tápot ad a jól tejelő szarvasmarháknak. (Gaál Béla felvétele) ] utka gyerekkori élmé­nye a pettyes, zomán­cozott tejeskannát ci­pelő öregekhez fűződik. Ne­kik segített esteien te a ha­talmas kádba önteni az illa­tos, friss tejet. Ott lábatlan- kodott cseperedő, tízéves lányként apja oldalán a falu­si tejbegyűjtőben, Tiszada- dán. Apja bíztatására a tejes szakmát választotta. Győr megyében, a Csermajorban működő élelmiszeripari szak- középiskolát végezte el. Gas- parik Jutka érettségi után a mátészalkai tejüzembe ke­rült, majd Nyíregyházára, közelebb az otthonhoz. Itt érzi jól magát. A tej­birodalomban. A precíz gé­pek, a pasztőröző, a tejet rej­tő hatalmas tankkocsik kö­zött, a gépsorok mellett, amelyek ontják az ízes jog­hurtot, kefirt, tejfölt a külön­böző tejtermékeket. Tetőtől talpig hófehérben. — Szereti a tejet? — Hogyne szeretném. Bár gyerekkoromban nem vol­tam odáig érte.' Csak a pasz­tőrözött, forralt tejet kedve­lem. — ön szerint milyennek kell lennie a jó tejnek? — Nézze, itt szigorú tech­nológia van, ennek meg kell felelnie. Munkarendje szigorú. Ti­zennyolc éves kora óta ti- zenkétórázik. Reggel hatkor kezd, este hatkor végez. Itt ismerkedett meg férjével is. A szerelemből házasság' lett. Feri, a férje lakatos. 1978 augusztusában esküdtek meg. Tizenöten dolgoznak a keze alatt. Lányok-asszonyok. Akad köztük férfi is. ö a Hámán Kató Szocialista Bri­gád vezetője. Nem dicsek­szik, hogy jó brigád. Inkább a gondok, a fluktuáció ag­gasztja. „Kicsi a stabil mag, de ez az összetartó kovász”. Amikor férjhez ment, a bri­gád ajándékutalvánnyal lep­te meg. Gondoskodó és figyelmes. Ezért is választották meg szakszervezeti bizalminak. Ha látja, hogy valaki többet húz, szól érdekében. Hadabás Józsefné a „Fincsi” tejszín­habgyártó. Legalább tíz éve munkás. Jutka keveselte az órabérét és szólt az illetéke­seknek. Amikor a vaj adago­ló László Józsefné béreme­lését tárgyalták, akkor is Jutkával értettek egyet. S hogyne viselte volna szivén a sokgyermekes Juhász Ist­vánná segélyezési kérelmét, „ö a tejüzemben segédmun­kás, s van otthon apró gye­rek is, nagyobb is vegyesen. Kell ruházkodásra az a kis pénz, amit kapott.” Ügy tűnik, hogy Jutka ere­jén felül vállal? Meglehet, de így szereti. Tagja a KISZ- bizottságnak. Tennelésfele- lős. Amikor szóba került, sok a csellengés, fegyelme­zetlenségek tapasztalhatók, a pártvezetőség arra kérte a KISZ-foizottságot, elemezze az okait. Ö is ott volt a bri­gádban. Feltárták a hibákat, a műszakkezdés- és végzés időcsúszásait, a kiesett mun­Jutka, fehérben Szedőedény gumimatracból A mezőgazdasági főiskolai tangazdaság apagyi üzemében az asszonyok a nyári alma­szedéshez 2500 darab alul üríthető szedőedényt készíte­nek kiselejtezett gumimatrac­ból. Képünkön: Hegedűs Im- réné szabás közben. (Elek Emil felvétele) Motor­tekercselő A Nyíregyházi ELEKTER- FÉM Szövetkezet tekercselő­üzemében Mirrföldi Jánosné a miskolci házgyár megrende­lésére készülő hegesztő gene­rátor meghajtó motorját te­kercseli. (Császár Csaba fel­vétele) Kiosztották a nyereséget Kiosztották a nyereséget — a megyei iparvállala­tok között elsőként — a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vál­lalat 8 gyáregységében és központjában. Az elmúlt évi termelés eredményeként ki­osztható nyereség összege 4,1 millió forint volt. Vállalati átlagban egy dolgozónak 12,4 napi keresetnek megfelelő, 1550 forint nyereség jutott. kaidők okait, a szervezetlen­ségből adódó gondokat. Az­tán javaslatokat készítettek megszüntetésükre. Szereti a fegyelmet, igé­nyes önmagával szemben is. „Egyszer elkéstem, egyszer elaludtam én is. Szégyelltem magam. Méghozzá össze is futottam az üzemvezetőm­mel, Márföldi Istvánnal, aki megkérdezte tőlem: most kezdődik a munkaidő? Azt hittem, elsüllyedek.” Élete nagy eseménye volt, amikor taggyűlésen tárgyal­ták felvételét a pártba. Nem mond nagy szavakat, miért is lett a párt tagja. Kérte, úgy érezte, így hasznosabb tagja tud lenni a társada­lomnak. Tavaly került mellére először a kiváló dolgozó ki­tüntetés. Büszke rá. Farkas Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom