Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

1979. január 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÉT JEGYZET _________________________________________________________ Rangsorolás |egyénk üzemeit, vál­lalatait, ipari szövet­kezeteit, — hivatalos szóhasználattal a foglalkoz­tató szervek — a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a munkaerő kielégítés sorrend­je szerint rangsorolta. Az el­ső kategóriába tartoznak azok a vállalatok, amelyek fontos népgazdasági, illetve exporttermelést végeznek. Ezek fizikai dolgozó létszá­mukat az ötödik ötéves terv­ben rögzített szintig növelhe­tik. A második csoportba azokat a munkahelyeket so­rolták, amelyek — bár je­lentős belföldi, lakossági el­látásra termelnek —, a meg­lévő létszám szinten tartásá­val láthatják el feladataikat. A harmadik kategóriába tartoznak azok a vállalatok, telepek, amelyek tevékeny­sége nem segíti elő a ter­mékszerkezet javítását, jó­részt manufakturális körül­mények között dolgoznak. Ezeknél a létszám visszafej­lesztendő, illetve hasonló profilú vállalatokhoz átcso­portosítható. Aki egy kicsit is figyelem­mel kísérte Szabolcs-Szatmár korábbi munkaerő helyzetét, joggal kérdezheti: már ná­lunk is ilyen gondok van­nak? Hiszen alig több, mint tíz éve szerencsésnek mond­hatta magát, aki itthon ipari munkát kapott. Jól emlék­szünk: a nyíregyházi almatá­roló induló éveiben a sze­zonmunkáért háromszor, négyszer annyi asszony, lány állt sorba a kapu előtt, ■mint amennyit fel tudtak venni. Az, hogy ez ma már a múlté, köszönhető annak a tudatos iparfejlesztési politi­kának, amely az utóbbi év­tizedben érvényesült me­gyénkben. Az eddigi fejlődésre ala­pozva határozták meg az V. ötéves terv munkaerő gaz­dálkodását. Ebben szerepel többek között: a nem mező- gazdasági ágazatokban, mintegy 17—18 ezer fővel bővül a foglalkozási lehető­ség. A szocialista ipar létszá­ma 11 ezer foglalkoztatottal növekszik. A tervidőszak ed­digi három éve alatt kilenc­ezerrel nőtt az ipari dolgo­zók száma. Elérkeztünk oda: a lakóhelytől távolabb is munkát vállaló munkaerő­tartalék kiapadt, illetve mi­nimálisra csökkent me­gyénkben is. Csak a termé­szetes- utánpótlásra támasz­kodhatunk, amely alig pó­tolja a nyugdíjba menőket. Ez az egyik fő ok, amiért szabályozni szükséges a fog­lalkoztatók munkaerő gaz­dálkodását. A kategorizálás ugyanakkor fontossági sor­rend is. A népgazdasági ér­deket, a hatékonysági muta­tókat és jövedelmezőséget te­kintve csak a mércét megütő vállalatok juthatnak újabb munkaerőhöz. A termékszer­kezet változtatásának ugyan nem ez az egyedüli szabá­lyozója, de ez is segít a kí­vánatos irányba terelni a vállalati gazdálkodást. Ha­tást gyakorol az ésszerűbb üzem- és munkaszervezés ki­alakítására, elősegíti az élő­munkát kiváltó műszaki fej­lesztést. így remélhetjük azt is: csökken a jövőben a ka­pun belüli munkanélküliség. A döntés megszületett, s önmagában ez sem csodaszer. Sok más ráhatás, elsősorban a vállalaton belüli tudatvál­tozás szükséges ahhoz, hogy a munkaerőgazdálkodásban is elkezdődjön az intenzív korszak. Csikós Balázs A falu ügyei 380 milliót, a tanácsok 53 milliót költöttek útépítésre, korszerűsítésre, kilométer- szám épültek járdák a la­kosság társadalmi munkájá­val, új parkokat, játszótere­ket vehettek birtokukba a gyerekek, fás, virágos utcák dicsérik a szorgos lakók ten- niakarását. Sok helyen kezd­ték a tanévet új iskolában, egymás után épültek a sport­pályák, több boltban vásá­rolhattuk meg mindennapi kenyerünket, bővült a szol­gáltatás, javult a vasúti és közúti közlekedés, sok köz­ségben tűntek el a föld színé­ről a cigánytelepek. Üj gyárak, gyáregységek kezdték meg a termelést, s adtak munkát ott, ahol ed­dig csak az ingázók végeztek ipari munkát, csaknem 100 ezer hektárra nőtt az ipar­szerű termelési rendszerek­be, társulásokba vont terület nagysága. Feladatok azért maradtak bőven. A tanácsok, a közpénz gazdái ebben az évben sem lesznek gazdagabbak, mint tavaly voltak, a lakosság igényei pedig egyre maga­sabbak. Előrelépni tehát csak közös akarattal, közös cse­lekvéssel lehet. Ebben kell közös nevezőre jutni most, a falugyűléseken. Balogh József Műszerek HyirbéltekrSI A Ganz Műszerművek Köz­lekedési Műszergyárának nyírbélteki gyáregységében Mester Etelka Fiat—126-os személygépkocsi műszerfa­lába kerülő lámpa foglala­tát alakítja ki présgépen. <G. B. íelv.) Kulcsátadás 792 családnak Tsz-lakótelepek Munkáslakások OTP-beruházásban Tóth István Szántó Kálmán Tóth György Á termelési tanácskozásokról Jelentős állomás lesz Nyír­egyháza városépítésének tör­ténetében 1979: ekkor kez­denek hozzá az első magas ház építéséhez a Kossuth ut­ca elején, amely a majdani Kiskörút egyik reprezentáns épülete lesz. A 14 emeletes ház — amelyben 112 család talál otthonra — csak egy abban a sorban, amelyet az Országos Takarékpénztár épít Szabolcs-Szatomárban. A legtöbb lakást Nyír­egyházán építi a takarék- pénztár abból a 2292-ből, amelyből 792-be már eb­ben az évben beköltöz­hetnek tulajdonosaik, 1500 lakás többségének épí­tése pedig 1980-ban fejező­dik be. Folytatódik a Kálvin téri 72 lakásos ház építése, amelynek földszintjén üzlet­sor kap helyet. Novemberre várható, hogy hozzákezdenek a Szarvas utca és Iskola ut­ca sarkán 61 lakás építésé­hez. A Rákóczi utcán tovább folytatódik a munkáslakóte­lep építése: itt 186 lakás át­adása várható, s ezzel tulaj­donképpen be is fejeződik e lakónegyed építése. A Ság- vári-telepen vállalatok részé­re épít az OTP négylakásos társasházakat. A kis kertes házakból ebben az évben 24, a jövő évben ismét 24 készül el. A Szamuely téren 150 la­kás befejezésére kapott ígé­retet a takarékpénztár a ki­vitelező vállalattól. Fiatal városaink közül Má­tészalkán épít legtöbb lakást az OTP. Ebben az évben 44 lakás átadását tervezik a Keleti lakótelepen és negyven­kettőét a 49-es főközleke­dési út mentén. Ebben az évben kezdenek hozzá 65 lakás építéséhez a 49-es út mentén és 77-hez a Keleti lakótelepen. Kisvárdán 30 lakás építése van folyamatban a Fő téren, de átadása csak 1980-ban várható. Nyírbátorban 22 la­kást ad át az idén a takarék- pénztár. Fehérgyarmaton a Damjanich utcán kezdenek 40 lakáshoz, átadása jövőre várható. Nagykállóban 12 lakás építése kezdődik, és 60 lakás területét készítik elő: ez egy szép lakótelep kiala­kításának kezdete lesz. Tisza lökön, a Kossuth ut­cán 11, Tisza vasváriban a Krúdy Gyula Utcán 24 lakás épül, s megkezdődik az Al­kaloida lakótelepén, az Él- munkás utcában 30 házgyári lakás építése. Záhonyban 64 munkáslakás épül az új lakó­telepen blokkos technológiá­val. Üj dolog, s nagyközségeink városia­sodását jelzi, hogy az OTP ettől az évtől álla­mi gazdaságok, termelő­szövetkezeti tagok részé­re is épít lakásokat a nagyközségekben. Az idén Nyírmadán 8 la­kás építését fejezik be, újabb nyolchoz kezdenek hozzá. Va­ján a tsz-tagoknak épül 8 lakás a takarékszövetkezet beruházásában, s ugyanilyen formában foglalkoznak terü­let-előkészítéssel Kemecsén és Gávavencsellőn, ahol 60—60 lakás építése kezdődhet 1980- ban. A felépülő lakások 60 szá­zalékára a tanács jelöli ki a vevőket, 30 százalékát az if­júsági takarékbetétkönyvvel rendelkező fiatalok és a szer­vezett lakáscserét kérők kap­ják, 10 százalék marad az OTP-nek saját értékesítésre. „A munkahelyi, üzemi de­mokrácia a szocialista de­mokrácia alapvető része; le­hetőséget ad a vállalati gaz­dálkodásba, a helyi és köz­ügyekbe, s ezek eldöntésébe való érdemi beleszólásra.” (Az MSZMP XI. kongresszu­sának határozatából.) A MUNKÁS: Tóth István, a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységének lakatosa, a November 7. Szocialista Bri­gád vezetője: — Az az igazság, hogy a termelési tanácskozásokat még ma is igen sokan szük­séges rossznak tartják. Töb­ben mondják: a munkásnak nem az a feladata, hogy ta­nácskozzon, ülésezzen, in­kább dolgozzon. — Persze, mi melósok sem vagyunk szentek. Közülünk is néhányan csak azért jön­nek el az ilyen tanácskozás­ra, mert kötelező. Van nálunk egy nagyon rossz szokás is. Néhány nagyszájú, cinikus ember a termelési tanácsko­záson felszólalót elkezdi csíp- desni, megpróbálja kikezde­ni. Röpködnek a gúnyos meg­jegyzések, s egy életre elve­szik az emberek kedvét a hangos véleménynyilvání­tástól. — Az egészben pedig az a legfurcsább, hogy ezek a gú­nyolódó emberek sírnak a legtöbbet, panaszkodnak minden elképzelhető dologra, de ahelyett, hogy a vezetők­nek is elmondanák, inkább hallgatnak, lapítanak. Senki nem tudja, hogy mitől tarta­nak, miért csak egymás kö­zött sugdolóznak. A VEZETŐ: Szántó Kál­mán, a gyáregység üzemve­zetője: — Évente négyszer, általá­ban minden negyedév vé­geztével rendezzük meg a ter­melési tanácskozásokat. Ilyenkor mindig lezárul egy időszak, s elkezdődik valami új. A gyáregység igazgatója, főmérnöke beszámol az el­múlt időszak eredményeiről, netán kudarcairól, és ismer­teti az előttünk álló feladato­kat. — Meggyőződésem, hogy nagy szükség van a termelé­si tanácskozásokra. Az a két- három óra, ami kiesik a ter­melésből, sokszorosan megté­rül az elhangzott vélemé­nyek, javaslatok megvalósí­tása esetén, és mind a veze­tők közvetlenül értesülhet­nek egymás gondjairól, örö­meiről. — Persze, régen rossz an­nak az üzemnek, ha erre csak a termelési tanácskozá­son kerül sor, ha egyáltalán sor kerül. Az a véleményem, ahol év közben, munka köz­ben a vezető nem szakít időt arra, hogy közvetlenül, — ne csak papírból — megismerje a beosztottjai gondját, ak­kor már hiába várja a ter­melési tanácskozásokon az őszinte hangot. A SZAKSZERVEZET: Tóth György, a gyáregység szb- titkára: — Már csak azért is jó a termelési tanácskozás, mert ott minden jegyzőkönyvbe kerül, s az elhangzott javas­latokra az igazgatónak a kö­vetkező tanácskozáson vissza kell térnie. Egy üzemben olyan nincs, hogy valami mi­att ne bosszankodnának, ne örülnének az emberek. Há­rom hónap alatt pedig annyi kérdés, javaslat összegyűlik, hogy az ember csak győzze hallgatni. Persze, ehhez az kell, hogy a dolgozó merjen véleményt nyilvánítani, ne tartson az esetleges megtor­lásoktól, a társa csípős meg­jegyzéseitől. Szerencsére termelési tanácskozásainkon az esetek többségében tény­leg közérdekű hozzászólások hangzanak el. — Most, a napokban ter­vezzük az év első tanácskozá­sát. Már előre tudjuk; a na­pirenden legtovább gyáregy­ségünk megnövekedett idei terve, a negyedik üzemcsar­nok építési munkái szerepel­nek majd. Ezenkívül persze, még rengeteg hozzászólásra számítunk. Reméljük a má­sodik termelési tanácskozáson arról adhatunk számot: min­den javaslatot megoldottunk. Balogh Géza Nyírbátor: új OTP-lakások Valóságot álmodik Á tervező Legelőször 6 látja maga előtt azoikat az épületeket, gyárakat, iskolákat, amelye­ket a kivitelezők nem sokkal később felépítenek. Kajati Attila, a Nyírségi Tervező Iroda tervezője közel húsz éve formálja a megyét, veti papírra azokat az elképzelé­seket, amelyekből aztán la­kások, gyermekintézmények, ipari létesítmények szület­nék. Közel két évtizedes te­vékenységét több magas ki­tüntetés jelzi. Novemberben a demecseri gyapjúfonó- és szövőgyár avatásán a Köny- nyűipari Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetését vehet­te át. A megyében bármerre jár, sok olyan épülettel találko­zik, amelyeket évekkel eze­lőtt ő tervezett. Vásárosna- ményiban és Kisvárdán laká­sokat, Fehérgyarmaton a HÖDIKÖT gyáregységét, Nyírbátorban a Minőségi Cipőgyár üzemcsarnokát, majd annak a rekonstruk­cióját, Nyíregyházán a Sza­bolcs Cipőgyárat, a sóstói úttörőtábort, a 110-es szak­munkásképző kollégiumát és a tanműhelyeket, Kisvárdán a Villamosszigetelési és Mű­anyaggyárat. — A VSZM központjával sikerült is olyan partnerkap­csolatot kialakítani, hogy a nagyvállalatot érintő több tervezési megbízást kaptak tőlük. A budapesti központi gyár rekonstrukcióját, a kiskunfélegyházi gyáregy­ség átalakítását, a bu­dapesti gumiüzemben alkal­mazott csehszlovák technoló­giát, a szintén fővárosi, szov­jet technológiával készült elektrongyorsító üzemet, vala­mint a balatonszepezdi VSZM-üdülőt is mi tervez­tük. Ma viszont, amikor a tervezők hosszú, időre tudják a megbízásokat elvállalni, csak a megyebeli megrende­léseknek igyekszünk eleget tenni, az ország más terüle­tére nem tervezünk. Egy éve szakosították a NYIRTERV-mél a munkát: három építész-szakosztályt hoztak létre a lakóépületek, a középületek és az ipari lé­tesítmények tervezésére. Az ipari szakosztály vezetésével Kajati Attilát bízták meg. Most a Szabolcs Cipőgyár csarnokának bővítésén és Nagykállóban a bőrdíszmű szövetkezet 150 főt foglalkoz­tató részlegén dolgozik. Ö tervezi a Vörös Október Fér­firuhagyár vásárosnaményi gyáregységének II. ütemét, amelyben a meglévő épületek átalakításával hozzák létre a tmk-műhelyt, az irodaépüle­tet és a melegítőkonyhát. — A beruházókkal olyan partnerkapcsolat kialakításá­ra törekszem, hogy ne a való­ságtól elrugaszkodott álmok szülessenek a papíron, hanem a gazdasági lehetőségekhez mérten ésszerű, praktikus építményt sikerüljön megva­lósítani. Ügy gazdálkodjunk az építtető pénzével, hogy ne mondhassák ránk később: „eltervezték” az épületet... T. K. M^^véleménye^l J anuár közepén kez­dődtek, s február vé­géig tartanak a falu­gyűlések, a városkörzeti tanácskozások, amelyeken — az eddigi tapasztalatok sze­rint — várhatóan jóval töb­ben vesznek majd részt, mint a korábbi évek bárme­lyikében. Mit jelez a meg­növekedett érdeklődés? Azt, hogy van miről beszámolni a tanácsi, a népfrontvezetők­nek, hogy egyre többen kér­nek részt községük-városuk szépítésében, fejlesztésében, s azt, hogy egyre többen kér­nek szót, hogy ötleteikkel, javaslataikkal is támogassák a fejlesztés gazdáit, a taná­csokat. Van tehát miről számot adni a falugyűlések előadói­nak. Nyugodt szívvel mond­hatják el, hogy terveinket túlteljesítettük: 4050 lakás helyett 4600-nál is több épült, napi 5730 köbméterrel több ivóvizünk van, s mos­tanra majdnem 68 ezer köb­méter megyénkben az ivó­víztermelő kapacitás, 1117 kilométer a vízhálózat hosz- sza, s 43 402 a közműves víz­ellátásba bekapcsolt lakások száma. És épültek óvodák, több gyermeket lehet bölcsődébe vinni, szaporodtak a kórházi ágyak, több lett az orvos és a korszerű rendelő, a KPM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom