Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. szeptember 15. Napi külpolitikai kommentár Időszerűtlen döntés É rezvén, hogy logikátlan és időszerűtlen lépés meg­tételére vállalkoztak, Washingtonban nem verték nagydobra Carter elnök döntését: a Vietnammal szemben alkalmazott kereskedelmi szállítási tilalom — embargó — meghosszabbítását. Az embargó a hideghábo­rús évek korai találmánya — s eredetileg a világ csed- őrének szerepét magának vindikáló amerikai politika csodafegyverének szánták. Annak idején az Egyesült Álla­mok — és az akkor szoros pórázra fogott nyugat-európai szövetségesei roppant gazdasági erejükkel visszaélve, ezzel az eszközzel próbálták megzsarolni a szocialista, vagy más, Washingtonnak nem „parírozó” államokat — eredményte­lenül. A hidegháborús időszakon már túl van a világ, az utóbbi évtizedben csak az Egyesült Államok alkalmazta ezt a berozsdásodott fegyvert, nyugat-európai szövetsége­sei ugyanis idővel felismerték hatástalanságát, s meggyő­ződtek bumeráng voltáról. Az amerikai vezetés viszont újból és újból megpróbálja bevetni — nemrégiben részle­gesen a Szovjetunió, most Vietnam ellen. Ráadásul a washingtoni döntés azután született, hogy Vietnam a maga részéről az utóbbi időben több baráti gesztust is tett az egykori agresszor, az Egyesült Államok irányába, s ezeket amerikai politikai körökben viszonoz­ták is. Legutóbbi megnyilvánulása ennek a Montgomery amerikai kongresszusi képviselő vezette delegáció vietnami látogatása volt. Hanoiban a küldöttséget barátságosan fo­gadták, s hozzájárultak a Vietnamban elesett amerikai ka­tonák földi maradványainak kiadásához is. A vietnami politikusok egyben jelezték: a diplomáciai kapcsolatok felvételét nem kötik az újjáépítési segély kiutalásához, holott az amerikai agresszió okozta sebek begyógyítása erkölcsi kötelessége lenne Washingtonnak. at nnek ellenére Carter elnök nem oldotta fel a fi diszkriminatív intézkedést. Washingtoni megfi­gyelők a döntés legfőbb okát abban látják, hogy az Egyesült Államok nem kívánja kiváltani a Vietnam­mal szemben mind provokatívabban fellépő Peking ne­heztelését. Az USA, amely Kínát elsősorban a Szovjet­unió ellen akarja kijátszani, szeretné normalizálni kap­csolatát Pekinggel, s ezért — a nemzetközi politika nor­máira fittyet hányva — harmadik ország kárára, kegyeit keresi. Pálfi Viktor Nyíregyházán a tsz-szövetségek küldöttei (Folytatás az 1. oldalról) egyik feladatának jelölte meg a már bizonyított, korszerű eljárások gyorsabb alkalma­zását. Szító Balázs, az Orszá­gos Tervhivatal osztályveze­tője a koordinációs bizottság­tól sok segítséget remél, — hangsúlyozta felszólalásában — a termelési információk, gondok felszínre hozásával, összegezésével, fontos adato­kat nyújthatnak a jobb ter­vezési munkához. A vita után a harminc kül­dött — akik egyben a bizott­ság tagjai — megválasztotta a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa Gyümölcster­melési Koordinációs Bizottság vezetőségét. A bizottság el­nöke: Főző József, a dán- szentmiklósi Micsurin Ter­melőszövetkezet elnöke, tit- titkára: dr. Józsa Endre, a Szabolcs-Szatmár megyei TE- SZÖV gazdaságpolitikai tit­kára, szervező titkára Makiá­ri Ferenc, a Szabolcs-Szatmár megyei TESZÖV munkatársa. A választást követően a bi­zottság üzemlátogatáson vett részt a nagycserkeszi Kos­suth Termelőszövetkezetben, ahol megtekintették a szövet­kezet egyik termő gyümölcsö. sét és tanulmányozták a be­takarítás munkáját. Csütörtökön reggel Nyír­egyházán folytatta munkáját a bizottság, ahol dr. Merényi Károly, a KERTFORG. KFT igazgatója a szaporítóanyag­termelés, -ellátás helyzetét és várható alakulását ismertet­te. Az előadást üzemlátogatás követte a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet­ben és a HUNGAROFRUCT tuzséri hűtőházában. NICARAGUA A felszabadítási front újabb offenzívája A Sandinista Nemzeti Fel­szabadítás' Front fegyveresei csütörtökön újabb offenzívát indítottak és Leon, Chinan- dega, Rivas, Esteli és Diriam- ba városának nagy részét el­lenőrzésük alatt tartják — jelentette az AFP francia hírügynökség managuai saj- tókörölclre hivatkozva. Különösen heves harcok folynak az ország második legnagyobb városában, Le- onban. Fokozódott az össze­tűzések intenzitása a Costa Rica-i határ közelében is. San Jóséban bejelentették, hogy a Nicaraguával szom­szédos területeken megerősí­tették a határőrséget. Venezuela és Mexikó csü­törtökön egyaránt aggodal­mát fejezte ki a nicaraguai helyzet miatt, ugyanakkor mindkét ország fővárosában közölték: egyelőre nem sza­kítják meg a diplomáciai kapcsolatokat a Somoza-re- zsimmel. Mexikói kongresszu­si körökben ezzel kapcsolat­ban rámutatnak: a diplomá­ciai kapcsolatok megszakítá­sa lehetetlenné tenné, hogy Mexikó részt vegyen az ame­rikai államok szervezetének a nicaraguai helyzet megvi­tatására összehívott külügy­miniszteri értekezletén. Ugyanakkor hangsúlyozták: ha az Egyesüli Államok a ta­nácskozáson közös interven­ciós erők létrehozását java­solná, Mexikó szembeszállna ezzel. Elkeseredett utcai harcok dúlnak a felszabadítási front harcosai és Somoza diktátor csapatai között. Képünkön: Masaya városban egy polgári halottat szállítanak el. (Ke- let-Magyarország telefotó) Útban a Vénusz—12 Csütörtökön újabb auto­matikus űrállomást indítot­tak útnak a Szovjetunióból a Vénusz felé. A Vénusz—12 űrállomás hasonló a múlt hét végén fellőtt Vénusz—11-hez és azonos feladata van: úton a bolygó felé, amelyet de­cemberben ér el, a kozmi­kus térről szolgáltat adato­kat, majd az égitest mester­séges bolygója lesz és onnan továbbítja a Földre a meg­figyelési eredményeket. Kádár János fogadta az osztrák nagykövetet O — A mama meg mindjárt igent mondott, mert Káro- lyomnak olyan megbízható képe volt, és a mama azt mondta, nem jó két nőnek egyedül utaznia a Balatonra — jobb, ha van velük egy férfi is, kísérőnek. Tetszik tudni, hogy van az: bejön a fülkébe valami részeg, mo­lesztálja az embert, aztán mit csinál két nő egymagában? Én akkor tizenkilenc éves voltam, és hát, ahogy sokan mondták, bizony elég szem- revaló... — Értem — dünnyögi az ügyvéd, s magában megálla­pítja, hogy a mama még ma, huszonhat év múltán is, elég­gé szemrevaló. A férje mosolyog. — Én meg már Lepsény­nél megkértem Ilonkám ke­zét, de ő egy év gondolkodási időt kért, azzal... — ... hogy a házasság ko­moly dolog! — vág közbe az asszony. — Azt nem szabad elsietni! — Ügy van, asszonyom! — bólint határozottan az ügy­véd. — Ezzel teljes mérték­ben egyetértek! — Meg aztán — merül me­gint a múltba a férfi — mind a ketten Madisz-fiatalok vol­tunk, gyűlöltük a bürokráciát és szentül hittük, hogy olyan kor jön, amikor „a papír nem számít”... Az ügyvéd az égre néz. — Hajaj, de mennyire szá­mít! Ispánki is bólogat, nyilván a postahivatal jár a fejében. — Az számít legtöbbet! De tessék mondani, hát ki gon­dolta volna ekkor, hogy az SZTK-tól az üdülőgondnokig, az iskolaigazgatótól a lakóbi­zottságig mindenki, mindig a papírjainkat fogja számon- kérni. . . Pedig Engels annak idején nem ilyen értelemben nyilatkozott a házasságról... — Hát igen — bólint az ügyvéd egyetértőén. Nincs ugyan fogalma róla, hogy En­gels mit is mondott a házas­ságról (hát nem csak a for­radalomról meg az osztály­harcról beszélt?), de nem óhajt ideológiai vitába keve­redni. * Kis csönd van. — És a gyerekek? — kér­di aztán az ügyvéd. Az asszony mosolyog. — Ö, azzal nincsen prob­léma. A férjem elismerte őket, így az ő nevét viselik. — Egy gonddal kevesebb — sóhajt a jogok őre. — Tessék képzelni, a fiúnk születése után a férjem me­gint megkérte a kezem ... — És? — De megint nemet mond­tam! — Bravó — mondta mély meggyőződéssel az ügyvéd. — Ez már karakán dolog! A férfi szól most, szégyen­lős mosollyal. — Azóta minden évben megkérem, a születése napján, de mindig kér egy újabb év gondolkodási időt. — Óriási! — lelkesedik az ügyvéd, s hosszan, hosszan nézi a fiatalos ügyfélnőt. — Micsoda bölcs előrelátás! Az asszony bólogat. — Mert az a szerelem ha­lála, tessék elhinni, ügyvéd úr: a házasság! Azzal a mil­lió kötöttséggel! Az ügyvéd hatalmasat só­hajt: — Hajaj, asszonyom! Ha én egyszer elkezdenék a há­zasságról beszélni!... Négy­szer nősültem, képzeljék, négyszer! Az egyik házassá­gom nagyobb baklövés volt, mint a másik! Baklövés? Ka­cagnom kell, vagy sírva zo­kogni! Baromság volt mind! Maga a pokol. — Én is annyi rossz házas­ságot láttam lánykoromban, szegény anyámét például, sze. gény Aranka nénémét, de tessék elhinni, még sorolhat­nám jócskán, hogy mindig attól féltem: az enyém is ilyen lesz, ha egyszer férjhez megyek... Szegény anyám örökös vitái az apámmal, hogy új bútor kellene, de nincs miből... Hogy szegény­kém borzong a régi, apósáék- tól örökölt családi ágyban, s nincs kedve benne még a szerelemre sem, és szegény apám goromba válaszai, hogy akkor talán költözzék fel a Várba, vagy legyen a herceg Eszterházy szeretője, de egy szegény fűszeres csak ezzel a garnitúrával tud szolgálni... Vagy szegény Aranka, akinek a férje vadászott! Tessék csak elképzelni: segédjegyző volt, s ami pénze volt, azt mind vadászpuskára költötte! Az uriszobában — mert az is volt nekik! — vagy tizenöt puska függött a falon, méreg­drága angol meg belga pus­kák, tizenkettes, tizenhatos, huszas, százféle kaliber, s egyik-másik elvitte félévi fi­zetését! És a vadászvacso- rák! És a körvadászatok! Éle­te legnagyobb büszkesége volt, hogy minden évben meg­hívták egyszer vadászni a Széchenyi grófék ... Egy-egy ilyen vadászat elvitt kétszáz patront, no meg az útiköltség, meg egy—két demizsonnyi célzóvíz, kedveskedni az urak­nak ... No? Szegény Aranka néném meg mint egy kis pa­rasztasszony: éjt nappá téve csak a pénzt csinálta aztán... Megfogott az mindent: tyú­kot, libát, kacsát tenyésztett, gyümölccsel bajolt, hogy ami amott kiment, az ura úri passzióin, az emitt, a paraszti munkán jöjjön be ... De per­sze, soha nem tudta utolérni magát, így aztán örökkön állt náluk a civakodás, hangos veszekedés, perpatvar... A szomszédok szerint nemegy­szer verekedtek... Az ügyvéd legyint. (Folytatjuk) rák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A látogatást a nagykövet kérte. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta dr. Johann Denglert, az Oszt­1 ■ "■ 1 —.......... . — Brazília választás előtt O 110 milliós Brazíliában október 15-én elnökvá­lasztást tartanak, bár az eredmény voltaképpen már most ismertnek tekinthető. Elegendő emlé­keztetni arra, hogy 1964 óta, amikor a hadsereg állam­csínnyel magához ragadta a hatalmat, Brazíliában kato­nai uralom van és a mindenkori tábornok-elnök előre kiválasztja utódját. Ez az utódlási forgatókönyv eddig három ízben működött, s ennek megfelelően négy tábor­nok (Castello Branco, Costa e Silva, Garrastazu és Gei­sel) követte egymást a Palácio do Planalto,, az elnöki re­zidencia dolgozószobájában. Annyi változás történt, hogy 1975 táján a jelenlegi elnök, Geisel, aki a hadsereg cent­rista szárnyának vezetője, meghirdette a katonai dikta­túra enyhítésének politikáját. Ez természetesen csak viszonylagos enyhítés. Mind­össze arról van szó, hogy a katonai vezetésnek ez a szár­nya a hatalmi pozíciók birtokában feleslegesnek tartja a katonai diktatúra legbrutálisabb megnyilvánulásait és olyan helyzetet kíván teremteni, ami zavartalanabbá te­szi a brazil rezsim együttműködését a fejlett tőkés orszá­gokkal, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. (Ennek megfelelően Washington is támogatja ezt az irányzatot. A Fehér Ház ugyanis Brazíliát már most Latin-Amerika regionális nagyhatalmaként kezeli és úgy véli, hogy a bra­zil rendszer a tőkés stabilitás egyik biztosítéka a konti­nens déli felében.) A Geisel-vonal természetesen távol van attól, hogy el­fogadná akárcsak a legkonzervatívabb értelemben vett polgári parlamentáris kormányzathoz való visszatérést. Ennek megfelelően bírták meg” az elnökválasztások for­gatókönyvét is. Már hosszú évekkel ezelőtt létrehoztak Brazíliában egy úgynevezett „ellenzéki pártot”, amely azonban csakis a hadsereg engedélyével működhet. Ez a párt a Brazil Demokratikus Mozgalom (MDB) azonban a dolog természeténél fogva a különböző árnyalatú polgári ellenzéki erők gyűjtőmedencéjévé változott. Lehetőségeit persze éppen ezért erőteljesen korlátozták. Az elnökvá­lasztás nem közvetlen, tehát nem a szavazatok döntenek. A választási kollégiumban a hatalom közvetlen irányítá­sa alatt álló kormánypárt 361 delegátussal rendelkezik az MDB 231 megbízottjával szemben. Így a hadsereg hatal­ma, Geisel tábornok által kiválasztott jelölt győzelme voltaképpen eleve biztosítva van. A jelöltet a hadsereg jóváhagyásával Geisel már 1977 őszén kiválasztotta. Az örökös Figueiredo tábornok, aki korábban a brazil katonai hírszerző szolgálat főnöke volt és rendkívül jó kapcsolatok fűzik a Pentagon katonai kö­reihez. Ahhoz, hogy Figueiredo jelölését el lehessen fo­gadtatni, Geiselnek le kellett győznie a hadsereg szélsősé­ges, ultra szárnyát. Ez a szárny nem ért egyet a „mérsé­kelt katonai diktatúra” koncepciójával és továbbra is az elnyomás élesebb, brutálisabb formáit követeli. Ennek a csoportnak a vereségét 1977 októberében Frota hadsereg­ügyi miniszter, majd Abreu tábornok, az elnök katonai irodája főnökének bukása jelezte. A legutóbbi hónapokban már csak arról folytak vi­ták, hogy ki legyen az ellenzéki párt (az MDB) jelöltje. Ez csak augusztus végén dőlt el, s a belső pozícióharc igen érdekes eredményt hozott. Az ellenzéki párt egy nyugal­mazott tábornokot választott elnökjelöltnek, Euler Ben- tes személyében. Ez azt jelenti, hogy 'a katonai diktatúra bevezetése, 1964 óta első ízben áll egymással szemben két tábornok az elnökválasztásokon! A hatalmi viszonyok is­meretében persze az nem várható, hogy az ellenzék jelölt­je győzedelmeskedjék. Erről a választási kollégium össze­tételének megválasztásával a hatalom éleve gondoskodott. E uler tábornok jelölése azonban mégis hozhat bi­zonyos változást Brazília politikai viszonyaiban. Az elnökválasztást ugyanis egy hónappal később, november 15-én kongresszusi választások követik, s ezzel egy időben Brazília 22 szövetségi államának helyi tör­vényhozását is megválasztják. Az utóbbi hónapokban (kü­lönösen a gazdaságilag legfejlettebb államokban, minde­nekelőtt Brazília ipari szívében, Sao Paolóban) a sú­lyosbodó gazdasági nehézségek miatt áz ellenzék előre­tört és heves sztrájkmozgalmak robbantak ki. Euler Ben- tes tábornok személye alkalmas arra, hogy a rendkívül heterogén ellenzéki csoportosulások erejét helyi szinten egyesítse — még akkor is, ha elnökké választásának esé­lyei rendkívül csekélyek. így elképzelhető, hogy miköz­ben sikerrel „írják meg” októberben a hivatalos elnökvá­lasztási forgatókönyv legújabb fejezetét, törvényhozási és állami szinten mégis erőeltolódás keletkezik Latin-Ame­rika legfontosabb országában az ellenzéki erők javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom