Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 25. Ünnepi ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) növekedett a lakosság foglal­koztatottsága, stabilitása és biztonságérzete, javultak az élet- és munkafeltételek és jelentős mértékben gyarapo­dott a műveltség. Mindez azt jelenti, hogy a megye lakossága szabadon, békében, boldogan él és építi a fejlett szocialista társadal­mat. Soha nem gondolt és remélt ütemben fejlődik az ipar. A megyében 1938-ban 1800 ember dolgozott a szét­szórt kisiparban. Napjaink­ban hetvenezer ipari és épí­tőipari munkás több mint 22 milliárd forint termelési ér­téket állít elő. 29 korszerű gyár, üzem épült fel; a sza- bolcs-szatmári ember pedig gyorsan megtanulta, megsze­rette az ipari munkát. Olyan korszerű termékeket állít elő, amelyeket külföldön és belföldön egyaránt szívesen vásárolnak. A megye munkássága fia­tal, tehetséges. Közülük egy­re többen élnek, dolgoznak, tanulnak szocialista módon. Mind jobban teljesítik törté­nelmi küldetésüket. A mun­kásság hatása, ' befolyása, szemlélete áthatja a megye egészét és diktálja a fejlődés gyors ütemét. A szocialista mezőgazdaság — szorosan együttműködve az iparral — szintén gyors ütemben fejlődik és korsze­rűsödik. Termelése országos jelentőségű. Szorgalmas pa­rasztságunk számára a szo­cialista nagyüzemek meg­könnyítették a munkát, szeb­bé tették életét. A szövetke­zeti demokrácia kibontakoz­tatta az emberek alkotó tevé­kenységét, a kollektívák rendszeresen valóra váltják terveiket. Pártunk helyes ag­rárpolitikájának eredménye­ként széles körben elterjedtek a legkorszerűbb termelési rendszerek. Megerősödött a munkás­paraszt szövetség. A megye gazdasági, társadalmi, kultu­rális fejlődésével megnöveke­dett az értelmiség száma és társadalmi szerepe. Egyre je­lentősebb és szélesebb körű közéleti tevékenysége, poli­tikai aktivitása. Elért eredményeink szerve­zője megyénkben is a párt. A KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából ezért kötelességünk szólni arról a 29 ezer kommunistáról, akik a megye fejlődésének motor­jai. Az ő aktivitásuknak, személyes példamutatásuk­nak, szorgalmuknak, önzet­lenségüknek is köszönhető, hogy nagyszerű céljainkat a dolgozó emberek támogatják, egyetértenek azokkal és dol­goznak értük. A párt olyan emberekből állt és áll, akik képesek küz­deni a haladásért, akik dol­goztak, alkottak akkor is, amikor üldözték őket és dol­goznak, alkotnak ma, a ked­vező körülmények között. Mindig tudatában voltak és vannak, hogy kommunistá­nak lenni megtiszteltetés, er­kölcsi elhatározást, szilárd magatartást, megingathatat­lan hitet jelent. Kommunis­tának lenni nem kiváltságos helyzet, hanem az életnek ér­telmet adó eszme vállalását jelenti. Hat évtizedes pártunk tör­ténetének ma abba a szaka­szába érkeztünk, amelyben a forradalmiságot a jól vég­zett munka, a termelésben való helytállás jelenti. A gaz­daságpolitikai feladatok és a műveltség emelése ma na­gyobb hangsúlyt kap, mint bármikor korábban. Megyénk kommunistái aktív részesei az intenzív fejlesztésnek, a hatékonyság, az exportképes­ség növelésének. Megyénk dolgozói szintén tudatában vannak annak, hogy a szocia­lizmus sikeres építése több és jobb minőségű munkát vár mindannyiunktól. Valamennyi munkahelyen magasabb igényeket kell kie­légíteni. Ezt fogalmazta meg számunkra a Politikai Bizott­ság is. Ezért a kommunisták­nak élen kell járniuk a ter­melésben, a munka minőségi mutatóinak teljesítésében, a fegyelem erősítésében, a szo­cialista vérsenymozgalomban rejlő tartalékok feltárásában, a munkássá válás folyamatá­nak gyorsításában, a dolgo­zók élet- és munkafeltételei­nek javításában* A megyei pártbizottság el­ső titkára a továbbiakban hangsúlyozta: — Pártunk hat évtizedes utján végigtekintve joggal ál­lapíthatjuk meg: a haladás, a nemzeti felemelkedés út­ján tett minden lépés, a szo­cialista viszonyok megerősö­dése és fejlesztése elválaszt­hatatlan a párt tevékenységé­től. Tudatában vagyunk an­nak, milyen nagy felelősség hárul ránk a szocialista tár­sadalom építésének további útján. Pártunk a nép szolgá­latában lett a nép vezetője. A Magyar Szocialista Mun­káspárt mindent megtesz, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott követel­ményeknek. A történelem tanulsága, hogy a párt vezető szerepe nélkülözhetetlen. De azt is tudjuk, hogy a történelem­formáló erő maga a nép. A szocialista társadalom csak az egész nép műveként jöhet létre. Ezért a szövetségi poli­tika megvalósítása mindany- nyiunk alapvető feladata. A pártot nemcsak a jelen, hanem a közös, a harcos múlt, a nagy örökség is összetartja. Az éltető erőt adó gyökerek hat évtized mélységébe nyúl­nak. Pártunk sok veterán harcosa tanúsíthatja: érde­mes volt küzdeni, a nagy munkának van értelme és eredménye. Pártunk 60. születésnapján tisztelettel emlékezünk a párt alapítóira, a forradalmi moz­galmak harcosaira és mind­azokra, akik következetes résztvevői, vezetői voltak né­pünk társadalmi felemelkedé­sének. Emlékezünk a munkásmoz­galom mártírjaira, a felsza­badulásunkért elesett hősök­re,a felszabadulás utáni küz­delmek aktív részeseire, a szocializmus derék építőire. Megyénk munkásmozgal­mának harcosai különlege­sen nehéz társadalmi körül­mények között emelték ma­gasra a párt vörös zászlaját, majd a szocialista építés kez­detekor szervezték a harcot és erejüket megfeszítve dol­goztak Szabolcs-Szatmár me­gye felemelkedéséért. Jó munkájuk bizonysága a me­gye korszerű ipara, szocialis­ta mezőgazdasága, a békés, nyugodt élet, a soha nem lá­tott társadalmi felemelkedés. Példájukból tanulunk és erőt merítünk feladatainkhoz. Engedjék meg, hogy pár­tunk megalakulásának 60. év­fordulóján a megyei pártbi­zottság nevében e gondolatok jegyében köszöntsem a párt megyében élő veterán harco­sait, pártunk tagjait, me­gyénk dolgos lakosságát és kívánjak munkájukhoz sok sikert, békét és boldogságot. / ★ Dr. Tar Imre ünnepi be­széde után Kovacsics Gyula veterán, a Szocialista Hazá­ért Érdemrend kitüntetettje — aki 1924 óta tagja a párt­nak — szólalt fel. Megkö­szönte az ünnepi ülésre való meghívást, a megbecsülést a Nyíregyházán és a megyében élő régi harcosok nevében is. Ezt követően emlékeiről szól­va elmondta: a megyében a társadalmi igazságtalanság már a századforduló előtt sok embert győzött meg arról, hogy harcolni kell a mun­kások jogaiért, az elnyomó rendszer ellen. — Nyíregyházán jelenték­telen volt az ipar, mégis sok volt a szervezett munkás. Az építőmunkásoktól, a nyomdá­szoktól. a fa- és vasmunká­soktól — köztük édesapám­tól, aki 1890 óta volt szerve­zett munkás — sokat ta­nultam. Az első világháború négy éve alatt nagy volt a városban a szegénység, az éhínség, s ez újabb szegény tömegeket hozott közel a mozgalomhoz. A polgári for­radalom első napjaiban meg­alakult földmunkás és kato­natanács első dolga volt Nyíregyházán az emberek el­látása élelemmel és mun­kával. A kommunisták ja­vaslatára alakult meg a fá­sok és a vasasok szövetkeze­te. A Tanácsköztársaság meg­védéséért folytatott harcok során a nyíregyházi mun­kásszázadok mellett csepeli munkások és diósgyőri tüzé­rek is harcoltak a városban. Nem kevesen estek el közü­lünk, de a lakosság a Horthy- diktatúra negyed százada so­rán sem felejtette a mártíro­kat és az ügyet, amiért 18— 19-ben a mozgalom résztve­vői küzdöttek. A szabolcsi munkásmozgalom további útját jelzik a