Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

4 KELET-MAGYABOBSZAG 1978. szeptember 12. Napi külpolitikai kommentár Négy év Etiópiában A magyar lapokban megjelent a hír: Győri Imré­nek, az MSZMP KB titkárának vezetésével párt- és kormányküldöttség utazott Addisz Abebába, hogy részt vegyen az etióp forradalom negyedik évfor­dulóján rendezendő ünnepségeken. A rövid közlemény nem véletlenül használja a „fór- j radalom” szót, pedig ezzel a kifejezéssel általában aján­latos csínján bánni. Afrikában ez különösen igaz. A nem­zeti felszabadulás nagy történelmi áramlatában sodródó fekete kontinens vajúdó, nagy lehetőségekkel és nagy ve­szélyekkel, mindenekelőtt pedig súlyos örökséggel terhes időszakot él át. Ebben a szakaszban viszonylag gyorsan követik egymást számos helyen a különböző kormányza- . tok. A változásokban azonban sok a személyi, nem egyszer törzsi motívum: gyakran megesik, hogy egy-egy új név ' feltűnése nem hoz igazi változást. Etiópia nem ez a kategória. Amikor pontosan négy j esztendeje, 1974. szeptember 12-én Addisz Abebában or- | szág-világnak hírül adták, hogy a császárt, a világ egyik legrégibb dinasztiájának leszármazottját, „juda oroszlán- , ! ját” megfosztották trónjától, már sejteni lehetett, hogy ! nem egyszerűen a monarchia szűnik meg Etiópiában. Ha- j mar bebizonyosodott, hogy a hatalmat a nép nevében gya- ; korló fiatal tisztek komolyan gondolják, amit mondanak, hogy valóban új országot akarnak teremteni. Ezt nemcsak ! \ az etióp nép, a nemzetközi haladás barátai értették meg, hanem ellenségei is — és nemcsak a hazaiak, a külföl- : diek is. z amerikai diplomácia, szaúd-arábiai dollármilliók segítségével ráuszította a kezdet ezernyi nehézsé­gével küzdő forradalmi Etiópiára a „nagy-szomá- liai” ábrándokat dédelgető mogadishui vezetést. Etiópia népe, barátai, a szocialista országok erkölcsi-politikai- anyagi segítségével — a nehéz körülmények között is visz- szaverte a támadást és megérttette mindenkivel, akit il­let, hogy nem hátrál. A külső és belső ellenség persze nem teszi le a fegy­vert és az örökség még nagyon sokáig nyomasztóan súlyos lesz a földkerekség egyik legszegényebb országában. Egy olyan Afrikában, amelyre éppen most az a jel­lemző, hogy a neokolonialista hatalmak igyekeznek meg- ; szilárdítani megingott pozícióikat, az etióp fejlődés jelen­tősége túlnő az ország tágas határain. Harmat Endre 165 milliós érték —összefogással Harcok Nicaraguában Csillagvárosban a szovjet-NDK űrpáros (Folytatás az 1. oldalról) szükséges árkot ássák ki a la­kosok, liken még közösen épí­tik a tanácsházát, Csarodán az iskolaépítésen segédkeztek a helybeliek ... A gyakorlati munkák mel­lett a tervezést is vállalták társadalmi munkában a me­gye fejlődéséért felelősséget érzők. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága gyűjtötte össze: melyik községben mit építhetnek meg ha­marabb, hogy nem kell várni esetleg a más me­gyebeli tervezőre. A mándoki 5 tonna teljesít­ményű sütőüzem, a rakamazi pajtásház, a nagyszekeresi két tanterem toldása, az ilki orvosi rendelő, a demecseri és a tiszavasvári 12—12 taná­csi célcsoportos lakás, a ti- szanagyfalui napközi otthon terveit készítették el társa­dalmi munkában a szakem­berek. Nehéz lenne valamelyik községi beruházásra azt mon­dani, hogy ez kevésbé jelen­tős, nincs rá az építőknek ka­pacitása, ezért várhat. Egy ötszáz lelkes faluban legalább annyira fontos a tiszta, szá­raz betonjárda, mint á vá­rosban. Ahol a cipő szorít, a munkák jó néhány részét ma­guk a lakosok vállalják: szé­pítik, csinosítják, gazdagítják községüket, maguknak, a maguk kedvére. T. K. (Folytatás az 1. oldalról) da alakulatai Managuában nehézfegyvereket, páncélozott járműveket és könnygázt ve­tettek be a gerillák ellen. A Vöröskereszt viszont a kor­mány közleményével ellen­tétben azt jelentette, hogy a nicaraguai főváros számos te­rületén még folynak a har­cok, csakúgy, mint Chinan- degában, Managuától 140 ki­lométerre északra. Értesülé­sek szerint hasonló a helyzet Leónban is, ahonnan szintén heves összecsapásokról érke­zett jelentés. A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front a Costa Ri- ca-i rádióban elhangzott köz­(Folytatás az 1. oldalról) A főiskola oktatóit, hall­gatóit és az ünnepség vendé­geit Csizmadia Valéria, a KISZ-bizottság titkára kö­szöntötte, majd dr. Margócsy József főigazgató mondott tanévnyitó beszédet. Hatvan­öt évvel ezelőtt kezdődött meg Nyíregyházán a pedagógus- képzés, míg a felsőfokú pe­dagógusképzésnek 20. évfor­dulóját ünnepük ebben a tanévben. Elöljáróban ezekre a jubileumi évfordulókra utalt a szónok, majd az új tanév feladatait ismertette. Az egyik újdonság, hogy a főiskola megkapta a 24 tan­termes új gyakorló iskola be­ruházási engedélyét, így ha­marosan korszerűbb körül­mények közé kerül a gyors- és gépíró, a könyvtár és a népművelés tanszék. A főiskolán közel 1800 nap­pali és 1300 levelező hallga­tó tanul szeptembertől. Kö­zülük 130-an a tanító. 423- an a tanári szakokon most kez­dik meg főiskolai tanulmá­nyaikat. Az összesen 553 „gó­lya” ünnepélyes eskütételé­vel zárult az ünnepség első része. Ezek után Melich Jánosné főigazgató-helyettes köszön­tötte azokat a nyugdíjas pe­dagógusokat, akik ötven, hat­van, illtve hatvanöt esztendő­vel ezelőtt szereztek pedagó­gusképesítést. Tizenkilenc arany, nyolc gyémánt és két vas oklevelet adtak át. Hat­vanöt éve kapta diplomáját: Bunyitay Klára és Szebeni Somlyay András. A délutáni órákban diplo­makiosztó ünnepséget tartot­tak a főiskolán, összesen 421 jklevelet adtak át a levelező tagozaton végzett óvónőknek, illetve általános iskolai taní­tóknak és tanároknak. leményében arra szólította fel a nicaraguai lakosságot, hogy támogassa egy olyan ideiglenes kormány létreho­zását, amelyben részt venné­nek a „tizenkettek csoport­jához” tartozó ellenzéki sze­mélyiségek. A közlemény hangsúlyozza: a sandinisták elutasítanak mindenfajta kül­földi beavatkozást az ország belügyeibe, és hasonlóképpen elutasítják azt is, hogy So­mozát a rezsim bármely má­sik képviselője váltsa fel. A front közleményében fel­szólította az ország lakossá­gát, hogy támogassa a rezsim megdöntésére irányuló álta­lános felkelést és jelezte: a megalakítandó új kormány első intézkedései közé tartoz­nék a Somoza-család vagyo­nának államosítása. A nicaraguai kormány le­zárta a Costa Ricával közös határát, amely egyébként már hosszú idő óta a feszült­ség forása a két ország kö­zött. Mint a TASZSZ teheráni tudósítója jelenti, a Teherán­ban és 11 más nagyvárosban bevezetett rendkívüli állapot nem csökkentette a feszültsé­get. Az iráni főváros utcáin és terein