Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

1978. szeptember 2. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola y~ Pedagógus * Szülő * Gyerek -X- Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek -X- Iskola * Pedag ógu s Szülők fóruma Minek örül majd Péter? Q olt tanítványaim szülei sokszor meg-megállítanak egy kis beszélgetésre. Elmondják problémáikat, gyakran ta- nácsot kérnek tőlem. Ez történt a minap is, amikor Pé­ter édesanyjával találkoztam. Büszkén számolt be arról, hogy kitűnően érettségizett a fia és a közeli napokban lesz a 18. születésnapja. Szeretnék valami ötletes, szép ajándékkal meglepni — kérdezte —, mit tanácsolok, mit vegyenek. Tudtam, hogy Péter irodalmi érdeklődésű, bölcsészetre készül, örömmel ajánlottam, vegyék meg neki a most megje­lent MAGYAR SZINONlMASZÓTÁR-t, biztosan nagyon nagy öröme lesz vele, csak 147 forintba kerül. Az édesanya meglepett arccal nézett rám és így szólt: — Kitűnő érettségi után, a 18. születésnapra egy könyvet? Nem! Az kevés! Kicsit elszégyelltem magam, hogy ötletesnek vélt ajánlatommal kudarcot vallottam és megkérdeztem: — Miért, önök mire gondoltak? — Az apja mindenáron motort akar venni a gyereknek, és féltem őt, és ezért szeretnék valami mást kitalálni. ' Megkíséreltem — megemelve az értékhatárt — még né­hány dolgot ajánlani, de kiderült, hogy kitűnő, márkás fény­képezőgépe, kvarcórája, téli, nyári sportfelszerelése van, így nem tudtam segíteni, tanácsot adni. Elgondolkozni elgondolkoztam azonban. Akárcsak az el- múlt karácsony után tettem, amikor is ugyanazt állapítottam meg, mint most: nehéz a mai gyerekeknek ajándékozni! Túl­ságosan elkényeztették őket a szülők. Szerettek volna mindent megadni, ami nekik nem volt meg. Egy részüknek azért, mert szegénységben, nehéz körülmények között éltek, de a most érettségizők szüleinek többsége a háború évei alatt volt gyer­mek, amikor a mindennapi élet gondjai mellett ajándékra, meglepetés szerzésére, különleges játékokra nem telt. Csupa szeretetből elhalmozták a gyermekeket már a leg­kisebb korban is távirányítású autókkal, járni tudó, alvó ha­jas babákkal és nem gondoltak arra, hogy ezzel egy nagy ér­zéssel teszik szegényebbé a kis emberpalántákat: akik nem tudnak majd örülni az apró dolgoknak, sem gyermekkoruk­ban, sem később, ha felnőnek. Ügy tapasztalom, hogy nálunk, az örvendetesen emelkedő életszínvonal nem kívánatos kísérőjelensége az ajándékozás inflációja. Az általánosnál is ijesztőbb ez a jelenség az elvált szülők gyermekeinél. Szinte versengenek egymással az apa és az anya, nehogy valamelyik alulmaradjon a név- és születés- napi, vagy karácsonyi meglepetéssel. Lehetne-e ezen segíteni? Van-e egyáltalán visszaút? Az elrontott esetekben már nehéz dolog „leépíteni” a felduzzasz- szott ajándéknormát, de kíséreljük meg a kicsiknél vissza­fogni egy kissé a mértéket: kapjon kevesebbet, egyszerűbbet, ne legyen tele a járókája babákkal, kockákkal, leporellókkal. Egyszerre legfeljebb csak három játéka legyen, a többit zár­juk el és csak havonta cseréljük ki másik háromra. így nem unja meg, mindig örül majd neki, újra és újra. K ésőbb, óvodás és iskolás korban se versengjünk a gyer­mekeiket rosszul nevelő, őket ajándékokkal elhalmozó szülőkkel. Akkor is legyünk mértéktartók, nagy érzés­sel tesszük gazdagabbá őket: apró örömöktől lesz szebb az életük, örülni tudnak majd egy május elsejei szép, színes lég­gömbnek, vagy egy fakanálra öltöztetett rongybabának. De minek örül majd Péter ezután, ha tényleg megkapja a motort? És mit vesznek még neki az egyetemi évei alatt? Szegény, ő sohasem tud majd örülni annak, amit az első ön­álló keresetéből vehetne magának. (G. K.) Angárka és Busladarfi Lakatos Menyhért a cigány népmesék világába vezet el bennünket. Angárka és Bus­ladarfi történetével megmu­tatja nekünk a cigány nép egész mesekincsét, amely a mai napig föltérképezetlen. Lakatos Menyhért gyűjtése hazánkban és világviszony­latban is a két legelső teljes cigány népmesének számít. A korábban megjelent cigány népmesék kivétel nélkül tö­redékek. Még a konfliktus kibonta­kozásáig sem jutottak el. Márpedig — akár más népek esetében —, a cigányok éle­tében egész estéket betöltő, sokszor éjszakákba nyúló szórakozás a mesemondás a mai napig. Ezt, a legilletéke­sebb, Lakatos Menyhért is tanúsítja, aki elhatározta, hogy összegyűjti ezeket, és valamennyi ember számára hozzáférhetővé teszi. Az író most megjelent könyve ennek a — vala­mennyiünknek örvendetes — vállalkozásnak része, amely mint folklóralkotás nemcsak a kisgyermekek szórakozta­tására alkalmas. Érdekes ol­vasmánya lehet felnőttnek és gyermeknek egyaránt. (Móra Könyvkiadó, 1978.) Madár János „Hajonállás”. (Császár Csaba felvétele) Tej testvérek Unta magát nagyon a jám­bor tehén, mert egyedül la­kott az istállóban. Dajkaság- ba fogadott hát egy kisgidát. Ügy szerette, dédelgette, minden reggel szép tisztára nyalogatta, mintha a saját borja lenne. Egyszer aztán a kisgida azt mondta neki: — Fogadd be a kismalacot is. Olyan jól eljátszanánk együtt. Jól van, a tehén dajkaság- ba fogadta a kismalacot is, hadd játszadozzanak. Egy idő múlva azt mondta a kis­malac: — Fogadd be a kisbárányt is. Olyan keservesen béget szegényke az udvaron! Befogadta a tehén a kisbá­rányt is, hogy kedvükre te­gyen. Akkor meg a kisbá- rány szólt: — Fogadd be a tyúkocs- kát is. Hadd kapirgáljon itt a szalmában! Hagyta a jámbor tehén, hogy jöjjön be a tyúkocska is, így aztán már négyen vol­tak tejtestvérek. Vígan él­tek, játszadoztak a jó me­leg istállóban, szépen meg­fértek egymással. De a tyú­kocska egy nap odasomfor- dált a tehén jászlához. — Fogadd be a kiscsi- bét is. Ne sipákoljon kint a kertben! Megint többen lettek egy- gyel, de most meg a kiscsi- be kérlelte a tehenet. — Fogadd be a lepkét, a legkedvesebb pajtásomat is! Nem kellett sokáig kérlel­ni, azt is befogadta a tehén, volt elég hely az istálóban. Két nap se telt el, akkor meg a lepke rimánkodott: — Fogadd be a méhecskét is. Megdermed szegényke kint a hidegben! No hát nem is hagyta fa- gyoskodni, a méhecskét ugyanúgy jószívvel befogad­ta a tehén. Volt is körülötte olyan zsibvásár, mekegés, bégetés, visítás, kotkodács, sipákolás, zümmögés, hogy belefájdult a feje. De a mé­hecske sem hagyta béké­ben. — Fogadd be a katicaboga­rat is, hiszen mindig szom­szédok voltunk! Így került a tehénhez daj- kaságba a katicabogár is, de mihelyst megmelengette a szárnyait, már kérlelte a te­henet: — Fogadd be a bolhát is. Mindenhonnan elkergetik szegényt! Még a bolhát is befogadta a tehén. De a bolha csúful fizetett a dajkaságért: éj­szaka megcsípdeste, reggelre szétugrasztotta az egész tár­saságot. Ha a bolha nyugton ma­radt volna, ez a bolondos mese is tovább tartott volna. Szente Varga Mária Bodnár István: ÓCSKAPIACON A BÜXOROS Ajánlhatom tán az úrnak, kedvenc falatját a szúnak: sifon, kredenc, nakasztli, ne tessen úgy szaladni! A GÖLÖNCSÉR Csupor, cseber, csöbör, váza; Juli néni kipingálta! Bazsarózsa, muskátli, le sem lehet sikálni. MISKA BÁCSI Itt a táltos falovacska, Miska bácsi ingyen adja; pattonjon fel kis huszár, s hét határig meg sem áll! Ügy ront rá az ellenségre, bőbugyogós Muszka bégre; hogy az inai árkon át: elhagyva a bocskorát. Itt a táltos falovacska: Miska bácsi ingyen adja! Utött-kopott, nem vitás; rá fér egy kis mázolás. MARI NÉNI Kisasszonka, kisasszonka! Ez mángorló, ez meg rokka. Ezt pergette hajdanán, szetyepotya dédanyám. Gordulo játszótér Nehogy azt higgyük, hogy csak hazánk nagyvárosaiban kevés a park és a játszótér, így van ez világszerte min­denütt. A játékra, kikapcso­lódásra, pihenésre és felüdü­lésre alkalmas szabad térsé­gek ugyanis a testi-lelki egészséget szolgálják. A gyermekek számára azonban be is kell rendezni, játszó­parkokká kell alakítani e szabad térségeket. A játszó- eszközök célja az, hogy az élet különféle feladatait gyermekméretekben előál­lítva fölkészítsenek a későb­bi helytállásra. De a játéktér ne korlátozza az egyéniséget, a képzeletet. Az élet úgyis eléggé uniformizált, már a gyermek élete is. Hogyan le­hetnének szárnyaló képzele­tünk, megfelelően aktívak a gyermekek, ha a gondolkozá­sukat és a mozgásukat korlá­tozzák? — teszik fel a kér­dést a kutatók. A kész játékok nem tanít­ják meg a gyermekeket az igazi játékra, a játék szerete­tére és örömére; nem tanít­ják meg az életre sem, csu­pán időtöltésre szoktatják. Ez pedig eltorzítja az egyéniség fejlődését és a művelődési igényeket is eltorzítja majd — mondják. Az a gyermek, aki kiskorában egyre csak csúszkál a csúzdán, bujkál a betoncsőben, felnőttkorában sem lesz hajlandó azon fára­dozni, hogy — mondjuk — megértsen egy verset, egy műalkotást, elgondolkozzék egy szobor láttán. Amennyi­ben szűk a játék tere, beszű­kül az ember maga is. Mére­tétől függetlenül is szűknek hat a tér, ha sivár, ha csak egy-két játszóeszköz találha­tó rajta. Ha sort kell állnia a gyereknek a játékszerekhez, indulatokat ébreszt benne. Aki birtokba vette a játszó­szert, hatalmaskodó lesz, aki pedig hiába vár rá, az ag­resszív. ( . .1: —.i-U,.»- •»-» — - } Képünkön: egy NSZK-beli „gördülő játszótér” egyik szó­rakoztató eszköze. (KS) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Tetejére. 7. Lóabrak. 8. Kiejtett más­salhangzó. 9. Van, németül. 11. Tőszámnév. 12. Névelő­vel, menny. 14. Esztendős. 16. Megfejtendő. 18. Vissza: ezen a napon. 20. Pusztít. 21. Til­tás. 22. Szovjet, benzinüze­melésű autóbusztípus. 24. Csomó. 25. Elmés. 27. Köny- nyű tollacska. 28. Tréfa. 29. Özönlik. Függőleges: 1. Etnikai csoport Szolnok megye északi részén. 2. Két­jegyű mássalhangzó. 3. Lár­ma. 4. Azonos mássalhang­zók. 5. Monda, mese. 6. Ijedt­ség, pánik, kavarodás. 10. Tégladarab!!! 11. Női név (—’). 13. Lónoszogatás. 14. Létezett, volt. 15. Megfejten­dő. 17. ... és parancsolója. 19. Megfejtendő. 21. Ámbár. 23. ... szó (panasz). 24. Képes, tud. 26. SA.. 27. Gyerekbúcsú- zás. Megfejtendő: Négy alföldi város (víz­szintes 1, 16, függőleges 15, 19). MESE, MESE. MESE Múlt heti megfejtés: ÉL­JEN AZ ALKOTMÁNY ÜN­NEPE. Könyvjutalom: Földesi At­tila Nyíregyháza, Kallós Zsu­zsa Nyíregyháza, Hajdú Éva Magy, Szabó Tamás Fényes- litke, Balázs Erzsébet Vásá- rosnamény, Takács Erzsébet Tiszadada, Marcinkó Csaba Berkesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom