Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

I 1979. január 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ügyeletes példaképek REJLIK NÉMI FURCSA MELLÉKZÖNGE a kifeje­zésiben, ámde szolgáljon mentségül, így hallottuk a ter­melési tanácskozáson, igaz, nem a főnökség számára el­helyezett asztalnál, hanem az öltözői lócák alkotta pad­sorban. Amilkor ugyanis elhangzott a javaslat, a brigádok közül melyik három érdemes a jutalomra, az egyik név kimondásakor suttogás támadt, félmondatnyi kommentá­rok vitatták az indokokat. S azért, hogy értsem a dolgot, a mellettem ülők egyike megjegyezte: tudja, most ők az ügyeletes példaképek. Az értetlen ardkifejezés láttán bó­lintott; majd megmagyarázza. A gyűlés végeztével néhá- nyan együtt indultunk a gyárból kifelé, s rövid tőmon­datokból megtudhattam: az ő üzemrészüket mindig a leg­jobbak között tartották számom a gyárban; az itt dolgozó tizennyolc brigádnak több, miint a fele erős, sok vihart kiállt közösség: a sikerekben gazdag múlt a főnökséget arra szorítja, hogy minden értékelés alkalmával fölmu­tassanak egy-egy példaképet; az elbírálásnak ez a for­mája erőszakolt; ha a mérce viszonylagossá válik, akkor a teljesítmények értéke is azzá lesz. Ilyen és hasonló érvek, tények, gondolatok sorjáztak a termelési tanácskozáson elhangzott javaslat nyomán, ámde: a javaslat jóváhagyásaként mindenki fölemelte a kezét a szavazáskor! A főnökség tehát azzal a tudattal távozhatott, hogy helyesen cselekedett, az üzem kollektí­vája egyetért a Jedlik Ányos brigád kiemelésével, a vál­lalati kiváló címre történt fölterjesztésével. A szóban for­gó közösség valóban törekvő, sok miindenlben följebb ju­tott, mint ahol korábban állt, mégis, a társakból nem az irigység szólt, amilkor a javaslat jogosságát vitatták. Józan igazságérzettel azt furcsállották, hogy a Jedlik Ányos brigádot egy ideje az üzem irányítói futtatták; mindenben őket jelölték meg követendőnek. Ami egyenlő azzal, hogy a többiek — tizenhét brigád! — semmiben sem lehettek elsők, holott jól tudták, mert látták, hiszen egymás szeme előtt dolgoznak, ki miben mit nyújt. S az sem volt titok előttük, hogy korábban egy másik brigád­dal járatta meg ugyanezt az utat a főnökség, akkor ők voltak mindenben a legjobbak, az ügyeletes példaképek, a munkaverseny, a, brigádok közötti vetélkédés valameny- nyi részletében a legjobbat elérők. Balgaság lenne kétségbe vonni: adott helyzetben vá­lasztani kell a jók köziül is, s a döntés azzal egyenlő, hogy a kiválasztottak a legjobbak. Gyakori azonban — mert az ügyeletes példaképek gondja korántsem a szóban forgó gyárban föllelhető egyedii eset —, hogy az értékelők úgy gondolják: akik jók, azoknak a tökéletesség adja a rangot, s ha híja van is ennek a tökéletességnek, némi jóakarat­tal — a papírokon — az eltüntethető. Igen ám, de pon­tosan ez a hiibátlanság sérti a többieket! Nem az, hogy a tizennyolc brigádból, azután a műhelyek közül mindig van egy-egy legjobb. Ez rendjén valló dolog, az értékelés rangsorolás. Ha azonban az értékelés bálványfaragássá alakul, az nagy hiba. Folyamatos, többszörösen összehasonlító értékelésre van szükség ahhoz, hogy a példakép ne ügyeletes, azaz most fölbukkanó, de rövidesen eltűnő legyen, hanem az a legjobb közösség, személy, amely, aki eredményei és gyengéi bonyolult viszonylatában az adott időszakban a legnagyobb fejlődést érte el. A folyamatosság, a többszö­rös összehasonlítás — a más közösségekhez, személyek­hez mért haladás, azután a saját teljesítmény korábbi szintjéhez viszonyított változás — nemcsak az értékelés realitását szavatolja, hanem azt is, hogy az elért rang tar­tóssá lesz. Nem kapnak kiváló címet olyanok, akik egy­szer valamiben kiugrottak, de előtte ég, utána a jókat meg sem közelítik. MAGYARÁN ÉS NYERSEN FOGALMAZVA: egy-egy munkahelyi kollektívának nem ügyeletes példaképekre, kiragadott, s azután elengedett kisebb csoportokra van szüksége. Egy-egy rövid időszakon belül szinte mindenki képes az átlagos falé emelkedni. Ámde az erkölcsi, anyagi érdekek pontosan azt követelik meg, hogy a közösség egé­sze tudja, egy-egy kisebb része mit nyújtott, miben fejlő­dött —. miben nem tudott előbbre lépni, miben maradt változatlan —, azaz e kis részek miféle példákat kínál­nak, s ők hogyan kövessék azt, amit mások mutatnak fel. V. T. Víz kétszáz méter mélységből Közkutakra kilencmillió A víz nemzeti vagyon. Ve­le együtt a közkút is. Közsé­geink egy részében ma még nincs vízimű. Ezekben a helységekben a lakosság egészséges ivóvízellátására a közkutak hivatottak. Ahhoz viszont, hogy ezek a közku­tak folyamatosan vizet adja­nak, szükséges a rendszeres és alapos karbantartásuk. A községi tanácsok az ese­tek döntő többségében jó .gazdái a közkutaknak. Az el­múlt esztendőben a vízmű­vel nem rendelkező települé­seken közel 9 millió forintot áldoztak a közkutak kar­bantartására. Ez az összeg ebben az évben sem lesz ke­vesebb. Tálajadottságainkból adó­dóan fúrott fcútjaink mélysé­ge, vízhozama igen változó. A fúrások mélysége zömé­ben 30 és 150 méter mélység között váltakozik, de nem ritka a 200 méternél mé­lyebbről vizet adó kút sem. A Szaboles-Szatmár megyei Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás adatai szerint vizeink minősége nem a leg­jobb. Ezt vizsgálatok bizo­nyítják. A tavalyi 8390 meg­vizsgált vízmintából minden ötödik fogyasztásra alkalmat­lannak bizonyult. Főleg a golyva, valamint a gyomor- és bélbetegségek egy része vezethető ezekre vissza, il­letve hozható összefüggésbe a vizek minőségével. Napjainkban egyre több gondot okoz a községi taná­csoknak a közkutak karban­tartása, amely a megyében a Kútfúró Vállalat és a Sza- bolcs-Szatmár megyei Víz-és Csatornamű Vállalat felada­ta. Ám e munkák elvégzésé­re nem mindig tudnak vál­lalkozni. Ezért a tanácsok a mélyfúrású kutak javítását csak késve, kisiparosokkal tudják elvégeztetni. A vízművel nem rendelke­ző települések új kutakra a megyei tanácstól az V. öt­éves tervben 10 millió forin­tos támogatást kapnak. (sigér) Ezüst a brigádnak Zárszámadásra készülnek a gépszerelők Tuzséron Bokáig érő sárban já­rok kertben, ahol min­den (yan, ezért itt ,,ge- csenVáninak” nevezik. Erre mondta a járási népi ellenőr: ,3 „Sürgősen fel kell számolni, mert rossz fépyt vet a terme­lőszövetkezetre." Ott jár­nak aSkert végében a nemzetközi vonatok és ha az utasok kinéznek, látják a sok rossz gépet nagy halomban. Elkép­zelhető mi a vélemé­nyük. A szerelők véleménye más, egyértelmű. A kert számuk­ra kincsesbánya. Sándor András mondja: — Hová mennénk, ha egy tizenkettes csavarra van szükségünk sürgősen. A gép­temetőben a kiselejtezettek között mindig akad használ­ható alkatrész, anyag. Éjjel és nappal Hogy ki volt a termelőszö­vetkezeti méhtelep névadó­ja, senki nem tudja. Mert ugyan ki jegyzi meg, vagy fel, mit mond az egyik vagy a másik ember. A szójáték néha buborék, máskor ragad­ványnévvé válik. Sándor András most is mond vada­kat. Arra például, hogy mennyit dolgoznak, ez a vá­lasza: — Mikulástól vakulásig. Ha túloz is, van némi alapja. Szeles András, a tu- zséri Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnöke említette: — Amikor úgy hozta a so­ra, éjjel-nappal dolgozott a brigád. Tavaly védnökséget vállaltak például a szállító járművek felett. Nem is volt eggyel sem baj. De amit a kombájnokkal csináltak, az a legdicséretesebb. Már ép­pen indultunk volna az ara­tással, amikor kiderült, két kombájn motorja rossz, használhatatlan. Pinkócziék kijavították. Nem is akárho­gyan. Az egyik gép a kom- bájnolási versenyben máso­dik lett. Most három emberrel be­szélgetek. Pinkóczi Józseffel, az Ifjú Gárda Szocialista Brigád vezetőjével, Barabás Gyula és Sándor András brigádtagakkal. A brigádve­zető nem tartozik a legbeszé­desebb emberek közé, de azért elmondja a védnökség­vállalás történetét: — Tavaly év elején há­rom IFA tehergépkocsit kel­lett felkészíteni vizsgára. Az egyiket elküldtük nagyjaví­tásra Túrkevére és a kijaví­tott kocsival 280 ezer forin­tos számla érkezett. Fantasz­tikus összeg, kiszámítottuk, hogy mi ennek töredékéért javítjuk meg a kocsit. Nem engedtük, hogy a másik ket­tőt elvigyék. A másik két ko­csi javítása talán még 100 ezer forintba sem került. így történt, hogy vállaltuk a szál­lító járművek védnökségét azzal a kikötéssel, hogy meg­hibásodás esetén 24 óránál tovább egy jármű sem áll. Teljesítettük a vállalást. Nem győznék pénzzel Amikor az egyéves munka értékeléséről van szó, nehéz csak a leglényegesebb dolgo­kat említeni. Beszélni kelle­ne a társadalmi munkáról, vagy az újításokról. A bri­gád négy újítás kivitelezésé­ben vett részt. — ötezret kaptunk egy fa- csíkpermetező elkészítésére. Egy másik javaslat a kalapá­csos darálókhoz porleválasz­tózsák készítése. Ez nagyon hasznos dolog, mert eddig a finom lisztpor a szabadba, vagy a padlástérbe jutott. Most a 4 köbméteres zsákok­kal havonta 30—40 mázsa lisztport fogunk majd fel, amellyel nő a takarmány­alap. Egy másik dolog nem is annyira újítás, mint hiány­pótlás, mert nem lehetett kapni, készítettünk egy két­ütemű kompresszort. Csinál­tunk egy gyümölcsfa-injektá- lót is, amely azért hasznos, mert munkaerőt takarítunk meg, a nehéz munkát köny- nyítjük. Eddig a kisfákat úgy öntözték, hogy gödröt ástak, vödörrel kilocsolták a szert, aztán a gödröt beta­karták. Most az injektálóval gödörásás nélkül jut a talaj­ba a víz. Az ifjúsági brigádnak ti­zenhat tagja van, harminc éven aluliak, ennek ellené­re elismert, jó szakemberek. A soron következő feladato­kat többnyire önállóan old­ják meg. Barabás Gyula sze­rint azért: — Muszáj gondolkozni. Nagy a géppark, sok alkat­rész kell, s ha minden kopott helyett újat építenénk be, nem győzné a termelőszövet­kezet pénzzel. A legtöbb al­katrészt felújítjuk, kijavít­juk. üavuló feltételek A tuzséri tsz-nek valóban nagy a gépparkja, több mint 25 millió forint értékű, s en­nek üzemeltetéséhez évi 4 millió forint értékű alkat­részre, 2,5 millió forint érté­kű energiára van szükség. — Amit lehet, megtakarí­tunk — mondja a brigádve­zető —, ezt tavaly is vállal­tuk, az idén is benne lesz a szerződésben. Úgy tudom, a zárszámadásnak is az lesz a Az év elején helyezték üzembe a Csepel Művek nyír­bátori gyárában a legújabb finomköszörűgépet. A 3M 151 típusú, 2 millió forint értékű géppel Hutóczki Gábor dol­gozik. (Elek Emil felvétele) témája, hogy takarékosabban bánjunk az energiával, nö­veljük a karbantartás szín­vonalát. Az a véleményem, tudunk majd mit tenni. A megelőző karbantartás­ról, a takarékosságról sok példát említenek a brigádta­gok. Mondják példának, hogy van a tsz-nek nem egy olyan gépe, amelyet, ha egyszer be­indítottak, nem lehetett le­állítani, mert rossz a villa­mosság. Egy-egy ilyen gép üresjáratban nagyon sok gáz­olajt fogyaszt. — Majd mi teszünk róla — jelenti ki Sándor András, de azt is hozzámondja, sze­rencsére a feltételek is javul­nak, mert ahogy hallottam, 100 ezer forint értékű szer­számot vásárolt a tsz. Akik használják, megbecsülik Fontosabb, hogy a szervi­zelés javítására szervizkocsit szerelnek fel és létesítenek egy hideg-meleg vizes mosót. A brigád jól dolgozott — mondta a termelőszövetkezet elnöke —, már értékelték a munkát, s a műhelybeliek megkapják érte zárszámadás­kor az ezüst fokozatot és személyenként 600 forint ju­talmat. De már volt előleg is az elismerésből. — Tavaly december végén a tsz vezetői megköszönték, hogy jól dolgoztunk — közli Sándor András —, és adtak egy disznót is. Én voltam a szakács. Brigádvacsorát ren­deztünk belőle. A szóban forgó szocialista brigád három tagja tavaly házat épített, a brigádtagok segítették egymást, aztán óvodákat patronálnak, van aki továbbképzésre jár, leg­többjük KISZ-tag, politikai oktatásban vesz részt. Sok mindenről kellett volna még írni, mert hosszú egy év, sok minden történik. Utolsó kér­désként az hangzott el: feb­ruár 8-án lesz a tsz zárszám­adása. Mi a brigád vélemé­nye a gazdálkodásról? — Már kisgyűlésen is el­mondtuk: nekünk az a fő, hogy a gépeket, amit javí­tunk, a traktorosok, meg akik használják, megbecsülik. Seres Ernő 5 zerényi G. Alajos igazgató elolvasta a vasárnapi vezércik­ket az újságban és mélyen magába szállt. Rendkívü­li hatással volt rá az esz­mefuttatás, amely rávilá­gított az energiapazarlás látszólag jelentéktelen eseteire. Különösen ez a mondat tetszett Szerényi- nek kimondhatatlanul: „Még a levegővel is spó­rolhatnánk.” Hétfőn még le sem ve­tette a kabátját, máris hívta Icukát, a titkárnőt, és gyorsba mondta neki: — Mától a légkondicio­nálók kikapcsolva, jöjjön a becsüs, eladjuk. Ott az ablak, az is megteszi. bevezetjük a szőnyegrá­zást. — De igazgató kar­társ ... — hebegett Icuka, mert el szerette volna mondani, hogy még így sincs elég takarítónő. — Semmi de, Icuka! Ez nem tűr ellentmondást! Tessék, írja tovább: a jö­vő héttől kikapcsoljuk a liftet. így legalább nem romlik el, és az a kis moz­gás is jói *°st az egész­ségnek. Mert ugye n ta­karékosság ... Csengett a telefon: — Igen, én, persze, hogyne, ahogy parancso­lod, édesem. Máris intéz­kedem ... Icuka! Szóljon le a téemkába, hogy küld­Icuka közbe akarta vet­ni, hogy a könyvelés ab­laktalan helyiségével azért kivételt lehetne tenni, de Szerényi G. Alajos egyet­len kézmozdulattal lein­tette: — Nincs kivétel! Hová is jutnánk! Nyolcra tárgyaló partne­rek jöttek, üzletkötők a MIMIÉRT-től. Még jófor­mán el sem helyezkedtek az asztal körül, amikor Szerényi kiszólt Icukának: — Tíz dupla, Icuka. A szokott módon. A „szokott mód” konya­kot jelentett. Miközben Icuka főzte a kávét, azon töprengett, vajon mennyi energiát fogyaszthat a presszógép. Egy óra múlva Szerényi újra kiszólt Icukának: rendeljen neki szerdára szobát az Interkontinen- tálba, aztán jöjjön be, mert gyorsba mond. Mondta is: — A takarékosság je­gyében mától kicseréljük a százas égőket tizenötös- re. A vállalati kocsi csak akkor indulhat vidékre, ha telt ház van. Szent ég...! — Mi baj, igazgató ktar- társ? — Amália, a feleségem már két órája vár a pia­con, hogy érte menjen a kocsink. Icuka, azonnal küldje a pilótát! • öt perccel később: — Hol is hagytuk abba? Ja igen, a vidéki utak. Csak telt ház esetén. To­vábbá: elsejétől leselej­tezzük a porszívókat, úgy­is gyakorta elromlanák, jenek egy embert a laká­somra, most mondja a fe­leségem, hogy már megint rossz a grillsütőnk. Majd aztán folytatjuk ... Téemkás el, Icuka be. Tovább: — A túl sok, éppen ezért felesleges számoló­gépektől megválunk. Be­vezetjük a fejbenszámo- lást. Könyvelőgépek det- tó. A kettős könyvvitelt szimplára redukáljuk. — Már bocsásson meg, igazgató kartárs .:. — akart ismét közbeszólni Icuka. — Maga csak ne zavar­jon a gondolataimban, Icuka. Inkább arra legyen gondja, hogy végre hozzák vissza a szobámba a Gel- kától a színes tévét. írja: minden szobába fessenek a falra egy hatalmas na­pot, hogy az ottlevők min­dig nyárban érezzék ma­gukat, tehát tiltakozzanak a fűtés ellen. — Ez azért már sok, igazgató kartárs! — Pedig a java még ez­után jön: Jegyezze: min­den szobából eltávolítani a hősugárzókat. — Az enyémből is, igazgató kartárs? — A magáéból is, Icu­ka. Nincs kivétel! — Akkor mi lesz a de­rekammal? Ki melegíti meg? — Majd megmelegítem én! Azon már ne múljon a takarékossági intézkedé­si tervünk. Angyal Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom