Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Változó szabolcsi ipar Verseny az igényekkel V izes, poros, egészségre ártalmas üzem hírében állt néhány évvel ezelőtt a nagyhalászi kendergyár. Aztán új üzemet építettek, átvette a gyárat a Kender-juta, de a beállított régi gépek, a por, a nagy zaj maradt. Pontosabban szólva lassan megkezdték a gépek cseréjét, a hagyományos zsákok gyártása helyett jövőre már kizárólag műanyag zsákokat készítenek. A gumigyár példája szintén ismert: hogy a labdagyártással indultak, onnan jutottak el a kerékpárköpenyek, a tőkés piacon is keresett kempingcikkek gyártásáig, de jövőre már a mezőgazdasági abroncsgyártásban kezdik el a termelést világszínvonalon. Példák tucatjait lehetne sorolni, amelyek azt bizonyítják, hogy a szabolcsi ipar állandóán fejlődik, mind több és jobb minőségű árut tesz le az ország asztalára, juttat el határainkon túlra. Ha csak a számok bűvöletében élünk, akkor igazán elégedettek lehetünk. Az ország átlagos fejlődési üteménél jóval nagyobb mértékben, évente 14—15 százalékkal emelkedik az ipar termelése, zárkózik fel a megye ezen a téren is az átlaghoz. Tudjuk, hogy ebben nagy szerepe van annak az átgondolt fejlesztésnek, amely új gyárak építésében, a meglévők korszerűsítésében fejeződik ki. Azt iá észre kell venni, hogy az új üzemek telepítésének lehetősége egyre inkább csökken, előtérbe kerül a termelés hatékonysága, a nagyobb termelékenység. S a számok itt is árulkodnak: tavaly a termelés növekedésének csak a kétharmada származott a nagyobb termelékenységből, míg korábban volt olyan év, amikor a háromnegyednél tartottunk. Pedig a fejlődés minőségi tényezőinek egyik jelzője éppen a termelékenység, amikor ugyanannyi emberrel több árut állítanak elő, olyan új termékek gyártását vezetik be, amely kelendőbb a piacon. Sok tekintetben jó helyzeti előnnyel rendelkezik Szabolcs-Szatmár azzal, hogy több, korszerűen termelő új üzem épült. A könnyűipar példái ismertek: az újfehértói gyapjúszövőgyár átadás előtt áll. Deme- cserben modem gépek termelnek. Nemcsak az épület új, hanem a munkásgárda, a termelés technikai színvonala is. Ugyanaz elmondható azoknál az üzemeknél is, amelyek az utóbbi időben korszerűsítésen estek át. A könnyűiparnál maradva a Szatmár Bútorgyár példáját említhetjük, a gépiparban az Egyesült Izzó kis- várdai gyára lehet az egyik példa, a vegyiparban a nagyvállalattá fejlődő Alkaloida bővülő exportja mutatja az utat. Az értékelést mégsem lehet csupán abból meghozni, hogy mennyire új az üzem, a termelés. Az igazi értékítéletet a piac hozza: mennyire versenyképes a szabolcsi üzem terméke az országon belül, eladható-e ha- tárankon túl. A megye tőkés exportjának több mnt a felét például a két vegyipari üzem, az Alkaloida és a gumigyár adja. Csakhogy — az Alkaloidánál maradva — a vállalati nyereség úgy jön ki, hogy annak kilenc tizede állami visszatérítésből adódik. Ez mutatja, hogy a versenyképességhez, a nagyobb nyereség eléréséhez további lépéseket kell tenni a legjobbaknak is, hiszen a ma elért gyártási színvonal holnap már kevésnek bizonyulhat. Az ipar változásai, az alkalmazkodás a vevők igényeihez, jól lemérhető a nehéz- és gépiparban. Ám ugyanilyen alkalmazkodásnak kellene lennie a megyei lehetőségekhez is. Különösen érvényes ez az élelmiszeriparra, ahol az utóbbi években jóval mérsékeltebb volt a fejlődés, mint amennyit a megye mezőgazdasági jellege megkívánt volna. Most folynak az erőfeszítések, hogy az alma ipari célú hasznosításának helyi feltételeit megteremtsék, tervezik a húsipari vállalat rekontsrukcióját. A feladat, hogy összhangot teremtsenek a növekvő mezőgazdasági termelés és a helyi élelmiszeripari feldolgozás között. A hatékonyság javításához tartozik, hogy megfelelő beruházásokkal, az üzemek rekonstrukciójával olyan új termékek gyártását lehet elkezdeni, amelyek elősegítik az exportot, vagy tőkés importot váltanak ki. Ebből a sorból kiemelkedik a gumigyári építkezés, a mezőgazdasági abroncsgyár belépése a termelésbe. Ám ugyanilyen jó példa a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának fejlesztése, a zsákgyártó gépsor telepítése, a magasabb csomagolási igényeket kielégítő termékek előállítása. Mivel a megye néhány körzetében még van szabad munkaerő, ezért a foglalkoztatási gondok enyhítése is cél, de nem minden áron, hanem csak a termelékenység szem előtt tartásával. Így lehet számolni a közeli időkben a Vörös Október Ruhagyár vásáros- naményi üzemével, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat záhonyi gyárával, a Minőségi Cipőgyár csengeri üzemével. T öbb vállalatunk, szövetkezetünk részt vett abban az akcióban, amely a gazdaságos tőkés export növelésére új termelő berendezések üzembe helyezését szorgalmazza. Ennek egyes eredményei a szövetkezeti cipőgyártásban már most érezhetők. Azonban látni kell, hogy a minőségi termelés egyaránt fontos a szocialista és a tőkés exportnál is. Csak a jobb minőség, a gazdaságos és takarékos termelés lehet a záloga a fejlődésnek. A szabolcsi ipar változásai ebbe az irányba mutatnak, de a versenyképesség feltétele azt diktálja, hogy a jelenleginél is jobban szükséges dolgozni az iparszerkezet átalakításán. Lányi Botond R eggel fél hét. A Nyíregyházi Dohányfermentálóban együtt ülök a November 7 brigád tagjaival. Kiváló szakemberek, akik automata műszereket kezelnek, magas szinten ismerik a szervezés sok csinját-binját. Szakmai tudásuk mellett aranyfedezet politikai iskolázottságuk. Olyan munkások, akik a tudatos munka célját és eszközeit saját küzdelmük során ismerték meg. Tagjai annak a törzsnek, mely részese a gyár kiváló eredményeinek. Mondandójuk tisztán tükrözi azoknak a véleményét, akik hatalmat gyakorló munkásosztályunk legjobbjainak sorába tartoznak. (A brigád eddig háromszor nyerte el az aranykoszorút. Megpályázta a vállalat kiváló brigádja címet. Sikertelenül.) Az önbizalom szükséges erény — Igaz, nem sikerült, de nem rajtunk múlott — magyarázza Kenyeres Sándor. — Az úgy van — vág közbe Szilágyi István —, hogy csak meghatározott számú ilyen címet lehet kiosztani, így aztán várhatunk. — És nem is hiába — bizonygatja Marina Györgyné. A brigád jól dolgozik évek óta, együtt vagyunk jóban, rosszban. Esélyünk van. — Mi kell az esélyhez? — merül fel a kérdés. Szerencse? Véletlen? Mennyiségi mutatók? Nem sokat tétováznak a válasszal. — Fegyelem. — Jó szervezés. — öntudat. — Tanulás. — Őszinteség. — Hit. önmagában is sokat kíván mindegyik tényező. Van erejük ehhez? — Mi olyan korban nőttünk fel, amikor sokkal rosz- szabb volt. Megéltük, hogyan lett jobb. Miért éppen most kételkednénk, hogy előbbre jutunk — mondta Marináné. — Gazdaságunk problémáit nekünk kell megoldani — így Szilágyi. — Ha nem hinnénk magunkban, erőnkben, akkor a brigád is régen feladta volna, — fejezi be a gondolatot Kenyeres. Néha bágyasztó a hőség. A beteg gyermek otthoni gondja belopózik az üzembe. Dönteni kell emberek ügyében. A női vezető beleütközik az értetlenség falába. Családi gond árnyékolja be az arcot. Meggyűri az embert az éjszakai műszak. Anyagiak, de milyen sokszor. Szívesség kérése mástól. Emberek mind a tizennégyen. Nem különlegesek. Igyekszenek a kapun kívül hagyni bajaikat, néha hasztalan. Megpróbálják hazafelé a buszon elűzni a munkahely gondjait. Néha hasztalan. Csak közös erejükbe vetett hitük segíti át őket a hullámvölgyön. Két alapélmény: kudarc és siker — Van kudarcunk persze így is — erről Marináné beszél. Tehetetlenek vagyunk, ha állnak a gépek, mert nem volt jó a karbantartás. — Az se siker — toldja meg Kenyeres — amikor egy brigádtagról kiderül, hogy munkaidőben átautózik Debrecenbe. Szétnézni. Ki kellett zárnunk. — Bosszantó, ha kiderül, hogy még köztünk is előfordul: valaki nem dolgozza ki a munkaidejét — teszi hozzá Szilágyi István. És mi a siker? Ha megvan zavartalanul a napi 320 mázsa végtermék. Ha sikerül egy-egy nehéz fiút az idénymunkások között jobb belátásra bírni. Ha ügyesen le tudják váltani a szabadnapra érdemest. Ha a műszerésznek nem kell futkosni hiba után. Ha látják: akiket iskolai vizsgára készítettek fel, sikerrel végeztek. Ha közlik velük: a kiváló vállalati cím elnyerésében ugyancsak részesek. Ugye milyen egyszerű ez a felsorolás? Ki sejti, hogy mögötte mennyi küzdelem húzódik meg. Egymással és magukkal folytatott harc. Utolérni q forradalmat — Ez lenne a forradalom? — kérdezem tőlük. — Mi is a régit, a rosszat, az elavultat romboljuk, bár nem fegyverrel. így ez is az lehet — magyarázza Marina Györgyné. — A forradalom az igazmondás. Jót és rosszat, de B emegyek a városba, a piacra — mondta két héttel korábban az öregasszony — addigra leadom ezeket a francos malacokat. Aztán bemegyek. A hízók leadása elhúzódott. A kukorica érése késett, a kályhás hiába ígérte, nem jelentkezett. A bögre kilyukadt. — Mennyi baj van — mondta két héttel később az öregasszony — pedig be kellene menni a piacra. Azt mondják, ott lehet igazán jó meleg holmit venni. Felvette a bögrét és nézte. Sokáig szolgált. Mennyire haragudott eleinte ezért a bögréért az anyósára. Az a nyavalyás edény mindig útban volt. Ott állt a spór szélén, ' reggelenként borostea, napközben víz volt benne. Mint fiatalasszony, ha főzött, soha nem fért tőle. Valahányszor a vizeslócára tette, az anyósa térült-fordult, visszarakta. Egy ízben kifakadt: — Anyám, ha még egyszer ideteszi, bizonyisten kivágom azt a csuprot. — Annak ott a helye — volt a határozott válasz. Az anyós meghalt. A csupor piros pettyeivel a spar- heldon maradt. Fehér zománca megsárgult kivül-bemindig őszintén — summáz Szilágyi István. — A forradalom szerintem hosszú út. Mondjuk a kerékpártól a rakétáig — teszi hozzá Kenyeres. — A forradalom tanulás — kapcsolódik a beszélgetésbe Géczi László. — A forradalom a munka. Hogyan végezzük és hogyan élünk — fejezi be a gondolatot Marináné. A brigád próbálja tartani a lépést. Tanulnak. Kíméletlenül őszinték egymáshoz és vezetőikhez is. Küzdenek az idegenség ellen, keresik egymást. Átélték a gyár technikai forradalmát, s ma újítva folytatják. Mindenfelől jött idénymunkásokat kényszerítenek be a sorba. Mindez mindennapi életük. — Hadművelet ez — elmélkedik hangosan Szilágyi —, összehangolt akció, ahol a gyári vezetésnek és minden brigádnak, ezen belül minden embernek gondolkodva kell dolgoznia. Nehéz dolog ez néha. Ha úgy érzem, hogy nagyon nehéz, akkor végiggondolom az elmúlt éveket. Mindig jobb lett. Véletlen lenne? Az érdek mozgatja a világot Kinek jó, ha 14 ember, s hozzájuk hasonlóan sok 14 ember gondolkodik sikeren és kudarcon, jelen és jövőn, másokon, magán? — Kinek nem érdeke? — kérdeznek vissza, szinte kórusban. És világosan megfogalmazzák, hogyan kapcsolódik össze az egyén érdeke, bére, azzal, amit úgy hívunk, hogy közérdek. Meggyőzően bizonygatják, miért CSUPOR lül megrepedezett, de továbbra is tea volt benne, napközben meleg víz. — Kilyukadt, — mondta három hét múlva az öregasszony amikor már leadta a hízókat, kisebbik fiával letörte a kukoricát, elkészült a cserépkályha és végre felszállt a buszra. — Nem tudom van-e még bádogos. Valamikor itt is volt kettő. Sajnálnám kidobni ezt a csuprot. Nyíregyházán talált bádogost. A 74 éves asszony a fárasztó út után — annak örömére, hogy átléphette egy bádogosműhely küszöbét — felfrissült, szinte megfiatalodott. A bádogos viszont azt mondta: — Nénike, ezt már nem érdemes javítani, kár rá a cin. jó miért jó mindenkinek, ha sikerül megkötni az idénymunkást. Elhiszem nekik: érdekből, mégpedig nagyon is közösségi -érdekből győztek meg kilenc cigánymunkást, hogy elvégezze az általános iskolát. — A mi saját célunk csak akkor lesz valóság, ha munkánk a gyárnak a legtöbbet hozza — fejtegeti Kenyeres — Próbálja meg szétválasztani a saját bérét és t gyárban végzett munka minőségét. Nem fog menni Ami talán a fő — teszi hozzá Marináné — ezek az érdekek sosem mondanak egymásnak ellent. — Ha a brigád nevel egy embert, az is érdek. Nem nehéz kitalálni, kié. Erre rájöttünk már nagyon régen, s ez hozta össze egykor a brigádot is — mondta SzilágyiA valóság igazsága Tudják pontosan, mi a céljuk. Ismerik az odavezető út buktatóit, jó szakaszait Felmérték saját erőiket, gyengeségeiket. Nekifutnak a valóságnak, amiről tudják: az minden forradalom igazsága. Amikor elindultam a dohányfermentálóba, az voll a célom: megtudakolom, mi a közük névadójukhoz, November 7-hez. Nem kérdeztem rá. A tizennégytagú brigád mindennapi valósága, ez a sokszor szürke, munkáshétköznapi világ a válasz. Bürget Lajos Ha én ezt most megcsinálom, többe kerül, mintha két újat venne. Dobja el és vegyen egy újat. Az öregasszony megvette a ruhát, amit akart, sokáig válogatott, alkudott. A szvet- ternek nagyon örült. Aztán arra gondolt mi legyen most- már a csuporral? Sok itt a nép, gondolta, feltűnés nélkül még el sem lehet dobni. Leült egy kőre látszatként, hogy megkösse a cipője fűzőjét. A szatyrában sokáig matatott, aztán nagy óvatosan a kő túlsó szélére lopta a bögrét. * Már csak néhány perc volt az indulásig. Az emberek zsúfoltan álltak a buszon és még haragudtak is, hogy az asszony erőszakosan az ajtóig furakodott. Leszállt. A pettyes bögre, hála az égnek, még ott volt a kövön... Otthon a kisebbik fiú azt mondta: — Édesanyám én kivágom innen azt a csuprot, minek ez, és nem is lehet tőle férni. — Annak ott a helye — mondta az öregasszony. Felvette, nézte, forgatta a bögrét. Seres Ernő Kenyeres Sándor Szilágyi István Géczi László Marina Györgyné Á brigád neve: November 7. Hétköznapi aranyak