csendőrsortü- zek, a sztrájkok, a börtönök és az internáló táborok sora. Sok szenvedés árán jött el a felszabadulás, amikor a kommunisták hasoníóan ne­héz körülmények között kezd­tek a romok eltakarításához, az újjáépítéshez. Az évek során a kommunisták kezd­ték szervezni a szocialista mezőgazdaságot, a gépállo­másokat, az állami gazdasá­gokat. Jó most látni az új, a megváltozott életet, s tudni, hogy a_ veteránok példáját — mint ahogy egykor mi az elő­dökét — jól folytatják utó­daink. A pártonkívüliek üdvözle­tét Porzsolt István nyugal­mazott főiskolai tanár, a Ha­zafias Népfront-megyei bi­zottságának tiszteletbeli el­nöke tolmácsolta: — Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a KMP megala­kulásának 60. évfordulója al­kalmából tartott ülésükön én tolmácsolhatom önöknek me­gyénk párton kívüli lakóinak őszinte bizalommal teljes üd­vözletét és boldog jövőnk si­keres továbbépítésére vo­natkozó jókívánságait. — Én a párt hívását, meg­bízatásait már nagyon régen nem csupán megtiszteltetés­nek, hanem hazafias köte­lességnek is érzem. Pedig Szentágothai professzor meg­fogalmazásával élve én is a másik partról jöttem. Ele­venen ható családi hagyo­mányaim, otthoni és iskolai neveltetésem szabta korlá­táim miatt nem jutottam el a párttagság belső igénylésé­ig és vállalásáig. De az is igaz. hogy éppen a szülői ház légköre, az első világháború nyomorúságait szenvedő fa­lusi nép helyzete korán fo­gékonnyá tettek a szegénység sorsa, szenvedései iránt. Majd főként irodalmi ér­deklődésem: Ady, József At­tila és a népi írók hatása alatt mindinkább a szociális kérdések, a bajok okainak feltárása és megszüntetésük útjainak keresése foglalkoz­tatott. — így mindjárt a felszaba­dulás után, a hadifogságból hazatérve zökkenő nélkül kapcsolódtam be a kommu­nista párt tagjaival együtt­működve az újjáépítés mun­káiba, a kulturális forrada­lom kibontakoztatásába. 1954 szeptemberében ott lehettem a HNF megyei szervezetének megalapozásánál, s azóta is örömmel vállalt feladat és hasznos politikai iskola volt számomra az ott folytatott tevékenység. Ennek folya­mán ismertem meg. s tettem mindinkább magamévá — főleg 1957 után — a párt politikáját. — E hosszú közéleti mun­kámban volt alkalmam meg­győződni arról is, hogyan vált ez a politika megyénk­ben is népünk egyre széle­sebb tömegeinek egyetértését megnyerve mozgósító erővé. Különösen mély visszhangot váltott ki bennünk, párton- kívüliekben a XI. kongresz- szus határozataiba foglalt ama megállapítás, hogy a párt ezt a HNF-mozgalomban megtestesülő szövetségi poli­tikát nem átmeneti eszköz­nek tekinti csupán, hanem a szocializmus építésének egész történelmi korszakában ér­vényesítendő tendenciaként fogja fel, s tűzte ki célul ma­ga és tagjai elé. — Amikor e megtisztelő szíves meghívást mind a magam és meghívott társaim, mind megyénk több százez­res pártonkívüli lakója ne­vében megköszönöm, hadd fejezem be köszöntésemet mindnyájunk nevében an­nak kijelentésével: „A párt­tal, a néppel egy az utunk” továbbra is! Megyénk ifjú nemzedéké­nek üdvözletét Nagy László, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára tolmácsolta az ülés résztvevőinek. El­mondta: a szabolcsi ifjúság nagy tisztelettel és megbe­csülései tekint kommunista elődeire, akik példaképei­vé váltak az önzetlenségben, a kitartásban, a haladásért ví­vott következetességben, a közösségért, a szocialista építésért érzett felelősségben. A párt hat évtizedes — és sok áldozatot követelő — harcának, országépítő mun­kájának, proletár internacio­nalizmusának köszönhető az. hogy a mai fiatalok számára merőben más az értelme a régi társadalomban rendkí­vül súlyos tényeket jelentő szavaknak. — Mi