Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
1979. január 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A határozat végrehajtása után Azonos célért A nagykállói járást az Elnöki Tanács 1979. január 1- vel megszüntette. A korábban idetartozó községek a nyíregyházi, illetve a nyírbátori járáshoz kerültek. Egy- egy ilyen átcsatolás, korszerűsítés nemcsak adminisztratív feladat, hanem elsősorban politikai munka. Politikai munka a bizalom megtartása, a társadalmi, köz- igazgatási és gazdasági tevékenység folyamatosságának biztosítása. Erről kértünk véleményt a politikai munkát irányító, azért felelős két járási pártbizottság vezetőitől. Nyíregyházán és Nyírbátorban elmodták: ezekben a hetekben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a csatlakozott községekre. Örömmel állapították meg: a nagykállói járásban dolgozó párt-, tanácsi és társadalmi szervek az elmúlt évtizedekben sokat tettek azért, hogy a községek, a gazdálkodó egységek ilyen fejlettséget érjenek el. Jól dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban, az utóbbi években megszilárdultak a szakszövetkezetek és többségük továbbfejlődve termelőszövetkezet lett. A lakosság évről évre nagy értékű társadalmi munkával egészítette ki a közpénzeket. Különösen dicséretes az a munka, amit a tanyai lakosság életkörülményeinek javításáért tettek. A fogadó járási pártbizottságok és a járási hivatalok kidolgozott munkaprogram szerint végezték az új községek fogadását. Jogilag még működött a nagykállói járás, de a járási pártbizottságok által szervezett továbbképző tanfolyamon a pártvezetőségi tagok már a mai hovatartozás szerint vettek részt. Nem egy pártszervezet és térmelőszövetkezet vezetősége még decemberben felkereste a leendő járási vezetőket. Tehát nemcsak a járási vezetők járták az új területet, hanem fordítva is közeledtek egymáshoz. Napjainkban — az ismerkedésen túl — megkezdődött a konkrét munka is. A nyíregyházi járásban a január 5-én megtartott pártbizottsági ülésen értékelték az 1978. évi munkát és meghatározták az 1979. évi feladatokat. Az ülés munkájában már részt vettek a volt nagykállói járásból idejött párt- bizottsági tagok is. Soraikból kiegészítették a különböző bizottságokat. Mindkét járásban készülnek a beszámoló taggyűlésre, egyeztetik a féléves munkaterveket. A rendezvények megtartása, a párt- és tömegszervezeti oktatás zökkenőmentesen folyik a csatolt községekben is. A járási vezetők nap mint nap a helyszínen adnak segítséget, hogy minél gyorsabb legyen a beilleszkedés. A nyírbátori járás vezetői már intézkedtek az illetékes szerveknél: változtassanak az autóbusz menetrendjén, hogy jobb legyen az összeköttetés a járási székhellyel. A gyorsabb kapcsolatteremtés miatt módosítani kell a telefonösszeköttetést is. A járási és helyi vezetők közösen keresik azt a módszert, amellyel tovább javíthatják a vezetés színvonalát, a párt-, a tanácsi és gazdasági munkában egyaránt. Ezt kívánja az élet fejlődése és az 1979-es nehezebb feladatok végrehajtása. Az eltelt rövid idő tapasztalataiból is levonhatjuk azt a következtetést: a munka folyamatos, zökkenőmentes, az emberek bizakodóak. A csoportos beszélgetéseken, gyűléseken mindenütt elhangzik: nem az a fontos, milyen járáshoz tartozunk, fontosabb, hogy egy akarattal küzdjünk céljaink megvalósításáért. Csikós Balázs Egy kubikosbrigád és az a bizonyos kitüntetés „Megosztunk mindent...” Éjjel fagyott. Délután még teherautók dagasztották a sarat, hajnalra azonban már megdermedt agyagcsíkok kanyarogtak a földúton, amely a felsősimái sertéstelepre vezet. Itt dolgozik a KEMGV Sinka Ferenc vezette kubikosbrigádja. a telep tisztítórendszerét építi. A hatalmas medencéket szegélyező gátak alatt tűz pislákol, a brigádtagok közül néhányan a kezüket melengetik mellette. Mondom, hogy a brigádvezetőt keresem, mire a tűz körül állók visszakér déznék: — A kitüntetés miatt? Szaladjatok csak, ott van valahol a bódé körül, — mondja az egyik idősebb ember, a mellette álló legénynek. „Annyit mondott, ■ ff ez igen! Munkában a brigád (M. V. felv.) — Megérdemelte az az ember a Munka Érdemrend bronz fokozatát — áll meg egy pillanatra a lapátolásban idős Korecska Imre, aki las. san már két évtizede dolgozik együtt Siirikával. — Tizennégy esztendeje brigádvezető, és nemcsak beszélni tud, hanem dolgozik is becsületesen. Otthon meg öt Szabolcsból tízen Előszállítás a vasúton Az év első negyedében kisebb igény jelentkezik a vasúti szállítások iránt. Ezért szorgalmazza a MÁV az előszállítások bevezetését, hogy az őszi csúcsforgalom előtt rendeljék meg es vegyék át a tömegárukat a vállalatok. Többek között kavics, kő, mésztartalmú talajjavító anyagok, beton- és vasbeton áruk, homok, salak és kohósalak, valamint műtrágya szállítására lehet kötni előszállítási megállapodást, ami. kor a vasút kedvezményt nyújt a fuvaroztatóknak. Az idén a Debreceni Va- sútigazgatóság területén újabb négy vállalat kapcsolódott be az előszállítási akcióba, ezzel 22-re emelkedett azok száma, akik részt vesznek ebben. A Szabolcs-Szatmarban lévő vállalatok, szövetkezetek közül tízen vállalták, hogy részt vesznek az előszállításban, s mintegy 260 ezer tonna árut szállítanak le az első negyedévben. Erre készült fel a tarcali kőbánya is, ahol a múlt ev őszén befejezték ú nagyjavítást, s az első negyedévben 110 ezer tonna kő szállítását tervezik vasúton. A szabolcsi vállalatok között az építőipar előszállítási szerződései a legjelentősebbek. Mind a magas- és mélyépítő vállalatok, mind az útépítéssel foglalkozók jelentős ménnyiségű áru vasúti szállítását szervezték meg. A műtrágya szállítására az AGROKER mellett a vajai és a csengeri termelőszövetkezet is bekapcsolódott. (1) gyermeket nevel szépen, rendesen. Közben meleg, bundás sapkába, vastag pufajkába öltözve megérkezik a brigádvezető is. — Szép munka, mi? — mutat végig büszkén a bemutatkozás után a félig kész tisztítórendszeren. — Kint járt a múltkor nálunk egy idős mérnök, alaposan megnézett mindent, s csak any- nyit mondott, ez igen! Pedig ő aztán igazán nem airról híres, hogy nyakra-főre dicsér. get. — Mit szólt a brigád, mikor megtudták, hogy munka, érdemrenddel tüntették ki? — Mit szóltak volna? örültek. Tudja mi volt az egészben a legérdekesebb ? Még én is csak akkor tudtam meg, hogy milyen kitüntetésről van szó, mikor Biszku Bélától átvettem az oklevelet meg a kis dobozt, s a helyemre menve megnéztem. Nekem ugyanis csak annyit mondtak, hogy ekkor és ekkor. menjek el a jósavárosi ünnepségre. Hát, amikor megláttam a kitüntetést, egy kicsit ideges lettem, hiszen nem számítottam rá. Még enní-inni is elfelejtettem, pedig volt bőségesen. Két cimborám Bagoly Gábor és Korecska Imre már várt a kapuban. mert bejöttek ők is velem, aztán persze megünnepeltük a napot. Elismerés mindenkinek — A háromezer forintnak mi lett a sorsa? — Szétosztottuk. — Szétosztották? — Persze. Nálunk ugyanis az a szokás, ha valaki A z ünnepi forgalomban Károly járta a város boltjait. Banánt kere. sett. Az egyik édességüzletben végül kapott. Felesége előtt ért az oviba. Egy-kettőre rendbetette a gyerekeket. Mire az asszonytárs megérkezett, ők már mind a hárman a kocsiban ültek. Vendégségbe siettek. — Vettél valamit a gyermekeknek? — kérdezte a nejé. A gyerekek is kíváncsiak voltak az ajándékra. De a szülők leszerelték őket. Az úton a férj feltűnően jó hangulatiban volt. Mókázott a gyerekekkel, bókolt ifjú ne- lének. Észre sem vették, és már csengettek is barátjuk ajtaján. Harsány jókedvvel köszöntötték egymást. Károly vet- kőzés közben magához húzta a háziak egyetlen csemetéjét, a hatéves Ákoskát. — Nézd csak mit kaptál születésnapodra?! — és a gyerek ölébe nyomta a nagy zacskó banánt. A srác kíváncsian bontogatta a csomagot. Amikor meglátta tartalmát felkiál- tptt: — Apa is banánt hozott, meg anya is. Egy zsákkal. Torzsa Barátunk leforrázva érezte magát. Zavarban volt a felesége is. A gyerekek hozzá sem nyúltak az asztalra tálalt hatalmas kosár déligyümölcshöz. .. Mind a házigazda, mind a vendégek hamar túltettek magukat az apróbb incidensen Az este végül is jó hangulatban, hamar elrepült. A következő családi bulit egy hét múlva Károlyék- nál beszélték meg. Most már Ákoska apjának főtt a feje, hogy mit is vigyenek ajándékba, milyen gyümölccsel lepheti^ meg a gyerekekét. Egyik délután hazaugrott falujába rokoni látogatásra. Nagybátyját, mint máskor, most is a jószág körül találta. Éppen torzsát hasogatott, és hordta be a káposztalevelekkel együtt a tehénnek meg a két hízóbikának Ákoska apjaban ekkor pattant az isteni szikra. Kezébe vette a kisfejszét. A leveleket egymás után gondosan levagdosta a nagyabb torzsákról. Bátyja csak csodálkozott. — Azt hiszed, úgy jobban szereti a jószág, — kérdezett rá. — Vagy már elfelejtetted, hogyan etetted régen. —• Nem a jószagnak kell az bátyó. — vágta rá. — Hanem a srácoknak. A minap Karcsi banánt hozott nekik, meg én is azt vettem. A méregdrága banánra csak húzgálták a szájukat. Hát én most viszek nekik vitamindúsabb gyümölcsöt. Ez lesz az igazi újság. És így az ajándékot is letudjuk. A nagy napon aztán komá- jáékhoz érve nagy hűhóval, hogy „madárlátta”, nyújtotta át a gondosan becsomagolt ajándékot. A gyerekek a szoba közepére, a szőnyegre kuporodva bontogatták. A kíváncsiság csak úgy ragyogott az arcukon. Akkor néztek nagyot, mikor nem ismerték fel, hogy tulajdonképpen mi is van a zacskóban Néztek a szülőkre. Nem tudtak mit kezdeni a zöld „csodával”. Az ajándékozó találta fel először magát. — Csiribi-csíribá, — /előhúzta bicskáját, odatelepedett a gyerekek közé, és elkezdte hámozni a torzsát. A gyerekek úgy nézték a kezét, mintha valami varázslatos dolgot művelne. Mikor aztán az elsővel készen volt, beleharapott: — Jaj a fogam! Jaj a fogam, beletört, — kiáltott fel savanyú pofát miméivé. A gyerekek nem tudták, sírjanak-e vagy nevessenek. Ö pedig közben a torzsa másik végéből egyenlő darabkákat vágott le és nyújtót, ta a gyerekeknek. — Vigyázzatok, bele ne törjön a fogatok. Adott a felnőtteknek is. A gyerekek félénken kezdték rágni. Ám hamar rájöttek a fon- dorságra. Recsegett, ropogott a torzsa a foguk alatt. A két apuka alig győzte tisztítani. Erre nem húzgálták a szájukat a srácok, mint a méregdrága banánra. A következő gyerekzsúrra is torzsát rendeltek. Sigér Imre pénzjutalmat kap, elosztjuk egymás között. Mindenki egyformán dolgozik, így az elismerés is mindenkit egyformán illet. — Megosztunk mi, kérem, mindent, — kapcsolódik a beszélgetésbe Poór József, aki az 59 esztendejével a brigád legidősebb tagja. — Tizenhármán vagyunk a brigádban, öregebbek, fiatalabbak, de a munkában nincs megkülönböztetés. Az emberek szavai hallatán kezdem érteni, hogyan nyerték el háromszor is az aranykoszorús, nemrég pedig a Vállalat Kiváló Brigádja címet. A brigád tagjai egyébként egy ember kivételével Nyírtétről járnak be dolgozni. Sokukat még rokoni, vagy baráti szálak is összefűznek, így nem csoda, ha a legtöbb kérdésiben teljes az egyetértés a brigádon belül. Koccintás citromos teával — Az én házam az ő segítségük nélkül nem is tudom, hogyan épült volna fel, — szól közbe Fintor József. Ott voltak az alapozásnál, a falazásnál, szóval sokat köszönhetek nekik. — Ügy mondják, a maguk brigádjába nagyon nehéz bekerülni. — Igaz bizony! — mondja az idősebb Korecska, akinek a fia is a brigád tagja. — Mi már ismerjük egymást, tudjuk, ki mire képes, ha úgy adódik, bizony rászólunk a lustálkodóra. És annak mindig van foganatja! — emeli fel mutatóujját a nyomaték kedvéért. — Ha nem így lenne, mit gondol, megkaptuk volna a bronz érdemrendet? Ennyiben maradunk. S a kitüntetésre koccintunk egy kannafedélnyi citromos teával. Balogh Géza Országos továbbképzés a főiskolán Napirenden az új tanterv ' Az alsó tagozatos szak- felügyélők, megyei (fővárosi) továbbképzési intézeti munkatársak, tanítóképző főiskolák gyakorlóiskolai vezetőinek, megyei-fővárosi bázisiskolai igazgatóknak kezdődik január 22-én egyhetes tanfolyam a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A január 26-ig tartó tanfolyamon központi helyet foglal el az alsó tagozatos új tanterv tartalmi, módszertani kérdéseinek megvitatása. A résztvevők előadásokat hallgatnak meg az új dokumentumok általános pedagógiai kérdéseiről, a képesség- fejlesztés pszichológiai alapjairól. Előadások és konzultá. ciók során az ének-zene, testnevelés, anyanyelvi rajz, technika, matematika és környezetismeret tantervének tartalmi és módszertani problémáit vitatják meg. MÁTÉSZALKA: Négyszáz mázsa nektár A szakcsoportoknak kiemelt fontosságot tulajdonítanak a Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ tevékenysegeben. Éppen negyedszázada, hogy az első szakcsoportot, a méhészt megszervezték. Tekintélyes bevételt könyvelhetnek el az idén is, 400 mázsa mézet adtak át a Hungaronek- tár Vállalatnak 1978-ban. A nyúltenyésztéssel 1974— 75-ben kezdtek szervezetten foglalkozni. Ügy tapasztalták, hogy viszonylag kevés fizikai munkával, kis anyagi ráfordítással szép pénzt hoznak a konyhára a tapsifülesek. Ebben az évben 1250 mázsa élő nyulat adtak át a Baromfiipari Országos Vállalatnak. Két évvel ezelőtt bővítették a szakcsoportok számát: megalakítottak egy zöldség- termesztő és egy sertéstenyésztő szakcsoportot. A zöldségtermesztés az idén 4,5 millió forintos bevételt jelentett a szövetkezeti tagoknak. A sertéstenyésztő szakcsoport 4 ezer sertést adott át a húsipari társulásnak. A szövetkezet bérvágásban kétezer sertést dolgoztatott fel. A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában működő új zsáküzemben műszakonként 50 ezer cukroszsákot készítenek. (Fotó: Mikita Viktor)
