Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 24. Közlemény a moszkvai tanácskozásról Kádár János, a magyar küldöttség vezetője az elfogadott dokumentumot aláírja. (Kelet-Magyarország telefotó) 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket és véleményt cseréltek az általános nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tanácskozás résztvevői a Varsói Szerződés tagállamainak egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában ismertették helyzetértékeléseiket, következtetéseiket és javaslataikat. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, mint a tanácskozás házigazdája, a nyilatkozatot az ENSZ hivatalos dokumentumaként fogja terjeszteni és annak tartalmát az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett valameny- nyi állam kormányának tudomására hozza. A tanácskozás résztvevői, híven a kommunista és munkáspártjaik kongresszusán elfogadott elvi irányvonalhoz, a Politikai Tanácskozó Testület ülésén ismét megerősítették szilárd elhatározásukat, hogy folytatják következetes küzdelmüket az általános békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért és a leszerelésért, az enyhülésért, a népek közötti bizalom és barátság erősítéséért. A tanácskozás résztvevői nem kímélik erőiket annak érdekében, hogy korunk eme legidőszerűbb feladatai gyakorlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született arról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bizottságának ülésén a helyzet alakulásának figyelembevételével áttekintik a nyilatkozatban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos további teendőket. Az ülés részvevői jelentést terjesztenek kormányaik elé a végzett munka eredményéről. A Politikai Tanácskozó Testület meghallgatta Viktor Kulikovnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának, a Szovjetunió mar- salljának jelentését az egyesített parancsnokság gyakorlati tevékenységéről. A Politikai Tanácskozó Testület ülése a testvéri barátság és elvtársi együttműködés légkörében végezte munkáját. Nyilatkozat A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata (Elfogadta a Politikai Tanácskozó Testület moszkvai ülése 1978. november 22—23-án.) — Rövidített szöveg A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1978. november 22—23-i moszkvai ülésén áttekintették az európai helyzet fejlődésének időszerű kérdéseit és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. * A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. I. Az ülés résztvevői különös figyelmet szenteltek az európai biztonság megszilárdításának és az együttműködés fejlesztésének. Megállapították, hogy az európai kontinensen jelentős kedvező változások mentek végbe. Ezt elősegítette, hogy a kontinens államainak kapcsolatai az eúrópai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában foglalt elvek szellemében fejlődnek. Fontos tény, hogy a belgrádi találkozón az összeurópai értekezlet minden résztvevője megerősítette készségét a helsinki értekezlettel elkezdett folyamat folytatására, bár számos lényeges, gyakorlati jelentőségű konstruktív javaslatban — többek között a biztonság katonai aspektusaiban — nem született megállapodás. Kedvező az a megállapodás, amely szerint 1980-ban megtartják a részt vevő államok képviselőinek soron következő találkozóját Madridban, az összeurópai tanácskozással megkezdődött sokoldalú folyamat keretében. A kontinens népei azt várják, hogy a madridi • találkozó ténylegesen előmozdítja az európai biztonság és együttműködés ügyét és különösen a katonai enyhülés, a leszerelés előrehaladásához járul hozzá. A mostani tanácskozáson képviselt szocialista országok kinyilvánítják eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak a madridi találkozó sikeréhez. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén részt vevő államok, amelyeknek meggyőződése. hogy a béke és a haladás szakadatlanul növekvő erői képesek új, jelentős sikerek kivívására a békéért és a népek szabadságáért folyó harcban, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a többi békeszerető állammal, az összes haladó és demokratikus erővel és a széles néptömegekkel együttműködve új ösztönzést adnak a helsinki záróokmány, mint egységes egész, megvalósításának, annak, hogy új megállapodások szülessenek az együttműködés fejlődését és az európai, valamint a világméretű, valóságos biztonság elérését célzó konkrét intézkedésekről és lépésekről. Készek arra is, hogy teljes aktivitással és energiával vegyenek részt a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásában. IIA békét és a nemzetközi biztonságot, az enyhülést, a népek függetlenségét, gazdasági és társadalmi fejlődését fenyegető legnagyobb veszély a fegyverkezési hajsza folytatása és fokozódása, ütemének és méreteinek növekedése. A fegyverkezési hajsza fokozódása, amelyért a legag- resszívebb imperialista körök felelősek — nyilvánul meg a NATO-tanácskozás washingtoni ülésén elfogadott határozatokban, amelyek több tíz milliárd dollárt irányoznak elő katonai célokra, az amúgy is felduzzasztott katonai költségvetések növelésére. Ezen az ülésen új, évtizedekre szóló programot fogadtak el, amely fegyveres erőik felfejlesztését szolgálja. E lépések szöges ellentétben állnak a helsinki záróokmány állásfoglalásaival és újabb akadályokat támasztanak Európa államai és népei kölcsönös megértése és békés együttműködése útján. A Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok határozottan fellépnek a fegyverkezési hajsza fokozásának politikája, a katonai zsarolás kísérletei ellen. Ismételten kijelentik, hogy ők maguk sohasem törekedtek és nem törekednek katonai fölény kivívására, katonai erőfeszítéseik kizárólagos védelmi képességük biztosítására irányulnak és mindig is erre fognak irányulni. Abból indulnak ki, hogy az európai és világméretű katonai egyensúlyt nem a fegyverzet növelésével, hanem csökkentésével, konkrét, különösen nukleáris leszerelési intézkedések határozott foganatosításával kell fenntartani. A fegyverkezési verseny további fokozásának, méretei növelésének, a fegyverrendszerek további tökéletesítésének következményei mind veszélyesebbek a népekre nézve. Ennek megfelelően a Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogy a jelenlegi körülmények között a nemzetközi politika legfontosabb feladata: mielőbb döntő fordulatot elérni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről és a leszerelésről folyó tárgyalásokon, mert ezt követeli a népek, az egész emberiség civilizációjának alapvető érdeke. A Varsói Szerződés tagországai jelentősnek tartják a megállapodások elérését a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati fegyverzetek korlátozásáról. Meggyőződésük, hogy hatalmas jelentősége lenne, ha mielőbb sikerrel befejeznék a szovjet—amerikai tárgyalásokat a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos második megállapodásról és áttérnének olyan új megállapodások megkötésére e fegyverzetek csökkentéséről, amelyekhez a többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell. A tagországok ismét megerősítik, készek mindent megtenni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya azon közismert ajánlásának megvalósításáért, hogy a katonai szembenállás csökkentésével és a leszerelés előmozdításával hatékony intézkedésekre kerüljön sor az európai politikai enyhülés kiegészítésére és a biztonság megszilárdítására. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok, amikor kinyilatkoztatják azon törekvésüket, hogy továbbra is minden erőfeszítést megtesznek más államokkal együtt a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a leszerelés kérdéseinek sikeres megoldásáért, hangsúlyozzák a bizalom jelentőségét az államközi kapcsolatokban. Határozottan fellépnek azoknak az elveknek a szigorú tiszteletben tartásáért, amelyek elvetik az erő alkalmazását és az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatokban; fellépnek azért, hogy minden vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján oldjanak meg. Ennek megfelelően a tanácskozáson képviselt szocialista országok intézkedéseket javasolnak az egyetemes szerződés megkötésére az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban. Javasolják, hogy az összeurópai tanácskozás résztvevői vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen, hogy a NATO és a Varsói Szerződés ne növelje tagjainak számát, hogy a két fél ne lépje túl az 50—60 ezer fős szintet az európai hadgyakorlatokon, hogy az összerurópai értekezleteken egyeztetett bizalom- erősítő intézkedéseket terjesszék ki a Földközi-tenger térségére is, hogy történjenek intézkedések a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonsága garanciáinak erősítésére. A tanácskozás résztvevői megerősítik országaik készségét, hogy az Észak-atlanti Szövetség feloszlatásával egy időben felosztlatják a Varsói Szerződés szervezetét, s első lépésként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdve, felszámolják katonai szervezetüket. Ez nagy jelentőségű lépés lenne a tartós béke megszilárdításában. III. A kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során a küldöttek szükségesnek tartották aláhúzni, hogy a nemzetközi enyhülést veszélyezteti az az imperialista politika is, amely a gyarmati uralom, a fajüldöző rendszer elnyomása alóli felszabadulásért, az újgyarmatosítás ellen, a függetlenségért és a tái^adalmi haladásért küzdő népek ellen irányul Bár az imperializmus politikája az utóbbi időben kifinomultabbá vált. céljai nem változtak. A szocialista országok felléptek és fellépnek e politika ellep, amely szemben áll az emberiség történelmi fejlődésének objektív követelményeivel. Határozottan támogatják Zimbabwe és Namíbia népeinek a nemzeti függetlenség mielőbbi kivívásáért folytatott önfeláldozó harcát. Az ülés résztvevői ismételten megerősítik az igazságos és tartós közel-keleti békéről, a térség helyzetének igazságos és átfogó politikai rendezéséről vallott elvi álláspontjukat. A szocialista országok a felszabadult országokkal fenntartott kapcsolataikban szigorúan tiszteletben tartják az egyenjogúság, a szuverenitás. a területi sérthetetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönösen előnyös együttműködés elvét. A tanácskozáson képviselt államok meggyőződése., hogy politikájuk — amelyet a népeknek a szabadságért. a függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcával kapcsolatban folytatnak — világos és elvi politika, amely hozzájárul a béke megszilárdításához, a népek szabadsága nagy ügyének sikereihez. IV. Veszélyes tendenciákat szül a nemzetközi helyzet fejlődésében az imperialista köröknek az a politikája is, amely egyfelől ösztönzi és támogatja a fasiszta és más reakciós rezsimeket az emberi jogok durva és tömeges megsértésében, másfelől az emberi jogok problémáját megpróbálja felhasználni a szocialista országok belügye- ibe való beavatkozásra. a szocialista társadalmi rendszer elleni támadásokra. A szocialista országok határozottan fellépnek az államok belügyeibe való mindennemű beavatkozással szemben, síkraszállnak valamennyi nép azon jogának szigorú tiszteletben tartásáért, hogy saját maga döntsön sorsáról. Ismételten egyöntetűen kifejezik azon meggyőződésüket, hogy a tényleges demokrácia és a Valódi humanizmus összeegyeztethetetlen a gazdasági, a társadalmi és a politikai egyenlőtlenséggel. a nemzetiségi és a faji diszkriminációval. Csak a szocializmus tartja tiszteletben a politikai, az állampolgári, a gazdasági, a szociális, a kulturális és egyéb jogokat, a társadalom minden tagjának a munkához, a tanuláshoz, a kultúrához, a tudományhoz, az állam irányításában való részvételhez való jogát. Az új társadalmi rendszer keletkezésétől elválaszthatatlan az a törekvés,- hogy valósággá váljanak az alapvető emberi jogok, az emberhez méltó, kizsákmányolásmentes életre, a személyiség sokoldalú kibontakoztatására való jog. Az emberi jogok és a szabadság zászlaja — a szocializmus zászlaja. V. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt országok megvitatták a sokoldalú együttműködés fejlesztésének és erősítésének kérdéseit. Nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület 1976. évi bukaresti ülésé óta az együttműködés, amely a marxizmus—leninizmus elvein, az egyenjogúság, a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök, a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás és az internacionalista szolidaritás elveinek tiszteletben tartásán alapul, még kiterjedtebbé, még sokoldalúbbá vált és átfogja a politikai, gazdasági, a tudományos-műszaki, az ideológiai törekvés, a kulturális tevékenység mind szélesebb területeit. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői hangsúlyozzák pártjaik és kormányaik töretlen eltökéltségét, hogy szüntelenül erősítik a barátságot és az egyenjogú együttműködést országaik, valamennyi szocialista ország és a jelenkor összes haladó erői között. VI. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok — miközben ismételten megerősítik eltökéltségüket, hogy megsokszorozzák erőfeszítéseiket a béke megszilárdításáért, a biztonság megerősítéséért, az enyhülés folyamatának fejlesztéséért és a nemzetközi együttműködés kiterjesztéséért — a következő felhívást intézik Európa országaihoz, a világ valamennyi államához és népéhez: Először: lépjenek határozottan arra az útra és következetesen tartsanak ki azon, amely elvezet a békéhez, az enyhüléshez, a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak, vagy az ezzel történő fenyegetés elutasításához, minden vitás kérdés békés rendezéséhez, az agresszív háborúk feltétel nélküli elítéléséhez, az államok közötti háborúk teljes kizárásához, a fegyverkezési hajsza megszűntetéséhez, a hidegháború maradványainak végleges felszámolásához. Másodszor: a közeli jövőben érjék el, hogy az öt nukleáris nagyhatalom — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — folytasson tárgyalásokat abból a célból, hogy az államok fegyvertárából száműzzék a nukleáris fegyver minden fajtáját, és a nukleáris energiát kizárólag békés célókra használják. Harmadszor: szilárdan tartsanak ki amellett, hogy a legjelentősebb katonai és gazdasági potenciállal rendelkező országok, mindenekelőtt az öt nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, amelyek különös felelősséget viselnek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért — első lépésként a következő három évre haladéktalanul állapodjanak meg katonai költségvetésük meghatározott százalékú, vagy azonos nagyságrendű csökkentéséről. Negyedszer: sokszorozni kell az államok és a kormányok erőfeszítéseit, hogy mielőbb befejeződjenek a fegyverkezési hajsza korlátozásáról és megfékezéséről jelenleg folyó tárgyalások. Egyesíteni kell valamennyi állam erőfeszítéseit a leszerelési intézkedések kidolgozásában és megvalósításában. Meg kell kezdeni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, leszerelési ülésszakán jóváhagyott elgondolások és ajánlások megvalósítását. Ötödször: határozottan elő kell mozdítani a katonai enyhülést Európában, hatékony intézkedéseket kell hozni a katonai szembenállás szintjének csökkentésére a kontinensen, valamennyi európai állam egyenlő biztonságának figyelembevételével. Erre szólítjuk fel az összeurópai értekezleten és a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről folyó bécsi tárgyalásokon részt vevő államokat. Hatodszor: a legrövidebb időn belül fel kell számolni a gyarmati rendszer utolsó maradványait, az elmaradottság fő forrását jelentő újgyarmatosító kizsákmányolást, gyökerestől ki kell irtani a nemzeti és a faji elnyomást. Hetedszer: következetesen törekedni kell a nemzetközi gazdasági viszonyok igazságos és demokratikus átalakítására, új nemzetközi gazdasági rend kialakítására, amely elősegítené a fejlődő országok gazdasági elmaradottságának gyorsabb felszámolását, valamennyi nép és az egész emberiség dinamikus fejlődését. Nyolcadszor: tevékenyen törekedni kell arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban meghonosodjanak az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás normái. Tartsák tiszteletben minden nép azon elidegeníthetetlen jogát, hogy saját akarata szerint és kívánságának megfelelően szabadon választhassa meg saját fejlődésének útját. ★ A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői jól tudják, hogy a béke megerősítése óriási és nehéz feladat. Ugyanilyen jól tudják, hogy e feladat megvalósításától függ minden ember élete, munkája és jövője, bármilyen társadalmi rendszerben, bármelyik földrészen és bármilyen gazdasági fejlettség körülményei között éljen is. A tanácskozás résztvevői mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a nagy feladat megoldást nyerjen, s hogy az emberiség a tartós béke és a széles körű nemzetközi együttműködés feltételei között lépjen a XXI. századba.
