Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 23. Napi külpolitikai kommentár Logikus folytatás A MEGFIGYELŐK világ­szerte nagy terjedelemben kommentálják azt a szerző­dést, amelyet a Szovjetunió és a forradalmi Etiópia ve­zetői a legmagasabb szinten Moszkvában írtak alá. Ez a nagy horderejű okmány — a két ország kapcsolatain túl — vitathatatlan jelentőségű az egész térség, az egész afrikai kontinens szempontjából is — mint ahogy a Moszkvában nemrég aláírt szovjet—viet­nami szerződés hatása is ki­sugárzik egész Délkelet-Ázsiá- ra. Mindkét esetben olyan or­szág a Szovjetunió partnere, amelyet jelentős külső erők veszélyeztetnek. Etiópia még a minap kénytelen volt ke­mény harcokban megvédeni Ogadeni területeit egy impe­rialista sugallató — és szer­vezésű — agresszióval szem­ben és most ott tart, hogy — mint Mengisztu Hailé Mari­am a moszkvai televíziónak adott interjújában megfogal­mazta — „Etiópia forradal­mának második szakaszába lépett, a fegyveres harcot követően a gazdasági átala­kítás szakaszába”. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a szakasz sem lesz könnyebb — és bizonyos ér­telemben veszélytelenebb sem —, mint az első volt. Azok a külső és belső erők, ame­lyek minden eszközzel hát­ráltatták a forradalmi fo­lyamatot, nyilvánvalóan ezt akarják tenni a jövőben is. A szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió igazságos harcának első pilla­natától kezdve hatékonyan segítette a forradalmi útra lépett etióp népet — és ugyancsak ezt kívánja tenni a jövőben is. Ennek nemzet­közi jogi szintű garantálása az, ami Moszkvában a szer­ződés aláírásával bekövetke­zett. A legmagasabb szinten aláírt dokumentum, mint er­re moszkvai kommentárok rámutatnak, logikus folytatá­sa a két ország baráti kap­csolatainak, az ezt rögzítő ta­valyi szovjet—etióp nyilatko­zatnak, valamint a Szovjet­unió egész Afrika-politikájá- nak. EZ A POLITIKA — mint erről Angolától kezdve a zimbabwei hazafiakig a feke­te kontinens népei annyiszor meggyőződhettek — arra irá­nyul, hogy a rabszolgaság egykori földjén, a neokolo- nializmus mai vadászterüle­tén visszaszorítsák a impe­rialista manővereket és vég­re valóban beköszönthessen az önrendelkezés, a társadal­mi igazságosság és % felvi­rágzás kora. Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) Tanácskozásunkat most a világ közvéleményének nagy­fokú érdeklődése kíséri. A politikai tanácskozó testület­től azt várják, hogy új, ener­gikus lendületet adjon az enyhülés elmélyítésének, az európai — és nemcsak az európai — országok közötti együttműködés megjavításá­nak. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy meg­feleljünk ezeknek a várako­zásoknak”. A tanácskozás résztvevői: A Bolgár Népköztársaság képviseletében: Todor Zsiv­kov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke; Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a minisztertanács elnöke; Petr Mladenov, a BKP KB titkára, külügyminiszter; Di- mitr Sztanisev, a BKP KB titkára; Milko Balev, a BKP KB tagja, a KB első titkára titkárságának vezetője. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviseletében: Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára köztársasági elnök; Lubomir Strougal, a CSKP KB elnökségének tagja, mi­niszterelnök;. Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a CSKP KB titkára; Bo- huslav Chnoupek. a CSKP KB tagja, külügyminiszter. A Lengyel Népköztársaság képviseletében: Edward Gie- rek, a LEMP KB első titkára; Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács el­Katonai puccskísérlet Spanyolország A spanyol kormány a szűk­szavú pénteki jelentés óta nem adott részletesebb tájé­koztatást a leleplezett katonai puccskísérletről, de a had­ügyminisztérium kedd este nyilvánosságra hozta annak a tájékoztatásnak a szövegét, amelyet Ignacio Alfaro Alva­rez altábornagy, a vezérkari főnökök tanácsa elnökének aláírásával megküldték min­den egységhez. A tájékoztató megerősiti az összeesküvés­nek a sajtóban már ismerte­tett tényeit. A vezérkari fő­nökök tájékoztatója az akci­ót „kisebb rajtaütésnek” mi­nősíti, amelynek kitervelői ugyan érintkezésbe léptek más tisztekkel is, de csak kis erőre támaszkodva, a hadsereg zömének semlegessége mellett kívánták akciójukat végre­hajtani. A jelentés megerősí­ti, hogy katonai bírósági el­járás indult az akció részve- .vői ellen. A spanyol politikai pártok üdvözlik a katonai jelentés közzétételét, de változatla­nul hiányolják, hogy s kor­mány késlekedik részletes in­formációt adni a kérdésről. Az SKP után szerda haj­nalban a Spanyol Szocialista Munkáspárt is nyilatkozott. A nyilatkozat szerint a szocia­lista párt . a politikai és a programot érintő nézetkü­lönbségek ellenére hajlandó támogatni a kormány tevé­kenységét a terrorizmus el­leni harc felerősítésében, a szélsőjobboldal ellenőrzés alatt tartására és azért, hogy következetesen végigvigye a katonai büntető törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazá­sát a meghiúsult összeeskü­vésbe bekeveredettekkel szemben. Nagy feltűnést keltett, hogy a népi szövetség, amelynek főtitkára, Manuel Fraga Iribarne az utóbbi időkben igyekezett elhatárolni magát a szélsőjobboldaltól, keddi nyilatkozatában a kormányt és ezen belül a hadügy- és bel­ügyminisztert teszi felelőssé a történtekért, illetve azért, hogy „megosztották a hadse­reget”. Az El Pais című te­kintélyes madridi napilap ve­zércikke rámutat, Fraga azok mellé állt, akik mozgásba len­dültek azért, hogy eltávolít­sák a fegyveres erők éléről azt az embert, aki tényekkel bizonyította hűségét a de­mokratikus intézmények iránt és mindezt egy olyan pilla­natban, amikor a legfelsőbb vezetés tekintélyének a meg­erősítésére van szükség a puccsista álmodozásokkal szemben. nöke; Edm Babiuch. a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Ryszard Frelek, a LEMP KB titkára; Emil Wojtaszek, a LEMP KB tagja, külügyminiszter. A Magyar Népköztársaság képviseletében: Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nöke; Gyenes András, az MSZMP KB titkára; Púja Frigyes, az MSZMP KB tag­ja, külügyminiszter. A Német Demokratikus Köztársaság képviseletében: Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács el­nöke; Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnö­ke; Hermann Axen, az NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára; Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tag­ja, központi bizottság titkára; Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, külügyminiszter; Herbert Krolikowski, az NSZEP Központi Bizottság tagja, a külügyminiszter első helyettese; Egon Winkel- man, az NSZEP Központi Re­víziós Bizottságának tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője; Werner Eberlein, az NSZEP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB osztályvezető-helyettese. A Román Szocialista Köz­társaság képviseletében: Ni- colae Ceausescu, az RKP fő­titkára, köztársasági elnök; Manea Manescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, miniszterelnök; Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának póttagja, külügymi­niszter; Vasile Musat, az RKP KB titkára. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének képviseletében: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke; Alek- szej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke; Mi­hail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára; Andrej Gro- miko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügy­miniszter; Konsztantyin Cser- nyenko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagja, a KB titkára; Konsztantyin Ru- szakov, az SZKP KB titkára; Andrej Alekszandrov, az SZKP KB póttagja, az SZKP KB főtitkárának külpolitikai tanácsadója; Anatolij Blatov, az SZKP Központi Revíziós Bizotságának tagja, az SZKP KB főtitkárának külpolitikai tanácsadója. Az ülés csütörtökön foly­tatja munkáját. (MTI) Amerikai levelünk „Kúrálja önmagát!“ M eghökkentő következtetésre jutott Milton I. Roemer, tudományos kutató, a Kaliforniai Egye­tem tanára abban a munkájában, amelyet az Amerikai Közegészségügyi Társaság Los Angeles-i ta­nácskozásán terjesztett elő. A tanulmányból ugyanis az derül ki, hogy 1976-ban, amikor öt héten át sztrájkol­tak a Los Angeles-i orvosok, a városban jelentősen csökkent a halálozások száma. 1971 és 1975 között a megfelelő évszak megfelelő öt hete alatt százezer lakosra számítva heti 19,8 volt a ha­lálozási arány. 1976-ban, a sztrájk hetei alatt 16,2-re esett vissza, majd miután az orvosok felvették a munkát, 20,4-re ugrott. Roemer szerint ez azzal magyarázható, hogy az említett időszakban csak a sürgős esetekben végeztek sebészeti beavatkozást, a „szabadon választ­ható” műtéteket elhalasztották. A Los Angeles-i ku­tató még azzal támasztja alá feltételezését, hogy az adott időszakban mit sem változott a csecsemőhalandó­ság, márpedig az egy évesnél fiatalabb gyermekeknél rendkívül ritka a nem baleseti-sebészeti beavatkozás. A Science News című szolid amerikai tudományos folyóirat, amelyben erről olvastam, csupán a tényeket közli, az olvasóra bízva a következtetések levonását. Nem így számos képes hetilap, amely — igaz, fizetett hirdetésben — valósággal a szájába rágja az olvasóknak a következőket: „A Rendelői Kezelést Ellenőrző Orszá­gos Vizsgálat 1974-ben kimutatta, hogy az embereknek csupán 17 százaléka az, aki komoly panasszal fordul az orvoshoz. Csaknem 50 százalékuk nem komoly panasz- szal keresi fel a rendelőt. Ez hihetetlen pénz- és idő- pocsékolás. Egy másik vizsgálat azt mutatta ki, hogy az emberek átlagosan minden harmadik napon felfedeznek magukon valamiféle tünetet. E szerint az ember évente százhússzor mehetne fölöslegesen orvoshoz ...” A „tudományos igényű” hirdetés oda lyukad ki, hogy az esetek nagyrészében fölösleges orvoshoz men­nünk. Kúrálja csak mindenki önmagát. Hogy hogyan — erről szól az a 270 oldalas „bestseller” (szó szerint így nevezi a hirdetés), amely ugyan 5 dollár 95 centet ér, de amely a mellékelt szelvény kivágásával, kitöltésével és beküldésével most 2 dollárért megrendelhető. Vajon mi ez? Az ügyes könyvkiadó vagy kereske­dő reklámja? Aligha. Aki ismeri az amerikai könyvá­rakat, az tudja, hogy egy 270 oldalas, illusztrált könyv 2 dolláros áron aligha hoz hasznot. Vagy lehet talán, hogy valamiféle jótékonysági egyesület kínálja eladás­ra? A hirdetés közzétevője a Kék Kereszt — Kék Pajzs nevű társadalombiztosítási cég. Amelyről ugyan nem tudom, hogy milyen osztalékot fizet, de hogy nem jóté­konysági egyesület, az bizonyos. □ z egészségügyi biztosítást Amerikában mindenki maga fizeti, összege — a biztosítótól és a felté­telektől függően — változó, de mindenesetre jó néhányszor annyi, mint amennyi SZTK-hozzájáru- lást nálunk a munkaadó fizet. (Nem is minden dolgo­zó képes fizetni, nem is szólva a munkanélküliekről.) Amikor aztán a biztosított orvoshoz fordul, vagy kór­házba kerül, az orvos, illetőleg a kórház a biztosítónak küldi meg a megdöbbentően magas számlát. A bizto­sítók (amelyek sok szempontból a bankokhoz hasonó pénzintézetek) ilyenkor kénytelenek fizetni. Egészében persze így is megvan a busás hasznuk. De nyilvánvaló, hogy minél kevesebb számlát kapnak, vagyis ha minél ritkábban fordulnak a biztosítottak orvoshoz, annál na­gyobb a nyereségük. így tehát mindenki, aki maga kú­rálja magát, a biztosítójának tesz szívességet. Ezért vagyok hajlandó még azt is feltételezni, hogy a Kék Kereszt önköltségi áron alul küldi meg az ér­deklődőknek a „Kúrálja önmagát!” című kézikönyvet. Az öngyógyítás következményeiről még nem írtak ta­nulmányt. .. JCule iÁjt tacut Háromezer herceg birodalma A világ legnagyobb családi vállalkozásaként is emlege­tik Szaúd-Arábiát. Abdul Aziz, a Szaúd-dinasztia meg­alapítója 1902-től 1953-ig uralkodott. Ö alapozta meg a család szerencséjét, amikor megkezdték az ország olaj- kincsének feltárását. Máso­dik utódja, „legtalpraeset- tebb” szellemi örököse har­madik fia — Fejszál király volt. Azt, hogy Szaúd-Arábia ma hatalmi ambíciókkal lép­het fel a világban, jórészt ő érte el. 1964-től 1975-ig ké­pes volt arra, hogy elbari- kádozza országát az arab vi­lág haladó irányzataitól s megóvja a királyi családot a belső viszályoktól. Amikor 1975-ben meggyil­kolta egy — rijadi közlés szerint — „elmebeteg herce- gecske”, sokan tartottak at­tól, hogy a hatalmi harc ki­újul a családban. Nem így történt. Mint később kide­rült, a Rangidős Hercegek Tanácsa néhány perccel Fej­szál halála után már össze­ült, és Abdul Aziz ötödjk fi­át, Khaledot nevezte ki utód­nak. A hercegek jól tudták, ha egységesek, fennmarad­nak, ha nem, elbukhatnak. Ma is ez az elv határozza meg életüket, politikai irány­vonalukat. A Szaúd-dinasztiának há­romezer hercege és kétezer hercegnője van. Hogy meg­védjék a család vagyonát, hatalmát, általában egymás közt házasodnak. A rend­bontókra szigorú büntetés vár, de nem is nagyon kell tartani tőlük: az uralkodó­ház minden tagja fényűző módon élhet, és csak kevesen teszik ezt kockára. Politiká­val közülük csupán néhá- nyan foglalkoznak. A dönté­seket egy maroknyi csoport, a Rangidős Hercegek Taná­csa hozza. Szaúd-Arábiában nincs parlament, nincsenek politikai pártok és szakszer­vezetek, a döntéseket tehát nem kérdőjelezi meg senki. A 26 fős kormány tagjainak többsége, valamennyi tarto­mányi kormányzó és azok munkatársai — Szaúd-herce- gek. A vezetés zömében Ab­dul Aziz fiaiból áll: a. bete­geskedő Khaled királyt egy­re gyakrabban helyettesítő Fahd herceg, kijelölt trón­örökös — Aziz nyolcadik fia. Eddigi tevékenysége arról tanúskodik, hogy ő sem ta­gadja meg a családalapító örökségét. Ezt a szigorúan zárt és meglehetős biztonságot nyújtó hatalmi rendszert a Szaúd-dinasztia gazdasági téren ma az olajra alapozza: a világ legnagyobb kőolaj­termelő és -exportáló orszá­gát ellenőrzi. Szaúd-Arábia ismert kőolajforrásait 151 milliárd barrelre (1 barrel = kb. 164 liter) becsülik. A tőkés világ tartalékainak egynegyedével rendelkezik. Jelenleg 7—8 millió bar­relt termelnek egy nap alatt, s felkészültek arra, hogy a nyolcvanas évek kö­zepére elérjék a napi 16 mil­lió barrelt. Egyes vélemé­nyek szerint hasonló helyzet alakulhat ki a földgáz terén is: a világ össztermelésének 15 százalékát 1985-ben már Szaúd-Arábiában hozzák fel­színre. És még nem is szól­tunk az ország vörösréz-, foszfát- és uránkészleteiről, amelyek a feltevések szerint ugyancsak gazdagok. Ma még azonban az olajé az elsőbbség. Az 1973-as ár­robbanás jól jött a királyi családnak, hiszen a hatvanas évek végén az adottságok helytelen felmérése és a pa­zarlás a csőd szélére juttat­ták az országot. A petrodol- lárok özöne lehetővé tette az újbóli talpraállást, hatalma megszilárdítását. Az ötéves fejlesztési terv kidolgozása előtt a kormány fiatalabb, vállalkozó szellemű tagjai végigutazták Szaúd-Arábiát, hogy a királyság történeté­ben először felmérjék, mek­kora s mely területeken a legnagyobb az elmaradott­ság. Más, konzervatívabb miniszterek beérték volna a stabilizálással és az előrelé­pés veszélyeire figyelmeztet­tek. Arra, hogy az életkörül­mények javulásával a lakos­ság öntudatosodhat és idővel kikényszerítheti a királyi család távozását az ország éléről. Ami ma Szaúd-Ará­biában történik, az lényegé­ben a két álláspont torz ke­veréke. A szigorúan zárt ha­talmi rendszer mellett a Sza­úd-dinasztia másik fő ereje mindig is alattvalói tudat­lansága, fanatikus vallásossá­ga volt. A hetvenes évek elején ehhez jött még az olaj, amely már az ország határain túl is fontos szerep­hez juttatta a királyi csalá­dot. Amikor Szaúd-Arábiával kapcsolatban „fantasztikus karrierről” beszélnek a meg­figyelők, gyakran külpolitikai tevékenységére gondolnak. Pedig hát a hercegek nem ügyesebb diplomaták, mint a legügyesebbek a világon. Ha­talmas olajkincse az 1973-as árrobanás után egyik napról a másikra a Közel-Kelet kulcsállamává s általában fontos világgazdasági ténye­zővé tette az országot. Ezt a megváltozott státust állítot­ták nagyon rafináltan elkép­zeléseik szolgálatába a her­cegek. A királyi család, amely azelőtt alig szólt bele a vi­lág dolgaiba, 1973-ban egy­szeriben aktivizálódott: már nemcsak odahaza fojt el még csírájában minden ígéretes megnyilvánulást, hanem kül­földön is egyre tevékenyeb­ben lép fel a haladó erők visszaszorításáért, megsem­misítéséért. Vagy talán vé­letlen lenne, hogy még a nyugati lapok is a haladás- és kommunistaellenesség ki­rályságaként jellemzik Sza­úd-Arábiát? Szó sincs róla. Nagyon is valós veszély, amit a szaúdi emirek, hercegek, amerikai egyetemeken vég­zett értelmiségiek és beduin törzsfők jelentenek a világ jobbik fele s az ahhoz csat­lakozni kész fejlődő országok számára. Kocsi Margit Fahd herceg és Khaled király

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom