Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

1979. február 14. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Bér és fegyelem Levélíróink gyakorta ír­nak munkahelyi gondjaikról, sérelmeikről. Segítséget kér­nek, vagy csak meghallga­tást várnak, kiváncsiak vé­leményünkre. Hasznosak ezek a gondolatcserék szá­munkra is. Érdekes volt pél­dául a munkásnő levele, aki arról panaszkodott, hogy „szinte fáj nézni, ami a mű­helyben folyik. Órabérben dolgozunk, de sokan csak azt várják, hogy leteljék a 8 óra. Cigarettáznak, kávéz­nak, beszélgetnek”. Levél­írónk és szorgalmas társai pedig verik a gépet, szinte megállás nélkül, mert ők ezt a tempót szokták meg, tud­ják, mi a munkafegyelem. „Mégis — hangzik P. I.-né panasza — kéthetenként úgyszólván egyforma bért kapunk.” Egy művezetőtől hallottuk: sürgős munkát kellett elvé­gezniük. Amikor munkatár­saival ezt közölte, s különö­sen, amikor a határidőt em­lítette, egyöntetű volt a vá­laszuk: „ez lehetetlenség, nem lehet ezt a munkát eny- nyi idő alatt elvégezni”. Amikor viszont megtudták, hogy ezért prémium jár, és sikerült a legmagasabbat „kicsikarniuk”, a munka ha­táridőre elkészült. Ugyanez a művezető mond­ta el, hogy a közelmúltban egy fiatal lánykát kellett fi­gyelmeztetnie, mert rendsze­resen félórát késett regge­lente. Rászólt, hogy jó len­ne már, ha megjegyezné, mikor van a pontos munka­kezdés. A lányka nemhogy megszívlelte az intelmet, ha­nem még neki állt feljebb, hogy a főnöke ne molesztál­ja őt. A prémiumelosztás is gya­kori téma a levelekben. Ta­pasztalat szerint örökös sér­tődés van a prémium és a jutalom elosztása miatt. Plá­ne ahol baj van az elosztás elvével. De ott is, ahol a fő­nök esetleg nem akar ma­gának „rossz ember”-t, és az egyenlősdiség elvét követi. Ö így gondolkodik: az egyik beosztottja ugyan jobban húz, s ezért ő érdemelné a legtöbbet, de a másiknak há­rom gyermeke van, ráutal- tabb a pénzre, a harmadik meg nyugdíj előtt áll, a kö­vetkező lakásra gyűjt... Lehet, hogy így kevesebb haragost szerez magának a vezető, de a becsületes dol­gozó meg dühöng — igaz, csak otthon meri tenni — „hát érdemes volt hajtani?” A munkaidő kihasználása, a munkafegyelem, a munka díjazása — ismert és sokat emlegetett fogalmak ezek manapság. Mégpedig- ilyen értelmezésben: minden fil­lérért meg kell dolgoznunk, a fizetés tehát nem jelenléti díj. Nem mindegy, hogy ki mennyi értéket teremt a munkaideje alatt. A munka- fegyelem írott és íratlan sza­bályai mindenkire egyfor­mán érvényesek. Nemcsak jogainkat illik tudni a mun­kahelyen, hanem kötelessé­geinket is. Végül pedig: mun­kája közben mindenki kö­teles tudása, ereje legjavát adni, hiszen ezután különö­sen érvényes: csakis szorgal­mas, fegyelmezett munka ál­tal nyújtott kiemelkedő tel­jesítmény révén juthatunk anyagi elismeréshez. Soltész Agnes BÜVÉSZELADÓK — Hókusz-pókusz! A da­rált húsnál mindig csak a ke­zemet figyelje a kedves ve­vő...! A hentesüzletekben lévő húsdarálók megkönnyítik a háziasszonyok dolgát. Ugyan­akkor sokszor (bosszúságot is okoznak, mert egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy a hentesüzletben a vá­sárló kívánsága szerint nem darálják meg a húst. Hiába mutat rá a vevő egy szép, zsírtalan dúsdarabra, amit darálva szeretne hazavinni, máris kész a ^bűvészmutat­vány”: a megdarált húsban jócskán van zsír. Nem állí­tom, hogy mindenütt becsap­ják a vevőt, de az előbbit elég gyakran tapasztaltam már. Ügy tudom, a rendelet szerint a húst a vásárló ké­résére kell megdarálni, s nem előre. Jó lenne, ha er­ről közérthető, világos útmu­tatást függesztenének ki min­den hentesüzletben — java­solja Miklósi Györgyné, nyíregyházi olvasónk. ZÄRT üzletek Komoró község két részre taglalt, mi úgy hívjuk: az „új” meg az „ócska” falu. A kettőt mintegy másfél kilo­méter választja el egyymás- tól. A lakosság ellátása mind­két helyen megoldott, csak­hogy nálunk, a „régi falu­ban” a vegyesbolt már több mint két hete zárva van, úgyszintén a zöldségbolt is. Így a legfontosabb dolgokért —a tejért, kenyérért — most gyalogolnunk kell a falu másik részébe. Ez az idős em­bereknek különösen terhes. Nem tudjuk, mi a szándéka a Mándoki ÁFÉSZ vezetősé­gének, de szeretnénk, ha pa­naszunkat mielőbb orvosol­nák*, így azt is, hogy ismét oldják meg a szénellátást te­lepülésünkön, amint ezt ko­rábban tették, a felvásárlónk közreműködésével — kéri le­velében 37 komoród asszony. SÁR ES BEÁZÁS Tavaly novemberében ad­ták át Nyíregyházán a Kun Béla utca 24. szám alatti szövetkezeti lakásokat. Saj­nos a lakások legtöbbje be­ázik; a tapéták penészednek emiatt. Az átadott három la­kóház közül csak egyben ké­szítették el eddig a televízió­csatlakozásokat, így rosszak a vételi viszonyok. Illetékes he­lyen már többször szóvá tet­tük panaszunkat, s hogy az mennyire gyors orvoslást igényel, bizonyítja ezt a NYlRBER levele, amelyben a kivitelezőt — a SZÁÉV-et — a beázások azonnali meg­szüntetésére szólítja fel, „mert ellenkező esetben a szoba használhatósága kétsé­gessé válik ...” — hangzik a szigorú felszólítás, sajnos en­nek ellenére semmi foganat­ja sincs eddig — panaszolja Orosz Sándor, Kun Béla utca 24. szám alatti lakos. Szintén ebből és a 22., valamint a 26. számú házból érkezett a kö­vetkező panasz: „Megértjük, ‘hogy az épületek előtti rész rendezésére várnunk kell. Jelenleg mérhetetlen sárban kell közlekednünk, de sajnos a gyalogosok helyzetét a házban lakó kocsitulajdono­sok is nehezítik. Ök ha ten­gelyig süppednek is, a lép­csőház ajtajáig kocsival be­hajtanak. Nekik így könnyű, mások meg miattuk még na­gyobb sárban „dagasztanak”. Több figyelmet várunk tő­lük”. EGYMÁSRA HÁRÍTJÁK Sóstógyógyfürdőn a Szóda­ház utcában a tejipari válla­lat üzletében a közelmúltban többször is előfordult, hogy nem volt kenyér. (Például január 30—31-én; február 1—2-án.) A tejbolt vezetője mondja, hogy a sütőipar nem szállít, az utóbbi meg azt, hogy a rendelésnél van a hiba. A felelősséget tehát egymásra hárítják, ezzel pe­dig nem lesz jobb a környék ellátása — jegyzi meg leve­lében Takács Árpád, Sóstó­gyógyfürdő, Szódaház utca 8. szám. alatti lakos. KÉSŐN VIRRAD? Most, amikor annyit beszé­lünk a takarékosságról, ugyancsak szembetűnő, mi több: felháborító, hogy Nyír­egyházán a Krúdy-lakótele- pen és környékén — a Volán Vállalat telepének környékét is beleértve —, hónapok óta rendszeresen csak reggel ki­lenc után néhány perccel olt­ják el a közvilágítási lámpá­kat. Reggelente tehát jó né­hány órát feleslegesen égnek a lámpák, így pazaroljuk az energiát — teszi szóvá T. I.- né, nyíregyházi lakos. „CSAK HITEGETNEK .. Tavaly április 20-án sze­mélyesen kerestem meg Mátészalkán a Kartográfiai Vállalat kirendeltségét, kér­ve a tulajdonomat képező in­gatlan birtokhatárainak a ki­tűzését. A munkadíj össze­gét — 1000 forintot — csek­ken befizettem. A vállalat a megrendelőlapon kötelezte magát, hogy a munkát a be­fizetéstől számított 90 napon belül elvégzi. Sajnos a határ, idő rég lejárt. Már két eset­ben sürgettem a munkát; de mindig csak hitegetnek — panaszolja Baráth Miklós, Vásárosnamény, Bem út 9. szám alatti lakos. KORMOS KEMÉNYEK Szerkesztői üzenetek Németh István baktaló- rántházi, Solymosi József orosi, Kocsi Pál mátészal­kai, Varga Géza győrteleki, Kövesdi Ferenc méftteleki. Kincs Zoltán szamosújlaki. ifj. Bulyáki Ferencné győr­teleki, Nagy Sándor nyír­egyházi, özv. H. Molnár Sándomé tiszavasvári, Gaál István ópályi, Balogh Ist­vánná vásárosnaményi, Menyhárt László demecse- ri, Győri Sándor nyíregy­házi lakosoknak levélben válaszoltunk. Burján József orosi, Ba- rócsi Józsefné tiszalöki, Fülöp István nyírbélteki, ifj. Kancsár András szé- kelyi, Burgony József sós­tóhegyi, Andrási Dezső győrteleki, Tóth Miklós bu- ji, Fazekas István máté­szalkai, Nagy Lajos nyír­egyházi, Kiss Lajosné nyír­bátori, Názár Mihály nyír­egyházi, Freund János mér- ki. Kovács Sándor nyírbá­tori, Bodnár István nyírte­leki, Orgonán Ignácné zá­honyi, Szalontai Jánosné nyírparasznyai, Mikula Ist­ván pócspetri, Arkosi Mik- lósné csengeri, Kardos Ist­vánná nagykállói, Kaszás Júlia nyíregyházi. Reha Mihály kéki, Danó János fehérgyarmati, ifj. Mocsár Józsefné nyírbogáti, Sza­bó Sándor nyíregyházi, Bor- ku Mártonná lónyai, Vas­vári János piricsei, Illés Já­nosné balkányi, Felföldi Jó­zsefné balkányi, Gyüre Ká­roly fényeslitkei. Bodnár Tünde jármi. Kiss Gyuláné tiszaszalkai, Szabó Sándomé nyírbogáti, Törő Sándor új­fehértói, Kiss János köl­esei és Bíró András nyírib- ronyi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Kövesdi Ferenc méhtele- ki, Jászter Lajosné buda­pesti lakosok kedves kö­szönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Tóth Sándor győrteleki lakos munkában eltöltött idejét a termelőszövetkezet igazolta. Király Zoltánná mezőla- dányi olvasónkat értesítjük, hogy családi pótlékra az a biztosított jogosult, akinek a háztartásában két vagy több gyermek van. Jogosult továbbá az egyedülálló sze­mély is családi pótlékra ak­kor is. ha háztartásában csak egy gyermek van. Egy gyermek után az a biztosí­tott is kaphat családi pót­lékot, akit e gyermeke fi­gyelembevételével 1971. no­vember hónapot követően két, vagy több gyermek után már megillette csa­ládi pótlék. — Egy kis türelem... előbb rendezzük az anyagia­kat ...! Öfehértó községben nyáron tisztították utoljára a kémé­nyeket. Azóta nem láttunk kéményseprőt — teszi szóvá Sz. A. Öfehértóról. — Mun­kájukat nagyon hiányoljuk, mert kormosak a kémények. Amikor egész évre a ké­ményseprési díjat kifizetjük, rendszeres szolgáltatást re­mélünk. Sajnos, ebben az idén csalódtunk. Áz illetékes válaszol KEVÉS A KÖMÉNYMAGOS „Kevés a köménymagos” címmel Mitró József észre­vételét közölték, hogy Nyír­egyházán az üzletekben ke­vés a sóskifli, és csak ritkán lehet kapni. Tájékoztatásul közöljük, hogy vállalatunk köze] 80 féle sütőipari termé­ket gyárt, ezek között sóskif­lit — sós nagykiflit és óriás­kiflit is. E termékeket a ke­reskedelemtől beérkező meg­rendelések alapján gyártjuk. Intézkedtünk hogy gyáregy­ségeink vezetői figyeljék a beérkező megrendeléseket és minden lehetséges igényt elé­gítsenek ki. Nyíregyházi Sütőipari Vállalat Az ifjúság elleni bűntettről A szabálysértési hatóság az elmúlt tanévben többször, a múlt év szeptemberétől pedig már öt ízben megbünte­tett — panaszolja Sz. János. Legutóbb már egyezer forin­tot szabtak ki 13 éves fiam ismételt mulasztása miatt. Csak ezzel, ennek kifizetésével vagyok elmaradva.... őszintén szólva könnyen kifizetjük a büntetést, mert ne­künk megéri ... Több hasznot hoz nekem az ő segítése — írja tovább. Majd ezzel fejezte be levelét: „Pár nappal ez­előtt a rendőrség közölte velem, hogy ifjúság elleni bűn­tett miatt büntetőeljárás indult ellenem. Én a gyanúsí- tottfcénti kihallgatás ellen panaszt jelentettem be: a pénz­bírságot ugyanis eddig mindig megfizettem, csak az utolsó ezer forinttal vagyok elmaradva. Nem lehet helye a bün­tetőeljárásnak.” A jogszabályok meghatározzák az állampolgárok jo­gait és kötelességeit. így a szülőknek a gyermekek neve­lésével kapcsolatos kötelességeit is. Ezek közül a tanköte­lezettségi törvény az egyik legjelentősebb, amely kötele­zően előírja, hogy a tankötelezettség kezdetekor minden gyermeket be kell Íratni az általános iskolába és annak tartama alatt iskolába kell járnia. Ez a kötelezettség a gyermek hatodik életévének be­töltését követő szeptember 1. napjával kezdődik és az ál­talános iskola befejezéséig, ha az általános iskolát a tizen­negyedik életévéig nem fejezi be, akkor annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a 16. életévét betölti. A tankötelezettség .teljesítéséért a szülő (a gondviselő) felelős. A rendszeres iskolába járás elmulasztása valóiban szabálysértés. Ha nem íratják be a gyermeket az iskolába, akkor a gyermek nevelésére köteles személyt a szabály­sértési hatóság — az iskola feljelentése alapján — fele­lősségre vonja és pénzbírság kiszabásával kényszeríti be­hatási kötelezettsége .teljesítésére. Hasonlóan jár el a be­írt gyermek iskolai mulasztása esetén is. Ez az iskolai mulasztás azonban bizonyos — különösen ilyen hosszú időn át tartó — esetekben olyan mértékű is lehet, hogy meghaladja a szabálysértési jogszabály által elítélendő magatartások súlyát, annak szankcióit. A „meny- nyiségi” mulasztás „minőségi” változássá lesz, amely olyan mértékben hathat ki a kiskorúra, hogy ott már a szabály- sértés eszközei nem lehetnek elegendőek. A Btk. 274. § (1) bekezdése szerint ugyanis „a kiskorú nevelésére, felügyeletére, vagy gondozására köteles személy, aki a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlő­dését súlyosan veszélyezteti, három évig terjedő szabad­ságvesztéssel büntetendő”. A jogszabálynak ez a megfogalmazása nem sorolja fel ugyan a kiskorú nevelésére, felügyeletére és gondozására köteles személy konkrét kötelességeit, amelynek nem tel­jesítése a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti, de kitűnik e szövegből, hogy ez a „veszély” igen sokféle lehet. Könnyen érthető azonban, hogy az egyik legfontosabb szülői, gondozói kötelesség a tanköteles korú gyermek ál­talános iskolai oktatásának biztosítása ... Ennek elmulasz­tása súlyos veszélyt jelenthet a kiskorú testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére. Hiszen ha a gyermek írástudatlan marad, vagy ha az iskolába járást huzamosabb időn át elmulasztja, akkor nem lehetnek meg az alapvető isme­retei és azok hiánya folytán az életvitelhez szükséges to­vábbi ismereteket sem képes megszerezni. A tankötelezettség megszegése tehát így lehet az ifjú­ság elleni bűntett miatti felelősségre vonás alapja: nem egyszerű mulasztás az, ami történt, hanem olyan tartós mulasztás, amely most is és a jövőre is kiható súlyos kö­vetkezményekkel járhat. Ilyen esetben tehát a szülő fele­lősségre vonása jogos. Ellene irányuló panasza nem jár­hatott eredménnyel. A bíróságra vár majd az' a feladat, hogy körültekintően vizsgálja a kialakult helyzetet, a gyer­meknél jelentkező azt a tényleges veszélyt, amelyet a tankötelezettségi törvénnyel kapcsolatos szülői mulasztás jelentett és jelent gyermeke számára. Utalni kell azonban a Legfelsőbb Bíróság állásfogla­lására is, amely kimondja: „az ifjúság elleni bűntett meg­valósulásának alapjául szolgálhat az iskolaköteles gyer­mek huzamosabb időn keresztül való visszatartása az ál­talános iskola látogatásától, ha ez a kiskorú szellemi, vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti”. Dr. Toronicza Gyula fiatalkorúak ügyésze 11 H«Hj i ii ni

Next

/
Oldalképek
Tartalom