Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

1979. január 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hjjjjflpr „NEM OKOS EMBER AZ, aki szalmazsákba rejti a pén­zét, és soha nem nyúl hoz­zá, semmire fel nem használ­ja.” Furcsa volt a példázat, amelyet nemrég hallottam a Parlamentben, egyik vidéki nagyvárosunk tanácsi terüle­ten dolgozó képviselőjétől. A javakorabeli férfi — úgy gondolom, közelebb a hatva­nadik évéhez, mint az öt- venhez — az idős korú nem­zedéket értette a szalma­zsákba rejtett pénz fogal­mán. A számadatok, amelyeket összegyűjtögettem, képet akar­ván nyerni a nyugdíjasok foglalkoztatásáról, illetve to- vábbdolgozásáról, ennek a különös hasonlatnak igazsá­gáról tanúskodnak. Milyen kép rajzolódik elénk? Jelen­leg a nyugdíjas korú lakos­ság száma mintegy 1,7 mil­lió az országban, tehát — hozzávetőleges számítások­kal — minden hatodik ál­lampolgár ebbe a korosz­tályba tartozik. A demográ­fiai előrejelzések — figye­lembe véve az átlagos élet­kor további növekedését mindkét nemnél —, jó előre figyelmeztetnek, hogy az ez­redfordulóra már a kétmilliót is eléri táboruk. Továbbgondozásukról, il­letve a nyugdíjba vonulásuk elhalasztásáról már sokkal szerényebbek az adatok. A tsz-nyugdíjasokkal együtt sem éri el az 500 ezret azok­nak az idős, de jó erőben levő férfiaknak, nőknek a száma, akik ilyen vagy olyan, nyugdíj melletti kötött elfog­laltsággal rendelkeznek, il­letve „rádolgoznak” az éve­ikre. Hogy megint csak szá­mokkal érveljünk: a teljes, nyugdíjas korú generációnak mindössze harmada-negyede tevékenykedik tovább. SOK-SOK biztató, fi­gyelmeztető érvelés hangzik el az ágazati szakszerveze­tekben, a pártbizottságokon, nemkülönben esetenként a tárcáknál, az államigazgatás apparátusában is a munkára képes, fontos munkát végző, de nyugdíjhoz közeledő fér­fiak, nők sorsának, további terveinek számontartása mel­lett. És nagyon is okkal. Aki a munkaerőhelyzet változá­sait, mozgásait, annak anya­gi kihatásait is figyeli, jól tudja, hogy munkaerőben szű­kös esztendőket élünk. Szin­te sehol sem közömbös — legalábbis nem szabad, hogy közömbös legyen —, vajon maradásra késztethető-e egy- egy nagy tudású szakmunkás, művezető vagy olyan szelle­mi pályán dolgozó, akinek több évtizedes tapasztalata évek múltán is nehezen pó­tolható. De más szempontból is szükséges számot vetni a munkaerőnek ezzel a tarta­lékával. (Rossz egyébként a szóhasználat, sokkal többről van szó.) Esztendők óta sú­lyos gondokkal küszködik a szolgáltatás, szakmai után­pótlása gyér. A nyugdíjasok között pedig, felderítetlenül bár, de gazdag tartalékok rejlenek. A nyugdíjasok túlnyomó többsége — ezt látni kell —, jobbára nem keresgél magá­nak alkalmat, többnyire túl szerény és érzékeny is ehhez. Meg kell keresni ajánlatok­kal, jószerivel házhoz is kell sokszor vinni azt a munka- lehetőséget, amely az idős férfi, nő alkatának, szak- képzettségének, egészségi ál­lapotának megfelel. Tudjuk, hogy bőviben vagyunk ilyen munkáknak s birkózunk a szorgalmas kezek hiányával. „Névre szóló” kéréssel kell megkeresni őket. így van csak ereje a hívó szónak, va­lahogy így lehetne enyhíteni munkaerőgondjainkon. Együtt azokkal, akik megtanultak dolgozni s pihenő éveikből szívesen megajánlanának még néhányat. V. M. HAVON LEGEL A NYÁJ Nemcsak ballag a juhász... Havas legelőkön jár a birkanyáj. A föld fehér takaróját sűrű, apró pata­nyomok csipkézik, mutat­ják a falka vonulási irá­nyát. Sok már a birka. Jó üzletnek bizonyul a tartás, a tenyésztés, sok a nyáj. Kelendő a tejes, a pecsenyebárány, gyapjú­nak, bőrnek nagy a hasz­na, ugyanilyen nagy a ju­hász becsülete. Törődni kell a jószággal — mo ndja ifjú Pásztor János, télen is járatja, legelteti nyáj át. aki Tajdi József, a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezet juhtenyésztési ágazatvezetője mondja, miközben a juhászt és a nyáját keressük: — Termelőszövetkezetünk­nek már 4 ezer anyajuha van. Nem volt ez hagyomá­nyos ágazat, az utóbbi évek­ben tértünk rá. 1978-ban si­keres volt az év, 7 millió fo­rintos árbevételt értünk el, ebből több mint 1 millió fo­rint a nyereség. Törődni a jószággal Útkereszteződéshez érünk. Két kormos fekete puli vi­gyázza az átjárót: kocsit látnak az úton, útját állják a birkáknak. Fegyelmezett ebek. De a juhász ifj. Pásztor János mondja: — Az a két fekete nem is az én kutyáim. A filkó ez a vörös szolgál engem. Ez is derék. Amazok csak kijöttek a telepről az útig, már un­ják a bennlétet. Pásztor a kutyáját ma­gasztalja, őt az ágazatvezető dicséri nagyon. A legjobb ju­hász a harmincéves fiatal­ember. Tavaly háromszáz­harmincas falkával járt. hat­százhetven kisbárányt elle­tett és nevelt fel. Ez bizony sok. A juhász keresete is eh­hez idomult, mert bárányon­ként 50 forintot kapott, plusz a gyapjúpénzt, így summa- summárum 72 ezer forintot keresett. A juhász szűkszavúan adja magyarázatát a jó munká­nak: — Törődni kell a jószággal. Nincs annak titka, hogy sok legyen a bárány, csaj éjjel­. nappal ott kell lenni az élte­tésnél. Eltartja a homoki legelő Állunk a havas legelő kö­zepén, amely úgy tűnik, most sovány kosztot kínál a bir­káknak. A réti sarjunak csak apró torzsája sárgáll, de az ősszel bokrosodott rozs leve­le is éppen, hogy csak lát­szik. — Jóllaknak azért, ne féltse a birkát — nyugtat a juhász. Mire az út végére érünk, felszednek annyit, ami a mai napra elég. — Hosszú az út? — Dehogy. Csak 10—15 ki­lométer. Ifj. Pásztor Jánosnak nem öröklött és nem is tanult mes. térségé a juhászat, öt évvel ezelőtt még a sertések körül dolgozott, akkor biztak rá egy falkát. Megtanulta amit kellett, sőt a természete, egyé­nisége is a foglalkozásához igazodott. Csak félszavakkal utasítja a kutyáját, de ha kell, gyorsan cselekszik. Kam- pós botjával, ami pácolt som­fából készült és Edelényből származó bronzkészség dí­szíti, ügyesen kapja el a befogásra kiszemelt állatot. Körmét tisztit ja, vágja. — Ez sem nehéz. Aki akar­ja, tudja ezt. Nyírbogáton sokan akarják tudni a juhászkodást. A gyapjasállat által a nem so­kat érő homok — van belő­le bőven — jól hasznosítható. A dombhátakra telepített homoki legelő — 400 hektá­ron felül — az abrak kivéte­lével eltartja a juhokat, az ágazatot. — Tavaly 6001 pecsenye- és tejes bárányt adtunk le. Jelentős szerepet kaphat a környezetvédelemben a zeo- lit nevű ásvány — állapítot­ta meg hároméves tudomá­nyos munka után az a kuta­tócsoport, amely a veszpré­mi egyetem és a Magyar Tu­dományos Akadémia műsza­ki, kémiai kutató intézeté­nek szakembereiből e. szi­likát ásvány elemzésére ala­kult. Munkájuk során a Ne­hézipari Minisztérium meg­bízásából megkeresték és elemezték a hazai lelőhelye­ket, megállapították, hogy az alumíniumszilikátokat tar­talmazó ásványból bőségesen Négyszáz anyajuh után ez jó eredmény — mondta az ága­zatvezető — de idén ettől is többet akarunk. Néhány hét múlva újra ellik több mint 500 juhunk. Aztán majd a többi júniusiban, júliusban. Évről évre fejlesztjük az anyaállományt, most is ezer jerkebarányunk van toválbb- tenyésztésre. Sokat várunk az idéii bevezetett módszertől is, a nagyfalkás rendszertől. Kettős haszon Akinek nem mestersége, annak magyarázni szüksé­ges, mit miért tesznek a szakemberek. A kisfalka há­romszáz juhot jelentett, a nagyfalkában már ezer állat van együtt. Ennek előnye, hogy ezután külön tartják a vemhesbirkákat, és nem ré­szesül minden állat a .,pré- mium”-takarmányból. Kettős a haszon. Takarmányt taka­rítanak meg, másrészt na­gyobb szaporulattal, egészsé­gesebb, erősebb bárányok látnak napvilágot. Messze jár már a nyáj, ballag mögötte a juhász, de mi az ágazatvezetővel még mindig róla, illetve a juhá­szairól beszélgetünk. A ju­hászat már nem a régi, a ju­hászok sem. Hiába is keresné valaki a mesterség ősi szo­kásait, módjait. Seres Ernő A VAJAI PÉLDA Nívódíj a tsz-től V aja mindig tartogat meglepetéseket. Hol egy szobrot avat­nak, majd egy másikat kölcsönadnak a főváros­nak egy kiállítás idejére. Máskor országos hírű tu­dóstársaságot fogad a köz­ség. Aztán alkotószobát nyitnak a vármúzeumban és a neves festőművészek egy-egy alkotásuk „névje­gyét” hagyják a falura. És gyűlnek a kincsek . . . A világ sok országával tart kapcsolatot a község, Törökországtól Kanadáig vannak támogató — fize­tő — tagjai a helyi bará­ti körnek. De milyenek az ottlakók hétköznapjai? Mit kínál a helyieknek a köz­ség, azon túl, hogy jól dol­gozó termelőszövetkezete átlagon felüli életszínvo­nalat teremtett a tagság­nak? Először is: olyan tanu­lási lehetőségeket, ami­lyent kevés községben ta­lálhatunk. Nem remegett a vezetőség keze, amikor szavazásra bocsátotta 2 millió forint sorsát. E nem kis összeget a tanu­lásra szánták. Ebből fize­tik a tankönyveket, az ok­tatási költségeket, a ta­nulmányi és egyéb kirán­dulásokat. Tegyük hozzá: nem elsősorban a jószívű­ség, vagy a feltűnési vágy vezette a vajai tsz veze­tőit, amikor elhatározták, hogy 2 millióval „mened­zselik” a tanulást, a mű­velődést. Mit mutatnak a számok? Félezer fizikai dolgozót, az összes fizikai állomány 52,3 százalékát kell ebből az összegből nagyobb tu­dáshoz vezetni. „Házról házra” alapon számba vet­ték, hány tsz-dolgozónak hiányzik a nyolc általáno­sa. Hetvenet számoltak össze, de a neheze azután jött. Feltörni a röstellke- dést, megértetni az isko­lai osztályaikkal elmara­dókkal, hogy tanulni so­hasem szégyen. Az elmúlt évben 22-en már megsze­rezték a nyolc általános­ról szóló alapvégzettsé­get ... Találgathatjuk, hogy a pénz, az a bizonyos két­millió tett csodát, vagy a vezetők ügybuzgalma, ne­tán az, hogy a tsz-ben harminc főiskolát, egyete­met végzett, 22 középfokú képesítésű és 87 szakmun­kás dolgozik? Mindezek együttesen? Vagy a köz­ség légköre olyan, hogy „sikk” művelődni, szé­gyen: lemaradni? Annyi bizonyos, Vaja a megyében az egyetlen község, a II. Rákóczi Fe­renc tsz az egyetlen, amely talán az országban is egyedülállóan két év­vel ezelőtt színházi nivó- díjat alapított. Ugyancsak forgathatták a fejüket a csak gazdasági fejjel gon­dolkozó tsz-vezetők, vajon mit akarnak a vajaiak a színházi nivódíjjal. Csak nem színháztársulatot Va­jának? A vajai tsz képvi­selője, Fütep Mihály pe­dig szép csendben, néhány mondat kíséretében ta­valy is átadta a tsz több ezer forintos nivódíját a debreceni Csokonai Szín­ház kiváló művészének, aki a legkedveltebb ven­dégek egyike volt a köz­ségben . . . Ám a legtöbbet, nem a község falain kívül, ha­nem otthon teszik. Épül a sok új családi ház, van­nak már korszerű, egy­emeletesek is. Es a nép­művelés munkásai lakás- berendezésre, lakáskultú­rára, öltözködésre is ta­nítják a helybelieket, anél. kül, hogy azok kioktatás­nak vennék a látottakat, hallottakat. Több művelődési közös­séget is fenntart a tsz: egyet a szocialista brigá­doknak — amelyből tíz van 162 taggal. Van ag­rárklub, nők klubja, ifjú­sági klub, énekkar. P ersze arról nincs sző, hogy valamilyen mintaközségnek te­kintenék magukat. Egy­szerűen az az igaz, amit a megyei