Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 31. Mozgásba lendült az arab diplomácia Arafat Moszkvában — Bagdadban készítik elő az arab csúcsot KOMMENTÁR A sah és ellenzéke B izonyos jelekből ítélve az iráni válság elérkezett tetőpontjához. A múlt hét végén és vasárnap folytatódtak a zavargások, a véres összetűzések a rendfenntartó erők és a lázongó diákok, valamint a kormányellenes tüntetők között. Miközben néhány iráni lap élesen bírálja a sah titkosrendőrségét és a lakosság ellen brutálisan fellépő* katonaságot, a párizsi emigrációban tartózkodó khomei- ni siita egyházi vezető felszólította híveit! tartsanak ki Reza Pahlavi sah ellen mindaddig, amíg „a rendszert sikerül megdönteni”. A vallási vezető egyben az iráni katonákhoz is fordult, arra biztatva őket, hogy „egyesüljenek a néppel a sah ellen”. Szeptember eleje, pontosabban 8-a óta tartanak a zavargások Iránban. Reza Pahlavi ellenzéke korántsem mutat azonos arcot; ám a mostani demonstrációkban mintha egyre inkább elmosódnék a különbség az egyes politikai csoportosulások között. Kétségtelen, hogy a sah legádázabb ellenfelei a siita egyház híveiből tobor- zódnak, mégpedig az iszlám legkonzervatívabb szárnyának táborából. Az ellentéteket sokan abból vezetik le, hogy a sah által kezdeményezett úgynevezett „fehér forradalom”, a földreform és a modernizálás rohamosan szembeállította a hagyományokhoz hű vallási fanatikusokat és a villámgyorsan gazdagodó államot. Valóságos népvándorlás kezdődött: az elszegényedett parasztok az iráni falvakból a városokba költöztek, s rendkívül alacsony béren tengődnek. Ugyanakkor a hajdani kiskereskedők egyre inkább elszegényedtek az olajmilliókból épült áruházak és szupermarketek árnyékában. Egyszersmind az egyetemi ifjúság körében is a radikálisok váltak hangadókká, akik a valódi demokratikus reformokért küzdenek. Teherán tehát egy fenyegető polgárháború közvetlen veszélyével került szembe. Gy. D. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökét. Jasszer Arafat a PFSZ küldöttsége élén vasárnap este érkezett Moszkvába. A szívélyes légkörben és a kölcsönös egyetértés jegyében lefolyt találkozón áttekintették a közel-keleti helyzetet és megvitatták a palesztin problémának — az átfogó közel-keleti rendezés keretein belül történő — igazságos megoldásáért folyó harccal kapcsolatos feladatokat. Nyolc halottja és számos sebesültje volt vasárnap Iránban a változatlan hevességű kormányellenes megmozdulásoknak. A tüntetők és a kivezényelt katonák között leghevesebb összetűzések Kermansah és Dezful városában voltak, ahol a bank- tisztviselők — életüket féltve — vonakodtak munkába állni. A január óta tartó megmozdulások egyik célja ugyanis a bankok munkájának megbénítása. Teheránban vasárnap nagyszabású tüntetéssel folytatóHétfőn délelőtt Bagdadban, a Béke palotájában megnyílt húsz arab ország és a Palesztin Felszabadítási Szervezet külügyminisztereinek a csúcstalálkozót előkészítő értekezlete. A tanácskozáson — Egyiptom kivételével — valamennyi arab ország képviselteti magát. A november 2-án kezdődő csúcsértekezlet lesz az első az arab államfők konferenciáinak másfél évtizedes történetében, amejyet Egyiptom részvétele és az Arab Liga közreműködése nélkül tartanak meg. A bagdadi külügyminiszteri tanácskozást a vendéglátó ország diplomáciájának vezetője, Szadiin Hammadi nyitotta meg. dott a diákok korábban meghirdetett szolidaritási akciója. Több mint tízezer fiatal gyűlt össze a teheráni egyetemnél, követelve a siita mohamedánok Párizsban tartózkodó vezetője, Khomeini Ayatallah hazatérésének engedélyezését. A békésnek indult tüntetés résztvevői később üzleteket és épületeket gyújtottak fel. A tüntetők követeléseinek többsége vasárnap a parlamentben is visszhangra talált.. Huszonegy arab ország külügyminiszterei kezdtek tanácskozást Bagdadban. Újabb tüntetések Iránban Az üvegpalota Tegyük fel kereken a kérdést: milyen haszna van az ENSZ-nek, hoz-e annyit az emberiség konyhájára, mint amennyit ilyenkor a közgyűlés őszi-téli ülésszakának idején az újságok címoldalai, nagy tudósításai érzékeltetnek? A töprengés azért is indokolt, mert vannak, akik kételkedve arra hivatkoznak, hogy e nemzetközi szervezet még csak határozatokat sem hoz, mindössze ajánlásokat fogad el, s az elmúlt három évtized világproblémáit nem itt, hanem másutt oldották meg. Valójában az ENSZ a nemzetközi élet és az együttműködés nélkülözhetetlen része lett. Olykor egy-egy ország lakói nem is tudják, hogy valamilyen egészség- ügyi változás, iskolai újítás, tudományos vívmány neki, az általa létesített alapnak köszönhető. Sokkal látványosabb és más jellegű az a szolgálat, amelyet a kéksisakosok végeznek: rendfenntartó szerepet töltenek be a világ egyik-másik robbanás- veszélyes pontján, jelenleg a Közel-Keleten és Cipruson. E katonák megjelenése, szerepe föl-fölvillanó jele annak, hogy kezdenek érvényesülni a világban a helyi érdekek fölött az összemberi- ek. Egy-egy elterjedéssel fenyegető fegyveres összecsapás megakadályozását jóformán mindenki szükségesnek tartja. Ezért dönt immár sorozatosan az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag vagy tartózkodásokkal a békefenntartó (kisebb országokból származó, norvég, nigériai, lengyel, svéd, és más) katonák odaküldéséről. Magát a Biztonsági Tanácsot is azért hozták létre, hogy átfogó érdekeket fejezzen ki: ez az egyetlen ENSZ-szerv, amely kényszeríthet, erőszakot alkalmazhat, de csak egyhangú határozattal. Tagja mind az öt világhatalom, és csak olyan döntést hozhat, amely ellen egyikük sem emel kifogást. Az ENSZ közgyűlése az egyetlen hely, ahol minden esztendőben összejönnek a világ szinte valamennyi országának képviselői. Az emberiség alapvető vágyai közösek — béke, gazdasági fejlődés, egészség, művelődés —, de sehol másutt nem nyilatkozhat meg ez együttesen, százötven állam közös tanácskozásán, csak a New York-i üvegpalotában. Két- három hónapot töltenek együtt jelentős politikusok, személyes kapcsolatokat hoznak létre, gondolatokat cserélnek, jobban megismerik egymást, lehetőség nyílik olyan megbeszélésekre, amelyekből ezután, valahol másutt szerződések születhetnek. Javaslatok hangzanak el, amelyeket később, valamilyen szűkebb tárgyaló- asztalnál munkába vesznek. Ezen a fórumon mindenki ismerteti álláspontját — éppen a sajtó, a rádió és tévé jelenléte folytán — nyilvánosan, a világ előtt. Itt is megnyilatkoznak a nézeteltérések, — igaz — hiszen a világ nem egységes. De abban egyetért a közvélemény, hogy a vitákat, az ellentéteket tárgyalásokon kell rendezni, másokkal együttműködve, kölcsönös megértéssel. Az ENSZ közgyűlésén jelen van a világ. Bár tény, hogy nem minden kormány képviseli népének valódi érdekeit, vagy nem mindenben teszi ezt, — az ENSZ ma már nem szavazógép, hanem olyan fórum, ahol az emberiség jó törekvései nemcsak hangot kapnak, hanem igen gyakran többséget is. T. I. EGYESÜLT ÁLLAMOK Aranyat érő szemét A Fehér Házzal szemben lévő Lafayette parkot délben százak lepik el a közeli hivatalokból, akik a fűre heveredve fogyasztják el a magukkal hozott ebédet. A szerény, de szép környezetben elfogyasztott ebéd után mindenki bedobja az ételmaradékot, a kólásüveget, a sörösdobozt a szeméttárolókba. Utánuk azonnal megjelennek a már a park szélén várakozó torzonborz, emberszámba nem vett nyomorultak, akik ételmaradék után kutatnak a szeméttartókban. Másnap hajnalban összeszedik a szemetet, elviszik a távoli tárolóhelyekre, ahol hegyként halmozódik és „illatozik” a közeli települések lakóinak fokozódó bosszúságára. A halmozódó szeméthegyek mind nyomasztóbb problémát jelentenek különösen a nagyvárosok számára. New York városból naponta 30 ezer tonna szemetet hordanak ki a tárolóhelyekre, amelyek közül a legnagyobb a Szabadság szoborral szemben levő szigeten, mintegy 3000 hektáros helyet foglal el, s amely — számítások szerint — 1985-re éri el telítettségét. Philadelphia már 1965 óta a szomszédos New Jersey államtól bérel területet a szemét tárolására. De a szemét kezd kilépni a „szemét” státusából, mert felfedezték, hogy nemcsak ételmaradék található benne — mondta egy környezetvédelmi szakember. Hangsúlyozta, hogy meg kell változtatni a közvélemény és különösen az üzleti körök szemléletét és tudatosítani kell, hogy a szemét felhalmozódása és az energiahiány az Egyesült Államok két növekvő problémája, s a hatásos megoldást a kettő összekapcsolásával lehet keresni. A felmérések szerint az Egyesült Államok 216 milliónyi lakosa naponta és személyenként 1,70 kilogramm szemetet „termel”, ami évi átlagban fejenként 620 kilogramm és országos átlagban évi 134 millió tonna. A Lafayette téri koldusok módszerénél fejlettebb, komputerizált tudományos „szemétben turkálás” kiderítette, hogy ebben az óriási mennyiségű, pusztulásra ítélt hulladékban igen nagy értékek találhatók. Egy tanulmány szerint a 134 millió tonna szemétben a többi között található 11,3 millió tonna vas és acél, 860 ezer tonna alumínium, 430 ezer tonna réz és más fém, több mint 13 millió tonna üveg, 60 millió tonna papír, fa és egyéb éghető anyag. A tanulmány szerint, ha az éghető anyagokat felhasználnák energiatermelésre, azzal biztosítani lehetne az Egyesült Államok energiafogyasztásának 2 százalékát. A „haszontalan szemétről” alkotott új felfogást segíti kialakítani a New York állam helyzetéről készült felmérés azzal, hogy a mindent pénzzel mérő amerikaiak számára dollárban is adja a modern világ új kincsesbányájának értékét. Eszerint New York állam — beleértve New York városát is — évi hulladéka tartalmaz 103 ezer tonna alumíniumot 30,9 millió dollár értékben, 1,5 millió tonna vasat és acélt 60 millió dollár értékben, 1.3 millió tonna üveget 31,6 millió, 885 900 tonna papírt 13.3 millió dollár értékben. Ezzel kapcsolatban mondta egy New York-i környezetvédelmi szakember, hogy „ha elmennek Kaliforniába, lehet, hogy aranyra találnak, ha elmennek Texasba, lehet, hogy olajra bukkannak. New Yorkban viszont 'lépten nyomon szemétbe botiénak. De a szemétnek most kezdik felfedni kincset érő értékét. Ma ugyanis már nem haszontalan lim-lomnak, hanem számottevő energia- és nyersanyagforrásnak tekintjük a szemetet”. Ilyen alapon állapítják meg a szakemberek, hogy a modern, a technológiailag fejlett társadalomban kétféleképpen lehet fémhez jutni: hagyományos úton bányászással és szemétből való összegyűjtéssel. Az utóbbi az olcsóbb és segíti a környezetvédelmet is. Számítások szerint, ha egy tonna acélt a szemétből és nem a gyártási folyamatból nyerünk, megtakaríthatunk 74 százalék energiát, körülbelül 24 ezer liter friss vizet, 86 százalékkal csökken a levegő szennyezettsége. Természetesen ez csak afféle „pótbánya” szerepét töltheti be, de semmi esetre se elhanyagolható mennyiségben. Az Egyesült Államokban a szemét tárolásának növekvő gondjai és költségei, valamint a feldolgozásból várható haszon már évek óta serkentően hat a szemét hasznosításával foglalkozó új iparág kifejlődésére. Mivel a városi szemét 60—80 százaléka éghető anyag, a hasznosítás elsődleges formája — a válogatás utáni — az égetés gőz és villamos energia nyerése céljából. Az első szemétfeldolgozásra készült üzem St. Louis városban kezdetben napi 325 tonna hulladékot égetett el és a hőerőműből így nyert energia 25 ezer háztartás villanyenergia-szük- ségletét elégítette ki_. A Boston közelében levő Sau- gas városban 45 millió dolláros költséggel épült üzem napi 1500 tonna szemetet éget el, s a nyert gőzt a közeli üzem hasznosítja. A Rockwell International Inc. Marysvilleben (Ohio állam) 500 ezer dollár költséggel épült szemétégetője annyi energiát termel, amennyi elegendő egy nagy ipari létesítmény fűtési és hűtési rendszerének működtetésére. Szakemberek örömmel látják a haladást, de viszonylag lassúnak tekintik a szemétfeldolgozó üzemek elterjedését. Ennek oka a magas befektetési összegek lassú visszatérülése. New York állam jelenleg 8,50 dollárt fizet egy tonna szemét elszállításáért, az égető felépülése után viszont egy tonna szemét begyűjtési, szállítási és hasznosítási költsége körülbelül 13 dollár lesz. Az üzemeltetés első évei után azonban az anyag és az energia -visszanyerése következtében ez a költség csökken. St. Louis- ban például az első évek 12 dolláros tonnánkénti költsége 4 dollárra esett vissza. A költségeket jelentősen csökkenti a hasznosítható anyagok, különösen a fémek kiválasztása. A szeméttel való komoly foglalkozás már meghozta az első ígéretes sikereket. Az energiagondok, a felhalmozódó, mind nehezebben tárolható szemét, a környezetvédelmi rendszabályok és törvények, a várható haszon reménye növeli az érdeklődést a feldolgozó üzemek változatos fajtáinak építése iránt. A z Egyesült Államokban a legfelsőbb bíróság 1930-ban tiltotta meg, hogy a szemetet a tengerbe temessék. Ma már alig van hely a nagyvárosok körül a hulladék tárolására, s 1980-tól tilos lesz a szennyvíz tengerbe juttatása is. így perspektívában egyetlen út marad: a szemét feldolgozása. Ennek serkentésére szolgál a mostanában hirdetett jelszó: szemét = energia + nyersanyag. OC&iicLei 'Díhxún. Bulgária és a KGST A KGST-ben a szakosítás és a nemzetközi kooperáció egyes tágországok népgazdasági terveinek két- és sokoldalú egyeztetésével történik; a komplex program irányelvei is a különböző integrációs megegyezések révén valósulnak meg a gyakorlatban. Ebből a tevékenységből Bulgária is kiveszi részét. Eddig 120 kétoldalú és 90 több oldalú együttműködési szerződést hoztak létre, a következő ötéves terv pedig már 230-at irányoz elő — főleg a gépgyártásban, az elektronikai iparban és a vegyiparban. Kooperációk alapján készül a szocialista országokba irányuló bolgár export 30 százaléka — de ez az arány a nyolcvanas években egyes iparágakban elérheti a 60 százalékot is. Bulgária legnagyobb gazdasági partnere a Szovjetunió. A két ország 65 kooperációs szerződést kötött, a szakosított termékek aránya árucseréjükben elérte a 40 százalékot. Tanulságos e két mutató vizsgálata a többi európai KGST-ország esetében is: NDK 36 szerződés, 25 —25% Lengyelország 25 szerződés, 17%, Csehszlovákia 13 szerződés, 21%, Magyarország 10 szerződés, 40%, Románia 6 szerződés, 25—30%. A nemzetközi szakosításban és kooperációkban Bulgária szerepe különösen az anyag- mozgató kisgépek, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás, hajógyártás, távközlési és számítástechnika, valamint a műszergyártás területén jelentős. Ugyancsak fontosak a Bolgár Népköztársaság kalcinált szóda, gumitermék, illatszer és kozmetikai cikk, növényvédő és gyógyszerszállításai. A KGST-n belüli sokoldalú együttműködés újabb szakaszát jelentik a hosszú lejáratú programok. A gépgyártási, az energia- és nyersanyag-gazdálkodási, valamint az élelmiszer-gazdasági programokat a KGST bukaresti ülésszakán elfogadták. Bulgária e tervek kidolgozásában és végrehajtásában is közreműködik. A gazdasági tervek közös kezelése több szempontból is előnyös: a nemzetközi szakosítás és kooperáció további elmélyülése — főleg a termelésben — hozzájárul az egész közösséget átfogóan, ugyanakkor az egyes országokat speciálisan érintő problémák megoldásához is. A baráti országok közös erőfeszítései révén lehetővé válik a KGST-tagországok gazdasági fejlődésének meggyorsítása, illetve a termelési szerkezet tökéletesítése.
