Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 20. (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió határozottan követeli, hogy szüntessék meg az agressziót és hala­déktalanul vonják ki a kínai csapatokat a Vietnami Szo­cialista Köztársaság terüle­téről. El a kezekkel a szocia­lista Vietnamtól! Hangoztat­ja a szovjet kormány vasár­nap délután Moszkvában köz­zétett nyilatkozata. Világszerte felháboro­dást keltett Kína Vietnam ellen elkövetett agresszió­jának híre. Számos kor­mány és szervezet nyilat­kozott elítélően és aggoda­lommal a kínai—vietnami határon lezajló események­ről. A Lengyel Népköztársaság kormánya vasárnap nyilatko. zatban ítélte el a kínai ag­ressziót és határozottan kö­vetelte, hogy a Kínai Nép- köztársaság fegyveres erői azonnal szüntessék be beha­tolásukat a vietnami terüle­tekre és szüntessék be harci tevékenységüket. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja és a csehszlovák kormány állásfoglalásában megállapítja, hogy a Peking által elkövetett agresszió a nagyhatalmi sovinizmus és hegemonizmus, a szocializ­mus és népellenes politika egyenes következménye, amely a világbéke, a nem­zetközi biztonság és az em­beriség létérdekei ellen irá­nyul. A Béke-világtanács Hel­sinkiben kibocsátott felhívá­sa megállapítja, hogy a Vi­etnam elleni fegyveres tá­madással a kínai vezetők maguk leplezték le politiká­juk tényleges arculatát. A Szakszervezeti Világ- szövetség prágai nyilatkoza­ta Délkelet-Ázsia békéje el­len elkövetett nyílt támadás­nak nevezi Kína fegyveres agresszióját és teljes támoga­tásáról, harcos szolidaritásá­ról biztosítja a vietnami né­pet. A Szíriái Kommunista Párt nyilatkozata „hitszegőnek” nevezte a kínai politikát és a Szíriái kommunisták nevé­ben szolidaritásáról biztosí­totta a vietnami népet. Az NSZK külügyminisz­tériumának szóvivője vasár­nap kijelentette, hogy a nyu­gatnémet kormány súlyosan aggódik a Vietnam ellen el­követett kínai invázió miatt és figyelemmel követi az ese­mények menetét. Morardzsi Deszai, indiai miniszterelnök „mélységes megdöbbenésének és aggo­dalmának” adott hangot va­sárnap a kínai—vietnami ha­tár térségében lezajló ese­ményekkel kapcsolatban és rámutatott, hogy a béke helyreállításának első lépése, ként a kínai csapatokat ki kell vonni Vietnamból. Nagy-Britanniában is visz- szatetszést szült Kína Viet- nam-ellenes agressziójának híre. Frank Allaum, a kor­mányzó Brit Munkáspárt el­nöke a vezetőség több tagjá­val egyetértésben azt köve­telte a kormánytól, hogy a kí­nai agresszió fényében vál­toztassa meg álláspontját a Harrier elnevezésű helyből felszálló repülőgépek ügyé­ben, és ne adjon el ilyen fegyvert Kínának. A japán kormány, amely külügyminisztere útján ki­adott első hivatalos nyilat­kozatában vasárnap még csak „sajnálkozását” fejezte ki a „kínai—vietnami viszály fordulata miatt”, később fel­szólította Pekinget csapatai­nak a Vietnami Szocialista Köztársaság területéről való visszavonására. Ezt Szonoda Szunao kül­ügyminiszter közölte hétfőn a parlament interpellációs vitájában. Szonoda szerint a szigetország kabinetje „ha­tározott tiltakozást” is beje­lentett Kínánál, „a kínai—vi­etnami határon kirobbant konfliktus miatt”, s felszólí­totta „a feleket a harci cse­lekmények megszüntetésére”. A japán külügyminiszter Dmitrij Poljanszkij szovjet nagykövet jelenlétében szük­ségesnek tartotta külön hangsúlyozni, hogy „a japán kormány véleménye szerint a Vietnami Szocialista Köz­társaság ellen végrehajtott kínai fegyveres invázió nem Lázár György fogadta Vietnam nagykövetét Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja a Minisztertanács elnöke hétfőn kérésére fogadta Nguy­en Phu Soai-t, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapes­ti nagykövetét. A vietnami diplomata átadta kormányának február 17-i nyilatkozatát a pekingi vezetés Vietnam ellen elkövetett agressziójáról. Nguyen Phu Soai köszönetét mon­dott a Vietnam igazságos harcát teljes támogatásáról biz­tosító magyar állásfoglalásért. Ájatollahok, tábornokok, kommunisták Ifjúsági tiltakozó nagygyűlés volt Budapesten a műszaki Egyetemen. A fiatalok elítélték Kína brutális agresszióját Vietnam ellen. (Kelet-Magyarország telefotó) kívánatos az ázsiai és a nemzetközi béke szempont­jából.” A Bolgár Népköztársaság kormánya vasárnap este köz­zétett nyilatkozatában meg­bélyegezte a szocialista Viet­nam ellen elkövetett kínai agressziót, és hangsúlyozta, hogy a vietnami nép számít­hat a bolgár nép testvéri szo­lidaritására. A nyilatkozat rámutat, hogy a kínai ag­resszió jogosan váltja ki a világ összes haladó és béke­szerető erőinek aggodalmát és felháborodását. A kínai agresszió hírére vasárnap Bulgária-szerte tiltakozó nagy­gyűléseket tartottak az üze­mekben és gyárakban. A nagygyűléseken a bolgár dol­gozók elítélték a kínai veze­tés hegemonista politikáját, és szolidaritásukról biztosí­tották a testvéri vietnami né­pet. * Hétfőn megyénk számos vállalatánál, nagyüzeménél tartottak a dolgozók mun­kásgyűléseket, amelyeken til­takoztak Kína Vietnam elle­ni agressziója miatt. A részt­vevők — brigádok, üzemré­szek kollektívái — elítélték a barbár támadást és kifejez­ték szolidaritásukat a hős vietnami néppel. A Taurus Gumiipari Vál­lalat nyíregyházi gyárában a kora délelőtti órákban egy­idejűleg 15 helyszínen gyűl­tek össze a dolgozók. Tilta­kozó táviratokat fogalmaztak meg, melyekben hangot adtak felháborodásuknak a kínai agresszió miatt. A kínai csa­patok Vietnamba való betö­rése a világ egyetlen béke­szerető emberét sem hágy- hatja közömbösen — fogal­mazták meg a Taurus dolgo­zói. A támadással a pekingi vezetés megmutatta igazi ar­cát, bebizonyította a világ­nak, hogy jelszavaival milyen jövőt tervez, s hogy Kína ka­landor módjára gondolkodik a világ sorsáról. Műszakváltáskor az autó­buszjavító üzemcsarnokban gyűltek össze a Volán 5. sz. Vállalatának dolgozói, hogy felemeljék szavukat a kínai agresszió ellen. Táviratukban, melyet az Országos Béketa­nács címére küldtek el, ki­fejezték a fegyveres támadás miatti felháborodásukat. Ugyancsak elítélték a kínai provokációt s együttérzésü­ket nyilvánították Vietnam népével a MÁV záhonyi át­rakókörzetének munkásai. A vasutas kollektíva jelenlété­ben felolvasták a tiltakozás jegyében megszövegezett táv­iratot, amelyet Kína buda­pesti nagykövetségének cí­meztek. Számos helyen — falugyű­léseken, KISZ-szervezetekben — ítélték még ei a barbár kínai támadást, s követelték az agresszorok azonnali visz- szavonulását. Tovább tartanak a kínai háborús akciók Vietnam észa­ki határtérségében. A hétfői hanoi lapok tájékoztatása szerint a Vietnam-ellenes ag­resszív háború első két nap­ján, szombaton és vasárnap több ezer támadó kínai ka­tonát tettek harcképtelenné, mintegy 80 harckocsit sem­misítettek meg, s jó néhányat zsákmányul ejtettek a viet­nami védelmi erők. A kínai alakulatok valamennyi vi­etnami határtartományban súlyos veszteségeket szenved­tek. Több kínai hadoszlopot körülzártak a vietnami vé­delmi erők. Jerzy Mfley Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA; BÁBA MIHÁLY 39 — De így sem dolgoztál meg a keresett összegért. — Az ötlet gyakran fonto­sabb, mint a munka. Az öt­letért fizetnek. Mondok még egy példát: az ügyesen al­kalmazott „ellenreklám” gyil­kos szer lehet a konkurren- cia számára. — És az előírások a „nem becsületes konkurrenciá”- ról? Hiszen magad mondtad, hogy ezt az USA-ban nagyon szigorúan büntetik. — El kell tudni kerülni. Még olyan módon is, ahogy én a „fehér lazac”-cal csi­náltam. Mint ahogy Fordék csinálták, amikor néhány év­vel ezelőtt kibocsátották a híres „Falcon”-jukat. — Nem hallottam erről. Hogy történt? — A „Falcon” szenzáció akart lenni az amerikai pia­con. Ez volt az első, az ame­rikai feltételeknek megfele­lően, kis köbtartalmú autó. Rendkívül keveset fogyasz­tott, olcsó volt, és luxus kivi­telű. Ford, viszonylag koráb­ban kezdett ehhez a munká­hoz, mint a legkomolyabb konkurrense, a General Mo­tors, és reménye volt arra, gyobb titokban folyt. A pró­bákat is éjszaka végezték, a Ford-cég próbapályáján. Ilyenkor a közeli gyárépüle­tekből is