Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

1978. szeptember 13. KELET-MAG Y ARORSZÁG 7 Postabontás Sértett: a gyermek Kisvárdán egy négygyer- mekes család útjai váltak szét a közelmúltban az apa iszákossága miatt. Bontó­perre még nem került sor. A gyermekek elhelyezése, azok láthatása ügyében sem tör­tént intézkedés. A fiatal- asszony döntött csupán úgy, hogy nem folytatja tovább az életét az italozásból nem gyógyuló férjével. Pár hete, négy gyermekével szüleihez költözött — elhagyva a kö­zös szerzeményű családi há­zat is — és válókeresetet nyújtott be a bírósághoz. A gyerekek az anyánál megnyugtató körülmények között vannak. De az apában is él a gyermekek iránti ra­gaszkodás. Különösen a leg­nagyobb fiúcska iránt érez vonzalmat, akit végül is ma­gához vett. A gyermek „megszerzésé­nek” sajnos nem mindenna­pi módját választotta: egyik alkalommal az utcán elvette az édesanyjától és se szó, se beszéd, magával vitte a 9 év körüli fiúcskát. Az anya az­óta aggódik a gyermek sorsa miatt, mert — megítélése szerint — az apa nem tudja gondozni és főleg nevelni, mivel az ő magatartása is sok kívánnivalót hagy maga után. Az anya a gyámható­ság segítségét kérte, erre azonban az eset tudomá­sunkra jutásáig még nem ke­rült sor. Mint általában mindig, itt is a családi veszekedé­seknél a sértett fél a harma­dik: a gyermek. Évente több ezer házasságot bontanak fel a bíróságok, s ennek követ­keztében sajnos, sok ezer gyermekből lesz „válási ár­va”, de számuk több, ha fi­gyelembe vesszük a külön élő — még el nem vált — csa­ládokat is. Az esetek nagy részében azért továbbra is fennmarad mindkét szülőnek az a joga és kötelezettsége, hogy részt vegyen gyerme­ke nevelésében. Ezt a célt szolgálja a láthatás, ami el­sősorban a gyermek érdeké­ben kell, hogy történjék. A láthatások megvalósí­tásában közreműködő bíró­ságok, gyámhatóságok min­dent megtesznek, hogy e fon­tos kapcsolat — szülő és gyermek köteléke — a vál­lasok, különélések után is megmaradjon. Természete­sen mégis a volt házastársa­kon múlik, hogy kialakul-e gyermekükben a szülő egészséges modellje. Ebben rendkívül nagy szerepe van annak, hogy az a szülő, aki­nél a gyermek van, ne aka­dályozza meg a gyermek és a másik szülő találkozását (ha csak nincs komoly oka rá). Mert a gyermek érdeke, hogy a másik szülőnek is folyamatos kapcsolata le­gyen vele. A láthatást éppen ezért csak nagyon nyomós ok mi­att lehet megszüntetni (ha a láthatást a szülő önhibájá­ból nem gyakorolja, vagy a találkozások során veszé­lyezteti a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődését.) A kisvárdai gyámhatóság a négy gyermek ügyét most vizsgálja. Nagy felelősség hárul rájuk! Reméljük, hogy rövid időn belül hírt kapunk arról, hogy a gyermekek sor­sa megnyugtatóan rendező­dött. Soltész Ágnes ÁRUÁTVÉTEL A nyíregyházi Árpád utca — Széchenyi utca sarkán van egy kis élelmiszerüzlet. Itt a nyitvatartási rend szerint reggel hét órától szolgálnak ki, azonban talán a hét egyet, len napján sem lehet ott a megjelölt időtől vásárolni — teszi szóvá Király Miklós nyíregyházi levélírónk. — Az eladók ott vannak ugyan, de a rollót nem húzzák fel, mert rendszerint áruátvétellel van­nak elfoglalva. Aki a kör­nyékről reggel nyitásra megy a boltba tejért, kenyérért, péksüteményért, az nem igen tud 15—20 percet várni a bolt előtt, mert ha ezt teszi, a munkahelyéről késik el. A vásárlók azt igénylik, hogy szervezzék meg jobban az áruátvételt és ha hivatalosan héttől nyitnak, akkor héttől fogadják is a vásárlókat. TEJIVÓT KÉRNEK Nyíregyházán a Búza tér és környékén élők száma az utóbbi időben megsokasodott, és egyre több lakója lesz e környéknek a gyorsan szapo­rodó új épületek jóvoltából. Bevásárlási gondjaink — márcsak a piac közelsége miatt is — nincsenek, vi­szont a környéken igen nagy szükség volna egy tej ivóra. Különösen azóta hiányoljuk nagyon, mióta a Kossuth ut­ca elején lévőt bezárták. No­ha ez sem volt közel, de so­kan ott reggeliztek, az iskolás gyerekek is, most ez a lehe­tőség megszűnt. A Búza tér 14. számú épületben sok üz­let van, az egyik helyiség nemrég megüresedett. Jó lenne, ha az illetékesek még figyelembe tudnák venni e környék lakóinak a kérését: nyissanak ott egy tejivót, leg­alább addig, míg a vásár- csarnok felépül — javasolja lakótársai’ nevében özv. Ju­hos Lajosné, Nyíregyháza, Búza tér 14. szám alatti la­kos. AUTÓRÁDIÓ A közeli napokban több lakásba is bekopogtattak a Debreceni Postaigazgatóság ellenőrei, vizsgálták a rádió- és televízió-előfizetések rend­jét, hogy a tulajdonosok a díjakat helyesen fizetik-e. Sajnos kellemetlen megle­petés ért — olvastuk Stréger Jánosné, Nyíregyháza, Belső körút 11. szám alatti lakos levelében — most tudtam meg, hogy az 1976-ban vásá­rolt autórádiónk után külön kellett volna az előfizetői dí­jat fizetni. Mivel ezt nem tettem, visszamenőleg is fi­zetnem kell. Bizony ez zo­kon esik! Azt hiszem többen is jártak már így, mert nem ismerték a szabályt. Jó len­ne, ha erre — mármint a postánál történő bejelentési kötelezettségre — az autórá­dió vásárlásakor már felhív­nák mindenki figyelmét. Ezért a kis „többletmunká­ért”, figyelemért igazán há­lásak lennének a vásárlók, az előfizető-jelöltek. NINCS GYALOGÁTKELŐ­HELY Nyíregyházán a Marx tér forgalmi rendje az utóbbi időben megváltozott. Bizo­nyára egy darabig így is lesz. A Dózsa György utcáról ér­kező kocsik többsége jobbra igyekszik — érthető innen érik el a Jósavárost, és itt ha­ladhatnak tovább a várost átszelő fő közlekedési úton — ez a kanyar tehát rendkívül forgalmas, a gyalogosok szá­mára pedig veszélyes. A Dó­zsa György utca páratlan ol­dala és a temetőkert közötti útszakaszon ugyanis nincs ki­jelölt gyalogátkelőhely. Pó­tolni kellene — javasolja le­velében Lendvai Zoltán nyír­egyházi olvasónk. „JÓ ÉRZÉSSEL TÁVOZTAM...” Biztosan más is úgy van vele, ha valamelyik boltban kedvesek, előzékenyek, mind­járt nagyobb a bizalma. Szí­vesen lép be egy olyan üz­letbe, ahol üdvözlik, és viszo­nozzák a köszönését. Be­vallom, néha kerülőt teszek, csakhogy ott abban az üzlet­ben vásárolhassak, ahol ko­rábban figyelmességet ta­pasztaltam. A múltkor a jó- savárosi nagy ABC-ben vá­sároltam. Valamit azonban nem találtam a polcon. Ké­résemre az egyik eladó nem azt válaszolta, hogy nincs, hanem: „De ajánlhatok he­lyette mást” és már is a ke­zembe adta a „mást” és én megint jó érzéssel távoztam az üzletből — olvastuk Tir­pák Pálné Ifjúság utcai la­kos levelében. MEGLAZULT FÜLEK Szép kivitelű lábast vásá­roltam: színe sötétkék, olda­lát virágok díszítik, füle és a fedő fogója fekete mű­anyag. Háromszori használat után azonban a füle megla­zult és a fedő gombja is mo­zogni kezdett. Bosszankodtam miatta, s mondtam: precízeb­ben Is elkészíthették volna, az amúgy igen tetszetős és jó minőségű edényt. Eszünkbe sem jutott viszont, hogy az üzletbe visszavigyük, mert szükségünk volt rá. Azért használok többesszámot, mert ismerőseim is vettek ilyen edényt, ám ők sem jártak jobban — panaszolja levelé­ben Regős Mihályné máté­szalkai olvasónk. TALPBETÉT — Mit gondolsz, nekik is ilyen lúdtalpbetétük van mint nekünk? Szeretném szóvá tenni, azoknak a gyermekeknek — és természetesen a felnőttek­nek is — a problémáját, akik­nek bokasüllyedésük van. Az ortopédia szakorvosai sok gyereknek javasolnak beté­tet, amelyet ha belehelye­zünk a cipőbe, nem fér bele a gyerek lába, főleg, ha ma­gas a lábfeje. Természetes, hogy a kényelmetlen cipőtől irtózik a gyerek, ha meg a betétet nem viseli, felnőtt korában — különböző moz­gásszervi bajok miatt — ál­landó páciens lesz az orto­pédián. Jó lenne, ha az illeté­kesek jobban fontolóra ven­nék a gyermekükért aggódó édesanyák észrevételét — olvastuk Székelyföldi And- rásné újfehértói lakos levelé­ben. Szerkesztői üzenetek Dobos István gyulaházi, Kontyos Pálné újfehértói, ifj. Szabó József bátorlige­ti, Szaniszló András nyír­egyházi, Kiss Sándor hodá- szi, Simon József nyírtele­ki és Fábián Imréné debre­ceni lakosoknak levélben válaszoltunk. Kiss Lajos tivadari, Szűcs Géza tiszaszentmártoni, Ostorházi István bátorlige­ti, Jankolics Tiborné gem- zsei, Dobrai Györgyné csen- gerújfalui, Halhóber József nyíregyházi, Pócst Sándor hodászi, özv. Divinyi Ist­vánná encsencsi, llyés Já­nosné nyírbogáti, Kulcsár József nyírderzsi, Nagy György nagyhalászi, Kató Gusztáváé ibrányi, Dózsa Jánosné nyíregyházi, Ku- kucska István nyíregyházi, Vajda Albert tiszarádi, Szikszai Antal ibrányi, Pásztor Antal vasmegyeri olvasóink ügyében az ille­tékesek segítségét kértük. Nagy Lászlóné nyíregy- háza-alsóbaduri lakost kér­jük, hogy közölje szerkesz­tőségünkkel közelebbi cí­mét is, mert olvasónknak írt válaszlevelünket a posta nem tüdta kézbesíteni. Kiss Ferencné méhteleki olvasónkat értesítettük, hogy a gyermekgondozási szabadságról visszatérő kis­mamák kereseti igazolá­sába, a munkába állásuk­kor megállapított alapbért kell feltüntetni. Nagy Bertalanná garbói­éi levélírónk részére a ter­melőszövetkezet vezetősé­ge — 1978. szeptember 1- től — engedélyezte a sza­bad szombatot. Molnár Ferencné máté­szalkai lakost értesítettük, hogy a Német Demokra­tikus Köztársasággal is van a Magyar Népköztársaság­nak szociálpolitikai egyez­ménye, amely 1960. május 1-től van érvényben. Az egyezmény értelmében az a magyar állampolgár, aki átmenetileg tartózkodik a Német Demokratikus Köz­társaság területén, a he­veny megbetegedések és a sürgős szükség esetén a gyógykezelést (orvosi és szakorvosi kezelést, gyógy­szerellátást, kórházi és gyógyintézeti ápolást, gyó­gyászati segédeszközöket, azok sürgős pótlását és ja­vítását) a feltétlenül szük­séges mértékben, az illeté­kes szervektől a magyar hatóságok által kiállított útlevele alapján igényelhe­ti. Levélírónk férje az em­lített országban turistaként járt és ott kórházi ápolás­ban részesült. Az említett egyezmény alapján tehát, a kórházi ápolásért fizetniük nem kell. Az illetékes válaszol ELKÉSZÜLT „Szemüveg” címmel meg­jelent — a nyíregyházi üzle­tünket érintő — cikkel kap­csolatos észrevételre közöl­jük, hogy vállalatunk a szem­üveglencséket a MOM-tól szerzi be. A különböző diop­tria erősségű, és minőségű üvegek különböző határidő­vel készülnek el. Kocsis Fe­rencné panaszosnak plasztik alapanyagú lencsére volt megrendelése, amit a MOM mátészalkai gyára — gyártá­si problémák miatt — csak később tudott elkészíteni. Boltjaink kötelesek minden hónap 5-ig restancialistát ké­szíteni az elmaradt rendelé­sekről. Tévedés ott történt, hogy a gyártóműnél közbejött gyártási nehézségekről nem tudtuk a boltot időben érte­síteni, • így a vásárlónak sem tudtak megnyugtató válasszal szolgálni. Tudomásunk sze­rint a cikk megjelenése után rövid időn belül a lencsék el­készültek, s a panaszos a szemüveget átvette. Optikai Finommechanikai és Fotócikkeket Értékesítő Vállalat. Budapest Gyesen lévők bérezése Szerkesztőségünk meglehetősen éles hangú levelet ka­pott, amelyben olvasónk — aki kérte, hogy nevét ne em­lítsük meg — felháborodva közli, hogy öt és fél évig gyermekgondozási segélyen volt, mert ő teljesitette a kor­mány népesedéspolitikai célkitűzéseit és alig várta már, hogy vissza mehessen dolgozni és most, amikor munkára jelentkezett és közölték vele a fizetését, meglepődve ta­pasztalta, hogy az átlagosan 6—800 forinttal alacsonyabb, mint azoké a dolgozóké, akik ez alatt az idő alatt, ugyan­ebben a munkakörben dolgoztak. Amikor a bérosztályon ezt szóvá tette, akkor kimu­tatták neki, hogy az így megállapított fizetése magasabb, mint amikor a gyermekgondozási segélyt igénybe vette, hiszen időközben fizetésemelés történt, de még így sem éri el azt, mint a hasonló munkakörben dolgozók. Olva­sónk felkereste a vállalat vezetőjét is, aki határozottan közölte vele, hogy magasabb fizetést egyelőre nem hajlan­dó neki adni, ez az összeg, ami arányban áll azzal a mun­kateljesítménnyel, amit várhatóan nyújtani fog és majd ha kellőképpen begyakorolta magát, lehet szó arról, hogy magasabb fizetést kapjon. Közölte a vállalat vezetője azt is, hogy az így megállapított fizetéssel a törvényes rendel­kezéseket mindenben betartotta. Olvasónk most úgy érzi, hogy ő méltánytalanul hát­rányos helyzetbe került, mert eleget téve a kormány elő­írásainak, két gyermeket szült és most lényegesen alacso­nyabb fizetést kap, mint azok, akik nem szültek gyer­meket. Olvasónk álláspontjával semmilyen vonatkozásban nem tudunk egyetérteni. Nem vitás az, hogy kormányunk fi­gyelembe véve az ország érdekeit, kívánatosnak és szük­ségesnek tartja az egészséges népszaporulatot és anyagi vonatkozásban ehhez az ország lehetőségeihez mérten hoz­zájárul. Olvasónk mind ettől függetlenül a gyermekeit nem a kormánynak szülte, hanem saját magának, és tör­vényi előírás az is, hogy a gyermekekről mindenekelőtt a szülők kötelesek gondoskodni. Államunk azzal támogatta olvasónkat, hogy annak el ledére, hogy nem dolgozott, a társadalom közös jövedelméből, bizonyos összegű anyagi juttatást kapott. Meggyőződésünk, hogy olvasónk is furcsának tartaná, hogy ha most, amikor visszamegy dolgozni, akkor jelent­kezne nála egy másik munkatársa, aki nemrég szült, hogy a fizetéséből adjon oda neki 200 forintot havonta, mert ő gyermeket szült. A kérdés bármennyire is leegyszerűsí­tett, mégis így néz ki, mert azt az összeget, amit a gyer­mekgondozási segély ideje alatt kapott, az ő közvetlen munkatársai és az ország más dolgozói termelték meg, hi­szen enélkül nem lett volna miből fizetni. A kormány­nak nem volt célja és nem is lesz az sohasem, hogy a gyermeknevelés minden gondját magára vállalja, hiszen a szülőt a kormány nem pótolhatja. Olvasónknak nem szabad elfelejtkezni arról, hogy szocialista társadalomban élünk és alaptörvény, hogy mindenki képességei szerint dolgozik és munkája 'szerint részesül a megtermelt javak­ból. Kedves olvasónk is tisztában van azzal, hogy több, mint öt évi távoliét után nem képes olyan munkatelje­sítményt nyújtani, mint akik rendelkeznek a folyamatos szakmai gyakorlattal. A megállapított fizetése nem sérti a törvényt, mert az magasabb, mint az adott munkakörre előírt minimális bértétel, de a maximális bértételre csak akkor támaszthat igényt, ha képes is arra, hogy a maxi­mális munkateljesítményt nyújtsa a munkakörében és ezt meg is teszi. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom