Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 12. Várossá avatták (Folytatás az 1. oldalról) dik és a harmadik ötéves terv során például tpbb mint 300 millió forint értékű ipa­ri beruházás valósult meg. Különösen a faipar felfutása, valamint a lakásépítés, a tör- pevízmű-hálózat kiépülése és más kommunális fejlesztések jelezték, hogy Vásárosna­mény és környéke is élén­ken bekapcsolódott az ország szocialista fejlődésének ára­mába. A környék parasztsá­ga a szocialista mezőgazda­ság útjára lépett, és mind jobban kitűnt a szövetkezeti munkában. Eközben sokasod­tak az oktató-nevelő munka, a közművelődés, a közegész­ségügy fejlődésének tárgyi feltételei és figyelemre méltó eredményei. Ezen az úton haladva, Vá- sárosnamény már jó tíz év­vel ezelőtt a környék köz­pontjává vált. Ezért a Ger- gelyiugornyával és Vitkával történt egyesülés után nagy­községgé szervezték át. Ma pedig már 40—70 ezer ember tartozik az immár 8600 lako­sú város igazgatási, oktatási, ellátási és egészségügyi von­záskörzetébe. Vásárosnamény lakossága az utóbbi években is tudato­san és sikeresen dolgozott azért, hogy megteremtse a városias élet körülményeit. Tempósan fejlesztette az ipa­ri és a mezőgazdasági mun­ka színvonalát, fokozta a la­kásépítés ütemét, sokat tett az ellátás, a szolgáltatások, a közművek és a közlekedés ja­vításáért, a kultúra, az isko­laügy, az egészségügy és a szociális gondoskodás fej­lesztéséért. A szocialista ál­lam, a munkásosztály, a tár­sadalom messzemenően tá­mogatta ezeket a dicséretes erőfeszítéseket. Vásárosna­mény is arányosan részesült az ország szocialista fejlődé­sének eredményeiből. Mind­az az urbanizációs haladás, amely Vásárosnaményban végbement, a szocialista Ma­gyarország fejlődésének érté­kes és szerves része. Ezek a teljesítmények együttesen se­gítették városi rangra Vásá- rosnaményt. Kedves elvtársak! Tisztelt ünnepi tanácsülés! Helyes, hogy ez a város már ma, ennél a fontos ha­tárkőnél a jövőjébe tekint és a további fejlődés tervei fog­lalkoztatják. Fő vonalaiban ismerem például az új, ked­vező munkaalkalmak megte­remtésére, a munka- és az életkörülmények további fej­lesztésére, a városiasodás ele­meinek növelésére, a dolgo­zó emberekről való fokozott gondoskodásra irányuló el­gondolásaikat. Mindezek a törekvések egyértelműen he- lyeselhetők, az eddigi tapasz­talatok pedig mindnyájunkat jó reményekre jogosítanak fel. Teljesen egyetértek azzal a nézőpontjukkal, hogy Vásá­rosnamény várossá fejlődé­sét hosszú folyamatnak te­kintik, amely a mai ünnepé­lyes aktussal korántsem zá­rul le, hanem a lakosság szé­les körű összefogásával, sok­sok feladat jó megoldásával, a hétköznapi tettek sokasá­gával már holnaptól tovább folytatódik. Erre kötelez a városi rang és a fiatal vá­ros érdekeinek szolgálata. Önök jól tudják: a közérde­kű tevékenység minden szfé­rájában még igen sokat kell tenni azért, hogy a korszerű városi élet körülményei ki­bontakozzanak. Amikor a város jövőjét tervezik, józan realizmussal vessék össze a feladatokat, az igényeket és a kívánalmakat a lehetőségekkel. Gondosan ntnnnrlnlt és kidolnozott tcr­Vásárosnaményt vekben szabják meg a tenni­valókat és ne engedjenek te­ret ábrándoknak, amelyek túlhaladják erejüket és lehe­tőségeiket. A városfej lesz*§s programjának valóságértéke ezután is attól függ, amitől eddig függött: hogy Vásáros­namény lakossága mit tesz önmagáért. A város ezután is ezzel az öntevékenységgel arányosan számíthat a szo­cialista állam, a társadalom, a megye segítségére. Nem bi­zonyulna helyesnek és reá­lisnak, ha ez a fiatal város a régi nagyvárosokhoz mérné önmagát, amelyek már meg­harcolták a maguk hosszú fejlődési útját. Azt mondhat­nám: ebben a tekintetben még több van Vásárosna­mény előtt, mint mögötte. Az ünnepi beszéd után a jelenlevők nagy tapsa köze­pette Biszku Béla átadta Czakó János tanácselnöknek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiállí­tott városalapító oklevelet, valamint a város jelképes kulcsát. Az ünnepi tanácsülés részt­vevőinek dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke tolmá­csolta a megyei pártbizottság és a megyei tanács jókíván­ságait: — Ez a történelmi jelentő­ségű esemény örömmel tölti el a szabolcs-szatmári embe­reket. őszinte szívvel oszto­zunk az új város és vonzás- körzetében élő emberek örö­mében — mondta. — A párt és a kormány helyes terület- fejlesztési politikáját bizo­nyítja mindaz, ami Szabolcs- Szatmár megyében történt. A dinamikus területfejlesztés eredménye, hogy az elmúlt 10—15 évben felgyorsult az iparfejlesztés, alapvetően megváltozott a megye gazda­sági struktúrája. Mindezek azt eredményezték, hogy gyors üteművé vált a társa­dalmi és foglalkozásbeli át- rétegződés. Ez a pozitív, kor­szerű folyamat hozta magá­val, hogy fejlődött a megye településhálózata, az elmúlt tíz év alatt öt új város ala­kult megyénkben. Az új város fiataljainak nevében Zsigó Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium KISZ-bizottságának titkára szólt. Említette, hogy a fia­talok eddig is részt vettek a városépítő munkában, ezután is dolgozni akarnak a fürdő­ért, segítik a játszóterek, parkok építését, a Tisza-part szépítését. A megye városai­nak jókívánságait Lánczi Já­nos, a Mátészalkai Városi Tanács elnöke adta át. El­mondta. hogy a lakosság el­látásának megfelelő színvo­nala jelenti a városiasodást. Itt megteremtődtek a városi rang feltételei, azonban ha a lakosság még jobban magáé­nak érzi a várost, ha tevéke­nyen közreműködik fejlesz­tésében, akkor lehet eredmé­nyeket elérni. A beregi köz­pont munkásainak nevében Fóriska Elek, a forgácslap­gyár dolgozója köszöntötte az ünnepi tanácsülést. El- rhondta: a város egyre több ipari üzemmei bővül, terme­lése fejlődik. Ez adja az op­timizmust az itt- élőknek, mert rendelkeznek tapasztalt munkásokkal, parasztsággal és értelmiséggel, akik igye­keznek kivenni részüket a település fejlesztésében. A tanácstagok nevében Kiss Pál, a Vörös Csillag Tsz bri­gádvezetője szólt. A válasz­tók bizalmához méltóan kí­vánják ezután is intézni a város sorsát. Az új tenniva­lók kötelezik a tanácstagokat arra, hogy tovább fokozzák a városépítés munkáját, felel­jenek meg a követelmények­nek. Az ünnepi tanácsülés Cza­kó János zárszavával fejező­dött be. A Vásárosnaményi Városi Tanács alakuló ülésére csütörtökön reggel került sor. Dr. Pénzes János megyei tanácselnök megnyitója után megválasztották a tanács elnökét és helyettesét, a végrehajtó bizottság tagjait. Elnöknek választották Czakó Jánost, elnökhelyettesnek Miklós Elemért. A végrehajtó bizottság tagjai: Bakó Béla, Fazekas Tibor, Joó Károly, Kiss Pál, Kovács Zol­tán és Sánta Györgyné. A végrehajtó bizottság titká­rának dr. Farkas Gézát nevezték ki. A tanács megvá­lasztotta a különböző bizottságok vezetőit és tagjait, ki­nevezte a szakigazgatási szervek vezetőit. Kambodzsa: Népköztársaság A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Tanács csütörtökön ki­kiáltotta a Kambodzsai Nép- köztársaságot. Az erről szóló közleményt az SPK, a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront hírügynöksége ismertette Phnom Penh-ben. A forradalmi tanács nyi­latkozatában hangsúlyozza: „A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Tanács elhatározta, hogy valóra váltja a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront 1978. december 2-i, 11 pontos programját, amely célul tű­★ január 7-én a Kam­ill III bodzsai Nemzeti ■Of U Egységfront csapa­tai elfoglalták Phnom Penh-t és ezzel megdöntötték a reakciós Pol Pót—leng Sary- klikk hatalmát. A december közepén — a széles körű népi felkelés ad­minisztrációs irányítójaként — megalakult KNEF felhí­vására országos méretű fegy­veres felkelés robbant ki, amelynek ereje néhány hét alatt elsöpörte a reakciós klikk uralmát. Ez a győzelem lehetővé teszi, hogy Kambod­zsa újra békeszerető, demok­ratikus állammá váljék. Az 1975-ös nagy népi offen- zíva győzelme után, amely az amerikabarát Lón Nol-re­zi ki egy békés, független, demokratikus, semleges, el nem kötelezett és a szocializ­mus felé haladó Kambodzsa sikeres felépítését. A Kam­bodzsai Népköztársaság biz­tosítja a nép demokratikus szabadságjogait, s a béke, a barátság, valamint az el nem kötelezettség politikáját foly­tatja”. A közlemény bejelenti, hogy a Pol Pót—leng Sary diktatórikus rendszert teljes egészében felszámolták. zsimet döntötte .meg, joggal várta a világ az új népi Kambodzsa létrejöttét. De az új rendszer koncent­rációs táborrá változtatta az országot, súlyos bonokét kö­vetett el országa népe ellen, sok száz ezer kambodzsait menekültté, hontalanná tett, akik a népirtás elől menekül­tek külföldre. Kína támoga­tásával agressziót követett el Vietnam ellen a minden fó­rumon a béke, az emberi ha­ladás ellen lépett fel. A győzelem új távlatokat nyit nemcsak Kambodzsa, de egész Indokína történetében, sőt ez az esemény az erővi­szonyok megváltozását is je­lenti e robbanásveszélyes tér­ség helyzetében. (Folytatás az 1. oldalról) hető. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közeli hozzátar­tozók — például a házastár­sak, egyeneságbeli rokonok és testvérek — közötti gépko­csik értékesítésére vagy aján­dékozására. Intézkedéseit a Miniszter- tanács a kereslet és a kíná­lat egyensúlyának javítása, a reálisabb igények kialakulá­sa, nem utolsósorban a spe­kuláció visszaszorítása és az ezzel kapcsolatos jogtalan jövedelemszerzés megszün­tetése érdekében hozta meg. Ugyanis az autópiacon az utóbbi időben erősödtek a spekulációs jelenségek, a ma­gánforgalomban a használt autók ára irreálisan emelke­dett, nemegyszer meghalad­ta az új autó értékét. Ismeretes, hogy az utóbbi években az életszínvonal nö­vekedése nyomán a lakosság személygépkocsi iránti ke­reslete jelentősen megnőtt, az igények jóval meghaladják az importbeszerzés lehetősé­geit. A MERKUR jelenleg már több mint félmillió meg­rendelőt tart nyilván, s a ko­csikra — a típustól függően — három—hat évig kell vá­rakozni. Az előjegyzések je­lenlegi nagy száma azonban nem a valós keresletet tük­rözi. E mögött sok esetben a számítás, a spekulációból eredő jövedelemszerzési szán­dék is meghúzódik. Befizet­ték az előleget például olya­nok is, akiknek egyébként nincs, vagy nem_ lenne ko­csira szükségük. így azoknak is hosszú ideig kell várakoz­niuk a személygépkocsira, akik — bár kedvezőtlenebb az anyagi helyzetük — tény­leges szükségletüknek meg­felelően, nem pedig spekulá­ciós céllal kívánnak autót vásárolni. Mindezek joggal keltettek visszatetszést a la­kosság körében. ............ ............. Új kormány Iránban Sapur Baktiar, Irán új mi­niszterelnöke csütörtökön a teheráni parlament alsóházá­ban bemutatta kormányát. Azt ígérte, hogy leállíttatja az olajszállításokat Izraelnek és Dél-Afrikának, felülvizs­gáltatja a Pretoriához fűződő diplomáciai kapcsolatok stá­tusát és Iránt a „szociálde­mokrácia felé vezeti”. Fel­szólította a képviselőket, hogy támogassák erőfeszíté­seit. Jóllehet Irán több olajfi­nomítójában felvették a mun­kát, az olajkitermelés még mindig nem elegendő a ha­zai szükségletek kielégítésére. Jody Powell, a Fehér Ház sajtótitkára Washingtonban egy sajtótájékoztatón kije­lentette, Carter elnök új po­litikai döntéseket dolgoz ki, miután Irán „nemzetközi stá­tusa belpolitikai válsága kö­vetkeztében jelentősen meg­változott”. Dr. Sapur Baktiar, Irán új miniszterelnöke bemutatta kormányát a teheráni parlamentben. (Kelet-Magyarország telefotó) Jerzy «"se» Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY O Ennek az öreg ember­nek a tulajdonképpeni elfog­laltsága az uzsora volt és a föld alatti világ legkülönbö­zőbb vállalkozásainak fi­nanszírozása. A szerény bolt tulajdonosa mindig tudott klienseinek komoly összeg­gel szolgálni, hacsak bizto­sítva látta a magas kamatot és a megfelelő biztosítékot. Értéktárgyakat is vásárolt, nem kérdezte származásukat. Sokáig nézegette a drágakö­vet, vagy a nyakéket, aztán felajánlotta az összeget. Álta­lában ez az összeg legalább kétszer kisebb volt, mint amennyit az eladó remélt árujáért. De eredménytelen volt minden alkudozás. Tom­linson úr nyugodtan elmond­ta, hogy hosszú névsora van, olyan ékszerészeké, akik ké­szek a piaci árnak megfelelő­en megvásárolni az értéktár­gyakat, egyszóval sokkal töb­bet fizetnek annál az árnál is, amit a „tisztelt eladó” kért. Csak egy feltételük lenne, — ezek az urak követelik a származási igazolást, ezenkí­vül minden nagyobb üzletük­ről értesítik a megfelelő ha­tóságot, és kereskedelmi könyvükbe is feljegyzik az eseményt. Az üzlet tulajdo­nosa ilyen felvilágosítás után általában elérte célját, az általa mondott összegért megkapta az értékes árut. A londoni rendőrség sej­tette, hogy mi történik ott. Néhányszor különböző ürügy- gyei házkutatást tartottak az üzletben, és a tulajdonos lakásán. Azonban nem talál­tak semmi gyanúsat. A pán­célszekrény komoly összeget rejtett magában és nagy ösz- szegű értékpapírokat, de Angliában az egyikből is, a másikból is lehetett minden­kinek. Szóval, semmi gyanú­sat nem találtak. Megfelelő kapcsolata révén — időben értesítették a hatóság látoga­tásáról. Egy délután kinyílt az ajtó, s a fölészerelt csengő fellármázta a tulajdonost, aki szokása szerint a szobában ül­dögélt. Az üzletbe egy szeré­nyen öltözött ember lépett be. Látszatra londoni mun­kásnak vélte. Hóna alatt egy flanell darabba burkolt hegedű volt. Letette a pult­ra és kért egy csomag levél­papírt, tintát, tollat és pár darab ceruzát. Kért még egy rajztömböt és színes krétá­kat is a gyereke számára. A vevő elég sokáig várako­zott. Még azt is elmesélte közben az üzlettulajdonos­nak, hogy asztalos, egy épí­tőipari cégnél dolgozik, az üzlet közelében. Hogy elég jól keres, de ez szezonmunka, így hát állandó munkát ke­res. És, hogy egyetlen szenve­délye van, hegedül. Éppen elromlott a hegedűtokja, el­vitte a javítóba és kénytelen gyermekpokrócban vinni a hegedűjét. Pedig a hegedűje nagyon régi. A nagyapja már gyerekkorában játszott rajta. A napóleoni háború óta a család tulajdona. Egyik őse, aki Wellington hadseregében szolgált, Spanyolországból, vagy Belgiumból hozta. * — Zenekedvelő család va­gyunk Közülünk mindig he­gedül valaki — mondta a be­szédes asztalos. — Én soha­sem tanultam, de minden melódiát eljátszom, amit egy­szer hallottam. De a lányom! Annak van aztán igazi zenei tehetsége! Elhatároztam, hogy taníttatom. Még a tisz­telendő úr is, aki a vasárna­pi iskolát vezeti, azt mondja, hogy nagyon tehetséges gyer­mek. Tomlinson úr hallgatta a monológot, nem zavarta meg a beszélőt, de nem is szállt vele vitába. Nem volt beszé­des, és általában nem szakí­totta félbe beszélő vásárlóit. Jól ismerte az ilyen fajta embereket. Ha az egyszerű munkás kibeszélheti magát, többet vásárol és másodszor fél Londonon átvergődik, hogy a „saját üzletében” vá­sároljon. Végre kiválogatta az apró­ságokat. A számla tizennégy schilling volt. A munkás zse­bébe nyúlt, kivette a pénz­tárcáját és tenyerébe öntöt­te az aprópénzt. Megszámol­ta a pénzt és a pultra tette. Sajnos, csak tizenegy schil- lingje volt. Lázasan átkutatta zsebeit, de nem talált benne semmit. Gondterhelten for­dult Tomlinson úrhoz, aki némán figyelte a pénzkeresé­si jelenetet. — Hiányzik három schil- lingem. Nem tudom, hogy történt. Biztos voltam benne, hogy több pénz van nálam. — Előfordul néha, — mondta az üzlet tulajdonosa együttérzően —, egyszer fel­ugrottam az autóbuszra és csak útközben vettem észre, hogy egyetlen fillér sincs nálam. Kérem, vegyen keve­sebbet. Egyszerűen ne ve­gye meg ezt a rajztömböt és a színes krétákat. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom