Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

Többesszám F iileket sértő, ugyanakkor mosolyra késztető volt egy nyíregyházi ta­nácskozáson a vállalatvezető mon­data: „Nekem jóval több mint egy mil­liárd forintot kell termelnem az idén". Azt hittem, nyelvbotlás, de röviddel ké­sőbb ezt hallottuk: „Én a tervezettnél már így is több terméket gyártottam, újabbak gyártását nem tudom vállal­ni”. Az egyik kisvárdai üzem középve­zetője ezt mondta: „Exportra is terme­lek, eddig csak elismerést kaptam a kül­földi partnerektől”.1 A nyírbátori járás egyik téeszének főagronómusától hal­lottuk: „Cukorrépából is rekordmennyi­séget termeltem, hektáronként 290 má­zsát fogok betakarítani”. Kiszámítani is nehéz: hány évig kel­lene szünet nélkül dolgozni egy ember­nek, hogy a közös gazdaság jókora terü­letéről betakarítsa a cukorrépát. Bünte­tésnek is rossz lenne, ha egyedül taka­rítaná be. ötven-hatvan százalékos plusz exportra egy ember élete végéig is képtelen. A pontosan idézett mondatok aligha nyelvbotlások. Az egyébként jogos büsz­keség mellett más is felfedezhető azok­ban. Mert véletlenül sem hallottunk ilyeneket a tanácskozáson, illetve a be­szélgetések során: „ötven új lakó rekla­mált nálam, mert rosszul építettem fel a lakásokat". Vagy: „Selejtes termékei­met a belföldi piacon adom el". Vagy: „A kedvezőtlen időjárás és a szaksze­rűtlen permetezés miatt kevés almát termeltem". A büszkeség — ismétlést érdemel — jogos. Az idézett mondatok mögött va­lóban jó szervezés és jó munka rejlik. Csakhogy nem egyetlen ember jó szer­vezése és jó munkája. Mert vegyük az építőket. Idén tizenegy százalékkal ter­melnek többet, mint tavaly. S nemcsak mennyiségi, de minőségi javulásról is be­számolhatnak: kevesebb az új lakók panasza. A tervezettnél valóban több la­kást építettek a megyeszékhelyen, s valóban nem azért, mert a tervet ala­csonyra állították. Inkább azért, mert mérnökök, művezetők és brigádvezetők jelentős tábora jól irányította a munkát, nem egyszer átcsoportosításokra is sor került. A brigádtagok, a kétkezi munká­sok felajánlásokat tettek, megértették a lakásépítés politikai jelentőségét, átérez- ték azok helyzetét, akik nehéz körülmé­nyek között, albérletben laknak. A mi­nőségi javulásnak is több oka van. A szakmunkások jobban elsajátították az új technológiát, rutinra tettek szert; ja­nuár 1-ével az építőiparban bevezették a minőségi bérezést, így a dolgozók anyagilag is érdekeltek a jobb munká­ban. S hogy több lakás épült, az annak is köszönhető, hogy egy másik vállalat jól készítette elő a területeket, egy har­madik vállalat időben szállította az épít­kezéshez szükséges elemeket. Az idézett mondat máso ';k fele is ma­gyarázatra szorul. Vagyis az, hogy az említett vezető nem tud újabb pluszt vállalni. Nem azért nem tud, mert ké­nyelmes, vagy túlzottan elégedett a szép eredményekkel. Inkább azért, mert a vállalat kapacitása le van kötve, szeb­ben fogalmazva minden építésvezetőség­nek munkája van 1980-ig. Egy másik vállalat is túlterhelt, így nem lenne, aki az esetleges plusz lakások építésénél el­végezné a kisegítő munkákat. Az exportra is termelő üzemben az említett középvezető közbenjárása nél­kül korszerű gépeket szereztek be jelen­tős állami támogatással. (Mi lenne, ha a nyelv megbotlása, vagy a megszokás miatt ezt mondaná a középvezető: „Eze­ket a gépeket én vásároltam".) Az itt készített termékek igen keresettek kül­földön és belföldön, három műszakban alig győzik kielégíteni az igényeket. A tanfolyamok, a továbbképzések is hasz­náltak, értő emberek végzik a nehéz munkát. A külföldi átvevők elismerése nekik is szól. S ok cukorrépa termett, hála a trakto­rosoknak, a növényápolóknak, meg a cukorrépára kedvező időjárás­nak. Persze hála a főagronómusnak is. Mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy kielégíthető a megye és az ország cukorszükséglete. Szűkebb, vagy tágabb közössegünket érintő dolgokról nem lenne szabad egyes szám első személyben beszélni. A Hild- érmet sem egy építész, vagy vezető kap­ta, hanem mi kaptuk százezren, nyír­egyháziak. Külföldön a mi üzemeink ne­vét jegyzik, a rekordterméseket mi ér­jük el. Az örömökben és a gondokban hatszázezren osztozunk — Szabolcs- Szalmár megye lakói. az intenzív gazriálksdásril 0 A Központi Bizottság tavaly októberi határozatában megjelölte az intenzívebb, hatékonyabb gazdálkodáshoz vezető út feladatait. Hogyan látja: azóta válto­zott-e és miben a gazdasági munka meg­ítélése a nyíregyházi járásban? — Igen. Azt, hogy intenzív változásra van szükség, már a korábbi központi és me­gyei párthatározatok is jelezték. Ezek hatá­sára, de egyszerűen az élet követelményei miatt is felismerte végrehajtó bizottságunk, hogy a termelés pártirányításával sem lehet a régi módon, csak általában foglalkozni, csak a mennyiségi kérdések alapján értékel­ni a munkát. Hozzá kell tennem, hogy e szemléletváltozás nálunk sem megy köny- nyen végbe. Régi beidegződéseket kell fel­váltanunk. Ezelőtt évtizedekig egyszerű volt minden, összevetettük az eredményeket a tervvel, hasonlítottunk az előző évhez, vagy öt évhez, s ha a százalékok magasabbak vol­tak mint a korábbiak, vagy mint a tervezett, akkor mindent rendben találtunk. Egy jó időjárás esetén így egy adott gazdaság kivá­ló minősítést érhetett el. Ez a megközelítési mód ugyanis eltakarta, hogy a gazdaság belső szerkezete, struktúrája mennyire elavult. Vagyis ez a módszer egyáltalán nem ösztön­zött a tartalékok feltárására. Éppen 1978 mu­latja az ellenkező példát, amely szerint az a gazdaság jó, amely a kedvezőtlenebb időjárás körülményei között is megállja a helyét. Vagy az iparban: az a vállalat, amelynek ko­rábban is kedvező volt a termékösszetétele, ma jobb pozícióban jelenik meg a világpia­con, a nehezebb körülmények között is helyt áll a versenyben. Ezeket kellett felismer­nünk, hogy új módon, korszerűbben láthas­sunk munkához a termelés pártirányításá­ban, ellenőrzésében, segítésében. A Vagyis a szemléletben a mennyiség he- w lyett a minőség került első helyre? — Nem mondhatnám, hogy ez ma már já­rásunk minden termelő helyére érvényes, de még azt sem, hogy pártbizottságunk, illetve apparátusunk minden tagja a minőségi mu­tatók elemzéséhez szokott. A törekvésünk azonban ilyen. Már korábban is megvizsgál­tuk például az egyes ipari és mezőgazdasági üzemeink üzem- és munkaszervezési tevé­kenységét, a munkaidőalap kihasználását, a nagy értékű termelőberendezések működte­tését, vagy a termékszerkezetet. Ezekben a konkrét kérdésekben számoltatjuk be a gaz­dasági vezetőket is. A A nyíregyházi járás az ország egyik leg- ® nagyobb járása, ahol népgazdaságilag is igen fontos üzemek dolgoznak. Ez a tény könnyíti, vagy nehezíti a pártmunkát? — A megye nagyütemű iparfejlesztéséhez hasonlóan nálunk is gyors iparosítási folya­mat ment végbe. Űj üzemek sora létesült, s most értünk el oda, hogy