eltávolítottak min­denkit. Végre minden elké­szült, beindult a szalagter­melés, ugyanakkor megin­dult az új típusú autó reklá­mozása. Elhatározták, hogy 1959. január elsején dobják piacra az USA minden álla­mában egyszerre. — Ugyanakkor a konkur- rencia megelőzte Fordot és korábban piacra dobta a ha­sonló kiskocsit? — Nem! A titok titok ma­radt. Az első hír, hogy Ford új típusú kocsit fejezett be, meglepte a General Motors- céget, amely hasonló autót egy esztendő múlva szándé­kozott piacra dobni, mert el volt foglalva az európai piac­cal: megvásárolta az Opelt, és a híres Opel-Rekord gyár­tására készült. — Hogyan lehetett akkor ártani a Fordnak az új típu­sú autó piacra dobásával? — Ártani nem lehetett, de nevetségessé tenni igen. Mint említettem, a „Falcon”-t 1959. január elsején akarták piacra dobni. Erről az egész amerikai sajtó óriási hirdeté­sei adtak hírt: „Mától kezdve hogy megelőzi. A „Falcon”- a Ford-cég minden üzletében non végzett munka a legna- vásárolhatsz „Falcon”-t. Másnap az egyik amerikai lapban megjelent egy hirde­tés : „Használt Ford-Fal­con-t féláron eladok.” A sajtó megismételte és ma­gyarázta a hirdetést. 180 mil­lió amerikai jót nevetett a nagyszerű viccen. Henry Ford őrjöngött. Különleges nyomozást folytatott, hogy megtudja, ki adta fel az „át­kozott hirdetést”. Semmit sem jelentett. A konkurren- cia is tudott titkot tartani, az új típusú autót nevetségessé tették. Milyen lehet annak a kocsinak az értéke, amelyet már másnap, az első eladási nap után, féláron lehet ven­ni? — Ezzel az ötlettel is jó összeget kereshetett valaki. — Ó, biztosan többet, mint az illatszeren. Különben nemcsak a reklámon lehet pénzt keresni. — Például? — Például a hordón, az egyszerű tölgyfa hordón, amit a bor, a pácolt, vagy sózott húsfélék tárolására használ­nak. Óriási a kereslete Dél- Amerikában, különösen Ar­gentínában és Brazíliában. Az Egyesült Államokban és Kanadában van ugyan egy kevés tölgy, de az alig ele­gendő a saját szükségletük­re. — Miért nem csinálják a hordókat másféle fából ? Sem Brazíliában, sem Argen­tínában nincsenek szűkében az erdőn ék. — A meleg égövi fák nem alkalmasak erre. Vagy pu­hák, vagy gyantásak. A tölgy előnye, hogy hallatlanul ke­mény. Ennek köszönhető, hogy a hordó tartalma nem változtatja meg a színét és az ízét. — De mi közöd volt neked a hordókhoz? — Ez az! Egyik brazíliai kereskedő ismerősömnek nagy mennyiségű tölgyfa hordóra volt szüksége. Elment New Yorkba, de ott sem talált. Az­után hozzám fordult segítsé­gért. Nagyon magas árat ígért Jól lehet rajta keresni. Tud­tam, hogy a világon a leg­jobb tölgyfa hordókat az egyik európai államban ké­szítik, s ennék az államnak kereskedelmi külképviselete van Angliában. Tehát hozzá­juk fordultam és megkér­deztem, lehetséges-e a hor­dók beszerzése náluk. Soké­ig vártam a válaszra. Végül telefonon megkaptam az el­utasító választ. Ebben az ál­lamban tilos a tölgyfa kivite- ' le. Tehát a hordókat nem ad­hatjuk el. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Más legyintett volna és kész — mondta Henio —, de nem én. Elhatároztam, már a sport kedvéért is, hogy megszerzőm a hordókat. És megszereztem. — Megkaptad az engedélyt a megfelelő hatóságtól a tölgyfa kivitelére. — Nem. Senkihez nem for­dultam ilyen kéréssel. Egy­szerűen ugyanennek az ál­lamnak egy másik kereske­delmi kirendeltségéhez for­dultam egy nagyobb mennyi­ségű szállítmányügyben. Tudni kell, hogy ennek az ál­lamnak óriási mennyiségű sója, és régi híres, több száz éves sóbányája van. Sokkal többet termelnek, mint amennyi a belső szükségletre elegendő. Szóval, az az állam nagyon megörült, hogy akadt valaki, aki sót vásárol. Én csak egyetlen feltételt szab­tam — vásárolok sót. De csak tölgyfa hordóban. Beleegyez­tek, csak a csomagolás árát kellett megfizetni. — És hogyan végződött az ügy? — Az árut az egyik brazí­liai kikötőbe irányítottam. (Folytatjuk) □ császár menekülésszerű távozásában, az általa kinevezett kormány és Baktiar miniszterelnök megbuktatá­sában, a nemzeti demokratikus forradalom győzelemre juttatásában jelentős szerepet játszottak az ellenzéki csoportosulások. Mi­előtt azonban a szivárványszínű ellenzék ismertetésére rátérnénk, szeretnénk meg­jegyezni, hogy a korábbi jelentések olyan színben tüntették fel Baktiart, mint aki Moszadik kormányának tagjaként a de­mokratikus átalakulások híve volt. Baktiar ■valóban miniszterhelyettes volt Moszadik kormányában, majd annak bukása után is ellenzéki álláspontra helyezkedett a császár egyes intézkedéseivel szemben. Tény azon­ban az is, hogy Baktiar unokatestvére a sah második feleségének, Sorayának. Ne­héz lenne ma megítélni, mennyire játszott szerepet ez a körülmény a miniszterelnöki tisztség elfogadásában. Tény azonban, hogy az adott pillanatban ez mégis a császár szolgálatának számított és akadályként je­lentkezett a nemzeti demokratikus forra­dalom útjában, ezért bukása törvényszerű volt. Ami a politikai pártokat és csoportokat illeti, abból mindenekelőtt a siita egyházat kell kiemelni. A 35 milliós Irán lakosságá­nak 90 százaléka mohamedán vallású. Az iszlám siita szárnya — más irányzatokhoz hasonlóan — azt vallja, hogy az állami és a társadalmi életnek a Koránra kell épül­nie. Az Iránban a hetedik században meg­jelent vallási irányzatnak azonban nincs „pápája”, csak több egyenjogú vezetője. Ezek az ajatollahok, a vallás és a farszi nyelv szóhasználata szerint „isten válasz­tottja”, akik elvben egyenlőek, s nem Is­merik el az uralkodót a legfőbb vallási ve­zetőnek. Ez ad alapot ahhoz, hogy fellép­jenek az államrend és annak vezetője el­len, ha az szerintük nem tartja be a val­lási előírásokat. A vallási vezetők a népi mozgalom kezdete óta gyakran hivatkoztak az 1906-ban elfogadott alkotmánynak arra a cikkelyére, amely kimondja, hogy a val­lási vezetőkből álló külön bizottság fe­lülvizsgálhat minden olyan döntést, amely ellentétben áll az iszlám törvényei­vel. Az egyház tehát óriási mozgósító erőt jelentett egy olyan országban, amelynek lakossága döntő többségében írástudatlan volt, s a mintegy nyolcvanezer mecset a véleménynyilvánítás — tegyük hozzá, hogy nemcsak a szigorúan vett egyházi véle­ménynyilvánítás — fórumává vált. A korábbi polgári ellenzék nehezen meg­határozható laza tömörülés. Tagjai között megtalálhatók a Moszadik-kormányzat ak­kori hívei, a polgárság képviselői, liberális gondolkodású értelmiségiek, s nem utolsósor­ban azoknak a családoknak a képviselői, akik a császári önkény következtében veszítették el kiváltságaikat, s az utóbbi időben volt katonatisztek, sőt tábornokok is csatlakoz­tak hozzájuk. Ennek a csoportosulásnak a kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Front, amelynek főtitkára, Karim Szand- zsabi az ideiglenes kormány külügyminisz­tere lett. A Mozgalom elnevezésű haladó szervezetet írók, újságírók és művészek hozták létre Vezetője, Ali Szajed Dzsavadi író, az ideiglenes kormány belügyminisz­tere. A balszámy lektekintélyesebb képviselője Iránban vitathatatlanul a Tudeh (Kommut nista) Párt, amely 1920-ban alakult meg Iráni Kommunista Párt néven, de 1925-ben Reza kán, a most megbuktatott császár ap­ja rendeletileg betiltotta. Tizenhat eszten­dei illegalitás után, a második világháború idején, a nemzetközi munkásmozgalom fel­lendülésének periódusában Tudeh (Nép) Párt néven alakult meg ismét és az 1943-as választásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A második világháborút követő el­ső — 1947-es — választások előestéjén a párt vezető kádereit letartóztatták és kivé­gezték, majd 1949-ben magát a pártot is újból illegalitásba kényszerítették. A párt azóta külföldről végezte a szer­vező munkát. Ennek ellenére különösen az olajbányákban és az ipari üzemekben je­lentős tömegbefolyásra tett szert, ami a győzelemre jutott tömegmozgalom idején is megnyilvánult Legutóbbi felhívásában a párt a legalizálás igényével lépett fel. Kho­meini és környezete jövőbeni szándékainak és céljainak egyik fokmérője lesz, vajon hozzájárul-e a Tudeh Párt szabad műkö­déséhez. Kanyó András Vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom