Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
1978. szeptember 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hire kötelezhető a nevelő? S ok anekdota ismert a nevelők elfoglaltságáról, arról, mi mindenben kell részt venniük a népszámlálástól a tejárusításig. Legalább huszonöt— harminc olyan meffbizatás szenvedő alanyai lehetnek a pedagógusok, amelyeket hol rábeszéléssel, hol hatalmi szóval, az iskola érdekeire való hivatkozással — el kellett vállalniuk. Némelyeknél a sok mellékes elfoglaltság a hivatás gyakorlását, a színvonalas felkészülést, önképzést is erősen gátolta. Évek óta vitatéma volt ez a szabolcsi nevelők körében is. Néhol kialakult egy egészségtelen teherviselés, másutt az élelmesebbek a díjazással járó megbízatásokat „önzetlenül” elvállalták, míg voltak olyanok, akiknek mindig a térítés nélküli munka jutott. A viták és félreértések után tett pontot az Oktatásügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete közös állásfoglalása a nevelők munkaköri kötelezettségeiről, amely megyénkben nyolcezer általános és középiskolai pedagógust érint. A szabályozás az érvényben lévő rendelkezések, rendtartások, jogszabályok alapján keretjelleggel fogalmazza meg a munkaköri kötelességeket. Első helyre természetesen az alapvető feladatokat sorolják, amelyek eddig is köztudottak voltak. A pedagógus fő feladata a nevelés, a tanítási órák magas színvonalú megszervezése, a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlesztése, a tanulók szocialista szellemű nevelése, a nevelői közösségek munkájának folyamatos korszerűsítése. Az állásfoglalás második része az iskola egészére háruló feladatokat tartalmazza, amelyeket munkamegosztás alapján egy-egy nevelő lát el. Ide tartozik az osztályfőnöki munka, a munkaközösségek vezetése, a tanulmányi versenyekre való felkészítés, ünnepségek szervezése, üzemlátogatás, pályaválasztási felelősi munka, szertárosi, vöröskeresztes tanárelnöki tevékenység. Ezeket az egyéni érdeklődés, szakértelem és hozzáértés alapján kell megbeszélni a nevelőkkel, akikre ezekben az iskola vezetősége számít. Az iskolavezetők felelősségén, körültekintésén múlik, hogy találkozzon mindig az iskola és az egyes nevelők érdeke. Természetesen nem lehet halmozni egy-egy nevelő megbízatásait, s nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyéni körülményeket, család, gyermek, továbbtanulás, utazás és egyebek. Az állásfoglalás tisztázza a vitás kérdéseket, felsorolja, milyen feladatokkal nem lehet terhelni a nevelőket, iskolán belül és iskolán kívül. Sok helyütt egy sor olyan aprómunka hárul a pedagógusokra, amelyek nem kívánnak pedagógiai félkészültséget. Ilyenek például a tankönyvellátás, a különböző díjak beszedése, a takarékbélyeg, a tejárusí- tás, az egészségügyi törzslapok vezetése, és még egy sor kötöttség. Ezeket az iskolai ügyintézők, ahol van, az iskolatitkárok is el tudják látni. A szabályozás persze nem tiltja meg a nevelőnek, ha ideje engedi, vállalhat ilyen aprómunkát, de nem kötelezhető erre egyetlen nevelő sem. Régi kívánságokra ad választ az állásfoglalás. Védelmet nyújt a pedagógusnak, hogy munkaidejét ne a felesleges adminisztrációs, szervezési tennivalókkal töltse, hanem az eredményes nevelő-oktató munkával törődjék. S ha ezek után is adódnak majd viták, — mert ez is elképzelhető, legfeljebb az arányos munka- megosztás, a kinek-kinek kedvére való elfoglaltság lehet és legyen is vitatéma. S miután a szabályozás intézkedik a különböző megbízatások díjazásáról is, remélhetőleg kevesebb lesz a félreértés, a filléres perlekedés. A ki pedig ezután önszántából vállalkozik, mondjuk a nép- számlálásban való részvételre, vagy hasonlóra, bizonyára legjobb tudása szerint el is fogja látni. Mert nem úgy tukmálták rá, hogy meg se kérdezték, vállalja-e vagy sem. (PG) Á kortes tarpaiak. Mentek, ha kaptak munkát. Bajcsy-Zsilinszky Endre főként azért is lehetett Tarpa képviselője, mert kijárta a közmunkát, a tiszai partbiztosítást. Amíg Bajcsy-Zsilinszky volt a képviselő — két ciklusban — Tarpa utcáit kikövezték. Nem a kövezésen, a közmunkaalkalmon volt a hangsúly. A tiszai partbiztosítás viszont hárommillió pengős munka volt. 1934-ben kezdték és még 1940-ben is tartott. Hajnalonként sereg indult a Tiszához, nyűtt gúnyában, lapos tarisznyával és dolgoztak, ha dolgozhattak. A napszám utalványt jelentett a malomba lisztre, kenyérre. Idős Gyöngyösi János ezért és hasonlókért korteskedett. Nem kormánypárti, de radikális kortes volt. A kettő között nagy a különbség: a kormánypárti kortes csak a választások idején ágált, agitált, de inkább csak ágált. Jómódú szájhősök ígértek fűt- fát a választások idején. Nagy ricsajt csaptak. B F K MÁTÉSZALKA SZÉP, ÚJ VILÁG Magyar Károly szb-titkárral még a tavaszon találkoztam először Mátészalkán — vigyázzunk, — mondja — ez bújtatott funkció, finomműszerész vagyok én! —, szóval a tavaszon találkoztunk, nagy jégeső esett. Most nem volt jég, csak eső. Vélekedtem is, ahányszor csak Szálkára jövök, mindig rongy az idő. „Az idő lehet rongy, a gyár nem az.” A Budapesti Finomkötött- áru-gyár — közismert nevén a BFK —, 1974. szeptember 1-vel települt, 150 ipari tanulóval indult. Mind lányok voltak, mind szalkaiak. Most már a gyárba a környékről is sokan járnak be, főleg Nagyecsedről. A ténylegesen dolgozók száma 820 fő, ebből negyven a férfi — beleszámítva a félkezű portást is —, mondják. Az ipari tanulók száma 230, közöttük egyetlen egy a fiú. Korbács János műszerész-növendék. Ám várjunk csak: a sok lány között akad még egy szakmunkás férfiú, Lipcsei Attila, képzettségére nézve női varró, a konfekciószalagon dolgozik. A fiúkkal ebben a gyárban nincs is nagyobb baj, hiszen inkább félnek szegények a rengeteg lánytól. Hogyisne! Gondolkodjunk csak el az ősi mondáson: „Sok lúd disznót győz.” Hát itt lúdacskák vannak: — emberi kifejezésre fordítva a szót —, a gyári lányok szépek, kulturáltak, tiszták, a napi huncutságaiktól eltekintve — emberi dolog —, rendkívül tisztességesek. De helyben kevés a férfi, így hát miért ne csipkedjenek, habár ha ártatlanul is! Azt mondja Széplaki László, a gyár igazgatója, hogy szívesebben vennének fel idősebb asszonyokat, akik már meghaladták a harmincöt évet, mint ezeket a pulya- lányokat. Férjhez mennek hamar, amint megvan a szakmunkás-bizonyítványuk, és megkeresik havonta azt a 3500—4000 forintot — mert megkeresik —, aztán szülik, hál’ istennek a kis magyarokat. — Csupán az idén negyvenhármán mentek gyesre. Százan vannak most a GYÁS-ok, köztudott — gyári segélyesek —, öt hónapig teljes fizetéssel. De ez csak csupán gondot jelent, nem pedig terhet. Most a napokban fölvettünk egy negyven év körüli nőt. Megkeressük? A hatalmas teremben, mindjárt az első szalagnál megtaláljuk őt. A beszélgetés így zajlott le: Széplaki László igazgató — Ügy tudom, egy napja van itt. Föb'rhatom a nevét? — Nem. — Családi állapotát? — Nem. A gyár homlokzata — Valahonnan, akárhonnan, miért jött el ide dolgozni? — Hagyjanak. — Lefényképezhetjük? — Nem. Annál felszabadultabban és természetesebben beszélgethettünk Kuszkó Gyulánéval és Simon Gyulánéval. Mindketten szalagon dolgoznak, keresetük átlag havi négyezer. — Szívesen beszélgetnek velünk? — Menjenek már! — Mert nem kényszer. — Menjenek már, hisz szép, új világban élünk, akkor pedig miért ne? Egyik ember olyan, mint a másik. Csak tisztessége legyen, az a fontos. A szép. emberi szavak után betekintünk a gyár gazdasági életébe is. Termelési érték a gyár megindulása óta: 1975 2,5 millió forint 1976 24 millió forint 1977 70 millió forint 1978 130 millió forint (nem lezárt) — A terv? — Ha a csillagok állása is szerencsés lesz — véli az igazgató, mosolyogva persze —, akkor így: 1979 200 millió forint 1980 250 millió forint — Hogyan lehet ezt elérni? — Nyilván, elsősorban a munkásnők létszámának emelésével — 1200 főre számítunk két éven belül —, aztán talán ez érdekesebb, technikai beruházásokkal. A Rimol- di olasz cégtől rendeltünk két hosszvarró automatát, amely a kézi műveleteket kiküszöböli; pneumatikus, fotócellás eljárással, nagy termelékenységgel dolgozik. Ebből egyetlen apparátus egymillió-kettőszázezer forintba kerül. Ebben az ipari ágazatban ezzel a két géppel jelenik meg először Magyarországon a világszínvonal. Amikor annak idején egyáltalán megszületett ennek a gyárnak a gondolata s lejött ide Radványi Dezső tervező, Kálni László és Ecsedi Pál építésvezető, csak kukorica- táblát és egy öreg, kaszás embert talált. Megijedtek tőle, akárha a halállal találkoztak volna. S lám, a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat tizenhét hónappal a határidő előtt átadta rendeltetésének ezt a minden tekintetben pompás gyárat. Lassan öt éve már, hogy élteti őt az élet. Galambos Lajos A „családfők” csendben- rendben tették a dolgukat akkor is, ha már nem volt választás. A képviselő-testületben ma már apró dolgoknak tűnő, de akkor nagy horderejű intézkedésekért kellett csatázni. A radikális párt ellenzéki párt volt, de nem szocialista. Kurucokhoz méltó kiállásra adott lehetőséget a „családfőknek”, s amit kellett megtették, kimondták. Bajcsy- Zsilinszky amikor utoljára járt Tarpán, szokásához híven, idős Gyöngyösi Jánost is felkereste. Ott mondta el: „a második világháborút a németek elvesztik, az oroszok és a szövetségeseik nyerik meg.” A családfő hallotta, továbbadta, hangoztatta. A kortes viharos időket, nagy eseményeket élt meg. A felszabadulást követően tagja volt a nemzeti bizottságnak, aztán termelőszövetkezeti tag lett. Azt mondták rá, igazi parasztember volt. Középmagas, mindig jól öltözött, nem volt haragosa, de mindenkihez volt egy jó szava, olykor még öreg napjaiban is viccelődött. D e miért hívták úgy, hogy idős Gyöngyösi? Hiszen nem volt nevével egyező fia, akitől a néphagyomány szerint az idős jelzővel megkülönböztessék. Mégis megkülönböztették. Korának kijáró tiszteletből, emberi mivoltáért. Seres Ernő i A nagy munkacsarnok Á hűvös idő miatt Késik a szölőszüret Mint az idén a legtöbb növényfajtának, a szőlőnek sem kedvezett az időjárás. A téli, majd a tavaszi fagyok szinte teljesen elpusztították a hajtásokat, s csak a mellékrügyek hajtásai hoztak termést az idén. A csapadékos idő miatt gyakran léptek fel különböző gombabetegségek is, melyek tovább tizedelték az amúgy is csekélynek ígérkező termést. Jó évjáratban a megye nyolc és fél ezer hektáros szőlőskertjéből negyvenöt-ötvenezer mázsa szőlőt is szüretelnek, ebben az évben viszont a szakemberek csak 18—20 ezer mázsás termésre számítanak. A hűvös idő miatt késik az érés, s ezért a szüret is október 10. körül kezdődhet, mintegy három héttel később a megszokottnál. A tervek szerint a szüretet az ezerjóval és a saszlával kezdik, majd a rizlinggel fejezik be. A termés nagy részét a múlt évekhez hasonlóan az Eger—Mát- ra-vidéki Borkombinát sóstóhegyi üzemében dolgozzák fel, ahol az idén mintegy ti- zennégy-tizenötezer hektó borra számítanak. H arangoztak. Föld lepte már, amikor megindult róla a beszéd. Tisztelték azzal: jóember volt, igazságos. Munkával teremtett magának megbecsülést, portát, gazdaságot. Örökölt vagy öt hektár földet, annak egyik darabjára maga építette fel a házát, az istállókat. Egy bánata viszont volt. Nem született gyereke. Elment. Szép kort, 84 évet ért meg idős Gyöngyösi János. ★ Sok jónak, rossznak tanúját öleli most a hűvös tarpai föld. Ott van közel Bajcsy- Zsilinszky Endréhez. Mindig is közel volt hozzá, kortese, bizalmi embere volt. Nem járt úgy Tarpán Baj- ' csy-Zsilinszky, hogy kedves emberéhez be ne tért volna megtudakolni, miként van a „család”. A család? Egy asszony volt, aki kitartott a férje mellett. A család nagy volt, 20 ház tartozott hozzá, mint minden korteshez, bizalmihoz. Valójában nem is kortes, családfő volt idős Gyöngyösi János. A „családról” mindig volt mit mondani, bár a. szöveg, mint a tibeti imamalmok korongja, egy téma körül forgott. A szegénység. A földéhínség, a munkaéhínség gyötörte Tarpát. Az ottani birtokokat beerdősítették, nem kellett napszám. Napszámra a beregszászi hegyek lankáira jártak a
