Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. KELET-iM AGYARORSZÁG 9 MAUNA« N K V SZABOLCSI TÖRTÉNETÉBŐL Akik tudták, hová tartoznak Történelmi rohammunka" a felszabadulás után ír A FELSZABADULÁST kővetően az első nyíregyházi kommunista pártszervezet (megyei funkciót is betöltött ebben az időben) megalakulásának dátuma: 1944. november 21. A pártszervezet már ezekben a napokban is segítette a szervező munkát, az élet megindítását. Hamarosan elkészültek a párt szervezésére jogosító megbízólevelek, Nyíregyházán rendszeressé vált a pártélet. A csütörtökönként rendezett nyilvános pártnapokon a kommunistáknak a rémhírek leszerelésével, az emberek nyílt tájékoztatásával, a lakosság ügyeinek intézésével foglalkoztak. Az MKP elsőrendű feladatának tartotta, hogy rohammunkát szervezzen a vasút és a posta újjáépítésére. Ezen túl sokat tett azért, hogy a nemzeti és igazoló bizottságokban, a rendőrségen, a földigénylő bizottságokban, majd később a közigazgatásban sikeresen érvényre juttassa a nép érdekeit kifejező elveket. Nagymérvű szervező munkát fejtett ki a párt a demokratikus ifjúsági mozgalom területén, a nőmozgalomban. A nyíregyházi szervezet naponta hangsúlyozta: az egyszerű embereket rá kell nevelni a politikai életre, rá kell ébreszteni tennivalóikra, hogy alkalmassá váljanak a régi társadalmi osztályok leváltására, a gazdasági és szellemi újjáépítésre. A felszabadulást követő hónapokban igen erős volt a történelem szekerét visszahúzók tábora. Még fontos posztokon ültek a régi idők népnyúzói, a földbirtokosok ivadékai és képviselői. A kommunistáknak még hosz- szú harcot kellett vívni az új és szebb világ megteremtéséért. Ebben a munkában bátran és önfeláldozó módon vettek részt a kommunista párt tagjai. A néphatalomért a régi rend gazdasági alapjainak megdöntéséért, a radikális földreformért szálltak síkra, tartottak népgyűléseket, járták a várost, a falvakat, a megye tanyáit. A párt és harcosai követelték a föld megvédését, azt, hogy a beszolgáltatást progresszívon vessék ki: fizessenek a gazdagok. Ebben az időben azért is folyt a harc, hogy a nép megfelelő élelemhez, ruhához és munkaalkalomhoz jusson. A kommunistáknak nagy részük volt abban, hogy a szabolcs-szatmári szegénytömegek élére állva szervezték a munkát, amelynek nyomán megyénk a felszabadulás után alig néhány hónappal megindulhatott a demokrácia új lehetőségeket és életet adó útján. PÄLFY ERNŐ A FELSZABADULÁS előtt a nyíregyházi kommunisták illegális szervezetének titkára volt. Sejtjük terjesztette a Vörössegély bélyegeit, röpcédulákat szórt, plakátokat ragasztott, sztrájkokat szervezett. Börtönbe, internáló táborba vitték. 1945 elején érkezett vissza Nyíregyházára. Hogyan emlékezik vissza ezekre az időkre? „Nagyon nehéz dolguk volt a kommunistáknak, a felszabadulással csak a szabadság feltételeit kaptuk meg. Rettentően kifacsart nép maradt Szabolcsban a háború után. Amúgy is mindig nagyon ínséges volt a tél, akkor különösen. Az embereknek enni kellett adni, de a párt azt kérte, segítsünk élelemmel, mert éhezik a főváros. Felállítottuk a Nemzeti Segélyt, küldtük Pestre az éleiül i szervagonokat.” Sok száz epizódból tevődött ‘össze a felszabadulás utáni pártmunka. Pálfy Ernő most a közigazgatásról beszél: „A régi igazgatási apparátust örököltük. Kemény harcot vívtunk az igazoló bizottsággal. Következetes álláspontot csak a mi pártunk foglalt el. A felszabadulás előtt a képviselő testületekből és a megyei törvényhatóságokból ki volt rekesztve a nép. 1945 után a kommunisták — ha kevesen is — de már ott ültek.” Nyíregyháza pártszervezeteiről szólt ezután, a kerületiekről, a dohánygyáriról, a vasútiról, majd a villanytelepiről, a kórháziról. „47-ben már a tanyabokrokban is megalakították a pártot az ott lévő földmunkások, kisparasztok. Azok, akik tudták, hova tartoznak. Sok olyan földmunkást találtunk ott, akik részt vettek a korábbi agrármozgalomban, akik az első világháború alatt megjárták az orosz frontot, vöröskatonák voltak, harcoltak a Tanács-Magyar- országért.” Mi volt a nyíregyházi kommunisták pártmunkája ebben az időben? „A PÄRTHÄZRA is kitettük A JELSZÓT: -Ipart Nyíregyházának!« Létrehoztuk a baktalórántházi tüdőszanatóriumot. Dolgoztunk azért, hogy Szabolcsban megváltozzék az élet, meginduljon a belterjes gazdálkodás. Létrehoztuk a kertészeti középiskolát. Összegyűjtöttük a diákoknak az ócska vaságyakat, lavórokat. Ha fejlettebb mezőgazdaságot akartunk, itt kellett kezdeni.” Szép munka volt, lelkesítő, úttörő munka. A párt felállította például a jegyzőtanfolyamokat, nevelni kezdte a népi kádereket. „Ha az adminisztrációban hibát is találtunk, az új jegyzők abban sohasem tévedtek, hogy hol a helyük, kiknek az érdekeit kell képviselni.” A felszabadulás utáni pártmunka történelmi rohammunka is volt... Föld! Kenyér! Szabadság! A Magyar Kommunista Párt kiáltványa: Főid«! a patattttágnak I k H'ommuDüUa {‘irt köve* teli, hogy * tÖO hot «ion {elüli nagybirtok legkrsdtsfe 194*» október 1-ig pa ratitkiirc ju**on. Ha földet akarts, alakítsd meg mindenütt a íőMigény- lAk bitottUg.it. Ha földet akarat műveld meg, Sxán!*, ve»» tavassral. a; aratás a tied kar ’ Pusztuljanak, aktk eí akarták ffdncsudni a főidre format ’ K#ny#r«t a munkásságnak I \ Magyar Komnmm*u Párt kenyeret követel az ehetÓ Budapestnek • salgótarjáni ts borsodi bányá- szokc».k, az órd« ás sgvón vasmunkásoknak S an kenvár az országban elég '» aszt*go«ta.) heverd bura kiáUplesáre. a töretlen kukoriva behorjAsára van nyila* az országban «-kg. Munkás»;áradokba velük, ht.gv kenyérhez jusson az éhtró munkás***' Pusztuljanak. akik nem,akatnak gondoskodni a munkásság mindennapi kenyeréről' Szabadsagot a napnak I A Magvar Kommunista Párt azt hirdeti Nme« szabadság addig, amíg németek tapodják a magyar főidet. Állj be ka torának, tedd szabaddá a hazát. Nincs biztosítva a szabadság addig, amíg készt) út kézzel bánnak a nép ellenségeivel, a nyilasokkal, a reakciósokkal, a háborús búnósókkal. Börtönbe,, népbiróség elé, akasztó- iára velük. Ihnztutjanak. akik s:állási adnak a báth>n\s bűnösöknek, mentik a nyilasakat és fedezik a ieakciósokat! Minden becsületes magyar fogjon össze és küzdjön cetünk együtt FiMM! leuértrt! tuMUgn 1 A Magyar Kommunista Párt Az első párttagsági könyv Nyíregyházán, 1944-ben. A nyíregyházi kommunista pártszervezet kiáltványa. Nyírségi Magyar Nép, 1948. június hó 9. SZABOLCS JAVASLATAI A Magyar Dolgozók Pártja alakuló kongresszusára HARCOLJ a ranoHcacti» huj« i „Megvalósítjuk mezőgazdaságunk belterjesebbé tételét — mondja a határozati javaslat — országunk ellátásának és parasztságunk jómódjának fokozása érdekében. Kertészeti középiskolánkban képzett gazdák tömegét neveljük. Irányt veszünk a mezőgazdasági gépállomások létesítésére, termelőszövetkezeteink fejlesztésére. A szövetkezeti mozgalom erősítése érdekében szövetkezeti középiskolát teremtünk Nyíregyházán, támogatjuk a már megalakult és még megalakuló földbérlő szövetkezeteket. Gyümölcstermelő Szabolcs megyét akarunk és ezért továbbfejlesztjük a királyteleki csemetefa-iskolát, megindítjuk a nyíregyházi, nagy- kállói, ligetlajai, nyírbaktai és a többi járások gyümölcsfásítását. Gyümölcs- és szőlőkísérleti telepet létesítünk, tovább fejlesztjük homokkísérleti állomásunkat. Kulturális téren tanfolyamokat szervezünk az írás— Zajácz János: Az 1930-as években a nyíregyházi Szociáldemokrata Párt szervezetén belül működött egy ifjúsági szervezet, amelynek öcsémmel együtt tagja voltam. Ez az ifjúsági szervezet baloldali, forradalmi irányzatot képviselt. Sok bosszúságot okozott Nyíregyházán a rendőrségnek. Több esetben jelentetett meg röpcédulákat. és teleszórták vele a várost. Volt olyan röpcédula is, amelynek a kliséjét én faragtam. A röpcédulán az volt, hogy „Le a nyilaskeresztes népcsalással!. Világ- szabadság!, Világ proletárjai egyesüljetek!” Ennek az ifjúsági szervezetnek akkor Pintér András volt a vezetője. Ö fogta össze a fiatalokat és nevelte őket marxista irányban. A spanyol polgár- háború idején az ifjúsági szervezet a polgárháború megsegítésére gyűjtött. Ebben az időben többször jártam Csehszlovákiában, ahonnan illegális sajtótermékeket hoztam. A királyhelmeci kommunista párt szervezetének elnökével, Hajdú József kovácsmesterrel voltam kapcsolatban. Egyik alkalommal elfogtak és letartóztattak. Tagadni nem tudtam, mert nálam voltak a röplapok és brosúrák. Megbüntettek, majdnem másfél évet kaptam. A későbbiek során is még több ízben jelent meg ettől az ifjúsági szervezettől röpcédula. Pálfy Ernő: 1937-ben Pestről kaptam irányítást, hogy kapcsolódjak be mint összekötő a Márciusi Front debreceni bizottságába, amelynek vezetője Kállai Gyula volt. A Márciusi Front debreceni bizottságában részt vettem azon az ülésen, ahol elhatároztuk, hogy segíteni fogunk a budapesti front kiadásában megjelenő „Híd” című lap terjesztésében, továbbá annak betiltása után a Debrecenben kiadott „Tovább!” c. lap megjelentetésében. Ezeknek elterjesztését Nyíregyházán és Szabolcsban megszerveztük (hetipiacokon a szekereseknek adtuk át, vagy postán küldtük a vidéki ismert, kijelölt elvtársaknak). 1940- ben bélyegboltot nyitottunk a Bethlen utcában a görög katolikus püspökség székhazának egyik helyiségében. Az ügy úgy alakult, hogy egy nagy bélyeggyűjtő fogorvos finanszírozta a vállalkozást, az ő tulajdonát képező anyagot árultuk. A boltot én vezettem. A haszon az volt, hogy a mozgalomnak így még egy konspirációs állomása volt, ahol az elvtársak rendszeresen találkoztak. Itt keresett fel Marosán György elvtárs is, hogy megbeszéljük a sütőipari munkások mozgalmának felerősítését. Azt kerestük, hogyan lehetne fellendíteni a mozgalmat. 1940-ben volt még egy nagy jelentőségű esemény Budapesten, a májusi árumintavásáron, ahol a Szovjetunió is részt vett. A Szovjetunió kiállítási csarnokában brosúrákat osztottak, amiből mi is szereztünk pár száz darabot és hazahoztuk Nyíregyházára „emlékül”, szétosztani. A brosúrában a Szovjetunió addigi eredményeinek ismertetése volt, minden látogató nagyon kapott rajta. Sallai Sándor: 1938-ban öcsém, Tivadar révén megismerkedtem Szekeres Sándor elvtárssal, aki a Komintern kiküldöttjeként Csehszlovákiából jött Budapestre, hogy irányítsa az illegalitásban működő KMP munkáját. Ő megbízott azzal, hogy azokból a megbízható emberekből, akik rokonszenveznek a párttal, a Szovjetunióval, szervezzek röplapszóró csoportot. Én a csoportot megszerveztem. A csoportot Szekeres elvtárs látta el propagandaanyaggal úgy, hogy én a megbeszélt időben és helyen gyakran találkoztam vele, és ilyenkor adta át az anyagot, valamint megbeszéltük a további munkát. A röplapokat munkás- negyedekben, gyárak, üzemek, intézmények előtti térségeken, s általában a forgalmasabb helyeken az éjfél utáni vagy kora hajnali órákban szórtuk széjjel. 1943. augusztus elején megjelent a lakásomon két politikai nyomozó és házkutatást tartottak. Kommunista propagandaanyagot ícerestek. Nem találtak, pedig volt. A házkutatás után a nyomozók magukkal vittek a főkapitányság politikai osztályára. A legdurvább szidalmak közepette a fal felé állítottak, majd a Tökölön működő csendőrtáborba szállítottak. Ott aztán mindnyájunkkal megkezdődött az, amire lényegében előre számítottam, amit már korábban más — e helyet megjárt — elvtársaktól hallottam. Három hétig tartottak ott, de azt hittem, soha nem lesz vége. Ez alatt az idő alatt szinte mindennap, a napok különböző szakában, a vallatás eszközeiben nem válogatva vallattak bennünket. A tököli csendőrtáborból való szabadulásom után sajnos be kellett feküdni az akkori Szent István kórházba, mert aval- latási tortúra következtében elvesztettem halló-, szagló- és ízlelőképességemet, és idegileg, de fizikailag is kimerültem. Kb. öt hét múlva mentem haza a kórházból, és újra felvettem a kapcsolatot az illegális kommunista párttal, elsősorban Szekeres elvtárssal. Felvettem a kapcsolatot a röplapszóró brigáddal is, és még nagyobb lendülettel folytattuk a röplapterjesztést és az egész tömegfelvilágosító munkát. 1944. április 29- én Büdszentmihályra utaztam, a szülőfalumba. Itt ért a felszabadulás, és 1945. január 5-én megszerveztük a kommunista párt helyi szervezetét. ahol engem választottak meg titkárnak. olvasás tudásának fejlesztésére azok számára, akik eddig nem jutottak el az alaptudáshoz sem.” A határozati javaslat többi része parasztház-építkezé- sekkel, jó .utak építésével, jó kutak fúrásával, falvak villamosításával, öntözőcsatornák építésével és szociális feladatokkal foglalkozik. Ezek a szabolcsi Magyar Dolgozók Pártja határozati javaslatai, tervei, amelyek nem egy párt érdekeit szolgálják, hanem az egész megye népének felemelkedését, a mezőgazdaság fejlesztését tűzték ki célul úgy. ahogy a Magyar Dolgozók Pártja országos programja sem egy párt, hanem — mint már azt a Parasztpárt és a Kisgazda- párt vezetői is megállapították — egy egész nemzet számára mutatja az utat a jobb jövő felé.. Nyíregyházán készült bélyeg a munkásmozgalom háborús éveiből. Mer« ha nine* bevoive a főid. nincsen arafás. Ha nem tudunk aratni, éhen pusztul a falu es varos. A kenyérre szükség© van a felszabadító Vörös Madsereonek is, amely vérét áldozta és áldozza • magyar nép fúgg.iLnségéért. szabadságáért *. * •*« . Korabeli plakát, megjelent 1945-ben. Az egyesülési kongresszusról ír lapelődünk 1948-ban. Szabolcs Szatmár Népe, 1956. november 9. ílljanak talpra a pártszervezetek Több mint száz kommunista tanácskozása Nyíregyházán A Gorkij mozi helyiségében több mint száz párttag tanácskozott a párt előtt álló legfontosabb feladatokról. Nagy megelégedéssel fogadták a városi pártelnökség megalakulását, az abba beválasztott elvtársakat. Valamennyi felszólaló hangjából a párt féltésének hangja csendült ki. Lelkesen foglaltak amellett állást, hogy sürgősen meg kell kezdeni a pártszervező munkát. Elhatározták ezen a tanácskozáson, hogy a legrövidebb időn belül taggyűléseket kell tartani az üzemekben, vállalatoknál. Szabolcs Szatmár Népe, 1956. november 10. Pártunk életéből Üjfehértón megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt községi szervezete. Az alapszervezetben is hozzáláttak a párt elnökségének megválasztásához. Nagykállóban 12 helyen alakult meg a pártszervezet, ahol megválasztották az elnökségeket is. Ököritófülpösön megalakult a párt helyi szervezete. A vásárosnaményi járás 11 községében alakult meg az MSZMP helyi szervezete. Fehérgyarmaton Nemes István és Erdélyi Bertalan, Túr- ricsén két egyénileg dolgozó paraszt lépett a párt soraiba.
