Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

1978. szeptember 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Közhangulat és infarmáciá VAJON A SZEMÉLYES TORZSALKO­DÁSOK okozhatnak-e a közellátási gon­dok mellett rossz politikai közhangulatot? Ha hosszabb távon nem figyelnek fel rá a pártszervezetben, akkor igen. Dombrá­don párttagok jelezték, hogy az ÁFÉSZ hentese és a tanács titkára között kiala­kult személyeskedés miatt gondok vannak a húsellátásban. Ezt megvizsgálta a párt- bizottság. Kiderült, valóban személyes né­zeteltérés már akadályozta az ellátást, s rontotta a politikai közhangulatot. De még más, komolyabb visszaélésekre is fény de­rült. Mit tegyen a tsz vezetősége, ha a takar­mányelosztásra javasolt új módszerét el­vetette a tagság, nem ért vele egyet? Hol az a határ, amikor ezt az intézkedést azért szükséges visszavonni, hogy ne váljék po­litikai közhangulatot rontó tényezővé? És egyáltalán fel kell-e ilyesmikre figyelni? Nem csak illik odafigyelni az ilyen jel­zésekre, de szükséges is. Közvéleményt be­folyásoló és formáló tényezővé válhat mindkét esetben. Akkor is, ha helyesen és akkor is, ha helytelenül döntenek. Ideje­korán érzékelte a tsz pártvezetése ezt és közmegelégedésre rendezte a gazdaságve­zetés. A tiszakanyáriak információjában sze­repelt, hogy a húsipariak az óvodának évek óta nem szállítanak húst. Az igényelt mennyiséget Dombrádon adják le és az kerékpáron vagy más alkalmatosságon ke­rül tovább Tiszakanyárra. Hogy aztán megvan-e a megigényelt mennyiség vagy nem, más kérdés. Mint az is, hogy a higié­niai előírásokat hogyan lehet így megtar­tani. Igaz, ez a gond is megoldódott. A dombrádi nagyközségi pártbizottság titká­ra, miután „vette” a jelzést, az informá­ciót, megvizsgálta, helytálló-e, hiteles-e, s miután meggyőződött valódiságáról, to­vábbította az információt az állatforgalmi és húsipari vállalat igazgatójának. Azóta a húst és a rendelt húskészítményeket köz­vetlenül kapja a tiszakanyári óvoda. PARTUNK POLITIKAI BIZOTTSÁGA 1968 decemberi határozatában fontos kö­vetelményként jelölte meg a politikai köz­hangulat tanulmányozását. A realitások, az objektív helyzet a közvélemény figyelem­be vétele nélkül vezetni nem lehet. A párthatározat követelményként határozza meg, hogy az információnak hitelesnek, időszerűnek és valósághűnek kell lennie. Csak így szolgálhatja a vezetést, segítheti a fontos helyi döntések előkészítését. Dombrádon a nagyközségi pártbizottság nagy figyelmet fordít a politikai közhangu­lat tanulmányozására. Igyekszik az infor­mációs jelzések alapján kiszűrni azokat, amelyek valamilyen módon befolyásolhat­ják, alakíthatják, formálhatják a közvéle­ményt. Az információ olyan eszköz a párt­vezetés számára, amellyel növelheti a ve­zetés biztonságát. Ehhez azonban az információt a párt­munka szerves, elismert részévé kell ten­ni, melj/ a pártvezetés dolga. Ahol igé­nyes és felkészült a pártvezetés, ott igény­lik a politikai, szakmai és egyéb informá­ciókat. S ezek birtokában újabb lépéseket tervezhetnek a munkában. Egy-egy, a kol­lektívát befolyásoló információ hitelessége, megalapozottsága sokat segíthet egy gyár közvéleményének a fejlesztésében, alakítá­sában. Csak példaként említem meg a ME­ZŐGÉP egyik pártcsoportját, amely az új gyártmányok kifejlesztéséről kapott infor­mációt továbbította a pártonkívülieknek. így született „védnökség" a hivatali párt­csoport kommunista és a pártonkívüli mérnökök, technikusok részéről, az új ter­mékek sikeréért. Az információs munka a pártszervezetek és az emberek, a pártvezetőségek és a párt­tagság közötti kapcsolat érzékeny jelző- rendszere. Ez akkor érzékeny igazán, ha a rezzenésekre is odafigyelünk, ha felfogjuk a fals hangokat, véleményeket is, amelyek ronthatják a párt és a tömegek közötti viszonyt. Ha a közhangulatot rontó infor­mációkat kiszűrjük és az okok megszünte­tésében eljárunk, ellenőrizzük is. Csak így lehet teljes haszna az információnak. MONDJUK, S ÍGY IGAZ, az utóbbi idő­ben jelentősen javult alapszervezeteinknél a politikai információs munka tartalma- színvonala. Valójában mit értünk ezen? Elsősorban azt, hogy kevesebb a lakkozás is, és a sötéten való látás is, amelyekből hibás, káros következtetéseket lehet le­vonni. A politikai információk mindin­kább az objektív valóságot tükrözik, s így fontos szerepet töltenek be a helyes dön­tések kialakításában. Persze ez még nem általános. Akadnak olyan jelzések, amelyek vélt igazságokból indulnak ki, s akarva- akaratlanul téves útra terelik a vezetést. Ezek kárt okoznak. Javítani szükséges az információk felhasználásában is. Több gondot kell fordítani az információk for­rásainak elemzésére; arra, hogy a vélemé­nyek mely rétegektől származnak, kiket érintenek. Egyéni vélemények-e, vagy köz­véleményként jelentkeznek? Ezek elemző vizsgálata dönti el, hogyan, milyen mély­ségben foglalkozzon vele a párt vezetőség. A PART megyei végrehajtó bi­zottsága 1976. november 22-én értékel­te a politikai információs munkát és ha­tározatot fogadott el továbbfejlesztéséről. Ennek pozitív elemei ma tapasztalhatók pártszervezeteink életében, információs munkájában. Már akkor megállapította a megyei párt-vb, hogy a hangulati jelzések mellett a pártmunkának e fontos elemé­ben előtérbe kerültek a gazdasági építő­munka folyamatairól, eredményeiről és gondjairól adott és elvárt jelzések. Ezekre a jövőben még nagyobb figyelmet kell for­dítani pártszervezeteinknek. Segítvén a pontos, reális, gyors információval a gaz­dasági munka jobb szervezését, a döntések megalapozottságát, az operativitás elvének következetesebb érvényesítését. Farkas Kálmán Feldolgozás Késik a napraforgó Az időjárás miatt mintegy két hetet késik a napraforgó betakarítása, feldolgozásá­nak megkezdése. A nyírbá­tori növényolajgyárban min­den előkészületet megtettek az igen fontos ipari növény magjának fogadására. A ter­vek szerint az első szállít­mányt szeptember 12-re vár­ják a tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezettől. Ezt követően a többi gazdaság is megkezdi a szállítást, így a feldolgozás szeptember 21-én indulhat meg. A terméskilátások napra­forgóból közepesnek mond­hatók. Ezzel a nyírbátori üzem ellátása megfelelő. Ok­tóber végéig összesen 1600— 1700 vagon napraforgó fel­vásárlására számítanak. A gazdaságok a tányérrothadás megakadályozására, a gépi be­takarítás elősegítésére lomb- talanító szerrel permetezik le a napraforgótáblákat. A nyírbátori gyárban je­lenleg a repce feldolgozása folyik. Az évi termésből kö­zel ezer vagonnal dolgoznak fel, a termelt repceolaj jó minőségű. A nyíregyházi papírgyár nyomdaelőkészítő üzemében Vida Sándorné gépmester, a Romayor nyomdagéppel egy képes kiadvány nyomtatásán dolgozik. (E. E.) Jó minősítés a szabolcsi almának Naponta 50 vagonnal — Tengelycserés vagonok Heg hívás a karneválra Egyre-másra érkeznek az almával megrakott teherau­tók a tuzséri átrakóba. Köz­ismert, hogy megyénk piros aranyának, az almának dön­tő többségét a Szovjetunió vásárolja meg. Az alma át­vételét a Szovjetunió külke­reskedelmi minisztériumának megbízása alapján az össz- oroszországi SZAJUZPLODO- IMPORT egyesülés expeditő- rei bonyolítják le. Vezetőjük Jekatyerina Alakszejevna Latkovszkaja. Az almaátvevők első há­romfős csoportja augusztus 1-én érkezett megyénkbe. Je­lenleg már huszonötén dol­goznak. Időközben jelentő­sen változtak az átvétel kö­rülményei. Mint arról hírt adtunk, a munkakörülmények javítására a HUNGARO- FRUCT tuzséri telepén ekkor átadták a 130 millió forintos költséggel épült 433 méter hosszú, 24 méter széles, több mint 10 ezer négyzetméter alapterületű fedett átmeneti tárolót és rakodót. így egy­szeri beállással egy és ugyan­azon időben száz széles nyomtávú szovjet vagon be­rakását lehet végezni. A szovjet almaátvevőktől tudjuk, hogy az első fehér al­mával megrakott vagont augusztus 25-én indították út­ba a Szovjetunióba. Azóta a körte szállításával végez­tek. Szeptember első napjai­ban átlagosan ötven vagon almát vettek át. Mint mon­dották ; ők elégedettek, és elé­gedettek lehetnek az átadó gazdaságok is. Természetesen az átvétel dandárja még hátra van. A jelenlegi létszámot a szükség szerint emelik, mivel a HUN- GAROFRUCT a termelő gazdaságoktól a csúcs ide­jén napi 600 pótkocsis teher­autó fogadására készült fel. Ez napi 240 széles nyomtávú vagon berakását és továbbí­tását is lehetővé teszi. Ki­sebb mennyiségben a mán- doki állomáson is fogadnak és minősítenek almát. A HUNGAROFRUCT tu­zséri telepe ebben a szezon­ban 246 ezer tonna alma át­vételével és továbbításával számol. Ez azt jelenti, hogy a hajdú-bihari, a borsod-aba- új-zempléni közös gazdasá­gok teherkocsin ide szállíta­nak. Az ország többi részéből érkező almát zömében ten­gelycserés vagonokban Fé- nyeslitkére irányítják, és ott minősítik a szovjet átvevők. A magyar partnerek nagy­szerű 'munkalehetőséget, át­vevőhelyeket biztosítottak. Képünkön: a csengeri Lenin Tsz-ből érkezett almát minősí­tik. (H. J. felv.) Az átvevők vezetője végigve­zetett a rámpán. Elsőnek a gyümölcsegész­ségügyi vizsgáló-labo­ratóriumot mutatta be. Itt a laborvezető Nyina Druzsinyi- na és Sztaniszláv Golikov gyümölcsegészségügyi fel­ügyelő mikroszkopikus nö­vényegészségügyi vizsgálato­kat végeztek. A 16-os átvevőhelynél a leveleki Dózsa Tsz almáját Nyina Volkova irányításával Irina Szavina és Larissza Sis- ko minősítették. A művelet­ben segített a tsz kerté­sze, Kállai Miklós is. Közö­sen állapították meg a mi­nőséget, a golden perzselési százalékát. Egy másik átve­vőasztalnál a nagyhalászi Pe­tőfi Tsz rozmaringját di­csérték az átvevők. Láto­gatásunk idejére már vettek át jonatánt is. Az átvételi minősítés köz­ben Lugymilla Sehovcova, az átvevők pártalapszervezeté- nek titkára elmondta, hogy már gyümölcsöző kapcsola­tokat alakítottak ki a hűtő­házban működő pártalap- szervezettel, kommunistákkal. Ellátogattak a szovjet átve­vők a hodászi Béke Tsz-be, a Nyírmadai Állami Gazda­ságba és Béke Tsz-be, vala­mint a debreceni Kossuth termelőszövetkezetbe. Igye­keznek megismerkedni a ter­mesztés, a szedés, a manipu­lálás, a szállítás technológiá­jával. A, társalgóban búcsúzós közben mondták el, hogy a hűtőház pártalapszervezete meghívta az expeditőröket a Nyírségi ősz rendezvénysoro­zatára, a gyümölcskarnevál­ra. Az expeditőrök az alma át­vételével novemberben sze­retnének végezni, hogy a ka­rácsonyt valamennyien ott­honukba tölthessék. (sigér) E zt a napot is megér­tük — sóhajt az egyik idős néni a pádon. — Megértük — így a másik idős asszony. — Hol is hagytam abba tegnap? — Ott, hogy rossz kávét főztek a hivatalban. — Most már emlékszem. Ügy volt, tudja, hogy mi a gyárban napjában csak egy­szer ittunk kávét, de az az­tán kávé volt. Ahogy meg­betegedtem, áthelyeztek a vállalathoz, amolyan jövő­menő embernek. Sokkal könnyebb lett a dolgom, nem kellett nehéz dolgokat emelgetnem, csak sétálgat­tam. Minden jó volt, egye­dül a kávéjukat nem tud­tam megszokni. Az nem is kávé, hanem gumiízű lötty volt. Egyszer az igazgató titkárnője szabadságra ment. Nekem kellett az igazgatónak kávéról gon­doskodnom. A titkárnő el­viszek az igazgatónak a főztjükből. Szívesen viszek én — gondoltam magam­ban. Az egyik nap az egyiknél, a másik nap a má­Kávé zárta a kávéfőzőt is, meg a kávét is. Mit tehettem? Hol az egyik, hol a másik osz­tályra mentem kávéért. A titkárnők örültek, hogy ká­vét főzhetnek az igazgató­nak. Később, amikor vissza­jött az igazgató titkárnője, én feleslegessé váltam, nem kellett a kávém. Az osztá­lyokon a titkárnők megszó- lítgattak, hogy miért nem síknál jelentem meg, s csak annyit mondtam: az igaz­gató szeretne jó kávét inni. Majd összetörték magukat. Többnyire külön kávét vá­sároltak erre a célra. Nem volt ám gumiíze, gyönyörű tiszta volt és zamatos. — És az igazgató azt mind megitta? — csodálko­zott a néni padtársa. — Dehogy, kedvesem. El­vittem a kávét, volt az egyik folyosón egy kis be­ugró, ott megittam, és a csészét visszavittem. Mond­tam, nagyon finom volt a kávé. örültek az elismerés­nek. — És nem jöttek rá? — Dehogy jöttek rá. Jár­tam bent azóta is, szidják az igazgató titkárnőjét, mert amióta én eljöttem nyug­díjba, azóta nem kell a ká­véjuk. Ügy érzik szegény­kék, hogy kiestek a pikszis- ből, s ez ott a hivatali vi­lágban rettenetes csapásnak számít. De hát ilyen mesz- sziről már nem járhatok be kávét inni, csak azért, hogy továbbra is nagylelkű le­gyek ... Pauwlik György Munka nőknek Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteiben kevés nőt foglalkoztatnak az állattenyésztésben; az ágazatban foglalkoztatot­taknak mindössze a hetede nő. Ez talán arra vezethető vissza, hogy az állattenyész­tés hagyományosan a férfi­ak munkaterülete volt, a ne­héz fizikai munkát igénylő gondozás miatt. Ezért több szövetkezet szinte kizárta a nőket az állattenyésztésből. A női munkaerő foglal­koztatása az állattenyésztés ágazataiban igen eltérő. A baromfi- és szarvasmarha­tartásban dolgozók közel fele, a sertéstenyésztésben már csak 7 százalékuk dol­gozik, míg a juhágazatban mindössze két termelőszö­vetkezet foglalkoztat női dolgozót. Ebből kitűnik, hogy a baromfitenyésztés­ben — amely könnyebb munkát jelent — többségé­ben nőket alkalmaznak. A szarvasmarha-tenyész­tésben az utóbbi három év során emelkedett ugrássze­rűen a dolgozó nők aránya a tejházban és a borjúneve­lésben végzett munkán kí­vül a tehenészetekben is. Az évtized végéig az ál­lattenyésztésben dolgozó férfiak nagyrésze nyugdíjba megy, s kevés az utánpót­lás. A szakosított telepeken viszont évről évre csökken a fizikai munka, ami mind inkább lehetővé teszi az ál­lattenyésztésben a nők fog­lalkoztatottságát. Ennek a lehetőségnek a megismeré­sére szervezett a Szabolcs- Szatmár megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Terü­leti Szövetségének nőbizott­sága szerdán tapasztalatcse­rét a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezetben. Ebben a szövetkezetben a megyei átlagtól több nő dolgozik a tehenészetben, s a fejőnők fizetése megha­ladja a férfiakét. A tapasz­talatcsere a szakosított szarvasmarhatelep megte­kintésével ért véget, (sípos) Szovjet átvevőknél Tuzséron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom