Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

1978. november 28. KELET-iMAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Megelőzés G yenge évzárásnak néz elébe néhány terme­lőszövetkezet a me­gyében. Közülük többen a második, harmadik évet várják úgy, hogy segítség­gel, az adóság fizetésének elhalasztásával próbálnak lábra állni. Mások a tavaszi fagynak, a késői betakarí­tásnak a kárát nem tudják ellensúlyozni. De akad olyan is, ahol a korábbi gazdálkodási, vezetési hi­bák megismétlődnek, ahol nem tanultak a múltból. Nyilván más elbírálás alá esnek azok, akik mindent megpróbáltak az eredmé­nyes gazdálkodás érdeké­ben, de a kiesett termésát­lagokat nem tudják pótolni, mint például Fehérgyarma­ton történt. Más a megitélés azoknál, akiknél még a ko­rábbi évek hibái miatt van visszafizetési kötelezettség, nehezebb anyagi helyzet, ahogy ez a csengeri szövet­kezetnél van. Ám ahol évek óta vezetési hibákkal, a tag­ság rossz hozzáállásával ta­lálkozunk, amire említhető Búj és Vasmegyer, ott ér­demes jobban elgondolkod­ni a gazdálkodás nehézsége­in. Igaz, hogy a termelőszö­vetkezetek önállóak, maguk döntenek sorsuk felett. En­nek ellenére nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni az érdekképviseleti, az ellenőr­ző szervek segítségét, támo­gatását. Rajtuk is múlik, hogy időben észreveszik-e a bajt, figyelmeztetnek. Már túl vagyunk azon, hogy a szövetkezeti mozga­lom megerősödéséről be­széljünk. Ma már a szövet­kezeti gazdálkodást termé­szetesnek veszik a mező- gazdaságban. A munka eredményességét, minősé­gét viszont egyre jobban előtérbe helyezzük. S ennek akkor van igazán látszatja, ha sehol sem várják meg, amíg a baj bekövetkezik, hanem megelőzéssel, a ve­szélyek időben történő .fel­ismerésével intézkednek. Lányi Botond Mentesítés S zabolcs-Szatmár me­gye szarvasmarha- állománya közel 150 ezer, s ennek több mint fe­le a háztáji gazdaságokban van. A nagyüzemi szarvasmarha-állomány brucellamentesítése több éves munkával már megtörtént, s most rendelet írja elő, hogy a háztáji gazdaságok szarvasmarha­állományánál is fel kell számolni a fertőzést. Az ez­zel kapcsolatos első lépés — már megkezdődött — a vér- vizsgálat, majd a beteg egyedeket vagy védőoltás­ban részesítik, vagy a ta­nács intézkedése alapján húshasznosítással fokoza­tosan felszámolják. A brucellamentesítés a legalapvetőbb állategész­ségügyi intézkedés. A nagy­üzemekben a mentességet sokszor az egész állomány nagy részének lecserélésé­vel érték el. Ez a munka azonban, amíg létezik a fer­tőzött háztáji, csak fél meg­oldásnak számít. A brucel­lózis ugyanis alattomos be­tegség, baktériumok okoz­zák, s amíg a mentesített nagyüzemi állatállomány mellett létezik a fertőzött háztáji, addig fennáll annak a veszélye, hogy a betegség visszatér. A brucellózis fertőzés a már említett okok miatt gyakran előfordul sertések­nél, juhoknál, kecskéknél is. Az embernél a betegség hosszú ideig tartó lázas ál­lapotot idéz elő. Az sem mellékes, hogy az egészséges állatok hús- és tejtermelése nagyobb, mint a fertőzötteké. Nyil­vánvaló, hogy az a gazda, aki szereti állatait — ha fertőzött a tehene —, min­den bizonnyal nehezen vá­lik meg jószágától. Eseten­ként azonban nincs más mód. Szubjektív okok nem hátráltathatják azt a min­denki számára hasznos munkát, amit a mentesítés jelent. A védőoltással, a se­lejtezéssel, a szelektálással új, a jelenleginél értékesebb állatállomány teremtődik. Ezt kell figyelembe venni, ezt a munkát kell segíteni. Seres Ernő A MEZŐGÉP vállalat nyíregyházi, központi gyárában a közelmúltban helyezték üzembe a tekercslemez-egyengető gépsort. Ezen a kívánt méretre lehet vágni a különböző .vastag­ságú táblalemezeket. Jelentős anyagmegtakarítás érhető el, mert minimálisra csökken a darabolási veszteség. (Császár Cs. felv.) GYÁR, A VÉGEKEN (t.) Így látják Tiszaszalkán Tiszaszalkán, a Magyar Acélárugyár ottani gyárá­ban csarnok épül, igaz lassan kissé, hiszen egy éve üzemelnie kellene már, és most sem biztos: legalább részben átadják-e még az idén? A falak bizonyultak gyengének, sőt életveszé­lyesnek, most vitatják meg, hogy a tervező NYÍRTERV vagy az építő ÉPSZER hibájából. Az, hogy csarnok épül, és darupálya, továbbá út és iparvágány: a hibák ellenére is örvendetes dolog. De ennél is nagyobb jelentőségű, hogy olyan profilt kapott az Ika- rus-alvázak és a húsipari be­rendezések gyártása mellé, mint a csigafúrók készítése, ami nem csak a jelent, de a jövőt is biztosítja ebben a gyárban. Amit ígértek — megkapták Simon János, a Magyar Acélárugyár igazgatója így vélekedett erről Budapesten: — Forgácsoló szerszámok­ból 300 millió forintnyit igényel a népgazdaság, de jelen helyzetünkben még a kétharmadát sem érjük el a kívánt mennyiségnek. Ezért A z öregasszony korán ébredt. Szemet dobott az örökkön éhes li­báknak, s a tűzrakáshoz fo­gott. Száraz napraforgó-kó- rót, meg kukoricaszárat tör­delt apróra a térdén, majd mikor összegyűlt egy ölnyi, a spórba dugta a csomót. Meg­sárgult újságpapírt tett az egész alá, s begyújtott. A láng pillanatok alatt beleka­pott a, száraz tengerilevélbe, s néhány pillanat múlva lo­bogott a tűz. A spór ajtaját nyitva hagyta, tenyerét me­lengette egy kis ideig, majd a verembe sietett. Egy nagy, tízliteres fazekat krumplival szedett tele, a kúthoz cipel­te, s a jéghideg vízben meg­mosta az utolsó szemig. Újból rakott a tűzre, majd megtapogatta fiának a kony­hában kiterített ingjeit, meg- száradtak-e már. Az öreg­asszony jóval túl volt már a hetven esztendőn, s ebbői az utolsó húszat egyedül élte le. Az ura rég meghalt.' a gye­rekek kiröppentek, s csak a jeles ünnepeken jöttek haza látogatóba. Most azonban, néhány hónapja megválto­zott minden. Legkisebb, so­kat próbált fia hazaköltözött Pestről, otthagyta régi mun­kahelyét is, és a faluból járt be a közeli városba dolgozni. Az öregasszony boldog volt, Költözés hiszen érezte, újból szükség van rá. A fia ugyan néha el­elejtett egy-egy nyugtalanító hírt, miszerint az új, vállala­tától lakást kap majd, de ez csak szóbeszéd maradt. A ház előtt kocsi fékezett. Az öregasszony ijedten kap­ta fel a fejét. Csak nincs va­lami baj, — rémült meg. Ko­pogtattak. — Csókolom, anyám! — lépett be a fia, három idegen férfivel. — Költözöm, — új­ságolta büszkén. Az anyja felegyenesedett a spór mellől, kezét lassan a kötényébe törölgette. — Oszt már haza sem jössz? — kérdezte a szoba közepén állva. — Dehogynem jövök. Csak..., megkaptam a la­kást. Az öregasszony hitetlenül ingatta a fejét. — Dehát... még fekhelyed sincs. — Majd lesz anyukám ... majd lesz — próbálta meg­nyugtatni a fia. — Az ingek megszáradtak? Nem? Na nem baj, majd elviszem. Gyertek fiúk, vigyük! — mondta barátainak, akik a konyhaasztal mellett ácso- rogtak. Nem volt sok cipelni való. A néhány öltöny ruha, dun­na, párna, íróasztal egy-ket­tőre a teherautó hátuljába került. Az öregasszony a tor­nácról nézte a nagy sürgölő- dést. Istenem — gondolta, — alig jött meg, máris indul, akár egy csavargó. — No, ne legyen úgy el­szontyolodva! — vigasztalta a’ fiú, mikor befejezték a pa­kolást. — Hisz nem a világ végire megyek. Vasárnap meg különben is itt vagyok. A gépkocsivezető indí­tott. A fiú a kocsiból még visszakiáltott: — Csókolom, anyám! — Isten veled, fiam... — motyogta az öregasszony A távolodó autót nézte, s míg keze búcsúzásra rebbent, be­lül szidta önmagát, hogy mi­ért nem sietett az ingek va­salásával. Még képes lesz úgy gyűrötten felvenni, amilyen gyámoltalan. Balogh Géza telepítettük le a csigafúrók készítését Tiszaszalkára. Persze, a' jövő azért ennél bonyolultabb, nézzük először a jelent, ahogy Tiszaszalkán látják. A gyáregység igazgatója Koroknai Ambrus szavaiból úgy tűnik, nagyobb gondok azért nincsenek. Mert: amit a fővárosban annak idején ígértek, meg­kapták. Az anyagellátást többnyire nem a gondok jel­lemzik, noha példa az ellen­kezőjére is akadt. Minden produktív ember teljesít­ménybérben dolgozik, és úgy néz ki, jó évet zárnak. Ter­melési tervüket 118 százalék­ra teljesítik, nyereségük pe­dig 14,5 millió forint helyett 19 millió forint lesz. — összességében — így vélekedik az igazgató — a személyi és tárgyi feltételek adottak. Míg az eddig elmondottak­kal kapcsolatban kételyek nem bukkantak fel, addig ez utóbbi — egyértelműen op­timista — kijelentést, mintha egyes dolgok megcáfolnák. Laza normák Kérdéses, hogy jók lehet­nek-e a személyi feltételek, amikor nemrég 11 középve­zetőt kellett kártérítésre kö­telezni a hűtőipari termékek gyarló minősége miatt. És egy hirdetés, a Kelet-Ma- gyarország október 28-i szá­mában szintén ellentmond ennek Ez áll ugyanis benne: „A MAGYAR ACÉLÁRU­GYÁR TISZASZALKAI GYÁREGYSÉGE felvételre keres: mérnököket, közgaz­dászokat, középfokú vasipa­ri végzettséggel rendelkező szakembereket, lakás meg­oldható.” Ebből viszont egy­értelműen az tűnik ki: szin­te minden posztra kell még szakember. Tegyük hozzá: a gondok egy részéért ma még senkit sem terhelhet felelősség. Sem a szakemberek hiányá­ért, de még a gyengébb mun­káért sem minden esetben, hiszen a kettő voltaképpen összefügg. A megoldást — erre még kitérünk — Tisza­szalkán és a vállalat köz­pontjában egyaránt keresik. Nem kétséges, jó dolog, hogy minden produktív em­ber teljesítménybérben dol­gozik. Kérdés csupán, hogy milyen ez a teljesítmény? — Körülbelül 70 százalékos az intenzitás — mondja a gyáregység igazgatója. — Normakarbantartásra lesz szükség, mert az emberek úgy „hoznak” 105—106 szá­zalékot, hogy a délután ket­tőig tartó műszakban 12 óra után már ..lezserkednek”. Problémák vannak a munka­fegyelemmel is, elsősorban az itallal. Enyhén szólva: rossz A hűtőipari rakoncák, az Ikarus-alvázak gyártása, noha nem zökkenőmentes, de megy. A legfőbb gond néha az. hogy sokkal többet tud­nának elkészíteni az alvázak­ból, mint amennyit tőlünk megrendeltek. A legizgalma­sabb kérdés azonban: mi lesz a csigafúrók sorsa? A kép megnyugtatónak látszik. Hatvan ember három mű­szakban foglalkozik ezzel; be­tanításukról a törzsgyár két kiváló szakembere gondosko­dik. A műhely, ahol most vannak, szűk, de rendezett, szervezett, nagyipari benyo­mást kelt. És egyszer csak el­készül az új csarnok is ... — Teljes felfutáskor 60 millió forint értékűt gyár­tunk majd ézekből. Idén 15 milliónyit készítünk. Eddig havonta nyolcezer darabot, november elseje óta viszont tizenkétezer darabot állítunk elő. Gyerekcipőben járó gyára tiszaszalkai, de a gyerek fej­lődésképesnek látszik. Van hová nőnie, hiszen a terület, a hajdani gépállomás, majd MEZŐGÉP jóvoltából bőven akad. Persze megoldani való jócskán akad. Kell a szak­ember, és nem csak vezető. Űt szükségeltetik, mert amin ma szállítják a gyárhoz az anyagot, az enyhén szólva rossz. Nehéz a munkásszállí­tás is: évente hárommilliót költenek csak erre. És változ­nia kell a mentalitásnak: a „barkácsszemléletnek” el kell tűnnie, mert enélkül nem felelhetnek meg a ha­zai iparban betöltendő fontos szerepüknek. De ne feledjük: ez a gyár még nincs is négyéves. Következik: Tiszaszalka, Budapestről nézve. Spei'” Zoltán A z Országos Villamos­távvezeték Válla­latnak hazánkban 5 kirendeltsége van. Nyír­egyházi központtal a me­gyénkben a 2. számú sze­relésvezetőség dolgozik. Elsőrendű feladatok Sza- bolcs-Szatmárban azoknak a nagyobb villamos-táv­vezetékeknek a megépíté­se, amelyek — mintegy kulcsszerepet töltenek be szőkébb hazánk elektro- mosenergia-ellátásában. Az OVIT nevéhez fűző­dik a „Béke” távvezeték kivételével 1966 után lé­tesült összes többi 120, 220, 400, 750 kilovoltos ve­zetékek szerelése, illetve a kisebb kapacitású hálóza­tok ilyen teljesítményűre való átalakítása. Az elké­szült energiatovábbító­rendszerek főként Nyír­egyháza, Mátészalka, Kis- várda, Nyírbátor, Tuzsér és Vásárosnamény térsé­gének áramellátását biz­tosítják. Az OVIT a közelmúlt­ban fejezte be a KGST keretében készült 750 ki­lovoltos távvezeték építé­sét, s erre joggal büszkék. Ugyanis e tranzit energia- szállító létesítmény Szov­jetunióból indul, és a mé­reteinek jellemzésére elég annyit említeni, hogy a világon negyedik — euró­pai viszonylatban pedig a második helyen van a villamos-távvezetékek kö­zötti rangsorban. Vinnyi- cától Albertirsáig húzó­dik, s ezen belül a me­gyénkben nyolcvannégy kilométeres szakaszát Ba­rabás illetve Hajdúhadház határolja. Itt a kitűzésnél fokozott pontosságra volt szükség, mert a tartóosz­lopokra ható erők olyan nagyok, hogy a legkisebb tévedés is súlyos szeren­csétlenséghez vezet. Ezért ennél a Budapesti Geodé­ziai és Térképészeti Vál­lalat is közreműködött. A beruházásnál az Országos Villamos-távvezeték Vál­lalat egyben a műszaki el­lenőri, s majd az üzemel­tetői teendőket is ellátja. A három érdekszféra egyesítése nyomán sokkal rugalmasabbá vált az ügyintézés, valamint ezzel együtt gyorsabbá, ponto­sabbá a kivitelezési mun­ka. . Az OVIT 2. számú sze­relésvezetősége az idén százharminc embert számláló kollektívával 190 millió forint értékű ter­melési tervet vált valóra. Cs. Gy. Első a mezőgazdasági főiskola A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola ifjúsági klubjá­nak csapata nyerte a „Szabol­csi ifjúság 1978” elnevezésű megyei klubvetélkedőt. A több fordulós versengés dön­tőjébe, melyet november 26- án rendeztek Nyíregyházán, nyolc klub csapata jutott. A legjobbnak a főiskolások bi­zonyultak, a második helyet a megyei művelődési köz­pont „fiatal utazók klubja” szerezte meg, a kemecsei Korvina Klub lett a harma­dik és a mátészalkai gimná­zium diákjai kerültek a ne­gyedik helyre A díjak: hat-, öt-, négy-, illetve háromezer forint. A másik négy részt vevő klub csapata egyaránt 2500—2500 forintot kapott. Éü w

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom