Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
4 KEfcET-MAGYARORSZÁG 1979. február 18. HÉTFŐ: Vadzspaji indiai külügyminiszter Pekingbe érkezett — Brown amerikai hadügyminiszter Ammanban Husszein jordániai királlyal tárgyalt — Harcolt törtek ki Csádban Malloum elnök és Habré miniszterelnök hívei között KEDD: A Magyar Népköztársaság elismerte Bazargan kormányát — Leonyid Brezsnyev fogadta Francois-Poncet francia külügyminisztert — Eltemették Edvard Kardeljt — Nyilvánosságra hozták a Francia Kommunista Párt új alapszabályának tervét, amely a XXIII. kongresszus elé kerül SZERDA: Carter amerikai elnö*k Mexikóba érkezett — Ismeretlen tettesek elrabolták és megölték az USA kabuli nagykövetét — Kína is elismerte az új teheráni kormányt CSÜTÖRTÖK: összetűzések Tabrizban és több más iráni városban — Libanonban a keresztény jobboldal ismét fegyveres akcióba kezdett — Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök sajtókonferenciáján az enyhülésről nyilatkozott PÉNTEK: Ceausescu tárgyalásai Bulgáriában — Üjabb lövöldözések az iráni fővárosban — Halálra ítélték és kivégezték a sah hadseregének és titkosszolgálatának több vezetőjét SZOMBAT: Erich Honecker tárgyalásai Líbiában — Az indiai külügyminiszter hivatalos látogatása végén a kínai vidéki városban járt — Brown amerikai hadügyminiszter Kairóban Phan Van Dong Kambodzsa fővárosában Heng Samrinnal tárgyalt. A hét három kérdése Iránban szédítő iramban követik egymást az események: a sah rendszere megbukott, a síita vallási vezető, Khomeini eszmei és politikai irányításával Bazargan kormánya átvette az ország ügyeinek irányítását, provokátorok és terroristák újra meg újra összetűzéseket, véres akciókat kezdeményeznek, a termelés még nem indult meg. A tőkés világ egy új olajválság fenyegető árnyéka láttán azt kérdi: mikor és mennyi olajat remélhet Irántól? O Mikor és mennyi olajat remélhet Irántól a tőkés világ? A nyugati olajfogyasztók és a nagy nemzetközi olajmonopóliumok viszonylagos megkönnyebbüléssel fogadták az iráni fordulatnak azt az elemét, hogy — gyorsan ment végbe! Az ő érdekük és igényük elsősorban az, hogy minél 'hamarabb induljon meg az olajtermelés Iránban! Egy hosszan tartó válság az olajkutak tartós elzárásával súlyosan érintené Nyugat-Euró- pát, Japánt, de —■ kisebb mértékben — az Egyesült Államokat is. A teheráni események forgatagában éppen ezért különös figyelmet szenteltek Khomeini ajatol- lah és az új kormány olyan felhívásainak, amelyek a hét végére a munka felvételét szorgalmazták. Tokióban és Londonban, Bonnban és Párizsban azt remélik, hogy még az év vége előtt legalábbis a felét eléri majd az iráni olajexport annak, ami a forradalom előtt volt. A gazdasági szakértők azt emlegetik, hogy az új teheráni kormánynak is sürgetnie kell a szállítások megindítását, hiszen csak az olaj- bevételből tudja előteremteni a mezőgazdasági termékek vásárlásához, szükséges devizát, márpedig mindenekelőtt a nép élelmiszer-ellátásáról kell gondoskodnia. Persze az iráni olajtermelés újbóli megindításához nem elég a központi elhatározás, az új kormány döntése: az idegen műszaki személyzet kevés híján teljes egészében elhagyta Iránt a válság utolsó heteiben. Nem volt népszerű dolog amerikainak lenni a forrongó országban ... Üj műszaki gárdát toborozni — idő kérdése. Az új kormány célul tűzte ki az iráni olaj államosítását, ez azonban nyilván jogi és politikai problémáikat fog felvetni, ezek megoldásához is idő kell. Mindez a nemzetközi olajpiacon az olaj árának újabb emelkedését eredményezi, a kisebb arab olajsejkségek máris hordónként 20 dollárért adják a fontos nyersanyagot. Az OPEC, az olaj- exportáló országok szervezete a hírek szerint rövidesen felülvizsgálja a tavaly decemberben hozott döntést és az akkor elhatározott 14,5 százalék helyett 20 százalékkal növelik az idén az olaj árát. O Mi húzódhat meg a látszólagos bel viszály mögött Csádban? Csádról tudni kell, hogy majd tizennégyszer akkora, mint Magyarország. Az 1960 óta független ország, amely francia gyarmat volt az Afrika közepén húzódó óriási sivatagi