Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
1978. november 5. KELET-MAGYARORSZÄG 3 W Érdekvédelem a mezőgazdaságban Beszélgetés a HEDOSZ főtitkárával A rendeletek és jogszabályok alkalmazásának, a dolgozókat megillető jogok érvényesülésének ellenőrzése, az- aje a mezőgazdasági dolgozók érdekvédelme — a szak- szervezet, a MEDOSZ tevékenységének fontos része. Mire irányul ma az érdekvédelem, és melyek a további feladatok — erről beszélgettünk dr. Dobi Ferenccel, a MEDOSZ főtitkárával. — Mielőtt részletezném érdekvédelmi tevékenységünk céljait és eredményeit, előre kell bocsátanom, hogy a MEDOSZ a társadalom meglehetősen széles és szerteágazó területét fogja át, lévén a mezőgazdasági, az erdő- és fagazdasági, valamint a vízgazdálkodási dolgozók szakszervezete. Ebből következik, hogy tagjaink nemcsak termelő üzemekből kerülhetnek ki, de szakoktatási és kutató intézetekből, sőt szolgáltató vállalatoktól is. — Például? — Például az AGRO- TRÖSZ-től, az AGROBER- től vagy a Vetőmagtermeltető Vállalattól. Ez az ösz- szetétel szakszervezeti vezetőinktől, aktivistáinktól alapos helyismeretet és differenciált érdekvédelmi tevékenységet követel. Sajátosak a gondok egy állami gazdaságban is, egy erdőgazdaságban is: az előbbiben még mindig sok dolgozó lakik tanyán, ahol nincs villanyáram, vagy a múltból örökölt cselédházakban, az utóbbiban pedig a szűkös jóléti alap okoz gondokat. Az egyik munkahelyen akkor képviseljük jól a dolgozók érdekeit, ha szorgalmazzuk a szakképzést, a másikon pedig a baleseti veszélyforrások megszüntetését. — Ha már így behatoltunk az érdekvédelmi feladatok sűrűjébe, hallhatnánk néhány konkrét példát a MEDOSZ ilyen irányú kezdeményezéseiről? — Az utóbbi két évben a gazdaságok többségében már évi 2300 órára csökkent a munkaidő — ez heti 48 órának felel meg —, és az év végéig mindenütt kötelesek ennyire csökkenteni! Annak idején a MEDOSZ tárta fel az állami gazdasági dolgozók lakás- helyzetét, és — mivel a gazdasagok területén állami lakás-, illetve munkáslakásépítkezés nem folyik — megfelelő intézkedéseket sürgetett. Kezdeményezésünkre így látott napvilágot az az 1976. évi rendelkezés, amely intézkedik a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások szanálásáról, s az állami gazdasági dolgozók lakás- építkezésének vagy -vá- sárlásánank hosszúlejáratú OTP-kölcsönnel való támogatásáról, valamint a vállalati támogatás eszközeiről és mértékeiről. Egyébként az állami gazdaságoknak ebben az ötéves tervben mintegy 6000 cselédlakást kell szanálniuk, további 10 ezer lakást pedig korszerűsíteniük. — Beszéljünk a tsz-alap- szervezetekről, hiszen azok még egészen fiatalok. — Ügy van: 1976-ban alakultak meg a termelőszövetkezetekben a ME- DOSZ-alapszervezetek, az alkalmazotti munkaviszonyban állók érdekvédelmére. Napjainkban már a téesz- eknek mintegy harmadában, 642 alapszervezetben csaknem 50 ezer alkalmazott számít tagjaink közé. A szakszervezetek életre- hívása az ő esetükben számos, jogilag rendezetlen problémára hozott megoldást, az üdültetéstől a munkaügyi vitákban szükséges jogvédelemig. — Utoljára hagytam a munkavédelem kérdését. Sajnálatos tény, hogy a mezőgazdaságban — s azon belül a termelőszövetkezetekben — elég nagy az üzemi' balesetek és az így elvesztett munkanapok száma.., — Tegye hozzá, hogy a munka- és üzemegészségügy terén elért fejlődés, a munkavédelmi oktatás és propaganda javulása, a biztonságos munkavégzés feltételeinek javítása ellenére. Ezért is figyeltünk oda nagyon az V. ötéves tervidőszakra kidolgozott szociálpolitikai és munkavédelmi tervekre, a baleseti veszélyforrások csökkentését szolgáló intézkedésekre — beleértve a! nehéz fizikai munkák gépesítését, a munkavédelmi eszközök alkalmazását és így tovább. — Mik a további tennivalók? — Az ediginél is több segítséget kívánunk nyújtani a mezőgazdasági tsz- alapszervezeteknek a szak- szervezeti munka színvonalának emeléséhez, a szervezettség növeléséhez, a hatáskörükbe tartozó jogok gyakorlásához. Segíteni á munka szerinti bérezés elvének jobb érvényesülését, az anyagi ösztönzési rendszer továbbfejlesztését. A dolgozók szociális helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében újabb kezdeményezéseket kívánunk tenni a korszerű és biztonságos munkaszállítás, a nem telepített munkahelyek szociális létesítményekkel való ellátása, az üzemegészségügy fejlesztése és a lakásgondok megoldása érdekében. Itt jegyzem meg, hogy kormányprogram alapján — illetékes főhatóságokkal együtt — felülvizsgáltuk a korkedvezményes munkaköröket, s a tapasztalatok most vannak feldolgozás alatt. Ny. É. Konzervgyár: Ezer tonna puding Almahámozó gép próbái folynak a Nyíregyházi Konzervgyárban. Az amerikai berendezés érdekessége — természetesen célszerűsége mellett —, hogy gyártói csak bérbe adják; a világon még senki sem vásárolt belőle. A gyümölcsök feldolgozása során egyébként a gyár eddig 240 vagon körtét használt fel, 130 vagon pritamin paprikából készített kedvelt ételízesítőt. Folyik az almakészítmények előállítása is, angol megrendelésre 1000 tonna puding almát szállítanak, a pü- réfélékből 3000 tonna a tervük. A szovjet üzletekbe pedig saját levében készült almabefőttet visznek. Egy újdonság előállításához is hozzákezdtek: „Formpack" kis csomagolású dzsemmeket gyártanak. Úszótető a tartályon A neve: Barátság II. Bravics János az operátorter em vezérlőpultjánál az egész telep munkáját nyomon követheti. (Mikita Viktor felvételei) Kevesen dicsekedhetnek így: „Mi akkor végzünk jó munkát, ha nem látjuk azt, amivel dolgozunk.” Az ellentmondásosnak tűnő megfogalmazás nagyon is illik a Gáz- és Olajszállító Vállalat fé- nyeslitkei Barátság II. fogadóállomásra. Ha ugyanis bárhol egy cseppnyi olajat vesznek észre, már baj van. — Pontosabban baj lenne, mert ilyen még nem fordult elő a szivattyúállomás hatéves működése alatt — említi Farkas Miklós telepvezető. Irány: Százhalombatta A 4-es főútról már látszanak a hatalmas fehér olajtartályok. Fényeslitkétől néhány kilométerre helyezkedik el a telep. Többszörös biztonsági berendezés védi az ott dolgozókat és a sok milliárd forintos olajkincset. A műszaki ző szovjet nyersolajat itt tárolják, majd hatvannégy atmoszféra nyomással „indítják” tovább Százhalombattára. A 280 kilométeres távolságot így teszi meg a fekete arany. Tiszaszentmártonnál, a folyó alatt lépi át az országhatárt a Barátság II. vezeték. A hatvan centiméter átmérőjű vezeték föld alatt, víz aiatt fut, közvetlenül a fényeslit- kei szivattyúállomáson bújik ki a földből. Először az úgynevezett „görényfogadóba” vezet az útja. A nem éppen kellemes elnevezés arra utal, hogy a csővezetéket görénynek és malacnak