Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Együttélés N yíregyháza egészen az utóbbi évtizedig szinte „földszintes” város volt. Majdcsak falusi módra kerítések, különbé járatú kapuk választották el egymástól a családokat. A városiasodás elkerülhetetlen velejárója a többszintes lakások építése. A megye- székhelyen az utóbbi 15 esztendő alatt így tudtunk csak több tízezer embernek elfogadható, közművesített lakást juttatni. Ez azt is jelenti, hogy egy fedél alatt 30—50 család lakik, ebből következően kölcsönösen új együttélési szabályokat, normákat kell tanulni, elfogadni, megtartani. Hogy ez nem minden zavar nélkül megy, azt bizonyítják a szerkesztőséghez érkező gyakori panaszok, levelek. Egyik nyíregyházi olvasónk így kezdi levelét: „Van-e olyan jogszabály, amely kimondja, hogy a saját lakrészében mindenki azt csinálhat reggel hattól—este tízig, amit akar?” Ilyen jogszabály nincs. Ezt bizonyára olvasónk is tudja, csupán azért teszi fel a kérdést, hogy kifejthesse ellenzését az egyes bérházi lakók viselkedésével szemben. Panaszosunk egy tízemeletes bérházban lakik, ahol sok a barkácsoló bérlő. Mivel nincs műhelynek kialakított pincerész, a vasból, fából eszkábált virágállványok, gyermekasztalkák, székek a szobákban készülnek. Jó néhá- nyan nem csak saját igényeikre, de pénzért is dolgoznak. A fűrészelés, kalapácsolás nappal is zavaró, a betonépületek jól vezetik a hangot. Levélírónk a több műszakos, nappal aludni akarók nevében szól, de őt, mint nyugdíjas, gyakran betegeskedő embert is „kikészíti” az ilyen, a bérházakba nem illő zaj. Amit lehetett a városi vagy falusi földszintes házakban mások zavarása nélkül végezni, itt már nem lenne szabad. Levélírónk azt a magatartást tapintatlanságnak nevezi. Enyhe kifejezés, Egy-egy garázsajtó hangosabb becsapása, az autó zajos túráztatása, ha ez nem -mindennapos, talán még elfogadható tápintatlanságnak. — A leírt „barkácsolás” már felelőtlenség, szabálysértés. A lakás nem megfelelő hasznosítása sem mellékes, de ennél súlyosabb az együttélési szabályok semmibevétele. A leírtakon túl igen gyakran találkozunk a rádió, televízió és különböző zenegépek bömböltetőivel. Szilveszterkor, netán lakodalom esetén még a szomszédok is megértőbbek, de akiknél hetente, netán naponta ismétlődnek a házibulik, a hangos dáridók, azt nem lehet megérteni. Mit tanácsolhatunk: van a lakóbizottság, házmester, körzeti tanácstag, súlyosabb esetekben a hatóság. Ettől azonban nem várható gyökeres javulás. Vannak emberek, akiknek már kevés a jó szó, mégis azt vallom: a feljelentést, a perlekedést először előzze meg a beszélgetés. Szólni kell ezekről a lakógyűléseken, a csoportos, vagy négy- szemközti beszélgetéseken. Itt lehet szólni arról is, hogy nagyon sok viszály oka a saját gyermekkel szembeni elfogultság. „Olyat az én gyermekem soha nem mond.” „Az én gyermekemről ezt nem hiszem el.” Sajnos, voltam már tanúja olyan bíztatásnak; „rugdosd csak, te is fiam a lépcsőház korlátját”, hiszen X. Y. is ezt teszi. Nem akarom a közlekedési szabályok, a KRESZ szintjére emelni a bérházi együttélés etikáját, de fontosnak tartom még akkor is, ha ennek megsértése kapcsán a veszély nem leselkedik ránk olyan közvetlenül, mint az utakon. Az oktalan csendzavarás, az önkényeskedés rongálja az idegeket, alattomosan rövidíti az életet. A KRESZ-t már az óvodákban is tanítjuk. Vajon osztályfőnöki órákon, de elsősorban a családokban nem kellene-e többet beszélni az érintkezés, a magatartás e területéről is? Az önzés, az önkényeskedés talán az új generációkban kisebb mértékben lenne meg, ha idejekorán tanítanánk őket, az egy fedél alatt élés kölcsönösségen alapuló hogyanjára. a pártoktatás feladatairól A Miben határozhatjuk meg azokat a fő politikai célkitűzéseket, amelyeket a pártoktatásnak az új tanévben szolgálnia kell? — A tapasztalatok igazolják: a KB 1976 októberi határozata helyesen világítja meg azokat a tartalmi feladatokat, amelyek a párt politikai tevékenységében, társadalomépítő munkánkban jelenleg előtérben állnak. Alapvetően ez a magyarázata annak, hogy a tartalmi célkitűzések a pártoktatás részvevőinek körében nagy érdeklődést váltottak ki. Különös figyelem nyilvánult meg a gazdasági kérdések iránt és a pártoktatás igyekezett ezt a maga eszközeivel minél teljesebben kielégíteni. Ennek eredményeként a párttagság, de a szélesebb közvélemény is jóval tájékozottabb az ország gazdasági helyzetéről, a világgazdaságban végbemenő folyamatokról, reálisabban ítélik meg népgazdaságunk állapotát és a fejlesztés lehetőségeit. Ma már tudatosabb az a felismerés, hogy a megváltozott gazdasági feltételek nem átmeneti jellegűek, azokkal tartósan kell számolnunk és ennek fontos konzekvenciái vannak mindenki számára. Változatlanul sok vitára adnak alkalmat a szocialista életmóddal összefüggő kérdések. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a „hogyan éljünk” nemcsak az agitáció és propaganda számára jelent kérdést, hanem mindenekelőtt az anyagi létfeltételek számos elemének tudatos alakítása számára is feladja a leckét. Ügy vélem, hogy a határozatnak ezeket a tartalmi útmutatásait, mindazokkal együtt, amelyekről itt nem történt említés, továbbra is előtérbe kell állítanunk. A Központi Bizottság 1978 áprilisi határozatából kiindulva a pártpropaganda nevelőerejét most még fokozottabban a cselekvési egységre szükséges összpontosítanunk. Pártunkban, s mindinkább társadalmunkban teljes az elvi egyetértés a politika minden lényeges kérdésében. Az a feladatunk, hogy erre alapozva erősítsük a cselekvésben kifejeződő teljesebb politikai egységet. Ez természetesen követelményeket támaszt a politikai munka egészével szemben, de kétségtelenül a pártpropagandának is megvannak a maga eszközei, amivel ezt segítheti és nekünk ezt maximálisan igénybe kell vennünk. Ebben az értelemben fogalmaznám meg azt a követelményt, hogy a pártoktatást politikai munkánk egészének szolgálatába kell állítani. A pártpropaganda hogyan nyújthatja a legnagyobb szolgálatot a gazdasági feladatok megoldásához? Milyen összefüggésekre kell nagyobb figyelmet fordítani? — A gazdasági tevékenység eddig is és a jövőben még inkább — az ismert okok miatt —, o szocialista építés központi kérdése. Feladatainkat a XI. kongresszus a legtömörebben és a legáltalánosabban o hatékonyságban jelölte meg. Az 1977. október 20-i határozat a külgazdasági feladatokkal és a termelési szerkezet átalakításával, az 1978. március 15-i határozat a mezőgazdaság továbbfejlesztésével, az 1978 októberi határozat az építőiparral, a lakásépítéssel és a lakásgazdálkodással foglalkozik. A pártoktatásnak fontos feladata, hogy a maga eszközeivel hozzájáruljon e dokumentumok elvi következtetéseinek megismertetéséhez, egységes értelmezéséhez, a gyakorlati megvalósításukat célzó konkrét helyi elhatározásokhoz, döntésekhez. A pártoktatás akkor tudja ezt a szerepét hatékonyan betölteni, ha a határozatok főbb útmutatásaival nem elvont formában foglalkoznak, hanem konkrétan, ahogyan azok helyileg felvetődnek és megoldásuk feltételei adottak. A hatékonyság követelménye a gazdasági életben országosan is és helyileg is egész sor konkrét intézkedést, elhatározást szül. Ezek változást eredményeznek a termelés szerkezetében, a termékösszetételben, a termelés műszaki, technológiai feltételeiben, az árak, bérek vonatkozásában, stb. Mivel közvetlenül érintik az emberi viszonyokat, rendszerint politikai jellegűek. A pártoktatás feltétlenül szembe találja magát ezekkel a kérdésekkel is. Az emberek választ várnak, érteni akarják az intézkedéseknek mélyebb elvi-politikai összefüggéseit. Kötelességünk, hogy a helyes, szükségszerű döntésekről elfogadható, meggyőző magyarázatot tudjunk adni, gyakorlati megvalósításukhoz hozzájáruljunk. A Milyen helyet kapnak a pártoktatásban w azok a társadalmi-politikai kérdések, amelyek a szocialista viszonyok további erősítésével függnek össze? — Belpolitikánk egyik legfontosabb kérdése az emberek bizalmának fenntartása, pártunk politikai tekintélyének növelése, a szocialista népi-nemzeti egység fejlesztése. A szocialista nemzeti egység mindenekelőtt politikai egység, azt fejezi ki, hogy a dolgozók nagy többsége a politikai célokban egyetért, magáénak vallja a szocializmus megteremtésének programját. A politikai egység szilárd alapja: társadalmunk minden osztálya és rétege, párttagok és pártonkívü- liek, ateisták és a vallásosak, a hazánkban élő nemzetiségiek, a fiatalok és az idősek, a férfiak és nők alapvető érdekazonossága. Ez természetesen nem zárja ki, hogy átmenetileg és részkérdésekben érdekkonfliktusok is léteznek, ezek azonban a szocializmus viszonyai között közös erőfeszítéssel feloldhatók. A pártpropaganda nem adhatja fel alapvető törekvését, hogy a politikai egység megőrzésének talaján előmozdítsa az ideológiai egység megvalósítását is. Ehhez hosszú út vezet. A türelmetlenség csak kárt okoz, de a fejlődés adta lehetőségek kihasználatlansága is hiba. A szocialista nemzeti egység nemcsak a politikával jelent nézetazonosságot, hanem jelenti a cselekvési egységet is. Tettekben, mindenekelőtt társadalmilag hasznos munkában megnyilvánuló elkötelezettséget. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy o létrejött népi-nemzeti egység nem egyszer és mindenkorra adott, azért újra és újra meg kell küzdeni. Dialektikus folyamat ez, melyben az egység átmeneti fellazulása és magasabb fokú újratermelődése szerves összhangot alkot. A szocialista népi-nemzeti egység fenntartásának és erősítésének eszköze pártunk szövetségi politikája. Sokszor elmondtuk, de továbbra is hangsúlyoznunk kell, hogy ez hosszú időszakra szóló elvi politika, hogy a politikai szövetség nem jelentheti az ideológiai viták mellőzését, az elvi jellegű nézet- különbségek elhallgatását. Az ideológiai viták azonban nem öncélúak, csak akkor van létjogosultságuk, ha a nézetkülönbségeket úgy tisztázzák, hogy az a politikai egység megszilárdulását szolgálja. Hazánkban a tömegek nem csupán egyetértő végrehajtói politikánknak, hanem egyszersmind formálói, alakítói is. Véleményükkel, javaslataikkal egyre aktívabban vesznek részt az országos és helyi döntések kimunkálásában és megvalósításában. E jól bevált gyakorlat megszilárdítása érdekében pártunk őszintén feltárja népünk előtt gondjait, elképzeléseit. Kéri minden, a szocializmus ügyéért felelősséget érző ember segítségét, cselekvő közreműködését. Ezért is tartjuk fontos feladatnak a szocialista demokrácia fejlesztését. Igyekszünk olyan feltételeket teremteni, amelyben a dolgozók véleménye, társadalomépítő törekvése a lehetőségek szerint a legnagyobb mértékben megvalósul. Itt szeretném megjegyezni: a pártoktatás azzal, hogy emeli a részvevők politikai iskolázottságát, jelentősen hozzájárul a szocialista demokrácia fejlődéséhez. A nemzetközi helyzet egyik fontos jellemzője a két ellentétes irányú tendencia — az enyhülés és a feszültség — egyidejű jelentkezése, valamint a két világrendszer közti ideológiai harc intenzitásának fokozódása. Milyen feladatok elé állítja ez a körülmény a pártpropagandát? — Az ideológiai-politikai nevelőmunkában kifejezésre juttatjuk, hogy nem külső szemlélői, hanem részesei vagyunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, e mozgalom egységéért, erősítéséért folytatott küzdelemnek. Ez az egység fontos feltétele szocialista építőmunkánknak. A békéért, a leszerelésért folytatott harc pártunk, államunk külpolitikai tevékenységének középpontjában áll. Tudatában vagyunk azonban, hogy az imperialista katonai-ipari komplexum nem érdekelt az enyhülésben, s napjainkban újból megpróbálja a szocialista országok együttműködését, a nemzetek és nemzetiségek testvéri kapcsolatát fellazítani. Ennek fő eszköze a nacionalizmus felszítása, ami Kelet-Európábán már korábban is jó eszköznek bizonyult a társadalmi haladás akadályozására. A történelemben először a szocialista társadalmi rendszer kialakulásával vált lehetővé a nemzetiségi probléma végleges megoldása. A szocializmus adott országokban valósul meg az ott élő népek javára. A népek és nemzetiségek közös érdeke abban fejeződik ki, hogy mindenütt a lehető legsikeresebben, a legeredményesebben épüljön a szocialista társadalom, mert ezzel erősödik a szocialista világrendszer, és mind gyorsabban teremtődnek meg a szebb, boldogabb, gazdagabb emberi élet feltételei. Azt valljuk, hogy a szocializmus minden nemzetiség számára egyformán jelenti az emberi élet kiteljesedését az anyagi, társadalmi-kulturális és a szellemi élet minden területén. Az ideológiai, politikai munkában nagy jelentőségű, hogy pontosan értelmezzük e kérdésben is pártunk politikáját és annak megfelelően lépjünk fel minden területen. Propagandánkban fontos helyet foglal el a szocialista hazafiság és az internacionalizmus. Itt továbbra is azt a tartalmi megközelítést alkalmazzuk, hogy a szocializmus célkitűzéseivel való azonosulás a társadalmi, gazdasági haladás szolgálata, ennek megfelelően a tisztességesen végzett munka adja a szocialista hazafiság legfőbb lényegét. A szocialista hazafiság tartalma a társadalmi haladásban összegeződik és ennek alapvető feltétele a népek nemzetközi ösz- szefogása, szolidaritása. Az internacionalizmus ezáltal a szocialista hazafiság megnyilvánulása is, a nemzeti ügy legmagasabb szintű képviselete. A A mostani pártoktatási év egyik sajátos vonása, hogy erre az időszakra esik a magyar munkásmozgalom történetének több nagyon jelentős évfordulója Milyen formában érintik ezek az oktatás tartalmi, módszertani munkáját? — A Központi Bizottság 1976 októberi határozata felhívta a figyelmet a párt és a magyar munkásmozgalom történelmi tapasztalatainak feltárására, az eszmei-politikai nevelőmunkában történő hasznosítására. Ez nem merülhet ki csupán abban, hogy ilyen jellegű új tanfolyamokat indítunk. Olyan kérdések mint a párt vezető szerepe, a szövetségi politika, az állam, vagyis a proletárdiktatúra szerepe, funkciói, a hatalom gyakorlásának formái, módszerei, a szocialista demokrácia, harc a szocialista termelési viszonyok megteremtéséért, továbbfejlesztéséért, a tervgazdálkodás, az ideológiai hegemónia, a forradalmi fejlődés a kultúrában továbbra is mélyreható elemzésre kerülnek propagandánkban. Bizonyos, hogy ezeknek kapcsán a párt, a munkás- mozgalom történelmi tapasztalatainak feldolgozása olyan történeti szemléletet alakít ki, amely lehetővé teszi a ma problémáinak és a jövő perspektívájának jobb megértését is. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója jó lehetőséget kínál a propagandának, hogy elősegítse: a magyar munkásmozgalom történetének nemzetközileg is gazdag tapasztalatai az eddiginél hatékonyabban váljanak nemzeti tudatunk részévé. A KMP forradalmi harcban született és a harc élére állva, küzdött a szocialista átalakulásért. E forradalmi harc eredménye, a Magyar Tanácsköztársaság azt is mutatja, hogy a szocialista forradalom nem kizárólag orosz sajátosság. A magyar forradalmi munkásmozgalom története nemzeti történelmünknek elidegeníthetetlen része. A pártpropaganda sokat tehet azért, hogy meggyőzően bemutassa legújabb kori történelmünk harcait, a szocialista forradalom tényeit, eredményeit. A Központi Bizottság határozata több szervezeti jellegű változást is tartalmaz a pártoktatás fejlesztésében. Ez évben terveznek e lényegesebb módosítást? — Az 1979—1980-as oktatási évtől a marxizmus—leninizmus esti egyetem általános és szakosító tagozatán tartalmi és szervezeti változásokra kerül sor az oktató-nevelő munka színvonalának emelése érdekében. Erre a pártszervezeteknek, az oktatási igazgatóságoknak már ebben az oktatási évben fel kell készülniük. Az elmúlt években jelentősen emelkedett a pártoktatás tömegtanfolyamain folyó munka színvonala. A párttagságnak mintegy a fele ezeken a tanfolyamokon tamil. Régi igény volt, hogy a rendszeresen itt tanulók megfelelő elismerést kapjanak. A Politikai Bizottság 1978. július 25-i határozata szerint a tömegtanfolyamokon tanulók meghatározott feltételek és követelmények teljesítése esetén elismerő oklevelet kapnak. Ez további ösztönzést jelent mind a pártszervezetek, mind a propagandisták, mind a tanfolyamokon részt vevő hallgatók számára. A tudatformáló munkában, a propagandában — csakúgy mint az élet más területein is — még sok kihasználatlan tartalék van. A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata után mindenütt megkezdődött ezeknek a felkutatása. Ezt a munkát kell tovább folytatnunk és minél előbb a fejlődés Szolgálatába állítanunk. Rákos Imre KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. december 3. 'Vasárnapi ’ , INTERJÚ i
