Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
1978. október 21. K ELET-MAGYARORSZÁG 3 Gondosabb érdekvédelem Beszélgetés dr. Pintér Gyulával, a KERMi főosztályvezetőjével A fogyasztási cikkek minőségét és a fogyasztói érdekvédelmet vizsgálta a közelmúltban megyénkben a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet. A vizsgálat tapasztalatairól, az intézet tevékenységéről beszélgettünk dr. Pintér Gyulával, a KERMI főosztály- vezetőjével. — Milyen gyakran végeznek ellenőrzéseket Sza- bolcs-Szatmár megyében? — Sajnos ritkán kerül sor ilyen átfogó ellenőrzésre, mint a mostani volt. Évente körülbelül négy megyében és egy-két budapesti kerületben végzünk komplex vizsgálatot, Szabolcs-Szatmárban legutóbb 1975-ben volt hasonló utoljára. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy három éve nem vizsgáltunk ebben a megyében forgalomba hozott, vagy itt gyártott terméket. Az ipari vállalatoknak kötelező a KERMI-t megkeresni, mielőtt egy új terméket forgalomba hoznak, ha elmulasztják, akkor a kereskedelem végezteti el velünk a minőségi vizsgálatot. Ilyenek például a kis- határmenti forgalomban hozzánk érkező áruk, amelyeket a szomszédos országok vállalatai természetesen saját szabványaik szerint készítenek. Végzünk vizsgálatot a kereskedelmi felügyelőség, a népi ellenőrök felkérésére, hiszen itt nincs lehetőség műszeres laboratóriumi vizsgálatra. Előfordulnak viták az ipar és a kereskedelem között, ilyenkor a KERMI szakvéleménye a döntő. — Mire terjed ki a mostani vizsgálatuk? — Valamennyi fő árucsoporthoz tartozó fogyasztási cikkre, a vendéglátóipari szolgáltatás ellenőrzésére, de vizsgáltuk a fogyasztói érdek- védelemmel összefüggő vállalati tevékenységet, ezen belül az áruk minőségének meghatározását a szállítási szerződésekben, a minőség 'tanúsítását, a minőségi áruátvételt, az áruk raktározását és kezelését, a vásárlói kifogások intézését, valamint a garanciális szolgáltatást. — Milyen tapasztalatokat szereztek az élelmiszerek minőségéről? — Sok kedvező tapasztalatot szereztünk, de sajnos sok még a hiba. A dombrádi tsz húsboltjában 250 kiló sertéshús árusítását tiltottuk meg rossz vágóhídi megmunkálás miatt, a Nyíregyházi ÁFÉSZ 117-es boltjában 35 kiló húst mélyhűtőben tároltak, 200 kiló pedig nem volt megfelelően letisztítva. A húskészítmények közül a lecsókolbász minősége épphogy megfelelt, a többi töltelékáru közepes, vagy annál gyengébb minőségű volt. A megvizsgált 2426 kiló baromfiféleségből 30 százalék nem felelt meg a követelményeknek, a tasakos tejek tisztasága adott okot kifogásra. — Az ellenőrzés során jártak vendéglátóhelyeken is. Elégedettek-e az ételek- italok minőségével? — Itt is vegyes tapasztalatokat szereztünk. 437 mintát ellenőriztünk, amelyből 70 nem felelt meg a követelményeknek. — Sokszor hallunk arról, hogy sok reklamáció érkezik a boltokhoz a cipők minősége miatt. Erről mi a véleménye? — 4786 pár cipőt vizsgáltunk, s mindössze 49 százalékuk felelt meg a jelzett minőségi osztály követelményeinek. Anyaghibák, gyártási hiányosságok miatt kellett a többit alacsonyabb minőségi osztályba sorolni. — Az elmúlt napokban a kereskedelmi felügyelőség vizsgálatot végzett a TÜ- ZÉP-telepeken, s önök is jártak bét helyen. Van-e lényeges különbség a két vizsgálat megállapításai között? — Mi kevesebb helyen végeztünk ellenőrzést, de a tapasztalatok hasonlóak. A megvizsgált tégláknak több, mint fele, a mész közel fele, 23 és fél ezer tetőfedő lemez 81 százaléka, a tarpai tsz járdalapjainak 42 százaléka nem felelt meg a követelményeknek. Az ajtók 87 százaléka, az ablakok 75 százaléka volt rossz minőségű, a Csengeri Vegyesipari Szövetkezet egyetlen ablaka sem adható el, csak alacsonyabb áron. — A KERMI vizsgálata sok mulasztást tárt fel. Vajon csak a mi megyénkben ilyen a helyzet? — Beszélgetésünk elején mondtam, hogy 1975-ben végeztünk itt átfogó ellenőrzést. Azóta nagyot fejlődött a megye kereskedelmi hálózata, egy sor új létesítményt adtak át, amelyek feltétlenül hozzájárultak az eladás feltételeinek és színvonalának javulásához. Ami az összehasonlítást illeti: a sok minőségi kifogás ellenére sem rosz- szabb a helyzet, mint másutt. Kirívó esettel nem találkoztunk, a központi árualapból kapott termékek minősége mindenütt egyforma, legfeljebb a szállítás, a raktározás körülményei befolyásolhatják kedvezőtlenül. Hogy ebben a beszélgetésben a hibák kaptak nagyobb teret, az azért van, mert ezek bosszantják a vásárlót, ezeken kell változtatni iparnak és kereskedelemnek egyaránt. Balogh József A VOR vásárosnaményi üzemében Nyárádi József a Dür- kop típusú szemes lyukasztógép folyamatos karbantartását végzi. (Cs. Cs.) O aktalórántházán a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben az elmúlt tanévben 72 mezőgazdasági gépszerelő" végzett és szerzett traktorvezetői jogosítványt. Közülük hatvan helyezkedett el termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. „II határ az igazi! “ Mezőgazdasági szakmunkások önmagukról LEHETNE JOBBAN? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javult a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? N selejt csökkentese Mint minden kezdő üzemnek, nekünk is alaposan meg kellett küzdeni az indulás nehézségeivel. Tulajdonképpen második éve gyártjuk a külföldi megrendelésre készülő bőröndöket, de az igazi, nagy tételekben történő munkát csak az idén kezdtük el. Ebben az évben nyolcvanháromezer darab, különböző típusú, nagyságú bőrönd gyártása a tervünk, ami azt jelenti, hogy mindegyik dolgozónknak ezer darabot kell elkészíteniük az idén. Magasak a normák, magasak a követelmények. Az engedélyezett anyagveszteség 6,6 százalék, a késztermékeknél pedig a selejt nem haladhatja meg az egy százalékot. Akik ismerik a bőrös szakmát, tudják, ezek igen alacsony számok. Örömmel mondhatom, maradéktalanul sikerült betartani a technológiai utasításokat, s az idén az első fél évben a selejt 0,9 százalékra csökkent. Az első évben rengeteg gondunk volt. Volt olyan hónap, hogy a késztermékeknél a selejt elérte a tizenhét százalékot is, ami roppant magas. Aztán menet közben mind több akadályt tudtunk leküzdeni, s ebben nagy segítséget kaptunk a dolgozóinktól, akik szinte nap mint nap újabbnál újabb ötletekkel, javaslatokkal álltak elő. Csak egyetlen aprónak tűnő dolgot hadd említsek. Kezdetben minden bőröndre egy kis papírcsíkot ragasztottunk, s arra írtuk rá a készítője nevét. Rá kellett jönnünk, hogy ez így nem jó. Átszerveztük a munkát, mindent csoport más színű bőröndöt gyárt, s így köny- nyebben ellenőrizhetőbbé vált a munka, csökkent a selejt. Dolgozóink az elmúlt időszakban több mint egy tucat újítást nyújtottak be, amelyeket azóta már sikerrel alkalmazunk. Nem hoztak forradalmi változásokat ezek az újítások, de mindenesetre annyit igen, hogy ma megbecsült termék a nyugati piacon a nagykállói bőrönd. Úgy tartják, az az igazi bőrönd, amelyikből még a víz sem folyna ki. Nyugodtan állíthatom, termékeink nagy része ma már megfelel e kívánalmaknak. Elmondta: Donka Péter, a Nagykállói ÁFÉSZ 2. sz. bőrdíszműüzemének üzemvezető helyettese. Lejegyezte: Balogh Géza Az intézetben azt is megtudtuk, hogy amíg Beregből rendszeresen küldenek tanulókat az iskolába, addig a nyírbátori, a mátészalkai járásból. Tiszalök környékéről csak elvétve jut el gyerek hozzájuk. Nyolcán, fiúk A tavaly végzett fiatal szakemberek nyomába szegődtünk. Arra kerestük a választ, miként fogadták őket új munkahelyükön? Hogyan tudtak beilleszkedni? Milyen a közérzetük? A fizetésük? — Nyolcán vagyunk testvérek. Fiú mind — mondta a nyírmadai Kiss György. — Nem ugrálhattam. A szakiskola itt volt a szomszédban, így lettem mezőgazdasági gépszerelő. Hazajöttem. Az itthoni Béke Tsz fogadott. Az intézetben elméletben sok mindent megtanultunk. A gyakorlat más. Sokféle géppel kell munka közben megismerkedni. Az idősebb szakmunkások segítenek. Amit tudok, ellesek tőlük. Ide jártam szakmai gyakorlatra. Ismertem mindenkit. Tízforintos órabérrel dolgozom. A vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz-be az elmúlt tanév végén öt új fiatal mező- gazdasági gépszerelő szakmunkás érkezett a baktaló- rántházi intézetből. Közülük egy gépen ül. Négyen a gépműhelyben kaptak beosztást. Felvesznek minden jelentkezőt — Annyira nem vagyok fiatal, se naiv, hogy ne tudnám: alkalmazkodni kell, — kezdte a beszélgetést Lábas Lajos fiatal szakmunkás, aki Olcsváról jár be. — Feladatok vannak. Ezeket jól és időben kell teljesíteni, hogy F arsang végén, amikor már úgy tolonganak egymás háta mögött a mulatságra szánt napok, mint a cigányok bőgőhordozója nyomakodik befelé az ajtón, hogy a maradék borból néki is jusson: a háziszobákból még nem halt ki végképpen a varrógép per- gése, az új női ruháknak sajátságos illata: bár hervadnak az ablak közé állított bukéták, de emlékük jó szagú, a táncrendeknek és legyezőknek már történetük van, mint egy elvált menyecskének, az újságban megjelent báli névsor, benne a jól ismert névvel elfoglalta örökösnek vélt helyét a fehémeműsszekrényben az jngecskék között, a fodrász- né libegése nem hallatszik a grádicson: — a nők ráérnek a jövőt is studirozni, mert hiszen itt van a bágyadt böjt hosszant ásító heteivel. Ki tudná oly pontosan a jövendőt, mint a vetőkártya!. Persze, csak farsangi játék a vetőkártya, amit Pesten most valamelyik kereskedő árul, ahhoz az alapos, gömbölyűre kopott, francia festők képeivel díszített kártyához képest, amellyel a vándorcigányok asszonyai és a hivatásos jósnők dolgoznak, — hisz minden kártyára rá van írva annak jelentősége. Ez a sodrott bajszú, barna kabátos, vidéki írnok külsejű fiatalember, aki egyik kezében kalapját, a másikban három piros rózsát tart: ki lehetne más, mint a Szerető? Hát az a vizslakutya, amely a temető kellős közepén egy sirhal- mon heverész: mi lehetne egyéb, mint a Hűség? Borzas szőrű kandúr, karikázó kígyó, sarokba állított seprő ne álljon feleslegesen se erő-, se munkagép és főként ember. A munkagéprészlegnél kaptam beosztást. Szabó Jenő idősebb szakmunkás segít. Volt már olyan munka, amelytől kétfelé állt a fülem. Elmagyarázták, s megcsináltam. Az első fizetésem? 2700-ra rúgott. Egy kerékpárt vettem belőle. Mert háztól házig visz a tsz-busz, de a kerékpár az megáll egy fagylaltért is, meg a kislány sem integet hiába... Nekem a műhely volt az álom. Sikerült. Nagyvarsányban, a Tisza Tsz-ben tudatos a szakmunkásképzés. Évek óta küldenek gyereket a baktalóránt- házi iskolára. Ezenkívül a tsz-vezetőség már öt évvel ezelőtt úgy döntött, minden jelentkező szakmunkást felvesz. Erre a gépesítés késztette a közös gazdaságot. A meglátogatott három termelőszövetkezet közül itt veszik körül legnagyobb törődéssel a munkába álló fiatal szakmunkásokat. Munka mellett — Olyanok ezek a gépek, mint a kezes bárányok — mutatott a körülötte álló javításra váró gépekre Tóth Kálmán ifjú szakmunkás. — Én gyakorlatilag gépen ülök. Most éppen nincs munka és a javításhoz osztottak be. Ezt is szeretem, de az igazi, a határ. Duruzsol a gép, szaporodik a barázda. Munka mellett futballozok a tsz csapatában. Az esti szakközép- iskolát is szeretném elvégezni. Tervek és valóság: a fogadtatással, a lehetőségekkel mindhárom fiatal elégedett. Tudják, a bizonyítás még hátravan. Sigér Imre jelzi a Hamisságot. De ha jót emelünk, rátalálhatunk a kártyára, amelyen ébresztőóra, panorámás pohár és kapcsos emlékkönyv van festve, amely az Ajándékot Krúdy Gyula: A kártyavetőhöz jelenti. Magyarán mondva: disznószerencse kell ahhoz, hogy valaki éppen azt a kártyát kapja bal kéz felől, amelyre az a civilbe öltözött, nagy bajuszú kéményseprő van festve, aki az elhagyott erdei úton, egy degesz bőr- bugyelláris felett összecsapja hálálkodó kezét. Szegény emberek és szegény nemzetek mulattatója a vetőkártya, a babona, amely a jobb jövendőt, a reményteljes holnapot pillanatnyi játékossággal mutogatja, mint a szemhatáron elsuhanó álmot. A régi boldog években csendesen megállapítottuk, hogy a kártyavetés hiszékeny vén kisasszonyok, falvak és tanyák jegenyefás csendességében álmodozó bazsarózsáknak való mulatság, amikor lobogó hajzatú üst- foldozóival és démoni tekintetű asszonyaival megérkezik a cigánykaraván. Így volt ez a régi, kicsattanó arculatú, makkegészséges magyar években, amikor fittyet hánytunk reggel a rossz ólomnak, nem törődtünk azzal, ha a régi falakban kopogott valaki (talán az ócska vízvezeték), találkozhatunk annyi pappal, kancsal emberrel, temetéssel, amennyi volt Magyarországon, duzzadtak izmaink és a vetőkártyát annyira se érdemesítettük, hogy bal kezünkkel megemeljük. ★ De bezzeg eljöttek a hívatlan vendégek, a jó mód végrehajtói, a szegénység dobosai, a gondbaborult arculatú ősz emberek, a fekete fejkendős bús asszonyok, a gyászruhás menyasszonyok, a sápadt árvák, a szemétdombon kapargáló sovány kakasok, a gazdátlan ebek, a romfalakból hangzó zokogások, az örökösen álmatlan, kósza holdvilágos éjszakák, bedudált csodálkozásában a hideg tűzhelyre a szél, a kertek rongyos kabótú madárijesztőivel mind gyakrabban találkoztunk az utcán, szívünk kedvét és fütyöré- sző kis madarunkat kendermag hiányában világgá bocsátottuk: — és az eladogatott ruhák, a gazdát cserélő bútorok és könyvek helyén, a fekete kályhalyuk környékén megteremgettek a szegények gombái, a babonák. Hozzáértők azt mondják, hogy soha ilyen jó dolga nem volt a vetőkártyának, mint mostanában, amikor minden lány a háromrózsás férfit várja, amikor annyi a szegény ember, hogy vastag bugyellárist talál álmában a legtöbb ember, amikor csalódva életben, barátban, munkában és vagyonban, mindnyájan szeretnénk ráemelni arra a kártyára, amely a Szerencsét mutatja. Vetik őt most, ezt a régi szívrablót vagy kedvcsinálót a szalon kandallója mellett, valamint a szükséglakásokban. Bálkirálynő és templomjáró aggnő függeszti rá a szemét ; bölcs vénember bólongat jeges szakállá- val, ha éppen titkos plánu- ma körül tévedez a kártya, és ifjú szűz rózsapirral arcán kiszalad a szobából; a patikaüvegnek is lemondással legyintő beteg ember előrehajlik, ha kedvére keveredik a kártya és a gazd- asszony már tolvaj kezében hallja kotkodácsolni a tyúkját, ha a feszítővasas, kék ember áll meg az asztal közepén. Kiaszott szívű, pergamen arcú szerencsejátékosok figyelik a vetőasszony kezét és a játékot csendes mélázással hallgatja a gondbaborult családapa, ha véletlenül a várt Levélről van szó a kártyában. N evetünk, hitetlenkedünk, káromkodunk a bal felől kezdett kórtyasorokon, de mégis megtörténik, hogy a kopor- sószeg-konokságú, lenéző szívű szerencsefi baj esetén ugyanahhoz a vetőkártyához szalad, mint a tyúkeszű, de érzelmes táncosnő. A vetőkártya ostoba figurái, — a babonák és jóslások lidérc- lángjai itt a huszadik századnál megint utolérték a magyar országút vándorát, mert nem találván mentséget a tiszta ész könyvében, amelynek apró betűkből való lajtorjáján fennhéjázóan kapaszkodott, zuhanása után keservesen visszatértek a csárdában pattogó, akasztófa kedvű szegénylegényhez, vagy az elhagyatott gyámoltalanok, az árvák és özvegyek vetőkártyájához.
