Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-11 / 266. szám

2 KELET-M AGYARORSZÁG 1978. november 11. Továbbtanulás, fizetésemelés, találkozó a HÓDIKÖT-ben „Nem feledkeztek el rólam..“ Fiatal nők hajolnak elmé- lyülten munkájuk fölé a HÓDIKÖT tiszalöki gyáregy­ségében. A csarnok zsúfolt, alig asztalnyi a távolság a gyors kezű dolgozók között. Az egyik sorban néhány ma­sina elárvultán várja gazdá­ját. Az idegen magyarázat nélkül is sejti: ez a kisma­maszalag. Mit tesznek a zömében nő­ket foglalkoztató gyáregység­ben a fiatalasszonyokért? A kérdés jogos, hiszen a több mint 600 dolgozó között mind­össze 30 a férfi. Körei Gyu- láné üzemvezető sorolja: Egy műszakba — Évente 40—42-en men­nek szülési szabadságra, gyes­re. A segélyen lévők közül átlagosan 10—15 jön vissza dolgozni, őket várja a kisma­maszalag. Igen ám, de az idén hárman már nem kaptak itt helyet. Hogy milyen előnyt1 ad ez a szalag? Gresnyer Mihályné csoportvezető így foglalja össze: — Az itt dolgozók egy mű­szakba járnak reggel fél 8-tól délután 4-ig. Ugyanaz a fel­adatuk, mint a többieké. Most tréningruhákat varr­nak. Mivel itt legtöbb a hi­ányzó, ezért rendszerint ke­vesebb lapul a borítékban, mint munkatársaiknak. Még sincs elég hely: csak 22 nőt tudunk a szalagon foglalkoz­tatni. Sokan nem tudják ki­re bízni csemetéjüket. Ezért, ha nem kapnak egy műsza­kos munkát, kilépnek. Pedig a munkáskezekre égető szükség van a gyáregy­ségben. Körei Gyuláné eleget törte a fejét azon, hogy tart­hatná itt a kisgyermekes anyákat. — Két 6 órás műszakban szeretnénk üzemeltetni ezt a szalagot: reggel 7 és este 7 óra között. Ehhez az óvodák segítségére is szükség van. A hosszabb nyitva tartás egye­lőre nem oldható meg, mivel nincs elég gondozónő. Pedig így kétszer annyi kismamát foglalkoztathatnánk. Az asszonyok véleménye megoszlik: — Nemigen örülnének ennek a megoldásnak — Gresnyer Mih\.yné szerint. — Hiszen 6 óra alatt kevesebb lenne a pénzük, mintha teljes mű­szakban dolgoznak. Páran biztosan elfogadnák ezt a le­hetőséget — de a többség aligha. „Szívesen jöttem vissza..." Gazdag Béláné gépi varró másképp vélekedik: — Másfél évig voltam gye­sen, s ezalatt bizony össze kellett húzni magunkat. So­kat segíthet a fiatal családo­kon az a pénz is, amit 6 óra alatt lehet megkeresni. Én vállalnám. Csele Jánosné gépi varró azon kevesek közé tartozik, akik nem igényelnek helyet a kismamaszalagon. — Gyes után kezdetben én is egy műszakban jártam. Képzelje, csak este értem ha-, za, s a család már régen aludt, mikor én még mos­tam. Szerencsére édesanyám elvállalta a gyerekeket, így két műszakba kérhettem ma­gam. A környéken nagy gondot jelent, hogy nincs elég böl­csőde, óvoda. A tiszalöki gyáregység az előző években 1.50 ezer, az idén 100 ezer fo­rintot ad a gyermekintézmé­nyek fejlesztésére. Főleg a 3 év alatti apróságok elhelye­zése okoz nehézségeket. Petró Lajosnénak például szeren­cséje van: kislányát felvet­ték a bölcsődébe. — Szívesen jöttem vissza dolgozni. Nemcsak azért, mert lakásra gyűjtünk (most anyósoméknál lakunk Tisza- dadán), de szeretem is az üzemet. Míg otthon voltam sem feledkeztek el rólam. Meghívtak kismama-találko­zóra. Férjem egy műszakba jár, én kettőt vállaltam. Míg dolgozom, ő ügyel Mónikára. Szemenyei .Jánosné üzem­vezető-helyettes összegezi, hogyan gondoskodnak a gye­sen lévő anyákról: Élni a lehetőséggel — Évenként szervezünk kismama-találkozót, a gyere­keknek névadót. Nem marad­nak ki az asszonyok a fizetés- emelésből sem. Erre példa Tóth Imréné csoportvezető esete, aki a segély után 200 forintos fizetésemeléssel kez­dett. Lehetőség van arra is, hogy aki akar, szakmát sze­rezzen. Tavaly tizen jelent­keztek a tanfolyamra — de csak ketten végezték el. Egyikük Nagy Lászlóné munkamódszer-átadó: — Nem volt nehéz az egy­éves tanfolyam. Szívesen je­lentkeztem, bár a férjem nem örült, hogy tanulni akarok. Idén tavasszal szereztem kö- tő-hurkoló szakmunkás-bizo­nyítványt. Jó hasznát veszem a tanultaknak. Javaslom a kismamáknak: éljenek a le­hetőséggel, s használják föl tanulásra a gyest... Házi Zsuzsa Félrevezette a hatóságot Ez év június 14-én Torkos Ferenc nyíregyházi lakos Zsiguli személygépkocsijával Nyíregyházán, a Rajk László út és Tiszavasvári út keresz­teződésében az árokba haj­tott. A megrongálódott gép­kocsit otthagyta és mintha semmi sem történt volna, ha­zament. Másnap reggel fele­ségének azt mondta, hogy a kocsit ellopták, tegyen felje­lentést _a rendőrségen isme­retlen tettes ellen. Torkos másnap újabb legendát akart költeni, ugyanis arra kérte munkatársait — akik a gép­kocsit kihúzták az árokból —, hogy vallják azt ha megkér­dezik őket, hogy ő is jelen volt a gépkocsi kihúzásánál. A tanúk ennek ellenére a va­lóságnak megfelelően el­mondták, hogy nem volt ott, amikor kihúzták a gépkocsit az árokból és azt is közölték, hogy mire kérte őket. Torkos Ferenc július hó­napban elvitte a gépkocsiját egy tokaji kisiparoshoz, s a mestert arra kérte, ha kér­deznék tőle, hogy mikor hoz­ta, mondja azt, hogy már a hó­nap elején itt volt a kocsi. B. János kisiparos a kérésnek megfelelően tett az ügyben tanúvallomást, de másnap már a valóságnak megfelelő­en mondta el a történteket. A bíróság két rendbeli ha­mis tanúzásra rábírás és ha­tóság félrevetése miatt hal­mazati büntetésül 6 hónapi börtönben letöltendő szabad­ságvesztésre és 2 ezer forint pénz mellékbüntetésre ítélte Torkos Ferencet. A szabad­ságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztették. (m.) Az orvosképzés bázisa tásra. Évente 100—150 medi­kus fordul meg kórházunk­ban. Itt kapnak alapos is- . meretet abból, milyen gyó- * gyító, megelőző munka vár majd rájuk. Az egyetemi oktatók véle­ménye egyben megyénk kór­házi orvosainak munkáját is minősíti. Jelzi: jó szakmai felkészültséggel, magas eti­kai színvonallal töltik be hi­vatásukat mint oktatók is. Nem véletlen, hogy ez a több éves gyümölcsöző kapcsolat nagymértékben hozzájárult a megye orvosgondjainak mérséklődéséhez. Az itt gya­korlatot végzők ugyanis ké­pet kapnak szakmai lehető­ségeikről, a megye egészség­ügyének egyre javuló vol­táról, s azokról a kilátások­ról, melyek további esetleges tudományos érdeklődésük esetén kínálkoznak. A nyíregyházi találkozó és eszmecsere így válik igazán gyakorlati értékűvé. Föltét­lenül segítője az egyetemi oktató és nevelő tevékeny­ségnek, s egyben hozzájárul a megye és más területek jobb orvosellátásához. Hasz­nos a találkozás abból a szempontból is. hogy lehe­tőség adódik az összehasonlí­tásra, s meghatározhatjuk helyünket a vidéki egészség­ügy rendjében. Megtisztelő, hogy Nyíregy­háza, mint a megye székhe­lye adhatott otthont ennek a találkozásnak. Látható eb­ből, hogy kórházaink gyógyí­tó tevékenységét, oktató., fel­adatát immáron jegyzik, nyilvántartják. És ez már rang. Talán magunk sem méltányoljuk mindig. A Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyárának új üzem­csarnokában megkezdték a szerszámgépek beállítását és próbáját. Képünkön: Bírta János üzemtechnikus irányí­tásával egy palástköszörű gépet állítanak össze a karban­tartók. (Császár Csaba felvétele) Jelentős eszmecsere szín­helye volt csütörtökön Nyír­egyháza. A Debreceni Orvos- tudományi Egyetem teljes professzori kara látogatott ide, hogy találkozzék azokkal az orvosokkal, akik a megyei és városi tankórházakban medikusok képzésével fog­lalkoznak. Egerből, Miskolc­ról, Szolnokról. Hajdú-Bihar megyei és szabolcs-szatmári kórházakból érkeztek a szak­emberek, hogy kicseréljék ta­pasztalataikat. Mitől volt jelentős ez az eszmecsere? — kérdezheti az ember, aki a beteg és orvos kapcsolatát sosem tanácsko­zások, hanem gyakorlati gyó­gyító munka során ítéli meg. Nos ennek a megbeszélésnek a lényege éppen az volt: a le­endő orvosokat oktatók és nevelők a jövőben munka­helyek lehetőségeivel. örö­meivel és gondjaival ismer­kedhettek meg. Általános véleményt fo­galmazott meg Karmazsin professzor akkor, amikor a tanácskozást követően kije­lentette: a megyei kórház Nyíregyházán nagyon is al­kalmas arra, hogy a gyakor­ló orvostanhallgatóknak ma­gas szakmai ismeretet ad­jon, s felkészítse őket a hiva­FÉLFOGADÁS A JÁRÁSBÍRÓSÁGON „Akkora hisztériát csapott...!“ — A férjem nem dolgozik, durva, nők után csavarog. Nézzen rám: egy rendes ru­hám sincs, mert mindent el­iszik. Három hete visszaköl­töztem anyuékhoz. Válni akarok. Elsietett házasság Tizenkilenc éves fiatalasz- szony sírdogálja panaszait a Nyíregyházi Járásbíróság nyilvános félfogadási napján. Nem dolgozik, nincs miből eltartania 9 hónapos kisfiát. Jövőjét csak sejti: munkát vállal, aztán albérletbe költö­zik ... Keserűen állapítja meg: elsietett volt a házasság. Hován Árpádné dr. bí­rónő nyugtatja meg: 2—3 hé­ten belül kitűzik a tárgyalást. Majd magyarázólag fűzi hoz­zá: — Tipikus eset a fiatal- asszonyé. Egy.-egy félfogadá­si napon átlagosan 100 ügy­felünk van, jó részük a há­zasság felbontását kéri, s gyermektartásért perel. Ezek mellett többnyire rágalmazás, becsületsértés, birtokháborí­tás, könnyű testi sértés miatt érkeznek följelentések. Minden héten szerdán reg­gel fél 9 és délután fél 5 kö­zött négy írógép kopog ver­senyt a járásbíróság „panasz­irodáján”. Egy bíró, két fo­galmazó és egy előadó veszi jegyzőkönyvbe a bejelentése­ket, illetve segít a tanácstala­noknak. A tenyérnyi szobá­ban nagy a hangzavar: egy­szerre négy panaszos sírja, kiabálja búját-baját. Egy középkorú asszony el­beszéléséből hároméves szomszédvita körvonalai bon­takoznak ki: — Hét esztendeje lakunk tőszomszédságban, négy évig. mondhatom, békességben él­tünk. Akkor aztán miránk kezdett acsarkodni az a ret­tenetes asszony. Olyanokat terjeszt, hogy én meg a lá­nyom elszerettük az apját, meg az urát! A minap meg akkora hisztériát csapott, hogy az embere fogta le, rángatta vissza az udvarukra. Gyalázkodott, káromkodott, megöléssel fenyegetett! Ta­núk is vannak rá! — vágja ki diadalmas arccal az ütő­kártyát. A végtelen szóáradatot tö­mör kérdésekkel szakítja fél­be dr. Margiticsné dr. Kato­na Piroska. A jegyzőkönyv végére így pár perc alatt pont kerül a rágalmazási ügy­ről. A bíróság folyosóján nem akar fogyni a tömeg. A távo­zók helyére folyamatosan ér­keznek az új panaszosok. Kik szomorúak, kik erőszako­sak, mások szerények, vagy dühösek. Nem hiányoznak az ismerős arcok: az örök pa- naszkodók. Se esküvő, se pénz Édesanyja kíséretében gyá­moltalan, fiatal lány a követ­kező. Fejét szégyenlősen le­hajtva sorolja tanulságos tör­ténetét : — Másfél éve ismerked­tem meg a fiúval. Összeköl­töztünk, aztán egy év után elhagyott. Pedig akkor már babát vártam. Még ő bizta­tott: tartsam meg a gyereket, elvállalja. A kicsi végül meg­lett, de az esküvő nem. És pénzt sem látok tőle ... A húszéves kismama ta­nácstalan. Először pénzre van szüksége, de még azt sem tudja, hol lehet a gyerek ap­ját megtalálni. — Az első lépés az, hogy rendezni kell a gyermek csa­ládi jogállását — magyaráz­za dr. Margiticsné. — Ha,az anya által megnevezett férfi elvállalja a babát, az apaság bírói megállapítására nem kerül sor. Tartásdíjért csak akkor perelhet, ha az apa személye tisztázódott. Az asszonyka tájékozatlan­ságát bizonyítja, hogy három­hónapos kicsinyét eddig még ném jegyeztette be igazolvá­nyába — nem tudta, hová kell fordulnia. A bíróságon igazítják útba: keresse föl az anyakönyvvezetőt. A sértett is lehet bűnös Ifjú nő, karján kisgyer­mekkel a következő ügyfél. Arcán ütések nyoma. Nehe­zen kibogozható történetbe kezd: — Édesanyámnál lakott egy albérlő, de kidobtuk, mert lopott. Erre az az asz- szony ránk uszította az egész családját. Egyedül voltam otthon, mikor öten jöttek el­lenem a cigánytelepről. Ütöt­tek, vertek, ki hol ért. Bizonyságul maroknyi ha­jat szed elő egy gyűrött cso­magból: — Ezt mind a fe­jemből tépték ki! A fogalmazó könnyű testi sértésről ír jegyzőkönyvet. — Ezekben az esetekben legtöbbször a sértett is „bű­nös” — fejtegeti. — Nem rit­ka, hogy viszontvádat emel a vádlott. Legtöbbször békü- léssel végződnek ezek a pe­rek. Bár van rá példa, hogy mindkét féllel szemben bün­tetést szab ki a bíróság... (bürget) Győztes a Dobi brigád A november 7. tiszteletére immár hagyományos szellemi vetélkedő vállalati döntőjét rendezték meg az elmúlt na­pokban a MEZŐGÉP sóstói üdülőjében a fizikai dolgozók szocialista brigádjainak rész­vételével. Az aktuális kül- és belpolitikai, gazdaságpoliti­kai, valamint munkásmoz­galom-történeti és művészeti ismeretekből összeállított ver­senyszámok győztese a nyír­bátori gyáregység Dobi István ifjúsági forgácsoló szocialista brigád lett. h. zs. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT ÓRIÁSKERÉK Beküldő neve: Sándor József, Nyíregyháza, Kígyó u. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom