Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 13. (Folytatás az 1. oldalról) nak és onnan nemcsak a me­gyeszékhelyt, hanem más községek ivó- és egyben ipa- rivíz-szükségletét is biztosít­ják. A megyeszékhelyt a Ti­szával összekötő távvezeték hossza 27,2 kilométer. Átmé­rője 600 milliméter és anya­ga azbesztcement nyomócső lesz. A vezetéken naponta 20 ezer köbméter vizet fog­nak juttatni a városba, e mennyiség távlatban 45 ezer­rel növelhető. Több helyen készül leágazás. Az egyik Ib- rány—Nagyhalász vízigé­nyét elégíti ki, míg a másik Nagytanyán, valamint Kóta- jon keresztül fog húzódni, Nyíregyháza északi fogadó- állomásig. A beruházás ter­vezett költsége 285 millió fo­rint. A központi vízműtelep tereprendezési és a csőveze­ték fektetési munkálatait a KEVIÉP már elkezdte, s az idén mintegy négyezer-öt­Űrhajósok kitüntetése Leonyid Brezsnyev beszéde a szocialista űrexpedíciók útjáról Leonyid Brezsnyev Sigmund Jähn, az NDK első űrhajósa mellére tűzi a kitüntetést. (Kelet-Magyarország telefotó) Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke nyújtotta át kedden a moszkvai Kreml­ben a Szovjetunió kitünteté­seit a Szojuz—31 nemzetközi űrexpedíció két tagjának Va­lerij Bikovszkijnak és Sig­mund Jähnnak. Bikovszkij, aki már a Szovjetunió két­szeres hőse, Lenin-rendet kapott, Jähn, az NDK első űrhajósa megkapta a Szov­jetunió hőse címet és az ez­zel járó aranycsillagot, va­lamint a Lenin-rendet. Brezsnyev meleg szavak­kal köszöntötte a harmadik nemzetközi űrexpedíció részt­vevőit. Emlékeztetett arra, hogy az ember előtt alig 17 éve nyílt meg a világűrbe vezető út — mára viszont már az űrhajózás felbecsülhetetlen értékű gyakorlati eredmé­nyeket nyújt. Alig van a tu­dománynak, a technikának, a népgazdaságnak olyan ága­zata, ahol valamiképpen ne érvényesülne a világűrben végzett kutatások haszna, üdvös hatása s meggyőződés­sel lehet elmondani, hogy ez a haszon a továbbiakban csak növekedni fog. „Az Interkozmosz-prog- ram keretében végrehajtott űrrepülések, a nemzetközi szocialista expedíciók útjai nem kis mértékben szolgál­tatnak bizonyítékot arra, mi­lyen nagy haladást ért el szocialista közösségünk a tu­domány és a technika vezető ágazataiban” — hangoztatta az SZKP főtitkára, aki külön kiemelte a Német Demokra­tikus Köztársaság hozzájáru­lását a közös program telje- sítéséhez. ,,Elmondhatjuk, hogy a szocializmus a világ­száz méteres szakaszával vé­gez. A kivitelezés tölpb épí­tési ütemben valósul meg. Szabolcsban a főépítés-ve­zetőség 380 fős létszámmal dolgozik. A kedvezőtlen idő­járás miatt az idén 90 mil­lió forint értékű munkát tudnak elvégezni, de ettől lé­nyegesen többet ütemeztek. Munkáik zömét háiódiagra- mos, valamint számítógépes programok alapján végzik. (cs.) űr kérdéseiben is hű önma­gához, hű alapelveihez: itt is az együttműködést, a kölcsö­nös segítséget, az internacio­nalizmust tekinti kiinduló­pontjának” — hangoztatta Leonyid Brezsnyev. A két kitüntetett űrhajós n z egykori Dahomey, az 1975. november 30-án ki­kiáltott Benin Népi Köztársaság Nyugat- Afrikában 115 762 négyzetkiiomé- térén terül el, lakosainak száma 3,1 millió. Gazdag múltra tekint vissza, hiszen az ásatások bizo­nyítékai szerint itt volt az ősi afrikai Joruba-kultúra egyik bölcsője. A francia gyarmati elnyomás korszaka után az ország 1958- ban autonómiát kapott, majd két évvel később elnyerte független- ségét. A nemzeti burzsoázia korrupciója, valamint az impe­rialista és neokolonialista be­avatkozási kísérletek miatt ál­lamcsínyek és kormányváltozá­köszönetét mondott a meg­tiszteltetésért, külön hangsú­lyozva, hogy az együttes munka a világűrben az In- terkozmosz-program kereté­ben, a szovjet kozmikus tech­nika hatalmas lehetőségeinek kihasználásával nagy ered­ményeket hozott és hoz. sok követték egymást 1960 és 1972 között. A fordulópontot 1972. október 26-a jelentette, amikor nemzeti érzelmű, haladó gondolkodású tisztek egy csoportja vette át a hatalmat Mathieu Kérékou őr­nagy vezetésével. Az ország bel­ső helyzete fokozatosan megszi­lárdult. Az állam elnöke 1974-ben kijelentette: az ország számára a szocialista fejlődés a történelmi előrelépés útja. Benin Népi For­radalmi Pártja 1975 novemberé- ben alakult meg, s egy évvel ké­sőbb megtartotta az első rendkí­vüli kongresszusát. A párt prog­ramjában a marxista—leninista ideológiára alapozott politika ka­Fidel Castro Etiópiában Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács és a minisz­tertanács elnöke Mengisztu Hailé Mariamnak, az Etió­piái Ideiglenes Katonai Kor­mányzótanács elnökének, a minisztertanács elnökének meghívására kedden hivata­los látogatásra Addisz Abe- bába érkezett. A repülőtér­ről Fidel Castro a Forrada­lom terére hajtatott, ahol részt vett az etiópiai forra­dalom negyedik évfordulója alkalmából rendezett nagy­gyűlésen. A tömeggyűlésen felszólalt Mengisztu Hailé Mariam, aki többek között kijelentette: célunk, hogy felépítsük a kommunista társadalmat. Ki­jelentjük, hogy egységesek és szolidárisak vagyunk Viet­nam, Afganisztán és Laosz népeivel, a latin-amerikai népek, köztük a Pinochet- féle fasiszta rendszer ellen küzdő chilei nép harcával. TELEX Szovjet—indiai külügymi­niszteri találkozó volt ked­den Moszkvában. Andrej Gro- miko és Atal Bihari Vadzs- paji indiai külügyminiszter a szovjet—indiai kapcsolatok továbbfejlesztéséről tárgyalt. pott helyet Afrika és Benin fel­tételeire alkalmazva. A haladás, a társadalmi fejlő­dés jegyében államosították a gazdaság legfontosabb vállalata­it, a bankokat, a biztosító- és olajtársaságokat, s állami ellen­őrzés alá vonták a külkereskedel­met. A kormányzat engedélyez­te, hogy a nagybirtokosok parla­gon hagyott földjeit ingyenesen kisajátíthassák a parasztok. A mezőgazdaság korszerűsítésére 1980-ig szóló fejlesztési tervet dolgoztak ki. A lakosság több mint 80 százaléka ma is a ter­ménygazdálkodásból él. Az or- szág természeti kincsei túlnyo­mórészt még feltáratlanok. A Benin Népi Köztársaság külpolitikája a tömbön kívüliség elvein alapszik, s az ország ve­zetői határozottan fellépnek a neokolonialista törekvések el­len. Az ország kapcsolatai erő- teljesen fejlődnek a Szovjetunió­val és a többi szocialista ország­gal. Ezt az irányvonalat, az együttműködés erősödését jelzi a Benin Népi Köztársaság párt- és kormányküldöttségének mos­tani magyarországi hivatalos, baráti látogatása is. O — Au bord du lac Balaton! — Oh! — mosolygot Geor­ges —, c’est admirable! Kati gyorsan szájoncsókol- ja, s még jobban hozzábújik. — Et tu peux faire un voyage toujours, minden nyá­ron, tout l’été, nem, ez annyi, mint egész nyáron, szóval en tous le anées, ha jól mondom, tu peux passer tes vacances chez nous, avec moi.. . ná­lunk nyaralhatsz minden nyáron, gyönyörű, istenem, milyen őrjítő szemed van .. Est-ce que tu compris? A fiú magához húzza és mosolyog, mosolyog, moso­lyog, meg kell őrülni azokért a kis ráncokért itt, a szeme alatt! — Oh, chérie, c’est magnifi- que! Kati nagyot sóhajt. — Nagyszerű,-nagyszerű . . . Ide figyelj, gyönyörűm, jó lesz. ha mielőbb megtanulsz magyarul, mert nekem ez a francia egy kicsit drága ... Mit gondolsz, meddig megy, hogy a matek különórákra kisírt pénzen titokban francia nyelvórákat veszek? Nyaka­mon az érettségi, Zsorzsikám! Épp tegnap vágták a fejem­hez. * — Tavasztól őszig? — kér­di Jani kedvetlenül. A villamosmegálló felé baktatnak Tónival. ö ugyan gyalog jár haza, munka után jólesik a negyedórás séta, de Tóni villamoson jár, s ő el szokta kísérni. — Tavasztól őszig! — fény­lik fel a fiú tekintete. — S akár télen is! A kégli nyil­ván fűthető, hiszen az öreg­lány télen-nyáron benne la­kott! így aztán még télen is le lehet majd szaladni egy­két víkendre. — Gondolod? — kérdi Jani dünnyögve, már bánja, hogy beszámolt az örökségről. — Gondolod? — Persze! — lelkesedik Tóni. '— De azért sokkal fon­tosabb a nyár! Van neked fo­galmad, mennyi nő szállja meg nyáron a Balcsit?! — A mondja Jani bosszú­san. — Honnét volna? Tóni megáll, megragadja Jani karját. — Hát apóca! Képzeld el: egy töküres kégli! És körü­lötte ott hullámzanak, höm­pölyögnek, örvénylenek a jobbnál-jobb csajok. Csesz- kóból, az Endékából, Len­gyelországból, Ausztriából! Na persze, azért a hazaiakat sem kell kihagyni! Na?! Mit szólsz? Jani legyint, indul tovább. — Egy szavad sincs? — kérdi Tóni sértetten. — Dehogy nincs. Rengeteg a facér csaj mindenütt. Itt Pesten is alig győzni! Ezért nem érdemes a pénzt kiszór­ni a vonatra! — Neked könnyű! — mond­ja Tóni, elsötétülő pillantás­sal. — Terád buknak ... — De barátaid is vannak, nem? Vagy neked a barátság csak ennyi, mi? Haverom! Ennyi? Nekem megvan a mindenna­pi, jó kis csajom, a barátaim meg csak koplaljanak? Jani bosszúsan nevet. — De papa. hát én kapar­jam ki neked a gesztenyét? — Hallod! Annak a dolga, aki közel ül a tűzhöz! Vég­re is vannak az embernek barátai, vagy nincsenek? Jani sóhajt. — Persze, hogy vannak. — Nahát! És kötelessége, hogy segítsen rajtuk? — Mondjuk ... — Akkor most mit vaca­kolsz? Egy ilyen balatoni vil­la. olyan, mint a lepkeháló! Nem is kell utánuk menni, maguktól is belerepülnek a pillangók! — Azt mondod? — kérdi Jani. — Fix! — mondja Tóni. — Ha nem hiszed, akkor te nem ismered a nőket, apóca! Hallgatnak; nem jön még a villamos, pedig Jani na­gyon nem bánná. — Szóval — kérdi aztán Tó­ni —, oké a villa, apóca? Jani bólint. — Na látod! — ver a hátá­ra Tóni. — Azért rendes srác vagy te, ha néha kicsit önző is... Isteni nyaraink lesznek odalent, majd meg­látod ! — Remélem — dünnyögi Jani. — Te! — izzik fel megint a másik tekintete. — Tavaly a Tátrában láttam egy norvég nőt... Te, papa, hát te még olyat nem láttál, az olyan gyönyörű volt! — Eltűnődik egy cseppet, majd aggodal­masan megkérdi: — Mit gondolsz, Bogárdon norvég lányok is lesznek? Jani minden különösebb meggyőződés nélkül bólint. — Lesznek. Tóni megint "megszorítja a karját. — És bedobunk egy külön lemezjátszót, apikám! Pün­kösdkor leugrunk, és beépí­tek egy hangfalat... Ott az­tán lesz hangerő, ne félj! Azt mondtad, egyedül álló ház, ugye, nincs szomszéd, nincs lakóbizottság, mifene. ott úgy harsoghat az erősítő, ahogy akarod — ott nincs kopogás, hörgés, dörömbölés, ott nincs házmester, meg megyek a tanácshoz, azonnal zárják el, ronda huligánok, mert alud­ni akarunk! Ott, apikám, egész nap bömböl majd a mjuzik, hogy még a velőd is beleremeg! Itt van már a villamos, Tóni felkapaszkodik rá. A lépcsőről kiáltja még ide: — Két hét múlva pünkösd! Ne felejtsd: utazunk! * — Az a csönd, tudod, Fe­rikém ... A csönd, amire évek óta vágyom! Az vár rám ódá­ién Bogárdon . . . Még egy fröccsöt? — Köszönöm, Karcsikám! Jspánki hajt a borából, int a pincérnek, aztán hátradől a széken, rágyújt. A hivatalban az örökös stemplizés, tudod, az állandó telefoncsörgés, a türelmetlen felek tipródása . . . Otthon az anyósom derekára kötve a táskarádió, hogy akárhová megy, hallja... A fiam kis odújából a magnó ... Este a tévé bömbölése, és hiába, hogy a gyerekek talán nin­csenek otthon, és ki se nyi­tottak, a szomszédból min­den szót hallok, még a be­mondót és színészek hangját is megismerem ... Milyen szép hangja van például Sin- kovitsnak, vagy amikor So- mogyvári a bandavezér, vagy a fődetektív ... A másik férfi — öreg ba­rát; harminc esztendeje együtt kezdték a postán, de útjaik azóta elváltak — bó­lint. — Én a Básti Lajos hang­ját szeretem nagyon ... Meg a Gábor Miklósét. Mostaná­ban elég ritkán látni... Meg a Kállai Ferenc, te! Hogy az micsoda egy szinész! Igen. Szóval, ötven éve nél­külözöm a csöndet — és ime: a türelem rózsát termett! A másik megkapta az új fröccsét; poharát odaüti Is- pánkiéhoz. — Erre igyunk, Karcsikám! — Isten éltessen, Ferikém!, — Téged, jó komám. Te vagy az ünnepelt! Ispánki szeme megpárásodik. — Hát igen . . . ötven évet keltett rá várnom, s vagy harminckettőt átdolgoztam keményen, de révbe értem! A barát kortyol a fröccsé- ből. — Mégis van isten, látod! — megint kortyol. — Kert is van hozzá? Ispánki legyint. — Afféle vénasszonyos vi­rágoskert, igen. A másik határozottan int. — Kitépni őket! Ki, mind egy szálig! Se szegfű, se ka­ralábé! Arra ott a piac meg zöldség- és gyümölcsbolt! — Hogyan? — néz rá a po­hara fölül meglepve Ispánki. — Hogy mondod? — Ahogy logikus, egyko- mám! Veszünk két—három méhkast, aztán szőlőt telepí­tünk! Minden virág és nyam­vadt konyhakerti ágyás he­lyébe szőlőtőkét. — És? kérdi riadtan az örökös. — Azt mire? Azt ke­zelni kell ám, Ferikém! Mi­kor? A háromheti szabadsá­gom alatt? (Folytatjuk) Napi külpolitikai kommentár A szamuráj élesztése 9 i lendkivüli parlamenti ülésre készülnek Japánban. Igaz, a szigetország törvényhozása csak a hét végén ÜLJ ül össze, a politikai viharok azonban már javában dúlnak. A viták oka: Fukuda miniszterelnök kormánya olyan törvényeket akar elfogadtatni a parlamenttel, ame­lyek ellentétben állnak a japán alkotmány demokratikus alapelveivel. A törvényjavaslat lehetővé tenné, hogy „kri­tikus helyzetben” a kormány és a hadsereg vezetése a parlament megkerülésével hozzon döntéseket. A döntés- hozatal jogát pedig végeredményben egy olyan fegyveres erő kapná meg, amelynek létrehozását a második világhá­ború után elfogadott japán alkotmány megtiltotta, ki­mondva, hogy az ország örökre lemond a hadviselésről, mint a politika eszközéről, s nem hoz létre a határokon kívüli tevékenységre alkalmas haderőt. Az alkotmánynak ezt a paragrafusát azonban hama­rosan „túllépték”. Amerikai segédlettel létrehozták az ún. „önvédelmi erőket”, azaz a hadsereget, s megszervezték a hadügyminisztérium szerepét betöltő nemzetvédelmi hi­vatalt is, amelynek vezérigazgatója a kormány tagja. Az elmúlt évtizedekben Japánban tehát korszerű hi­vatásos hadsereg alakult ki. Igaz, a fegyveres erőkre aránylag kevesebbet költenek, mint az Egyesült Államok­ban, vagjra-NATO tagországaiban, de az évi 10 milliárd dollárt meghaladó költségvetés még így is az előkelő he­tedik helyet biztosítja Tokió számára. A japán fegyveres erők fejlesztésében érdekeltek az ország hadiipari monopóliumai, amelyek szeretnének is­mét nagyobb profitot nyerni a fegyverszállításból. Termé­szetesen az Egyesült Államok kormánya is nagyban érde­kelt abban, hogy Japán többet költsön fegyverekre (töb­bet vásároljon az USA-tól) és fegyveres erői minél több feladatot vegyenek át az amerikaiaktól. így például szor­galmazzák a japán hadiflotta fejlesztését az „óceáni út­vonalak közös biztosítása” ürügyén. Japánban ugyanak­kor ismét befolyásra tesznek szert a hajdani szamurájdi­csőség felelevenítésének hívei. A helyzetet külön bonyo­lítja a múlt hónapban aláírt japán—kínai szerződés, amelyben sokan egy szovjetellenes katonai paktum — Peking—Tokió tengely csiráját látják. | y iindezek alapján érthető az az ellenállás, amely a had- j I sereg szerepének növelését, a militarizálás elősegí- LUJ tését lehetővé tevő rendkívüli törvény elfogadása el­len irányul. A Japán Kommunista Párt felhívásában rá­mutatott: a törvénytervezet végső célja, hogy az ország tartalékait az amerikai hadigépezet szolgálatába állítsák, s mindez előkészítése lehet a demokratikus szabadságjo­gok megnyirbálásának is. „A Japán Kommunista Párt eb­ben a nehéz helyzetben — hangzik a felhívás — harcba szólítja mindazokat, akik felismerték a japán militariz- mus feléledésének veszélyeit.” P. G. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács meghívására hivatalos, baráti látoga­tásra kedden hazánkba érkezett a Benin Népi Köztársaság párt- és kormányküldöttsége Michel Alladaye, a Benini Né­pi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, külügy­miniszter vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Garat Róbert külügyminiszter-helyettes és XJdvardi Sándor külkereske­delmi miniszterhelyettes fogadta. Benin párt- és kormányküldöttség hazánkban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom