Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. október 26. Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai titkárainak tanácskozásáról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta a testvérpártok budapesti tanácskozásán részt vett központi bizottsági titkárokat. (Kelet-Magyarország tclcfotú) A béke forradalma 3. őszirózsás katonasapkák Tisza István tehát — láttuk — elismerte a háborús vereséget. Ha ezek után valaki azt gondolja, hogy ebből akár ő, akár a korabeli politikai vezető rétegek levonták a szükséges következtetéseket, hát az nagyot téved. Mintha mi sem történt volna, folytatják a meddő közjogi-parlamenti játékokat, miközben a politikailag legaktívabb, a jövőt és a lakosság többségét jelentő osztályok, ! rétegek és szervezetek — a munkásság, a parasztság, a nemzetiségek, a progresszív értelmiség és pártjaik — nem, vagy alig képviseltették magukat az illusztris testületben. A területi integritás, sőt megnagyobbodás, s az ország feletti örökölt és legalábbis istentől származtatott uralom bűvkörében élve az uralkodó osztályok egyszerűen nem vettek tudomást az elkerülhetetlen végről. A demokratikus, antantbarát pártok, a Károlyi-párt, a radikális párt és a szociáldemokrata párt rosszul értelmezett lojalitásával, a legalitáshoz való görcsös ragaszkodásával, egyszóval tragikus tétlenségével alkalmatlan volt az események irányítására. Pedig a tömegek és az események igencsak igényelték volna a tudatos és határozott vezetést. Á magyar demokrácia erői Az előbb említett három politikai szervezet közül a Károlyi-párt, teljes nevén a Függetlenségi és 48-as Párt a parlamentben jelentéktelennek látszó csoport volt, azonban függetlenségi, demokratikus és szociális programja, vezetőjének, Károlyi Mihálynak személye, s mindenekelőtt feltétlen békesürgetése és antantbarátsága a megoldás egyfajta kiútját kínálta az átlagembereknek. Károlyiék naiv bizalma az antant demokratizmusában, az úgynevezett wilsoni elvekben, illetve azoknak sajátos értelmezésében a soknemzetiségű Magyarország átmentésének megalapozatlan reményét keltették a tömegekben. Ugyanakkor — ahogy a kézikönyv írja — „a Károlyipárt nacionalizmussal átszőtt pacifista programja a bajba jutott rendszer megváltoztatására, gyökeres átalakítására, de egyben átmentésére is irányult.” Vezetői — Hoch János kőbányai plébános, Lovászy Márton, Batthyány Tivadar, Búza Barna és mások — a hagyományos politikai vezető rétegeknek a háborúban nem kompro- mitálódott képviselői közül kerültek ki, s így a párt alkalmasnak látszott egyfajta hídszerep betöltésére. A Jászi Oszkár vezette polgári radikálisok — Szende Pál, Braun Róbert, Biró Lajos, Purjesz Lajos és mások — szűk körű és elszigetelt értelmiségi vitaklubból emelkedtek váratlanul az események élvonalába. Az igen magas színvonalú baloldali értelmiségi elittel, a Társadalomtudományi Társasággal, a Galilei Körrel, a Vasárnapi Körrel, Szabó Ervinnel, Adyval és a Nyugattal való bensőséges kapcsolataiknak vonzása mellett főként demokratikus nemzetiségi programjuk további korszerűsítésével számíthattak volna sikerre egy más szituációban. A rezsim demokratikus ellenzékének meghatározó ereje a Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt. Bár soha nem volt parlamenti párt és így a hivatalos és elismert politikai életben 1850-es megalakulása óta nem vett részt, mégis tevékenysége folytán a munkásmozgalom rendőri kérdésből politikai kérdés lett. Még Gratz Gusztáv, a dualizmus és a forradalmak hivatalos ellenforradalmi történetírója is elismerte, hogy a tömegeket az 1905—1906-os kormányzati válság után már csak az SZDP volt képes az utcára vinni. Szervezte a munkásságot, komoly szocialista és osztályharcos nevelésben részesített generációkat, tömegeket és vezetőket képzett a forradalmaknak, a KMP-nek. A legfelsőbb vezetőség (Garami Ernő, Weltner Jakab, Buchinger Manó) kockázatokat kerülő opportunizmusa, a Peidl Gyula — Peyer Károly — Propper Sándor-féle jobboldali szakszervezeti bürokráciásdija békeidőben, a kezdetek idején erőgyűjtésre megfelelt, ám a döntés idején, a társadalmi forradalom pillanatában már édeskevés, sőt hátráltató volt. Az előzőeknél feltétlenül'magasabb és intellektuálisabb szintet jelentő centrum (Garbai Sándor, Böhm Vilmos, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Landler Jenő és Varga Jenő) is tovább differenciálódott 1918-ban: a kommunistákhoz, de a jobbszárnyhoz is vezettek innen utak. Az SZDP, a szocialista tanok befolyása a háború idején egyre nőtt, bár a párt doktrinér és tétovázó vezetői kezéből egyre inkább a tagság tömegei felé tolódott el a kezdeményezés. Megerősödött a párt baloldali ellenzéke is, a Vágó Béla, Szántó Béla, Rudas László és Hirossik János nevével fémjelzett csoport. így nem csoda, hogy 1918 októberében a szociáldemokraták voltak képesek a leghatározottabb és legérettebb követelések megfogalmazására. Az október 8-i Népszavában megjelenő 10 pont (Magyarország népéhez) pártprogramja és a pár nap múlva összülő kongresszus a baloldal további térnyerését és a radikálisszociális átalakulás ígéretét hordták magukban. 1918 október végén úgy tűnhetett, hogy ezek a tudatos, szervezett erők fogják meg- dönteni a régi rendet és fogják teljesíteni a tömegek vágyait és óhajait. Mindenesetre maguk a tömegek tőlük várták volna a vezetést. Á gordiuszi csomó megoldása Október 23-án lemondott az immár senkit és semmit nem képviselő, utolsó háborús kabinet, a Wakerle-kormány. Másnapra virradóra a három demokratikus áramlat Károlyi Mihály palotájában megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot. Miközben a kulisszák mögött folytak a realitásokhoz alig kapcsolódó alkudozások az új kormányról, a lojális és határozatlan Nemzeti Tanácsnak a léte mégiscsak forradalmi cselekedet volt: a parlamenten kívüli népkormány funkcióját töltötte be, ha időnként csak eszmeileg is. A tömegek öntevékenysége nagyon megnőtt. Munkástanács és katonatanács alakult, amelyek hasonlóan más, már létező „legális” szervezetekhez, csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. (Voltaképpen a kettős hatalom intézménye jött létre Budapesten.) Az úgynevezett lánchi- di csatában játszott szerepétől megszeppent rendőrség is felesküdött pár nap múlva. Az utcákon állandósult a tömeg, gyűlések és felvonulások érték egymást. 29-én a nép feltörte a soroksári fegyverraktárt és fegyverkezett. A Nemzeti Tanács munkásfunkcionárius, értelmiségi és arisztokrata gentlemanjai voltaképpen nem is tudták, mi történik a városban, vagy ha értesültek valamilyen megmozdulásról, a törvényesség jegyében, provokációtól tartva rögtön leszerelni siettek azt. Csupán a katonatanács és a forradalmi érzelmű szocialista bizalmiak, mozgalmi vezetők mutattak határozottságot, bár a felkelés megindítását ők is november 4-re tűzték ki. Á forradalom napja így érkezett el október 30-a, a döntés napja. Reggel még semmi sem jelezte a fordulatot. A hangulat ugyan izgatott volt, de az üzemekben rendben megindult a munka. S aztán megérkezett — mint 1848-ban — a bécsi forradalom híre. Egyszeriben eltűntek a K-betűs, Károlyi-királyt jelképező sapkarózsák, helyükre őszirózsa került, s áradatként vonultak az emberek az Astoriába, a Nemzeti Tanács főhadiszállására. Dérer Miklós A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak pártszervezési kérdésekkel foglalkozó titkárai Budapesten 1978. október 23—25-e között tanácskozást tartottak. Az értekezleten a Bolgár Kommunista Pártot Petr Djulgerov, a KB titkára; Csehszlovákia Kommunista Pártját Mikulás Benő, a KB titkára; a Kubai Kommunista Pártot Julio Camancho Aguilera, a KB tagja; a Laoszi Forradalmi Néppártot Phoumi Vongvichit, a Politikai Bizottság tagja; a Lengyel Egyesült Munkáspártot Edward Babiuch, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Zdzislaw Zandarowski, a KB titkára; a Magyar Szocialista Munkáspártot Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára; a Mongol Népi Forradalmi Pártot Szampilin Zsalan-Azsav, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára; a Német Szocialista Egységpártot Horst Doh- lus, a Politikai Bizottság póttagja, a KB titkára; a Román Kommunista Pártot Constantin Dascalescu, a KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára; a Szovjetunió Kommunista Pártját Ivan Vasziljevics Kapitonov, a KB titkára; a Vietnami Kommunista Pártot But Quang Tao, a KB tagja képviselte. Az értekezlet munkájában részt vettek a testvérpártok központi bizottságainak osztályvezetői és osztályvezetőhelyettesei is, jelen volt Roland Bauer, a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja. A résztvevők vélemény- és tapasztalatcserét , folytattak országaik kommunista és munkáspártjainak és tömegszervezeteinek a szocializmus politikai rendszerében betöltött szerepéről. Megállapították, hogy a szocializmus politikai rendszere bebizonyította vitathatatlan fölényét a kapitalizmus politikai rendszerével szemben. Mind jobban kibontakozik alkotó ereje; a társadalom szocialista, kommunista átalakításának döntő tényezője, biztosítja a szüntelen előrehaladást a társadalmi és gazdasági fejlődés útján. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy az egyes szocialista országokban — a konkrét történelmi viszonyoktól, a nemzeti sajátosságoktól függően — működhet egy, vagy több párt. A társadalom vezető ereje, politikai rendszerének magja azonban minden esetben a marxista— leninista párt. Alapvetően ez biztosítja a szocializmus politikai rendszerének népi, osztályjellegét, szilárdságát és eredményes működését. A szocializmus, a kommunizmus építése folyamatában növekszik a kommunista és munkáspártok szerepe a társadalom életében. Az értekezlet résztvevői leszögezték : a testvérpártok legutóbbi kongresszusain elfogadott határozatok megva- Jósítása, több szocialista államban új alkotmány elfogadása elősegítette ezekben az országokban a szocializmus politikai rendszere, a népi hatalom további megszilárdulását, a szocialista és kommunista építés feladatainak sikeres megoldását. A testvérpártok képviselői nagy figyelmet fordítottak a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatására, elmélyítésére. Hangsúlyozták, hogy pártjaik tevékenységében ez a szocializmus politikai rendszere tökéletesítésének egyik fő iránya. A tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást arról, hogvan vonják be a dolgozók mind szélesebb körét a közügvek intézésébe, miként erősítik országaik jogrendjét, hogvan iavítják az állampolgárok tájékoztatását. Tényekkel bizonyították, hogy a szocialista rendszer — a gazdasági és kulturális építőmunka előrehaladásával — az állampolgároknak a legszélesebb körű valóságos jogokat biztosítja, mind kedvezőbb lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődésére, a tömegek kezdeményezőkészségének kibontakoztatására. Az eszmecserén nagy teret szenteltek az állami szeryek és a társadalmi szervezetek pártirányítása kérdéseinek. Kiemelték, hogy a dolgozók legnagyobb tömegszervezetei, a szakszervezetek fontos szerepet töltenek be a nép- hatalom politikai, gazdasági alapjainak megszilárdításában, tagjaik nevelésében, törvényes jogaik és érdekeik védelmében. Nagyra értékelték az ifjúsági szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy bevonják a fiatalokat a szo^ cializmus, a kommunizmus építésébe. Nagy figyelmet fordítottak a szövetkezetek, a nőmozgalom és más tömegszervezetek munkájára. A (Folytatás az 1. oldalról) ciát tartott. A többi között megerősítette: további lehetőségeket lát Dánia és Magyarország között az együttműködésre, a jó kapcsolatok megerősítésére. A két ország közötti kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozott, a kapcsolatok további bővítésére van azonban szükség. — A hivatalos tárgyalásokon — amelyek szívélyes, (Folytatás az 1. oldalról) séges igazítani, vizsgálat alapján kell javítani a talajerőt, a föld termőképességét. Szabolcs-Szatmárban jelentős program a belvízrendezés és melioráció. Felső-Sza- bolcsban, Szatmárban és Be- regben csak ezek alapján várhatunk biztonságos és jövedelmező termelést. Nagy lehetőségeink vannak az erdőterülettel rendelkező gazdaságok és a megyében dolgozó faipari feldolgozó üzemek társulásában. E területen további együttműködést kínál Szabolcs, mind Hajdú, mind Szolnok megye üzemeinek is. Nagy lehetőségek vannak Szabolcsban az op- timális üzemnagyságok kialakításában, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, területek gazdálkodási színvonalának emelésében, a háztáji és kisegítő gazdaságok segítésében, a termésátlagok és a minőség növelésében. A mezőgazdasági üzemek, felvásárló és feldolgozó vállalatok együttműködéséből származó helyi erőforrásainkat a termékek előfeldolgozá- sának szolgálatába állítjuk, segítjük a melléküzemági kapacitást, a tároló- és feldolgozóhelyek növelését. A jövőben 6500 vagonnal bővíti a megye hűtőtároló felszólalók részletesen foglalkoztak a testvérpártoknak a nemzeti (népi) front kereteiben végzett munkájával, az azokban tömörülő pártok, szervezetek kölcsönös kapcsolataival. A tanácskozás résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a szocializmus politikai rendszerének továbbfejlesztése és az országaikban folyó szocialista, kommunista építőmunka feladatainak sikeres megoldása hozzájárul a szocializmus befolyásának erősödéséhez az egész világon. A kommunista és munkáspártok azzal teljesítik nemzeti és és nemzetközi kötelezettségeiket, hogy alkotóan alkalmazzák a marxizmus— leninizmus alapvető tanításait, ugyanakkor figyelembe veszik országaik sajátos feltételeit. A budapesti tanácskozás baráti, szívélyes légkörben, az egyenjogúság, az internacionalista szolidaritás, az egység és az összeforrottság szellemében zajlott le. őszinte légkörben zajlottak — megegyeztünk abban, hogy tudományos, kereskedelmi és egyéb területeken rendszeresen delegációkat cserélünk — hangoztatta, majd a nemzetközi kérdésekről szólva rámutatott: Dánia is a békés egymás mellett élés híve, messzemenően támogatja a leszerelést. Aláhúzta: bár Dánia tagja a NATO-nak. békés időben nem engedi az atomfegyverek tárolását országa területén. kapacitását és fokozatosan felkészül arra, hogy évente 15 ezer vagon ipari minőségű almát dolgozzon fel a megyén belül. Szükséges 3—4 ezer vagon burgonya téli tárolására berendezkedni és megoldani a nem étkezési minőségű burgonya helyi feldolgozását is. E célok valóra váltását már megkezdtük. — A jövő nagy feladata, hogy a burgonya, napraforgó és juh egyszerű gazdasági társulásokat termelési rendszerré fejlesszük, a mák-, gyümölcs- és dohányrendszerek szolgáltatásait hatékonnyá tegyük. Hosszú László e tervek megvalósításához kérte a Debreceni Akadémiai Bizottság segítségét, a társmegyék közreműködését. A referátumokat követő vitában a résztvevők megfogalmazták a Tiszántúl mezőgazdaságának regionális kutatási feladatait. A DAB szakbizottsága a jövőben ezek időrendi programját és a szükséges feltételeket dolgozza ki. A szakbizottság állásfoglalása alapján Bognár Rezső akadémikus, a DAB elnöke a programot eljuttatja a Tudományos Akadémia, illetve a MÉM illetékeseihez. A délutáni órákban a résztvevők megtekintették a Bal- kányi Állami Gazdaság létesítményeit. (Folytatás az 1. oldalról) Könyvkiadásunkról elmondta, hogy az dinamikusan fejlődik, a korábbinál több szakmai és tudományos mű látott napvilágot, örvendetes, hogy a szépirodalmi alkotások sem szorultak háttérbe. Szólt az előadó arról is, hogy a falusi, tanyai lakosság, a mezőgazdasági kollektívák, az alakuló, formálódó munkásközösségek könyvvel való ellátásban, az igények alakításában és kielégítésében immár húsz éve nagy szerepet vállal a szövetkezeti könyvkereskedelem. Az elmúlt évben az egyhónapos könyvheti rendezvénysorozat idején 25 millió forint értékű könyvet adtak el az országban, s ebből Szabolcs-Szatmár megyében az ÁFÉSZ-könyvesbol- tok, -könyvbizományosok 2 millió forinttal részesedtek. Elismeréssel említette a sok ezer könyvtáros, bolti eladó, üzemi, iskolai, falusi könyvbizományos, pedagógus, úttörő, KISZ-es fiatal, társadalmi és tömegszervezeti aktivista áldozatos munkáját, akik tevékenyen segítik a lakosság ellátását könyvvel. Az olvasók nevelésében természetesen igen nagy szerepet játszik a 350 könyvtár, amelynek a megyében 100 ezer állandó, beiratkozott olvasója van. A megyében egy év alatt 42 millió értékű könyvet vásároltak a dolgozók, s ez szép teljesítmény, bár előfordul, hogy a lakások egy részében a könyv még inkább dísz, mint gyakori olvasmány. A megyei őszi könyvhetek célja, hogy közelebb vigye az emberekhez a könyvet. Ezt szolgálják a könyvkiállítások, író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák, a „házról házra” könyvárusítások. Az őszi könyvhetek megnyitóján Szentpál Mónika és Bodor Tibor színművészek az ünnepségen jelen lévő Galambos Lajos író és Ratkó József költő műveiből adtak elő részleteket, majd a gimnázium irodalmi színpadának műsora következett. A megnyitó író-költő vendégei: Galambos Lajos, Ratkó József és Bory Zsolt dedikálták műveiket. A gimnáziumban könyvkiállítás nyílt és a helyszínen könyvárusítást is szerveztek. Megyénkben ülésezett a DÁB