Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

KLUBRÓL KLUBRA A mezőgazdasági főiskolán Kulcsokat taláírd az emberekhez Fábián Zoltán az Olvasó népért-mozgalomról Irodalmi közvéleményünk elsősorban az irodalmi alkotásokat tartja számon. Vannak azonban olyanok, akiknek irodalomszervező munkássága nagy jelentőségű. Ilyen Fábián Zoltán József Attila-díjas író, a>' Magyar írók Szövetségének titkára, aki az Olvasó népért-mozgalom országos titkára is. Fárad­hatatlan szervezőként járja az országot. A közeli napokban Vásaíosnaményban időzött a szocialista brigádok helytörténeti-irodalmi vetélkedőjén. Itt kértük meg rövid beszél­getésre. — Ez év októberében tartották Buda­pesten az Olvasó népért-mozgalom II. or­szágos konferenciáját. Áttekintették e fon­tos közművelődési mozgalom múltját. Melyek ennek előremutató tapasztalatai? — Tízéves az Olvasó népért-mozgalom. Az írószövetség Darvas József vezetésével 1968-ban készítette elő és 1969-ben hirdette •meg ezt a magyar nép műveltségi színvona­lának emelését segítő, s azóta társadalmi méretűvé szélesedett mozgalmat. Az I. or­szágos konferenciának 5 éve éppen Nyíregy­háza adott otthont. Most. az idei, a II. or­szágos konferencia tükrében értékelve, a nyíregyházi tanácskozás a vízválasztó sze­repét töltötte be a mozgalom történetében. Ennek oka kettős. Egyrészt, mert kezdetben a Magyar írók Szövetsége, a nyíregyházi konferenciát követően pedig a Hazafias Nép­front töltötte be a mentor szerepkörét. A másik ok, hogy 1973-ig elsősorban a helyi kezdeményezések, vállalkozások adtak for­mai kereteket, később pedig a központilag szervezett, irányított akciók kaptak jelentő­sebb szerepet. — Részleteiben is vizsgálva e fejlődési folyamat két időszakát, egyik sem volt men­tes veszélyforrásoktól. Az első időszakban gondjaink forrása volt a szétaprózódás ve­szélye, éppen a helyi kezdeményezések sok­félesége miatt. Mai gondjaink egyike, hogy e helyi kezdeményezések beszűkülőben van­nak, s a központi irányítású akciók végre­hajtásában felüti fejét a kampány jelleg. — Melyek e látszólagos ellentmondás feloldásának módozatai? — Mozgalmunk első szakaszában inspi­ráltunk a helyi kezdeményezésekre, az ötle­tekre, arra, hogy az ország egy-egy terüle­tén a sajátos körülmények között mit tehet­nek a műveltebb Magyarország érdekében. Ügy értelmeztük ezt, hogy a módszereket a feladat helyén, lokálisan kell megtalálni. Ugyanakkor a központi vállalkozások szük­ségesek és jók az országos méretű mozgó­sításra; de ha csak ezek végrehajtására tö­rekednek. beszűkül az önálló gondolkodás, a helyi tevékenység és mozgósítás. — A megújulás lehetősége abban gyöke­rezik, hogy a központi vállalkozások és a helyi kezdeményezések egy közös cél érde­kében mozgósítanak: az önművelésre, az önálló véleményalkotásra. Ezért fontos fel­adatunk, hogy az országos méretű vállalko­zások és a helyi kezdeményezések párhuza­mosan haladjanak. Minden mozgalom akkor él, ha munkával párosul. Ennek példájával találkoztam Vásárosnaményban. Jólesett tu­domást szerezni ilyen szervezeti formáról, ahol az olvasóvá nevelés együtt jár-a sző­kébb pátriára vonatkozó ismeretek megszer­zésével. Elemi szükségletek kielégítéséről van itt szó, mert a szülőföld megismerésé­nek hiánya miatt nehéz lenne az emberek tudatában rendet teremteni. — Egy mozgalom eredményeinek feltá­rásakor a jelzőszámok szerinti értékelés gya­korta vezet buktatókhoz. A „műveltebb Ma­gyarország” felé vezető úton nem leselkedik ennek veszélye? — A mozgalom kezdeti időszakában, 1968—69-ben jóindulattal végeztünk felmé­réseket. Felmértük az olvasók számát, tájé­kozódtunk az olvasott könyvek mennyisége felől. Az adatok birtokában megdöbbentünk. Ez lesz a mozgalom? — kérdeztük akkor Darvas Józseffel. így reménytelen — állapí­tottuk meg. Ezért hangsúlyt adtunk Darvas­sal annak az elképzelésnek, hogy a mozga­lom keretei között készüljenek bizonyos tá­jékoztató jellegű felmérések, elemzések, de ezzel párhuzamosan, vagy elsősorban, ahol lehet, ott mozgósítsunk, cselekedjünk. Ko­dály Zoltán és Bartók Béla adta példákat követtünk. Ahol jó kezdeményezéseket ta­pasztaltunk, segítettünk, szerveztünk, támo­gattuk a mozgalom erősödését. Emellett tá­mogattuk azt is, hogy tudományos alapos­sággal készüljenek felmérések, egzakt elem­zések. s ezek a lényeges mozzanatokra irá­nyítsák a szervezők és a közvélemény fi­gyelmét. Az volt a véleményünk, hogy a fel­mérő-elemző munka és a mozgalom szerve­zése találkozhat és lehetőségeink szerint se­gítettük, hogy találkozzon is. Ma is érvé­nyes, hogy a helyi kezdeményezőkészség, a találékonyság a mozgalom szempontjából nagy dolog, de tényleges mozgósító ereje akkor van. ha a tudományos elemzések is­meretében kitekintése van az általánosított’ erejű tapasztalatokra. — Milyen törekvések vannak e munkák hasznosítására?. — Mozgalmunk jelen fejlődési szaka­szában egyik fontos célunk, hogy a szervező munkához társuljon a felmérő, elemző tevé­kenység. Ez utóbbi váljon a mozgósítás tár­sává. így elkerülhetjük a rögtönzést,. mert a tudománytól bázist és támaszt egyaránt kap a mozgalom. Ezt az egységet kívánjuk biztosítani. Példának hozhatom az olvasótá­borokat. Központi és helyi kezdeményezés­re — kezdetben kísérleti jelleggel — eddig közel 100 olvasótábort szerveztünk. Minden megyében — így Szabolcs-Szatmár megyé­ben is — hoztunk létre olvasótáborokat. E táborok mintegy 90%-át érintő, átfogó jelle­gű szociográfiai felmérés, szigorú elemzés készült. Ez, a tényeket feltáró-elemző szám­adás egy őszinte tükör. Fejlődésünk folya­matában eljutottunk oda, hogy e dolgozato­kat közreadtuk, s e dolgozatok alapozást adnak, segítenek a jobb tevékenységben, s ugyanakkor országos érvényű tapasztalato­kat adnak a helyi kezdeményezésekhez. — Ezt a munkánkat más területeken is végezzük, mert úgy érezzük, hogy tudomá­nyos igényű ellenőrző-elemző felmérésekre van szükség a mozgalom egészéről. Tud­nunk kell: kinek, milyen könyvet adhatunk a kezébe? Az egyes rétegekkel, csoportok­kal mit kell kezdenünk a mozgalom- eszkö­zeivel? Célunk: minél előbb kulcsokat ta­lálni az emberekhez." Miklós Elemér Betegség Hat éve születtem egy ga­rázsnak használt pincehelyi­ségben. Akkor még nem gon­doltam, hogy évente 100 ezer látogatóm is lesz, a fiatalok úgy dédelgetnek majd, mint igen kedves gyermeket. Mindannyiuk gyermekét... — Ha a nyíregyházi mezőgazda- sági főiskola ifjúsági klubja önéletrajzot „írna”, talán így kezdené eddigi pályafu­tásának történetét. Szeren­csére a klub krónikásai gon­dosan feljegyezték a legfon­tosabb mozzanatokat, ame­lyekből nyomon követhető, hogyan lett rövid hat év alatt a főiskolái KISZ-klub nagykorú... Eleinte aligha illett az el­hanyagolt pincehelyiségre a „klub” jelző. Szorgos diák­kezek tüntették el a pince belső szeplőit, takarták el fa­ráccsal a körbe futó vízveze­téket, a hatalmas boylert. Farönkök költöztek a helyi­ségbe székeknek „kinevez­ve”, színesre festették a be­tonpadlót, bárpultot barká­csoltak. De még nem biztos, hogy ettől klubbá vált volna ez a helyiség. Még az alkal­mi programoktól sem. Akkor mitől? Elsősorban a lelkes klub­vezetőségnek köszönhető ez és annak a 30—35 fiatalnak, akik mindenben segítőtársai a klubtanácsnak — mondja Lukácskó Zsolt adjunktus, a klub lelkes vezetője. Kyt Károly hallgató, a klub diák­vezetője élénken helyesel és hozzáteszi: ő is azt a magot tartja a folytonos megújulás alapjának, amely mindig tud új és új ötleteket hozni, iz­galmat teremteni a klub há­za táján. Az életben maradás, a folytonos megújulás itt nem nagy szavakat takar: a min­den évben megvívott „csa­tát” kell érteni alatta, mert minden évben vannak elme­nők. a végzősök, és vannak érkezők, a „gólyák”. A KISZ- klub érverésén mégsem ér­ződik semmi rendellenesség, kihagyás. Sőt, az 1977-es munkájuk jutalmaként ma­gas elismerésben részesül­tek: elnyerték a MEDOSZ oklevelét és ötezer forintos jutalmát. Országos mércével hitelesítették a kiváló klub­munkát, amely újabb ösztön­zést adott a fiataloknak. Aligha érhették volna el ezeket a sikereket a főiskola vezetőinek támogatása nél­kül. De tegyük hozzá, ez ön­magában kevésnek bizonyult volna, ha nem munkál a fia­talokban az önálló kezdemé­nyezés, a „mi klubunk” gaz­datudata és felelőssége. S még valami: ha nem talál­ják meg a valóban klubsze­rű élet apró fortélyait. A klub ugyanis attól is klub, hogy „az engem” ér­deklő témáról szól hozzám, és nincsenek tabu témák ta­nárnak, városi, megyei veze­tőnek, író-művészvendégnek bármilyen „szentségtörő” kér­dést fel lehet tenni, s addig vitázni, míg a „felek” meg nem győzik egymást... Belelapoztunk a gondosan és ízlésesen vezetett króniká­ba, amely szinte mindent el­mond a klubról. Kiket hív­nak meg a fiatalok? A főis­kola vezetőit, megyei és vá­rosi szervek, intézmények ve­zetőit, .jogászokat, orvosokat, neves sportolókat, zenei együtteseket, írókat, festő­ket, versmondókat. A témák között éppúgy szerepel a köz­lekedési morál, mint a szexu­ális élet problémái, avagy az agrárértelmiség szerepe nap­jainkban, és még számos té­ma, amely mind közelről ér­dekli a fiatalokat. — Persze nemcsak a klub­ban zajlanak a programjaink — folytatja a klub diák- és tanár vezetője. — Megláto­gattuk a megye történelmi, irodalmi és munkásmozgal­mi emlékhelyeit is. Szervez­tünk kerékpáros és vonatos túrákat, van a klubnak al­pinista csoportja. Mindezt csak úgy tudjuk elérni, hogy minden területnek külön gazdája van, akik jól tudják mozgatni a fiatalokat. Könnyű ennek a klubnak — mondhatnánk —, hiszen a főiskolai fiatalok többsége kollégista és aligha van más lehetőségük a tanulás közti szünet hasznos eltöltésére, mint a klub. De ez csak félig igaz, mert egyre töb­bén jönnek „kintről” is a klub rendezvényeire. Tanár-* képzősök, ipari tanulók, munkásfiatalok a KEMÉV- től, a TITÁSZ-tól, és termé­szetesen a főiskolai tangaz­daságból. A városi művelő­dési központtal is jó a kap­csolatuk, gyakori vendégek a klubban a versmondó mű­hely tagjai, a klubok közötti' szellemi vetélkedőket, mód­szertani „vásárokat” is oly­kor itt bonyolítják le. Ne gondoljuk persze, hogy csupa komoly téma kerül a klub programjába. Van itt sok móka, vidámság, tánc is. S ebben éppúgy szerepe van Sas József színművésznek, a Mikroszkóp Színpad tagjá­nak, mint a Gabrieli rézfú­vós együttesnek, a mátészal­kai modern táncegyüttesnek, a Kun Béla utcai pantomim­csoportnak, vagy éppen Géczi Istvánnak, vagy Gedó Györgynek. De sokáig tarta­na felsorolni csak az utóbbi egy év vendégeit is ... Azt gondolhatnánk, házon belül is teljes és osztatlan a klub sikere, az erkölcsi és — mondjuk így — érzelmi elismerés. Valójában igen, de még akadnak olykor vicces, vagy félig vicces megjegyzé­sek a pincebulikról, amelyek­ről némely tanár talán úgy vélekedik, hogy ott csak tán­colnak, ko.molytalankodnak a hallgatók. Valójában ott is formálódnak, nevelik egy­mást és önmagukat, még ha erről így nem is esik szó. Kü­lönösen megérdemlik az el­ismerést azok, akik a leg­többet dolgoznak a klubért, és amikor elérkezik a búcsú pillanata, a diploma átvéte­le, tálán nem esne rosszul,- ha a köszönő szavak erről is szólnának. Elkelne egy kicsivel több segítség a főiskola gazdasági vezetői részéről is a klub kulturáltabbá tételéhez. Elő­fordult már, hogy a progra­mok alatt vödörrel kellett ki­hordani a vizet, mert a ha­talmas boyler rosszalkodott. A sok-sok vízvezetéket is el lehetne tüntetni. Mindezekre a közelmúltban ígéretet kap­tak, remélik, végre megoldó­dik ez a pénzben talán nem jelentős gondjuk is. A mezőgazdasági főiskola KISZ-klubjának hasznát a fiatalok nevelésében az egyik naplóbejegyzés summázza a legjobban. Idézzük: „A klub gazdag és színes programjá­hoz gratulálok. Meggyőződé­sem, hogy a változatos fog­lalkozások és témák jól segí­tik a fiatal agrárszakembe­rek műveltségének, politikai és közéleti kulturáltságának megalapozását, a fárado­zásért érzett felelősségük nö­velését. Minden bizonnyal jól fog kamatozni gyakorlati munkájukban, közülük töb­ben aktív részesei lesznek üzemük és községük közéle­ti-kulturális életének.. P. G. S zem- és fültanúja vol­tam e történetnek. Egy intézményünk­ben, olyan emberek közt jártam, akik szeretik a tré­fát, élnek vele és olykor drognak használják munka­helyi betegségek megelőzé­sére vagy gyógyítására. E sajátos droggal való kezelést nem tartják titokban jó ba­rátaik, közeli ismerőseik előtt. Velem sem tettek kivé­telt és láthattam, hogy „is­meretlen tettes” táblát füg­gesztett osztályvezetője ajta­jára, azt írván rá: Lacika László osztályvezető Ápolás alatt Még mozgott a kilincsen a tábla, amikor a szomszéd osztályról egy férfi akart be­jutni az osztályvezetőhöz. Amint a táblára pillantott, hátrahőkölt, aztán megkér­dezte a beteg osztályvezető egyik beosztottjától: — Mi baja az osztályveze­tő kartársnak? — Megbírálták a párttag­gyűlésen és most beteg — hangzott a válasz. — Istenem ... ó de sajná­lom ...! — fordította ég felé a szemét az érdeklődő, aztán mindjárt azt is megkérdez­te: — És ki kezeli? — Most a párttitkár van nála . .. — Az alapszervezeti? — Egyelőre. — És mi a kór? Rosszin­dulatú? — Krónikus elbizakodott­ság! A vendég csodálkozva né­zett felvilágosítójára. — És csak most vette ész­re? — kérdezte. — Sajnos most sem ő...! Derültem ezen a párbeszé­den. Tetszett a tréfának gyógyszerként való felhasz­nálása, no meg a kurázsi is, hogy volt mersz a sajátos megoldáshoz. Ezt kijelenthe­tem, még ha számolnom kell is azzal, hogy akadnak, akik hunyorgó ravaszsággal sietve megállapítják: „Tekintély­romboló eljárás!” Rombolni ‘ csak ott lehet, ahol van mit. Ez az osztály- vezető azonban már régen beteg. Évek óta nincsen te­kintélye. vagy inkább csak látszattekintélye van, amit a beosztással járó hatalommal kényszerít ki. Én még emlékszem arra az időre, amikir serény, igyek­vő és a gondok iránt érzé­keny ember volt. Képes volt munkatársait magával ra­gadni, tudott mozgósítani. Nem vezényelt, hanem olyan­formán cselekedett, mint a jó parancsnok, aki ha roha­mot kiált, együtt ugrik ki az árokból katonáival, velük ro­han, velük küzd és amikor elérték a célt, a siker örö­mén, a jó munka feletti jo­gos büszkeségen úgy oszto­zik, mint a kenyeren: vigyáz arra, hogy neki semmivel se jusson több, ' mint bármely katonájának. Inkább keve­sebb, mert ő abból nyer egy Feszült figyelem a biliárdasztalnál. (M. V.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. november 26. Asztalifoci a klub játéknapján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom