Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-29 / 305. szám

1978. december 29.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Források

A VITA VÉG NÉLKÜLINEK LATSZIK: vannak akik meggyőződéssel állítják — különböző módon bizonyítják is —, hogy Magyárországon szó sincs munkaerőhiányról, hogy a jelenlegi feszült helyzetet éppen a munkaerővel való felelőtlen pazarló gazdálkodás idézte elő. Mások abból indulnak ki, hogy ha tartósan több munkahelyet ajánlanak fel, mint amennyi a munkát keresők száma, akkor objektíve munkaerőhiányról kell beszélnünk, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. S való igaz: a munkahelyek hosszú évek óta szaporodnak, a foglalkoztatottak száma pedig stagnál, illetve csökken. Ismét mások kikerülik a jelenlegi helyzet körül kavargó vitát és — ugyancsak hosz- szú évek óta — arra figyelmeztetnek, hogy a mai helyzet elemzésével, s a szükséges gyakorlati konzekvenciák levonásával meg kell változtatni a foglalkozási szerkezetet, fel kell készülni arra a nem is olyan távoli időszakra, amikor a jelenleginél is kevesebb munkaerővel, a mainál lényegesen nagyobb feladatokat kell megoldani.

Nemrégiben a KSH végzett ezzel kapcsolatban vizsgálatot, s az eredmény, alighanem még a szakembereket is meglepte. Kiderült például, hogy a minisztériumi iparban dolgozó majdnem 900 ezer fizikai munkás közül 447 ezren dolgoztak a vizsgálat időpontjában gépek, gépi berendezések mellett, 435 ezren pedig gyakorlatilag kézi munkát végeztek. Ez még nem is lenne túl rossz arány, csakhogy a gépek mellett dolgozók majdnem felének mindennapi munkájában is a kézi munka dominált, vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya még a 30 százalékot sem éri el.

AUTOMATIZÁLT MUNKÄT az állami iparban dolgozó fizikai munkások alig 4 százaléka végez csak. (ösz- szehasonlításként: a munka automatizáltsági foka az NDK- ban kétszer akkora, mint a magyar iparban.)

Az eddigieknél is nagyobb gondot jelent az úgynevezett kisegítő tevékenységek rendkívül alacsony fokú gépesítettsége. Például: az anyagmozgatási, szállítási, raktározási tevékenységgel foglalkozók 46 százaléka gépi berendezések mellett dolgozik, a többiek kézi munkát végeznek.

Az idézett számok ellenére is vitathatatlan, hogy például az elmúlt öt évben az ipari munka gépesítettségi színvonala jelentősen emelkedett. Ebből logikusan következne, hogy mérséklődött a munkavégző ember fizikai erejének igénybevétele, vagyis előnyösen változott a nehéz, illetve a könnyű fizikai munkát végzők aránya. A feltételezés logikus ugyan, ám a gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A KSH vizsgálata szerint, az iparágak nagy részében 10—15 százalékkal volt magasabb a nehéz fizikai munkát végzők aránya 1977-ben, mint öt évvel korábban. Többek között azért, mert a vállalatok — a kedvezőbb besorolás érdekében — egyre több fizikai munkást sorolnak át a „rosszabb munkakörülmények” kategóriájába, mert így könnyebben túl tehetik magukat a bérkategóriák sokszor túlságosan merev korlátain. A jelenség az alkalmazott bérezési gyakorlat problémáira figyelmeztet, pontosabban arra, hogy bizonyos munkáskategóriák teljesítményét, munkavégzését nem tudjuk megfelelően honorálni a bérrel.

Arról nem is beszélve, hogy a „nehéz” és „könnyű” munka, mint fogalmak, a gyakorlatban keverednek, illetve a két fogalmat elválasztó — s elvileg eléggé éles — határ egyre inkább elmosódik. Gondoljuk csak meg: a naponta több mázsányi árut megmozgató KÖZÉRT-pénz- tárosnő, vagy a futószalag mellett ülő, végtelenül monoton munkát végző munkásnő „könnyű munkát végez .És sorolhatnánk a hagyományosan „nehéz” fizikai munkakörbe sorolt szakmákat, foglalkozásokat, amelyek esetében ugyancsak megkérdőjelezhető a besorolás ésszerűsége.

VÉGÜL MÉG EGY PÉLDA: a munkavégzés és a szak- képzettség összefüggése. Az elmúlt öt évben gyakorlatilag alig emelkedett a szakmunkások létszámaránya, az elvár- hatónál lényegesen kisebb mértékben csökkent a segédmunkások száma, s változatlanul ismételhető a régi megállapítás: az ipari termelés munkaerőigénye és a kialakult szakképzési struktúra nincs összhangban. Racionálisabb munkaszervezés esetén, s az igényekhez jobban igazodó oktatási szerkezettel, tehát a kvalifikált munkaerő hatékonyabb, a képzettségnek megfelelőbb foglalkoztatása a munkatermelékenység emelkedésének jelentős forrása lehetne. V. Cs.

B

eható szakértői vizsgálatnak vetik alá azt a nyíregyházi autóbuszjegy-kiadó gépet, mely az utóbbi napokban különös magatartást tanúsított. A be- léhelyezett jegytekercs minden darabját hűségesen kiadta a kétforintosok ellenében, ám amikor a tekercs elfogyott, a gép ezzel mit sem törődött. A bedobott kétfo- rintok ellenében újabb és újabb jegyek jelentek meg a kiadónyílásban. A gép egy idő után továbbfejlesztette képességeit, és kétforintosok nélkül is kiszolgáltatta az érvényes menetjegyet. Ha az új felszálló közeledett hozzá, automatikusan kipöndörödött egy jegy a nyíláson Mint az illetékesek becsülik, körülbelül kétezer forintos kárt okozott a hamis jegyek kiadásával. A rendellenes viselkedésű gépet elkülönítették társaitól, mert attól tartanak, viselkedése például szolgálhat azokna«.

Legutóbbi értesüléseink szerint a megbokrosodott masinát gyógyíthatatlannak találták, mivel a vizsgálatot végzők kezébe is nyomott tizenhét-tizenhét darab menetjegyet. Kiselejtezték. Kgy külön helyiségben kell tartani, mivel azóta is ontja a buszjegyeket. Még szokatlanabb azonban, hogy újabb rejtélyes viselkedésű jegykiadó gépet fedeztek föl az egyik „12” jelzésű autóbuKéptelen

történetek

szón. A gép a kétforintosok ellenében nem ad ki semmit, ellenben megjelenik rajta egy villogó felirat: „öt forintot

kérek!” Az árdrágító gép vizsgálata folyik.

★

Csaknem végzetes kimenetelű balesetet okozott a vasúti sorompó egy forgalmas országút és az ugyancsak nagy forgalmú vasútvonal kereszteződésében. Mindig rajta függ a tábla: „10 percen

túl is zárva tartható”. Október 2-án délelőtt a menet- rendszerű személyvonat áthaladása előtt a sorompók eszeveszett módon viselkedtek. Amikor kezelője leenKISLAKASOK ÉPÍTŐELEMEI. A Bátaszéki Vázkerámia- és Cserépgyárban ebben az évben nyolcvanegymillió kis méretű téglának megfelelő falazóblokkot készítenek. A kerámia anyagból készült vázszerkezetű építőelemeket elsősorban a kislakásépítők használják. A gyár újdonsága, a svájci licenc alapján november óta gyártott ún. poroton tégla. A könnyű és jól hőszigetelő építőanyagból ebben az évben már ötszázezer darab készült. (MTI Fotó)

MINDEN ÉVBEN VESZTESÉG (2.)

Nagyobb sebességet!

A vasmegyeri Micsurin Tsz 1979-bcn se gondolhat arra. hogy a gazdálkodás bajok nélkül fog folyni. A korábbi évek veszteségei, a behatárolt lehetőségek, a szigorúbb külső körülmények okozzák ezt. Remény viszont van a javulásra, mert az átgondolt szervezés, a lehetőségekhez való igazodás, s az időben elvégzett őszi munkák mindezt megcsillantják.

— A pártszervezetek részéről a" problémák felvetése időben megtörtént. A kijavításra viszont nem mindig jutott idő — összegzi a tapasztalatokat Makara Imre, a pártvezetőség titkára.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy az előző évek gyenge gazdálkodásánál hol maradt a helyben dolgozó, régi kommunisták szava, példamutatása. Hiszen csak velük együtt, őket, s a tagságot mozgósítva lehet eredményekre számítani.

Nem szabad halogatni

— Mi bízunk az új vezetésben, de nem biztos, hogy mindig a legjobb tanácsadók veszik őket körbe — vélekedik Bessenyei József a műhelyben, aki már harminc

éve párttag, még az első szövetkezet megalakításánál részt vett. *

A jelenlegi helyzetben a szövetkezetben űr tátong a felső vezetés és a tagság között. Nincs elég középvezető, nincs aki időben számonkér- je, ellenőrizze a feladatok végrehajtását. Nem lehet elkívánni az új vezetéstől, hogy a helyzet részletes ismerete nélkül azonnal intézkedjen személyi kérdésékben. Ám az sem járható út, ha túl sokáig liberális marad a szemlélet, sok a halogatás. Hiszen az őszi betakarítás sikere attól is .függött, hogy a járási párt- bizottság, a megyei tanács járási hivatala képviselője naponta kint járt a szövetkezetben, bátorította, buzdította a tagságot és a vezetőséget egyaránt. Csakhogy fentiről nem lehet elvárni, hogy a belső gondokon változtassanak. Az egyik fiatal és társa ellen például igen hamar fegyelmit indítottak lázítás címén, mert kérte, hogy az őszi éjszakad ügyeletben kapjon fizetést. Ugyanakkor hónapok óta folyik a bűnvádi eljárás határát súroló fegyelmi kivizsgálás annál a brigádvezetőnél, aki egyszerűen a saját udvarába szállíttatta a lekaszált szénát, ezresekkel megkárosítva a gazdaságot.

— Korábban az történt, ha valaki megmondta a magáét, azzal kibabráltak — folytatja Bessenyei József. — Ezért

szeretnénk, ha közénk, egyszerű tagok közé is kijönnének a járási szervektől.

Felmérni

a lehetőségeket

A mai légkör sokkal nyu- godtabb, mint korábban bármikor. Mindez azonban nem jelenti, hogy ellenállás nélkül meg lehet valósítani minden intézkedést. Hiszen a következő évék jobb munkájának egyik alapja, hogy jobban mérjék fel lehetőségeiket.

— A helyi adottságokhoz szükséges alkalmazkodni — fogalmazza meg az elnök, Varga Gyula. — Korábban az volt a gyakorlat, hogy egy tsz-tag mellett több családtag is segített, ma inkább azt mondhatjuk, hogy — különösen az asszonyoknál — egy tagra se lehet teljesen számítani.

Ennek alapján, a meglévő gépparkhoz igazodva alakítják ki a növénytermesztés rendszerét. A cukorrépa termelését visszaszorítják, az almánál fokozzák a növényvédelmet, az állattenyésztésben pedig tovább szakosodnak, a tehenészetben kicserélik az állományt, a sertéstartás helyett inkább a juhtenyésztésre térnek át.

Traktorosok két műszakban

A korábbi veszteségek, a szövetkezet nagyarányú eladósodása behatárolja a változtatást. Uj beruházásokra nem gondolhatnak, a gépparkot úgy kell karbantartani, hogy győzzék a munkát. Az idei ősz bizonyítja, hogy erre nagyobb szervezéssel — ahogy a traktorosoknál bevezették a két műszakot — van lehetőség. Azonban gondolni érdemes arra is, hogy az eddig megtett lépések még csak a kezdetet jelentik. A siker egyik titka abban van, ha a tagság és a vezetés együtt akarja a változtatást.

Ebben a középvezetők, brigádvezetők példamutatása, nagyobb vállalkozó kedve és felelősségvállalása éppúgy benne van, mint a vezetők részéről az állandó elemzés és ellenőrzés igénye.

— Amíg vitatkozunk, addig a termelés nem megy — szűri le tapasztalatait az elnök — Ám azt is látom, hogy a lelkesedést a felszínre lehet hozni, most már azon kell lennünk, hogy ez a lelkesedés a közös dolgai iránt megmaradjon.

Lányi Botond (Vége)

gedte, merőben szokatlan dolgot műveltek: nem a helyükre ereszkedtek, hanem derékszögben elfordulva keresztben elzárták a sínt. A vonat időközben lefékezett, és tizenkét percen át vesztegelt, miközben áthaladtak a különféle gépjárművek. A sorompók ezután maguktól fölemelkedtek, és a helyükre ereszkedtek Az esemény hatására a sorompókezelő kijelentette: bevallja feleségének, hogy megcsalta, visszateszi az elemeit konyhapénzt, és soha többé nem iszik egy kortyot sem.

★

F. Gáspár 64 éves nyugdíjas főszakács meglepő bejelentést tett a postánál. Közölte, hogy telefonja, melyre tizenhárom évet várt, s melyet egy éve szereltek föl lakásában, a többi készüléktől eltérő módon működik. Elmondta, hogy három nappal ezelőtt fölhívta a menye Budapestről, és ő világosan érezte a rövid beszélgetés alatt: paradicsomos káposzta illata szűrődik a kagylóból. Amikor óvatosan megkérdezte menyét, mit főz ebédre, az közölte: paradicsomos káposztát, éppen most készült el. F. Gáspár ezután föltárcsázta nyugdíjas barátját, és a kagylóba szagolva közölte vele: odaégett a rántottá- ja. Barátja hüledezve tért vissza egy perc múlva, mivei valóban odaégett a rántotta.

A posta illetékes szakemberei értetlenül állnak a dolog előtt — ők ugyanis semmit sem éreztek a próbabeszélgetések során. Kételkedésre ad okot ellenben, (ti: hogy a nyugdíjas szakács mégsem őrült), az a tény: a lefolytatott nyolcvanhét kísérleti beszélgetés idején a készülék gazdája csalhatatlan módon megállapította, milyen étel fő a hívott telefon szomszédságában. (A kísérlet természetesen a posta költségén folyt.)

A titok nyitjára nem jöttek rá, ezért csak egyetlen intézkedéssel zárták az ügyet. F. Gáspár telefondíját ötven százalékkal fölemelték, mivei készüléke külön szolgáltatást nyújt. A nyugdíjas szakács tiltakozott, fellebbezését még nem bírálták el.

(tarnavölgyi)

„Mérnökóvoda"

N

emrégiben az egyik nagyvállalatnál feltér. képezték a diplomások tevékenységét. Kiderült, hogy jó néhány mérnök lényegesen a kvalitása alatti munkát végez: technikusként, technológusként, vagy éppenséggel művezetőként. Máshol meg lasszóval sem tudnak mérnököt keríteni maguknak. Hasonlóan van iskola, nem is egy, ahol száz- százalékos a szakellátottság, még a napköziben is szaktanárok foglalkoznak a nebulókkal, máshol meg a képesítés nélküliek vannak többségben a tantestületben. A kiegyenlítődésre vajmi kevés a remény, hiszen a jó helyek a jövőben is csábítóbbak lesznek.

Folytathatnám a sort, ám akkor sem lyukadnék ki máshol: jobban gazdálkodhatnánk szellemi kincseinkkel. Nemrégiben a vasasszakszervezet központi vezetősége három ágazat értelmiségi dolgozóinak élet- és munkakörülményeit vizsgálva megállapította: „Az értelmiségi dolgozók felkészültségét nem mindenhol használják ki megfelelően. Például a műszaki dolgozók munkájuk 30 százalékát, az intézeti kutatók pedig a munkafeladataik 35—40 százalékát alacsonyabb szintű tevékenységnek ítélik meg. Mindez az irányító munka belső gyengeségére és bizonyos szemléleti elmaradásra vezethető vissza. Sok vállalatnál az egyes munkakörök között nem alakultak ki megfelelő határvonalak”. A cél világos: minél többen találják meg számításukat, szak-, mai elképzelésüket munkahelyükön.

Szívesen csak ott maradnak meg, ahol alkotó munkát végeznek, s onnan mennek el, ahol a feladatok egyhangúak, vagy a megszerzett tudásra — legalábbis úgy tűnik — nincs szüksége a vállalatnak. Nem kevésbé követendő példa az Egyesült Izzóban létrehozott úgynevezett — „mérnökóvoda”, melynek célja a pályakezdő szakemberek aklimatizálódása — azaz a vállalat alapos megismerése. Több hónapos tanfolyamon, kiadós gyárlátogatásokon talál rá mindenki a képességeinek legjobban megfelelő területre, s erről konkrét feladatokra épülő „kisdiplomával” ad számot.

Nyilvánvaló, hogy az egyetemről magukkal hozott potenciális energiájuk így azonnal mozgási energiává alakulhat azzal, hogy kezdettől komolyan veszik őket, s feladatot kapnak. Az ilyen pályakezdő szakembereket a legügyesebb munkaközvetítők sem tudják elcsábítani, számukra mindennél többet jelent az, hogy alkotó légkörben dolgoznak, élnek. Diplomás zöldséges, benzinkutas, gelkás ismerőseink aligha részesültek hasonló bánásmódban első munkahelyükön.

Múltkoriban egy magas szintű értekezleten hallottam: mi lenne akkor, ha a vállalatok, intézmények a kihasználatlan szellemi kapacitásuk után „eszközlekötési” járulékot fizetnének? Ugyanúgy, mint a naponta néhány órát üzemelő értékes automata gépsorok, daruk, s a raktárakban évek óta heverő anyagok után? Hát bizony szép summa összejönne.

Előbb mindenhol pontosan fel kellene térképezni, hogy valójában mekkorák is ezek a „készletek” — csak így lehetne megállapítani, hogy mennyi használódik fel, s mennyi minősíthető elfekvőnek, vagy mondjuk szebben: rejtett szellemi tartaléknak. Amit megfelelő kihasználás híján — nem úgy, mint egy pihenésre kárhoztatott gépet, vagy bármilyen hasznosítható, keresett anyagot — egy idő után már csak érték alatt, s csak nehezen lehét mozgósítani.

Kertész Péter