Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-29 / 230. szám
1978. szeptember 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szilánkok PÖKHÄL.Ö. Nézem a nyíregyházi Kossuth téri édességbolt kirakatát és nem értem a pókok észjárását. Miért sző a pók a kirakatban hálót? Azért, mert hagyják, vagy azért, mert ott zsákmányra számít? Ügy tűnik, mindkettőért. A poros üvegek, kakaós és süteményes dobozok között háborítatlanul szőheti szálait. Zsákmány is akad. A minap egy megtermett lepke vergődött a hálóban. TÁBLÁK. A cégtábla az első és a legfontosabb információ a közönség számára. A cégtáblák sokasága azonban sehogy, vagy csak hiányosan tájékoztat, mert olyan festékkel festették, amely a naptól megolvad, összemegy és csak kifakult festékron- gyok lógnak a koszos üveg mögött. Rengeteg ilyen táblát hehetne említeni, de közülük a nyíregyházi Korona sarkán a cukrászsütemények boltjának táblái kiemelkednek a mezőnyből. BAKOK. Megnyílt Nyíregyháza-Sóstón a traktormúzeum. A kiállítás megrendezése, a gépek felújítása pénzbe került és nem lehet minden hónapban pénzt költeni a régi járművekre. Ezért hadd legyen egy szerény észrevételem A gumiabroncsú traktorok kereke már lapos. Ez természetes, hiszen a köpenyek több tonnás terheket tartanak, a levegő pedig idővel elszökik. Következik a teljes leengedés, a gumiabroncsok kirepedése, más szóval a teljes enyészet. A kár tetemes, arról nem is szólva, hogy pótolható-e a hiány, hiszen a régi traktorok alkatrészeit a kereskedelemben már nem lehet kapni. Mi a megoldás? Az, amit annak idején minden gépállomáson cselekedtek. Telel, tetésre a traktorokat bakokra állították, hogy a gumit a gépek súlya ne terhelje. ne tegye tönkre. Ha nem tévedek, a traktormúzeum gépei sokáig állnak majd a kijelölt helyükön. Bakot hát alájuk! (seres) NINCSENEK KÖNNYŰ HELYZETBEN A ZÁHONYI VASUTASOK. MEGKEZDŐDÖTT A SZÁLLÍTÁSBAN AZ ŐSZI CSÚCSFORGALOM, MÉGIS ELŐFORDUL, HOGY ALIG TUDNAK MIT DOLGOZNI, UGYANIS OLYAN A KOCSIELLÁTÁS, HOGY A TERV SZERINTI ÜTEMES MUNKÁT ÍGY NEHEZEN TUDJAK ELVÉGEZNI. Ha nem jön a vagon Szervezési intézkedések Záhonyban Pedig az év első felében sem jeleskedtek, ami a terv- teljesítést illeti. Igaz ugyan, hogy a lemaradás elsősorban nem a vasút hibája, hiszen a szállíttató partnerek nem kínálták fel a küldeményeket, nem volt mit átrakni, elszállítani. Ugyanakkor az év elejének ez a rossz ütemezése azt jelenti, hogy az utolsó négy-Qt hónapban igen nagy feladatok várnak a fuvarozásban. Naponta ezer A záhonyi átrakókörzetben egy nap átlagosan 40—45 ezer tonna árut továbbítanak. Naponta közel ezer széles nyomtávú szovjet vagon átrakásáról szükséges gondoskodni. Mindez ezekben a napokban fokozottabb szervezési intézkedéseket követel, olyan rugalmas irányítást, amelyik óráról órára alkalmazkodik % szovjet áruk beérkezéséhez, a normál kocsiellátáshoz. Az egyik nagy változás, hogy az igen munkaigényes és sérülékeny áruk közül többnek az átrakása helyett Záhonyban egy tengelyát- szerelő berendezést helyeztek üzembe, s így a küldemények a rendeltetési helyig utaznak a szovjet vagonokban. Többek között így továbbítják a személygépkocsikat, a papíripar küldeményeit. A módszer előnye, hogy a széles vagonokat magyar árukkal — konzerv, alma — megrakva ismét megtakarítanak egy átrakást, gyorsabbá és biztonságosabbá válik az áru útja. A ten- gelyátszerelő egy nap mintegy 40—50 széles kocsi forgóvázának cseréjét tudja elvégezni. A megnövekedett árubeérkezés tette szükségessé, hogy újabb rakodóhelyeket jelöljenek ki az átrakókörzetben. Ezek egyike a tornyospálcai rakodó, ahol javarészt a tranzit papírfa-küldemények kerülnek átrakásra. Egyúttal azoknak a nagy értékű markológépeknek a kihasználását is megoldották, amelyek az eperjeskei vasérccsúszda tavalyi teljes üzembe helyezése után feleslegessé váltak a korábbi vasércátrakón. „Hegspórolt" vagonok Igen nagy jelentőségű, hogy az ősz legnagyobb idénycikkének, az almának az átrakását gépesítette a HUNGAROFRUCT. Az ütemes, naponta kétszeri kocsikiállítással, a gyors rakodásTársadalmi munka a Fémmunkás Vállalatnál ÜGY 63 TONNÁS DARUPÁLYA alkatrészeit festették le társadalmi munkában a Fémmunkás Vállalat nemrég alakult első női szocialista brigádjának tagjai. Az épülő Sió Áruházhoz szükséges 16 tartóoszlopot is ők vonták be míniummal. Ez a kommunista műszak is hozzájárult, hogy a múlt hónapi árbevételi tervüket teljesíthették. A Dobó Katalin brigád kezdeményezésére a gyár többi alkalmazottja is részt vett a fizikai munkában szabad idejében. H úsz perce várok egy pohár sörre a terem zsúfolt asztalai között, sze. mezni kívánván a pincérrel, hogy tekintetemből is kiolvassa vágyam egy pohár hi_ deg, habzó sörre. Helyette csak az abroszról olvashatom ki jómagam, mit ettek a zsúfolt vendéglő eme asztalánál az elmúlt két-három hétben a kedves és kiszolgált vendégek. Azt is, hogy mit ittak. Azt, amit én is szeretnék: sört. — Már félórája várok, kérem... — próbálok tíz percet hozzá hazudni a dolog állásához, már csak a hatás kedvéért is, de a sörök fel- és a vendégek kiszolgálója csak egy futó pillantásra és meg* jegyzésre méltat: — Könnyű a vendégnek... De én dolgozom . . . Az érv, miszerint, hogy nekem könnyű a dolgom, mert semmi dolgom, mert csak sört szeretnék inni, és miszerint neki nehéz a dolga, mert ő dolgozik, pontosabban: ő az, aki dolgozik — az érv, mondom, lenyűgöző. Na^ gyot nyelek és várok tovább, miközben enyhén léhűtőnek érzem magam, s a társadalom és különösen a pincértársadalom piócájának, élősködőnek. O Állok a pult előtt. A pult mögött vidám terefere. Nem lenne lelkem megzavarni a kedves eladólányokat, hiszen hála az egyre növekvő belkereskedelmi forgalom. Pultnál nak — bár a külkereskedelmi forgalmunk lenne mindig és mindenben ilyen dinamikus —, nem gyakran adódik lehetőség a munkaidő alatt a vidám csivitelésre. Sajnos azonban sietek, nekem is lehet azért dolgom. így hát kellő tapintattal átszólok a pult másik oldalára: — Ha lehetne kérem .... Sietek . .. — De nagyon türelmetlennek tetszik lenni... Mi is dolgozók vagyunk — méltatlankodik az egyik bájoska, pedig eszem ágában sem volt dolgozói mivoltát kétségbevonni, sőt inkább némileg sürgettem is arra, hogy e fogalmat a munka tartalmával kitölteni — most és miattam — el ne mulassza. Azért csak elszégyellem magam, mert valójában ő itt dolgozó, én meg csak vevő vagyok, vásárolni akaró, akinek nem kell unos untalan vásárolnia, de nekik muszáj állandóan dolgozniok... O Az íróasztalra szinte ráboruló, a pecsétek, akták, papi. rok, dossziék tengerébe fuldokló hivatali dolgozót alig merem megszólítani, hogy... — .... nem látja? Dolgozom . .. Türelem uram, türelem. — int le, mielőtt bármit is szólhatnék. Ügy látszik gondolatolvasó is ... Járom, kelem az életem, s egyre inkább elfog a kétség- beesés : én nem vagyok egyenlő a többiekkel. Én egyenlőtlen vagyok, pedig ez az ország az egyenlőséget tűzte zászlajára. Mert ahol én megjelenek, ott mindig dolgozik valaki, s én, aki megjelenek, sohasem dolgozom, hanem valamit akarok. Sört, pecsétet, inget, parizert, vagy egy telefonkapcsolást. Tűnődöm az ilyen egyenlőségen. A világért sem vitatom, csak tűnődöm rajta és miatta. Én úgy tudom, egyen- lőek vagyunk: a törvény előtt. Meg a járdán, ahol egyenlő irányba haladunk. Meg abban, hogy választók vagyunk és választhatók, mint állampolgárok. Meg abban is, hogy nekem sem jár a moziban egy jegyért két hely. De úgy tanultam, hogy az az egyenlőség a pult két oldalán, az íróasztal két oldalán, a telefonközpont két oldalán akkor igazán egyenlőség, ha akkor és ott egyenlőtlenek vagyunk. Ha ők van_ nak értem: a vevőért, az ügyfélért, a telefonálni akaróért, a sörre szomjazóért. Amelyet aztán úgy kompenzálok én, hogy amikor ők kerülnek ama másik oldalra, akkor meg övéké az elsőbbség, akkor meg én vagyok értük és miattuk: a pincérért, az eladókislányért, az ügyintézőért, avagy a telefonközpontosért. Gy. G. Több forrásból FOTOCELLÁS AUTOMA- TA csomagológépet állított munkába a jóhírű konfekcióüzem. Amíg korábban hu- szonhárman dolgoztak itt, most mindössze ketten maradtak, huszonegyen'átkerültek a termelő szalagok mellé. Történt mindez a fél év elején, s hat hónap elteltével az összesítés jelentős termelékenységnövekedést mutatott ki, hiszen való igaz, az egy foglalkoztatottra jutó árumennyiség meghízott; akik addig csomagoltak, most termelnek. Ha ilyen egyszerű lenne a termelékenység, azaz a munka hatékonyságának növelése, — akkor mást sem kellene tenni, mint vásárolni az új s a még újabb gépeket, rábízva ezekre a feladat megoldását. Idén, az első fél évben a szocialista iparban az egy foglalkoztatottra jutó termelés — a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva — 6,3 százalékkal emelkedett. Ez az összefoglaló adat természetesen . eltakarja az egyes iparcsoportok közötti nagy különbségeket — mert például a vegyiparban, a műszeriparban ennek kétszeresét érték el —, s arra végkép nem ad útbaigazítást, mi hogyan törént a vállalatoknál. Márpedig az a döntő, a termelőhelyek miként hasznosítják az élőmunka takarékos felhasználásának — s ezzel a termelékenység növelésének — adott lehetőségeit, kiterjed-e figyelmük valamennyire, avagy csak egyet-egyet ragadnak meg. A tapasztalatok ez utóbbit igazolják, egyben a tennivalókat is fölmutatva. Sokféle ténnyel bizonyítható a termelékenység bővülése, hiszen a közúti járműiparban a főegységek előállításának időszükséglete a negyedére, ötödére csökkent, a tartós fogyasztási cikkek között jó néhány ma tizedannyi idő alatt készül el, mint a gyártás kezdetekor. Sokféle ténnyel bizonyítható ugyanakkor az is, hogy nemzetközi összehasonlításban a hazai ipar termelékenységi színvonala alacsony, s ennek oka a szervezés, az irányítás egyenetlensége. Köznapibban fogalmazva: az eszköztár jobb termelékenységi eredményekre adna módot, ám a lehetőségek sokaságát veszni hagyjuk, a források seregét nem használjuk fel. Elgondolkoztató eredményekkel, kellemetlen meglepetésekkel járt az a vizsgálódás, amelyet a nehézipari tárca nagyvállalatai folytattak. termelékenységi színvonaluk nemzetközi összevetésére. Kiderült egyebek között, hogy a hazai kőolaj-feldolgozásban ötször, kilencszer több élőmunka jut egységnyi termékre, mint az élmezőnybe tartozó országokban. Ezt a technikai, technológiai színvonal kétségtelen különbségével már nem lehet indokolni, hozzátesszük: a kőolaj-feldolgozás korántsem a legrosszabb jegyet kapta e sajátos bizonyítvány kitöltésekor ...! GONDJAINK NEM UJKE- LETÜEK, a termelékenység mindig is érzékeny pontja volt az iparfejlesztésnek, igaz, egy ideig különösebb figyelem nem jutott rá, hiszen magára a terméktömegre helyeződött a hangsúly, s nem arra, mekkorák a ráfordítások. Ennek az időszaknak azonban vége, az intenzív fejlődési szakaszra jellemző tényezők gyorsan előtérbe kerültek. Gondolkodásmódunk azonban némi fáziskéséssel követi a változásokat, s véljük, ha gyarapszik az egy foglalkoztatottra jutó termékmennyiség, akkor semmi baj sem lehet, hiszen növekszik a termelékenység. Igaz, csak éppen a tempó lassú. Lassú azért, mert túlzott figyelmet kap az egyszerű osztás — a termékmennyiség osztva az előállításra felhasznált idővel —r, s alig valami törődést a termelékenység emelésé- nek spk más forrása, így a termék használati értékének javítására, a fajlagos ráfordítások mérséklése, a jobb minőség. Ahogy • a veszteségidők elemzése is a huszadrangú teendők között lelhető, a teljesítménykövetelményekkel összekapcsolt bérezéssel együtt. TÚL SOK MINDENT EMLÍTETTÜNK, mint a termelékenységet befolyásoló tényezőt? Az igazat megvallva nagyon is keveset ahhoz, hogy a valósághoz hűen érzékeltessük a függést, az okok és okozatok bonyolult szövevényét. Az indokolatlar nul növekvő — a szervezetlenségből fakadó veszteségeket ellensúlyozó — túlórák éppúgy rontják a termelékenységet, mint a hó végi, negyedévi hajrák, s a hó eleji tétlenkedések. A sokrétű figyelmet, a törődés, az intézkedés gazdagodását hiányoljuk a termelőhelyek némelyikének gyakorlatában. Azt kárhoztatjuk, hogy hol ehhez, hol ahhoz kapnak az érintettek, egy-egy forrást föltárnak, s bár meglehet abból igyekeznek mindent kisajtolni, a többi forrás érintetlen marad. Igaz, majd azok is sorra kerülnek, de akkor mások jutnak a talonba. A gazdasági hatékonyság több tényezőtől függ, de közülük a legfontosabb a munka termelékenysége. A figyelemnek, a cselekvési készségnek is ehhez a rangsorhoz kell tehát igazodnia. L. G. A Nyírségi Patyolat Vállalat központi üzemében Lakatos Lászlóné nyomóhengeres vasalógépen egy műszak alatt 14 mázsa ágyneműt vasal. (Császár Csaba felvétele) sál napi 200 vagont is képesek Szabolcs aranyával megrakni. A normál nyomtávú vagonok „megspórolását” jelenti, hogy több Vállalat a záhonyi körzetben közvetlenül széles kocsikba rakja a szovjet exportra szánt áruját. így az Ikarus autóbuszok többsége „lábon” teszi meg az utat Záhonyig, naponta 30—50 busz is érkezik, s kerül a szovjet vagonokra. A MOGÜRT külkereskedelmi vállalat Mándokon végez vagonba rakást, amikor az almaszállításnál szünet van. Ez az intézkedés egyúttal csökkenti a csapi és bátyúi szovjet vasutasok munkáját is, mert a rakott kocsikat már csak rendezniük kell, továb- bítaniuk az ország belseje felé. Komoly gazdasági, szervezési elemző munkát végez- nek Záhonyban annak a megállapítására, hogyan lehet az egyenetlen üres kocsiellátás nehézségeit kiküszöbölni. Az üzemfőnökség ennek alapján kidolgozta az egyes árunemek kocsi- és munkaigényét. Előnye a módszernek, hogy amikor az előrejelzések szerint kevés vasúti kocsi érkezik a körzetbe, akkor igen munkaigényes áruk átrakását — mint a rövid papírfa, különböző fogyasztási cikkek — végzik, míg több üres kocsi esetén a tömegárukból rakodnak. Terveket készítettek szükség rakodóhelyek kijelölésére is, hogy ha kevés a normál- kocsi, akkor lerak- ják a széles kocsikból az árut, ne kelljen magas kocsiálláspénzt fizetni. Ösztönzés A szovjet vasutasok is segítik a körzet munkáját. Szeptember 19-én kaptak kölcsönbe egy széles nyomtávú dízelmozdonyt a szovjet kocsik mozgatásának meggyorsítására. A vasút felső vezetése, a Debreceni Vasútigazgatóság is nagy figyelemmel kíséri, segíti az üzemfőnökség munkáját. Külön teljesítményfeltételeket állapítottak meg az őszi csúcs idejére, az ösztönző prémiumrendszer elősegíti az átrakás zavartalan lebonyolítását. A körzetben kommunista műszakokat szerveznek, más helyekről vasutasok érkeznek, hogy társadalmi munkában segítsék az átrakást. L. B.