vidék egyik nagy darabján terül el. „Isten háta mögötti” volta egyszerre akadályozta meg, hogy a világ odafigyelhessen, mi történik ott, és tette lehetővé, hogy az újgyanmatosítók természeti kincsek után kutathassanak, no meg hogy a maguk érdekeit szolgáló embereket fogadhassanak fel. Ügy mondják, hogy Csádban sok az urán, a bárium, a wolfram és egyéb értékes érc... Franciaország, a korábbi gyarmatosító másfél évtizeden át Tombalbaye elnök szolgálatait vehette igénybe, aztán egy katonai puccs során Malloum tábornok került hatalomra. Tombalbaye ellen csakúgy, mint Malloum ellen az ország északi, szaha- rai, Líbiával szomszédos részein az úgynevezett Froli- nat, a Csádi Nemzeti Felsza- badífási Front egységei harcoltak. Ezek között'sem volt azonban egység ... Az egyik csoport, az, amely 1974-ben a francia régész, Claustre asz- szony elrablásával és jókora összegű váltságdíjnak a francia kormánytól való kicsikarásával vétette észre magát, egy bizonyos Hissen Habré parancsnoksága alatt állt. Tavaly — általános meglepetésre — Habré látványosan kibékült Malloum tábornok, kai és annak miniszterelnöke lett! Most viszont január közepén kettejük között kenyértörésre került sor, egymás embereit sorozatosan letartóztatták. Mígnem aztán ezen a héten szabályszerű harcok ki nem törtek az államfőhöz hű katonák, rendőrök és Hissen Habré emberei között. N’djaména, a főváros (régi nevén: Fort Lamy) utcai harcok színhelyévé vált. A hivatalos Párizs „szomorú szemlélőnek” mondja magát csupán, s azt hangoztatja, hogy nem kíván beavatkozni Csőd belügyeibe. Aligha semleges azonban a csádi kincsek kiaknázásában érdekelt francia monopoltőke, amely Csádban semmiképp sem lenne hajlandó csődbe menni. Az igazi kegyelt Hissen Habré, akinek lázadó múltjában biztosítékot és alibit látnak az igazi felszabadító erőkkel szemben. Hol tart Andreotti az új olasz kormány megalakítását célzó alkudozásaiban? Az olaszok született diplomaták, született politikusok, persze, a szónak abban a régi, rosszallást is tartalmazó értelmében: az, aki Itáliában hivatásos politikus, elemében érezheti magát a kormányválság alkudozásaiban, vitáiban, véget nem érő tárgyalásaiban. Természetesen nemcsak az ilyen szemé, lyes adottságok játszanak közre abban, hogy hosszan elhúzódnak a pártok vezetőinek sorozatos találkozásai, hanem mindenekelőtt az a tény, hogy mélyreható társadalmi, gazdasági és politikai ellentétek húzódnak meg a pártviták mögött. A tőkés .yákágot Olaszország is nagyon megsínyli, nagy a mun. kanélkülliség, a déli tartományokban ijesztő az elmaradottság, más gazdaságpolitikára van hát szükség. Olyanra, amilyet a kommunisták ajánlanak ... A társadalmi és politikai válság egyik jele a terrorcselekmények szörnyű elszaporodása. Ez ellen csak egy erős államhatalom len. ne képes fellépni, olyan rendőrség, amelyet megtisztítottak a szélsőjobboldal vagy a maffia beépített embereitől.. . Az OKP javaslataira — amint ezt pénteken Berlin- guer kifejtette — Andreotti a kereszténydemokraták névé. ben kitérő vagy elutasító választ adott. A válság tovább tart. Mert a kommunisták nélkül tartós megoldást nem lehet találni Itália gondjainak eloszlatásához. Pálfy József AZ IRÁNI VIHAR (3.) A Perzsa-öböl csendőre □ z elűzött iráni uralkodónak a katonai hatalomról szőtt álmai arra épültek, hogy a washingtoni pat- rónusok rendkívül fontos szerepet szántak országának a kommunizmus és a radikális nacionalizmus terjedésével szemben. Másfelől a katonailag erős Iránnak kellett biztosítani Szaúd-Arábia, Kuvait, az emirátusok és természetesen az iráni kutak olajának útvonalát Japán, az USA és Nyugat-Európa felé. Másszóval az Egyesült Államok is arra törekedett, hogy Iránt az amerikai globális stratégia erős láncszemévé építse ki a Japántól a Földközi-tengerig terjedő térségben. Az amerikai—iráni szövetség értéke dollárokban és fegyvertípusokban is lemérhető volt. Egybehangzó jelentések szerint az elmúlt két évtizedben a közép. keleti ország 36 milliárd dollárért vásárolt modern haditechnikai felszerelést, elsősorban az Egyesült Államoktól Az utóbbi öt évben pedig a teljes amerikai fegyverexport felét Irán kapta. 1972-ben Nixon akkori elnök teheráni látogatása alkalmával született a megállapodás: Irán bármilyen amerikai fegyvert megkaphat, kivéve az atombombát. Meg is kapott. Az amerikai hadiipari részvényesek legnagyobb örömére Irán a legkorszerűbb önjáró lövegeket, harckocsikat és repülőgépeket, sőt utóbb egy tengeri hatalomhoz illő mennyiségben rendelt hadihajókat is, amelyeket pedig eleve az elavulás veszélye fenyegetett, mert mire az iráni személyzet megtanulta volna kezelésüket, addigra az idő túlhaladta volna a felszerelés egy részét. Hogy e paradox helyzeten enyhítsenek, ezerszámra érkeztek amerikai tanácsadók Iránba. A hivatalos katonai tanácsadók létszámát hétezerre becsülték, de a „civilekkel” és családtagjaikkal együtt létszámuk elérte a 40—45 ezer főt, legalábbis ennyi ember elszállítására készítettek tervet a Pentagonban, amikor a múlt év végén forrósodni kezdett a talaj a lábuk alatt. Amerikai szakértők működtek Isz- fahánban, a világ legnagyobb helikopteriskolájában, amerikai specialisták irányításával képezték ki a császári testőrség és az elit ejtőernyős hadosztály katonáit; mindenhol jelen voltak a gomba módra szaporodó légi- és haditengerészeti bázisokon, nem is beszélve azokról az amerikai ellenőrzés alatt álló támaszpontokról, amelyek segítségével az Egyesült Államok polgári és katonai hírszerzése a Szovjetunió ellen kémkedett elektronikus berendezések segítségével. Az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbizottsága 1976-ban — a vietnami tapasztalatok alapján — arra a következtetésre jutott, hogy „az iráni hadsereg a következő tíz évben nem képes hadat viselni az amerikai tanácsadók nélkül, s ezzel az Egyesült Államok megkockáztatja, hogy helyi konfliktusokba sodorják”. A hivatalos amerikai magatartást azonban az itt-ott megnyilvánuló különvélemények ellenére továbbra is a hatalmi és gazdasági érdekek határozták meg. Egyebek között az, hogy az amerikai vállalatok összesen hétszázmillió dollárt fektettek be az iráni ipar fejlesztésébe, továbbá, hogy az iráni olajért kiadott minden amerikai dollár kettőt fiadzott a fegyverkereskedelem révén. A militarizált Irán szoros kapcsolatokat épített ki a térség reakciós arab rendszereivel, mindenekelőtt Szaúd-Arábiával ; hatókörébe igyekezett vonni Irakot, Pakisztánt és Afganisztánt, olyan kapcsolatrendszert próbált kiépíteni, amelynek éle kétségtelenül a haladó arab rendszerek ellen irányult, miközben szoros kapcsolatokat épített ki Izraellel, amelynek olajszükségletét 60 százalékban fedezte. (Cserébe izraeli katonai tanácsadók, sőt titkosszolgálati emberek működtek Iránban.) Á hadseregnek — amelynek 1978- ban 700 ezer tagja volt — természetesen nemcsak külső funkciói voltak. Az utóbbi időben az ötvenezer főnyi titkosszolgálattal, a SAVAK-kal együtt egyre inkább belső, elnyomó funkciókat vállalt. S a hadsereg, amelynek tisztjei a legmagasabb fizetési kategóriába tartoztak az országban, egészen az utolsó pillanatig kitartott a császár és az általa kinevezett Baktiar-kormány mellett. Egészen addig, amíg a fegyveres erő soraiban meg nem indult bomlási folyamat el nem érte a tisztikart is, addig, amíg a katonák tömegesen nem álltak át Khomeini oldalára. Ezen a ponton összeomlott a Közép-Kelet legerősebb hadserege, a Pahlavi-dinasztia utolsó támasza. Kanyó András Jerzy «"a®» Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BABA MIHÁLY 38 Csak akkor lesz rózsaszínű, ha meghaladta azt a bizonyos nagyságot. És éppen eddig az időszakig — bizonyították a védők — vonatkozik a jelszó „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik”. így a cég felmentő ítéletet kapott és elutasították a konkurrencia által követelt kártérítést. — És mindez hogyan végződött? — kérdeztem Heniót, amikor megszakította elbeszélését. — A céget nem egy fél, hanem majdnem másfél évig vezettem. Nem tudtam korábban visszalépni, mert nem akartak engedni. Árpikor a konszern már a saját lábán állt, megszöktem Alaszkából, vissza az Egyesült Államokba, ahol melegebb az éghajlat. Istenem! Mennyit sóvárogtam én ott, a Yukon folyó partján! Ha télen köpött az ember, hallatszott a csattanása. Mire a nyál leért a földre, jéggé fagyott. Nem sokat segített ott a bunda. Amikor jöttek a nagyobb hidegek, olyan ötven fokosak, a dolgozószobámba vitettem a heverő- met, és hetekig nem mozdultam ki. A hőséget jól bírom, de a hideghez sohasem tudtam hozzászokni. — És a céggel az elszámolás? — A vezetőség és a felügyelő bizottság tagjai nagyon becsületes és szolid emberek voltak. Csak kissé balkezesek és nem volt megfelelő tapasztalatuk egy olyan nagy gyár vezetéséhez. Nagyon rendesen számoltak el velem. Visszatérítettek mindent, amit én fektettem be, saját jószántukból magas fizetést ítéltek meg, amíg ott dolgoztam, aztán a megállapodás szerint három évig fizették a magas tantiémet. Amikor elköszöntem tőlük, köszöntő levelet és magas prémiumot adtak, amit jótékonysági célra ajándékoztam Alaszkában. — Nagyon szép gesztus volt a részedről. — Sohasem törődtem a pénzzel. Inkább a megszerzése imponált nekem, mint a birtoklása. Amikor megkaptam azt a prémiumot, már elég gazdag voltam, hogy ilyen gesztust megengedhessek magamnak. — Az az ötlet a reklámjelszóval — tulajdonképpen nem is ötlet, hanem egyszerűen tréfa —, komoly összeget hozhatott neked a konyhára. — Nem panaszkodhatom. Ami a reklámot illeti, Amerikában a jó ötletet, vagy a jó tanácsot könnyen pénzre válthatod. El sem tudod képzelni, milyen hatalom az amerikai reklám. Minden vállalatnál a reklámfőnök a legfontosabb személy a vezérigazgató után. Az óriási, az eszközökben nem válogató konkurrencia mellett a termelés könnyebb, mint ,az eladás megszervezése. Mivel a reklámra költött összeg adómentes, az ipar néhány ágazatában különféle kampányokra költenek: rádió-, televízió-adásokra pályázatokra, stb. Egy észrevételemért, amelyet az egyik, nagy New York-i áruházban tettem, húszezer dollárt kaptam. — Észrevételért? — Egyszer ajándékot vettem az ismerősömnek. Valamilyen eredeti parfümöt kerestem. A pult előtt állva észrevettem, hogy a vásárlók között mi, férfiak, óriási többségben vagyunk. Az amerikai nő, ebben biztos vagyok, ugyanúgy, mint a lengyel, ritkán vásárol illatszert. Sokkal gyakrabban kapja ajándékba, a férfitól. Érdekelni kezdett ez az észrevételem. Ellenőriztem más áruházakban, sőt a szaküzletekben is. Egyedül a Rubinstein Helena Intézetben voltak többségben női vásárlók. Ebben persze, semmi különös nincs — kezelés után az orvos és a kozmetikusnő tanácsára kozmetikai szereket vásároltak az intézetben. Más üzletekben óriási többségben férfiak voltak. — Mégsem értem, hogyan tudtad a te, különben érdekes észrevételedet dollárra váltani. — Nagyon egyszerűen. Az illatszer reklámösszegénék négyötödét női lapokban közölt reklámokra költötték, a televízióban is csak a kimondottan nők részére szánt előadás közben hirdettek. Jelentkeztem tehát a legnagyobb illatszer konszernéi azzal az ötlettel, hogy növelem az eladást és a reklámra fordított összeget sokkal hasznosabban használom fel. Ezért a tanácsért húszezer dollárt kértem. — És mit javasoltál nekik? — Csökkenteni a női sajtóban a hirdetést, és növelni az általános lapokban, ezenkívül megkezdeni a reklámot a férfiak által olvasott hetilapokban, például a különféle szaklapokban. Mint bizonyítékot, átnyújtottam neki a megfigyelésem alatt szerzett kimutatásokat. Száz illatszert vásárló közül 72 férfi, és alig huszonnyolc nő. így tehát a nőknek szóló lapokba feladott hirdetések összege ablakon kidobott pénz. — Mit szólt ehhez a konszern vezetősége? — Ellenőrizték és szemrebbenés nélkül fizettek. Ezenkívül megváltoztatták a reklámhadjáratukat is. A nőknek szóló lapokban csak a festékek, púderek és más kozmetikai szerek reklámját hagyták meg, a parfümök, kölnik reklámját áttették a „férfi sajtóba” és az általánosba. A csekkel együtt egy köszönőlevelet is kaptam a jó tanácsért. A mai napig dühös vagyok magamra, mert túl keveset kértem. Legalább kétszer annyit ki lehetett volna belőlük préselni. (Folytatjuk) 1 j I 1I I “TaI *■ ■ I J I \ ____Ilii l Y 1 1 A
