Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-09 / 290. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 9. Nyírbátori kontraszt. A gyulaji útról a város egyik legöregebb háza, a háttérben a növényolajgyár vasbeton silója. (Elek Emil felvétele) SÉTAÚT, ESŐHÁZ A város tüdeje Keletkezésének igaz történetét ma már nehéz lenne eldönteni. A monda szerint a sóstói erdő a véletlen műve. Bécs- ben élt akkoriban a későbbi tulajdonos Károlyi valamelyik őse, s ott igen csak drága volt a mák. Utasította hát az intézőt, hogy sürgősen vessenek ezer holdon mákot. Az ékezet azonban véletlenül elmaradt az á-ról, s így lett belőle végül is mák, azaz makk. A szakemberek következtetései sem egyértelműek. A faifaj összetételében felfedezni vélt bizonyos tervszerűség, a telepítési hálózat annak mesterséges voltára, míg a lágy szárú növénytársulások és egyéb aljnövényzetek az őshonosságra engednek utalni. Ez utóbbi verzió a beregszászi—baktai erdő folytatásaként, az előforduló utolsó, természetes erdőtársulásnak könyveli el. Kedvező klíma Kialakulását a Nyírség évszázadokkal ezelőtti kedvező klimatikus viszonyai tették lehetővé.' Tény az, hogy a sós tavat körülvevő erdőterület még az 1920-as felmérési adatok szerint is 900 katasztrá- lis hold területet uralt egybefüggően. Ma már csak 370 hektár, azaz 632 katasztrális hold a sóstói erdő. Az erdő területi csökkenésének okai közismertek: a dinamikusan fejlődő Nyíregyháza az erdő irányába is terjeszkedik. A város fiatalabb lakói már nem is emlékeznek arra, hogy a mai Északi alközpont, a városi stadion, a tanárképző főiskola helyén nem is olyan régen még százszáztíz éves tölgyek védték a települést az északi szelektől, az általa felkavart portól S az erdőterület csökkenésével együtt jár a növény- és állatvilág gyérülése is. A sok, máris védelmet igénylő lágyszárúak közül máris eltűnt a kardvirág, az apró vadak elmenekülnek, a madárvilág is egyre ritkul. A sóstói erdő szomorú példa arra, hogy mit jelent a természetvédelem elmulasztása. Fafajok cseréje Mi lesz hát az erdővel? A veszélyt az erdőgazdaság és a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek már régen felismerték. Az erdő távlati fejlesztésére már 1974-ben terv is készült, amely 1990-ig meghatározta a feladatokat. Az erdőgazdaság a kezelésében lévő 370 hektáron — figyelembe véve a jelenlegi fafaj összetételt, kormegoszlást, üdülőeltartó képességet — 220 hektáron séta-, illetve 150 hektáron pihenőerdőt alakít ki. Ennek során — a még kevésbé csúcsszáradt őshonos kocsányos tölgyek meghagyásával — egyes fafajok kicserélését is elvégzik. Fokozatosan kiszorul az erdőből az akác, a nemesnyár és általában a sarj eredetű állomány. A fő fafaj továbbra is a kocsányos- és a vörösKÖZLEKEDÉSI TANÁCSOK Veszélyes átkelőhely A Dózsa György út kezdetén a Csemege Áruházat és a József Attila Művelődési Házat kijelölt gyalogos átkelőhely köti össze. Ez városunk legforgalmasabb gyalogos átkelőhelye. Az úttest párhuzamos közlekedésre alkalmas, amelyen a járművezetők a párhuzamos közlekedés szabályait kötelesek betartani! Tilos kijelölt gyalogos átkelőhely előtt másik jármű mellett elhaladni, illetve kijelölt gyalogos átkelőhely előtt álló jármű mellett megállás nélkül továbbhaladni! A járművezetők többsége ezen szabályt nem tartja be; álló járművek mellett 50—60 kilométeres sebességgel továbbhaladnak. A biztonságos közlekedés érdekében legfeljebb a másik sávban haladó járművel együtt haladjunk, illetve, ha az megáll a gyalogos átkelőhely előtt, álljunk meg mellette. Adjunk elsőbbséget a gyalogosoknak, és csak azt követően haladjunk tovább. A gyalogos nem köteles sávonként kivívni az őt megillető jogos elsőbbséget. A járművezetők kötelesek a gyalogosnak a kijelölt gyalogos átkelőhelyen zavartalan áthaladást biztosítani. Kismamák találkozója Találkozóra hívta a kismamákat a közelmúltban a Nyíregyházi Konzervgyár. A Nyíregyházán és környékén élő fiatalasszonyokat — közel 300 nőt — a vállalat központjában, az Ujfehértón és vidékén lakó dolgozókat, mintegy 100 asszonyt pedig az újfehértói művelődési házban látták vendégül. A találkozón tájékoztató hangzott el a konzervgyár eredményeiről, gondjairól, majd a beszélgetés után valamennyi meghívott részére segélyt nyújtottak át. tölgy marad, díszítőelemként foltokban — többek között — a nyír is szerepel. A fenyőt — a nagyfokú látogatottság következtében fennálló tűzveszély miatt — csak a magasabb buckatetőkre telepítenek. A jelenleg is folyó fa- kitermelések tehát nem az erdőterület elhódítását célozzák, hanem a nemkívánatos fafajok cseréjét jelentik. Regionális zöldövezet S ami a parkerdőjelleget jelenti: már nyolcezer méter sétaút épült, padok, ülőkék sokaságát helyezték el, 23 esőház várja a hirtelen zápor elől menekülőket, közel száz hulladékgyűjtő „vigyáz” a tisztaságra, vad- és madáretetők, száz odú csalogatja vissza az elmenekült erdőlakókat. Azonban, ha azt vesszük számításba, hogy a város tovább növekedik, mindez mór kevés. Tíz-tizenöt év múlva — számítva Sóstófürdő látogatottságával is — a jelenlegi erdő már zsúfolt lesz, nagyobb területre lesz szükség. Nyíregyháza regionális zöldövezeti fejlesztési tervében már szerepel a sóstói erdő területének növelése. Az újabb területek természetesen érintik Nyírtelek, Nyírszőlős, Kótaj, Sóstóhegy és Nyírpazony közös gazdaságait is. Ahhoz, hogy ez a szélvédő, levegőtisztító, páratartalom-szabályozó funkciót is ellátó erdőterület-fejlesztés mielőbb elkezdődhessen, a városnak gyorsabb ütemben kell végrehajtani a már elkezdődött területrendezéseket. S végül a társadalom ösz- szefogására is apellálva: védeni, óvni azt, ami már megvan. Az erdőgazdaság két embere és egy tehergépkocsija teljesen azzal van elfoglalva, hogy elhordja azt a szemetet, amelyet mások visznek oda. Nagyobb tehergépkocsikkal és maszek gépkocsikkal is! Persze, hogy nem győzik. Aztán a parkberendezések. Az esőházakat egyszerűen szétszedik, a zsindelyt szalonnasütésre használják fel. Pedig mór azt is megtették, hogy felaprított fát hagytak a szalonnasütő helyeken. Az egészet felgyújtották! S a tilalmi táblák ellenére is behajtanak a sétautiakra a motorosok. Sokszor olyan száguldozást rendeznek, hogy még a járókelők életét is veszélyeztetik. Pedig a város mindig is büszke volt erdejére. Szerette, védte a hűs árnyat adó és port fogó öreg tölgyest. Például az 1753-ban ide települt tirpákok inkább drága költséggel, messziről hozatták ide az épületfát, minthogy a „kéznél lévő” erdőt kitermeljék! A város akkori vezetői még azt sem engedték meg. hogy a Sóstóra vezető úton idegen jármű közlekedjék. A szekérutakat is csak helybeli fogatok használhatták. Tóth Árpád Képmutatás? FÖLDMUNKA GÉPLÁNCBAN A „HUSZONEGYESEKNÉL" Repülőteret, autópályát építenek A Volán 2L számú Vállalata 12 évvel ezelőtt azt kapta feladatul, hogy hazánk területén a legtöbb olyan beruházásnál működjön közre, ahol nagy tömegű földet kell megmozgatni. A vállalat nyíregyházi főnöksége Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében dolgozik. Több tíz ezer köbméteres földmunkát végzett út, híd, vasút, árvédelmi töltés építésénél. Emellett az utóbbi években még külföldön is dolgozik. Például a KGST keretében nagy apparátussal tevékenykednek egy Prágában készülő lakótelep építésén, Csehszlovákia más részén viszont útépítéseknél hordják a földet. A szabolcsi igények kielégítésével egyidejűleg a 300 tagú kollektíva derekasan kiveszi a részét a Ferihegyi repülőtér bővítésének és az M 3-as autópálya létesítésének teendőiből is. Szabolcs-Szatmárban lévő erőiket jelenleg két munka köti le. Egyik a tunyogmatol- csi Szamos-híd, a másik pedig a 4-es számú fő közlekedési út nyíregyházi felüljárója. Az utóbbiaknak összesen, mintegy 300 ezer köbméteres földművén többfajta gépet, úgyEgyelőre a külföldre feladott és az onnan érkező küldemények, üdvözlő lapok, csomagok mennyisége szaporodott, a hazai forgalomban csak a Miklós-nap hozott némi élénkülést. Az elmúlt években ilyenkor már több munkája volt a postának. Persze „késésről” még nincs szó, hiszen van idő az ünnepekig, félő azonban, hogy a gyorsan múló időt feledve, az utolsó napokra maradnak az ünnepre szánt csomagok, jókívánságok, s akkor nehéz lesz időben a címzettekhez juttatni a küldeményeket. Ezért kéri már most a közönséget a posta, hogy az üdvözleteket és az egyszerű csomagokat mielőbb, a romló tartalmúakat legkésőbb december 21-ig adják fel. A posta vezérigazgatóságán elmondották, hogy a hagyományoknak megfelelően — talán még alaposabban is — nevezett gépláncot foglalkoztatnak egyidejűleg. A kötelességeiknek hosszú távra szóló szerződések alapján tesznek eleget. Legjelentősebb itteni megrendelőik a közúti építő, a betonútépítő, a KEMÉV vállalatok, valamint a MÁV helyi építésvezetősége. A Volán 21. számú Vállalat nyíregyházi főnöksége több mint 100 géppel rendelkezik. Ezek többsége a napjainkban ismert korszerű rakodó, szállító, tömörítő és más eszközök, amelyekkel a beruházások földmunkáit megfelelő idő alatt, magas műszaki színvonalon el tudják végezni. A gépállományuk az idén 35 új szovjet KRAZ típusú, 12 tonnás teherautóval gyarapodott. A szervezett munkára vall, hogy az eszközeik 30—40 százalékát éjszakai és nappali műszakban egyaránt üzemeltetik, ami az építőiparban nem mondható általánosnak, így ebben az évben körülbelül 2 millió köbméter földet mozgatnak meg. Az idei ütemezett árbevételi tervüket jelentősen túlszárnyalva — várhatóan — 100 millió forint értékű teljesítményt érnek el. (cselényi) felkészültek az év végi csúcs- forgalom zavartalan lebonyolítására. Az év végéig szombatonként az egyébként zárva tartó postahivatalok is a közönség rendelkezésére állnak. A torlódások enyhítésére, elkerülésére a nyugdíjak kifizetését az év közben szokásosnál előbb, december 13-án megkezdik és legkésőbb 22-ig — az ünnepi forgalom tetőzéséig — befejezik. Megteremtették a technikai, a személyi feltételeket is a küldemények folyamatos szállítására, kézbesítésére. December 15-től az év végéig rendszeresen 21 vonathoz csatolnak mentesítő postakocsit. A helyi és a távolsági közúti postajáratokat is mintegy 200 kocsival erősítik meg. A pályaudvarok közötti csomagszállításra a Volántól béreltek 150 ponyvás teherautót. míg az ünnepi csomagkézbesítést összesen 750 FÖSPED-gépkocsi segíti. A fiatal pár meg se lepődött a kis szatmári faluban, amikor a nászajándékok között festményt is talált. Mégpedig jó, zsűrizett, drága alkotást. Nem lepődött meg, hiszen ez az új módi, a sok praktikus ajándék között egyre többször díszük egy festmény. Ha valaki az előbbi mondatból arra következtet, hogy a képet nem tartom praktikusnak, az téved. A közfelfogás viszont még ott tart, hogy a festményt nem sorolja ide, hiszen nem sokat lehet vele csinálni azon kívül, hogy az ember felakasztja. A kis falvak ajándékozói azonban kiléptek a mosógép, centrifuga, függöny és szőnyeg világából, és felfedezték a képet. Ami elég drága ahhoz, hogy ajándéknak rangos legyen, s mindenképpen jól mutat az új ház szobájának falán. Vagyis nem zárom ki azt az indítékot sem, hogy az ajándékozó saját személyének fontosságát is falra akasztja. Ez sem baj. Oktalanság lenne azt kívánni, hogy egyik napról a másikra egy leküzdhetetlen esztétikai igény hatalmasodjék el az embereken akár városban, akár falun, önmagában az a tény, hogy a képet felfedezték mint értéket, mint szép díszt, mint rangos ajándékot, nagyon lelkesen üdvözölhető. Ügy vagyok vele, nem tudok haragudni arra sem, aki azért megy először hangversenyre, hogy lássák öt és a ruháját. Nem ítélem meg túl szigorúan azt a könyvvásár- lót sem, aki először lakásdísznek szerez be 60 centi piros és 47 centi kék gerincű művet. így nem bosszankodom azon sem, ha valaki azért ajándékoz képet, hogy róla sok jó szó essék, s különleges lépésének visszhangja legyen. Mert mi a folytatás? A hangversenyre járó előbb- utóbb megbarátkozik a zenével. A könyvet csak néző később olvasóvá alakulhat, az unalom a betűk közé hajtja. A képet kapó viszont, ha sokáig lát jó és szép alkotást, ízlésének mércéjét valami biztosnak tűnő ponthoz igazíthatja. De maradjunk még a képügynél. A jó jelenség figyelmeztet arra is, talán érdemes lenne okos, a közművelődéshez értő hálózatot működtetni annak érdekében, hogy valóban csak a jó, hasznos, értékes alkotás jusson el a falvakba is. Kiállítások, melyeket vásárlással kötnek össze megrendezhetek klubokban is. A Képcsarnok is találna biztos utat az új vevőkhöz. Befejezésül csak még egyet. Az eset figyelmeztet arra: legyünk gondosak akkor, amikor egy-egy szavunk értelmét nézzük. Néha a képmutatás nem is képmutatás. Bürget Lajos MEGERŐSÍTETT CSOMAGKÉZBESÍTÉS Előbb fizetik a nyugdíjakat A posta felkészülése az ünnepi forgalomra A Rákóczi téri lány A 38 éves A. Mária a VIII. kerületi ingatlankezelő vállalatnál dolgozott takarítónőként. Esténként azonban, amikor a Szerdahelyi utcában lévő üzletlakásában mérte a férfiaknak „kegyelt”, többet keresett néhány óra leforgása alatt, mint takarítónőként egy hónap alatt. Június 23-án este 7 óra tájban taxiba szállt a Rákóczi térnél egy férfivel. Nem sokkal azután, hogy alkalmi férfi ismerősével kiszálltak a taxiból, már halott volt. Uzletlakásának padlóján találták, teste merő vér. Á. Máriát valaki megfojtotta, éspedig bestiális módon. Az ismeretlen elkövető a nő fehérneműjét gyömöszölte a torkába, ami a gyilkos abberált személyiségére utalt. Abból a tényből kiindulva, hogy az ismeretlen tettes nyilván rablási célzatból átkutatta véres kezeivel a nő lakását, s magával vitte pénzét, azt sem lehetett kizárni, hogy az elkövető szexuálisan ugyan terhelt, de nemcsak ezért ölt, hanem azért is, hogy megszerezhesse a „pillangó” lakásán remélt pénzt is. A nyomozás első láncszemeként azt tisztázta, hogy A. Máriát ki látta utoljára életben a gyilkoson kívül. Többen is látták a már említett időben és helyen egy sárga színű taxiba szállni, egy „Bugyis” gúnynevű férfival — aki nem a megszokott módok egyikén szokta volt kielégíteni nemi vágyait a Rákóczi tér környékén „vadászgató” lányok által. * Sokatmondó bizonyíték volt az is, hogy az áldozat szekrényében talált vérnyomokról a szerológus szakértő kimutatta: azok nem A. Máriától származnak. Mindezek alapján két lehetőség kínálkozott a tettes mielőbbi leleplezésére. Vagy a róla nyert személy- és ruházatleírás alapján szűrik ki a gyanúba jöhető több ezer férfi közül, vagy pedig újból felbukkan. így érkezett el július 8-ának délutánja, amikor a gyilkos egy másik nővel ment szobára. Az pedig — miután rájött arra, hogy feltehetőleg A. Mária gyilkosával áll szemközt — meztelenül kifutott az utcára. Miként az igazoltatáskor megállapították a főkapitányságon, a 29 éves Dónusz Sándor már háromszor „ült” erőszakos nemi közösülés és vagyon elleni bűncselekményekért. Állítása szerint nemcsak azért ment szobára a nővel 500 forint ellenében, hogy közösüljön vele, hanem azért is, hogy visszakérje A. Máriától azt az 500 forintot, amelyet egy korábbi együttlé- tükkor a nő ellopott tőle. A. Mária nem ismerte fel őt, s csak akkor kezdett el kiabálni vele. amikor tudomására hozta „pénzügyi” követelését. A fehérneműt azért dugta a nő szájába, hogy „ elhallgattassa”. Azt, hogy véres lett közben a nadrágja, csak a munkásszálláson vette észre, s bár kimosta, a szerológus több mint két héttel a gyilkosság után is kimutatta: ez a vér abba a vércsoportba tartozó, amelybe A. Mária vére is tartozott. A helyszínen maradt idegen vérfolt viszont (ami dulakodásuk eredménye) az ő vércsoportjának sajátosságaival rendelkezett. (mk)
