Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. szeptember 5. Letartóztatási hullám Nicaraguában A hét végén széles körű letartóztatások kezdődtek Nicaraguában, a több mint egy hete tartó általános sztrájk letörésére. A kétszáznál több letartóztatott között vannak a sztrájkmozgalom élén álló üzletemberek, jogászok és politikusok is. Egyidejűlegor- szágos hajtóvadászatot indítottak a mozgalom népszerűsítésére vállalkozó agitátorok ellen. Somoza elnök a hírhedt betonbunkerében megtartott szombati kabinetülésén utasításokat adott minisztereinek a sztrájk visszaszorítására. Amögött, hogy az Egyesült Államok közvetítői szerepre vállalkozott a konfliktus rendezése érdekében, az amerikaiak nyílt katonai intervenciójának szándéka rejlik — mutatott rá a Nicaraguái Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front képviselője. Csendes konzultóciók A Camp David-i találkozó előtt KOMMENTÁR Begin izraeli kormányfő vasárnap New Yorkba érkezésekor — azt bizonygatva, hogy Izrael mélységesen érdekelt a Camp David-i hármas csúcstalálkozó sikerében — kifejtette: reméli, hogy a hármas tárgyalásokon — amelynek ó az egyik résztvevője — létrejön a további komoly béketárgyalásokat lehetővé tevő megegyezés. Azt hangoztatta, hogy Izrael „tartós békére törekszik, szeretne békeszerződést kötni valamennyi szomszédjával és véget vetni a harminc éve pusztító háborúknak”. A tárgyalások másik résztvevője, Szadat egyiptomi elnök, valamint a kíséretéhez tartozó Mohamed Ibrahim Kamel külügyi államminiszter, Butrosz Ghali államminiszter és két elnöki tanácsadó — Párizs érintésével ugyancsak kedden este érkezik Camp Dávidba. A Camp David-i hivatalos tárgyalások — amelyeknek harmadik résztvevője Carter amerikai elnök — szerdán kezdődnek meg. (Folytatás az 1. oldalról) és a két ország az eddigi együttműködést nemcsak folytatni, hanem fokozni is kívánja. Ennek elsősorban a gazdasági kapcsolatokban van igen nagy jelentősége. Szóba került, hogy Magyar- ország megfelelő eszközöket bocsájt rendelkezésre a Mongóliában magyar közreműködéssel létesült és működő üzemek rekonstrukciójához, fejlesztéséhez, esetleges bővítéséhez. A tárgyaláson előre tekintettek az 1981—1985 közötti időszakra is, és ezzel kapcsolatban a magyar fél kifejezte érdekeltségét a mongóliai ásványkincsek közös kutatásában és feltárásában. Az őszinte elvtársi, baráti légkörben lezajlott kormányfői tárgyalások után, hétfőn délután Lázár György kíséretének tagjai külpolitikai és gazdasági, ezen belül külkereskedelmi témákról kezdtek megbeszéléseket mongol kollégáikkal. Lázár György délután megtekintette az ulanbátori Központi Állami Múzeumot. Este az ulanbátori operaházban megtekintette a tiszteletére rendezett díszelőadást, amely ízelítőt adott az ősi mongol népi kultúrából és a modern mongol tánc- és zenei művészetből. O — Úgy, ahogy mondja! Ma nem sok munkám volt, összekaptam a lakást, leugrottam vásárolni, mi az a másfél tej, másfél kenyér, fél kiló zsír ... Meg egy kis csomag teát hoztam, egy kis csúsztatónak az esti pirítós kenyérhez. Aztán átnéztem Kati dolgozatát, Jani jegyzeteit, tudja, arra a tanfolyamra jár, és szorgalmasan tanul — no, szóval pihenek ... — Hát maga mindenhez ért, nagymami? Miféle dolgozat volt az, a Katikáé? — Magyarból, József Attiláról. Szépen írt a gyerek meg kell adni. A szomszédasszony csodálkozik. — Maga már tanulta József Attilát, nagymami? A nagymama nevet. — Ugyan, Julikám, hogy tanultam volna? Josu fiatalabb volt nálam néhány évvel! Én már éppen írni tanultam, amikor ő megszületett! Csak a verseit olvastam... Nagyon szerettem a verseket. — És Jani jegyzeteit? — Ahhoz sem kell tudomány, lelkem. Valamilyen továbbképző tanfolyamon tanul, aztán a régi világról tartottak neki előadást... Hát arról bizony én magam is tudnék előadni, higgye meg. Mert arról ugyan nem tanultam sosem, de a hátamon csináltam végig... A szomszédasszony megütközve nézi. — Ugyan... Hát nagyma- mamiék nem iparosok voltak? — De, fiam, de. Meg kereskedő. Az apósom asztalos, a férjem fűszeres ... — És? Maszek iparos, maszek kereskedő... Csak nem azt akarja mondani, hogy gondok között éltek!? A nagymami elmosolyodik. — Hány éves maga, Julikám? — Harmincnyolc. — Úristen — sóhajt az öregasszony —, de megy az idő! Maga már majdnem negyven, de fogalma sincs a régi világról... Maszek iparos, maszek kereskedő! Ez ma bolt, mert kevés van belőlük ... De akkor Dunát lehetett volna rekeszteni velük! Minden kis utcába legalább tíz jutott belőlük! Asztalos, szabó, suszter, vegyes- kereskedő, kocsmáros, kifőzde ... De mennyi volt belőlük, te jóságos isten! — Biztosan mind jól megélt, ha ennyi ment maszek- nek! A nagymama abbahagyja a varrást. — Nem tudott másnak menni, Julikám! Kínjában ment iparra. Aztán tengődött, ahogy tudott tengődni... A szomszédasszony arcán ott a kétely: nem hisz egy szót sem az egészből. — Nekünk sem volt soha semmink, fiam... — legyint a nagymama. — Nézzen be a belső szobába: azt a két ágyat még az apósom csinálta, ki- lencszázhuszonötben, a harmincéves házassági évfordulójukra! Képzelje el: egy asztalos, és harminc év kellett hozzá, hogy magának is csináljon végre bútort. Hát mit gondol: annyian vásároltak akkor, mint manapság? — Pedig hányszor hallom, hogy az volt a szép világ! — Kiktől? — néz rá a nagymama. — Hát... a szüleimtől, rokonaimtól ... — Mi volt a kedves papa, Julikám? — Tűzoltó. — Él még? — Él bizony! Most hetven- három. Az öreg néni nagyot sóhajt. — Hát nem tudom, hogyan élt, csak éppen elképzelem... De egy bizonyos! — sóhajt megint. — Akkoriban fiatalabbak voltunk! ★ Hét óra van; a család ott ül az asztal körül. Mind az öten itt vannak, azaz hogy pontosabban hatan, mert váratlanul vendég is érkezett; magas, brozbarna hajú lány. Magdinak hívják. A nagymama ugyan majdnem elájult, amikor Jani másodmagával állított be; a mama is felizgatta magát egy kicsit, és szaladt volna le, valami felvágottért a közértbe, de aztán eszébe jutott: a közeli kisközért újabban délután kettőkor zár. A lányához fordult. — Katikám, nem szaladnál ki a Köröndre, a nagy közértbe? A válasz lakonikus volt, méltó a huszadik század felvilágosult és felszabadult nőifjúságához: — Nem! így aztán a teát s a pirítós kenyerek halmazát üli köMagyarok Mongóliában Húskamhinát magyar segítséggel H ét nap utazás egyfolytában — Mongólia a mai gyors ex- presszvonatokon is messze van. Ezt tapasztalhattam elsőként — még a megérkezés előtt —, amikor ez év januárjában először utaztam a távoli baráti országba. Ukrajna, Moszkva, majd a szibériai tajgák, a Bajkál tó: egy-egy villanás a hosszú útról. Egy hét után ért mongol földre a vonatunk; Szu- he Bator az első mongol város, a határállomás. Ezen a környéken láttuk meg először a híres jurtákat, amelyeket az iskolai tanulmányok alapján elsőként idéz emlékezetébe az ember, ha Mongóliáról hall. Darhan a következő nagyváros — nevét a magyar újságolvasók is jól ismerik. Magyar közreműködéssel itt épült ugyanis Mongólia egyik korszerű húskombinátja, amely 1974-ben készült el. A magyar szakemAz új Darhan első emeletes összkomfortos lakótelepi házai. berek nemcsak az építkezésben, berendezésben vettek részt, hanem azóta is segítik a hatalmas gyár üzemelését. Jelenleg mintegy negyven magyar szakember dolgozik a Darhani Húskombinátban, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megbízásával érkeztek Mongóliába. Nyíregyházáról jelenleg ketten dolgozunk a távoli baráti ország nagy gyárában. A húskombinát megfelel a mai modern igényeknek, az ott dolgozó kis létszámú, A magyar szakemberek négyszintes téglaépületekben összkomfortos lakásokban laknak, amelyeket az itthoni szokásoknak megfelelően rendeztek be. Az utóbbi időben egyre többen viszik ki családjukat is. Most tíz magyar család él Darhanban; ők külön lakásokat kapnak arra az időszakra, amíg munkájuk Mongóliához köti őket. Mongólia az európai ember számára egzotikus világot jelent. Nemcsak a hatalmas távolságok, hanem a nekünk ismeretlen sivatagi táj is szokatlan. Csodálatosan szép a Darhantól Ulánbátorig vezető út, amely autóval 230 kilométer. Egyszer megszámoltuk: 86 hegygerincen vezetett át utunk. Mongóliában egyébként ma is az egyik legfontosabb közlekedési eszköz az alacsony termetű, de szívós, erős ló, a Góbi-sivatagban pedig a teve. Eleinte nagyon érdekes különleges volt számunkra, hogy a posta, kórház, üzlet előtti „parkolóban” lovak vannak kikötve — s békésen megférnek a korszerűbb közlekedési eszközökkel. Szokatlan ételeket gyakran lát Mongóliában a távoli vendég. A kumiszt (lótej) szinte minden mongóliai beszámolóban említik; ez kedvenc ital. De készítenek belőle pálinkát is, amely ugyan csak 15 fokos lehet, de szeszes italként mérik. Az erősebb ital a 36 fokos árhi (vodkaízű gabonapálinka). Teáik közül különleges a szütej cajt (sós tea), amelybe rendszerint birkafagy rül a család meg a bronzbarna hajú vendég. Kortyolnak, ropogtatnak, kortyolnak, ropogtatnak. — Egy kenyeret még, Mag- dikám — mondja bizonytalanul a mami. — Amíg ki nem hül a tea! Nem a leány, Jani nyúl a kenyér után, cseppet megsimogatja egy gerezd fokhagymával és félhangosan düny- nyögi: — Mégiscsak jobb lett volna valahová lemenni a srácokkal ... Az apja — csak úgy féloldalról — rávág a szemével. — Prémium van kilátásban? — Miért volna? — Akkor mit rázod a rongyot? örülj, hogy van, aki eléd teszi ezt az ételt itt, ingyen ... Kis csend. A nagymama egy süllyedő hajó kapitányának veszendő pillantásával nézi a vendéget. — Vegyél még, kislányom. Nem valami fényes lakoma, tudom, de nálunk most ilyen olcsó nap van ... Ha Jani előre mondja, hogy feljössz, hát valami rendes vacsorát csinálok ... De most bizony csak ilyen szegényesen ... A veje ránéz. — Mi az, hogy szegényesen, nagymami? Beosztással élünk! És az okos beosztás még nem szegénység! Hívja meg egyszer Magdikát olyankor is, amikor valami ünnepség van. A mama örömmel int. — Csakugyan, kislányom gyere el egyszer olyankor is! Van ám itt eszem-iszom olyankor! Károly-nap, Ilona- nap, János-nap, Katalin-nap, Júlia-nap... Meg a születésnapok !... — Zavartan elhallgat, mert Jani olyan pillantást vet rá, hogy legszívesebben a nyelvét harapná le. (Folytatjuk) de igen lelkes magyar szakembergárda elsőrendű feladata, hogy az üzemelés mellett betanítsák a mongol dolgozókat a szakma teljes elsajátítására. A gyárban nagy mennyiségű élő állatot vágnak, szarvasmarhát, birkát, sertést, yakot, kecskét, lovat. A hús nagy részét fagyasztják és így exportálják. Most fejlesztik fel a feldolgozó részlegeket, amelyekben szintén Magyarországon tanult szakemberek töltik be a vezető posztokat és a mongol szakmunkások egy nyolcvan fős csoportja is nemrégen érkezett haza a Kaposvári Húskombinátból, ahol a töltelékáru —szalámi, kolbász készítésével ismerkedtek meg a darhanihoz hasonló nagyüzemben. A Darhani Húskombinát — ahol dolgozunk — hatalmas területről kapja az élő állatokat. A termelő gazdaságokkal hosszú távú szerződéseket kötnek, s a megadott határidőre — gyakran több száz kilométerről lábon — érkeznek az állatok. Egyelőre júliustól decemberig dolgozik két műszakban az üzem. A „szezont” tölte- lékárugyártással hosszabbítják majd meg. Fontos közlekedési eszköz a ló. gyut is tesznek. Az ételek közül a bóc volt számomra a legérdekesebb: ez birkahús apróra vágva és fűszerezve, amelyet nyers tésztába tesznek (mint nálunk a túrós bélest készítik), de nem megsütik, hanem megfőzik. Régi szokás Mongóliában a kedves vendéglátás. Igaz, a nomád állattenyésztés régen is, ma is megköveteli egymás segítését, nélküle szinte létezni sem lehetne. A vándor, az utas — bármikor, bármelyik jurtába is tér be — az ott található ételekből, italokból kaphat, sőt, ha nincsenek otthon a háziak, ételt akkor is fogyaszthat, friss vizet tölthet kulacsába. Fél év kevés megismerni a távoli népet, a hatalmas országot. Sok kedves mongol baráttal ismerkedtem azonban már össze, s a következő két és fél évben — amíg munkám Mongóliához köt — még sokat szeretnék megtudni a baráti ország népének életéről, munkájáról. Fehér István Moszkva vendége G eorgiosz Rallisz görög külügyminiszter Moszkvában tárgyal. Görög külügyminiszter azonban most először érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. A Szovjetunió és Görögország kapcsolatai kiválóak — mondta az athéni diplomácia veze.tője utazásának előestéjén. Az utóbbi években Athén és Moszkva kapcsolataiban több pozitív kezdeményezés történt. Andrej Gro- miko és vendége bizonyára a kétoldalú kapcsolatok alakulására helyezi a tárgyalások fő hangsúlyát. A téma azonban elválaszthatatlan Athén elkötelezettségeitől és aggodalmaitól. Ami az elkötelezettséget illeti, Görögország a NATO tagja, bár a katonai szervezetből — az 1974-es ciprusi török inváziót követően — kilépett. Sokan és nem alaptalanul úgy vélik, az első megrázkódtatást a görög politika már réges rég kiheverte, s Carter elnök emlékezetes londoni találkozója Kara- manlisszal sikeresen egyengette Athén útját visszafelé, a teljes jogú tagság visszaállítása irányában. Nem lehet a görög külpolitikában megfeledkezni az aggodalmakról sem: Hellasz leplezetlenül rosszallja, hogy Washington a Törökországgal szembeni fegyverembargót föloldotta. Ciprussal összefüggésben a szovjet kormány többször is világosan értésre adta: a békés, tárgyalásos rendezés híve, s — akárcsak korábban — ma is a független, egységes, el nem kötelezettségi politikát folytató szigetország törekvéseit támogatja. Athén — ennek a politikának a tükrében — értékes és fontos támogatóra találhat a Szovjetunióban. A Balkánfélsziget békéje egybeesik Moszkva célkitűzéseivel. Gy. D.