már az a nemzedék vagyunk, — folytatta felszó­lalását — akik saját bőrün­kön nem éreztük a gyárosok és földbirtokosok kegyetlen kapzsiságát. Azt sem tudhat­juk úgy, mint apáink, hogy milyen elszántságot és lelki­erőt követelt a filléres bér­emelésért folytatott harc, a sztrájkok, a tüntetések, amelyekben a nép állig fel­fegyverzett elnyomókkal állt szemben. A ma ifjúsága már nem ismerhette és ne is is­merje meg azt a fajta elke­seredést, megaláztatást, ame­lyet a munkanélküliség, a napok óta üresen korgó gyo­mor, rongyoskodás szült. — Az elmúlt hatvan év alatt nemzedékek nőttek fel. A legnagyobb örökséget if­júságunkra pártunk hat év­tizedes múltja hagyta. A megtett út. a történelmi fej­lődés és elvtársaink példa- mutatása a munkában, ifjú­ságunk nevelésében, a rólunk való gondoskodásban ad számunkra erőt és elkötele­zettséget az út méltó folyta­tásához. — Pártunk méltán bízhat megyénk ifjúságában, az if­júkommunisták méltó szö­vetségesek az út folytatásá­ban. Számunkra az évforduló hitet és elkötelezettséget je­lent szocialista társadalmunk építése mellett. Olyan hitet és cselekvést, mely tettek­ben nyilvánul meg. A szor­galmas munka, az intenzív tudásgyarapítás, a közéleti cselekvés, pártunk politikájá­nak szolgálata — válasz a párt bizalmára és gondos­kodására — amely ifjú nem­zedékünk életútját kíséri végig. — A mi generációnk érett és méltó örökösévé akar vál­ni az ügynek. Megyénk ifjú­sága hittel és akarattal vég­zi országépítő munkáját, becsüli az elért eredményein­ket és büszke arra a dinami­kus fejlődésre, ami jellemző megyénkre. Ügy akarunk él­ni a párttól kapott bizalom­mal, hogy a most felnövekvő nemzedék elkötelezettséggel, elvhűséggel, eredményeink­ből erőt merítve folytassa azt a nagy munkát, melyet szá­munkra a párt évtizedek so­rán mutatott és célul tűzött ki. Ezért fogadjuk meg hit­tel, hogy megőrizzük ezt az örökséget és a jövőben is hű­séges harcostársai leszünk pártunknak. Az ünnepi pártbizottsági ülés az Internacionálé hang­jai mellett ért véget. Illést tartott az A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Módosította és kiegészítette a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvényt, figyelemmel a szerzői jogi törvény hatályba lépése óta szerzett egy évtizedes ta­pasztalatokra és a módosított Polgári Törvénykönyv egyes ■rendelkezéseire. A törvény- erejű rendelet 1979. január 1-én lép hatályba. Törvényerejű rendeletet fo­gadott el az Elnöki Tanács az ipari minták oltalmáról. Az átfogó, korszerű szabályo­zás — amely összhangban van az iparjogvédelem más törvényszintű szabályaival és a nemzetközi együttműkö­désből fakadó kötelezettsé­geinkkel — 1979. március 1- én lép hatályba. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletet alkotott a takarékszövetkezetekről. A szövetkezeti formában műkö­dő pénzintézetek működésé­A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság. a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői megvitatták a Közel-Keleten kialakult hely­zetet és határozottan elítél­ték az Egyesült Államok égi­sze alatt fogant egyiptomi— izraeli különutas egyezségek politikáját, amely újabb ve­szélyes bonyodalmakhoz ve­zet a térségben. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az ilyen különutas arabellenes alkudozás ellentétben áll a térség összes népeinek, köz­Elnöki Tanács nek előmozdítása érdekében a jogszabály — a szövetkeze­tekről szóló törvény keretei között — megállapítja a ta­karékszövetkezetek alakulá­sára, szervezetére, működé­sére, továbbá a tagok jogaira és kötelezettségeire vonatko­zó szabályokat. A törvény­erejű rendelet 1979. január 1-én lép hatályba, végrehaj­tásáról és az átmeneti ren­delkezések megállapításáról — a Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsával egyetértésben — a pénzügy- miniszter gondoskodik. Az Elnöki Tanács döntése értelmében a Győri Tanító­képző Főiskola felveszi a ki­váló pedagógus, Apáczai Csere János nevét és a jövő­ben Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola néven folytatja működését. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb, folyamatban levő ügyeket tárgyalt. tűk az izraeli népnek a ja­vát szolgáló átfogó politikai rendezés érdekeivel, ellenté­tes a nemzetközi biztonság követelményeivel és az ENSZ határozataival. A testvéri országok kom­munista és munkáspártjai­nak vezetői és kormányfői kijelentették, hogy támogat­ják az arab országok állam- és kormányfőinek bagdadi értekezletén született hatá­rozatokat. Ügy vélik, hogy ezek a határozatok fontos és hasznos szerepet játszanak majd a közel-keleti problé­ma hatékony és igazságos rendezéséért, a közel-keleti és az általános békéért ví­vott harcban. (MTI) Napi külpolitikai kommentár „Álválság“ washingtoni módra H amarosan húsz éve lesz, hogy Fidel Castro felkelő hadseregének harcosai — a „szakállasok” bevonul­tak Havannába — megdőlt a gyűlölt diktátor, Ba- tista-rendszere, s a kubai nép hozzákezdett egy új szaba­dabb élet építéséhez. A szocialista szigetország bonyolult belpolitikai és nemzetközi körülmények közepette folytat­ja építőmunkáját — alig százötven kilométerre az Egye­sült Államoktól. Az utóbbi napokban két egymással összefüggő esemény került Kuba kapcsán a világlapok első oldalára: az Egye­sült Államokban bejelentették, hogy a szigetországban olyan szovjet gyártmányú harci repülőgépeket észleltek, amelyek úgymond veszélyeztetik Amerika biztonságát, s ezzel megsértik a kubai válság idején kötött szovjet- amerikai szerződést. Ugyanekkor pedig az USA es Nagy- Britannia hadiflottája tengeri manőverekbe kezdett a Ka- rib-tengeren, a szocialista szigetország partjainak közelé­ben. Washington azt is bejelentette: felújítják a Kuba fe­letti provokatív kémrepüléseket, hogy kiderítsék, ezek a gépek alkalmasak-e nukleáris fegyver hordozására. Moszkvában és Havannában higgadt hangon, de ha­tározottan visszautasították az amerikai zsarolást és az alaptalan vádakat. Fidel Castro kijelentette: „Ezek harcá­szati repülőgépek, egy évvel ezelőtt érkeztek Kubába a hadseregfejlesztéssel kapcsolatos távlati programnak meg­felelően. Csaknem nyolc hónapja folyik már a berepülő munka és a gyakorlatozás az új géptípussal. Teljesen ért­hetetlen, hogy az Egyesült Államok miért rángatta elő most ezt az ügyet, miért kreálta ezt az álválságot. És mi­lyen joga van az Egyesült Államoknak szóvá tenni ennek a néhány gépnek a jelenlétét Kubában, amikor határain belül és kívül B—52-es bombázók, stratégiai fegyverek és atomfegyverek tömegét állomásoztatja?” H ogos a kubai államfő kérdése és határozott vissza­utasítása. A washingtoni álválság és a karib-tenge- ri hadgyakorlat nyilvánvalóan a politikai zsarolás ize. Az sem lehet véletlen, hogy az USA éppen akkor alkalmazza ezt, amikor a térség egy másik országában Ni­caraguában forradalmi háború folyik az amerikaiak krea­túrája, Somoza rendszere ellen. Kubát természetesen nem félemlíti meg az amerikai fegyvercsörtetés. Jól példázza ezt a tényt, hogy Havanna normalizálja kapcsolatait azokkal a kubaiakkal, akik a forradalom után emigráltak az országból, s amnesztiában részesítette azoknak az elítélteknek egy jelentős csoport­ját; amelynek tagjait különböző államellenes cselekmé­nyeik miatt tartottak fogva. Miklós Gábor Hat szocialista ország nyilatkozata a közel-keleti rendezésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom