Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 15. Jogászok N ézőpont kérdése az egész. Az ügyvéd szó hallatán, van, aki a jó svádájú, taktikus, érvelésre mindig kész szakemberre gondol, más pedig a remény­kedő, a neki fontos ügyben kedvező döntést remélő ügy­félre. Mert a képhez mind­kettő hozzátartozik. És hogy jogászokról szólva, az ügy­védeket említettem első­ként, az szinte természetes, hiszen az ember leginkább velük kerül kapcsolatba a hétköznapokban. Tőlük vár segítséget, támogatást, se­gítségükkel remél megoldást vitás ügyekben. És mert az ember a saját ügyében több­nyire elfogult, az utóbb kéz­hez kapott döntés igencsak formálgatja benne a jogá­szokról kialakult képet. Si­keres képviselet esetén az ügyvédek, a jogászok jók, ér­tik a mesterségüket, ellenke­ző esetben pedig akár egy kézlegyintéssel elintézhetők. Mindenképpen leszöge­zendő: manapság konjunktú­rája van a jogász szakmá­nak. Az egyetemek jogi ka­rán tapasztalható nagyará­nyú túljelentkezésnek egyéb­ként tárgyi alapja is van, mégpedig a társadalmi szük­ségletekben. Igen nagy je­lentőségű ugyanis, hogy pél­dául adott vállalat, vagy más gazdasági egység ren­delkezik-e megbízható, a munkájához jól értő jogta­nácsossal. A gyakori perek, jogviták miatt elsősorban. Az előzőekből egyértelmű­en kitetszhet a lényeg: nem csupán az ügyvédek teszik a jogászságot. Az ügyészek, a bírák és jogtanácsosok velük együtt alkotják a szóban for­gó réteget: a jogi hivatásnak sorait. Róluk is, azt hiszem, a legtöbbet az mondja elv ha a pozíciójukról, helyzetükről alkotott saját véleményüket vesszük figyelembe. Vagyis az ügyvédek, jogtanácsosok, bírák és ügyészek pályaképé­ről szólunk. És itt két dolog érdemel említést. Az egyik: a vélekedés igencsak különbö­zik attól (többnyire sötétebb), amit pályafutásuk legesleg­elején, egyetemi tanulmá­nyaik idején vallottak. A másik pedig: megjegyzései­ket át meg átszövi az elége­detlenség. Többet, mást sze­retnének csinálni, mint amit napjainkban tesznek. Főként természetesen azok, akikben megvan a lendület, az ambí­ció, — mindaz a tulajdonság, amely valóban hivatássá te­heti a választott szakmát. Egy fiatal, nemrégiben ta­nácsvezetővé kinevezett bíró elmondta: legfőbb vágya, hogy ideje legyen a perek alapos, minden kétséget ki­záró elintézésére. Értette ezen, hogy ha például vala­milyen tény eldöntésé­re szakértőre van szüksége, ne kelljen megelégednie a szakértő benyújtotta véle­ménnyel. önmagában, min­den tárgyi tudás nélkül. Ta­lálhasson rá módot, hogy kérdezősködve, utánanézve a dolgoknak, neki magának is logikus legyen a szakem­ber álláspontja. Vagyis: ért­se, aminek alapján dönt. ítélkezni ugyanis — ő mond­ta így — annyit jelent, mint dönteni. A döntéshez pedig, legalábbis jó esetben, nél­külözhetetlen valamennyi lehetőség ismerete. Vala­mennyié, amelyeknek felku­tatásához idő és energia szükséges. Az idézett bíró esetében az energia megvan, csupán az idő hibádzik. El­sősorban a bíróságok min­den elképzelhetőt felülmú­lóan magas ügyforgalma mi­att. Az ellentmondás nyil­vánvaló: a bíró időre vágyik az alaposabb munkához, az ügyfél pedig bosszankodik, mert késik, egyre késik az ítélet perében. A jelenség oka mindkét esetben azonos: a bírósági ügyforgalom mér­téke. Vagy egy jogtanácsos ese­te. Aki nem tudja igazán él­vezettel végezni hivatásának tekintett munkáját, mert vál­lalata nem az igazság, ha­nem a cég képviseletét várja el tőle. Ráadásul minden áron. És ha — szerinte is okkal — pert veszít, oda a tekintélye, ha úgy tetszik, a nimbusza — rossz szakem­bernek tartják őt munkahe­lyén. A z elmondottakhoz szinte kívánkozik a kérdés: miért éppen a jogászok gondjai ezek? Hasonló je­lenségeket sorolhatna fel az orvos, a közgazdász, vagy a pedagógus is — természe­tesen a pályájához fűződő sajátosságokkal. Valóban, ál­talánosítható a jelenség. A pályakép pozitív vagy in­kább valós voltához minden­képpen hozzátartozik, hogy a vélekedőnek módja legyen kifutnia a pályáját. A jogá­szok esetében éppen úgy, mint más szakmák képvise­lőinél. És éppen ezért a cím — jogászok — ha úgy tet­szik, módosítható ily módon: például a jogászok. M. P. VOR-napok Székesfehérváron Gazdaságpolitikai témák­nak szentelték a november 9—10-én Székesfehérvárott megtartott VOR-napokat. A Vörös Október Férfiruhagyár várpalotai, dunaújvárosi, kis­pesti, székesfehérvári és nyíregyházi gyáregységei évente megrendezik ezt a szakmai tanácskozást, ahol a politikai, gazdasági, társa­dalmi, szociális, kulturális és sportkérdések is szóba kerül­nek. Most először vett részt a vásárosnaményi gyáregy­ség is teljes jogú tagként. A másik szabolcs-szatmári üzem mellett január elsejé­től — éppen a városi rang pillanatától — a vásárosna- ményiak is önálló gyáregy­séggé szerveződnek. A szak­mai napokon az üzemi négy­szögek tagjai, az osztályveze­tők és a szocialista brigádok vezetői vettek részt. A székesfehérvári eszme­cserék során megvitatták az V. ötéves tervidőszak hátra­levő fejlesztési és beruházá­si feladatait, valamint az 1979-es év ár- és üzletpoliti­káját. Ezután szóba került a vásárosnaményi gyár rekonst­rukciójából adódó további feladatok megoldása. A nyír­egyházi gyárban nyáron ve­zették be a tőkés piacon vá­sárolt know-how-t és a szer­vezési. ügyintézési, bonyolí­tási kérdésekről és a nyír­egyházi tapasztalatokról is véleményt cseréltek a nagy- vállalati szakemberek. Tunyogmatolcsnál a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgozói erősítik a Szamos-hidat. (Cs. Cs.) KORDON Á BEJÁRATNÁL Aranygyűrűs kereskedő Ahol nem szokás a borravaló Malomipari teleprendszer Mátészalkán Új szociális létesít­mény a Simái úton Egy-egy régi ötven—száz évvel ezelőtti épület ronthat­ja a városkép kialakulását, így volt ez Mátészalkán is, az ifjú város centrumában fél évszázaddal ezelőtt meg­épített malommal és a keve­rőüzemmel. Hamarosan meg­szüntetik, mert a Szabolcs megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat egy új, modern teleprendszer építését kezdte meg. Első ütemben 140 milliót fordítanak rá, melyből elkészül az a 2300 vagonos vasbetonsiló, amely már jövőre a környék gabo­natermését fogadja majd. Ezzel sokat javul majd az el­látás is, nem kell távolabb­ra szállítani a gabonát, szállí­tási költségeket takarítanak meg. Nyíregyházán még de­cember közepén átadják a 20 milliós beruházásból meg­épült új szociális létesítményt, amely a Simái úti új malom tőszomszédságában emelke­dik. Ezzel javítják a dolgo­zók szociális ellátását, mert az épületben helyt kap für­dő, öltöző, ebédlő és labora­tórium is. — Az elegáns, fiatal nő egyenest hozzám sietett. Kö­zölte velem, hogy a napok­ban vásárolt nálunk, s a ki­választott holmit szeretné visszacserélni. Aztán előhú­zott egy agyonhasznált, ko­pott kesztyűt a táskájából, s egy tizes kíséretében a ke­zembe nyomta. Levél a vevőtől Jó pár évvel ezelőtt tör­tént esetet idéz föl Szabó Mi- hályné, a nyíregyházi Cent­rum Áruház dolgozója. Per­sze nem vette el a borravalót — de a ruhadarabot sem cse­rélte vissza. — Tudja, nálunk soha nem volt szokás, de nem is sza­bad pénzt vagy ajándékot el­fogadni a vevőktől — fejte­geti. — Míg a pult mögött álltam sok érdekes eset tör­tént meg velem. Legszíve­sebben arra a levélre emlé­kezem, melyet egy régi vá­sárlónktól kaptam mikor ő elköltözött a városból. Csu­pán néhány sor volt arról, hogy nagy szeretettel gondol vissza rám, s köszöni a se­gítséget amit egy-egy új ru­hadarab kiválasztásánál ad­tam neki. Köszöni, hogy hoz­zánk mindig bizalommal jö­hetett. Jól estek az elismerő szavak... Szabó Mihályné huszon­nyolc éve dolgozik a Cent­rum Áruházban. 1950-ben el­árusítóként kezdett, de há­rom év múlva már mint osz­tályvezető-helyettes dolgo­zott. Nem sokkal később pe­dig megbízták a fehérnemű­divatáru osztály irányításá­val. — Nem sajnáltam otthagy­ni a pultot. Már csak azért sem, mert új beosztásom nem szakított el a vásárlóktól. Naponta többször megfordu­lok az osztályon. Körülnézek, segítek a kollégáknak. Bár időm nagy részét az admi­nisztrációs munka köti le. Hogy mi minden hárul egy áruházi osztályvezetőre, hosz- szan lehetne sorolni, ö gon­Halálra gázolta Halálos közúti baleset gondat­lan okozása miatt ítélte el a nyír­egyházi járásbíróság Ráti Zoltán 22 éves nagykállói lakost. Ráti ez év március 30-án késő este Gyű. re és Aranyosapáti között közle­kedett édesanyja kocsijával mintegy 80 kilométeres sebesség­gel. A szembejövő forgalom mi­att csökkentette ugyan a sebes­ségét. de így is csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy előt­te egy kerékpárját toló gyalogos halad. Sem fékezni, sem kike­rülni már nem volt ideje, hátul­doskodik az áruk beszerzé­séről. Szabóné 2—3 heten­ként vonatra ül, a főváros­ban nagykereskedelmi válla­latok megbízottaival tárgyal, gondosan válogat a termé­kek között. A Centrum Áru­házak Vállalat raktárából sokszor olyan cikkeket ren­del, melyek Nyíregyházán egyedül a Centrumban ke­rülnek a vevők elé. E mel­lett irányítja, szervezi, el­osztja a munkát az osztályon. Ez nem is könnyű feladat, hiszen most is mindössze 14 dolgozóra számíthat a rész­legben: 7-en szülési szabad­ságon vannak. Negyedszázados hűségért — Az elmúlt közel 3 évti­zed alatt nagyon hozzámnőtt ez a vállalat. Aligha tudnék megválni tőle. Csak egy-két esetet említek az áruházhoz fűző élményeim közül. Pél­dául 1956-ban annyi vásárló rohant meg bennünket, hogy valóságos kordont kellett ál­lítani a bejárathoz — csak részletekben tudtuk been­gedni a rengeteg embert. Pe­dig szegényes volt a válasz­ték. Készletünk nem érte el a másfél milliós értéket: szemben a jelenlegi 10—12 millióssal. Fájdalmas élmény az „üzemi balesetem”. Egy vásárlókörútról hazajövet ügyetlenül léptem le a vo­natról: hátrabicsaklott a lá­bam. Hetekig nem bírtam ráállni. Szabó Mihályné munkáját számos kitüntetéssel ismer­ték el. Negyedszázados hű­ségéért jubileumi aranygyű­rűvel ajándékozta meg az idén 30 éves vállalat. — Időközben megértem úgy 3—4 átszervezést is. Itt dolgoztam mikor a hajdani Állami Áruházból Centrum lett. S most ismét profilvál­tás előtt állunk: ifjúsági áru­házzá alakítjuk az „üzletet”. A fehérnemű-divatáru osz­tály készlete például baba­kocsikkal, bébiápolási cik­kekkel gazdagodik. Egy do­loggal viszont nem értek ról elütötte a gyalogost, aki olyan súlyos sérüléseket szenve. dett, hogy a helyszínen meg­halt. A bíróság Ráti Zoltánt egy év fogházban letöltendő szabadság, vesztésre ítélte és egy évre eltil­totta a járművezetéstől. Enyhítő körülményként értékelte a bíró­ság, hogy a sértett ittassága mi­att nem az út szélén tolta ke­rékpárját. így ő is hozzájárult a baleset bekövetkeztéhez. Az íté­let nem jogerős. egyet, hogy a konfekció osz­tályról kivonják a nagyobb méretű holmikat. Sok a ma­gas, erős fiatal, nem szabad róluk sem megfeledkezni. önkiszolgáló, de... Nehéz elhinni a fiatalos megjelenésű Szabónéról, hogy hamarosan nyugdíjba megy. Ügy mondja, még nem tudja mit kezd majd a tö­mérdek szabadidővel. Férje 15 éve meghalt. Nagylánya már családot alapított, a ki­sebb középiskolás. A nyugdí­jas évek értelmét az unokák­tól, s régi hobbijától: az uta­zástól, világ járástól várja az osztályvezetőnő. — Szeretem ezt a kollek­tívát. Bár a mai fiatalok már másképp értelmezik a keres­kedő munkáját, mint az én korosztályom. Megváltoztak a vevők is. Az osztályunk ön- kiszolgáló, de sokan igénylik az útmutatást, a segítséget. <h) Természet­tudományos vándorkiállítás Az élővilág fejlődését, va­lamint az ember származását mutatja be az a vándorki­állítás, melyet a Jósa And­rás Múzeum és a Nyíregyhá­zi Konzervgyár művelődési bizottsága közös rendezésé­ben november 14-én nyitot­tak meg a konzervgyár klub- helyiségében. A Természet- tudományi Múzeum anyagá­ból összeállított kiállításon tablók, illetve vitrinekben el­helyezett tárgyak — csontok, koponyák, preparált állatok — szemléltetik a fejlődés fo­kozatait. A „Darwinizmus és származástan” című bemu­tató november 20-ig a kon­zervgyárban tekinthető meg, utána a hónap végéig a me­gyei múzeum épületében látható. Elsősorban felső ta­gozatos általános iskolások, középiskolások, valamint a biológia iránt érdeklődők fi­gyelmébe ajánlják a kiállí­tás rendezői. KÉSZÜLÉS HIDEG NAPOKRA Van elég tüzelő, de... A keverés: szükségmegoldás Felkészülten várja a TÜ- ZÉP megyénkben a telet. A vállalat vezetőitől kapott in­formációk szerint a raktárak telve, s a szerződésekkel biz­tosított a lakosság tüzelővel való folyamatos ellátása. Talán furcsának tűnik, de igaz, hogy a vállalat már az év elején nagyszabású vásár­lási akciót hirdetett — a múlt esztendők kedvező tapaszta­latai alapján — a megyében. Március 15-én indult a kedvezményes, valamint a hitelre történő vásárlá­si akció, melynek során a vevők átlagban tizen­egy forinttal olcsóbban juthattak mázsánként a szénhez, mint szokásos. A lakosság ezzel több mint tízmillió forintot takarított meg. A kedvezményes áron történő vásárlás június 24-ig tartott, míg a hitelakció szeptember végén fejeződött be. Szabolcs-Szatmár lakossá­ga egy-egy fűtési idényben 550 ezer tonna tüzelőanyagot vásárol, e mennyiségből eddig mintegy 280 ezer tonna szén, 28 ezer tonna tűzifa, 3500 tonna brikett, és 2000 tonna koksz talált gazdára. Jelenleg a vállalat rak­táraiban 35 ezer tonna tüzelőanyag található, a még hiányzó mennyiség a szerződések szerint folyama­tosan érkezik majd a tizen­három állami, és huszon­nyolc szövetkezeti kezelésben lévő telepre. A mennyiséget tekintve te­hát nem lehet panasz, a vá­laszték azonban nem kielé­gítő. Az összmennyiségnek a felét a gyengébb kalóriaérté­kű berentei dió adja, s csak a fennmaradó részen osztoz­nak a jobb szénfajták, mint a berentei darabos, és az Özd vidéki szenek. Gondok vannak a kazán­szénnel is, itt sem ele­gendő a választék. Ezért szükségmegoldásként a TÜZÉP telepeken keverten adagolják ezentúl e szénfaj- tákat, minden három mázsa lengyel kazánszénhez hét mázsa magyar fajtát adnak. (b. g.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom