Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 3. Napi külpolitikai kommentár A madridi döntés B legfrissebb jelentések szerint Pampolában és Baszk­föld más városaiban folytatódnak a tüntetők és a rendőrök közötti összetűzések, amelyek általában tö­meges letartóztatásokkal párosulnak. Az ok nyilvánvaló: már most bizonyosra vehető, hogy néhány tartományi önkormány­zat realizálása, gyakorlati bevezetése a miniszterelnök dönté­se. a parlament feloszlatása miatt halasztást szenved. A baszk főtanács ugyan ratifikálta az alkotmány által megígért autonómiatervezetet, de az életbe léptetéshez a parla­ment jóváhagyása szükséges. Márpedig minden jel arra mu­tat, hogy — sok más fontos javaslat mellett — ezt a terveze­tet is csak az újonnan összeülő nemzetgyűlés fogadhatja el. Adolfo Suarez miniszterelnök ugyanis rendeletben feloszlatta a jelenlegi parlamentet és kitűzte az új választások időpont­ját. Eszerint az új parlamenti választásokra március 3-án, a községtanácsi választásokra pedig pontosan egy hónappal ké­sőbb, április 3-án kerül sor. Megfigyelők szerint annak, hogy az általános választások megelőzik a községtanácsiakat, fontos politikai-lélektani oka van. Suarez ugyanis nyilvánvalóan attól tart, hogy ha — amint ez várható — a helyi választásokon előretör a balol­dal „pszichológiai hatást” gyakorolhatna a nemzetgyűlési vá­lasztásokra. így viszont a hatás adott esetben fordított le­het... S uarez döntése nem meglepő. A kormányfő pártja eredménytelenül keresett koalíciós partnert, a kérést a szocialista munkáspárt is megtagadta. A miniszter- elnök így attól tartott, hogy a számtalan összetorlódott prob­léma megoldására képtelen lenne az ingatag hátterű kabinet, az elhúzódó döntésképtelenség pedig károsan befolyásolhatná a jobboldal és a centrum esélyeit. A kormányfő tehát azt tette, ami várható volt: „előre menekült”. Abban a reményben, hogy az új választások ki­kristályosítják a jelenleg meglehetősen kusza frontokat. Harmat Endre sítja a szocialista országok közötti televíziós, rádiós és telefonösszeköttetést. A. küldöttség részt vett az évfordulók tiszteletére nyílt fénykép- és tablókiállítás megnyitóján a havannai „Pa- bellon de Cuba” kiállító­csarnokban. (Folytatás az 1. oldalról) — A múlt év decemberé­ben tizennyolc gyűrűs fonó­gép üzemelt, január első nap­ján viszont huszonkilenc. Szerencsére nem volt gond az új gépek munkába állítá­sával sem, simán indult a termelés. A fésülő üzemrész­ben viszont nincs anyag, most várjuk az anyagyárból a szállítmányt. Az ellenőrzés befejeztével rövid, hét eleji diszpozíciós értekezletet tar­tottunk, itt kaptuk a hírt, A sah „szabadságra“ készül Újabb halálos áldozatok Iránban Változatlanul teljes a ka­tonai készültség Teheránban. A katonák csőre töltött fegy­verrel járnak az utcákon. (Kelet-Magyarország, tele- fotó) Sapur Baktiar ellenzéki po­litikus hétfőn rádió- és tele­víziós beszédben felszólította Irán népét, hogy támogassa az általa megalakítandó kor­mányt. Kijelentette: kormá­nya „szociáldemokráciát” sze­retne megvalósítani, s azt ígérte, hogy szabadon engedi a politikai okokból bebörtön- zötteket, helyreállítják a pol­gári szabadságjogokat és a sajtószabadságot. Egyidejűleg bejelentette, hogy fokozatosan számolják fel a 12 iráni nagy­városban mindmáig érvény­ben lévő statáriális állapoto­kat. Hosszú hetek óta először hétfőn a külföldi újságírók előtt néhány percre megjelent Reza Pahlavi iráni sah. A személyével kapcsolatban az utóbbi napokban elterjedt ta­lálgatásokról az uralkodó ki­jelentette, hogy szeretne „téli szabadságra” utazni, de erre csak akkor kerülhet sor, ha „az ügyek lehetővé teszik”. hogy megérkezett egy konté­ner másfél ezer darab fonodái hüvellyel, sürgősen hozzá kellett fognunk a raktározá­sához, — Most várom a múlt esz­tendő termelésének adatait, a délelőttöm ennek az értékelé­sével megy el. Délután valót színűleg tovább maradok bent a megszokottnál, a má­sodik műszakkal megbeszél­jük a feladatokat. Sípos—Speldl—Balogh A Reuter diplomatákat idéz­ve úgy véli, hogy az utazás Baktiar kormányának e hét­re várt beiktatása után válik esedékessé. A Mashhad városában va­sárnap történt összecsapások­ról érkezett /újabb adatok 106 halálos áldozatról szól­nak. Vasárnap este súlyos összecsapás volt a sah ellen tüntetők és a katonaság kö­zött Tabriz városában is. Itt — hírek szerint — 28 ember vesztette életét. Hétfői bejelentés szerint megszüntették a munkát a Pars hivatalos iráni hírügy­nökség alkalmazottai. Sztráj- kukkal a rendszerellenes mozgalmat kívánják támo­gatni. Újévi üdvözletek Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára újévi üzenetében rámutatott, hogy az elmúlt esztendőben a nagy világ- problémák megoldására tett erőfeszítéseket gyakran a bi­zonytalanság és a sikertelen­ség jellemezte, de kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy az új évben fokozódik a világ biztonsága, az egyes országok érzékenysége egymás problé­mái iránt, és újabb lépések történnek olyan egységes ci­vilizáció megteremtése érde­kében, amely a realitásokra támaszkodva figyelembe ve­szi minden nép és egyén szükségleteit, igényeit. Waldheim hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben erősö­dött a békéért folytatott küz­delem, nagy erőfeszítések történtek a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének elhárí­tására, az emberi jogok biz­tosítására, a közel-keleti konfliktus rendezésére és a dél-afrikai fajüldözés korlá­tozására. II. János Pál pápa a római Szent Péter téren összegyűlt több tíz ezer hivő előtt mon­dott újévi köszöntőjében szintén fokozottabb megér­tésre szólította fel az embe­riséget és a béke megőrzésé­nek parancsoló szükségéről beszélt. Az állam- és kormányfők többsége országa kedvező társadalmi és gazdasági fej­lődése, a nemzetközi problé­mák kedvező megoldása irán­ti reményének és bizakodásá­nak adott hangot az év első napján szokásos üdvözleté­ben. Jerzy Edigey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY O Mikor megérkeztem, egye­nesen a „Griff”-be mentem, A szimpatikus portásnő szét­tárta karját.: — ön ma az ötvenedik, aki szoba után érdeklődik, ne­künk meg egy szabad he­lyünk sincs. Szczecinben most négy kongresszus van. Min­den szálloda a padlásig zsú­folt. — De hiszen minden kulcs itt lóg. — Mert az urak Miedzyzd- rojéban tanácskoznak. Min­dennap autóbuszokkal utaz­nak oda. Nálunk júniusban, júliusban és augusztusban ál­landóan kongresszusok van­nak. — És télen? — Télen nyugalom van. A kongresszusok akkor Zakopá­néban vagy Krinicében van­nak. Végső esetben az alsó­sziléziai üdülőhelyeken. De hiszen a szerkesztő úr jól tudja ezt. így volt, és így lesz. Tudtam. így hát csak ká­romkodtam, és tovább indul­tam. Sajnos, a portásnő iga­zat mondott. Mindegyikben ezt a választ kaptam: — Még pótágyunk sincs! A legcsekélyebb reményem sem volt, amikor elmentem az utolsó szczecini szállodá­ba. Bejárata előtt egy gyö­nyörű hamuszínű Mercedes parkírozott. A recepcióban röviden kö­zölték, hogy a szálloda a kül­földiek számára van fenn­tartva. Lengyel állampolgár­nak csak kivételesen adnak ki szobát. De szezonban ez nagyon ritkán fordul elő. Alighanem az egyik szczecini híd alatt kell majd éjszakáz­nom. — Kié az a gyönyörű autó? — elegyedtem beszélgetésbe a portással, arra számítva, hogy kegyeibe fogad és meg­engedi, hogy a szálloda kis szalonjában egy kényelmes fotelben szundítsak. — A Mercedes — válaszolt a portás áhitatosan — az amerikai Henry MacAreck tulajdona. Mister MacAreck már néhány napja nálunk szórakozik. Gazdag vendég. Ez a kiegészítés teljesen fe­lesleges volt. Tudtam, hogy egy ilyen autó tulajdonosa biztosan nem portás és nem is kalauz. — Ó, éppen most jön le a lépcsőn — súgta a portás, ugyanakkor mély meghajlás­sal köszöntötte a magas bor­ravalót adó vendéget. A lépcsőn egy ötven év kö­rüli világos hajú, jóképű, kreolbőrű férfi jött lefelé. Mozdulatai energikusak vol­tak. Az amerikai könnyű, ha­muszürke öltönyben közele­dett, letette a kulcsot a pult­ra és angolul szólt a portás­nak. Ebben a pillanatban is­mertem fel. Hiszen ez semmiféle Mister Henry MacAreck, ahogyan a portás mondta, hanem Henio Makarek, a hajdani iskola­társam. Egy padban ültünk a Varsói Mikolaj Rey Gimná­ziumban. A jövevény szintén megis­mert. A mosoly elöntötte az arcát. Vállon veregetett, és azt mondta: — Mister George Edigey? Yes? — és már lengyelül tet­te hozzá: — Hogy vagy, öreg bika? Egymás karjaiba vetettük magunkat. Az előkelő portás nem tudta eltitkolni csodál­kozását, és felháborodását. Hogyan lehetséges ez, hogy egy amerikai milliomos az első jött-ment varsói firkász- nak a nyakába ugorjon? Egy olyannak, akinek még ren­delt szobája sincs. — Mit csinálsz Szczecin­ben? — kérdeztem az érzel­mes üdvözlés után. — Eljöttem meglátogatni a hazámat. 1939 óta először. Szczecinig jutottam el. Itt maradtam. Szerelmes vagyok ebbe a városba és nem tu­dok innen elszakadni. Már négy napja itt ülök. És te mit csinálsz itt? Itt laksz? — Nem. Egy bírósági tár­gyalásra utaztam ide. Üjság- író vagyok, és Varsóban la­kom. Egy órája repültem ide, de hiába jártam sorra a szál­lodákat. Azt hiszem, a híd alatt kell töltenem az éjsza­kát. Henry MacAreck elnevette magát. — Kérek ennek az úrnak előkészíteni egy szobát — fordult a portáshoz. — Nehéz lesz, elnök úr — magyarázta a portás —, min­den szobánk foglalt. Események 1978-ban Febr. 12. Szomália bejelentette, hogy hadseregének regu­láris egységeit küldi Etiópiába, ezzel nyíltan hadat üzent szomszédjának. (1) Febr. 15. Rhodesiában Ian Smith miniszterelnök és a „mérsékelt” afrikai politikusok megállapodást kötöttek a rho- désiai helyzet ún. belső rendezéséről. (2) Márc. 16. A „Vörös Brigádok” nevű olasz terrorszervezet tagjai Rómában elrabolták Aldo Morót, a kereszténydemok­rata párt elnökét, majd május 9-é» meggyilkolták. (3) Márc. 24. Az etióp csapatok hadműveletei sikerrel jártak: a Szomáliái erőket kiűzve, felszabadították Etiópia déli or­szágrészét. (4) Apr. 18. Az amerikai szenátus törvénybe iktatta a Pana­mával kötött szerződést, melynek értelmében 2000-ig fokoza­tosan panamai igazgatás alá kerül a csatorna és a csatorna­övezet. (5) Ápr. 27. Afganisztánban a hadsereg megdöntötte Daud kormányát és forradalmi folyamatot indított el az ország tár­sadalmi-gazdasági fejlődése érdekében. Az ország új neve: Afganisztáni Demokratikus Köztársaság. (6) Május 12. Zaire Shaba tartományában felkelés bontako­zott ki a Mobutu-rezsim ellen. A felkelést csak közvetlen francia—belga beavatkozással tudták leverni. (7) Jún. 26. A demokratikus Jemenben katonai lázadást ver­tek le, melynek vezetőjét, Ali Rubia államfőt kivégezték. (8) Júl. 3. A kínai kormány beszüntette a Vietnamnak nyúj­tott gazdasági és műszaki segítséget és visszarendelte a Viet­namban dolgozó kínai szakembereket. (9) Júl. 7. Kína megszüntette az Albániának eddig nyújtott összes gazdasági, pénzügyi és katonai segélyt, és szakértőit visszahívta Albániából. (10) Júl. 7. Függetlenné vált a csendes-óceáni brit protektorá­tus, a Salamon-szigetek. (11) Júl. 12. A Biztonsági Tanács nyugati tagállamai és a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) képviselői Luandá­ban megállapodást írtak alá Namíbia jövőjéről. (12) Júl. 28—aug. 5. Havannában megrendezték a XI. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozót. (13) Aug. 8. Megkezdődtek Hanoiban a Vietnam és Kína kö­zötti tárgyalások a Vietnamban élő kínai népességről. (14) Aug. 12. Pekingben aláírták a tíz évre szóló japán—kínai béke- és barátsági szerződést. (15) Szept. 8—17. Camp Davidben Carter amerikai, Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök tanácskozott a közel-keleti helyzetről, majd aláírták az Egyiptom és Izrael közötti „békeszerződés” keretmegállapodását. (16) Szept. 12. Nicaraguában a sandinisták általános offenzívát indítottak a Somoza-rezsim ellen. (17) Szept. 23. Damaszkuszban befejeződött a Szilárdság Frontjához tartozó államok és a PFSZ értekezleté, amelyen megállapodtak abban, hogy megszakítják a diplomáciai és a gazdasági kapcsolatokat Egyiptommal. (18) Okt. 1. Függetlenné vált a korábbi Ellice-szk. angol gyar­mat, Tuvalu néven. (19) Dec. 3. Nyilvánosságra hozták a Kambodzsai Nemzeti Egységfront alakuló kongresszusán elfogadott felszabadítási programot. (20) Dec. 7. Spanyolországban népszavazáson nagy többséggel megszavazták a demokratikus alkotmányt. (21) Dec. 16. Bejelentették, hogy az Egyesült Államok és Kína 1979. január 1-ével diplomáciai kapcsolatot létesít egymás­sal. (22) — Ne szédítsenek, ilyen meséket a gyermekeinek me­sélhet, de nem nekem. Most vacsorázni megyünk. Vissza- jövetelünk előtt ennek az úr­nak a csomagjai már tegye­nek a szobájában. Érthető? Az előkelő portás mélyen meghajolt. — Mit meg nem teszek én az elnök úrért. Habár, iste­nemre mondom, az állásomat kockáztatom. Kénytelen le­szek az NSZK-beli uraktól elnézést kérni és a negyedik emeletre költöztetni őket. — Nos, ezt. értem! Ezt sze­retem! Ez az öné — Mac­Areck hanyag mozdulattal a zsebébe nyúlt és a pultra do­bott egy négyrét hajtott zöld színű papírpénzt. Villám- gyorsan eltűnt a portás ki­nyújtott tenyerében. Hajdanvolt osztálytársam semmit sem változott. Meg­maradt magabiztos, paran­csoló hangú, imponáló em­berkének. Biztos vagyok ben­ne, hogy ugyanezzel a gesz­tussal dobná oda a portásnak az ötdollárost, még akkor is, ha nem lenne oly gyönyörű Mercedese és az a bankjegy az utolsó lenne a zsebében. Alig jelentünk meg a szál­lodai étteremben, a főpincér, mintha a földbői nőtt volna ki, udvarias mozdulattal asz­talt mutatott nekünk. Még le sem ültünk, amikor két pincér már adta át az étlapot és az itallapot. — Drága, öreg ország — érzékenyedéit el Henio. — Milyen udvariasak minde­nütt, és milyen gyors a ki­szolgálás. Talán Lengyelor­szágban vannak a leggyor­sabb és legjobb pincérek az egész világon. Egyszerűen ki­találják az ember gondola­tait. Rápillantott az étlapra és letéve így szólt a pincérhez: — Minek fárasszuk ma­gunkat? Kérem, hozzon ne­künk két különlegesen jó va­csorát. Találkoztam egy régi barátommal, akit huszonhá­rom éve nem láttam. Méltó­an akarjuk ezt a találkozást megünnepelni. Ételből és italból a legjobbat hozzák. De semmiféle konyakot és más keveréket, hanem becsü­letes lengyel vodkát. Egy pillanattal később az asztalt megrakták a legkü­lönfélébb finom falatokkal, az ezüst kis vödörből pedig kikandikáltak a legkitűnőbb italösüvegek nyakai... Henio álmodozó tekintettel folytatta: — Amerikáiban a pincér grimaszokat vágna és szem­rehányást tenne a vendég­nek, hogy nem tud választa­ni az étlapból, itt pedig ille­delmesen, udvariasan és gyorsan az egész asztalt megterítették. Így van ez Lengyelországban mindenütt, az első pillanattól kezdve, ahogy átléptem a határt. (Folytatjuk) A magyar küldöttség kubai látogatása A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a kubai államtanácsnak és' a minisztertanácsnak meghí­vására Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának vezetésével ma­gyar párt- és állami küldött­ség tartózkodik Kubában. A küldöttség, amely részt vesz a kubai forradalom győzel­mének és a Kubai Köztársa­ság megalakításának 20. év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepségeken, ellátoga­tott a Havannától mintegy 60 kilométerre lévő „Valié de Picadura” állattenyésztő gaz­daságba. A delegáció ezután megte­kintette a fővárostól ötven kilométerre található „Cari- be” műhold és távközlési ál­lomást, amely a magyaror­szági Tarjándörögdön lévő állomáshoz hasonlóan, a szovjet „Molnyija” távközlé­si rendszer tagjaként bizto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom