Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

1978. november 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ELLENŐRZÉSEK UTÁN Á nyereség forrása ROSSZUL SZÁMOLTÁK KI a vállala­ti, szövetkezeti eredményt, ezért a mérle­gek felülvizsgálata után összesen 59 millió forinttal csökkenteni kellett a nyereséget a megye néhány gazdálkodó szervénél. Másutt viszont a saját rovásukra tévedtek. Az el­számolt helyett 49 millióval több volt az eredmény. Mindez annak a kétszáz vizsgá­latnak az egyik megállapítása, amelyet a megyében dolgozó tanácsi vállalatok, ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek ellenőrzése során észleltek a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigazgatósága megyei hivatalának munkatársai. Arányaiban, ha összevetjük más megyék­kel, nem rosszabb, se nem jobb a kép. Ám ha a kiszabott 11 millió forintos adóható­sági bírságot nézzük — ami az alföldi me­gyék közül majdnem a legmagasabb, — akkor arra figyelmeztet, hogy bőven van még javítanivaló a gazdálkodás pénzügyi lebonyolításánál. A pénzügyi, gazdasági ellenőrzéseknek csak az egyik célja a gazdálkodás .szabály- szerűségének vizsgálata. Emellett igen fon­tosak a különböző témavizsgálatok, ame­lyek a szabályozók működését, a különbö­ző kedvezmények, támogatások indokoltsá­gát. a központi intézkedések megalapozott­ságát ellenőrzik az egyes vállalatoknál, szö­vetkezeteknél. A bevételi hivatalok a me­gyei párt- és tanácsi szervek felkérésére is folytatnak vizsgálatokat — többek között a szanálásra kerülő termelőszövetkezetek gazdálkodásáról adnak véleményt —, hogy az adott témákban a helyi szervek megbíz­ható információkhoz jussanak. Mindez Szabolcs-Szatmárban együttesen azt jelen­ti, hogy a 318 gazdálkodó szerv mindegyi­kéhez legalább kétévenként eljutnak a re­vizorok. ■" A TÉMAVIZSGÁLATOK megmutatják a gazdálkodás olyan pontjait is, ahol mi­előbbi változtatásra van szükség. Egyrészt a külső körülmények miatt, másrészt a bel­ső tartalékok, a vezetés javítása révén. így például nehezen magyarázható csak külső okokkal az, hogy a hasonló adottságokkal rendelkező Balkányi Állami Gazdaságnak miért van 59 milliós nyeresége, a Kemecsei Állami Gazdaságnak pedig 17 milliós vesz­tesége ugyanabban az esztendőben. Az országos tapasztalatok szerint például a termelés és az értékesítés a tervezettet is meghaladó mértékben nőtt, ám ez a gyor­sulás a meglévő export-import szerkezet mellett nem járult kellőképpen hozzá a népgazdasági egyensúlyi helyzet javításá­hoz. A gazdasági növekedéssel járt együtt, hogy bővültek a vállalatok, szövetkezetek jövedelmei. A nyereség alakulásánál viszont nem annyira a hatékonyság javulása volt a mérvadó, hanem a különböző állami tá­mogatásoknak a tervezettet is meghaladó bővülése. Ugyanez vonatkozik az export gazdaságosságára, amelynél különböző méréseket végeztek. A tiszavasvári Alka­loidának például az utóbbi időben lett gaz­daságos az exportja, ám a vállalati nyere­ség nagyobbik fele az állami visszatéríté­sekből'származik. Hazánkban évről évre csökken a vállala­tok, szövetkezetek száma. Napjainkban mintegy öt és fél ezer gazdálkodó egység van, s gond, hogy a trösztöknél, nagyválla­latoknál lévő elszámolások elfedik a gaz­daságtalan tevékenységeket, az abból szár­mazó veszteségeket. Erre megyei példákat is lehet hozni, hiszen vannak olyan gyár­egységek, amelyek egyáltalán nem ismerik az anyagbeszerzés útjait, mások azzal sin­csenek teljesen tisztában, hogy milyen a termelésük értéke, mert csupán normaórá­ban adják meg azt. AZ ELLENŐRZÉSEKNEK nem csak az a célja, hogy a hibákat feltárja. Legalább ugyanilyen fontos, hogy értékelje a jó eredményeket, a korábbi ellenőrzéshez ké^ pest bekövetkezett változást. Mindez meg­követeli az ellenőrző munka színvonalának emelését, ahogy azt dr. Sütő Dezső, a be­vételi főigazgatóság vezetője tájékoztató­jában meghatározta. Ennek nyomán lehet hasznosítani a különböző vizsgálatok ta­pasztalatait, s terjeszteni a jót. Az eredmények javulásához az is szük­séges, hogy a gazdasági vezetők egy részé­nél szemléletváltozás következzék be, el­sősorban a népgazdasági célokat helyezzék előtérbe, ne csak ágazati, vállalati szinten gondolkodjanak. Ez az alapja annak, hogy jobban igazodjanak a világpiaci változá­sokhoz, s ne a szabályozók változtatásától, az állami támogatásoktól várják a nagyobb eredményt, hanem a belső munka minősé­gének javításától. Lányi Botond Bliccelők a buszon Ha jön az ellenőr... Ne vegye senki zaklatásnak, ha a napokban egymás után többször találkozik Nyíregy­háza helyi buszjáratain a Volán ellenőreivel, akik a bérleteket, a megváltott me­netjegyeket kérik. Miért a szigorúság? Az első gyors statisztikák szerint a naponta több mint ezer helyi járaton átlagosan 3—4 olyan utas van, aki bér­let és jegy nélkül kíván utaz­ni. Sokan hivatkoznak arra, hogy az automaták könnyen elromlanák, azért nem vettek jegyet. Bár a legritkább, hogy egyszerre mind a két jegykiadó készülék meghibá- sodjon mégis álljon itt a leg­frissebb adat: november 1. és 15. között összesen 31 meg­hibásodás volt, amelyből 13- nál a jegy gyúródott be, mert rosszul szakították le, tízszer idegen, vagy sérült pénzt akartak bedobni, s mindösz- sze nyolcszor volt műszaki jellegű hiba. Az a kifogás is sántít, hogy nincs elég kétforintos: Ahogy megszoktuk, hogy telefonál­ni, a metrón utazni csak egy­forintossal lehet, ugyanígy meg lehet szokni a kétforin­tosok használatát, hiszen aki rendszeresen utazik buszon, annak bérlete van. Ráadásul az érmék nem vándorolnak ki a megyéből, a Volán a be­vételt még másnap befizeti, az újra a forgalomba kerül. (Bár nem ártana egy pénz­váltó automata felállítása a forgalmasabb helyeken, ahogy azt az Utasellátó tette az állomáson.) Az, hogy egyesek nem fi­zetnek a buszon, nem csak a Volán ügye, akinek ebből be­vétel kiesése van. Ha ki­csinyben is, de csalás ez, jog­talan utazás a buszon, amin csak azoknak a segítségével lehet változtatni — az ellen­őrökkel karöltve — akik a becsületesek közé tartoznak. (1.) Az ipari szövetkezetek szakmunkástanulóinak hirdetett elméleti és gyakorlati versenyt az OKISZ és a KISZÖV. Tíz megye fiataljainak részvételével november 10—12 között Bé­késcsabán bonyolították le a vetélkedőt női, és férfiszabó, kőműves, cipőfelsőrész-készítő és asztalos szakmában. A győzd met a Békés megyei ipari tanul ók szerezték meg. Második he­lyen a Hajdú, harmadik helyen pedig a Szabolcs megyei fiatalok végeztek. Képünkön: a szabolcsi csapat egyik legeredményesebb tagja: Vurom Julianna férfiszabó. Érettségizett szakmunkások Felvételivel a brigádban Érettségizett szakmun­kások javítják a Papír­ipari Vállalat nyíregyhá­zi gyárában a bonyolult gépeket, kapcsolóberende­zéseket. Az olasz gyárt­mányú vezérlöszekrény körül ketten szorgoskod­nak. A laikusnak átte­kinthetetlen szekrény te­le van látványos műsze­rekkel, vezetékekkel, biz­tosítékokkal. A közelben egy svájci gép dolgozik, annak a vezérlését, karbantartását külön kellett tanulni. A keskeny műhely­irodában cseng a telefon: a hőközpontban megállt egy szivattyú. Két érettségizett szakmunkás siet a hiba el­hárítására. A jó hírű, közép­iskolát végzett szakmunká­sok közé nem könnyű bejut­ni. Akármilyen tekintélyes a A kertben van hat sor jófajta szőlőlugasa, erőteljes venyigéi fel­futtatva másfél méterre. Há- mos Mihályék elhívták a szülőket, testvéreket. Regge­lizés előtt dugaszolt barack- pálinkát töltöget a gazda. Utána ízlik a baromfiapró­lékkal készült, hagymás zsír­ral öntött, szeletelt burgo­nya. A nagy kád, amibe darál­ják a szőlőt, alatta jókora fa- teknővel az udvaron van. Közelében a préssel ellátott dézsa s a szedéshez való ko­sarak. Minden előkészítve a házi szürethez. A kitisztított hordók a kamrában várják, hogy megteljenek. Kéz alá készítve tálak, szűrők, csup­rok. ★ Sort fognak a kertben. A két idős násznak, Mihály és a felesége apjának már nem jut hová rendesen beállni. Ketten fognak egy kosarat és előre jönnek, hogy szembe haladjanak a többiekkel. Kettejük közt várhatóan amúgyis több lesz a beszéd, mint a munka. A gazda apja, idős Hámos már a reggelizés végefelé magyarázni kezdte a nász­nak, miként jutott odáig, hogy betelepítse szőlővel a fiatalok udvarát. Miképp sze­rezte be a jófajta dugványo­kat, nézte ki a helyet, ásta meg a gödröket, örült ameg- eredéseknek, végezte a met­széseket ... Ajaj, csak míg Házi szüret mindennek végére ér, bele­telik néhány óra. Mert neki az öreg szőlőben is volt ré­sze s nagyon érti minden csínját-binját. Megtelt kosarukat, a - két idős ember együtt viszi fel az udvarra. Lassan lépked­nek, de addig sem szakad meg köztük a beszéd. Mikor pedig térnek vissza, a szélső sor elején, a lombozat közt észrevesznek valamit. Szét­hajtják a leveleket, s előtű­nik egy ötliteres demizson. Dugójára kétdecis pohár bo­rítva. összenéznek. Tudják, hogy Mihály a korai rizlingből már csinált vagy ötven liter bort, hogy megkínálhassa a szüre- telőket. öreg Hámos felveszi a de- mizsont. „Ha már így van, nászom, megkóstoljuk.” Tölt mindkettőjüknek. S ettől kezdve többször is megállnak a szélső sor elején. Nem gya­nítva, hogy a fiatal gazda észrevette a demizson köny- nyebbülését. De' mit sem ad rá. „Nem idegenek fogyaszt­ják” — gondolja. Újra meg­töltve teszi a demizsont elő­ző helyére. Mikor végeznek a kerti so­rokkal, Mihály azt mondja apjának és apósának, ők ne nyújtózkodjanak tovább. Könnyebb munkát adna a számukra. Tegnap délután felásta a zöldséget a lugasok végiben, de csak úgy van összedobálva. Azt levelez­nék meg. Akár kisszéket is vihetnek magukkal, leülhet­nek közben. Vitt is magával a két idős ember egy-egy kisszéket. Nehézkesen, bizonytalan­kodva ültek le. Ám öreg Há­mos mégsem jól helyezhette el a széket, mert annak egyik hátsó lába csaknem teljesen elsüllyedt — talán egy jókora sárgarépa he­lyén — és székkel együtt hátraborult. Nevetve kapálózott ha­nyatt a felborult öreg. Kísér­letei, hogy felálljon, nem si­kerültek. Nevetett rajta a másik is. Jóízűen és mindig jobban. „Segítsen már, ná- szam” — bugyogta idős Há­mos. A másik nehézkesen fel­állt, előrehajlott, hogy megfogja a násza két kezét. Húzni próbálta felfe­lé. Közben ő is térdre esett. Újra nevettek. Pislogtak az­tán nagyokat, nem látta-e őket valaki. Asztalos Bálint jelentkező szakmunkás, csak akkor kerülhet be a brigád­ba, ha a felvételi vizsgán megfelelt. Harmadik nekifutásra Tóth János elektrolakatos: — Csak harmadszorra nyertem felvételt, így ke­rültem be a Jedlik Ányos brigádba. A felvételik közt természetesen tanultam, ér­deklődtem a gyári gépek iránt. A felvételin be kellett bizonyítanom, hogy nemcsak a villanyszereléshez, hanem az elektromos gépekhez is értek. A gyár elektromos részle­gében (nemcsak az említett brigádban) kötelezővé tették a felvételit, az érettségi bi­zonyítvány és a szakmunkás­bizonyítvány önmagában nem elég. Tavaly a kezdő és valahol gyakorló szakmun­kások közül húszán felvéte­liztek és csak ketten jutottak be az elektromos részlegbe. Hát nem furcsa? A legtöbb gyár kapuján szakmunkáso­kat toborzó táblát látunk, itt meg csak felvételivel lehet bejutni. A gyárban — és már az egész vállalatnál — rangja van a Jedlik Ányos szocia­lista brigádnak. Házasság brigádon belül A brigádvezető Biró János, így mutatja be a brigádot: — Maroknyi csoport va­gyunk, a létszám tíz. Nyol­cán érettségiztünk, négyen a villamosenergia-ipari techni­kumot is elvégeztük. Egy kollégánk levelező úton most jár technikumba, egy húsz­éves szakmunkás nemrég ke­rült hozzánk, később ő is le­érettségizik. Két kollégánk két szakmával is rendelke­zik. Különböző továbbképző tanfolyamon szinte vala­mennyien részt vettünk. Bri­gádunkhoz tartozik egy ad­minisztrátor, Balogh Mária, aki nemrégen a brigád egyik tagjával, Gluchman László villanyszerelővel kötött há­zasságot. A brigád a tavalyi munká­ja után május 1-én megkapta az aranykoszorús címet. A jelvény mellé mindenki 800 forint jutalmat kapott, de csak hatszázat tettek zseb­re, 200 forinttal mindenki be­szállt a közös kasszába. Mert a komoly, felelősségteljes munka után a brigád tagjai tipikus mai fiatalokká vál­nak, mozgásigényük támad, meg is szomjaznak ... Egy húron pendülnek, persze jó értelemben. Valamennyiük tagja a szakszervezetnek, a KISZ-nek, patronálják az MSZBT helyi tagcsoportját, mindnyájan járnak a megyei könyvtárba és az üzemi könyvtárba. Általános mű­veltségüknek különböző ve­télkedőkön is hasznát vették, szakmai intelligenciájuk az újítómozgalomban is meg­mutatkozik. Csökken a selejt Az egyik ötletember Kecs- kovszki László villanyszere­lő: — Idén 12 újítási javasla­tot nyújtottunk be, ebből megvalósult, vagy a megva­lósítás útjára lépett tíz ja­vaslat. Az én javaslatom al­kalmazásával gyűrődésmen­tes lesz a papír, csökken a selejt. Vojtku János villanyszere­lő: — Kollektív ötlet után az üzemi sportpályán elekt­romos eredményhirdető táblát terveztünk és készítet­tünk, társadalmi munkában. Augusztus 20-án a csepeli papírgyár dolgozói itt jártak, elkérték a tervet, hogy ha­sonló eredményjelzőt ké­szíthessenek. A díszes brigádnaplóban sok-sok ötletről, társadalmi munkáról olvashatunk. Az egyik bejegyzés: „Augusztus 20-án a HNF-től „Kiváló társadalmi munkáért” em­lékplakettet kaptunk a Jósa- városnak nyújtott segítsé­günkért.” A másik bejegy­zés: „Hamvas Sándor év vé­géig egy tablót készít, amely ismerteti a brigád életét.” Bizonyára színes, változa­tos lesz a tabló, akárcsak a tízfős kollektíva élete. Biró Jánosék nemrégen pályázatot adtak be, idei munkájuk alapján szeretnék megkapni a „Vállalat kiváló brigádja” címet. Egybehangzóan ál­lítják: nem vágynak íróasz­talhoz, továbbra is kétkezi munkát akarnak végezni — kiválóan, közmegelégedésre. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom