Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-28 / 229. szám
1978. szeptember 28. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 Számolni az emberrel K apatosán érkezett az üzembe M. P., de átcsúszott a „szűrőn”. Már csak a pad mellett vették észre rajta, hogy enyhén szólva — illuminált. Talán még szerencse is, hogy nem fogott hozzá a finom szemüveglencsék csiszolásához. Halomszámra gyártotta volna a selejtet. Csellengett. Egyik sortól a másikhoz. Itt is, ott is feltartotta a munkát. Kicska Edit, a MOM mátészalkai gyára I-es alapszervezetének KISZ-titkára nézett igazán a „körmére” a fiatal optikusnak. Persze nem maradt fejmosás nélkül a viselkedése. Nem történt csoda, de amióta Edit a taggyűlésen és külön is ráolvasott, nem fordult elő M.-mel hasonló eset. A másik — K. Gy. — betanított optikus félvállról vette a munkát. Pedig ügyes kezű, jó szemű. Nem érdekelte, hogy emiatt vékonyabb a boríték. Nem így Editet, aki néhányszor vallatóra fogta K. Gy.-t. És csodák csodája, az illető elgondolkodott, változtatott munkáján. Most az elsők között teljesíti a normát, sőt másoknak is segít. Amikor Editet a pártmunkájáról kérdeztem, az iménti két esetet említette: „Azért szeretem ezt a megbízatást, mert van értelme. Emberek változnak meg előttünk.” Szebben aligha fogalmazhatnánk meg a pártmunka célját. Jámbrik János és Egyed András, a KEMÉV két tapasztalt művezetője a dinamikusan fejlődő Záhony térségében szolgál. Kezük alatt évek során több fiatal mérnök vált főépítés-vezetővé. Ök egyengették útjukat, tanították meg igazán a mesterség minden fortélyára. Emberségre, a szép és halk szóváltásra; arra, hogy jobb, ha kérnek, mintha dirigál- nak. E két embernek köszönhetik többen, hogy nem „égtek” meg másutt. Tudták, hogy ez pártmunka? Ha nem is foglalták írásba: igen. És azt is tudják, hogy ezért nem kapnak kitüntetést, ezért nem jár pénz. Esetleg „köszönöm” a fiatal mérnököktől. Talán egy üdvözlőlap, vagy egy erősebb kézszorítás a közös tanácskozáson, ha összefutnak. Előfordult már, hogy a más főépítés-vezetőség élére került fiatal mérnök valamilyen fogós kérdésre addig nem adott választ, míg meg nem kérdezte Jámbri- kot. Áldozatot és önzetlenséget kíván a pártmunka. Ez adja becsületét. Balogh Bertalan, a szocialista brigád helyettes vezetője vállalta az áldozatot és az önzetlenséget is, amikor kezdeményezték az ÉRDÉRT tuzséri gyáregységében a vagonok állásának csökentését. Tudta ő is, társai is, ha egyszer „csatába” hívják a többi brigádot, a sok száz „fogdmeg” munkást, akkor helyt is kell állniuk férfiasán. Számoltak a nehézségekkel, vállalták azok leküzdését. így lett élő valóság a személyes példamutatásról elfogadott párthatározat. Képzelőerő sem szükséges hozzá, mit jelentett ez csaknem 25 ezer vagonnak a be- és kirakása során hat hónap alatt. Majdnem 7 ezer volt az a plusz, amit a tavalyira rávertek. 1977-ben az első fél évben egy-egy vagon állásáért 5,03 forintot fizetett a gyáregység. Idén az első fél évben már csak 2,90-et. Sokszor mások helyett is a rönktéren izzadtak Baloghék. De példa- mutatásuk nyomán százak álltak a sorba. Esőben, napsütésben. Emlékszem, milyen precízen kidolgoztak mindent a MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységében gazdasági és pártvezetők. Taggyűlésen született határozat. Kijelölték a felelősöket, hogy menetrend szerint és kiváló minőségben készüljenek el a wei- mári cég megrendelésére a markolók. Munka közben viszont olyan apró, megoldhatatlannak tűnő gondok nehezítették a cél elérését, amire nem gondoltak. Szabó Béla, a párttitkár-üzemvezető említette: „A fiúk csak Népsza- va-kalapácsnak becézték azt a 15 kilós kalapácsot, amivel rettentő erőkifejtéssel egyengették egyenesre a markoló 16 milliméteres vágóélét. Emberkínzó munka volt.” Nagy Miklós, az alig harminchárom esztendős hegesztő-lakatos, a csoportvezető egy kiselejtezett hengersort fedezett fel, munkaidő után alakított át e célra, s megszabadította társait a nehéz munkától. A korábbi 60—80 helyett 200 vágóéit egyengettek ki egy műszakban a „találmánnyal”. így készülhetett el exportra a gyártmány és küldhették belőle kiállításra is. Akadtak olyan áldozatot is vállalni képes fiatalemberek, mint Nagy Miklós, aki a Baktalórántháza melletti Flóratanyáról indult el, a fővárosi gázműveknél tanult, fejlődött munkássá. Így került vissza szűkebb pátriájába. Sokszor a kezébe vette a hegesztőpisztolyt, mások helyett is, ha szükség volt rá. (Dajka Zoli hét napra leesett a lábáról. Mégsem szenvedett hátrányt a brigád: „beugrott” helyette.) S hogy ez mennyit jelentett? „Ha helyettesítem valamelyik srácot, a teljesítményért járó pénz a csapat kasszájába kerül. A brigád jár jól.” De nem maradt üresen a gép sem! Naponta megvárja csoportja második műszakjának kezdetét. „Beindítja” a munkát. Csak így nyugodt. N em lehet mindent határozatban rögzíteni; előírni a helytállást és önzetlenséget, az áldozatvállalást és az elvtársi segítség- nyújtást. Mégis ott kell szerepelniük a névteleneknek a párthatározatokban, amivel a párt- és gazdasági vezetésnek számolnia kell. Farkas Kálmán A gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezetben 350 hektáron termelnek az idén burgonyát. A betakarítással hat NDK burgonyafelszedő gép, szállítógépek és 15 ember dolgozik. A termés egy részét a saját, 600 vagonos tárolóba szállítják, a többit a ZÖLDÉRT-nek értékesítik. (Elek Emil felvéte le) Csarodaérem Megyénk növekvő idegenforgalma mind több új és jó ötletre serkenti a turizmusért felelős szakembereket. Felismerték azt az igényt, hogy aki felénk látogat, szívesen visz magával maradandó, és ami a fő, művészi értékű emléket. Ebből a meggondolásból született a Csaroda-érem. A csarodai templom Bereg legszebb és legértékesebb műemléke. Éven- te tízezrek keresik fel az ország minden részéből. A NYIRTOURIST a látoga- tók kedvét keresve adott megbízást Tóth Sándor nyíregyházi szobrászművésznek, hogy készítsen olyan érmet, amely méltón örökíti meg a műemléket. A Csaroda-érem két változatban készült el. Egy részét ezüstből, a többit bronzból verték. így a kispénzű látogatók is hozzájuthatnak a míves műhöz. Az érem egyik oldalán a csarodai templom képe látható, a másikon a szabolcs-szatmári idegen- forgalom szimbóluma van. Az érmet Nyíregyházán és Csarodán egyaránt meg lehet vásárolni. Jó munkáért jutalom, a hibáért levonás Jobbak az új lakások? A lakásra várók januárban így örvendeztek: „az építőiparban bevezették a minőségi bérezést, mi már jó lakást kapunk”. Sokan remélték és remélik, hogy a közismert, bosszantó gondok lassan-lassan megszűnnek: nem ázik be a tető, helyén .marad a parketta, működik a csap... A lakásra várók idén még inkább joggal várják, hogy nem kevés pénzükért gyorsan és jót kapjanak. A bérezést szabályozó új rendelettel nem lehet rögtön mindent a helyére tenni, de elképzelhető, hogy a csaknem kilenc hónap alatt születtek eredmények. A változások, az eredmények felöl érdeklődtünk a SZÁÉV illetékeseinél és két új lakónál. Plusz 250 családi otthon A vállalat központjában néhány beszédes számot kapunk. Augusztus 1-ig 284 ezer forintot fizettek ki minőségi jutalom címén. A rosszul dolgozók alapbéréből viszont K ét koca legeli a tákosi öreg templom kertjében a dudvát. A kondás, a falu lakossága- ünneplőbe öltözve tüdőszűrőre ment. Kun László frissen intézte ezt a dolgát, mert: — A kocáknak járni kell. Ez a kondás meg ... Talán már ki sem hajt. Barátságos, közlékeny ember Kun László. Ül a kispadon — majd minden tákosi ház előtt van —, padhellyel kínál és mondja kérdezetlenül. — Tizenkilencet fialt az a nagyobbik koca. — Szép állat — mondom és hogy fenntartsuk a szó szaporodását, kérdezem: — Nem sok az? — Sok. De csak tizet hagytam alatta, a többit elajándékoztam. Rokonoknak, ismerősöknek. Cumival felnevelik. Jönnek-mennek, a „szűrő-, vizsgálat” tiszteletére ünneplőbe öltözöttek, a gulyás is elhajt az úton. Egy kerékpáros is fékez, magyarázza, diófát megy kiásni, szabadságot vett ki érte. Szóval van miért a kocák dolgát abbahagyni, de végül is a gazda büszkesége nem hagyja a felszín alatt. — Ezekkel nagyon szeretek foglalkozni. Nincs rajta sok pénz, de a tehenekkel, A kispadon amióta a balesetem történt, nem bírok. Látja a kezem. Ez megnyomorodott. Ügy volt, hogy mint nyugdíjas elmentem három éve a társulásnak Csapodéra átereszeket tisztítani. Egy teherautó elütött. Nem volt hibás a sofőr, csúszós volt az út, de nekem mindenem eltörött. Szóval, azelőtt öt tehenem is volt. Most már csak a kocák. Jó kocák, háromszor fialnak. A malacokat eladom. — Sok malacot? — Évi negyvenet-ötvenet. Az állatforgalmi veszi. Hanem, sokba kerül a termény. De a parasztember úgy van vele, nem tud meglenni jószág nélkül. Kell i? a nyugdíjhoz a kiegészítés. — Tsz-tag volt? — Nem, a vízügynél dolgoztam. Még előtte sokfelé. Szakmánykodtam gépnél, kubikban, bejártam én a fél világot. Nem volt sok szerencsém. 38-ban, amikor nősültem, egyik nap volt az esküvő, másik nap már vittek katonának. Még jó, hogy fogságba estem, életben maradtam. Amikor hazajöttem, kaptunk öt hold juttatott földet, azzal lépett a tsz-be a feleségem. Már ő is nyugdíjas, kettőnknek van együtt 2000 forint. Egy asszony elhajtja a templom kerítése mellől a kocákat. — Ne itt legeltessen — mondja az öregnek, de ő rá se ügyel. Az utca végéről kiáltanak, arra figyel és szól vissza. — Mehetünk, hé! — Hova mennek? — Ki a kanálisra horgászni. — Maga is horgászik? — Én csak nézem. Szeretem nézni. Elheccelődünk, hogy „mit fogsz te”, meg „ne úgy dobd be”, aztán telik az idő. — És a kocák? — Ellesznek itt. Ha megjön a kondás, kihajtja. Elmegy Kun László. Bal kezében leng a rózsamintás szatyor, benne esőköpeny. Netán, ha esne. De nem esik. Ősz van, tisztaegű, fényes őszi nap. Seres Ernő levontak 78 ezer forintot! Az utóbbi számadatot is könyvéljük el eredményként, legyen ez figyelmeztető az építőmunkásoknak. Aki hanyagul, vagy kapkodva dől- gozott, nem kapta meg az alapbérét sem. A tempó nagy, a vállalat 1976-tól 1978 végéig 2654 lakás építését tervezte, már biztos, hogy év végéig 2904 lakás átadására kerül sor. A plusz tehát 250 lakás. Ilyen ütemes lakásépítésnél természetes, hogy előfordulnak kisebb-nagyobb hibák. Részben az anyag rossz minősége, részben a technológiai fegyelem megsértése miatt. A garanciális javításokra tehát szükség van, a jövőben is szükség lesz. A vállalat szavatossági (közismerten garanciális) részlegének építésvezetője Virágh Sándor. Azt mondja, a munkájuk nem csökken lényegesen, de ha figyelembe veszi az építkezések számának növekedését, arányos csökkenésről számolhat be. A minőségi bérezés hasznát a szavatossági részlegen is tapasztalják. Egy rossz technológia viszont sokat ront a vállalat tekintélyén, sok munkát ad a szavatossági részlegnek. Az országosan is elterjedt tetőszigetelőről van szó, amely nem vált be. Az építésvezetőhöz az új lakóktól jogtalan panaszok is érkeznek, ezek nem róhatok fel az építők rovására. Miért tört le? Több új lakó nem rendeltetésszerűen használja a modern lakást. Egyikük például hívta a szavatosságiakat, hogy letört a csap zuhanyváltója. Persze hogy letört, mert ez a lakó nem tudta, hogy az osztrák gyártmányú csap váltóját ki kell húzni és csak aztán lehet elfordítani. Egy másik lakó több hónapig hideg vízzel zuhanyozott. A szavatosságiak megállapították: csak azért, mert nem fordította el az úgynevezett tartalék elzáró szelepet. Az említett lakókat talán nem lehet ügyetlenséggel vádolni. Lehet, hogy nem kaptak mindenhez használati utasítást, jó tanácsokkal sem látta el őket a beruházó, vagy a kivitelező képviselője. Szőllősi Ferenc építész- mérnökként került a minőségellenőrzési csoport élére. Szerinte ezzel is hangsúlyozzák, hogy a vállalatnál előtérbe helyezik a minőséget. Tapasztalata szerint a munkák átadásánál és átvételénél szinte teljesen kiiktatták a szubjektivitást. Azonban még előfordul, hogy az egyik szakember első osztályúnak, a másik másodosztályúnak minősíti ugyanazt a munkát. Vitás esetben a termelési osztály, vagy a meó szakembere dönt. Üj abban a meósok munkájuk során nemcsak a hibákat, hanem a felelősök nevét is közlik az illetékesekkel. Az utóbbi hónapokban sokat javult a beton és a malter minősége. A művezetők és a meósok nagyobb pontosságot követelnek azoktól a kubikosoktól is, akik az épülő szobákban betonoznak. A kubikosok munkájától nagyban függ a padlóburkolat, vagyis a parketta és a gumipadló minősége. „Egy százassal több..." A vállalat III. sz. építésvezetőségén Rácz István kőműves mondja, hogy januártól bárhogy sürgeti őket egy-egy épület átadási határideje, szem előtt tartják a minőséget. Még nem hívták vissza őket rossz munka miatt, fizetésük átlagosan egy százassal több mint az elmúlt év nyarán volt. A nyíregyházi Árok utcán az egyik új lakásba csengetünk, Farkas Tiborné nyit ajtót. Boldogan, elégedetten mondja, hogy minden a legnagyobb rendben, szét lehet nézni, figyelemre méltó hibát nem talál a látogató. Néhány emelettel feljebb viszont Pelsőczy Sándor hábo- rogva kalauzol. Mutatja, hogy a villanyszerelők rosz- szul dolgoztak: az előszobában nem működik a kapcsoló, a fürdőszobában, a tükör feletti konnektorban nincs áram. Summázásként: az építők jó úton haladnak, munkájukra kevesebb a panasz. Az említett időben 284 ezer forint jutalmat kaptak, 78 ezer forintot levontak a bérükből. Mindkét összeget jogosnak és igazságosnak találjuk. Nábrádi Lajos
