Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 10. Van elegendő tüzelőolaj Á kiszolgálásban segítenek az ÁFÉSZ-ek, tsz-ek A tél erősségétől függet­lenül háztartási tüzelőolaj­ból az ÁFOR az igényelt mennyiséget ki tudja szol­gálni — kaptuk a tájékoz­tatást a miskolci tájegységi vezetőségtől. A tüzelőolaj a Keleti termékvezetéken érkezik, egy részét a hazai finomítók szolgáltatják. Szabolcs-Szatmár ellátása elsősorban Nyírbogdányból történik, de szükség esetén más tájegységekről is irá­nyítanak a megyébe tüzelő­olajat. A lakosság, az ipar, a me-* zőgazdaság, a hivatalok és intézmények kiszolgálására az ÁFOR 25 HTO töltőállo­mást üzemeltet a megyében. Az ÁFÉSZ-ek is egyre több kúttal segítik a forgalom le­bonyolítását. Rajtuk kívül ma már több termelőszövet­kezetben is lehet vásárolni tüzelőolajat. A szállítás jelentős részét az ÁFOR 37 tartálykocsija bonyolítja, de már a megyé­ben több vállalat és üzem rendelkezik tankkocsival. Ezek vállalataik ellátásán túl bérszállításokat is vé­geznek. A szállításban, ezek elle­nére is gondok jelentkeznek, kevés a vasúti tartálykocsi, ezért november végén ne­hézségek voltak, december első felére már némiképp javult a helyzet. A szállítási gondok akkor érzékelhetők igazán, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a megye igen kis kapacitású Mindennapos kép a töltőállomáson. tárolóteret mondhat magáé­nak. Nyíregyháza tárolótere például 360 tonna befogadó- képességű, amely háromna­pos tartalékot jelent. Csen- gerben, Vásárosnaményban, Kisvárdán, Vaja-Rohodon, Nyírbátorban valamivel jobb a helyzet. Mátészal­kán viszont alig tudnak tar­talékot tárolni, amely pedig 10 napon felül lenne bizton­ságos. Az egyes gazdaságok is nagyon kevés olajat tárol­nak, s egy részük szállítani sem tud. Az ÁFOR mindezeket fi­gyelembe véve szervezte meg a megye háztartási tüzelő­olaj-ellátását. Jó tudni, hogy közületeknek a meg­rendelés kézhezvétele után 5—6 nap múlva szállít az ÁFOR, tehát fontos a gaz­daságok előrelátó, gondos megrendelése. Lekéste a csatlakozást —kártérítést kér Panaszok nyomában a vasútnál magokban szakadt vagy be­piszkolódott ruhákat találtak az osztály dolgozói. Amennyi­ben igazolást is mellékelnek, hogy a ruha valóban a vasút hibájából ment tönkre, a ja­víttatás, a tisztíttatás költsé­geit is megtérítik. A legtöbben a helyjegyek miatt reklamálnak. Természe­tesen minden ügyet kivizsgál­nak, s ha a vasúti dolgozó té- Az idézett bejegyzést egyik védésé bebizonyosodik, szigo- vasútállomás panaszkönyvé- rúan felelősségre vonják. „Azzal a panasszal élek, hogy 1978 ................-ón a pénztáros nem adta ki a gyorspótjegyet Püspökla­dánytól Budapestig, min­den magyarázat nélkül. Több mint 20 percig áll­tam sorban és a vonat in­dulásáig is volt idő...” be írta az utas, A másolat a MÁV Debreceni Igazgatósá­gához került. Az igazgatási és jogi osztályon számos ilyen és ehhez hasonló észrevétellel, panasszal, közérdekű bejelen­téssel foglalkoznak. — A legtöbben azt teszik szóvá, hogy a szerelvények zsúfoltak, hogy a kocsikat nem takarítják rendesen, hogy a fülkék túlságosan me­legek, vagy hidegek. Sok pa­naszos a vonatok késése, a várótermek korai bezárása miatt önti ki a mérgét levél­ben — sorolja Juhász Lászió­né, az igazgatási és jogi osz­tály igazgatási csoportján. — A szóvá tetteket az igazgatóság illetékes osztálya vizsgálja ki. Miért expressz? — A sérelmek között akad jogos és jogtalan egyaránt, a közérdekű bejelentések egy- némelyike pedig hasznos ész­revételt tartalmaz. Ilyen pél­dául egy-két yonat indulási idejének módosításával kap­csolatos javaslat, vagy egy fénysorompó meghibásodásá­nak bejelentése stb. Vonatkésésből származó kára miatt 260 forint kártérí­tést követel a MÁV-tól egy utas. Kiszámította, hogy mi­vel alz expressz 70 percet ké­sett Büdapéstig, „nem méltó” az expressz megjelölésre. Ezért visszakövetelte a gyors- és a személyvonat viteldíja közötti különbözet összegének négyszeresét, mert családjá­val utazott, s összesen né­gyen voltak. Felszámította továbbá családja ebédköltsé­gét, mivel az éttermi ebédre is a vonatkésés — a csatla­kozás elmulasztása — miatt került sor. A panasz vizsgá­lata még tart... Kijavította az utas... Olykor nemcsak levelet, hanem csomagot is hoz a posta az igazgatóságra. A cső­Ha jogos, fizetnek... Az aktákból, amelyek az ügyek elintézésének doku­mentumait őrzik az igazga­tóságon, kiderült: ha bebizo­nyosodik az utas igaza, meg­térítik a kárát, levélben kérik elnézését (bár ez néha so­vány vigasz utólag) s a fele­lős elnyeri méltó büntetését. Olyan esetre is akadtunk azonban, mint például a cikk elején idézett panasznál, ami­kor a kivizsgálás — vélemé­nyünk szerint — egyoldalú volt, s a panaszost elutasítot­ták. Természetesen minden vizsgálatot követhet egy fe­lülvizsgálat ... Kádas Viktória IBRANY: Gyógynövény félmillióért Év végi küldöttközgyűlé­seiken az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tek többek között a háztáji és kisegítő gazdaságok ered­ményeit tárgyalják. Általános tapasztalat, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­se 1978-ban jelentősen növe­kedett, különösen jó eredmé­nyeket értek el a szakcsopor­tok. A termeltetésben, felvá­sárlásban és értékesítésben az ÁFÉSZ-ek közül az egyik legeredményesebben működő az ibrányi. Az Ibrányi ÁFÉSZ terüle­tén a háztáji gazdaságokban több mint 3 ezer sertést hiz­laltak, ennek egyharmadát a szövetkezet vásárolta fel. Öt szakcsoport működik. A nyúltenyésztő szakcsoport ebben az évben, 117 mázsa nyulat, a méhész szakcsoport 50 mázsa mézet értékesített. Működik gyógy- és fűszernö­vény szakcsoport is, amely­nek 153 tagja van és több mint félmillió forint értékű árut adtak át az ÁFÉSZ-nek. A zöldségtermelő szakcsoport nagymértékben hozzájárult az ÁFÉSZ területén a zöld­ség-gyümölcs ellátáshoz, az általuk termelt és értékesí­tett zöldség értéke mégha-' ladta a 700 ezer forintot. Sáros, latyakos út. Pere-, mét leterített ponyvák, iíy-; lónlepedök szegélyezik. Raj-' tűk mindenféle portéka. Meg­lettük nagykabátban, csizmá­ban didergő, toporgó árusok. Lesik a nézelődőket, vesz- nek-e valamit? Az utcasar­kon kopottas, esőmosta táb­lán felirat: „Használt cikkek árusítása”. Harmincszor is Termetes asszonyság egy fán lengedező, szürkére mo­sott — valaha fehér volt — ruhát mustrál: „Esküvői ru­ha?” — Igen, Kedves, vigye el. Háromszázra tartom. ják magukat a fa- és a bőr­díszmű-készítmények: a fa intarziákon kívül tálak, ké­pek is készülnek fából. A va­lódi és műbőr táskák, könyv­borítók. pénztárcák, mappák, övék, a bőrtükör elegáns ajándék minden korosztály­nak. Bőd Éva, Gorka Lívia kerámia vázái, Morvái Zsu­zsa készlete nemcsak a mo­dern lakásban mutat. Tűzzománc, ezüst, ötvös ékszerekből sincs hiány most a Benczúr-teremben. Gazdag választékot kínál­nak gyűrűből, nyakláncokból és -ékekből, karkötőkből. A hímzett blúz talán soha nem megy ki a divatból. A fehér alap mellett egyre gyakrabban keresik a höl­gyek a fekete, sötétkék, pi­ros alapra hímzett mintával készülteket az iparcikk-kisker. vállalat nyíregyházi Kossuth téri ajándékboltjában. Deko­ratív estélyi blúzokat, hím­zett stólákat, hosszú rojtos vállkendőket is kínálnak a hagyományos ajándéktár­gyak mellett. A finomkerá­miákból, söröskancsókból — az igényekhez igazodva — egyedi darabokat is árusíta­nak a szokásos készleteken kívül. Méltó környezetbe került az Öra- és Ékszerkereske­delmi Vállalat óra-ékszer boltja a Zrínyi Ilona utcai A karácsonyi ünnepek kö­zeledtével már bizonyára sokan törik a fejüket, mi­lyen ajándékkal lehetne meglepni a családtagokat, a barátokat. Az ajándékboltok választéka viszont gyakorta ugyanazokat vagy hasonló áruféleségeket kínál, így ne­héz a választás. A Képcsarnok Vállalat nyíregyházi Benczúr-termé- ben kivétel nélkül zsűrizett művészeti alkotások közt vá­logathatnak a vásárlók. A tö­meges lakásátadások és a lakáskultúra fejlődése hozta magával, hogy ma már szí­vesen ajándékozunk olaj- festményt, akvarellt, rézkar­cokat, kisplasztikákat, pla­ketteket és érmeket is ízlése­seket kínál a Benczúr-terem. S ha valaki a képzőművé­szeti alkotások közt nem ta­lál ízlésének és pénztárcájá­nak megfelelőt, az itt vásá­rolható iparművészeti tár­gyak is szépen díszítik a la­kást. A világítótestek közt kü­lön „családot” képeznek a Csanádi György—Papp Júlia házaspár csillárai, asztali lámpái, falikarjai. Kiegészí­tő kisbútorokat is forgalmaz a vállalat nyíregyházi ter­me, a kétszemélyes ülőgarni­túra mellett márvány, üveg és kovácsoltvas dohányzó- asztalt tartanak. Szekrények, falipolcok egészítik ki a vá­lasztékot. A lakásban elhe­lyezhető textiliák, művészi kivitelezésű szőnyegek jó ízléssel berendezett otthont varázsolhatnak. A lakberendezési tárgyak mellett szép számmal kínál­sett, különlegesebb ajándék- és ékszerféleségeket is kí­nálnak itt a vásárlóknak. Ismét szívesen fogadják a nők a gobelintáskát, az arany és ezüst ékszerek mel­lett markazit, borostyán és tűzzománc ékszereket is tar­A FIÓK NYITVA VOLT... Zavartalanul dézsmált... A fiatalkorú F. Tibor a Rakamazi ÁFÉSZ 17 éves al­kalmazottja nem jutott vol­na el az elbocsátását és bün­tetőjogi felelősségre vonását jelentő bűncselekmény-soro­zata végére, ha közvetlen fe­lettesei nagyobb gondossá­got, a kezükre bízott társa­dalmi tulajdon iránt nagyobb felelősséget tanúsítanak. A vendégfogadóban ez év februárjától kezdve a fiatal­korú felszolgáló — nyolc esetben úgy nyúlt hozzá a napi bevételhez, és vett el belőle 450 forinttól 3800 fo­rintig változó összeget, — hogy csak a kilencedik alka­lommal és hét hónappal ké­sőbb szereztek tudomást ró­la. Közben minden rendben volt. Érdemes elgondolkodni a fiatal fiú vallomásán, amely szinte szó szerint a követke­ző: „Lementem az irodába, nem volt bent senki. A fiók nyitva volt. Kihúztam és ki­vettem belőle a 700 forintot, utána a fiókot visszatoltam és dolgoztam tovább. Rá vagy két hétre egy este a fő­nök leküldött az irodába kár­tyáért, a fiók megint nyitva volt. Belenyúltam és kivet­tem belőle 450 forintot.” „V. főnök volt a délutános és este 9 óra körül elment. A kulcs ismét a szokott helyen, a szegre volt felakasztva. Ki­vettem 2600 forintot, vissza­zártam mindent, majd a kul­csot visszaakasztottam a he­lyére.” „A főnökék a Balatonon voltak, csak V. főnök volt itt. Ekkor kétszer vettem el pénzt: egyszer 1800 forintot, majd 3800 forintot. A kulcs most is mind a kétszer a szo­kott helyén volt felakasztva. Majd azután, amikor a főnö­kék visszajöttek, még há­romszor vittem el pénzt, egy­szer 2600, majd 1200 végül pedig 2800 forintot.” Akaratlanul is felvetődik a kérdés: olyan jól jövedelmez egy vendégfogadó, hogy kö­zel 16 000 forint eltűnését nem lehet észrevenni? Ho­gyan történik itt az elszá­molás? Csak úgy átadják a „begyűjtött” pénzt? Csak így lehet, mert 8 ízben történt jelentős összegű eltulajdoní­tás után egyetlen esetben sem vették észre a hiányt. Az üzletvezető így véleke­dett: „A kívánt összeg minden alkalommal megtérült, de ennek hátteréről én semmit sem tudok. Engem elsősorban az érdekelt, hogy a szövet­kezet „bázisából” hiány ne legyen és minden eladott áru értéke befollyék. Kijelentem, hogy nekem mindeddig nem volt konkrét tudomásom lo­pásról, amíg azt a fiatal fel­szolgáló önmagától el nem mondta.” A fiatalkorú elkövetőt fe- gyelmileg elbocsátották. Nem maradhat el büntetőjogi fe­lelősségre vonása sem. A tár­sadalmi tulajdon kezelésével megbízottaktól azonban jo­gosan várhatunk el többet! A vendégfogadóban az el­tűnt ezreket „pótolták”. Vi­szont azt nem válaszolták még meg, hogy kinek a pénz­tárcájából... A szövetkezet vezetői bizonyára kivizsgál­ják, hogy miből rendezték a közben eltűnt összeget Dr. Toronicza Gyula Lenne más is... Értéktelen kacatok közül század eleji családi kép kerül elő. „— Ezek kik?” — kér­dem évődve. „— Valami ro­konok... Vigye el aranyos­kám, a ráma csak ér vala­mit...! De ha érdeklik a régi­ségek, van másom is. Mo­zsár, mángorló, rézkarnis. Ha komoly vevő, jöjjön el a la­kásomra. A jobb dolgokat meg a nagyobbakat nem ho­zom ki ide.” „Ilyet másutt nem kap! Nézze csak meg, milyen ele­gáns benne! Leirigylik ma­gáról az ellenségei!” — for­gatja, nézegeti kuncsaftját maga előtt egy árus, s per­cek alatt gazdát cserél a té­likabát. Hej, gondolom, ha áruházi eladóink csak fele ilyen lelkesedéssel kínálnák a portékát! Á gyerekek nem akarják — A gyerekeim nem akar­ják, hogy itt áruljak. — me­séli egy idős asszony. — Azt mondják, adunk mi magá­nak pénzt mama, ne szorul­jon maga oda, ne hozzon szé­gyent ránk. De nekem csak nem kell tőlük semmi, in­kább kijövök ide titokban. Kerül még régi holmi a ház­ból... (kv) tanak. Régebben hiány mu­tatkozott kristályholmikból, most különböző minőségű és áru kristálypoharakat, hamu- zókat, tálakat lehet kapni. Ismét divat a bútoróra, ke­resett a magyaros fafaragás, a csikóbőrös kulacs. Jövőre aranyműhelyt nyitnak, hogy az ékszerek, dísztárgyak ja­vítását, méretre igazítását helyben elvégezzék. T. K. MARKAZIT, BOROSTYÁN, TŰZZOMÁNC Vff4ín«r*e»rviRV uVf-í *rfccíftfir i 39feJ&ű,V'tJXv nJiiJJifi - * - - .... - ­Hímzett stóla, rojtos kendő Áranyműhely Nyíregyházán — Nem vehetem én azt már fel. _ tiSé __ ! — HOgyné vehetné, felve­heti harmincszor is! — kí­nálja gazdája a kopottas hol­mit harsányan nevetve, bár tudja, ezúttal nem komoly vevővel van dolga. Viseltes ruhanemű, lábbe­li, hiányos étkészlet, evőesz­köz, tranzisztoros rádió, for­rasztó páka, kakukkos óra. Itt-ott régi pénz is akad. A tízpengős tizenöt forintért, * az ezüst ötpengős kétszázöt­venért talált gazdára. MOZSÁR, MÁNGORLÓ, RÉZKARNIS Piacnap az „ócskán"

Next

/
Oldalképek
Tartalom