közművelődési bizottságnak írt előter­jesztésben olvashatunk. A közművelődésben sokat dolgoztak és eredménye­ket értek el. Ezt a mun­kát nem tekintik kam­pánynak. És a dolog nyitja, úgy hisszük, itt van Vaján és másutt is ... (PG) Zeolit Tokaj környékéről Jelentős szerepet kap a környezetvédelemben található Tokaj vidékén. Tulajdonságai közül legfel­tűnőbb a nedvszívó képes­sége. A kutatócsoport vizs­gálata szerint e tulajdonsága főként a környezetvédelem­ben ígér nagy jövőt. A kí­sérletek szerint ugyanis a vegyipari hulladékokból szá­mos anyag kiválasztására, megkötésére alkalmas. Külö­nösen az ammónia, kénhid­rogének, a kén-dioxid, vala­mint a merkaptánok megkö­tésében értek el figyelemre­méltó eredményeket. T»I* len eső mi lnek a presszóban, de mj boldogok. Odakint új- ra megindul a téli eső. Fut az utca. ök ketten, ti­zenévesek, imádni szeretnék egymást, de második órája csak ülnek. Két óra alatt sem mondtak egymásnak húsz mondatot. A fiú persze mondaná, de- hát hogyan? A kicsi lány is várná, hogy mondja, de- hát... ? A rágógumi apró buboré­kot vet, aztán testes hógolyó­vá nő, előírásszerűén csattan, ám ez kevés egy igazán fér­fias szerelmi vallomáshoz. A kóla melegszik, a szere­tem már-már hűlni kezd. — Jaj! Ládahegy ömlik le odakint egy autóról, a hang olyan, mintha dördülne az ég. — Ne izgulj — mondja a fiú a gumi mögül, és a szé­ken fektében kihúzza ma­gát. — Ilyenkor ritka, de lehet villámlás is. — Lehet? — Lehet. A szerelem melegszik, mert mindketten úgy érzik, hogy kiadósán jót beszélgettek. A fiú tudja, hogy ezt most folytatni kellene, de nem tud­ja, hogyan. A legutolsó vizs­gáján is csak a tesztlapok megfelelő válaszait húzogatta alá. Szenved. Torkában ott vannak a szavak, amikkel a háborút is megélt édesanyja nyugtatta, ha félt a vihartól, hogy az égből jövő harag jobb a robbanásnál. Nem tudja, miért, ez jut az eszé­be, és hogy jön az ég, meg az Isten a rágógumihoz? És hogy jön az egész ócska világ a széken elfekvés nagyszerű­ségéhez? Kint zuhog. A kislány is tudja, hogy nem igazi a vi­har, de szeretne beszélgetni még. Szeretne úgy hallgat­ni, ahogyan az igazi asszo­nyok hallgatják azt, akit sze­retnek. Hallgat, mert a má­sik se mond semmit. A rágógumi most már nem egy, hanem két teniszlabdá- nyi. Az eső ott járkál az ut­ca felett, és mert mennem kellene, de nem merek, hát nézem őket. Titokban szurko­lok, hogy óh, szerelem istene, tedd, hogy legalább a két rágógumi összeérjen, de ah­hoz most nekik mondaniok kellene valamit, de az tele szájjal ugyebár... Ök ülnek. Én ülök. ők né­zik egymást. Én nézem őket. Akaratlanul is szurkolóvá le­szek és bíztatnám őket, de ... A rágógumival már kosár­labdázni lehetne, de a te­herautóról ledöntik a máso­dik ládasort és a kicsi lány összerezzen. — Nyugi — mondja fekté­ben a fiú. — Ilyenkor nincs villám. Villám nincs, de szerencsé­jük van, mert odakint ömlik a téli eső. A presszó megte­lik menekülőkkel. A két em­berke nem, de a két szék köze­lebb kerül egymáshoz. A fiú el is határozza, hogy elmesé­li az édesanyját, meg a vi­hart, meg a háborút, de a térde a kislány térdéhez koc­can. Szűk a hely. Ami ezután- történik, azt csak leírni nehéz, megérteni nem. A két emberben ugyanis nem történt semmi, de a gyü- fásdobozért ketten nyúlnak, ök. a két órán át unutkozók. A nyurga srác, a kicsi lány... A gyufásdoboz ide-oda mozgott az asztal fölött. Az­tán leesett és a tíz ujj ... —■ Tudod, az édesanyám ... Délután van. Behozzák köz­ben az Esti Hírlapot. A fő­címeket sem nézik meg. Én se olvasok. Egy asztalnyira tőlem ott ül a tíz ujjnyi gyö­nyörű béke. B. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom