Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

4 KELET-MAGYAROBSZÁG 1978. szeptember 8. Kommentár Elutazott a vietnami szoli­daritási bizottság küldöttsége Magyar—mongol közös közlemény Japán vendégek Moszkvában Japán parlamenti küldött­ség tartózkodik hivatalos lá­togatáson a Szovjetunióban. Moszkva japán Vendégei a megszokottnál jóval nagyobb publicitást kaptak. Ez annak szól, hogy a két ország — a Szovjetunió és Japán — kap­csolatára ez idő szerint nem mondható az, hogy felhőt­len. Mindenekelőtt azért nem, mert Japán nemrég a Kínai Népköztársasággal kö­tendő béke- és barátsági szer­ződés ellenében belement a szovjetellenesség utcájába. Moszkvában ezt természe­tesen barátságtalan gesz­tusként értékelték, s rámu­tattak arra, hogy ez terhelni fogja a szovjet—japán kap­csolatokat. E megbeszélése­ken magától ért.hetődően el­sősorban a kétoldalú kap­csolatok helyzetéről esett szó. A delegáció tagjai mindkét esetben azt hangoztatták, hogy Japán független poli­tikát folytat, s a jövőben is törekszik majd a Szovjet­unióval való baráti kapcsola­tok fejlesztésére. Sem Koszi­gin, sem Sityikov nem zár­kózott el ez elől, de rámutat­tak az együttműködés egyik fontos előfeltételére. Neveze­tesen arra, hogy a kétoldalú baráti szálak erősítése nem történhet harmadik ország kárára. „A nemrég aláírt japán—kínai szerződésről pedig — hangsúlyozta Koszi­gin — ez nem mondható el, mivel az a Szovjetunió és a többi békeszerető ország el­len irányul.” így hát — hívták fel a To­kióból érkezett vendégek fi­gyelmét — nem elegendő, hogy most Japánban sok fe­lelős tényező azt hangoztat­ja, nem változott meg a Szovjetunióval való kapcso­latok megszilárdítására irá­nyuló politikai vonal. Ezt gyakorlati tettekkel kell bi­zonyítani, hangsúlyozta Ko­szigin. P. V. 0 — Az adatok, kedves Is­pánki úr. Az adatok! Nos, kedves özvegy Stolcz Al- fonzné, önnek ugyebár van egy testvére Balatonbogár- don. Így van? — Hogyne volna így! Az én drága Aranka nővérem, ké­rem! Az ügyvéd bólint, s kissé megemelkedik ültében. — És most egy fontos kér­dés, amely a későbbiekben döntő lehet: több testvérük nincs? A nagymama fejét rázza. — Nincs, kérem. Nincsen. — Nem is volt? — De, ügyvéd úr. Volt egy bátyánk is. Az ügyvéd felszisszen, mint aki kukacos szilvába hara­pott. — Gyerek? Nem maradt utána? — Nem, kérem, nem ma­radt szegényke után ... Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a vietnami szolida­ritási és barátsági bizottság küldöttsége, amely a Magyar Szolidaritási Bizottság meg­hívására — augusztus 30. és szeptember 7-e között látoga­tást tett hazánkban Hoang Mink Giamnak, a bizottság, s egyben a VSZK nemzetgyű­lése külügyi bizottsága elnö­kének vezetésével. A küldöttséggel tárgyaláso­kat folytattak a Magyar Szo­lidaritási Bizottság és az Or­szágos Béketanács vezetői. A vietnami küldöttség tájékoz­tatást adott az újonnan ala­kult szolidaritási és barátsá­gi bizottságról az elmúlt há­rom év alatt elért politikai, gazdasági, kulturális sikerek­ről, valamint azokról a ne­hézségekről, amelyeket a kambodzsai vezető klikk Az űrhajózás történetében páratlan manővert hajtott végre a Szál jut—6 űrállomás két űrhajósa, Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivancsenkov: az űrállomás megfordításával a Szojuz— 31 űrhajót áthelyezte az űr­állomás hátsó kikötőhelyétől az első kikötőhelyre, a főbe­járathoz. A manővert úgy hajtották végre, hogy Ko- valjonok és Ivancsenkov át­szállt az űrhajóba, szétkap­csolta azt az űrállomástól, kisebb távolságra eltávolodott a Szaljut—6-tól. Ezt követő­en az űrállomást távirányí­tással megfordították rövi- debb tengelye körül, s újra összekapcsolták vele az űr­hajót. A példátlan manővert azért hajtották végre, hogy a Szo­juz—31 a főbejárathoz ke­rüljön, s ezzel szabaddá vál­jék az „alkalmi” látogatók és a teherűrhajók számára szükséges hátsó bejárat, il­letve bármikor nehézség nél­kül működésbe lehessen he­Az ügyvéd tovább kérdez. — Mikor halt meg a báty­ja? — Ezemyolcszázötven- négyben, kérem. Az ügyvéd elnéző mosoly- lyal javítja ki az évszámot. — Ezerkilencszázötven- négyben!... — Ugyan már! — ránt a vállán sértődötten a nagyma­mi. — Hát nem vagyok telje­sen szenilis, aki száz évet csak úgy eltéveszt! Nyolc- százötvennégyben, ha mon­dom! Az ügyvéd leteszi szemü­vegét, megtörli, hirtelen be­párásodott a nagy izgalmá­ban. Óvatosan kezdi. — Egyszóval... ne tessék felizgatni magát, kedves né­ni kérem... De mégis, nem tetszene megmagyarázni, ho­gyan értsem, amit mondani tetszett? — A nyolcszázötvenné- gyet? — Azt — leheli elhalőan az ügyvéd. — Hát, kérem, hosszú sora van annak.., — Talán tessék részletez­ni... A nagymama egy cseppet töpreng. — Először, ugye, az, hogy szegény, boldogult édesapám igen fiatalon nősült, még húszéves sem volt egé­szen ... Huszonegy éves ko­rára aztán megszületett a bátyám, aki szegényke, gyön­ge, betegeskedő kisfiú volt, és még egyéves születése napja előtt meghalt... Az ügyvéd felsóhajt, a nagymama folytatja. — Ez történt, mondom, nyolcszázötvennégyben. Sze­gény jó öregem, aki pedig kisdobos is volt negyven- nyolcban, úgy megviselte ez a bánat, meg hozzá nemso­kára az első felesége halála, fegyveres agressziója és a kí­nai vezetők egyre fokozódó Vietnam-ellenes politikája okoz. A küldöttséget fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára és Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A szívélyes légkörű megbeszéléseken ki­fejezésre jutott, hogy a ma­gyar párt, a kormány és a magyar nép most is, mint az amerikai imperialisták elleni harcban, szolidáris a Vietna­mi Szocialista Köztársaság­gal, a hős vietnami néppel Kína nagyhatalmi törekvései­vel és beavatkozáskísérletei­vel szemben, a kambodzsaiak által elkövetett fegyveres ag­resszió visszaverésében. lyezni az űrállomás fő hajtó­művét, amely a hátsó bejá­ratnál van. Mint ismeretes, az űrállo­másnál a szovjet—NDK űr­kettős látogatása idején „űr­hajócserét” hajtottak végre: Bikovszkij és Jähn azon az űrhajón, a Szojuz—29-en tért vissza a Földre, amely annak idején a Szaljut új állandó személyzetét vitte fel az űr­állomásra. A cserét az indo­kolta, hogy a Szojuz—29 ek­kor már nyolcvan nap óta volt a világűrben és egyes berendezéseinek működése csak meghatározott ideig ga­rantálható. A cserével viszont az „új” űrhajó, a Szojuz—31 a hátsó bejárathoz került. Az űrállo­más és az űrhajó összekap­csolásának konstrukciós megoldása azt igényli, hogy hosszabb út idején a „kikö­tött” űrhajó a főbejáratnál legyen, így a hajtóművet bár­mikor működtethetik és sza­bad az út az újabb látogatók számára. hagy negyvenöt évig nem is nősült meg újra __ Kilenc­vennyolcban vette el aztán az édesanyámat, hatvanöt esztendős korában. Híres, szép esküvejük volt, mesélte mindig anyám; évekig emle­gették a Krisztinavárosban. Még a régi bajtársak is mind kivonultak, tessék elképzel­ni, már akik éltek még ak­kor közülük, az öreg negy­vennyolcas hadastyánok, az­tán hát volt ám lakodalom, dínom-dánom... No, és esz­tendőre született Aranka né- ném, kilencszázban meg én. Tavaly töltöttem be éppen a hetvenötöt ... — Gratulálok — hajol meg az ügyvéd; arcán a nagy idők tanújának kijáró áhítat borong. S szeretné megcsíp­ni magát: ébren van-e, nem­csak álmodja az egészet... Ilyen fantasztikus testvéri kapcsolatról egész praxisá­ban nem hallott, pedig megért néhány cifra ügyet... A néni még él, korához ké­pest elég fiatal, szemlátomást kitűnően tartja magát — az egyetlen bátyja, meg előbb- halt meg, mint Vörösmarty Mihály ... Uram-istenem! — Értem — bólogat gé­piesen. — Több rokon ezek szerint nincs? — Dehogyis nincs! — int türelmetlenül a nagymama. — Hát Aranka! Az ügyvéd feláll, s nagy­mama elé lép, mélyen meg­hajol, s kezét nyújtja. — Fogadja őszinte részvé­temet, Stolcz néni. A kedves nővére három hete megbol­dogult. A nagymama rámered. (Folytatjuk) A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának meghí­vására Lázár György, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1978. szeptember 3. és 7. kö­zött hivatalos, baráti látoga­tást tett Mongóliában. Mongóliái tartózkodása so­rán az MNK Minisztertaná­csának elnöke és a kíséreté­ben lévő személyek ipari és mezőgazdasági létesítménye­ket, valamint kulturális in­tézményeket látogattak meg Ulánbátorban és Darhanban. A magyar vendégeket min­denütt meleg, szívélyes fo­gadtatásban részesítették. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke és Zsambin Batmönh, a Mongol Népköz- társaság minisztertanácsának elnöke, tárgyalásokat folyta­tott az őszinte barátság, a testvériség és a teljes egyet­értés légkörében. Megbeszé­léseket folytattak a Magyar- ország és Mongólia közötti testvéri barátság és sokolda­lú együttműködés további erősítéséről és szélesítéséről. A felek mély megelégedés­sel állapították meg, hogy országaik között a barátság és a gyümölcsöző együttmű­ködés töretlenül fejlődik és szélesedik, a Magyar Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság közötti barátsá­gi és együttműködési szerző­dés alapján. A magyar és a mongol nép közötti hagyomá­nyos barátság megszilárdítá­sával kapcsolatban hangsú­lyozták Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Jumzsagijn Cedenbal, az MNFP KB első titkára talál­kozóinak és megbeszélései­nek különleges jelentőségét. Tájékoztatták egymást je­lenlegi ötéves terveik végre­hajtásának menetéről. A miniszterelnökök ismé­telten megerősítették, hogy az MSZMP és az MNFP, a Ma­gyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság vál­tozatlan és következetes, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus elveire épülő irányvo­nalnak megfelelően, a két ország testvéri szövetségének és szoros együttműködésének további elmélyítésére, a szo­cialista közösség országai egy­ségének és összeforrottságá- nak megszilárdítására tö­rekszenek. A két ország közötti gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés menetét áttekintve, a felek elégedett­ségüket fejezték ki azok ked­vező eredményei kapcsán, és elismeréssel értékelték a ma­gyar-mongol gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság tevékenységét. Megállapodtak, hogy köl­csönös erőfeszítéseket tesznek a Magyar Népköztársaság se­gítségével a Mongol Népköz- társaságban létesített ipari vállalatok bővítésére és re­konstrukciójára. A miniszterelnökök megál­lapították, hogy a két ország közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésében a legked­vezőbb lehetőségek a Mongol Népköztársaság egyes ásványi kincseinek közös feltárásá­ban, a könnyű- és élelmiszer- ipari termelés, valamint a vízgazdálkodás terén folyta­tandó együttműködésben, az árucsere-forgalom állandó növelésében és mongol szak­emberek képzésében rejlenek. A Magyar Népköztársaság a jövőben is hozzájárul az e te­rületeken folytatott együtt­működés feltételeinek bővíté­séhez. A Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnöke őszinte köszönetét fejezte ki az MSZMP KB-nak és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának azért a sokoldalú, testvéri segítségért és közreműködésért, amelyet a Mongol Népköztársaságnak nyújt a szocializmus építésé­ben. A miniszterelnökök meg­bízták országaik központi ter­vező szerveit, hogy 1979-ben egyeztessék a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Nép- köztársaság 1981—1985. évek­re szóló népgazdasági tervét, és határozzák meg a két or­szág ' együttműködésének konkrét területeit mind két­oldalú, mind sokoldalú vo­natkozásban. A felek hangsúlyozták a KGST XXXII., bukaresti ülésszakán elfogadott határo­zatok jelentőségét, és kifejez­ték azon határozott szándé­kukat, hogy erőfeszítéseket tesznek a testvéri szocialista országok sokoldalú együttmű­ködésének továbbfejlesztése és tökéletesítése érdekében. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság mi­niszterelnöke ismételten hangsúlyozta, hogy a jövőben is erősítik a nagy Szovjet­unióval és a többi testvéri szocialista országgal való megbonthatatlan barátságu­kat, együttműködésüket. Áttekintve a jelenlegi nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseit, kifejezték kormányaik határozott szándékát, hogy kitartó erőfeszítéseket tesz­nek az enyhülési folyamat vi­lágméretű továbbfejlesztésé- ért, annak konkrét leszerelé­si intézkedésekkel történő ki­egészítéséért. A leszerelési világkonfe­rencia legrövidebb időn be­lüli összehívása mellett fog­laltak állást, amelynek célja, hogy gyakorlati és hatékony intézkedéseket fogadjanak el a veszélyes méreteket öltő fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére és a leszerelés megvalósítására. A két miniszterelnök, hang­súlyozva kormányaik egyet­értését a Szovjetunió konst­ruktív leszerelési javaslatai­val, kiemelte annak a szov­jet kezdeményezésnek az idő­szerűségét, amely a jelentős katonai erővel rendelkező ál­lamok fegyveres erői meny- nyiségi és minőségi növelésé­nek beszüntetését irányozza elő. A felek különleges jelen­tőséget tulajdonítanak a stra­tégiai támadó fegyverek kor­látozásáról folytatott szovjet —amerikai, valamint a Bécs- ben folyó közép-európai had­erő- és fegyverzetcsökkenté­si tárgyalásoknak. Az ázsiai helyzetről foly­tatott eszmecsere során a fe­lek kifejezték azon határozott meggyőződésüket, hogy az ázsiai országok aktív, együt­tes erőfeszítéseire van szük­ség a béke és a biztonság tartós pilléreinek megterem­téséhez a kontinensen. En­nek kapcsán a felek úgy vé­lik, hogy az ázsiai béke és biztonság megerősítéséhez, az országok közötti széles körű együttműködés kialakításá­hoz elengedhetetlen a füg­getlenség és szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartása, az erőszak alkalma­zásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetésről való le­mondás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyen­jogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése el­veinek szigorú betartása. A magyar fél nagyra érté­kelte a Mongol Népköztársa­ság elsősorban az ázsiai földrész békéjének és biz­tonságának megszilárdítására irányuló aktív tevékenysé­gét. Megállapították, hogy a né­pek békéjét, nemzeti füg­getlenségét és társadalmi ha­ladását komolyan veszélyez­teti az imperializmus és a reakció erőivel nyíltan azo­nosuló kínai vezetés nagyha­talmi, expanzionista politi­kája. A Magyar Népköztár­saság és a Mongol Népköz- társaság is határozottan szem­beszáll a kínai vezetők nagy­hatalmi, hegemonista, szov­jetellenes és szocializmusel­lenes irányvonalával. A felek elítélték a Vietna­mi Szocialista Köztársaság ellen irányuló kínai nagyha­talmi törekvéseket, valamint a jelenlegi kambodzsai veze­tés által provokált konflik­tust. A két ország kormányfője támogatásáról biztosította a KNDK-nak Korea békés és demokratikus egyesítésére irányuló erőfeszítéseit. Az elhúzódó közel-keleti válsággal kapcsolatban a két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a különutas tárgyalá­sok politikája akadályozza a válság tartós és igazságos rendezését. Kifejezték azon véleményüket, hogy az át­fogó rendezéshez vezető reá­lis utat csakis a genfi béke- konferencia munkájának va­lamennyi érdekelt fél részvé­telével történő felújítása je­lentheti. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság határozottan elítéli az impe­rialistáknak és más reakciós köröknek egy úgynevezett Afrika-közi erő létrehozására, az afrikai népek nemzeti fel­szabadító harcának vérbe- fojtására, a kontinens or­szágai haladó irányú fejlő­désének megakadályozására és a fajüldöző rendszerek át­mentésére irányuló kísérle­teit. A felek szolidárisak Zim­babwe, Namíbia és a Dél-af­rikai Köztársaság népeinek a felszabadulásukért és nem­zeti függetlenségükért vívott harcával. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya egyértelmű támo­gatásáról biztosítja az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletén hozott határoza­tokat. Elégedettségüket fejezték ki a találkozók és tárgyalá­sok eredményeivel kapcso­latban, amelyek ismételten megerősítették a nézeteik tel­jes azonosságát valamennyi megtárgyalt kérdésben. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke köszönetét fejezte ki az elvtársi fogad­tatásért és baráti vendéglá­tásért, és hivatalos baráti lá­togatásra hívta meg a Ma­gyar Népköztársaságba Zsam­bin Batmönh elvtársat, a Mongol Népköztársaság mir nisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Páratlan manőver Áthelyezték az űrhajót

Next

/
Oldalképek
Tartalom