Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-08 / 212. szám
4 KELET-MAGYAROBSZÁG 1978. szeptember 8. Kommentár Elutazott a vietnami szolidaritási bizottság küldöttsége Magyar—mongol közös közlemény Japán vendégek Moszkvában Japán parlamenti küldöttség tartózkodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban. Moszkva japán Vendégei a megszokottnál jóval nagyobb publicitást kaptak. Ez annak szól, hogy a két ország — a Szovjetunió és Japán — kapcsolatára ez idő szerint nem mondható az, hogy felhőtlen. Mindenekelőtt azért nem, mert Japán nemrég a Kínai Népköztársasággal kötendő béke- és barátsági szerződés ellenében belement a szovjetellenesség utcájába. Moszkvában ezt természetesen barátságtalan gesztusként értékelték, s rámutattak arra, hogy ez terhelni fogja a szovjet—japán kapcsolatokat. E megbeszéléseken magától ért.hetődően elsősorban a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről esett szó. A delegáció tagjai mindkét esetben azt hangoztatták, hogy Japán független politikát folytat, s a jövőben is törekszik majd a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok fejlesztésére. Sem Koszigin, sem Sityikov nem zárkózott el ez elől, de rámutattak az együttműködés egyik fontos előfeltételére. Nevezetesen arra, hogy a kétoldalú baráti szálak erősítése nem történhet harmadik ország kárára. „A nemrég aláírt japán—kínai szerződésről pedig — hangsúlyozta Koszigin — ez nem mondható el, mivel az a Szovjetunió és a többi békeszerető ország ellen irányul.” így hát — hívták fel a Tokióból érkezett vendégek figyelmét — nem elegendő, hogy most Japánban sok felelős tényező azt hangoztatja, nem változott meg a Szovjetunióval való kapcsolatok megszilárdítására irányuló politikai vonal. Ezt gyakorlati tettekkel kell bizonyítani, hangsúlyozta Koszigin. P. V. 0 — Az adatok, kedves Ispánki úr. Az adatok! Nos, kedves özvegy Stolcz Al- fonzné, önnek ugyebár van egy testvére Balatonbogár- don. Így van? — Hogyne volna így! Az én drága Aranka nővérem, kérem! Az ügyvéd bólint, s kissé megemelkedik ültében. — És most egy fontos kérdés, amely a későbbiekben döntő lehet: több testvérük nincs? A nagymama fejét rázza. — Nincs, kérem. Nincsen. — Nem is volt? — De, ügyvéd úr. Volt egy bátyánk is. Az ügyvéd felszisszen, mint aki kukacos szilvába harapott. — Gyerek? Nem maradt utána? — Nem, kérem, nem maradt szegényke után ... Csütörtökön elutazott Budapestről a vietnami szolidaritási és barátsági bizottság küldöttsége, amely a Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására — augusztus 30. és szeptember 7-e között látogatást tett hazánkban Hoang Mink Giamnak, a bizottság, s egyben a VSZK nemzetgyűlése külügyi bizottsága elnökének vezetésével. A küldöttséggel tárgyalásokat folytattak a Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács vezetői. A vietnami küldöttség tájékoztatást adott az újonnan alakult szolidaritási és barátsági bizottságról az elmúlt három év alatt elért politikai, gazdasági, kulturális sikerekről, valamint azokról a nehézségekről, amelyeket a kambodzsai vezető klikk Az űrhajózás történetében páratlan manővert hajtott végre a Szál jut—6 űrállomás két űrhajósa, Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivancsenkov: az űrállomás megfordításával a Szojuz— 31 űrhajót áthelyezte az űrállomás hátsó kikötőhelyétől az első kikötőhelyre, a főbejárathoz. A manővert úgy hajtották végre, hogy Ko- valjonok és Ivancsenkov átszállt az űrhajóba, szétkapcsolta azt az űrállomástól, kisebb távolságra eltávolodott a Szaljut—6-tól. Ezt követően az űrállomást távirányítással megfordították rövi- debb tengelye körül, s újra összekapcsolták vele az űrhajót. A példátlan manővert azért hajtották végre, hogy a Szojuz—31 a főbejárathoz kerüljön, s ezzel szabaddá váljék az „alkalmi” látogatók és a teherűrhajók számára szükséges hátsó bejárat, illetve bármikor nehézség nélkül működésbe lehessen heAz ügyvéd tovább kérdez. — Mikor halt meg a bátyja? — Ezemyolcszázötven- négyben, kérem. Az ügyvéd elnéző mosoly- lyal javítja ki az évszámot. — Ezerkilencszázötven- négyben!... — Ugyan már! — ránt a vállán sértődötten a nagymami. — Hát nem vagyok teljesen szenilis, aki száz évet csak úgy eltéveszt! Nyolc- százötvennégyben, ha mondom! Az ügyvéd leteszi szemüvegét, megtörli, hirtelen bepárásodott a nagy izgalmában. Óvatosan kezdi. — Egyszóval... ne tessék felizgatni magát, kedves néni kérem... De mégis, nem tetszene megmagyarázni, hogyan értsem, amit mondani tetszett? — A nyolcszázötvenné- gyet? — Azt — leheli elhalőan az ügyvéd. — Hát, kérem, hosszú sora van annak.., — Talán tessék részletezni... A nagymama egy cseppet töpreng. — Először, ugye, az, hogy szegény, boldogult édesapám igen fiatalon nősült, még húszéves sem volt egészen ... Huszonegy éves korára aztán megszületett a bátyám, aki szegényke, gyönge, betegeskedő kisfiú volt, és még egyéves születése napja előtt meghalt... Az ügyvéd felsóhajt, a nagymama folytatja. — Ez történt, mondom, nyolcszázötvennégyben. Szegény jó öregem, aki pedig kisdobos is volt negyven- nyolcban, úgy megviselte ez a bánat, meg hozzá nemsokára az első felesége halála, fegyveres agressziója és a kínai vezetők egyre fokozódó Vietnam-ellenes politikája okoz. A küldöttséget fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára és Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A szívélyes légkörű megbeszéléseken kifejezésre jutott, hogy a magyar párt, a kormány és a magyar nép most is, mint az amerikai imperialisták elleni harcban, szolidáris a Vietnami Szocialista Köztársasággal, a hős vietnami néppel Kína nagyhatalmi törekvéseivel és beavatkozáskísérleteivel szemben, a kambodzsaiak által elkövetett fegyveres agresszió visszaverésében. lyezni az űrállomás fő hajtóművét, amely a hátsó bejáratnál van. Mint ismeretes, az űrállomásnál a szovjet—NDK űrkettős látogatása idején „űrhajócserét” hajtottak végre: Bikovszkij és Jähn azon az űrhajón, a Szojuz—29-en tért vissza a Földre, amely annak idején a Szaljut új állandó személyzetét vitte fel az űrállomásra. A cserét az indokolta, hogy a Szojuz—29 ekkor már nyolcvan nap óta volt a világűrben és egyes berendezéseinek működése csak meghatározott ideig garantálható. A cserével viszont az „új” űrhajó, a Szojuz—31 a hátsó bejárathoz került. Az űrállomás és az űrhajó összekapcsolásának konstrukciós megoldása azt igényli, hogy hosszabb út idején a „kikötött” űrhajó a főbejáratnál legyen, így a hajtóművet bármikor működtethetik és szabad az út az újabb látogatók számára. hagy negyvenöt évig nem is nősült meg újra __ Kilencvennyolcban vette el aztán az édesanyámat, hatvanöt esztendős korában. Híres, szép esküvejük volt, mesélte mindig anyám; évekig emlegették a Krisztinavárosban. Még a régi bajtársak is mind kivonultak, tessék elképzelni, már akik éltek még akkor közülük, az öreg negyvennyolcas hadastyánok, aztán hát volt ám lakodalom, dínom-dánom... No, és esztendőre született Aranka né- ném, kilencszázban meg én. Tavaly töltöttem be éppen a hetvenötöt ... — Gratulálok — hajol meg az ügyvéd; arcán a nagy idők tanújának kijáró áhítat borong. S szeretné megcsípni magát: ébren van-e, nemcsak álmodja az egészet... Ilyen fantasztikus testvéri kapcsolatról egész praxisában nem hallott, pedig megért néhány cifra ügyet... A néni még él, korához képest elég fiatal, szemlátomást kitűnően tartja magát — az egyetlen bátyja, meg előbb- halt meg, mint Vörösmarty Mihály ... Uram-istenem! — Értem — bólogat gépiesen. — Több rokon ezek szerint nincs? — Dehogyis nincs! — int türelmetlenül a nagymama. — Hát Aranka! Az ügyvéd feláll, s nagymama elé lép, mélyen meghajol, s kezét nyújtja. — Fogadja őszinte részvétemet, Stolcz néni. A kedves nővére három hete megboldogult. A nagymama rámered. (Folytatjuk) A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának meghívására Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1978. szeptember 3. és 7. között hivatalos, baráti látogatást tett Mongóliában. Mongóliái tartózkodása során az MNK Minisztertanácsának elnöke és a kíséretében lévő személyek ipari és mezőgazdasági létesítményeket, valamint kulturális intézményeket látogattak meg Ulánbátorban és Darhanban. A magyar vendégeket mindenütt meleg, szívélyes fogadtatásban részesítették. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Zsambin Batmönh, a Mongol Népköz- társaság minisztertanácsának elnöke, tárgyalásokat folytatott az őszinte barátság, a testvériség és a teljes egyetértés légkörében. Megbeszéléseket folytattak a Magyar- ország és Mongólia közötti testvéri barátság és sokoldalú együttműködés további erősítéséről és szélesítéséről. A felek mély megelégedéssel állapították meg, hogy országaik között a barátság és a gyümölcsöző együttműködés töretlenül fejlődik és szélesedik, a Magyar Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződés alapján. A magyar és a mongol nép közötti hagyományos barátság megszilárdításával kapcsolatban hangsúlyozták Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Jumzsagijn Cedenbal, az MNFP KB első titkára találkozóinak és megbeszéléseinek különleges jelentőségét. Tájékoztatták egymást jelenlegi ötéves terveik végrehajtásának menetéről. A miniszterelnökök ismételten megerősítették, hogy az MSZMP és az MNFP, a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság változatlan és következetes, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveire épülő irányvonalnak megfelelően, a két ország testvéri szövetségének és szoros együttműködésének további elmélyítésére, a szocialista közösség országai egységének és összeforrottságá- nak megszilárdítására törekszenek. A két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés menetét áttekintve, a felek elégedettségüket fejezték ki azok kedvező eredményei kapcsán, és elismeréssel értékelték a magyar-mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság tevékenységét. Megállapodtak, hogy kölcsönös erőfeszítéseket tesznek a Magyar Népköztársaság segítségével a Mongol Népköz- társaságban létesített ipari vállalatok bővítésére és rekonstrukciójára. A miniszterelnökök megállapították, hogy a két ország közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésében a legkedvezőbb lehetőségek a Mongol Népköztársaság egyes ásványi kincseinek közös feltárásában, a könnyű- és élelmiszer- ipari termelés, valamint a vízgazdálkodás terén folytatandó együttműködésben, az árucsere-forgalom állandó növelésében és mongol szakemberek képzésében rejlenek. A Magyar Népköztársaság a jövőben is hozzájárul az e területeken folytatott együttműködés feltételeinek bővítéséhez. A Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnöke őszinte köszönetét fejezte ki az MSZMP KB-nak és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának azért a sokoldalú, testvéri segítségért és közreműködésért, amelyet a Mongol Népköztársaságnak nyújt a szocializmus építésében. A miniszterelnökök megbízták országaik központi tervező szerveit, hogy 1979-ben egyeztessék a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Nép- köztársaság 1981—1985. évekre szóló népgazdasági tervét, és határozzák meg a két ország ' együttműködésének konkrét területeit mind kétoldalú, mind sokoldalú vonatkozásban. A felek hangsúlyozták a KGST XXXII., bukaresti ülésszakán elfogadott határozatok jelentőségét, és kifejezték azon határozott szándékukat, hogy erőfeszítéseket tesznek a testvéri szocialista országok sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztése és tökéletesítése érdekében. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke ismételten hangsúlyozta, hogy a jövőben is erősítik a nagy Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való megbonthatatlan barátságukat, együttműködésüket. Áttekintve a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, kifejezték kormányaik határozott szándékát, hogy kitartó erőfeszítéseket tesznek az enyhülési folyamat világméretű továbbfejlesztésé- ért, annak konkrét leszerelési intézkedésekkel történő kiegészítéséért. A leszerelési világkonferencia legrövidebb időn belüli összehívása mellett foglaltak állást, amelynek célja, hogy gyakorlati és hatékony intézkedéseket fogadjanak el a veszélyes méreteket öltő fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelés megvalósítására. A két miniszterelnök, hangsúlyozva kormányaik egyetértését a Szovjetunió konstruktív leszerelési javaslataival, kiemelte annak a szovjet kezdeményezésnek az időszerűségét, amely a jelentős katonai erővel rendelkező államok fegyveres erői meny- nyiségi és minőségi növelésének beszüntetését irányozza elő. A felek különleges jelentőséget tulajdonítanak a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet —amerikai, valamint a Bécs- ben folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásoknak. Az ázsiai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték azon határozott meggyőződésüket, hogy az ázsiai országok aktív, együttes erőfeszítéseire van szükség a béke és a biztonság tartós pilléreinek megteremtéséhez a kontinensen. Ennek kapcsán a felek úgy vélik, hogy az ázsiai béke és biztonság megerősítéséhez, az országok közötti széles körű együttműködés kialakításához elengedhetetlen a függetlenség és szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartása, az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése elveinek szigorú betartása. A magyar fél nagyra értékelte a Mongol Népköztársaság elsősorban az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdítására irányuló aktív tevékenységét. Megállapították, hogy a népek békéjét, nemzeti függetlenségét és társadalmi haladását komolyan veszélyezteti az imperializmus és a reakció erőivel nyíltan azonosuló kínai vezetés nagyhatalmi, expanzionista politikája. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköz- társaság is határozottan szembeszáll a kínai vezetők nagyhatalmi, hegemonista, szovjetellenes és szocializmusellenes irányvonalával. A felek elítélték a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányuló kínai nagyhatalmi törekvéseket, valamint a jelenlegi kambodzsai vezetés által provokált konfliktust. A két ország kormányfője támogatásáról biztosította a KNDK-nak Korea békés és demokratikus egyesítésére irányuló erőfeszítéseit. Az elhúzódó közel-keleti válsággal kapcsolatban a két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a különutas tárgyalások politikája akadályozza a válság tartós és igazságos rendezését. Kifejezték azon véleményüket, hogy az átfogó rendezéshez vezető reális utat csakis a genfi béke- konferencia munkájának valamennyi érdekelt fél részvételével történő felújítása jelentheti. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság határozottan elítéli az imperialistáknak és más reakciós köröknek egy úgynevezett Afrika-közi erő létrehozására, az afrikai népek nemzeti felszabadító harcának vérbe- fojtására, a kontinens országai haladó irányú fejlődésének megakadályozására és a fajüldöző rendszerek átmentésére irányuló kísérleteit. A felek szolidárisak Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek a felszabadulásukért és nemzeti függetlenségükért vívott harcával. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya egyértelmű támogatásáról biztosítja az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletén hozott határozatokat. Elégedettségüket fejezték ki a találkozók és tárgyalások eredményeivel kapcsolatban, amelyek ismételten megerősítették a nézeteik teljes azonosságát valamennyi megtárgyalt kérdésben. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke köszönetét fejezte ki az elvtársi fogadtatásért és baráti vendéglátásért, és hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Zsambin Batmönh elvtársat, a Mongol Népköztársaság mir nisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Páratlan manőver Áthelyezték az űrhajót