titulált gumis kefével tisztítják. Védőgödör, habcsúszda Az olaj ezután a húszezer köbméteres tartályba kerül. A 15 méter magas, negyvenkét méter átmérőjű tartály jat itt sem látni, mert úgynevezett úszótető borul az egyre feljebb emelkedő olajtonnákra. A tartályokat védőgödör övezi, ide nyúlnak be a habcsúszda csövei is: néhány másodperc alatt megkezdhetnék a tűz oltását. Ács János kollektívája, a Barátság II. Szocialista Brigád minden tagja az 1972-es indulástól itt dolgozik. Ök feleinek a telep berendezéseinek állapotáért, a biztonságért. — A karbantartás során észrevettük, hogy a vízgyűjtőből nincs elvezető akna, s erre nagy szükség van. Három nap alatt megcsináltuk közösen — mondja a brigádvezető. Hajnal Károly á szakmai tapasztalatcseréről beszél: Áz automatika leállítaná... — Jó kapcsolatot építettünk ki egy csehszlovákiai brigáddal. A tupai olajmunkásokkal évente felkeressük egymást. A beszélgetések révén sok hasznos ismeretet, tapasztalatot szerzünk. A tartályokból a nyomásfokozóba vezet az olaj útja. Innen 64 atmoszféra nyomással távozik és hagyja el a szivattyúállomást. A műszaki berendezések adatait, a telep munkáját éjjel-nappal nyomon követi az operátorteremben a műszakvezető, az elekt- rikus, a szivattyú- és tartálykezelő. Ha bármely érték túllépné a megengedett határt, automatika állítaná le az egész fényeslitkei állomást. A központi vezérlőben a Vörös Csillag Szocialista Brigád őrködik az üzemvitel folyamatosságán. Bravics János és Csizmadia István az állandó készenlétet említi: — Ma már az olaj fogadása, tárolása, továbbítása nem áll le egy percre sem. Az operátorteremből a szivattyúkezelőkig mindenki azon van: a létfontosságú nyersanyag minél gyorsabban jusson el Százhalombattára és onnan az ország vérkeringésébe. Tóth Kornélia Hajnal Károly és Ács János a szivattyú berendezéseit ellenőrzi. Vetélkedődöntő Korunk valósága biztonsági szerkezetek mellett az üzem önkéntes tűzoltói is készenlétben állnak egy esetleges tűz megfékezésére. Az olajfogadótól sok minden függ. Itt fordul meg az ország évi olajszükségletének nyolcvan százaléka. A KGST- beruházásként épült Barátság II. vezetéken hazánkba érketetejéről jól látszik a falu, tiszta időben a rendező pályaudvar építményeiből is kivehet a szem néhányat. A négy tartály közül mindig csak egy fogadja az olajat, egy pedig továbbítja, naponta 23 ezer tonnát. A hengerfal oldalán számláló mutatja, mennyi van már benne. OlaHúsz szocialista brigád mintegy száz taggal vett részt a napokban a MÁV Építési Főnökségen megrendezett Korunk valósága című vetélkedő üzemi döntőjén. Kérdések foglalkoztak a NOSZF megalakulásának 61. évfordulójával valamint szakmai kérdésekkel, mint például a munkavédelemmel kapcsolatban is. Az első a fizikai dolgozókból álló Barátság Szocialista Brigád lett. Ez a közösség a tuzséri III. sz. építésvezetőségen dolgozik. 1977. évi jó munkájuk alapján elnyerték a MÁV Kiváló Brigádja címet is. Kati gyertyái Gyertyaerdő Katalin előtt. (G. B. felv.) K atalint paraffinillat lengi körül. Előtte a formákból hófehér gyer- tyaerdő sarjad ki pillanatok alatt, egyetlen kallantyú elmozdítására. Szinte szemvillanásnyi idő alig van arra, hogy észrevegye, vajon a sok közül melyik gyertyából hiányzik a .gyújtózsineg?' Fülöp Gáborné, a fiatal, fekete hajú asszony figyel. Állít, fűz és újra indítja az egy dekásat, ahogy ő nevezi azt a gépet, amelyen dolgozik. Teremtett lélek sincs rajta kívül a gyertyagyártó üzemben. A műszak végét már lecsengették. Az újra meg még nem jeleztek. Ebédidő van. Egyedül Kati gépe kattog, nyeli a nyers paraffint, adagolja a vizet és formálja gyertyákká a fehér masszát. A fiatalasszony gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. Aztán ölébe emeli a gyertyaerdőt, és a gép mellé helyezett ládába önti. — Nem törnek össze? — kérdem. — így tömegben nem. — Miért jött be háromnegyed órával korábban dolgozni ? Mintha kiszállt volna a kérdés a gyertyaüzem ablakán. Kati arca szoborrá merevedik, de aztán halkan megszólal: — Azért, mert csak így tudom teljesíteni a normámat — és válaszába máris a gép moraja vegyül. Újra szótlanságba burkolódik. — Tudja ugye, hogy szabálytalan korábban kezdeni a munkát? Ügy tekint rám, mint aki titkot fedett fel, és szótlanságával is kérlel: hallgassak erről. „Kibúvót” keres? Nem tudom. Ezt mondja: — Ez az egy dekás gép a legrosszabb. Sokszor elromlik. Le kell állni. Még egy gépem van. Kettőn dolgozom. A másikkal alig van baj, de ez elvinné a teljesítményemet. Ha nem jönnék és nem kezdenék fél vagy háromnegyed órával korábban, elmaradnék a többitől. Mit szólnának? Nem a pénzt említette elsőként. Kötelességtudatát titkolta ügybuzgalmával. A nyírbátori növényolajgyárban dolgozik apja is, anyja is, férje is. Kati a család révén került ide, a számára teljesen új világba, hiszen előtte évekig kis testvéreire vigyázott az iskola mellett, őket gondozta, ápolta, neki kellett ellátni azokat. Strzalka Józsefhez valamikor közelebb állt a villamosság, mint a gyertyagyártás. Amikor megalakult ez az üzem, őt nevezték ki művezetőnek. Már tizennyolc esztendeje ennek. Említem neki Kati „fegyelemsértését.” — Én elégedett vagyok Katival. Az meg, hogy korábban jön be, az ő dolga. Elnézzük. Esetleg a fűzést jobban el tudja így végezni a gépeken. Ez a legnehezebb. Jó szem kell hozzá. Képzelje el, amikor az ember szeme előtt egy nagy táblán egyszerre 440 darab gyertya dugja ki a fejét. Valóságos erdő. És észre kell venni, hogy melyikből hiányzik a bél. — Nem tartják Katit túlbuzgónak, mert korábban kezd? — Nem, szó sincs róla — hárítja el a művezető. — Letakarítja a gépeket, mindennel előkészül a munkához, így szokta meg. És a normát is csak így tudja teljesíteni. Van benne egy kis drukk, így küzdi le. És erre is ügyelni kell — magyarázza. A norma egy műszakban 223 kiló gyertya. Kati azonban ládákban számol. Ha megtelik tizenegy láda, felcsillan a szeme, mert teljesítette a normát. Ilyenkor nagyon örül. Háromezer forint körül keres havonta. De van, amikor többet is. Olyan még nem fordult elő, hogy saját hibájából ne teljesítette volna a 11 ládás tervet. Könnyen nem is viselné el. — Ügyes asszonyka. Több reszorton is tudom foglalkoztatni. Ha szorít a cipő, még mini mécseseket is önt. És ehhez azért már nem betanított gyertyaöntő munkási képesítés szükséges — vélekedik a mester, az öreg szakmunkás, aki a híres-neves Bóni- ban ette a kenyeret már negyven évvel ezelőtt is. S zállingóznak a gyertyaöntő munkások. Lassan megtelik a gépsor. Kezdődik a második műszak. Már nem csak Kati gyertyái sarjadnak ki, hanem a többieké is. Csakhogy Kati gyertyáival gyorsabban telnek a ládák. Farkas Kálmán
