Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-11 / 266. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 11. Nyíregyháza Hild-érmet kapott (Folytatás az 1. oldalról) során az utóbbi hét év alatt 29 ezerről 64 ezer négyzetmé­terre, tehát több mint két­szeresére nőtt a kereskedelmi hálózat alapterülete, új áru­házak, szaküzletek nyíltak. Hasonló mértékű fejlesztésre lenne szükség szinte minden területen. A legfontosabb ter­vek között említette, hogy az ötödik ötéves tervben is 6700 lakás épül Nyíregyházán, folytatják a közművesítés, a közlekedés fejlesztését, újabb, a város életében fontos beru­házások fejeződnek be. Az összefogás, a város és lakói együttes tevékenységé­nek eredményeiről, tenniva­lóiról beszélt ezután a tanács­elnök. Hangsúlyozta: sokan vesznek részt az alkotó város- fejlesztésben. Több várospo­litikai ankét, vita, tanácsko­zás, közérdekű javaslat segí­ti a munkát, ad biztatást, esetleg figyelmeztet a város­építés gyenge pontjaira. De nemcsak szóval, tanáccsal, hanem nagy értékű társadalmi munkával is hozzájárul a vá­ros lakossága a közös gondok megoldásához. Elismeréssel és köszönettel szólt a tanácselnök az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom­ban tevékenykedők munkájá­ról, akiknek száma évente 35—40 ezer. A IV. ötéves tervben 100 millió, a mostani tervciklusban már eddig 75 millió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek vá­rosunk lakói. A tenniakarás mindenkor jellemző volt az itt lakók többségére: elmond­hatjuk, hogy Nyíregyháza az a város, amely jórészt lakosai erejéből alakult, épült és fej­lődött. A városnak és lakos­ságának azonban, amikor az ünnepi alkalom, a Hild-érem átvételé alkalmából a meg­tett útról, a ma és holnap tennivalóiról szól, nem sza­bad megfeledkeznie az adós­ságokról sem. Bőven van még tennivaló a városfejlesztés­ben és abban is, hogy a vá­roslakó jó közérzetét erősít­sék. Közösen tehetünk töb­bet környezetünk megóvásá­ért és gazdagításáért, a lakó- közösségek városi közösséggé alakításáért. De a város épí­tése egyben a szellemi köz­pont építését is jelenti. Főis­koláink, tudományos egyesü­leteink tevékenysége sokat jelent ebben, és eredménye­sek a már hagyományos nyír­egyházi rendezvények is (a Nyírségi ősz, a gyümölcskar­nevál, a pedagógiai hetek, a műszaki hónap, a képzőmű­vészeti tárlatok és mások). Beszédének befejező részé­ben a tanácselnök köszönetét mondott az országos és me­gyei szerveknek a Nyíregy­házának adott segítségért, tá­mogatásért, a város társadal­mának az aktív közreműkö­désért. Az ünnepi tanácsülésen Sarlós István — a Magyar Urbanisztikai Társulat elnök­ségének képviseletében — ad­ta át Bíró László tanácsel­nöknek a Hild János-emlék- érmet. Beszédében hangsú­lyozta: a Hild-érem szimbo­likus elismerése annak a munkának, amelyet a város lakói és elődeik e települé­sen végeztek. Olyan, sokszor évtizedeken át tartó munkáé, amelyet nem kötnek híres események a történelemköny­vekhez. De a város alapjait le kellett rakni, azokat meg kellett védeni, majd tovább­fejleszteni. Mindazoknak is nagy része van ebben, akik megpróbáltak újat hozni, emelték a város rangját. Eh­hez nemcsak a városrendezés, városépítés tartozik hozzá, ide számítjuk a kultúra, a tudomány, az irodalom sze- retetét, a nyelv ápolását, a haladó hagyományok őrzését is. A város jövőjéről szólt ez­után: Nyíregyháza jövője is benne él már a ma élő ember gondolatában, az is, aminek megvalósítása az utódok munkájára vár. Az élet dik­tálja, hogy előre kell menni, többet kell nyújtanunk min­dennap; újat alkotni, vagy folytatni, amit az utóbbi év­tizedekben megkezdték. Nyír­egyházán történelmet csinál­tak, mert várost építettek, olyan várost, amelynek jövő­je is ígéretes: becsületes dol­gozó népe a szocializmust építi. E munka egy állomása az ünnepi tanácsülés, a Hild- érem átadása. Kitüntetések átadása kö­vetkezett ezután. A város tanácsa díszpolgári címet adományozott a Nyíregyháza érdekében végzett kimagasló tevékenységért Kovacsics Gyula veteránnak. A város dinamikus fejlesz­tése érdekében kifejtett ki­emelkedő tevékenységért em­lékplakettet adományozott a tanács Sarlós Istvánnak, Benkei Andrásnak, dr. Tar Imrének, dr. Pénzes János­nak. A Magyar Urbanisztikai Társaság javaslatára az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Bí­ró Lászlónak. Az ünnepi tanácsülés Var­ga Gyula zárszavával ért vé­get. ★ A Móricz Zsigmond Szín­házban — az ünnepi tanács­ülés színhelyén — pénteken városfejlesztési kiállítás nyílt. Befejeződtek a magyar-NDK tárgyalások Angola nemzeti ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) született megállapodások si­keres megvalósításának. Lázár György pénteken dél­ben látogatást tett a berlini magyar nagykövetségen. Lázár György délután be­fejezte kétnapos NDK-beli baráti látogatását. A magyar, NDK- és vörös lobogókkal feldíszített Berlin-Schönefel- di repülőtéren Willi Stoph és az NDK sok más párt- és ál­lami vezetője búcsúztatta a magyar kormányfőt és kísé­retének tagjait. Budapestre hazaérkezve fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Varga József, a Mi­nisztertanács titkárságának vezetője. Jelen volt Dieter Zi- belius, a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Hírmagyarázónk írja Lázár György magyar kor­mányfő NDK-beli baráti lá­togatása újabb alkalmat adott az országaink, népeink közti kapcsolatok áttekintésére, elemzésére, a tanulságok, kö­vetkeztetések levonására, fel­adatok kijelölésére. Berlin­ben, az NDK fővárosában a látogatás alkalmából a leg­több lap magyar vonatkozá­sú cikket, hazánkról szóló tu­dósítást, képes riportot közölt, s különösen a Német Szocia­lista Egységpárt központi lapja, a Neues Deutschland részletes elemzése kiemelke­dő. A kétnapos magyar—NDK kormányfői tárgyalások kö­zéppontjában elsősorban gaz­dasági kapcsolataink fejlesz­tésének lehetőségei, módoza­tai, teendői álltak. Ezeket hangsúlyozza a 10-én délelőtt ugyanott aláírt emlékeztető is. Árucsere-forgalmunk 1978- ban kereken nyolc százalék­kal növekszik, s eléri az 1,3 milliárd rubelt. Nem mellé­kes megjegyezni, hogy ezt a dinamikus emelkedést éppen azt követően értük el, hogy i977 márciusában Kádár Já­nos, Erich Honecker és Lá­zár György Berlinben alá­írták az új barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­bant és Wartburg személy- kocsik iránti magyar keres­letről, az IFA teherautók vagy a hazai vasútvonalakon futó NDK háló- és étkezőko­csik alkalmazásának tapasz­talatairól. Gazdasági kapcsolataink példáit úgyszólván tetszés szerint, s egyszerre több te­rületen folytathatnánk. Ezek­kel kapcsolatban most a to­vábbi bővítés, a szakosodás lehetőségeinek és a kölcsönös erőforrások eddiginél is ala­posabb kihasználása foglal­koztatta a berlin-nieder- schoenhauseni tárgyalások résztvevőit. A megbeszélések — mint Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke pohárköszöntőjében említet­te — azon a napon kezdőd­tek, amelyen a német mun­kásság novemberi forradal­mának 60. évfordulóját ünne­pelték, s a KMP megalaku­lásának és a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának közelgő év­fordulóira hivatkozva mind­két részről hangsúlyozták, hogy a szocialista országok együttműködése keretében újabb lendületet kaphatnak a magyar—NDK kapcsolatok. Ez országaink, népeink érde­ke, s elmélyülő barátságunk értékes tartalma Is. F üggetlenségének harmadik évfordulóját ünnepli no­vember 11-én Angola: 1975-ben ezen a napon ki­áltották ki Luandában a Népi Köztársaságot. E lé- Jjca uidj d 500 éves gyarmati elnyomásnak vetett véget, meg­változott helyzetet teremtve egész Dél-Afrika szempontjá­ból: új, a szocialista típusú fejlődés útjára lépett ország jelent meg a kontinensen. A társadalmi-gazdasági építés helyett hosszú ideig An­golának fő erejét másra kellett koncentrálnia: saját füg­getlenségének megvédésére, az imperialista beavatkozás le­küzdésére. A felszabadító küzdelmek vezetője, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) nemcsak a Nyugat által támogatott szakadár csoportokkal került szembe, ha­nem vissza kellett vernie a dél-afrikai hadsereg nyílt in­tervencióját is. A polgárháborús helyzetben a több fronton fenyegetett fiatal állam segítségért fordult a szocialista or­szágokhoz. Ez az internacionalista gazdasági és katonai tá­mogatás — elsősorban a Szovjetunió és Kuba részéről —■ jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Angolát sikerült meg­tisztítani az ellenséges csapatoktól — előtérbe kerülhettek a politikai és gazdasági problémák. E küzdelmet szá­mos feltétel nehezíti napjainkban is. A portugál kolonia- lizmus évszázadai rendkívül alacsony életszínvonalat, a ter­melőerők fejletlenségét, torz és aránytalan gazdasági szer­kezetet hoztak létre. (A függetlenség elnyerésekor a népes­ség 90 százaléka írástudatlan, s a lakosság átlagéletkora 35—40 esztendő körül volt.) Ráadásul — a harcok rombo­lásain túl — súlyos gondot okoz az országnak a szakképzett munkaerő hiánya. A portugál szakértők többsége ugyanis elhagyta Angolát. Ennek ellenére számos területen sikerült eredményeket elérni az elmúlt három évben: a termelő- eszközök egy része és a gazdag természeti vagyon köztu­lajdonba került, kiépült a népi hatalom rendszere és új pénzt vezettek be. Megalakultak az első termelőszövetke­zetek — az 1978-as „mezőgazdasági év” céljául a pusztán saját szükségletre termelő családi gazdálkodás fokozatos felszámolását tűzték ki. Óriási erőfeszítéseket tesznek az alapfokú oktatás általánossá tételére s ingyenessé tették az orvosi ellátást is. A fejlődési-átalakulási folyamat legfontosabb ténye­zője az MPLA. A múlt év decemberében megtartott első kongresszuson a forradalmi tömegszervezet a munkásosz­tály marxista—leninista élcsapat pártjává alakult át, ne­vét MPLA-Munkapártra változtatta, s meghatározták egy­ben a 80-as évek elejéig a legfontosabb politikai és gaz­dasági feladatokat is. ß gyanakkor Angola továbbra is részt vesz az el nem kötelezett országok mozgalmában, s — a békés fejlődés feltételeinek biztosítására — összes szórn­ál igyekszik kapcsolatait rendezni. Mindez hozzá­járult ahhoz, hogy az elmúlt években megszilárdult a néphatalom, s napjainkban javuló gazdasági helyzetben dolgozhatnak a gyarmati múlt elmaradottságának felszá­molásán. E munkában a szocialista országok továbbra is Angola természetes szövetségesei maradnak. Szegő Gábor Kongresszusra készül a magyar békemozgalom ségnyújtási szerződést. Az NDK lapjai és termé­szetesen közvéleménye azt is nyilvántartják, hogy magyar szakemberek közreműködé­sével épülnek erőművek, ve­gyikombinát, kerámiagyár, számos középület a kórháztól a szállodáig. Ugyanígy termé­szetes, hogy — konkrét pél­dát említve — az Ózdi Kohá­szati Művek NDK-együttmű- ködéssel olyan dúsítóeljárást vezet be, amelynek segítségé­vel az eddigi évi 1,1 millió tonna helyett majdnem egy- harmaddal több, 1,4 millió tonna acélt termel. A szakosodás és a kooperá­ció kedvező eredményeit ugyancsak kézzelfogható példákon szemléljük és szem­léltetjük, legyen szó a magyar Ikarus buszok NDK-beli el­terjedtségéről vagy a Tra­A december 1-én összülő IX. békekongresszus előké­születeit vitatták meg az Országos Béketanács pénte­ken, a Parlamentben meg­tartott ülésén. Sebestyén Nán- dorné, az OBT főtitkára be­számolt az előkészületekhez szorosan kapcsolódó nemzet­közi és hazai békemozgalmi eseményekről. Elmondotta, hogy a BVT nyári moszkvai elnökségi ülésén, a nemzet­közi tanácskozásokon, fóru­mokon az Országos Béketa- nács küldöttei hasznos ja­vaslatokkal járultak hozzá a sokoldalú békemozgalmi kapcsolatok erősítéséhez. Magyar javaslatra kezdemé­nyezte például a BVT a Viet­nami Szocialista Köztársaság szeptember 2-i nemzeti ün­nepével kapcsolatos szolida­ritási napok, hetek megtar­tását. Ezeken a világszerte megtartott fórumokon a nemzetközi közvélemény el­ítélte a Vietnam elleni kínai és kambodzsai provokációkat, kiállt az ország függetlensé­gének védelméért. Ugyan­csak nagy visszhangot kel­tett a különböző kontinense­ken az ENSZ leszerelési hete, s a hazai rendezvények részt­vevői is számos tiltakozó tá­viratot, levelet jutattak el az ENSZ főtitkárához és a BVT- hez. A tanácskozás, második na­pirendi pontjaként az OBT tagjai a kongresszus tartal­mi és szervezési előkészüle­teiről kapnak tájékoztatást. Az állásfoglalás-tervezet ösz- szeállításához kilenc munka- bizottságot hoztak létre, és megválasztották már a kong­resszusi küldötteket is. FRANCIÁK ÉS MAGYAROK (3.) Visszaküldeni a liftet Párizs egyik új negyede, a Quartier de la Defense. 15— 20 éve még girbegurba ut­cácskák kanyarogtak itt, szűk homlokzatú, komfort nélküli épületek. Courbevoie (Görbe utak) — így hívták lakói a kis települést. Le Corbusier tervei alapján épült az első grandiózus méretű kiállítási csarnok itt, a Defense. S azután egymás után emel­kedtek a karcsú óriások. Pá­rizsnak általában nem sok szépet hozott a modern épí­tészet. De ami Defense-ben történt, azt büszkén mutogat­ják a franciák. Halványkék, zöld, szürke üvegpaloták emelkednek, szebbek, kecse­sebbek, mint az óceánon tú­li felhőkarcoló társaik. S a fém, a beton és az üveg e nagyszerű együtteseinek homlokzatán a magasban ott ékeskednek a Szajna partján jól ismert nevek: GAN, Fiat, Nobel, BP, Credit Lyonnais. EDF. Hatalmas vállalati egyesüléseket, mammutcége- ket irányítanak innen. De­fense-ben dobog ma a fran­cia tőkés ipar szíve. Itt áll szerényen a többi árnyékában a Rhone-Poulenc vegyipari egyesülés 16 eme­letes irodaháza is. Pedig nem olyan szerény vállalkozás ez; a Rhone-Poulenc ma a leg­nagyobb francia vegyipari cég, évi forgalma meghalad­ja a 27 milliárd frankot. Min­denütt vannak gyárai, bá­nyái, üzemei Franciaország­ban, a világ öt tájára szállí­tanak gyógyszeripari alap­anyagokat, növényvédő íze­reket, finomkémiai terméke­ket. A Rhone-Poulenc húsz éve még egyike volt a sok ezer középvállalatnak. De Gaulle — válaszul a fokozó­dó amerikai behatolásra — tudatosan a nemzeti tőke koncentrációjának meggyor­sításával, a versenyképesebb vállalati szervezetek kialakí­tásának serkentésével vette föl a kesztyűt. E koncepció tette a Rhone-Poulenc-t is Európa egyik legnagyobb vegyipari szállítójává. A cég és termékei Magyar- országon is jól ismertek. A növényvédő szerként haszná­latos cuprosonnak a francia „gálic” nevet adta nálunk a köznyelv. Az óriásvállalat évi egy milliárd frankot for­galmaz a szocialista orszá­gokkal, de ennél lényegesen többet tudna és többet is akar. Rákényszerülnek. 1974 óta növekedésük vesztett len­dületéből, s az ütem azóta in­kább a 0-hoz, mint a korábbi 10 százalékhoz van közel. Az új gyártási eljárások beveze­tésével szüntelenül nő a ter­melékenység, s mind több munkáskéz válik fölösleges­sé... Eladni, új piacot találni — olyan törvény ez a Rhone- Poulencnál, ami mindent hát­térbe szorít. A kilencedik emeleti lég­kondicionált tárgyalóterem­ben Maurice Mallet fogad. A nagyvállalat nemzetközi fő­osztályán ő a keleti kapcsola­tok igazgatója. Nagy várako­zással tekint a magyar vegy­ipar és a Rhone-Poulenc kö­zött készülő keretegyezmény­re. Nem titok, ezt az egyik, gazdasági növekedést serken­tő injekciónak szánják. Csak az a bökkenő, hogy a francia cég hasonló termékeket gyárt, mint leendő magyar partnerei, s vásárolni ha­zánkból csak igen korlátozott mennyiséget tud. (A távolság miatt sok esetben nem éri meg Magyarországról szállí­tani.) Mailet úr jól tudja, hogy — egy régi francia ud­variassági gesztus szerint — „föl kell küldeni "*a liftet”. Vagyis az üzlet nem lehet egyoldalú, Magyarország is termelni, szállítani, eladni akar. Mit lehet tenni? A Rho­ne-Poulenc üzletpolitikájá­nak egyik sarkalatos pontja: nem ismerni lehetetlent. Gondos munkával kutatták föl azokat a pontokat, ahol elkezdődhet a párbeszéd, s az érdekek találkoznatnak. Ez pedig a kölcsönösen meg­állapított, hosszú távú ter­mékcsere lehet. A keretmegállapodást azóta alá is írták. A jövőben a ma­gyarok és franciák összehan­golják a fejlesztési elképzelé­seket, szakembercserékre ke­rül sor és tovább bővül a ke­reskedelmi forgalom. A Rho­ne-Poulenc támogatja azokat a magyar beruházásokat, amelyeknek termékei piacké­pesek, kiegészítik a Szajna- parti nagyvállalat gyárt­mánylistáját, és rendszeresen visszavásárolhatok. Vendéglátóm újra hangsú­lyozza, hogy milyen fontos ebben az üzletben a kölcsö­nös bizalom. A nemzetközi árak manipuláltak, nem tük­rözik a tényleges költségeket. Valós költségekre, megbízha­tó számokra épülhet csak egy hosszú távú üzlet. „Viszont is így legyen!” — teszem hozzá. Ebben egyetértünk. A keleti kapcsolatok igaz­gatója nem győzi elege, di­csérni a magyar vegye ■teker., a hazai iparág kutatógárdá­ját. Ahogyan ő mondja: „Ennek az üzletnek a magyar szürke állomány, Magyar- ország tudományos tekinté­lye a garanciája”. S bár két­ségkívül túloz és szavaiból Etienne Rasko (Raskó István) magyar származású mérnök­tanácsadójának véleménye „köszön vissza”, a megálla­podás jövője szempontjából megnyugtatóak Mallet úr szavai. A legközelebbi konkrét lé- Dések közé tartozik, hogy megkezdték egy budapesti kirendeltség szervezését. Varsóban, Moszkvában, Ber­linben már működnek ilyen kirendeltségek: amolyan üz­letszerző, vevőszolgálati, technikai irodák. A Rhone- Poulenc érdekképviseleti szervei, előretolt bástyái ezek. Maurice Mailett udvarias ember. Távozóban elkísér a liften. S amikor a földszinten kiszállunk, erélyes mozdulat­tal visszaküldi a liftet. A he­tedikre. Cs. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom