Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 15. Jogászok N ézőpont kérdése az egész. Az ügyvéd szó hallatán, van, aki a jó svádájú, taktikus, érvelésre mindig kész szakemberre gondol, más pedig a reménykedő, a neki fontos ügyben kedvező döntést remélő ügyfélre. Mert a képhez mindkettő hozzátartozik. És hogy jogászokról szólva, az ügyvédeket említettem elsőként, az szinte természetes, hiszen az ember leginkább velük kerül kapcsolatba a hétköznapokban. Tőlük vár segítséget, támogatást, segítségükkel remél megoldást vitás ügyekben. És mert az ember a saját ügyében többnyire elfogult, az utóbb kézhez kapott döntés igencsak formálgatja benne a jogászokról kialakult képet. Sikeres képviselet esetén az ügyvédek, a jogászok jók, értik a mesterségüket, ellenkező esetben pedig akár egy kézlegyintéssel elintézhetők. Mindenképpen leszögezendő: manapság konjunktúrája van a jogász szakmának. Az egyetemek jogi karán tapasztalható nagyarányú túljelentkezésnek egyébként tárgyi alapja is van, mégpedig a társadalmi szükségletekben. Igen nagy jelentőségű ugyanis, hogy például adott vállalat, vagy más gazdasági egység rendelkezik-e megbízható, a munkájához jól értő jogtanácsossal. A gyakori perek, jogviták miatt elsősorban. Az előzőekből egyértelműen kitetszhet a lényeg: nem csupán az ügyvédek teszik a jogászságot. Az ügyészek, a bírák és jogtanácsosok velük együtt alkotják a szóban forgó réteget: a jogi hivatásnak sorait. Róluk is, azt hiszem, a legtöbbet az mondja elv ha a pozíciójukról, helyzetükről alkotott saját véleményüket vesszük figyelembe. Vagyis az ügyvédek, jogtanácsosok, bírák és ügyészek pályaképéről szólunk. És itt két dolog érdemel említést. Az egyik: a vélekedés igencsak különbözik attól (többnyire sötétebb), amit pályafutásuk legeslegelején, egyetemi tanulmányaik idején vallottak. A másik pedig: megjegyzéseiket át meg átszövi az elégedetlenség. Többet, mást szeretnének csinálni, mint amit napjainkban tesznek. Főként természetesen azok, akikben megvan a lendület, az ambíció, — mindaz a tulajdonság, amely valóban hivatássá teheti a választott szakmát. Egy fiatal, nemrégiben tanácsvezetővé kinevezett bíró elmondta: legfőbb vágya, hogy ideje legyen a perek alapos, minden kétséget kizáró elintézésére. Értette ezen, hogy ha például valamilyen tény eldöntésére szakértőre van szüksége, ne kelljen megelégednie a szakértő benyújtotta véleménnyel. önmagában, minden tárgyi tudás nélkül. Találhasson rá módot, hogy kérdezősködve, utánanézve a dolgoknak, neki magának is logikus legyen a szakember álláspontja. Vagyis: értse, aminek alapján dönt. ítélkezni ugyanis — ő mondta így — annyit jelent, mint dönteni. A döntéshez pedig, legalábbis jó esetben, nélkülözhetetlen valamennyi lehetőség ismerete. Valamennyié, amelyeknek felkutatásához idő és energia szükséges. Az idézett bíró esetében az energia megvan, csupán az idő hibádzik. Elsősorban a bíróságok minden elképzelhetőt felülmúlóan magas ügyforgalma miatt. Az ellentmondás nyilvánvaló: a bíró időre vágyik az alaposabb munkához, az ügyfél pedig bosszankodik, mert késik, egyre késik az ítélet perében. A jelenség oka mindkét esetben azonos: a bírósági ügyforgalom mértéke. Vagy egy jogtanácsos esete. Aki nem tudja igazán élvezettel végezni hivatásának tekintett munkáját, mert vállalata nem az igazság, hanem a cég képviseletét várja el tőle. Ráadásul minden áron. És ha — szerinte is okkal — pert veszít, oda a tekintélye, ha úgy tetszik, a nimbusza — rossz szakembernek tartják őt munkahelyén. A z elmondottakhoz szinte kívánkozik a kérdés: miért éppen a jogászok gondjai ezek? Hasonló jelenségeket sorolhatna fel az orvos, a közgazdász, vagy a pedagógus is — természetesen a pályájához fűződő sajátosságokkal. Valóban, általánosítható a jelenség. A pályakép pozitív vagy inkább valós voltához mindenképpen hozzátartozik, hogy a vélekedőnek módja legyen kifutnia a pályáját. A jogászok esetében éppen úgy, mint más szakmák képviselőinél. És éppen ezért a cím — jogászok — ha úgy tetszik, módosítható ily módon: például a jogászok. M. P. VOR-napok Székesfehérváron Gazdaságpolitikai témáknak szentelték a november 9—10-én Székesfehérvárott megtartott VOR-napokat. A Vörös Október Férfiruhagyár várpalotai, dunaújvárosi, kispesti, székesfehérvári és nyíregyházi gyáregységei évente megrendezik ezt a szakmai tanácskozást, ahol a politikai, gazdasági, társadalmi, szociális, kulturális és sportkérdések is szóba kerülnek. Most először vett részt a vásárosnaményi gyáregység is teljes jogú tagként. A másik szabolcs-szatmári üzem mellett január elsejétől — éppen a városi rang pillanatától — a vásárosna- ményiak is önálló gyáregységgé szerveződnek. A szakmai napokon az üzemi négyszögek tagjai, az osztályvezetők és a szocialista brigádok vezetői vettek részt. A székesfehérvári eszmecserék során megvitatták az V. ötéves tervidőszak hátralevő fejlesztési és beruházási feladatait, valamint az 1979-es év ár- és üzletpolitikáját. Ezután szóba került a vásárosnaményi gyár rekonstrukciójából adódó további feladatok megoldása. A nyíregyházi gyárban nyáron vezették be a tőkés piacon vásárolt know-how-t és a szervezési. ügyintézési, bonyolítási kérdésekről és a nyíregyházi tapasztalatokról is véleményt cseréltek a nagy- vállalati szakemberek. Tunyogmatolcsnál a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgozói erősítik a Szamos-hidat. (Cs. Cs.) KORDON Á BEJÁRATNÁL Aranygyűrűs kereskedő Ahol nem szokás a borravaló Malomipari teleprendszer Mátészalkán Új szociális létesítmény a Simái úton Egy-egy régi ötven—száz évvel ezelőtti épület ronthatja a városkép kialakulását, így volt ez Mátészalkán is, az ifjú város centrumában fél évszázaddal ezelőtt megépített malommal és a keverőüzemmel. Hamarosan megszüntetik, mert a Szabolcs megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat egy új, modern teleprendszer építését kezdte meg. Első ütemben 140 milliót fordítanak rá, melyből elkészül az a 2300 vagonos vasbetonsiló, amely már jövőre a környék gabonatermését fogadja majd. Ezzel sokat javul majd az ellátás is, nem kell távolabbra szállítani a gabonát, szállítási költségeket takarítanak meg. Nyíregyházán még december közepén átadják a 20 milliós beruházásból megépült új szociális létesítményt, amely a Simái úti új malom tőszomszédságában emelkedik. Ezzel javítják a dolgozók szociális ellátását, mert az épületben helyt kap fürdő, öltöző, ebédlő és laboratórium is. — Az elegáns, fiatal nő egyenest hozzám sietett. Közölte velem, hogy a napokban vásárolt nálunk, s a kiválasztott holmit szeretné visszacserélni. Aztán előhúzott egy agyonhasznált, kopott kesztyűt a táskájából, s egy tizes kíséretében a kezembe nyomta. Levél a vevőtől Jó pár évvel ezelőtt történt esetet idéz föl Szabó Mi- hályné, a nyíregyházi Centrum Áruház dolgozója. Persze nem vette el a borravalót — de a ruhadarabot sem cserélte vissza. — Tudja, nálunk soha nem volt szokás, de nem is szabad pénzt vagy ajándékot elfogadni a vevőktől — fejtegeti. — Míg a pult mögött álltam sok érdekes eset történt meg velem. Legszívesebben arra a levélre emlékezem, melyet egy régi vásárlónktól kaptam mikor ő elköltözött a városból. Csupán néhány sor volt arról, hogy nagy szeretettel gondol vissza rám, s köszöni a segítséget amit egy-egy új ruhadarab kiválasztásánál adtam neki. Köszöni, hogy hozzánk mindig bizalommal jöhetett. Jól estek az elismerő szavak... Szabó Mihályné huszonnyolc éve dolgozik a Centrum Áruházban. 1950-ben elárusítóként kezdett, de három év múlva már mint osztályvezető-helyettes dolgozott. Nem sokkal később pedig megbízták a fehérneműdivatáru osztály irányításával. — Nem sajnáltam otthagyni a pultot. Már csak azért sem, mert új beosztásom nem szakított el a vásárlóktól. Naponta többször megfordulok az osztályon. Körülnézek, segítek a kollégáknak. Bár időm nagy részét az adminisztrációs munka köti le. Hogy mi minden hárul egy áruházi osztályvezetőre, hosz- szan lehetne sorolni, ö gonHalálra gázolta Halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt ítélte el a nyíregyházi járásbíróság Ráti Zoltán 22 éves nagykállói lakost. Ráti ez év március 30-án késő este Gyű. re és Aranyosapáti között közlekedett édesanyja kocsijával mintegy 80 kilométeres sebességgel. A szembejövő forgalom miatt csökkentette ugyan a sebességét. de így is csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy előtte egy kerékpárját toló gyalogos halad. Sem fékezni, sem kikerülni már nem volt ideje, hátuldoskodik az áruk beszerzéséről. Szabóné 2—3 hetenként vonatra ül, a fővárosban nagykereskedelmi vállalatok megbízottaival tárgyal, gondosan válogat a termékek között. A Centrum Áruházak Vállalat raktárából sokszor olyan cikkeket rendel, melyek Nyíregyházán egyedül a Centrumban kerülnek a vevők elé. E mellett irányítja, szervezi, elosztja a munkát az osztályon. Ez nem is könnyű feladat, hiszen most is mindössze 14 dolgozóra számíthat a részlegben: 7-en szülési szabadságon vannak. Negyedszázados hűségért — Az elmúlt közel 3 évtized alatt nagyon hozzámnőtt ez a vállalat. Aligha tudnék megválni tőle. Csak egy-két esetet említek az áruházhoz fűző élményeim közül. Például 1956-ban annyi vásárló rohant meg bennünket, hogy valóságos kordont kellett állítani a bejárathoz — csak részletekben tudtuk beengedni a rengeteg embert. Pedig szegényes volt a választék. Készletünk nem érte el a másfél milliós értéket: szemben a jelenlegi 10—12 millióssal. Fájdalmas élmény az „üzemi balesetem”. Egy vásárlókörútról hazajövet ügyetlenül léptem le a vonatról: hátrabicsaklott a lábam. Hetekig nem bírtam ráállni. Szabó Mihályné munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Negyedszázados hűségéért jubileumi aranygyűrűvel ajándékozta meg az idén 30 éves vállalat. — Időközben megértem úgy 3—4 átszervezést is. Itt dolgoztam mikor a hajdani Állami Áruházból Centrum lett. S most ismét profilváltás előtt állunk: ifjúsági áruházzá alakítjuk az „üzletet”. A fehérnemű-divatáru osztály készlete például babakocsikkal, bébiápolási cikkekkel gazdagodik. Egy dologgal viszont nem értek ról elütötte a gyalogost, aki olyan súlyos sérüléseket szenve. dett, hogy a helyszínen meghalt. A bíróság Ráti Zoltánt egy év fogházban letöltendő szabadság, vesztésre ítélte és egy évre eltiltotta a járművezetéstől. Enyhítő körülményként értékelte a bíróság, hogy a sértett ittassága miatt nem az út szélén tolta kerékpárját. így ő is hozzájárult a baleset bekövetkeztéhez. Az ítélet nem jogerős. egyet, hogy a konfekció osztályról kivonják a nagyobb méretű holmikat. Sok a magas, erős fiatal, nem szabad róluk sem megfeledkezni. önkiszolgáló, de... Nehéz elhinni a fiatalos megjelenésű Szabónéról, hogy hamarosan nyugdíjba megy. Ügy mondja, még nem tudja mit kezd majd a tömérdek szabadidővel. Férje 15 éve meghalt. Nagylánya már családot alapított, a kisebb középiskolás. A nyugdíjas évek értelmét az unokáktól, s régi hobbijától: az utazástól, világ járástól várja az osztályvezetőnő. — Szeretem ezt a kollektívát. Bár a mai fiatalok már másképp értelmezik a kereskedő munkáját, mint az én korosztályom. Megváltoztak a vevők is. Az osztályunk ön- kiszolgáló, de sokan igénylik az útmutatást, a segítséget. <h) Természettudományos vándorkiállítás Az élővilág fejlődését, valamint az ember származását mutatja be az a vándorkiállítás, melyet a Jósa András Múzeum és a Nyíregyházi Konzervgyár művelődési bizottsága közös rendezésében november 14-én nyitottak meg a konzervgyár klub- helyiségében. A Természet- tudományi Múzeum anyagából összeállított kiállításon tablók, illetve vitrinekben elhelyezett tárgyak — csontok, koponyák, preparált állatok — szemléltetik a fejlődés fokozatait. A „Darwinizmus és származástan” című bemutató november 20-ig a konzervgyárban tekinthető meg, utána a hónap végéig a megyei múzeum épületében látható. Elsősorban felső tagozatos általános iskolások, középiskolások, valamint a biológia iránt érdeklődők figyelmébe ajánlják a kiállítás rendezői. KÉSZÜLÉS HIDEG NAPOKRA Van elég tüzelő, de... A keverés: szükségmegoldás Felkészülten várja a TÜ- ZÉP megyénkben a telet. A vállalat vezetőitől kapott információk szerint a raktárak telve, s a szerződésekkel biztosított a lakosság tüzelővel való folyamatos ellátása. Talán furcsának tűnik, de igaz, hogy a vállalat már az év elején nagyszabású vásárlási akciót hirdetett — a múlt esztendők kedvező tapasztalatai alapján — a megyében. Március 15-én indult a kedvezményes, valamint a hitelre történő vásárlási akció, melynek során a vevők átlagban tizenegy forinttal olcsóbban juthattak mázsánként a szénhez, mint szokásos. A lakosság ezzel több mint tízmillió forintot takarított meg. A kedvezményes áron történő vásárlás június 24-ig tartott, míg a hitelakció szeptember végén fejeződött be. Szabolcs-Szatmár lakossága egy-egy fűtési idényben 550 ezer tonna tüzelőanyagot vásárol, e mennyiségből eddig mintegy 280 ezer tonna szén, 28 ezer tonna tűzifa, 3500 tonna brikett, és 2000 tonna koksz talált gazdára. Jelenleg a vállalat raktáraiban 35 ezer tonna tüzelőanyag található, a még hiányzó mennyiség a szerződések szerint folyamatosan érkezik majd a tizenhárom állami, és huszonnyolc szövetkezeti kezelésben lévő telepre. A mennyiséget tekintve tehát nem lehet panasz, a választék azonban nem kielégítő. Az összmennyiségnek a felét a gyengébb kalóriaértékű berentei dió adja, s csak a fennmaradó részen osztoznak a jobb szénfajták, mint a berentei darabos, és az Özd vidéki szenek. Gondok vannak a kazánszénnel is, itt sem elegendő a választék. Ezért szükségmegoldásként a TÜZÉP telepeken keverten adagolják ezentúl e szénfaj- tákat, minden három mázsa lengyel kazánszénhez hét mázsa magyar fajtát adnak. (b. g.)
