Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

1978. szeptember 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak a hatékonyság erőteljes fokozásával érhető el. Á következő időszakban a hatékonyság emelkedésének fő forrása a termelési szerkezet hazai adottságainak és a nemzetközi feltételeknek is megfelelő, a külföldi piac követelményeit kielégítő változtatása, továbbá a meglévő tartalékok kihasználása, a rendelkezésre álló termelőberendezések és a munkaerő jobb hasznosítása. (ÁZ M$ZMp KB 1977 október 20.j határozatából) A hatékonyság jegyében Á szálkái „csoda" Lehet 50 mázsa! Gazdaságos kemizálás Vencsellőn R övid részlet a gyár tör­ténetéből, minden meg­jegyzés nélkül: 1977 el­ső felében a raktárak tömve vannak az elkészült, de el nem adott bútorokkal, emiatt akadozik a termelés. A kö­vetkező hónapok hajrájától várják, hogy egyenesbe ke­rüljön a gyár, minimális nye­reséget érjenek el. Egy évvel később 1978 el­ső felében: új bútorcsaládok­kal jelentkeznek, nincsenek eladási gondjaik. A termelés másfélszeresére növekszik, emelkedik a munkások fize­tése, a nyereség több millió forintra tehető. Az igazgató véleménye: „Nem biztos, hogy a látvá­nyos eredmények takarnak több munkát. Mindez beérése a korábbi fejlesztésnek, ered­ménye a következetes, terv­szerű munkának”. A Szatmár Bútorgyár kró­nikájából idéztük a fentie­ket, összehasonlítva két év munkáját, eredményeit és gondjait. A gyár olyan útra tért, hogy állandóan javul a termelés, a munka minősége, s ennek az elismerését a ke­lendő bútorokban, a gazdál­kodás eredményeiben látják. A létszám alig emelkedett, az alig több, mint 800 ember eb­ben az évben mégis négy­százhatvan milliós ter­melésre vállalkozik, az ex­port hatszorosa az egy évvel ezelőttinek, s eléri a 25 mil­lió forintos értéket. A folyamat nagyon egysze­rűnek tűnik. Először számítá­sokat végeztek, megvizsgál­ták a termelést, az egyes bú­torfajták jövedelmezőségét. Ennek alapján új gyártmá­nyokat vezettek be, többnek megszüntették a gyártását. Ezt követte újabb számítások alapján a felmérés, hogy mi­lyen nagyságú termelés felel meg legjobban a gyár mére­teinek. Az eredmény: ebben az évben százmillióval kell növelni a termelést, hogy el­érjék a kellő nyereséget. Har­madszor: az előbbiek követ­kezményeként jobban kellett alkalmazkodni a megváltozott piaci helyzethez, új kereske­delmi szervezetet alakítottak ki. A Szatmár Bútorgyár a ko­rábbi, kis tanácsi vállalatból fejlődött nagyüzemmé. Tu­lajdonképpen az 1977-es esz­tendő volt az első, amikor el­érték a fejlesztésnél tervezett termelési nagyságrendet. Ez adta meg az alapot arra, hogy kialakítsák az új önköltség­számítási rendszert, s ennek alapján elemezzék az egyes üzemrészek, az egyes gyárt­mánycsaládok jövedelmező­ségét. Kiderült az is, hogy néhány, a munkások által már jól ismert gyártmány- családnál, mint a Szatmár IV. garnitúránál, a Szalka kárpi­tos bútornál veszteséges, vagy csak nagyon kevés nyereséget adó a termelés. Helyettük jött a Szeréna, a Szilvia és a Komplex lakószoba, a Rebe­ka kárpitos garnitúra. Csakhogy az új termékek bevezetése, az átállás gyáron belül és kívül jelentős szer­vezést kívánt meg. Elég csak. azt említeni, hogy a középve­zetői garnitúrának majd a fele kicserélődött, sokan nem tudtak felnőni a magasabb feladatokhoz. A számítások azt mutatták, azzal, hogy az idén az új termékek a teljes termelés közel felét teszik ki, mintegy tízmillió forinttal nő a vállalat nyeresége. A hatékonyabb gazdálko­dásra való átmenetet jelzi, hogy a létszám csak 30—40 emberrel nőtt, miközben a tavalyinak másfélszerese a termelés. Ehhez tipizálni kel­lett az egyes alkatrészek gyártását, folytatni a koráb­ban kiépített kooperációs kapcsolatokat, aminek révén méretre vágva kapják a bú­torlapokat, a kárpitoshab is méretre szabottan kerül a gyárba, a heverők keretét másutt állítják össze — hogy néhány példát említsünk, ami eltér más bútorgyárak ál­talános gyakorlatától. A bútor egyre inkább di­vatcikk. Ezt kell követnie a kereskedelmi munkában. Olyan piackutató hálózatot alakítottak ki, amelyik ér­dekelt a forgalom növelésé­ben. Igen nagy a részaránya a közvetlen kiskereskedelmi eladásnak. Üj utakat is ke­restek. amikor nemcsak la­kásbútorokat készítenek, ha­nem szállodai berendezéseket A Magyar Acélárugyár ti- szaszalkai üzeme első pilla­natban inkább virágoskert­nek, mintsem gyárnak tűnik. Tágas udvarok, dísznövé­nyekkel szegélyezett utak, fák és augusztusi napfény. Belülről azonban nem virá­goskert. Egy üzemrész kivé­telével sötét és zsúfolt min­den, zaj, füst, a köszörűk nyomán szállong a vaspor. Hűtőipari berendezéseket és Ikarus-alvázakat gyártanak többnyire, de van új termék is, a fúrók és a Warszava- szelepek. Adatok helyett maradjunk annyiban: régi gyártmánya­ikból túlteljesítették a tervet, ami új, abban nehezen mér­hető még a teljesítmény. Egy dolgot vizsgáljunk csak: ho­gyan gazdálkodnak az em­berekkel? Mert alighanem, a hatékonysághoz tartozik ez is. Hatszázból termel: 280! — Hatszáz főből áll a gyár létszáma — világosít fel Eördögh György, termelési csoportvezető —, ebből 280 a termelésben tevékenykedők száma. Mit csinál az a 320, aki nem termel? Százan műszaki állomány­ba tartoznak. Számvitellel, bérelszámolással, szállítás­sal ugyanennyien foglalkoz­nak. Ipari tanulójuk van negyven, a fennmaradó nyolcvan viszont az igazga­tási részlegben dolgozik. — Nem túlzott ez az arány? — kérdem, míg a csoportvezetővel az udvaron ballagunk. — Nem. Mert a száz mű­szakiból hatvanan karbantar­tók. Akad házilagos kivitele­zésű beruházásunk is, kell tehát az ember. Mi tagadás, a többire nem kérdezek rá. Mert bármi is a válasz, aligha fogadható el. Még akkor sem, ha ez egy is gyártanak. A Szatmár Bú­torgyár rendezte be Buda­pesten az EMKE és a Metro- pol szállodákat, a Balaton partján szintén két szálloda berendezését végezték. A Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron a legújabb, a gyártásba igen rövid idő alatt bevezethető bútorokat állítják ki. O ** sztönzik a helyi al­kotókedvet is. Egy újítás révén az egye­di munkahelyeket két sza­lag váltotta fel a kárpi­tosüzemben. Ezzel egymil­lió forintos eredmény várha­tó. A termékszerkezet változ­tatásának, a hatékonyabb munkának számokkal bizo­nyítható eredményei vannak: amíg 1977-ben az első fél évet 3 millió forintos veszte­séggel zárták, addig az idén 18 millió forintos nyereséget értek el fél év alatt. Lányi Botond automatizált üzem lenne. At­tól pedig messze járnak. Mintha az életben megbi­csaklott volna a lexikon pre­cízen fogalmazott szöyege. — Hány műszakban dol­goznak? — Kettőben. — Nem volna szükséges egy harmadik is? „Nincs munkaerő..." — Nincs munkaerő ... és az emberek sem szívesen vállalnák. „Egy fél műszakra való ta­lán még házon belülről is kitelne” — gondolom, ami­kor abba a műhelybe lépünk, ahol a húsfüggesztő geren­dákat, rakoncákat gyártják. Nézem az egymásra halmo­zódó, összehegesztett darabo­kat. — Ezek még nem készek — mondja Eördögh György —, mert innét Mosonma­gyaróvárra kell még vinni, ugyanis ott galvanizálják a szerkezeteket. Bárhogy számolom, ez Ti- szaszalkáról vagy ötszáz kilométer. Galvanizáltatni pedig Kállósemjénben is le­het ... — Kidolgozzák a nyolc órát? — Ogy hetven százalék­ban. A műhelyirodában isme­rős ember vár, Kovács György lakatos, akivel egy éve beszélgettem már. Tíz éve szocialista brigádvezető, a hatékonyság fogalmát majd­nem a lexikon pontosságával határozza meg: — Még sosem ment ilyen jól, mint azalatt a huszon­hat év alatt, amióta a gyár­ban dolgozom. Csak az a fur­csa, amíg rosszul dolgoztunk, volt prémium, amióta megy a verkli, nincs jutalom. Pe­dig kell az ösztönzés, mert így mindenki csak azt csi­nálja meg, amit muszáj. Épp ma dicsértem az embereket, M egszoktuk, különösen az elmúlt évtizedben, hogy minden évben 10—14 százalékkal nőtt a sza­bolcsi Ipar termelése, hogy üzemeink, vállalataink egy­re több terméket állítanak elő. A mezőgazdasági termés­hozamok, az állattenyésztés eredményei Is mind nagyob­bak. Mindez a növekedés el­ső, extenzfv szakaszában ter­mészetes. Manapság viszont egyre in­kább előtérbe kerülnek a termelésnek a gazdálkodás­nak a minőségi oldalai is. Nem mindegy, hogy a világ­piaci versenyben hogyan tu­dunk helytállni, hogy a ter­melés szerkezete mennyire felel meg adottságainknak, hogy a szükséges termék elő­állítása mennyibe kerül stb. Szabolcs-Szatmárban a ma­gasabb termelés javarészt a munka termelékenységéből adódik. Minden vállalatnak, szövetkezetnek feladata, hogy felkutassa a termelés tartalé­kait, olyan gyártmányszerke­zetet alakítson ki, amellyel mindenütt eladható terméket tud előállítani. Mindez a ha­tékonyság fokozásával, a ru­galmasabb gazdálkodással függ össze, amikor egyaránt hasznosítjuk az anyagi és szellemi erőforrásokat. A megye néhány üzeméből vett példákkal kívánjuk meg­mutatni, milyen útjai vannak a hatékonyság növelésének. mert úgy látom, hogy min­dent hibátlanul csinálnak... Szerintem jobb ösztönzéssel növelni lehetne a hatékony­ságot. Legutóbb az igazgató elvtárstól hallottam, hogy mi jobban teljesítjük a ter­vet, mint a központ... Átvágunk az udvaron, és a jókora acélszerkezetek, mint valaha a céhjelvények mutatják, mit gyártanak az ajtó mögött: Ikarus-alváza­kat. A magasan a falba épí­tett sínen daru gördül, alig győzzük a fejünket kapkod­ni: újabb darab érkezik az amúgy is jókora kupacra. A zaj elől az emeleti irodá­ba menekülünk. Két hét anyag nélkül — Hatékonyság? — kérde­zi kissé bizonytalanul Tóth János géplakatos és hegesz­tő. Amit mond, az idevág: — Már egy éve készen kel­lene lenni az új csarnoknak, de még várhatunk egy ide­ig, azt hiszem. Nagyon rossz körülmények között dolgo­zunk. Tizenhárom hegesztő egy kis műhelyben, nagyon sok. Elhiszi? — kérdi. „El”. — gondolom, hiszen láttam. Folytatja: — Áprilisban és májusban csak két-két hetet dolgoz­tunk, mert nem volt anyag. Ráadásul márciusban 130 százalékot teljesítettünk, azt mondták, tizenötöt vigyünk át áprilisba, mert nem lehet kifizetni, aztán áprilisban beütött az anyagínség, és mi csak órabérben dolgoztunk; nem volt hova csapni a ti­zenöt százalékot. Sokat emlegetjük, kevés a munkás. Arról is beszélünk, hogy házon belül van még tartalék. Létszámban és a munkaerő hatékony kihasz­nálásában is. Csak élni kelle­ne a lehetőségekkel. Speidl Zoltán VALAHOGY ÍGY FOGAL­MAZOTT tizenhét évvel ez­előtt a venesellői termelőszö­vetkezet akkori elnöke a zárszámadáson: a búza ter­mésátlagával alig maradtunk el a holdankénti 10 mázsá­tól (megj.: ez hektáranként 17 mázsát jelent), amit min­denképpen túl kell szárnyal­nunk. A jövő évi zárszámadáson — 1979 februárjában — már a következőket mondhatja el Novák László, a gávaven- csellői Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke a tagság­nak: mindössze 40 kilogramm hiányzott a hektáronkénti 50 mázsás búzatermés eléré­séhez. Minden összehasonlítás sántít valahol,, ez is. Nehéz egyeztetni a 60-as évek ele­jét a hetvenes évek végével. Akkor csak termeltek az em­berek, nem volt elegendő mennyiségű és jó minőségű műtrágya és a közel két évti­zed több új, nagy hozamú ve­tőmagot produkált, ami szin­tén eltolja az összehasonlí­tás mértékét. Most már nem is a 17 mázsás búzaátlag ér­dekes, hanem az, hogy ho­gyan lehet elérni, sőt túlszár­nyalni Szabolcs-Szatmár me­gyében is az 50 mázsás átla­got? — Ez év tavaszáig a szak- irodalom és a meliorizációs talajvizsgálat alapján végez­tük a műtrágyázást — kezdi a beszélgetést a termelőszö­vetkezet fiatal növényvédő és agrokémiai ágazatvezetője, Gdí György. —Ezután mára növényvédelmi és agrokémiai állomás talajtani laboratóriu­mának vizsgálatai alapján használjuk fel a műtrágyá­kat, pótoljuk a tápanyagot. Mi megadjuk mit és mennyit akarunk termelni, ők meg­mondják milyen és mennyi műtrágyát adagoljunk a ta­lajba. TAVASSZAL A KUKORI­CA területét vizsgáltatták, most pedig a kalászos terüle­te van soron. A növényvédő ágazat nyolc éve működik a szövetkezetben, s tavaly kap­csolódott be ágazati szinten az agrokémia. Egy jellemző adat: a jövő évi műtrágya­megrendelésük megközelíti a 10 millió forintot, ami 185 vagont jelent hatóanyagban számolva. Nyolc évvel ez­előtt, 1970-ben ez a szám mindössze 2 és fél millió fo­rint volt. — Szükség van ilyen nagy mennyiségű tápanyagra — folytatja Gál György —, hi­szen a termelőszövetkezet 5750 hektáron gazdálkodik, s ebből 3500 hektáron rend­szerben, a KITE technológiá­ja alapján termelünk. Csak a búza területe 1590 hektár volt és 428 kilogramm ható­anyagban számolt műtrágyát kapott. — Három évvel ezelőtt el­készítettük a termelőszövet­kezet genetikus talajtérképét — mondja Nagy Zoltán nö­vénytermelési főágazat­vezető. 1— Azt lehet mondani, főként homokos-vályog tala­jon gazdálkodunk. Megálla­pították, hogy nitrogénből a közepestől nagyobb mérték­ben feltöltöttek a talajaink, a foszfor és a kálium feltöl- töttsége pedig közepes. A gyümölcsösre külön készítet­tünk tápanyag-feltöltési ter­vet. AZ ÖNTÖZŐFÜRT ELKÉ­SZÜLTÉVEL 1300 hektáron öntöznek: burgonyát, cukor­répát, kukoricát, a 120 hek­tár téli almát, 30 hektár kaj­szit. — Ahhoz, hogy az öntöző­fürt közel 2 millió forintos éves amortizációja megtérül­jön — mondja Keresztes Sa­rolta üzemgazdasági osztály- vezető — és még nyereséget is képezzen, 30 százalékos többlettermést kell elérnünk az önköltségen felül. Hogy ez mennyire sikerült, azt bizo­nyítja a múlt évi burgonya- termésünk. Jól ki tudtuk használni az öntözést, s a megyei átlagon felül, 216 má­zsás átlagot produkált a bur­gonyánk. A termelőszövetkezetben a hatékonyság fokozását jelen­ti, hogy a műtrágyaszórást repülőgéppel is végzik. A nyár végi, őszi tápanyag­visszapótlást földi gépekkel végzik, amikor a foszfort, a káliumot és a nitrogén egy részét juttatják a talajba. Tavasszal már repülőgéppel, a lombtrágyával együtt kerül a nitrogén a kalászosokra. A gazdaságban — régi óhaj — ebben az évben elkészül a növényvédőszer- és műtrá­gyatárház. — Erre az évre 140 millió forintos termelési értéket terveztünk — mondja Novák László elnök. — A szövetke­zet bruttó jövedelmét 34 és fél, a mérleg szerinti nyere­séget pedig 13 és fél millió forintba határoztuk meg az év elején. Ezt tartani is fog­juk, hiszen csak úgy eredmé­nyes a termelés, ha a ráfor­dítások búsásan megtérülnek. A KEZDETI EGYMÄZSÄS műtrágyázás óta nagy utat tettek meg a szövetkezetben. Ám a jelenlegit sem lehet véglegesnek tekinteni. Van még tartalék Gávavencsellőn. Sipos Béla Világos beszéd Á záhonyi átrakómunkások kisebb létszámmal több árut raktak át az előző évinél. A termelékenység 11,5 szá­zalékos növekedése bizonyítja: a munkaidő jobb kihaszná­lásával az átrakási teljesítmények további növelésére van lehetőség — állapította meg legutóbb az üzemi párt­végrehajtóbizottság. Anyagukban ilyen megállapítások szerepelnek: „A gépek száma, az üzemóra növekedett, de nőtt a forgalmi és műszaki okból kiesett veszteségidő is, így a gépkihasz­nálás foka csökkent.” Majd a rövid bevezetés után követ­kezik az elemzés, milyen módjai vannak a hatékonyság nö­velésének a munkások foglalkoztatásában, az eszközök ki­használásában, a gazdaságosságban. Az útmutatóval valamivel hosszabb lett az írásos anyag, de segítette azokat, akik nem gazdasági szakembe­rek, nem mindig ismerik az egyes kifejezések jelentését. Ám amikor meghatározták a hatékonysághoz vezető leg­fontosabb feladatokat, már mindenki egy nyelvén beszélt. Azonos felfogásban szólt arról, hogy a mennyiségi és mi­nőségi követelményeknek milyen összhangját szükséges megteremteni a jobb munkához. Mert a hatékonysághoz tartozik a világos beszéd is. Kevés-e a munkás? Tartalék — házon belül

Next

/
Oldalképek
Tartalom