Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. szeptember 3. o H emecserben nagy jelentősége van a termelőszövetkezet gazdálkodásában az asszonyok munkájának. Huszonkétmülió forint a kertészeti ágazat terve. Az idén, mint másutt is a megyében, a sok eső, a belvíz miatt ez a terv nem igen lesz meg. De amit ek, amit meg kellett tenni, azt az asszonyok lelkiismeretesen teljesítettek. Az ötszáznyolcvan hektáros határrész gondosan művelt. Ennek megfelelő az elismerés, a megbecsülés is. Szöveg: Seres Ernő Kép: Császár Csaba a a határban az emberek csoportosan, gyalogmunkásként művelik a földet, akkor azok asszonyok. Férfiember kapálásra ma nem igen vállalkozik, övé a traktor, a . kombájn, a fogat, az állattenyésztés, az asszonyé a kapa. A gépesítéssel, a kémiai szérék alkalmazásával folyamatosan alakult ki és egyre erősödött ez a rend. Volt és van persze kényszerítő hatás. A nőknek munka kell. A szövetkezeti nőket csak úgy lehet egész évben folyamatosan foglalkoztatni, ha a gyümölcsfák mellett kapásnövény is bőséggel akad. Kapára, kézi munkaerőre leginkább a szántóföldi zöldségtermesztésben van szükség. Ahol zöldséget termelnek ott minden napra jut munka. Ez a munka, vagy ha úgy tetszik, a kapálás, az asszonyok számára sok szempontb ól is létkérdés. hétkor kezd, este ötig dolgozik. A reggeli és az ebédidő összesen egy óra. Délelőtt is, délután is tíz, tíz perces pihenőt tartanak az étkezési szünetek mellett. — Nem mehetünk egyfolytában, főleg ha tűz a nap, és nagy a meleg, mint most is. Meg kell pihenni. Ami napról napra ki van tűzve, azt teljesítjük. Nem az elnökhelyettes által mondottak ellenőrzése miatt, de a munka, a munkabér, a tanulás, a kirándulás, a társadalmi munka ismét szóba került. — Most tavasszal, — mondta a brigádvezető — diófát ültettünk, a téesznek a legelők körül, a falunak a falu alatt. Az unokáknak. Jártunk tanfolyamra is, vizsgázni még csak most fogunk. Most dől el, hogy megérte-e. A szocialista brigád tagjai között sokan vannak olyanok, akik nem tíz éve, de már több évtizede dolgoznak a tsz-ben. Ilyen Sipos József né is. ö mondta: — Nagyon régen kapálok már. A kis tsz-ben, az Ezüstkalászban is dolgoztam. Eleinte pártolótag voltam, amikor az ötödik osztályból kimaradtam. Asszonyfővel hatvanegytől vagyok a tsz- ben, a brigádnak is elejétől vagyok a tagja. Sipos József né négy gyereket nevel, nevelt. A fiúk 16, 15. 12 évesek. A kislány 6 éves. Kérdés nélkül mondta Siposné. — Ha nem ilyen világ van, nem tudom, hogyan neveltem volna őket. Mi is sokan voltunk testvérek, tudom én, hogy volt az. Az én gyerekeim szépen járnak. Nem maradnak ki az iskolából. A beszélgetés során az apró termetű, de keménykötésű asszony szinte kitárulkozott. Elmondta, hogy életében először volt üdülni a nyáron. — Tartottam tőle. Először mentem messze a kislányommal. Nagyon szép Balaton- széplak. gondolom, a nevét is ezért kapta. Úgy örült a kislányom. Én is. Most már megint mennék — nevetve tette hozzá — inkább mennék, mint kapálnék. Sipos Józsefné legutóbb miniszteri kitüntetést kapott. Évente kétszáz, kétszázötven munkanapot teljesít, és ahol a brigád van, ő is ott van. A tanfolyamot is elvégezte azt mondta: „Ráadtam magam, mert úgy mondják, jobb lesz így. Majd elválik.” A karfiolföldön az asszonyok szavait hallgatva az az érzése támad az embernek, hogy bárkit kérdez, a vélemények azonosak. Nincs alapvető probléma. Molnár Andrásné is hosszan elgondolkodott azon, mit tart jónak és mit rossznak. A jó dolgokat sorolta: a keresetet, azt, hogy tavaly kirándulni voltak Debrecenben a virág- karneválon, idén Hajdúszoboszlón és hogy egyetértés van. — De hát milyen hibákat lát? — Nem tudok most hirtelen olyat mondani. Olyat nem kívánunk, ami teljesíthetetlen. Megbecsülnek bennünket, elküldenek üdülni, kiváló dolgozó kitüntetéseket kapunk, a gyerekek el vannak helyezve, nyugodtan dolgozhatunk. Valamikor gyalog jártunk a határba, most busz hoz bennünket. Mi rosszat mondjak én? Nincs terített asztal Demecser határában népes munkacsapat dolgozik. Asszonyok. Sort sorra fogva haladnak előre a végeláthatatlannak tűnő táblákban. Gondosan ápolják a növényt. Munkájuk egész nyáron kitart, sőt, ahogyan azt Dajka János, a Kossuth Termelő- szövetkezet elnökhelyettese mondta; „a nőknek január 1-től január 1-ig van munkájuk”. — De milyen munka? — Az asszonyok télen, mint a férfiak, gyümölcsfát metszenek. 87 hektár az alma, 35 hektár az őszibarack, 45 hektár a fekete ribizli. Ez kitart tavaszig. Akkor már nevelik fóliasátor alatt a palántát, kora tavasszal megkezdik a kiültetést, majd szedik és tisztítják a póréhagymát. Nyáron gazoló kapálást végeznek és ha beérik a fekete ribizli, az őszibarack, ott dolgoznak, ősszel az alma szüretelése kezdődik. Egyszóval van munka bőven. A termelés szerkezetét tudatosan alakítottuk igy, kihasználva adottságainkat. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a mi asszonyainknak, de az ajaki nőknek is akad munka. Ajakról rendszeresen járnak át hozzánk napszámra. Ha nőkről van szó, az első kérdések közé tartozik a nők helyzetét firtatni. Ez De- mecserben sem maradhat el. A helyzet felméréséhez, áttekintéséhez és értékeléséhez elengedhetetlen a statisztika. — Termelőszövetkezetünk 2750 hektáron gazdálkodik, a szövetkezetnek 600 tagja van, a dolgozó létszám 330, a többi nyugdíjas, járadékos. A nők száma 165. Felsőfokú végettsége 4 női dolgozónak van, szakmunkás nincs, betanított munkás 30 lesz. A télen jártak kertészeti tanfolyamra, most fognak vizsgázni. A 15 fős gazdasági vezetőségnek három nő a tagja, vezető beosztásban 7 nő dolgozik, 4 nő párttag, 8 lány KISZ-tag. napszám fix összege nagyobb, mint amit a mi asszonyaink teljesítményben el tudnak érni. Az ilyen vitát azzal zárom le, hogy azt mondom: a termelőszövetkezeti tagok nemcsak azt kapják, amit egy-egy nap keresnek, hanem az egyéb járandóságokkal sokkal többet. Választhatnak: napszámért dolgoznak, vagy továb- ra is úgy, mint termelőszövetkezeti tagok. A fizetés, a norma olyan téma, hogy bármelyik munkahelyen órákig lehetne róla beszélni. De nemcsak ez van. Szabóné is utalt arra a nők helyzetével kapcsolatban, hogy sokkal többről van szó. Egy sereg szükséges és hasznos dolgot nem jelez és nem is fejez ki a borítékban lévő pénz. — A községi tanáccsal jó az együttműködésünk. Aki a termelőszövetkezetben dolgozik, annak bölcsődében, vagy óvodában azonnal el tudjuk helyezni a gyermekét. A nőket autóbusszal visszük a határba és onnan haza. Az asz- szonyok a férfiakkal azonos mértékben, a létszámukkal arányban részesülnek jutalmazásban, kitüntetésben. A SZOT-tól üdülési részjegyet vásároltunk, nödolgozóink is üdülhetnek. Rendszeresen szervezünk a szocialista brigádok számára egy vagy többnapos kirándulásokat. A szocialista brigádokról többször esett említés. Már az elnökhelyettes is mondta: a Hámán Kató Szocialista Brigád — korábban ennek volt vezetője Szabó Andrásné — nagyszerű munkát végzett, végez. Amikor a brigád alakult, az első évben egy hatvan holdas kertészetet bíztak rájuk: hétszázezer foAz már elhangzott, hogy bőven van munka. Ez a legfontosabb. Ahhoz, hogy az asszonyok az új szövetkezeti törvény értelmében háztáji földet, szabadságot kapjanak és élvezzék az alapszabályban rögzített valamennyi .jogot, kötelezően előírt munkanapokat kell teljesíteni. — Az alapszabadság kiírásához, a háztájihoz minimum 1000 óra a norma. A teljes szabadságért, az adható teljes háztájiért 2300 óra az előírt munkáidő-mennyiség. — Hányán tudják az előírásokat teljesíteni? — Szinte mindenki. A termelőszövetkezet megteremti a lehetőséget és a mi asszonyainkat nem kell munkára bíztatni. Dolgosak, munkaszeretők. Ezt a munkaversenyben is bizonyítják. A 10 közül 3 a női szocialista brigád. Mások a gondjaink. Kevés a fiatal. Érthető, hogy a munkafeltételek rosszabbak, mint az iparban. Itt nem nyolc, hanem tíz óra a munkaidő. Nincsenek olyan szociális létesítmények, mint öltöző, fürdő, étkezde. Aki a határban dolgozik, szárazkoszton él. Ezen egyhamar nem is tudunk változtatni. Az elnökhelyettes nem kertelt, nem szépítette a dolgot. A paraszti munka — ha még oly sokban közelített is az ipari munkához, szinte behozhatatlan hátrányokat tartalmaz. Nincs tető az emberek feje fölött, nem lehet légkondicionálással szabályozni a hőmérsékletet, ebédhez nem fehér asztalon terítenek, a szárazkoszthoz az akácfasor, az árokpart az ebédlő. Így a legtöbb, amit a szövetkezeti asszonyok elvárhatnak, hogy legyen értelme és becsülete a munkájuknak. Erről már Szabó Andrásné beszélt. A hegyet is elhordanák Szabó Andrásnéról, az üzemegység vezetőjéről, a nőbizottság elnökéről annyit mindenképpen el kell mondani, hogy 1961-től tagja a rintos árbevételt teljesítettek. A brigád javasolta, a vezetőség pedig támogatta azt az elgondolást, hogy ne sokféle zöldséget termeljenek, hanem szakosodjanak, így növelhetik a munka eredményességét. A korábbi hétszázezer forint helyett négymillió forinton felüli lett az árbevétel. — Megyeszerte elismert volt a brigádunk — mondta Szabóné — most is az. Jó a brigádszellem, sokszor volt úgy, hogy ha éjjel szállító- dott az áru, mi akkor is ott voltunk. Vasárnap is. Nem volt előttünk lehetetlen. Mindig mondtam az elnöknek: engedjék meg és az asszonyokkal reggeltől estig lehúzom az akasztóhegyet. Aki először üdült életében Nagy meleg jár az asszonyokra. A karfiol, amit kapálnak, nem túl gazos, de a munkában így is megizzadnak. Van dolga a vízhordó fiúnak, gyakran szólnak érte. Balogh Istvánná, a brigád vezetője hét éve tsz-tag; korábban mint harmados dolgozott, de ahogy felnőttek a gyermekek, úgy gondolta, jobb lesz állandó munkát vállalni. Balogh Istvánná Sípos Józsefné Molnár Andrásné — Nem bántam meg, hogy hét évvel ezelőtt beléptem. Itt a brigádban az asszonyokkal együtt jól megvagyunk. Miért jő itt? Mert jó a kereset, jó a hangulat. Egyszóval szeretem ezt a munkát csinálni. A munkanapnak - szigorú rendje van. A brigád reggel irányítom az üzemegységet. A nőbizottságnak nyolc éve vagyok elnöke. A gazdasági és mozgalmi munkában szerzett sokéves tapasztalat mondatta Szabó- néval: a nők helyzetét nem lehet egy-két dologból megítélni. — A nők helyzete szövetkezetünkben, különösen a legutóbbi elnökválasztás után, sokat javult. A legfontosabb, hogy mindig van munka, és fizetésben is meg- közelitjük azt, amit a gyárakban keresnek. Ez nálunk a legfontosabb, mert két ipari üzem is van a községben,, ahol nagyon sok asszony dolgozik. Ha a termelőszövetkezeti asszonyok nem keresnének eleget, könnyen lehet, hogy a gyárban kötnének ki. — Mennyi a kereset? — Átlagban 3000 forint, attól függ, hogy mit dolgoznak: póréhagymát szednek és tisztítanak, vagy kapálnak. Egyszóval annyi a pénz, ahogy teljesítik a normát. — A normával soha nincs probléma? — Van. De ezeket mint üzemegységvezető legtöbbször én magam is meg tudom oldani. Most például a kartermelőszövetkezetnek. Hosz- szú utat járt be. Gyalogmunkásként kezdte. — A kapálásban mindig elöl vittem a sort. Aztán 6 évig csapatvezetője voltam az asszonyoknak, majd brigádvezetője. Most ötödik éve fiolt kapálják. Egy hold normája 400 forint. Egy asszony 110—130 forintot kereshet. De ha vizes a terület, vagy túl gyomos, akkor ezt a normát nehéz, vagy egyáltalán nem lehet teljesíteni. Akkor húsz százalékig növelhetem az összeget. Ez úgy történik, hogy két-három napig figyelem, mire lehet jutni és a tapasztalatok alapján adom a pótlékot. — A vezetőség rendszerint jóváhagyja a döntésemet. Az asszonyok is elégedettek. Néha csak azért van vita, mert az ajaki nők napszámért dolgoznak és megesik, hogy a Asszonyok munkacsapata Demecser határában. KM Szabó Andrásné Dajka János
