Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
A kézi vetés helyett géppel formálják az agyagot, de kétkezi munkával rakják csillére, napról napra a 45 ezer nyers téglát. A Tiszától néhány száz méterre hatalmas kémény magaslik az égbe. tövében majd százéves kemencével, távolabb kiaknázott agyagbányákkal, partjukon hullámzó sással. Verebek csiripelése, békák kuruttyolása hallik, mesz- szebbről kotrógép moraja vegyül a természet hangjába. Marja az építkezésekhez nélkülözhetetlen tégla alapanyagát, az agyagot, hogy csillékben a gyárba szállítva, megformálva, szárítva, égetve, munkások nehéz munkájával téglává merevedve álljon az építők rendelkezésére, nyújtson menedéket házzá nőve, hogy az épület tükrözze sok-sok évtizeden át: dolgos kezek készítették verejtékes munkával az építőanyagot, emberek szívták magukba a kiégett tégla porát, a kemence mellett télen-nyá- ron a hőséggel harcolva dolgoztak Tiszabercelen, egy korszerűnek nem mondható, félig manufakturális technológiával termelő téglagyárban ... Kép és szöveg: Mikita Viktor Radó Gyula csilletoló a kibányászott agyaggal telt csilléket rendezi sorba, hogy a motoros gép után kötve, a bányától a gyárig vontassák. Régi bányalovak segítik az ember munkáját. Laczi Ferenc 20 éve kemenceberakó. A kézvédő használata ajánlott, bár a munkáskezek hozzáedződtek a kemény munkához Béres András kihordó az égetett téglát szállítja a kemencéből. A hetven munkás közül tizenöt nő. Nekik még nehezebb a munka. Teherautók sokasága fordul meg naponta a gyárban és szállítja faluba, városba a kész terméket. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 1. ^
