Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-20 / 16. szám
1979. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Egy üdvözlőlap ürügyén M a van Sebestyén napja, amikor a gyökerekben megindul a nedvek keringése és a hagyománytisztelő családokban az eladó lányok számba veszik az újévi kívánságokat, mert azok is e jeles napon mozdulnak először a teljesedés felé. így tartja ezt a hagyomány. Igaz? Nem igaz? Nincsenek erről meggyőző tapasztalataim. Egyébként is nagyot változott a világ, átalakult a kívánságok teljesedésének útja, módja, de még a jót kívánó szavak is mások lettek a legutóbbi évtizedben. Nagyapáink idejében a „Boldog új évet!” volt minden kívánság betetőzője. Hogy mit jelölt a „boldog” szó, senki sem kutatta, mindenki mást értett rajta. A boldogság az a valami volt, ami minden kívánható jót magában foglalt: ételt, ruhát, vagyont, szerelmet stb. Úgy jelentett beteljesülést, hogy egyben maga állított korlátot a továbbgondolás elé. Számba vettem a barátaimtól és ismerőseimtől kapott jókívánságokat. Volt, aki a hagyományt követve „Boldog új évet!” kívánt 1979-re. Volt, aiki „korszerűbbet” akarva azt írta: „Élj, ahogy tudsz!” Más ismerősöm — mintha csak emevvel vetélkedne — tudtomra adta: „Élj, ahogy hagynak!” Mosolyogtam ismerőseim hunyorító cinizmusán, bár nem értek egyet azzal a világnézeti csalafintasággal, ami tagadva az egymást formáló kölcsönhatást egyén és társadalom között, arra a következtetésre jut, hogy életem eseményei számomra ki- kerülhetetlenek, mintha a „végzet” kényére vagy eleve elrendeltetésre születtem volna. Megvallom, hogy a legtöbbet mégsem ezen töprengtem, hanem azon a kusza írású levelezőlapon, ami divatos nagyvonalúsággal „Eredményekben gazdag új esztendőt!” kívánt. Első olvasásra még tetszett is, mert úgy tűnt, tökéletesen eleget tesz az ünnepi alkalmakkor elvárható baráti szívélyességnek és van benne egy kis hagyományosság: rám bí^za annak eldöntését, miben kívánok eredményeket elérni. A második olvasás után értettem meg, mi adta ismerősöm tollára éppen az „eredmény” szót. Nem más, mint az a jó szándékkal takarózó feltételezés, hogy én is azok közé tartozom, akik százalékkal, számokkal, teljesítményekkel mérhető és kifejezhető dolgokban látják az élet értelmét. Ismerősöm olyan javak elérésében akart segí- tőleg hatni, amelyek elsősorban a fizikai szükségletek kielégítésére valók. Ha jóakaróm nem fél az udvariatlanság vádjától, akkor azt írta volna: „Gazdagodj meg!”, vagy „Legyen színes televíziód, mindenféle háztartási géped, kocsid, családi kriptád, kovácsoltvas kapud, telked, hétvégi házad stb!” Rövidséget kedvelőén pedig azt: „Magas életszínvonalat az új esztendőiben!” A családom úgy értelmezte e kívánságot, hogy az „eredmény” szó konkrét dologra vonatkozhat. Talán sportteljesítményre. Nem vagyok sportoló, de esténként kocogok. Talán azt óhajtja ismerősöm, hogy 1979 végére nem ezer, hanem kétezer métert tudjak lihegés nélkül futni? Nem volna rossz teljesítmény, de jó kívánságnak nem való. Ugyanis a kocogás nem cél, csupán eszköz egészségem megőrzéséhez. Arra is gondoltam, esetleg valaki elhíresztelte: kineveztek termelési igazgatónak valamely gyárba és azt hiszi, nekem nagyon jól jön a termelési eredményekben gazdag új esztendő. Csakhogy nem vagyok termelési igazgató, de ha lennék, akkor sem vállalnám, hogy — akár csak egyetlen éven át is — a termelés az emberi élet célja, mint ahogy azt sem, hogy azért élünk, hogy együnk. Viszont minden munkakörben vallom és vállalom: a termelésnek az ember a célja! Tehát azért eszünk, hogy éljünk, azért termelünk — és kell termelnünk minél többet és jobbat —, hogy az anyagi szükségletek fejlesztése és kielégítése során egyre inkább előtérbe kerüljenek az életmóddal elszakíthatat- lanul összefüggő, úgynevezett másodlagos, szociáliskulturális szükségletek és azokat is magas színvonalon elégíthessük ki. Melyek ezek? A z alkotó munka, a tudás, a kultúra, a társadalmi aktivitás szükséglete, az igény arra, hogy tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, érvényesüljön mindenkor és mindenütt a társadalmi igazságosság és mindenki előtt megvilágosodjék az élet értelme. A Sebestyén-napi szokásnak eleget téve, hogyan szedjem e kívánságokat úgy füzérbe, hogy mondatnak sem legyen hosszú és jó lelkiismerettel írhassam egy levelezőlapra? Követendő, szép alapelvünk: „Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni!” — legyen jókívánságaink foglalata, de ne csupán a barátságos érzület és Sebestyén-nap hagyománya, hanem együtt- cselekvésünk és egész népünk összigyekezete vigye a teljesedés felé. Szabó György A Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer-ellenőrző és VizS' gáló Intézetben ellenőrzik az üdítő italt (E. E. felv.) Tavaly 100 millió volt az export Szerződések vetőmagra Másfél millió tasak 313 boltba Az elmúlt esztendőben a kevés napfény és a gyakori csapadékos időjárás nem kedvezett a vetőmagtermelésnek. Ennek ellenére, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat nyírségi központja teljesítette árbevételi tervét. Olyannyira, hogy a helyi ellátás mellett — a korábbi tartalékokkal együtt —, mintegy 100 millió forint értékben exportra is jutott minőségi vetőmag a megyéből. Több szocialista ország mellett az NSZK-ba, Olaszországba és Hollandiába is került Sza- bolcs-Szatmárbói vetőmag. Erre az évre, 3,5 százalékos forgalomnövekedést terveznek a vállalatnál. Mind a nagyüzemekkel, mind a kistermelőkkel már folyik a termelési szerződések kötése. Ezt január végéig be is kívánják fejezni, gyakorlatilag a reális, 30 ezer hektárnak megfelelő területre. A múlt év decembere óta tart a bolti vetőmagvak kiszállítása. A megyében 313 boltba másfél millió tasak mag kerül. Idén először jelennek meg negyed- és félkilós tasakok. ezek száma meghaladja a 200 ezret. Megkezdődött az év elejétől a termelő nagyüzemek részére, a legkorábbi vetésekhez való zab és tavaszi árpa magvak kiszállítása. Ezt követik majd a többiek, a termelő gazdaságok által igényelt minőségi vetőmagvak március elejéig a helyszínre kerülnek. A Szabolcsban oly nagyon fontos vetőburgonyából 460 vagon készlet áll rendelkezésre. De ezen felül — amennyiben az igény úgy követeli —, van további tartalék is. S megjegyzendő, hogy mindez import első éves terméséből való, tehát garantáltan jó minőségű. Ezúttal van több fajta lucernavetőmag is. Ennél azonban fontos feladat, hogy az eddiginél a termelő gazdaságok nagyobb gondot fordít~ sanak az újabb magfogások- ra. Ennek további hanyagolása a megyében később újra ellátási gondokat okozhat. (ab) nak. Folytatják a hőtávvezetékek kivitelezését. Ha elkészülnek, akkor a HAFE, MEZŐGÉP, Fémmunkás, valamint a mezőgazdasági abroncsgyár hőenergia-szükségletét szállítják. Mintegy 35— 38 atmoszféra üzemi nyomást kell kibírniuk. A munkát nehezítette, hogy 70 méteres szakaszon — több vágány alatt — háromszoros védőcsőben kellett átvezetni a vezetéket. Az idén Záhonyban 52 lakás gépészeti berendezéseit szerelik, s hőközpontot hoznak létre Mátészalkán és Nyíregyházán. A létszámhiányt gépesítéssel pótolják. Főként a kommunális szerelések jól tipizálhatók. Jelentős összeget költenek az előgyártó telepük fejlesztésére. Az előkészítő jellegű ipari tevékenység nyomán csaknem harmadára csökkent a helyszíni munkaszükséglet, s ezzel együtt a megvalósítási idő. Termelési tervük 125 millió forint — tíz százalékkal több a tavalyitól. Cs. Gy. Mi a véleménye? Bnczkó Ferenc Csicsák Árpád Smidt Józsefné A járművek kihasználásáról „A rendelkezésre álló szállító járművek jobb kihasználása érdekében javítani kell a vállalatok, intézmények és a Volán kapcsolatát.” (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.) A TÁRS SZÁLLÍTÓ VÁLLALAT; Buczkó Ferenc, a MÁV nyíregyházi állomásfőnöke : — A szállítás igen fontos folyamat a termelésben. Mindig nehezebbé válik a többlettermelés elszállítása, különösen azokon a helyeken, ahol a felfutás az átlagostól nagyobb. Amíg a vasút egészénél átlagosan 3—4 százalékkal nőtt a szállítás, Nyíregyházán 12 százaléknál több volt a múlt évben, miközben ugyanany- nyi a rakodóvágányok száma. — A legnagyobb el- és felfuvarozónk a Volán, amely a kisebb, iparvágányokkal nem rendelkező vállalatoknak a kocsirakományban érkezett és a darabárus küldemények szállítását végzi. Amíg a többi üzemnél a kocsik késett rakodásából eredő bírság csökkent, addig ez a Volánnál nőtt. Tudjuk, hogy ennek vállalaton kívüli okai is vannak, de nagyon rossz, hogy a szombat-vasárnapi rakodás minimális, a kisebb vállalatok nem fogadják az árut. Pedig sem a vasúti kocsit, sem a teherautót nem lehet raktárnak használni. — A Volánnal, mint társ szállító vállalattal jó a kapcsolatunk, de úgy véljük, bajaik abból is származnak, hogy nem mindig elég a gépkocsiparkjuk a naponta érkező 50—60, vagy még több kocsi kirakásához. Különösen a konténerek szállításánál, ahol speciális fel- és lerakó szerkezet sfüksé- ges, jó lenne a nagyobb gépesítés, hogy a modern szállító kapacitást jobban kihasználják. A FUVAROZÓ; Csicsák Árpád, a Volán 5. számú Vállalatának gépkocsivezetője: — Most kevesebb a fuvarunk. A vasút hatóránként állítja be a vagonokat, győzzük a kirakást. Azonban előfordul olyan is, hogy jóval több teherkocsi érkezik, mint amennyit ki bírunk rakni. — Nálunk a rakodókból kevés van, ez is gondot jelent. Mi, gépkocsivezetők abban vagyunk érdekeltek, hogy minél több fordulót bonyolítsunk le egy nap. Azonban vannak olyan vállalatok, ahová csak délután 4-ig lehet árut vinni. Most például bútort szállítok, azt is csak négyig fogadják. — Nekünk különösen a vasárnapi kiértesítéssel van sok problémánk, amíg megtaláljuk a raktárost, szerzünk targoncást, aki lerakja az árut. — A vállalat azt szeretné, ha egységrakományokat állítanának össze a fuvaroztatók, amit rakodólapra téve gyorsan lehet le- és felrakni. Csakhogy vannak olyanok, akik nincsenek eléggé felkészülve rá, így a FÜ- SZÉRT-nek van kevés targoncája, pedig ez lenne a szállítás korszerű formája. A FUVAROZTATÓ; Smidt Józsefné, a Taurus tranzit kirendeltségének vezetője: — Egy hónapra előre leadjuk a Volánnak, hogy melyik héten melyik raktáros a készenlétes, hol lakik. Erre azért van szükség, mert nekünk is csökkenteni kell a túlórákat, s az éjszakai árubeérkezés nem olyan nagymértékű, hogy indokolttá tenné egy ember beállítását. — Előfordul, hogy a Volán a kocsiálláspénzt ránk terheli, de sokszor vissza tudjuk hárítani, mert kiderül, hogy nincs elég rakodójuk, azért nem végeztek gyorsan a szállítással. Sokszor mi adunk rakodót az olyan áruknál, amit nem szívesen fogadnak, mint a 3 méteres padlószőnyegeket, amit nem lehet géppel rakni. — Jó lenne, ha a partnereket is rá lehetne nevelni az egységrakomány-képzésre. A külföldi partnereinkkel erre van megállapodásunk, de ha valahol nincs elég gépi kapacitás, akkor a jó intézkedés nem éri el a célját. Lányi Botond Hideg reggel V árunk a buszmegállóban. Körülöttünk dércsipke a környék:a kopasz fák ágai, a szürkéből szürkébe tartó telefonhuzalok, a járdakorlát vascsövei, a télre kin- felejtett parki pad lécei. Akik már korábban kisiettek a megállóba. hogy lehetőleg elsőként tolakodjanak fel a sárga gép gyomrába, valósággal beleolvadnak a tájba. A prémsapka mögül kibuggyanó frizura szélén hófehér rajzolat. A dús szemöldökű, vagy divatos szakállt viselő férfiak akárha most léptek volna ki valamelyik meséskönyv lapjáról: hamisíthatatlan télapók. Január van. Hideg van. Hétkor a rádiókrónika beijesztett mindenkit. A meleg hangú hölgy, — aki nyilván jó forró feketét szürcsölt, mielőtt rálehelt volna a mikrofonra— intett mindenkit a mínusz tizenhárom foktól, a síkossá vált utaktól, mert ha nem tudnánk, szerte az országban elakadt egy regement jármű most küszködnek a kiszabadításukon, mert jó volna, ha itt meg ott legalább egy sávon haladhatnának az autók. Falvak rekedtek kívül a világon, szülő anyák sietnének mentővel a kórházba; meghibásodott a távfűtés, elfagyott a vízvezeték, néhány országban fagyhalál szedi áldozatait. Itt a buszmegállóban mellettem két férfi beszélget. öt perc múlva háromnegyed nyolc, már jönnie kellene a szokott járatnak. Megszólal a türelmetlenebb. — Látod? Ezeknek egy kis télijesztő is sok. Csődöt mond az egész buszcég. — Sajnos — így a másik. — Kényelemhez szoktak. — Pedig ellátják őket minden jóval. Úriemberek. — Azért nem jön most sem. Mi nekik tíz perc? — Meg spórol a cég. Rámennek a nyereségre. Monopolhelyzetben vannak. Tömi őket dotációval az állam. Ha mennek, ha nem, nekik tökmindegy. — Majd találnak szép kis mesét erre is. Megírja az újság Fenn a buszon, három perccel nyolc előtt, ugyanaz a két férfi. — Mit szólnak, hogy elkésel? — Semmit. Mindennek a buszosok az okai, ez kétszerkettő. — Engem is ezért hagy békén a főnököm. Megálló: tíz métert csúszik a busz a tükörjégen. — Az ügyetlen. — Miért ül az ilyen volánhoz? Néhány másodpercig a pillantásukkal szapulják a sofőrt. Azután folytatják: — Én meg sem próbáltam kiállni. — Kár is lett volna. Csak kínoznád szegény jószágot. — Ilyen jégkorszakban! — Én az akkut is felvittem a lakásba. Kikészülne. — Ki nem hoznám a kocsit a garázsból bármi pénzért. — Nem is érdemes. A busz két forint, a benzin meg már a melegítésnél jóval több. Akkor még hol van az eszmei kopás! — őrültség volna. T ökéletesen egyet értenek egészen a belvárosig, ahol mielőtt leszállnának, fékez a busz, meglendül a tömeg. — Rémes ez a busz! Kikészíti az ember idegeit. Angyal Sándor Készíti a CSŐSZER Távvezeték, fűtőerőmű Megyénkben alig van olyan nagyobb ipari létesítmény, amelynek a technológiai szerelésében a Csőszerelőipari Vállalat 12. számú szerelésvezetősége ne vett volna részt. Emellett jelentősen hozzájárul az épülő házak, lakótelepek víz-, központifűtés- és gázellátásához szükséges munkák végzéséhez. A 160 fős kollektíva kapacitásának nagy részét a TI- TÁSZ-hőerőmű bővítése, illetve azt a gumigyárral ösz- szekötő hőtáwezeték-építése köti le. De szintén állandóan akad dolguk a Tiszavasvári Alkaloidában is. Százmillió forint értékben készíti a mezőgazdasági abroncsgyár gépeinek összeállítását, szerelését, beállítását. A CSŐSZER dolgozói közreműködésével a TITÁSZ erőművének telepén létesült egy 20 vasúti kocsi- állásos olajlefejtő berendezés és egy szivattyúházzal rendelkező 10 ezer köbméteres fűtőolajtartály. Ezekhez természetesen modern szennyvíztisztító, továbbá tüzivíztároló-medencék és oltó rendszerek is kapcsolód-