az extenzív kor­szakról az intenzívre térhetünk át. Rendkí­vüli jelentőségű az Alkaloida vegyészeti gyár, de a textilipar is nagymértékben fejlődött. A járás ipari termelése idén mintegy 6 milli­árd forint. Bonyolult és összetett feladatokat látnak el ezek az üzemek. Nemcsak azért, mert négy' évvel ezelőtt 2 és fél milliárdról indultunk. Azért is, mert a megtermelt ja­vakból 1,6 milliárd forintnyi az exportképes, és ennek kétharmada a ti.ivés piacon kél el. Első helyen állnak a tőkés exportban a gyógyszerek, a cipő-, de kisebb mértékben a faipari termékek is. A Üzemeink vezetői természetesen most v tanulják meg igazán, mit is jelent gaz­dálkodni. Mennyire mondható korszerű­nek a járás gazdasága? — Üzemeink többségére elmondható, hogy körülményeik korszerűek, illetve gyáregysé­geink nagyvállalatainál megvannak a tervek a folyamatos korszerűsítésre. Például a nem­rég átadott újfehértói Gyapjúszövő nemcsak külsőleg szép, de gépei is hatékonyak. Az új­pesti törzsgyár vezetői viszont már az anyag- mozgatás, raktározás gépesítésére is gondol­nak. Vagy: cipőipari szövetkezeteinkben fo­lyamatosan korszerűsítik a munkát, javítják a termelés feltételeit. ^ Elmondható ez a minőségi oldalról is? — A gazdaságtalan és korszerűtlen termé­keket nem tudtuk még teljesen eltüntetni, de azok — és ezt örömmel mondhatom — nem jelentkeznek olyan mértékben, ami aggaszt­hatna minket. Üzemeink több intézkedést tét-» tek a váltás érdekében. Az Alkaloidában és a TISZAFA Vállalatnál az elmúlt három év­ben negyvennyolc gazdaságtalan termék gyártását szüntették meg, illetve tették gaz­daságossá. Az Alkaloidában tavaly két új nö­vényvédő szer gyártását kezdték meg tőkés kooperáció keretében. Árutermelő ipari szö­vetkezeteinkre pedig különösen jellemző a rugalmas igazodás a világpiaci és a belföldi divatigényekhez. Megindult tehát egy folya­mat, amit azonban mindenképpen gyorsítani szükséges. 0 Mire gondol konkrétan? — Egy legutóbbi felmérésre. A járás 14 üzemében és négy ipari szövetkezetében mértük fel a gépek kihasználtságát. A válla­lati munkarendhez viszonyítva a gépkihasz­nálás, illetve a gépi órateljesítmény 79 szá­zalékos volt az elmúlt évben, összesen 800 ezer gépi óra esett ki a termelésből. Ezen be­lül is nagy a szóródás — a 60 százaléktól a 99,5 százalékig. A gépek kihasználása a ME- ZÖGÉP-gyáregységekben volt a legalacso­nyabb, míg a legmagasabb a tiszavasvári Al­kaloidánál és a RACITA-nál. Amikor az oko­kat vizsgáltuk, érdekes következtetésre jutot­tunk. A gépek többnyire anyaghiány, alkat­részhiány, rendeléshiány, gépmeghibásodás — vagyis nem ki« részben szervezetlenség — miatt álltak. Az k^k között találjuk a gyár­tott termék elavultságát, az elégtelen piacku­tatást, az elégtelen munkafegyelmet. Miután ezeket feltártuk, az illetékes üzemek veze­tőivel vitattuk meg a tennivalókat. Számítá­saink szerint a járásban a jelenlegi munka­rend mellett is 800 milliós termelésnöveke­dést eredményezne, ha a gépi munkaórát 15 százalékkal sikerülne emelni. Ehhez pedig semmilyen csodaszer nem szükséges. A A korszerű gazdálkodáshoz vezető úton mit lát elsőrendűen fontosnak? — Továbbra is azt, hogy a gazdasági veze­tők, a párttagok, a dolgozók gondolkodásában általánossá kell tennünk; a korszerű, a gaz­daságos termelésre való törekvés állandó fel­adat. Azért is az, mert ami ma korszerű, az holnap könnyen válhat elavulttá. A Ennek a hatalmas járásnak nagy jelen­tőségű a mezőgazdasága is. Nem gondol­ja-e Bánóczi elvtárs, hogy miközben az iparosítás éveit élték, óhatatlanul háttér­be szorult az itt fellelhető nagy tartalé­kok kiaknázására való törekvés? — Az ipar esetében talán sikerült érzékel­tetni, hogy a hatékony gazdálkodást ott is csak tanuljuk. Azzal folytatnám, hogy ugyan­akkor nem szabad elfeledkeznünk foglalkozni a mezőgazdasággal. Azért sem, mert járá­sunkban továbbra is igen jelentős a mező- gazdasági termelés értéke, hozama és össze­tétele. Semmilyen területen nem mindegy, milyen ráfordítással milyen eredmények szü­letnek. Az exportképes és gazdaságos termék előállítása ezért mindenképp nagyobb fi­gyelmet érdemel. Mert ha például a 600 ezer mázsa almánál csak egy forint a kilónkénti ártöbblet, máris 60 millió forintot nyertek az üzemek. Ezenkívül se a gazdaságnak, se az országnak nem mindegy, milyen mondjuk a szovjet export, amely mezőgazdasági gépben, gázolajban, energiában térül vissza. A A járás egyik közös gazdaságában büsz- w kén emlegették, hogy közelítik a három­ezer literes fejési átlagot. A fejlett állat- tenyésztő országokban ennek a duplájá­val sem szoktak dicsekedni. Mi erről az ön véleménye? — Arra, hogy a tejtermelésben is — mint sok más ágazatban még — óriásiak a kihasz­nálatlan tartalékok. A következő években (de már most azonnal meg kell kezdenünk) nagy figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaság termékstruktúrájának változtatására. Azt kell termelni, ami a helyi körülményeknek is, a népgazdasági igényeknek is a legjobban megfelel. Igaza van, a háromezer literes fe­jési átlag nagyon kevés. Ezeket a kérdéseket témánként, és elsősorban üzemenként szüksé­ges alaposan elemezni a kommunistáknak, szakembereknek. A nagy tartalékok közül csak néhányat említek. Még mindig van lehe­tőség a minden hektár föld megművelésében és egyes helyeken a föld jó megművelésében is. Másrészt nálunk is nagy eltérések vannak a hasonló adottságok között gazdálkodók eredményeiben. Ez évben búzából 15 tsz 40 mázsán felül termel, a gávavencsellői és a tiszavasvári tsz-ek átlaga pedig megközelítet­te az 50 mázsát. Ugyanakkor nem kevés szö­vetkezet a 30 mázsás hektáronkénti termést sem érte el. Hasonlóak az eltérések más nö­vényeknél és az állattenyésztés hozamainál is. És talán még nagyobb tartalék rejlik a felhasznált takarmánynál. A másik nagy tar­talék a mezőgazdasági gépek kihasználásá­ban, élettartamuk meghosszabbításában rej­lik. Mert ha a nagy értékű gépeket éjjel is, nyújtott műszakban is dolgoztatnánk, csak ezzel sok veszteséget lehetne elkerülni. A Itt jelentkezik tehát a régi tétel, amely ^ szerint megfelelő embert a megfelelő helyre. Ez a gond tehát káderkérdés? — Nem kis részben az. A gazdálkodás mi­nőségi követelményeinek csak úgy felelhe­tünk meg, ha időről időre fejlesztjük a veze­tői munkát. Ez a vezetési mechanizmus, a ve­zetési rend fejlesztését, igazítását jelenti a változó körülményekhez, de a munkamód­szer, munkastílus fejlesztését is követeli. A fejekben szükséges rendet tenni. A feladat sokrétű. Egyrészt konkrét elemzés alapján orientálni az üzemek párt- és gazdasági ve­zetését a jobb munkára, másrészt ellensú­lyozni szükséges egy csomó beidegződést, a megszokást, bizonyos kényelmességet. És vé­gül ez egyes esetekben kádercserét is jelent. Közös gazdaságaink közül kettőben-három- ban — őszintén megvallva — többszöri pró­bálkozás után sem sikerült megnyugtatóan megerősíteni a vezetést, alkalmassá tenni a mai követelményeknek megfelelő munkára. Ez évről évre gondokat okoz a termelésben is. Itt alaposabb kádermunkát kell végez­nünk. A Ahhoz, hogy helyesen tudjuk megszabni az irányt, elsősorban a pártszervezetek vezetőinek, a kommunistáknak kell ta­nulni. Mennyire aktuális ez a járásban? — Pártszervezeteink munkájában ma már jelentős helyet foglalnak el a hatékonysági, minőségi célok. Egyértelműbb a kommunis­ták előtt, hogy a szervező, irányító munka javítása nélkül semmit nem haladhatunk. Megítélésem szerint a pártszervezetek ma már ismerik és meg is ismertették a felada­tokat a taggyűléseken és más rendezvénye­ken. A nagyobb üzemekben már a konkrét tennivalók megjelöléséig is eljutottak. Alap­szervezeteink többségénél azonban erőteljes segítségünkre várnak. 1978 munkája, a jövő év tervei még a taggyűlések elé kerülnek, s ezekhez is nagyobb segítséget kell adni já­rási pártbizottságunknak, mint korábban. A A kérdés az volt: képesek-e a jobb mun- w kára? — Zömmel igen. Az alapszervezet az első vonal, ahol a Imre eldől. Nagyfontosságú te­hát, hogy azok minél jobban ismerjék fel saját szerepüket a határozatok végrehajtásá­ban, és mind színvonalasabban legyenek ké­pesek azt megfogalmazni. Bizakodásom alap­ja: a titkárok, a vezetőségi tagok többségének jó a felkészültsége, megfelelő a tapasztalata. Nemcsak a feladat lett nagyobb az utóbbi években, a párttagság is erősödött. Olyan fia­talok kerültek a pártba, akik szakemberként, szakmunkásként is megállják a helyüket. Mi is rendszeresen készítjük fel a pártvezetősé­gi tagokat a feladatokra. Ezekben a hetek­ben beszélgetéseink fő témája lesz az inten­zív fejlesztés, a termékszerkezet és néhány más, időszerű gazdasági tennivaló. Ugyanak­kor azt is látjuk, hogy nem minden alapszer­vezet képes a magasszintű vagy hatékonyabb vezet képes a magas szintű vagy hatékonyabb munkára, őket megkülönböztetett módon se­gítjük a helyszínen. Másrészt végrehajtó bi­zottságunk közvetlenül is beszámoltat gaz­dasági vezetőket, amelyeken az alapszervezet titkárai is részt vesznek. Ez is egy módszer­beli segítség. Elmondhatom: a gazdasági kér­dések ma az emberek érdeklődésének köz­pontjában vannak. A Megfogalmazhatjuk általában, hogy a w pártszervezet titkárai jó partnerei a já­rás gazdasági vezetőinek? — Én nem így fogalmaznék. Mert lehet, hogy a titkár itt-ott nem megfelelő partner, de a pártszervezet mindig és mindenütt az. Az alapszervezetben hatalmas erő rejlik, s nagyon rövidlátó az a vezető, aki ezt nem is­meri fel. ^ Említette, hogy a pártszervezetek elju­tottak a felismerésig. Most hogyan to­vább? — Bárhova menne, hosszan elbeszélgetne a fontos határozatokról a pártszervezetek tag­jaival. Az is igaz, hogy még nem min­denütt lenne ilyen szóbőség, ha a konkrét he­lyi tennivalókra terelődne a szó. Ez került tehát előtérbe és az a nehezebb, hogy amit felismertek, azt gyorsan váltsák is valóra. A végrehajtást tehát központi kérdésként kezel­jük. Visszatérünk az ellenőrzésre, az értéke­lésre. Sokoldalúan próbáljuk nevelni erre ön­magunkat. Ehhez segített minket a megyei párt vb legutóbbi — járásunkkal kapcsola­tos — napirendje is. 9 Köszönöm az interjút. Kopka János KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. december 10. r Vasárnapi UINTERJÚ Bánóczi Gyulával, a nyíregyházi járási pártbizottság első titkárával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom