Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-03 / 233. szám
1978. október 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkavédelem—embervérielem NINCS, AKI TERVEZZEN (2.) AZ ÜZEMI BALESETI statisztikák mindig lehangoló olvasmányok. Július 31-ig 240 halálos baleset volt; a tavalyi év azonos időszakában 198. Tavaly az első hét hónapban 25 tömeges baleset történt, az idén viszont 39. A súlyos csonkulásos sérülések száma pedig pontosan a kétszerese a tavalyinak. Különösen a mezőgazdaságban súlyosbodott a helyzet. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 90-en haltak meg üzemi baleset következtében! A statisztikai adatokból az tűnik ki, hogy megtorpant az a hét-nyolc éve tartó folyamat, amelyben — ha lassan is — fokozatosan csökkent a balesetek száma. Az illetékes szervek — minisztériumok, szakszervezetek — az elmúlt néhány hónapban felfigyeltek erre a jelenségre, s több ágazatban is vizsgálatokat indítottak az okok kiderítésére, a megfelelő intézkedések kidolgozására és bevezetésére. A vélemények egybehang- zanak abban, hogy újra erősödőben van a termelés és a munkavédelem- szempontjait szembeállító szemlélet. A gazdasági vezetők sok helyen úgy siettetik az exportot, a határidőket, a műszaki fejlesztést, hogy közben a munkavédelmi teendők elvégzésére már nemigen hagynak elég időt, pénzt és energiát. A baleseti helyzet súlyosbodásának okai közé tartozik az is, hogy helyenként a munkavédelem nem tud lépést tartani a műszaki, technikai haladással. Néha azért, mert az új beruházások, fejlesztések tervezésekor, megvalósításakor rosszul értelmezett takarékosságból éppen azokból a költségekből faragnak le, amelyek a biztonságot szolgálják, illetve azért, mert szaktudásban, szemléletben nem tudják nyomon követni a fejlődést. VANNAK OLYAN VÉLEMÉNYEK is, hogy a szabályok egy részét tulajdonképpen meg sem lehet tartani, mégpedig két okból: először azért, mert túl sok a rendelkezés, másrészt pedig azért, mert a szabályok egy része fölött már eljárt az idő. Ezek az okok és érvek valamiképpen összefüggésben állnak a fejlődéssel. Hiszen a vállalatokkal, szövetkezetekkel szemben támasztott követelmények állandó emelkedése miatt erősödik fel időnként és helyenként az úgynevezett „termeléscentrikus szemlélet”, amelv rosszalló értelemben azt fejezi ki, hogy o gazdasági vezetők és maguk a dolgozók is elfeledkeznek sok fontos dologról, egyebek közt a biztonságról is. Hosszú évek tapasztalatai azt mutatják, hogy fokozottabb felelősségre vonással, a munkavédelmi propaganda fokozásával, jobb meggyőzéssel háttérbe lehet szorítani a káros szemléleteket. Erre van szükség most is, jobban, mint korábban. Ma már a tervezők, a beruházók és a kivitelezők is egyre inkább felismerik, hogy a korszerű technika fokozott biztonságot követel. E felismerésben nagy szerepet játszott és játszik ma is a munkavédelmi felügyelők, szakemberek szigorúsága, s az, hogy egyre kevésbé engednek működni olyan üzemeket, gépeket, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak. Ebből természetesen sok vita származik, különféle érdekek csapnak össze. A súrlódásokat egyre több helyen úgy próbálják elkerülni, hogy a munkavédelmisek részt vesznek a beruházások előkészítésében, tervezésében, figyelemmel kísérik a kivitelezést és menet közben teszik meg észrevételeiket, s ezzel is hozzájárulnak a mielőbbi befejezéshez. NÉHÁNY IPARÁGBAN ugrásszerű technológiai változás ment végbe, szinte egyik napról a másikra. A mezőgazdaságban a szakosított nagyüzemi termelés elterjedése, a gépesített vegyszeres növényvédelem, a vegyiparban az üzemek automatikus irányítása, a szén- bányászatban a gépesített jö- vesztés és szállítás, a textiliparban a vetélő nélküli szövőgép, s még hosszan folytathatnánk a sort, mind óriási fejlődést hoztak egy-egy gyár, vagy ágazat életében. A gyors technikai haladás ellenére azonban — - néhány kivételtől eltekintve — évről évre javul a munkavédelmi helyzet. Az, hogy most átmenetileg romlott a statisztika, egyáltalában nem varrható a műszaki fejlődés „nyakába”. Való igaz, hogy a munka- védelmi szabályok egy része elavult. Ezért most a Szak- szervezetek Országos Tanácsa az érdekelt szervekkel együttműködve megkezdte a munkavédelmi szabályok korszerűsítését. A szabálytervezet 1979-re készül el. Kialakításánál arra törekszenek, hogy rugalmas és egyértelmű követelményeket tartalmazzon, biztosítsa a helyi megoldások, kezdeményezések lehetőségét, könnyítse meg az irányítást, a végrehajtást és az ellenőrzést, határozza meg a vezetők felelősségét, biztosítsa a szak- szervezetek jog- és hatáskörének érvényesülését. Ágazati jogszabályok, szabványok, vállalati munkavédelmi szabályok, technológiai, műveleti és gépkezelési utasítások készülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ma még érvényben lévő szabályokat nem kell megtartani azon az alapon, hogy úgyis megváltoznak. MA TALÁN A LEGNAGYOBB GOND az, hogy helyenként nincs egységben egymással a munka és a munkavédelem. Gyakran különböznek egymástól a termelés és a balesetmegelőzés felelősei, szempontjai, szemléletei. Pedig a munka és a munkavédelem édestestvérek, nem is létezhetnek egymás nélkül. S az új szabályok is csak akkor lehetnek majd igazán hatékonyak, ha betartásukat az emberek védelmeként, a termelés alapvető feltételeként fogják fel. K. L. „Rebeka" A hír nem teljesen újkeletű, de érdemes pár szó erejéig visz- szatérni rá. Kiváló áru lett a Rebeka garnitúra, a Szatmár Bútorgyár terméke. Nem nagydíjas, még csak nem is vásárdíjas, csupán kiváló áru. Azonban ez jelez valamit. Azt, hogy gyümölcsöt hozott az igyekezet, az intézkedéseknek az a sorozata, amiket a mátészalkai bútorgyár vezetői annak érdekében tettek, hogy az elmúlt évek gyenge eredményei után végre lépjenek egyet. Az elismerés persze mást is mutat; azt, hogy a legjobb bútorokat Magyarországon, még nem a szalkaiak gyártják; akadnak szebbek, praktikusabbak, tartósabbak, korszerűbbek máshonnan is. És ezt tudomásul venni legalább oly fontos, mint a sikert jólesően nyugtázni. Mert ez azt is mutatja, hogy csupán az első lépéseket sikerült megtenni, az igazi sikerig még sokat kell menni. A jó képességű mátészalkai gárda — remélhetőleg — nem éri be a mostani sikerrel. (speidl) Arany egy házaspárnak R itka jubileumhoz érkezett a Jakab házaspár. A férj 35, a feleség 30 éve dolgozik egyazon hivatalban. Az íróasztalnál, az akták közt ismerkedtek meg, aztán örök hűséget esküdtek egymásnak és a hivatalnak. Az évtizedek során a hivatalos okmányokban, vagy személyesen megismerték megyénk szinte egész lakosságát. Több mint hatszázezer ember társadalombiztosítási ügyeit intézik, munkahelyük a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs- Szatmár megyei Igazgatósága. A megyei igazgatóságok minden év október 1-én ünnepük a törzsgárdatagokat. A mostani nyíregyházi ünnepségen a házaspár másodszor kapta meg a törzsgárda- jelvény arany fokozatát. Jakab Ferenc a háború alatt, 1943-ban került az igazgatóság jogelődjéhez, az OTI-hoz. Az akkor tizenhét éves fiatalember úgy jutott álláshoz, hogy a hivatalból egy férfit behívtak katonának s megüresedett egy hely. 1944 végén a nagykorúság küszöbén állt, de felnőttes felelősséggel segített helyreállítani, illetve létrehozni az egyetlen nyíregyházi gyógyszertárat. Ä napi papírmunka mellett a gyógyszerek előállításánál is segédkezett. Az ugrásszerű változás 1950. október 1-én következett, amikor a társadalom- biztosítási ügyek intézését a szakszervezetek vették át. Az ötvenes évek elején a szorgalmas fiatalembert a szolgáltatási csoport élére állították. Később dolgozott a nyugdíjosztályon, megismerte a szerteágazó munka minden ágát-bogát. A tanulás a napi munkához tartozott. Munka mellett érettségizett a pénzügyi technikumban, aztán elvégezte a SZOT hároméves szakiskoláját. Most osztályvezetői. rangban a titkárságot vezeti és a személyzeti ügyeket intézi. Az állam kasszáját sohasem tekintette ajándékkosárnak, de segített, ahol tudott. Egy nyugdíjas bácsi például az ő közreműködésével kapott visszamenőleg 60 ezer forintot. Egy idős néninek kissé hosszas, de körültekintő munkával segített a nyugdíj előkészítésénél. Később a néni bekopogott hozzá és csak ennyit mondott: „Köszönöm lelkem”. Jakab Ferencné három évtizeddel ezelőtt Görögszállásról állított be a hivatalba. Nagy szó volt az akkor, hogy íróasztalt és biztos állást kapott. Adminisztrátorként kezdte, de nem elégedett meg a számok és a személyi adatok másolásával. Tanult, s a hivatalos ügyekből lelkiismereti ügyeket is csinált magának. Ezért is nevezték ki a betegségi-ellátási osztály helyettes vezetőjévé. A munkatársak tetszését is megnyerte, így őt választották az igazgatóság szb- titkárának. E gy esetre emlékezik: — Két tsz-alkalmazott asszony terhességigyermekágyi segély kérelmét elutasítottam, az ügy a polcra került. Hamarosan jött egy új rendelet, amely a merev szabályokat feloldotta. Eszembe jutott a két asz- szöny, s felötlött bennem, hogy én is szültem három gyermeket és van egy unokám. Előszedtem az aktádat, az asszonyokkal közöltem, hogy most már mégis csak jár nekik a segély. Nagyon örültek és én velük örültem. Nábrádi Lajos Változtatni - minél gyursabban A dudva veri fel a leendő építési területet a nyíregyházi Zrínyi utcán, miközben a szomszédos kiállítóteremben bárki elmerenghet a szép maketten, amely az évek óta húzódó tervezés, előkészítés, építés eredménye után valóság lesz. Aki ma megrendel egy kiviteli tervet, az a jövő év végétől hamarabb nemigen számíthat az elkészítésére. Ennek alapján a tényleges építés 1980-nál hamarabb nem indulhat meg, ám még hosz- szabb az idő, ha előbb részletes rendezési tervet kell készíteni, ha nemcsak tervező nincs, hanem kivitelezőt sem találnak, vagy menet közben változtatni szükséges a tervezett építési technológián. Sorolni kell... A beruházások hatékonyságának egyik kulcskérdéseként fogom fel, hogy legyen a megyében elég tervezői kapacitás —. vélekedik Zilahi József, a megyei tanács építési osztályvezetője. Mindez azonban csak elv, ha a gyakorlat azt mutatja, hogy nincs, aki tervezzen. Előbb szóljunk a most kialakult helyzetben az országos irányokról. — A beruházási folyamatot kell újra szabályozni. Első a tervezésen belül az intenzív fejlesztés — mondja dr. Pozs- gai Lajos, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium műszaki tervezési főosztályvezető-helyettese. A feltételezés az, hogy a különböző tervező vállalatok között megfelelő munkamegosztás jöjjön létre. Eszerint a minisztériumi vállalatok feladata a nagyobb arányú megbízások terveinek elkészítése, a tanácsi vállalatok a kisebb helyi igények kielégítésére hivatottak. A megyében ennek alapján a Debreceni Tervező Vállalat nagyobb részaránya lenne az elsődleges. — Mivel kevés a kapacitásunk, ezért sorolni kell, amelyet a jnegyei főépítészekkel egyeztetünk — szól Nagyházi Tibor a DTV-től. — Jó kapcsolatot építettünk ki a megrendelő tanácsokkal, a beruházási vállalattal, ami köny- nyítheti a munkát. Bővítésre van szükség Az előbbiek elsősorban a rendezési, beépítési tervek készítésére vonatkoznak, de Bőség — mai gondokkal címmel foglalkozott lapunk szeptember 10-i számában a zöldség-gyümölcs felvásárlás eredményeivel és gondjaival. Szóltunk arról is, hogy a mák alacsony felvásárlási ára veszélyezteti a jövő évi termelési biztonságot. írásunkra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kereskedelmi főosztálya válaszolt, s tájékoztatta lapunkat a Tárcaközi Zöldség-Gyümölcs Bizottság intézkedéséről. Ezek szerint a általánosságban is követendők. Csakhogy a munkát legtöbbször az akadályozza, hogy az előkészítésre, a tervezésre nincs elég pénz. — Pillanatnyilag terv- és terület-előkészítés- vonatkozásában nincs gondja a városnak, de anyagi eszközök híján nem valósulhat meg minden — beszél dr. Petrus István, a Nyíregyházi Városi Tanács általános elnökhelyettese. Ez elsősorban az átmenetre vonatkozik, a hatodik ötéves terv kezdeteire. Csakhogy ehhez az átmenethez, a későbbi tervezésekhez kapcsolódik az is, hogy lesz-e erre az időszakra elegendő kiviteli terv, vállalkozó tervező iroda. Az ésszerű kockázatot hiányolják a tervezők, a beruházást előkészítők akkor, amikor a tanácsok nem mernek terveket rendelni, területet jól előkészíteni a következő ötéves terv idejére a jelenlegi építési ütem ismeretében. Mindennek — ahogy korábban Záhonyban, Nyíregyházán is példa volt rá — a tervidőszak kezdetén a kapkodás, a minden áron gyors eredményekre való törekvés a következménye. Kétségtelen, hogy a megyei tervező irodát bővíteni szükséges. A mai számítások szerint viszont egy új székház építése legkevesebb 50 millió forintba kerül. Ehhez a minisztérium csak annyi támogatást tud adni — ha annak nevezhető — hogy helyesli a megye ezirányú törekvéseit. Ugyanakkor a megyei tanácsnak nincs pénze egy új székház építéséhez, igen nehezen lehet összeszedni akár 1980-ig az erre szükséges pénzt. Korábban, a Bizományi Áruház feletti lakások átalakításánál szóba került, hogy az ottani hét lakás helyett a tervező irodát bőszerződéses kapcsolatok alapján termelt mákot a szerződésben rögzített áron köteles átvenni a ZÖLDÉRT, ha pedig nem rögzítették az árat a szerződésben, akkor 32 forintot kell fizetni kilogrammonként. ’ A bizottság a felvásárló vállalatoknak kötelezővé tette a szerződésen kívüli mák átvételét is. Az így szabadon felkínált mák átvételére 30 forintos irányárat javasolt, és előírta, hogy a felvásárló vállalatok 27 forintnál kevesebbet nem fizethetnek a mák-kilójáért. vítsék, ennek a költsége a tízmilliót sem haladta volna meg, s a következő húsz évre megoldotta volna a megye ilyen irányú gondjait. Mivel ez elmaradt, felmerülhet a kérdés, hogy a székház megépítése előtt ideiglenes megoldással érdemes bővíteni a NYIRTERV-et, hiszen terveket készíteni nem fontos új irodaházban. (Más kérdés, hogy ez a megoldás valószínűleg nem tetszik a tervezőknek, de jelenleg ez látszik az egyetlen járható útnak.) Gátolják az építkezéseket A tervezői kapacitás növelésére a következő évek érdekében van szükség. Ma — sajnos — sokszor az a helyzet, hogy a mennyiségi hiány a minőség rovására mehet. Ha ezzel párosul a nem kellő összhang a megbízók, valamint a kivitelezők között, akkor ismét a határidőelcsúszások, a különböző módosítások, a gyors, de sokszor nem eléggé átgondolt intézkedések gátolják a megyében folyó lakásépítéseket, a különböző szociális és kommunális beruházásokat. (Vége) Lányi Botond Országos bemutató NyíregYházán Évek óta gond, hogy a paneles technológiával épített házaknál, valamint az alapozásoknál a vízszigetelés hibái miatt igen sok a beázás, a rongálódás. Ennek megváltoztatására hároméves közös fejlesztő munkával a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat és a Taurus Gumiipari Vállalat olyan szigetelőanyagot és építési technológiát fejlesztett ki, amely kielégíti mind a műszaki és gazdasági, mind az esztétikai követelményeket. Tetőszigetelés és talajvíz elleni szigetelés Taurus W- lemezzel címmel október 4- én országos bemutatót és konzultációt tartanak, amelynek szervezésében részt vesz az Építéstudományi Intézet is. A munkahelyi bemutatót az épülő mezőgazdasági abroncsgyárnál tartják, ahol a gyakorlatban szemlélhetik meg a szakemberek az új szigetelési eljárást. Mákkal a ZÖLDÉRT-nél ÁT KELL VENNI!
