Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-16 / 219. szám
1978. szeptember 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Román hát a Nyírfa Áruházban Ruházati termékeket, férfiingeket, női, gyermek- és férfipulóvereket, garbókat, csizmát, papucsot, gyermek- anorákot, konyhai garnitúrákat, üvegárukat, kerámia- és cserépedényeket és elsőként mintás gyapjúszőnyeget találnak a vásárlók a nyíregyházi Nyírfa Áruházban szeptember 18-a és 23-a között a román héten. Az áruházi csere keretében már másodszor rendeznek a Nyírfában román hetet. Ez alkalommal 2,5 millió forintos készlet várja a vásárlókat. A Suceava városból érkező árukat a második emeleti bemutatóteremben és az osztályok polcain találják meg a vevők. Szedik a karfiolt Karfiolt szednek az asz- szonyok a nagyhalász! Petőfi Tsz tiszateleki, 20 hektáros öntözéses zöldségkertészetében. A paprikát, paradicsomot már jórészt értékesítették. Most a káposzta és karfiol van soron. Termékeiket szerződés szerint a ZÖLDÉRT veszi át, így azok röviddel szedés után a nyíregyházi elárusítóhelyekre kerülnek. (Hammel József felvétele) Pótolni, amit lehet Nyírgyulajban reménykedtek, cselekedtek A fák állva szenvednek és állva halnak meg. A jonatán talán éppen azért, mert vihar tépázza, jég veri el édes gyümölcseit, vagy talán éppen akkor éri a fagy, amikor kisejlene virágaiból az élet. Szomorú egy ilyen gyümölcsösnek még a látványa is. Molnár Antal, a nyírgyula- ji Petőfi Tsz alig harmincesztendős elnöke, aki egyébként állattenyésztési szakember valósággal „megkönnyezte” a megtépázott almást. — Nehéz erről még beszélni is — említi szomorkásán. Június végén derült ki, mi is történt. Több milliós kár. Almából, ami itt jóformán a minden. „Hússzor permeteztünk" Éjszakákat virrasztott, de tehetetlen volt ő is, mások is. Nem lehetett ellenállni a természeti csapásnak. Csak némi vigasztalást jelent, hogy biztosítva van. Talán csak a huszonnyolc éves kertészmérnököt, Sivadó Györgyöt, ezt a különben mindig vidám fiatalembert viselte meg jobban az alma pusztulása. Napokig nem lelte a-helyét. — Hússzor permeteztük — említi Sivadó Gyuri. — Húszszor. — ismétli, hiszen olyan nagy reményeket fűzött hozzá. ö is, a közösség is. — Gyuri most hamarabb megmondja mennyi almája lesz, mint azt, hogy hány éves — veti közbe a bajból kisegítő ágazat, a dohányosok mestere, a Makó vidékéről ide származott Varga Károly, aki egyivású az elnökkel és a kertésszel. — Sajnos így van — szól rá Sivadó. — Jó, ha 130 vagon- nyi lesz, a várt 285 helyett. Ügy tűnt, pánik lesz miatta a faluban. Csakhogy a köztudatba már úgy érkezett a rossz hír, hogy egy jó is kísérte. E példás, gyors helyzetfelismerésről tett említést Kovács Ferenc, a járási pb első titkára is, amikor felkerestem, s érdeklődtem, hogyan sikerült vagy egyáltalán sikerül-e pótolni Gyulajban a veszteségeket. Elkerülni a mérleghiányt — Ha teljesen nem is, részben igen — mondta. Van akarat, szorgalom. Amikor „beütött” a baj, világos programmal fordultak az emberekhez Nyírgyulajban. Talán itt látták a járás szövetkezeti párt- és gazdasági vezetői közül először a legvilágosabban, gyorsan kell cselekedni és pótolni, amit lehet. így van remény. Kitüntetett szövetkezet a gyulaji. Kétszer nyerték el a Kiváló Gazdaság címet. És most mégis meg kell küzdeniük azért, hogy „talpon” maradjanak, hogy elkerüljék a mérleghiányt. Mert nemcsal az almás szenvedett ezen a furcsa, szeszélyes idei esztendőben. Pusztított a fagy, belvíz a dohányban, kukoricában, csillagfürtben, burgonyában is. Millió körüli ösz- szeggel rövidítette meg a közösséget. És még ennek ellenére sem adták fel a reményt. — Vékonyka ez a remény, de ahogy javul az idő, úgy erősödik, vastagodik. Mert a remény a pluszként ültetett dohány, kukorica még az ég alatt van. Érheti sok baj. Csak a szarvasmarhák vannak fedél alatt — mondja az elnök. Á „dohányos szombat" Segítségül hívták a szövetkezet minden tagját, apraját- nagyját, akik csak mozdíthattak valamit. Tíz hektár dohánnyal ültettek többet. Kukoricából 70 hektárral növelték a termőterületet. Ez már egy-egy millió pluszt pótol. Háztól házig jártak. A háztájiból vásárolták fel azt a 45 hízómarhának valót, amely most ott gömbölyödik a közös istállójában. — így már hárommillió — de sokat számol mostanában Molnár Anti. — Többre nem vagyunk képesek. Nincs több föld, nincs több takarmány. Ez a maximum. — Nem, nem tudok én kiemelni senkit a százötven ember közül — replikázik, mikor kérem, említsen a kiválóak közül néhányat. — Százat megdicsérnék... Aztán győzködés nélkül megemlíti Arany Józsefet. Talpon van mindennap reggel 6-tól este 6-ig. A szárítótelep lelke. Három műszakban üzemel a telep is. De ő is. Itt is alszik. Tisztelettel szól Oláh Jánosról a központi II-es Dri- gád vezetőjéről. A szívéhez nőtt öreg Szabó Pistáról, a kerekhalmiak brigádvezetőjéről. Talán azért, mert keze alatt ismerkedett a dohánynyal Varga Karcsi, a gyakornok. No és azért, mert Szabó Istvánnak a kerekhalmiak előtt tekintélye van. Az egyik szombat délután fizetéskor a férfiak egy része beivott, a pajták várták a dohányt. — öt pajta! — említi Varga Karcsi. — Ez nagy dolog ám! Nem szokás már nálunk, hogy házról házra, járjunk. De ekkor az öreg Szabó Pista nyakába vette a falut. Fedor- nénak a vödört vette ki a kezéből, mást az ágyból keltett fel, vagy a boltba ugrott be, hívni a népet. Kétszázezer forint értékű dohányt raktak szárítóba azon a szombat délutánon. — Ha nem is lesz annyi nyereség, mint tavaly volt, de nem lesz mérleghiány sem — summázza a júniustól tartó küzdelmet a fiatal téeszelnök. — Tudja — magyarázza Varga Karcsi — a párttitkárunk, Tóth Ferenc is szakmabeli. És olyan ember, hogy nyakába veszi a határt. Nem volt hét, hogy kétszer ne mentem volna vele határszemlére. Bizony elég kemények voltak a vitáink is. Megérte. Odarendeli a pártvezetőség elé most is az ágazatvezetőket. Ha kell, megmosták a fejünket. De jó tanácsokat is kaptunk. Ezért is bírjuk a küzdelmet. A fák újraélednek Nyírgyulajban. Farkas Kálmán K atonaidőmet a mátraaljai D.-ben töltöttem (pontosabban mellette, hiszen az őrszázad egy csertölgyes dombon „feküdt”, úgy öt kilométerre a falutól). Jó dolgom volt: tartalékos tiszt voltam, az elöljáróim „dokinak” szólítottak, és inkább haverként kezeltek, mint beosztottként. Esténként állandó kimenőt kaptam, bátran leereszkedhettem a faluba, ott is Lénárt Mártonhoz, a leghíresebb d.-i borosgazdához, aki már a század elején is metszeget- te a szőlőt, ősz hajú, nagydarab ember, az arca piros, mint a kadarka, csendes, de humoros beszédű, még ma is napi három liter bort iszik meg (csakis a saját termésből, bolti bort még soha nem kóstolt); a pincéjében hat hordó áll, a legöregebbikben tartja az aranyérmes hárslevelűt, a borok borát. A fészerbe is becsalt egyszer, no hát, majd’ hanyatt estem, amikor megláttam azt az óriási hordót, amelyet rnég borkereskedő korában csináltatott: bizony, kényelmesen ellakhatott volna benne egy háromtagú család. (Ma már csak emléknek szolgál az üres góliáthordó; egyszer meg akarta vásárolni a szak- szövetkezet, de Márton gazBólya Péter: A hordó da nem adta. — „Kell az még nekem, hátha megfiad- zik” — mondta.) Három hold kültelki szőlője volt az öregnek, azt mű- velgette, napszámosok segítségével, hiszen egymaga már nem bírta volna, se felesége, se családja, magányos volt, akár a fészerbeli hordó. De a szőlő életben tartotta, hiszen „olyan az, mint az asz- szonynép, mindig törődni kell vele” ... Tavasszal kitaA megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudjuk hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Mezőgazdasági gépek szervizelése — Gyáregységünkben tir zennégyen foglalkoznak a mezőgazdasági erő- és munkagépek garanciális szervizelésével. Hét vezető szerelő gépkocsival járja a megyét, a nagyüzemeket és helyben javítják a bejelentett gépek hibáját. A többi szerelő az AGROKER telepén végzi munkáját. Van amikor sok, van amikor kevés ez a szerelői létszám. Aratáskor, őszi betakarítás idején kevés. Ezért ilyenkor az AGROKER-nél dolgozókat és az üzemből még nyolc-tíz régi, nagy gyakorlattal rendelkező szerelőt is beosztunk a szervizelő munkába. — A vezető szerelők gépkocsikkal járják a megyét. Ezen a nyáron kétszáz kombájn, ezer erőgép és ugyanennyi munkagép szervizelése hárult rájuk. Ez nem kis feladatot jelent. Az aratás a mezőgazdasági nagyüzemekben befejeződött, nekünk azonban még sok munkánk van a kombájnokkal, most készítjük őket elő a kukorica és a napraforgó aratására. — A gyakorlat az, hogy a gazdaságok bejelentik gépük meghibásodását és mi három napon belül kimegyünk, elvégezzük a javítást. Ezt a határidőt persze nem mindig tudjuk tartani, a munkavégzés rendszerint elhúzódik. Ennek kettős oka lehet. Az egyik az, hogy egyszerre több helyen szerelnek az embereink, a másik, ami a legtöbb késést jelenti az az, hogy nagyon sokszor hiányos a legújabb POMAZI gyula karni, időben megmetszeni, sűrűn permetezni, kapálni, csonkolni, felkötözni, aztán jön a szüret a maga örömteli gondjaival, forog a prés, kéngyertya bűzlik a hordókban, gyűlik a cefre (pálinka lesz belőle), telik a pince, kíváncsian kacsingat a lopó a falról: milyen lesz az új bor? Esténként kettesben üldögéltünk a konyhában: Márton gazda, meg én. Előttünk a bor, a poharak. Beszélgettünk. Szőlőről, emberekről, katonadolgokról. — Aztán hova megy, ha leveti a mundért? — kérdezte egyszer a gazda. — Világgá — feleltem. Hamarosan leszereltem, fejest ugrottam a civil életbe (lám, mégse mentem világgá!), fővárosi emberként pergettem napjaimat, s hosszú évekbe telt, mire ismét D.- be vetődtem (Eger felé utaztam, kocsival: félúton gondoltam egyet, s letértem a D.-be vivő bekötő útra. Talán még megismer az öreg Lénárt, és megkínál a féltve őrzött hárslevelűből.) ... A ház üres volt, halott. Bedőlt a kerítés, burjánzott a gaz az udvaron, az ablakok betörve, a konyhaajtó kitárva ... Beléptem a házba. A „tisztaszobá”-ban csak egy rothadó szalmazsákot találtam, a konyhában kukorica- csutkák hevertek szerte a padlón, a kamrában senkinek sem kellő limlomok: bicikligumi, néhány lapátnyi brikett, rozsdás dróttekercs, lyukas lavór, és egy halom szőlőkaró a sarokban. A fészerbe is benyitottam. A góliáthordó elülső falát kiverték: mintha egy kerek, végtelen folyosó bejárata előtt álltam volna, amelyen Lénárt Márton is elindult, botjával kopogva, mérgesen dörmögve, mert épp abban az esztendőben kell meghalnia, amikor soha nem látott gazdag szüret ígérkezik. Ellenőrzés N em szeretjük, ha megvizsgálják, mennyit és hogyan dolgozunk, s még inkább tartózkodunk tőle, hogy mi magunk ellenőrizzük más munkáját. Talán a felelősség az, amit a fenti esetekben elutasítunk magunktól, talán csak egyszerűen félünk tőle, hogy ellenségeket szerzünk magunknak — az ok szinte felderít- hetetlen. Pedig az ellenőrzés része a vezetésnek. A Minisztertanács nemrégiben kiadott rendeletében az áll: mindenképpen különválasztandó a külső kontroll a belsőtől. Tehát az irányító szervek lefolytatta vizsgálat az adott intézménynél létező belső ellenőrzéstől. Ám ha valaki magas, széles, egyszóval áthághatatlan falat képzel el a kétféle tevékenység közé, hamis úton jár. A belső és a külső szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz, vizsgálódásainál számít a másik megállapította tapasztalatokra, eredményekre vagy buktatókra. Ami viszont lehetetlen: a külső vagy az irányítással összefüggő ellenőrzésben nem vehet részt a vizsgált intézmény egyetlen dolgozója sem. Nyilvánvalóan a remélt objektív eredményt szolgálja ez a kizáró szabály. Az ellenőrzés szándéka szerint nem törekedhet másra: az akit illet, ne csak tudjon a megállapítottakról, hanem tegyen is valamit a változtatásért, ha szükséges. Hogy a legközelebbi kontrolinál ne állapítsa meg ugyanazokat a hibákat a vizsgálat. Mert az ellenőrzés csupán akkor lehet hatásos, ha visz- sza-visszatérően sor kerül rá. Ha adott intézményben két-három, esetleg ötesztendőként végigfut a „rémhír” — jönnek az ellenőrök —, fejvesztett kapkodás lesz úrrá a dolgozókon. Igyekeznek mindennek utánanézni, mindent megtettek-e előzőleg, amit meg kellett tenniük. Az ellenőrzés eredményességéért elengedhetetlen, hogy a vizsgált intézmény tisztában legyen, mit várnak el tőle. Ellenkező esetben ugyanis az érkező ellenőröknek olyan kétes nimbuszuk lesz a dolgozóknál, mint Gogol Revizorjában, a váratlanul betoppanó revizornak. Mert ha nem tudjuk, mit követelnek tőlünk, csak félhetünk a kontrolitól. □ z efféle érzésekre pedig semmi szükség sincsen. Az ellenőrzésnél végképpen nem. Már csak azért sem, mert az efféle vizsgálatok csak akkor végezhetők el eredményesen, ha — következetességük és vissza-visszatérő jellegük mellett — az ellenőrzöttek segédkeznek elvégzésüknél. Nem ellenfélként, társként. I típusú gépek alkatrészellátása. Előfordult már olyan is, hogy két hónapig kellett várnunk a javítással alkatrészhiány miatt. A mi raktárkészletünk eléggé szűkös, csak a legszükségesebb darabokat tartjuk. Különben is az alkatrészeket csak a meghibásodott gépekhez lehet megrendelni, gépszám szerint. — Végeztünk egy felmérést, amelyben a házilag legyártható alkatrészeket vettük számba. Vannak — nem is egy kisebb alkatrész, különösén a munkagépekhez —, amelyeket mi, vagy más gyáregység elkészítheti a műhelyében. Úgy érzem, ezen a téren nagyot léphetünk előre és kell is, hiszen ezzel nagymértékben javítanánk a garanciális gépek szervizelését, a szolgáltatást. Természetesen érkeznek hozzánk panaszos levelek, gyors kivizsgálásra váró ügyek. Ezeket rendszerint soron kívül megkeressük, orvosoljuk panaszaikat, megtesszük ami tőlünk telhető. — Terveink között szerepel, amivel tovább javíthatjuk a szolgáltatást, hogy folyamatosan kicseréljük az elavult gépjárműparkunkat, illetve felújítjuk. Ezenkívül házi javítóműhelyt létesítünk, amelyben a háztáji gépeket — fejőgépeket, kerti traktorokat és munkagépeiket — javíthatjuk szakszerűen és gyorsan. Emellett az aratás idején még jobban megismertük az új kombájnok minden hibáját a kedvezőtlen körülmények között, nagy igénybevételnek kitéve. Ez mindenképpen segíti a további munkánkat mind ezen az őszön, mind pedig a jövőben. Elmondta: Pomázi Gyula, a MEZŐGÉP vállalat nyírteleki gyáregységének vevő- f zolgálati és minőségellenőrző csoportvezetője. Lejegyezte: Sipos Béla.