katonai járőrök cir­kálnak, a főbb útkeresztező­déseket is fegyveres alakula­A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására 1978. szep­tember 2-a és 11-e között lá­togatást tett hazánkban a Pa­namai Néppárt küldöttsége, amelyet Miguel A. Porcell Pano, a politikai bizottság tagja, a párt végrehajtó tit­kára vezetett. A delegációval tárgyalást folytatott Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. Itt-tartózkodása so­rán a panamai kommunisták küldöttsége találkozott a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának képviselőivel, meglátogatott ipari üzemeket, termelőszö­vetkezetet, intézményeket, ahol a pártszervezetek tevé­kenységével ismerkedett. A szívélyes, elvtársi légkö­Nagy szeretettel fogadták hétfőn a Moszkva közelében lévő Csillagvárosban az idei harmadik nemzetközi űrkí­sérlet részvevőit, Valerij Bi- kovszkijt és Sigmund Jähnt. A szovjet—NDK űrpáros az elmúlt hetet Bajkonurban töltötte, ahol átestek az űr­utazásokat követő alapos or­vosi vizsgálatokon és hozzá­láttak tudományos beszámo­lóik elkészítéséhez. Hétfőn délben űrhajóskol­légák, a Csillagváros vezetői, az Interkozmosz-program al­kotói, barátok és a szocialista országok sajtótudósítóinak csoportja fogadta a Moszkva melletti repülőtéren Valerij Bikovszkijt és Sigmund Jähnt, akik jelentették az ál­lami bizottság elnökének, hogy a kitűzött programot végrehajtották és készen áll­nak az újabb feladatra. Bikovszkij és Jähn első üt­tök őrzik. Az amerikai nagy- követséget megerősített egy­ségek védelmezik. Az egész országot átfogó antiimperiaüsta megmozdu­lásokhoz a vallási ellenzék, és különböző politikai irány­zatok és csoportok is csatla­koztak. rű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást országaik helyzetéről és pártjaik tevékenységéről. Eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzetről, külö­nös tekintettel a Karib-tér- ségre, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, vala­mint a pártközi kapcsolatok­ról. Az MSZMP képviselői ki­fejezték a magyar kommu­nisták internacionalista szo­lidaritását a Panamai Nép­párt harcával, amelyet a nemzetközi imperializmus és szövetségesei ellen, a pana­mai nép érdekeiért, a társa­dalmi haladásért, a szocia­lizmusért folytat. A Panamai Néppárt kép­viselői elismeréssel szóltak ja a repülőtérről Jurij Gaga- rinnak a Csillagvárosban lé­vő szobrához vezetett, ahol virágcsokrot helyeztek el a világ első űrhajósának em­lékművénél. Ezt követően a Csillagváros lakói ünnepi gyűlésen köszöntötték a ha­zatért űrhajósokat. Az ünnepi gyűlés résztve­vői végezetül jóváhagyták an­nak az üdvözlő levélnek a szövegét, amelyet az SZKP Központi Bizottságának és személyesen Leonyid Brezs- nyevnek küldtek. Sarlós István Prágában A Hazafias Népfront kül­döttsége, Sarló s Istvánnak, at MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, vezetésével hét­főn hivatalos baráti látoga­tásra Prágába érkezett. A Sarlós István vezette népfrontküldöttség hétfőn délelőtt látogatást tett a prá­gai Óvárosházán. A hat év­százados reprezentatív mű­emléképületben Zdenek Zus- ka főpolgármester fogadta a delegáció tagjait és tájékoz­tatta őket Prága fejlődéséről. azokról az eredményekről, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építé­sében elért. Az MSZMP és a PNP kép­viselői hangsúlyozták, hogy elsőrendű fontosságúnak te­kintik a nemzetközi enyhülé­sért, a békéért, a biztoságért és a leszerelésért folytatott harcot. A két párt képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacio­nalizmus elvei alapján ered­ményesen fejlődnek a párt­közi kapcsolatok, amelyek jól szolgálják a két ország, mind­két nép érdekeit. A panamai pártküldöttség hétfőn elutazott Budapestről. Rendkívüli állapot Iránban A Panamai Néppárt küldöttségének magyarországi látogatása o — Kötény varrást? ... Van most egy nagyobb tételünk... Az asszony legbűbájosabb mosolyával felel. — Ne röhögtessen, Szaty- mazikám! Zsebkendőt, fél­forintjával! — Úristen! — csapja össze kezét, s nézi az eget kanosa­iul az elnök. — Maga telje­sen tönkre akar tenni ben­nünket, drága asszonyom! Ispánkiné csak fejét in­gatja, konokul. — Ne istenkedjen nekem, Szatymazikám! Ledolgoz­tam én már a magamét pa­pucsban kilenc év alatt, em­lékezzék csak! Az elnök hümmög. — Hát, szó, ami szó... — Aztán ha szép, gusztusos zsebkendőket ad, egyszer magát is meghívom a bogár- di panziómba három napra! Szatymazi áll, tűnődik. A legjobb bedolgozó! A legpre­cízebb. Ez még egy határidőt el nem késett... A munkája, mint a gyöngy! Hatalmasat sóhajt. — Kétezer zsebkendőt a nagyságos asszonynak, Ka- kucsiné! — Ja! — int a bedolgozó —, és magát is meghívom egyszer egy víkendre, Kaku- csi néni! Az öregasszony bólogat, le­gyint, aztán indul a raktár felé. Az ajtóból visszafordul. — És a papucsokkal mi lesz, Szatymazi elvtárs! — Hallja! — néz értetlenül a főnök. — Hát nem örökölt mindenki villát a Balaton­nál. ★ — De októberig ám! — ragyog a nagymami. — Má­justól októberig: egy fél év, egyfolytában! Az lesz ám az élet, galambocskám! A konferencia tán negyed­órája kezdődött; a nagymami akkor találkozott a zöldsé­gesnél Vicsányi nénivel (har­madik emelet három) és Lö- herer Zsófikával (első emelet kettő). Elújságolta nekik a nagy hírt a drága Arankáról és az ő kis házáról, amit — higgyétek el, mindig ilyen szíve volt, mindig! — a le- ányáékra hagyott S mert a Szív utcában sem mindenna­pos éppen a házöröklés, az újság még a vártnál is na­gyobb izgalmat keltett; a té­mát alaposan meg kellett vi­tatni. Ispánkiék konyhája erre mégis alkalmasabbnak tet­szett, mint a zöldségbolt, így aztán ide tértek be a vásár­lás után, hiszen most még a nagymami lánya sem zavarta őket. Vicsányi néni (a harmadik emelet háromból) lehunyt szemmel ingatja fejét, mint aki mesét hallgat.-- Csuda, egy valódi csuda ez, Julikám! Hát látod: még­is csak tesz csodát néha a jó Isten! — De meg is érdemeltétek! — sóhajt Löherer Zsófika (az első emelet kettőből). Ő a ház legrégibb lakója: kilencszáz- négy óta lakik itt egyfolytá­ban; akkor látta meg a nap­világot. Hozzá képest a nagy­mama ötven esztendővel ez­előtti beköltözésével szinte betolakodónak számít, nem szólván Vicsányi néniről, aki mindössze harminc éve él itt; akkor jött fel a fia után Má­tészalkáról. A fia azóta saját házat húzott fel Kispesten, s oda költözött a családdal, Zsófika is eltemette a szüleit már vagy húsz éve; így az­tán mind a kettő magányos. A nagymami egy pohár aludttejet kanalazgat, és áb­rándozik: — Lemegyek május elején, egyedül leszek, hiszen a csa­lád dolgozik és enyém lesz ott az egész kis birodalom! — Csinálunk egy gyönyörű virágoskertet! — sóhajt Vi­csányi néni elragadtatva. — Konyhakertet is persze, ha- jaj, olcsón fogunk ott élni, lányok, kijövünk a nyugdíj­ból, ne féljetek! A nagymama riadt pillan­tást vet rá, de nincs szíve szólni, akkora a boldog ré­vület a másik kettő arcán. — Reggel öntözgetünk, el- szórakozgatunk a kertben — mereng Zsófika is. — Aztán megfőzzük az ebédet, a2tán elkávézgatunk estig... Egy ki­csit még délután is hajolunk a kerttel... Mekkora is a kert, édes Julikám? — Háromszáz négyszögöl, aranyom. — Na! — biccent Zsófika. — Mindenikünkre épp száz esik... Semmi az, higgyétek el, ha az ember már elmúlt is hetven! Egy kis kerti mun­ka, kapálgatás, öntözgetés még jót is tesz, higgyétek el, megmondja bármelyik or­vos!... Persze, nem azt mon­dom, hogy szőlő vagy őszi­barack vagy ilyesmi, azt per­metezni kell, meg vödörszám a vizet, ugye... De egy kis zöldség, paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa, ilyesmi... — Aztán sötétedés után meg hallgatjuk a rádiót, pletykálgatunk és este jön a televízió... — sóhajt Vicsányi néni. — Istenkém, de szép lesz! — A postás huszonhatodi- kán jön a nyugdíjjal — me­reng el Zsófika. — Negyedi­kén meg hozza a lakbért az albérlőinktől... Mi meg csak élünk, éldegélünk, mint az osztrák nyugdíjasok Graz­ban... — Jó, jó! — sóhajt a nagy­mami. — És a fiatalok? Vicsányi néni legyint. —Nem is fogjuk látni őket, ne félj! Hát én látom a fia- mékat? Pedig Kispest köze­lebb van innét, mint Bo­gárától Budapest. Mondd, hogy néha-néha leszaladnak, egy-egy hétvégén ... De a szabadságát mind másutt töl­ti, a lányodék valamelyik gyógyfürdőn, a reumájuk mi­att, a gyerekek meg... — Sóhajt. — Külföldön, mindig külföldön, mint az én uno­káim is ... Lengyelország, Prága, Bulgária, Olaszország, most meg legújabban ez a Spanyol... Ugyan, Julikám, tőlük ne félj, látni se fogjuk őket! Zsófika tapsol. — Bizony, lányok! Miénk lesz az egész, gyönyörű kis birodalom! Egyedül a miénk! Kati ül a belső ülésen; Ge­orges a külsőn. Hátát mutat­ja a többi vendégnek; széles vállát, kemény szálú, fekete haját, amely teljesen fedi a tarkóját. Szája ott van egész közel Kati szájához — de most nem csókolóznak. Most beszélgetnek. Kati kínlódik; már har­madszor futott neki a mon­datnak, de mindik kifulladt. — Un petit maison! —ma­gyarázza, de a fiú kijavítja. — Une petite maison! Oui. Est quelle sorté de maison? Vagyis, hogy kis ház, igen, de miféle kis ház? — Nous avons ... örököl­tük ... izé ... ma tante est mórt. .. — Oh! mondja Georges résztvevőn, mert értette, hogy a nagynéni meghalt. — Est eile a nous envoyé une maison! — Domment? — néz rá ér­tetlenül a fiú, rejtély neki, hogyanis küldhetett a halott nagynéni Katiéknak egy há­zat. De azután kapcsol, végre is megszokta, hogy ha ma­gyarokkal beszél franciául, nem árt egy kis képzelőerő. — Oui! Je comprends. Un hé- ritage! Elle a testé une mai­son ... vagyis érti, hogy örök­ségről van szó, a nagyszerű halott nem küldött, hanem hagyományozott a családra egy házat. — Testált, persze! — int dühösen Kati, ezt aztán iga­zán tudhatta volna! De így van ez: rendszerint azok a szavak nem jutnak az ember eszébe ilyenkor, amelyek a magyarból is felbukhatná­nak! — Et ou est eile, cette pe­tite maison? — kérdi a fiú, azaz, hol az a kis ház. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom