Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Még az egészséges ember is meghatottsággal, mély tisztelettel lépi át a kórház, az orvosi rendelő kapuját. A tisztelet azoknak a lányoknak és asszonyoknak is szól, akik egészségünk (néha életben maradásunk) telett őrködnek. S nem csupán meghatározott ideig tartó őrködésről van szó: munkájuk nehéz szellemi és fizikai megter- haléssel jár. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egészségügy területén dolgozó lányok és asszonyok egy bizonyos idő után, amikor már megszerették hivatásukat, testben és lélekben erősebbé válnak, mint a más szakmákban dolgozó társaik. Mert az egészségügyiek között felemelöbb a munkasiker és lesújtóbb a kudarc. Dr. Hook Mária a nyíregyházi kórház anaesthesiológiai és intenzív therápiás osztályán dolgozik. Többnyire tragédiák, balesetek áldozatai várnak itt gyógyulást és biztatást. Az üvegfalak mögött két fiatalember is fekszik, megfeszített munkával a halál kapujából hozták vissza őket. Az osztályon dolgozók különösen nagy lelki megterhelésnek vannak kitéve, gyakran lélegzetvisszafojtva végzik munkájukat, számos esetben hetekig, hónapokig harcolnak egy-egy beteg életéért. A laikus markáns, erős férfit képzel ide orvosnak, olyan embert, aki a drámai helyzetekben is kemény és higgadt tud maradni. Ezzel szemben a doktor: nő. Magas, csinos és kedves arcú. Némi fáradtság látszik a szemében. Ez érthető hiszen egyfolytában több óráig tartózkodott a műtőben. Gyakran rágyújt, ez láthatóan felüdíti, kikapcsolja az erős koncentrálásból. Nem akar vallani különösen nagy tiszteletet érdemlő hivatásáról. Azzal mentegetőzik, hogy nem végzett külön iskolákat, nem tett semmi rendkívülit és nem végez kutató munkát, ő az egészségügy „kétkezi munkása". — Éppen ön a legalkalmasabb erre a beszélgetésre — mondjuk válaszul. Aztán a kezére esik a pillantás. Valóban munkáskezek, az egészségügy munkásáé. Mint mondja, ritkán jár manikűröshöz és fodrászhoz. A szépségápolásról lemond a hivatás és a betegek javára. Az osztályra több or- orvos, műszer és berendezés kellene. Gyakran a hiányzó orvosok és műszerek helyett is munkára fogja kezeit. „Akkor sem esik le a gyűrű az ujjamról, ha az ápolónő helyett cipekedek.” Eszméleten kívüliek, élet és halál között levők kérőinek az osztályra. „Itt nagyobb a lelki igénybevétel is. ezt a munkát nem lehet lelkizés nélkül végezni” — mondja a doktornő. Igen, itt mindennap vizsgázni kell emberségből, helytállásból és a szakmai ismeretekből. Ezt a munkát nem lehet sablonosán, vagy gépiesen végezni. „Megkeményedni sem lehet igazán, az ember elkeseredik, ha több órás, vagy több hetes munkája nem jár eredménynyel.” Mária doktornő nem titkolja: mindig van benne egy adag félelem és jókora drukk, amikor belép a műtőbe. Nem lenne sem félsz, sem drukk, ha belefásult volna a munkába. De nem fásult bele. A távoli épületekben is megjelenik előtte az üvegfal, a betegek sóhaját a lakásán is hallja. Néha abbahagyja a mosogatást, elhalasztja a házimunkát, kapja magát és visszamegy az osztályra. Mert az elmúlt órákban sokat változhatott a beteg bonyolult szervezete. Az orvosnőben feléledt az anyai érzés is, amikor balesetet szenvedett terhes nő került az osztályra. „Két ember életéért indítottunk több hónapos harcot". Iszonyú családi tragédia: az asszony közvetlenül a szülés után, az újszülött kislány pár órával később meghalt. Ebben a harcban az „ellenfél” győzött. És a sok szenvedést látott doktornőnek hullottak a könnyei, mintha a rokonsághoz tartozott volna az anya és gyermeke. De itt az ellenpélda, a siker. Az üvegfal mellett fekvő hétéves kisfiú a közúti baleset következtében erős fejsérülést szenvedett, de már visszanyerte az eszméletét. Beszélni még nem tud, de dr. Hook Mária reméli, hogy ez a kisfiú hamarosan megszólal újra. (Lapzártakor értesültünk róla, hogy a fiú már kezd beszélni.) Tőkés Györgyné az intenzív osztályon laborasszisztens, ö az életmentők seregének egyik láthatatlan „katonája” Munkáját különböző színű és rendeltetésű folyadékok, műszerek és kémcsövek birodalmában végzi, közvetlenül nem találkozik a betegekkel, a hozzátartozókkal. Az érettségi után három évig tanulta bonyolult és összetett szakmáját. Munkája nemcsak pontosságot, szakértelmet, hanem gyorsaságot is igényel. Számos esetben ugyanis az orvosok a laborvizsgálat eredményétől függően kezdik el, vagy folytatják munkájukat. A műszerek, a folyadékok. „vallatják” az anyagot, többször feszült a légkör, amíg megszületik az eredmény. Itt van mindjárt az Astrüp készülék, amelyet életmentő gépnek is nevezja: „Olvasással, önképzéssel tartok lépést a fejlődéssel”. Nagy hangsúllyal még hozzáteszi, hogy a gyors és pontos vizsgálat nem mindig az ő érdeme, fontos segítséget kap a központi laboratórium dolgozóitól. A szűk laboratóriesemény a laboráns életében nem számít sikerélménynek, Az ő szakmájában nem egészen kötött a munkaidő. Ha egy sürgős és fontos vizsgálatra van szükség, akkor éjszaka is cseng lakásán a telefon, munkára serkentik. A telefon után (vagy már közben) érte száguld a kórház ügyeletes gépkocsija. Ha a gépkocsi foglalt, akkor a telefonálás szövegének egy része így hangzik: „Kérd meg már a férjedet, hogy hozzon be a saját kocsitokon.” A türelmes és szolgálatkész férj ilyenkor gyorsan öltözik és sietve megy a garázshoz. Tőkés György egyébként kereskedő, kevesen tudják róla, hogy éjszakánként önzetlenül segíti a betegek gyógyulását. Tőkésék lánya húszéves, a gyakori telefoncsengés, az áldozatvállalás nem riasztotta el az egészségügyi munkától. Sót, már kislány korában megszerette ezt a munkát és az anyja szakmáját választotta: labor- asszisztens lett a kórház központi laboratóriumában. Ferkó Róza a kórház I. sz. sebészetén általános ápolónő. Érettségi után, tíz évvel ezelőtt vállalta, hogy éjjel, nappal, vasárnap és ünnepnap a betegek szolgálatában áll. A halk szavú, szemüveges lány beleillik ebbe a környezetbe, azt mondják róla, hogy tipikus ápolónő, kedves szavaival, bújkáló mosolyával is elősegíti a betegek gyógyulását. (nem is veszítheti) él a türelmét, a jogos, a teljesíthető igényeket nyomban teljesíti. Ha pedig olyan gyógyszert kér a beteg, ami neki nem adható, következik az udvarias magyarázkodás, a felvilágosítás. A kapcsolatteremtő készséget, a bizalom felkeltését tartja az ápolónői munka alapjának. A gyors és őszinte választ sem mellőzi. Nem mindenkinek gyógyszerre van szüksége, sokan a beszélgetést, a jó szót is igénylik. Rózsika nővér egy- egy szobában családias légkört tud teremteni. „Nehéz” beteg ritkán kerül az osztályra, az ilyen betegekkel is megbirkózik. Fizikai erejére és ügyességére is szükség van, ha valamelyik beteg rosszul lesz a folyosón és be kell vinni az ágyára. A szaktudást igénylő feladatai közé tartozik a sebkötözés, a gyógyszerelés, az injekcióadás. Az előbbi és az utóbbi munkát többféleképpen lehet végezni, ö türelmesen, óvatosan végzi, hogy a beteg kevésbé érez- zen fájdalmat. A legnehezebbek az éjszakai, pontosabban a hajnali szolgálatok. A betegszobák előtt és a nővérszobában másodmagával sétál, pihenni egy percre sem szabad, hiszen nyolcvan-ki- lencven beteg álma és egészsége felett őrködnek. A szolgálat után a kényelmesen, családiasán berendezett nővérszállás az otthona. A fehér köpenytől, a kórház légkörétől így csak ritkán tegek és a volt betegek több kedves tárgyi ajándékkal ismerték el. Valahonnan Be- regből hímzett térítőt és csipkét kapott, egy rakamazi beteg egy divatos női cipó miniatűr változatával ajándékozta meg. Szántó Klára körzeti védőnő Kótajban. Egy mellékutcában találjuk, éppen most akar kerékpárra ülni. Család- látogatáson volt, a fiatalasz- szonyt tanácsokkal látta el: hogyan táplálja mesterségesen négyhetes gyermekét. A táska, a kerékpár — ez teszi jellegzetessé a védőnőt. Annakidején találóan neveztek el ezt a mesterséget. Klárika is valóban védelmi feladatokat teljesít, a négyezer-hat- száz lelkes község lakóinak egészségét védi. Elsősorban a terhes anyákkal és a kisgyermekes anyákkal törődik. Hivatali kötelessége meglátogatni őket, de a kötelezőn túl is ellátogat a legtöbb helyre. Szakszerű tanácsokkal látja el az anyákat, ha szükséges, változtat szemléletükön ... Felszabadulásunk 30. évfordulójára 1975-ben egy grafikonnal ellátott tanulmányt készített, amely bemutatja: a három évtized alatt a községben hogyan alakult a születéseK száma és a gyermekhalandóság. A grafikon (a kultúrház- ban közszemlére tették) kedvező képet mutat. Különösen a hetvenes évek elején kellett sok helyre ellátogatni a védőnőnek. Ezekben a napokDr. Hook Mária Tőkés Györgyné umban szinte mindig lefelé irányul a tekintet, többnyire ugyanarra az eredményre kíváncsiak, a munka itt mégsem monoton, inkább szép és izgalmas. Mert nincs két egyforma vizsgálandó anyag és nincs két egyforma vizsgálati A szó szoros értelmében szolgálat az övé. Kiszolgálja munka közben az orvosokat, ha kell, a betegeket, a látogatási idők alatt a hozzátartozóknak szolgál információkkal. A beteg türelmetlen, a beteg nyűgös, a beteg váloszakad el. Például akkor, ha hazamegy szülőfalujába. Mint mondja, a faluban még ma sem mindenki értékeli kellően az ő munkáját, az ápolónők munkáját. A társadalmi megbecsülés viszont azzal is nőtt, hogy az utóbbi Ferkó Róza Szántó Klára nek. A gép persze csak akkor ment életet, ha gyorsan és szakszerűen kezelik. A fent említett dán gyártmányú gép a technika egyik legújabb vívmánya. Tőkésné húsz éve dolgozik a szakmában, a két évtized alatt többféle géppel és eljárással kellett megismerkednie. A fiókjából kereken tíz vaskos könyvet vesz elő és ezt monderedmény. A figyelmesség, az emlékezés sok mindenre fényt deríthet. „Az előbb egy karbamidvizsgálatot végeztem, s észrevettem, hogy az eredmény változott a tegnapi vizsgálathoz képest. Észrevételemet közöltem az orvossal, aki nyomban intézkedett. Az orvosi beavatkozás időben érkezett.” Az idézőjelbe tett gat... Minden betegnek más a tulajdonsága, változik az igénye, az idegállapota. A nővérke soha nem veszíti időben emelték az ápolónők fizetését, több lett az éjszakai pótlék is. Rózsika nővér lelkiismeretes munkáját a beban negyvenhét terhes asz- szonyt és nyolcvankilenc csecsemőt kell látogatnia. Sokrétű feladatai közé tartozik az étkezési tanácsadás. Nem szívesen emlékezik arra az esetre, amely némi kellemetlenséggel járt:' egy jobb módú házaspárt fel kellett világosítania, hogy a kisgyermeküknek nem a legjobb táplálék a fűszeres töltött káposzta. Lehet, hogy húsz év múlva az emberek egészség- ügyi szakismerete, kultúrája olyan magas szinten lesz, hogy nem szorulnak majd tanácsadásra, a terhes anyák is tudják majd, hogy mit kell tenniük. Akkor talán nem lesz szükség védőnőre? A kérdést jogosnak tartja, de válasza így hangzik: „Még nagyon sokáig szükség lesz a mi munkánkra, mert a tévében és az orvosi rendelőben kapott tanács nem pótolja a lakáson való személyes találkozást. Sőt diplomás védőnők is lesznek. Itt az írás, hogy januártól magam is hallgatója lehetek az Egészségügyi Főiskola levelező tagozatának”. Szántó Klára ez év júliusában jó munkájáért miniszteri dicséretet kapott. A kitünte- áraei tgst részben azzal érdemelte ki, hogy sokat javított a cigánytelepen lakók egészségén és szemléletén. Az említett és a nem említett lányok és asszonyok összehangolt, kollektív munkájának is köszönhető, hogy erősek és egészségesek vagyunk. «sosaannafin Szöveg: Nábrádi Lajos Fotó: Gaál Béla KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 1. in NŐKNEK BŰNE VÉDELMEZŐI
