Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Neurózisaink Sorstragédiák lerakodóhelye az ideg- és elmegyógyin­tézet. A nagykállói komor falak, a rácsos ablakok, az egy­kori vármegyeháza ma már hullófalú termei, az irgalmas nővérek kápolnájából alakított osztályok nagy betegsé­gek, lelkek sérüléseinek áldozatait fogadják be. Okot ku­tatni mentem az Intézetbe, annak felderítésére: mi minden sebzi meg az elmét, az érzékeny Ideget, ami idekénysze- ríti az embert? Az intézet megbízott igaz­gatója, Bodor György figyel­meztet: atfoghatatlan a tabló, amit látni fogunk. Érdemes tehát szűkíteni a kört, s azt kutatni, mit jelez az a cso­port, amelyből hiányoznak a gyengeelméjűek, az öreg­kori agyérelmeszesedés áldo­zatai, vagyis mindazok, akik­nek állapota többnyire nincs összefüggésben az embert érő napi traumákkal. Az idegosztályon Szappa­nos Miklós főorvos tájékoz­tat. A kállói intézet megyénk igen nagy területét látja el. Több mint 400 ezer lakos tartozik ide. Elsősorban nem városlakók. Az elmeosztály ugyanakkor az egész megye ellátását szolgálja. A körül­mények régen rosszak már, a nem egészségügyi intéz­ménynek épült intézet kor­szerűtlen, szűk, s amit már a saját szememmel láttam, a felszerelés is ósdi, még ma is bőven van olyan takaró, amely több évtizede került ide. Mindezt azért kell el­mondani, mert sajnos a forgalom nő, de az ideg- és elmegyógyászat anyagi hely­zete, mint az országban ál­talában, messze az egészség­ügy általános szintje alatt áll. — Akik az idegosztályra kerülnek — tájékoztat dr. Szappanos —, többnyire a 40 és 60 közötti korosztály­ból kerülnek ki. Falun élők, paraszt- és munkásemberek, ezek családtagjai. Az értel­miségiek közül a pedagó­gusok vannak sokan. Szám­talan ok miatt kötnek ki itt, igen gyakran bizonyítható­an az okos élet ismeretének hiánya miatt. Nézzünk eseteket. Tipi­kusnak mondható a nagy szerzési hajszák áldozata. Az, aki munka után újabb munkák hatalmas terheit vállalja. Évek óta szabadsá­gon nem volt. Először fizi­kai károsodások érik, de a fájdalom gyógyítása helyett itallal véli kivédeni a bajt. Útja biztos ívben vezet az idegosztályra. — Általában — mondja a főorvos — az erőt és képességet meghala­dó teher vállalása neurózisba vagy hisztériába torkollik. Mindez más megbetegedéssel is párosul. Vagy nézzük az ingázót. Sokuknál a mértéktelen ital- fogyasztás a jellemző. Miért? A munka utáni szabad idő­vel a legtöbb nem tud mit kezdeni. Emberi kapcsolatai lazák. Társaságot egyedül a kocsmában keres és talál. Súlyosbítja a helyzetet a honvágy, a féltékenység, az otthoni gondokon való rágó- dás. A megoldani nem tudás, a tépelődés, plusz az alko­hol ideg- és elmebetegségig fajulhat. — Nem volna teljes a kép, ha nem utalnék itt a szexu­ális problémákra. Az asszo­nyok az ittas férfi miatt fri­giddé válnak. A férfiak is károsodnak. Ebből adódnak a feszültségek, a nőknél je­lentkező neurózisok. A nők esetében folytathatom a sort — így dr. Szappanos — az­zal is: szabadabbak, több idejük van. Sokan az egye­düllét, vagy éppen a sikk miatt nyúlnak a pohárhoz. — Ehhez csupán egy ada­lék: — mondja dr. Vojnik Mária, a női elmeosztály or­vosnője a családi gond sok esetben egészen az öngyil­kosságig hajszolhat nőket. Volt egy férfi, akit állásából leszereltek. Deklasszálódott, elzüllött. Felesége egyszerűen nem tudta elviselni, hogy iszik, elhordja otthonról a ruhát, a pénzt. öngyilkos akart lenni, megmentettük. Itt kellene aztán az utógon­dozás. Szép számmal vannak, akik az anyósprobléma miatt kerülnek intézetbe. Az öregek és fiatalok egy fedél alatt élése reális konfliktus- forrás. Az anyagi függőség, az ezzel való zsarolás, az önállóság csorbítása sok ideggyógyászati eset előidé­zője. A kórlapokon ott sora­koznak a munkahely okozta problémák is, mint okok. Ezzel kapcsolatban mondja Végvári László elmeorvos a következőket: — Megfigyelhető, hogy ál­talában a tartalmas emberi kapcsolatok hiányoznak. Az egymásra fordított minimá­lis figyelem, a munkában ta­pasztalható túlhajszoltság, esetenként az egyéni ambí­ció és a munkahely kínálta lehetőség közötti ellentmon­dás fel nem oldása súlyos gondokig vezethet. Sorakoznak a példák. A pedagógusoknál a féltékeny­ség, az elnőiesedés és a fia­tal lányok férjhez menési es­hetőségeinek kicsi volta miatt. A klikkek, intrikák, a túlórákért folyó hajsza ki­kibukkan az elbeszélgetése­ket rögzítő iratok sorai kö­zött. Hosszú az út az egyszerű kimerültséget rögzítő diag­nózistól a legsúlyosabb esete­kig. Bárdos Lajos adjunktus, a férfi elmeosztályról sajnos a gyorsítót említi. — Az al­kohol — akár az ideg — akár az elmegyógyászati ese­teket tekintjük, itt roppant jelentőségű. Merem monda­ni, hogy legalább 70 száza­lékban jelen van. Mindez összefügg azzal, hogy men­tái higiénés nevelésről szinte egyáltalán nem beszélhetünk. Az emberek egy részéből hi­ányzik a normális kontroll, aggasztóak a bevettnek mondott ivási szokások. Ha egy olyan ideális állapotot tételeznénk fel, hogy nincs alkohol,' s a gondolkodás hi­giéniája magas szinten len­ne, úgy betegeinkből szinte alig maradna. Megyénkben a szakembe­rek mintegy 30 ezer alko­holistát számlálnak össze. Mindehhez összesen 20 elvo­nóágy van, a szükséges száz­zal szemben. Az állapotok Nagykállóban talán ezen az osztályon a legmostohábbak. Hónapok kellenek ahhoz, hogy valaki bekerüljön. Gyorsított kezeléssel bizto­sítják a nagyobb forgási se­bességet. Az áldatlan fejlet­lenséggel csupán egy szem­beálló adat: a fehérgyarmati járásban egy év alatt 614 ezer (!) liter pálinkát főztek, s fejenként — minden lakost beleértve — 1800 forintot költöttek a kocsmákban szeszre. A Nagykállóban kezelt idegbetegeket általában „ja­vult" minősítéssel bocsátják el. Javultnak mondható be­tegeket enged el az elmeosz­tály is. Az egészségügy tehát megteszi, amit tud. De itt merül fel a kérdés: vajon a betegségen kívül az okot is lehet gyógyítani? Szappanos Miklós és Végvári László magyarázzák: — Az ideg- gyógyászati gondozás nem megoldott. Hálózat kellene, amely nyomon követi az el­bocsátottakat. Segít erősíteni akaratukat, hat arra a kör­nyezetre, ahová visszatérnek. Míg ez nincs, addig bizony működik az a cirkuláció, amelynek vissza-visszatérő állomása az ideg- és elme­gyógyászat. Mind gyakrabban kerül szóba a betegségeknél az okoknak az a sora, amely bi­zony kivédhető lenne. A közömbösség, a túlzott erő­feszítés, a családi viszonyok rendezetlensége, a hiányzó kapcsolat ember és ember között, az italozás, a nem ésszerű távolságban lévő munkahely, a nevelés alap­vető hiánya, a kellő felké­szítés nélküli életmódváltás, az áldozatot nem kímélő szerzési vágy, a szexuális kultúra hiánya, az erővel és idővel bánni nem tudás, a sok munkahelyen tapasztal­ható elszemélytelenedés ve­szélye, az ideg- és elmebe­teg gyógyulás utáni gondo- zatlansága. Bárdos Lajos és Vojnik Mária kalauzol végig az el­meosztályokon. Megrázó a kép. Könnyebb esetek, akiket csak időnként kínoznak meg a látomások. Halucinációk, súlyosak, akik a sarokban állnak közönyösen, majd a végső stádiumban lévők, akik mint egy nagy szertar­táson, órákig ringatják ma­gukat s révetegen tekintenek a semmibe. Halmozott kó­roktól a végállomásra ér­kezettek szomorú gyülekeze­te döbbenti meg az embert. A legtöbbnek nincs senki* je, csupán az orvos és az ápoló jelenti nekik a gon­dosságot. — Vannak, akik dolgoz­nak — magyarázza Szappa­nos doktor —, a munkaterá­piások. A lehetőség, amit az intézet kínálni tud kevés, s bizony azok sem túl sokan vannak, akiket aktivizálni lehet. A gyógyításban kü­lönben megkeressük az újat, a legjobbat, hiszen a döntő cél: akit lehet, visszavezetni egy kiegyensúlyozottabb életbe. Kár, hogy sokszor éppen a család, a környezet előítélete válik ennek gátjá­vá. "" ........ r~i ithm—im ii mi 11 im n i a |i nimm A nagykállói ideg- és elmegyógyintézetben évente több mint kétezer betegfelvételt tartanak nyilván. Az idegosztályon 800 férfi és nő fordul meg. Az orvosok és ápolók nagy hivatástudattal küzdenek mindegyikért. Az orvostudomány korszerű eszközeivel és ami ennél is több: emberszeretettel. Az önhibájukból vagy éppen a közössé­gek bűne miatt idekerültek betegségét gyógyítják, s köz­ben mind többször és többször kérik számon: mit tesznek az egészségesek, a családok, nevelők, munkahelyek? Hi­szen a betegség többnyire okozat... Bürget Lajos Toldi utcai házak Nyíregyházán. Soltész Albert rajza. Riportok tükrében A Lobogó Szabolcs-Szatmórban Hagyomány, hogy a nép­szerű képes hetilap, a Lo­bogó egy-egy számát vala­melyik megye bemutatásá­nak szenteli. Az október 26- án megjelenő szám Szabolcs- Szatmár megyéről szól. Az írások a mára jellemző Sza­bolcsról szólva nem mehet el senki a homok illatos „ara­nya”, az alma mellett: a jo­natánról a kétkezi munká­sok szólnak: mit jelent ne­kik felemelkedésük szimbó­luma. Bemutatják a névadó falut, Szabolcsot, bemutatva földvárát, amely ritka építé­maz, Záhonyi brigádok. Az utóbbi száz évnél régebben kialakult vasútépítő techno­lógiák és két testvérország találkozási pontján dolgozó emberek munkáját vetíti az olvasó elé. Váci Mihály írta: „Balolda­la ez a hazának, a szív is e tájon dobog...” Ezt a gondo­A homok illatos aranya: a jonatán. bolcsi témákat veszik sorra, a mai Szabolcsot mutatják be. Gyászban van-e Mátészal­ka? — miként a régi nóta mondja, erre keresett vá­laszt a riporter, s eközben olyan emberekkel és alkotá­sokkal találkozott, amelyek egészséges életörömről, tett­vágyról tanúskodtak. Sza­szeti emlék. Képriport tudó­sít Tiszavasvári messzeföl- dön híres vegyészeti gyárá­ról; szó van a nyolc éve ala­pított, távol s közei egyedül­álló sóstói alkotótelepről, amely két éve az éremmű­vészeké. És ilyen címeken akad meg az olvasó szeme: Tanárok és pilóták, A nyír­ségi gumi, Made in Raka­latot választotta dr. Tar Im­re, az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságá­nak első titkára a „Mit je­lent nekem Szabolcs-Szat- már megye” című vezércik­ke mottójául, mert „szoci- . alista emberhez méltó az itt élők kultúrája, életmódja, politikai, általános és szak­mai műveltsége...” Kép a záhonyi brigádokról szóló riportból. Váci Mihály egykori iskolája. 1978. október 22. Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom