Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-11 / 188. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1978. augusztus 11. KOMMENTÁR „Strandkormány” Lisszabonban? R két hete kirobbant portugál kormányválság nyomán kialakult politikai versenyfutásban a „fekete ló” győzött: Eanes köz- társasági elnök párton kívüli politikust, Alfredo Nobre da Costát bízta meg az új kabinet megalakításával. Erről a megbízott kormányfő csütörtökön már meg is kezdte tanácskozásait a politikai pártok képviselőivel, a független politikai személyiségekkel, valamint a hadsereg vezetőivel. Soares szocialista párti miniszterelnök, akit az államfő július 27-én menesztett, azt követően, hogy koalíciós partnere, a konzervatív irányzatú Demokrata Szociális Centrum Párt cserbenhagyta, egyenesen azzal vádolta meg az államfőt, hogy „nem tartotta tiszteletben az alkotmányt”. Ezt arra alapozta, hogy az új kormányfő kijelölésekor az államfő nem kérte ki a legnagyobb parlamenti párt, vagyis a Portugál Szocialista Párt — Soares pártja — véleményét. Meglepetésének adott hangot Sá Carneiro, a szociáldemokraták vezetője is. Negatív álláspontra helyezkedett a kérdésben a Portugál Kommunista Párt is. Kiadott közleménye szerint az elnök választása nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek a jelenlegi válság megoldásához szükségesek. A nyilatkozat figyelmeztet: Nobre da Costa eddigi politikai szereplése arra vall, hogy a vállalatok állami ellenőrzésének csökkentésére fog törekedni, holott ennek éppen az ellenkezőjére van szükség. Egyedül a Soares-kormányt megbuktató Demokrata Szociális Centrum Párt vezetője nevezte „jó választásnak” Nobre da Costa kijelölését. A fasiszta rezsim megdöntése óta sorrendben az ötödik miniszterelnök egyébként „civilben” gépészmérnök és üzletember, több nagyvállalat vezetőségének tagja. A menesztett Soares kormányában iparügyi miniszter volt. Most úgy nyilatkozott, hogy megbízatását átmenetinek, s kabinetje fő feladatának az államügyek továbbvitelét és egy új választási törvény kidolgozását, illetve parlamenti elfogadását tekinti. A jelek szerint az új kormányfő is tisztában van vele, hogy az igazi politikai erőpróba még hátra van. P. V. Aczél György fogadta a nigériai pénzügyminisztert Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön hivatalában fogadta James Oluleye nigériai pénzügyminisztert. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár és Vadász Frigyes, hazánk nigériai nagykövete is. Postabontás a világűrben Összekapcsolódott a Szaljut és a Progressz—3 Csütörtökön, moszkvai idő szerint hajnali 3 órakor a Progressz—3 teherszállító űrhajó összekapcsolódott a Szaljut—6 űrállomással. Az összekapcsolást az eddigi gyakorlatnak megfelelően automatikusan, földi irányítással végezték, de az utolsó szakaszban részt vettek abban az űrállomáson dolgozó űrhajósok, Vlagyimir Koval- jonok és Alekszandr Ivan- csenkov is. Mint emlékezetes, a harmadik teherszállító űrhajó kedden kora hajnalban rajtolt Bajkonurból. Ezzel ismét „meghosszabbították” a Szaljut űrállomás életét. A Progressz ugyanis nagy mennyiségű — több mint ezer kilogramm „darabárut” — főként élelmiszert, vizet, sűrített levegőt és üzemanyagot vitt az űrhajósoknak — ez több hétre elegendő számukra és látogatóik számára. A korábban fellőtt Progressz—2 teherűrhajó is sok élelmiszert vitt magával, ez azonban csak a készletek feltöltésére szolgált. Mindkét űrhajón több új műszert, berendezést is eljuttattak az űrállomásra, részint az újabb kísérletek céljaira, részint az elhasználódott, elromlott alkatrészek pótlására. Az új szállítmányban például olyan tartályok is vannak, amelyekkel az űrállomás mini olvasztókemencéjében újabb ötvözeteket, félvezetőket lehet előállítani. Fontos része a szállítmánynak a posta: Koval jonok és lvancsenkov több le- velet kapott barátaitól és mindenekelőtt családjától. Különösen nagy örömet jelent a „postabontás” Ivan- csenkovnak: barátai elküldték az űrállomás fedélzeti mérnökének kedvenc gitárját. Az űrállomások történetében először tehát „gitáro- zási kísérleteket” is lehet folytatni a tartós űrrepülés során... Tűzszünet Bejrutban Kiürítik az elfoglalt állasakat A szerdai diplomáciai erőfeszítések eredményeként érezhetően enyhülni látszik a feszültség Bejrutban a jobboldali keresztény erők és az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei között, A szíriai csapatok csütörtökön hajnalban megkezdték Beirut keresztények lakta városrészében elfoglalt állásaik fokozatos kiürítését. A visszavont kontingensek létszámát hivatalosan nem jelentették ugyan be, de jobboldali források alapján nyugati hírügynökségek, mintegy 120 főre becsülik. A csapatmozgások körzetében a jobboldali erők vezetői megfigyelőként jelen vannak. A jobboldali keresztény erők egyesített csapatainak parancsnoksága szerdán éjszaka tűzszüneti parancsot adott ki fegyvereseinek. A falangista rádió arra szólított fel, hogy a harcokat minden frontön szüntessék be. A jobboldali milicisták parancsnoka megtiltotta, hogy az összetűzések gócpontjában, Beirut keleti szektorának Asrafija negyedében a keresztény milicisták katonai egyenruhában, fegyveresen jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. A rendezési tervek szerint Beirut keresztény negyedében a libanoni kormány biztonsági erőinek kell ellenőrizniük a szerdán megkötött megállapodások betartását. A részletek kidolgozására további tárgyalásokat folytatnak még. Megfigyelők egyelőre csupán korlátozott jelentőséget tulajdonítanak, a libanoni keresztény jobboldal milíciái és az Arab Liga szíriai egységei között a több mint öt hete tartó összetűzések megakadályozására elrendelt lépéseknek, a politikai ellentétek ugyanis továbbra is megoldatlanok. A keresztény milíciák változatlanul nem ismerik el a szíriai csapatok jelenlétének jogosságát. A csütörtökön megkezdett erőátcsoportosítások megfigyelők szerint aligha elegendők az összetűzések végleges megszüntetéséhez. Szíria, avagy közel van Kelet 4. Új Gilgamesek Mintafalu az Eufrátesz mentén. Lenn állok a gát „lábánál”: negyven méter magasból, hét „kapun” keresztül zúdul lefelé, valósággal rám az Eufrátesz vize. A gát túloldalán, negyven méter magas és több mint 600 négyzetkilométernyi víztömeg. Ahol most állunk, a gát túloldalán, az óriás tó feneke. Mögöttünk aztán csendesen bóklászik tovább a bibliai múltú folyó. A gát és mögötte az óriás smaragdzöld tó hivatott arra, hogy a kiépülő és már épülő gátrendszerekkel újabb 640 ezer hektárt lehessen öntözni Szíria keleti részén. Ez százezer hektárral több, mint amennyit most öntöznek. És mindez annak a gátnak köszönhető, amely itt magasodik előttem és még 800 megawatt áramot is termel az erőmű, annyit, amennyi majdnem fedezi a jelenlegi szíriai víllamos- energia-szükségletet. A szoba, vagy inkább iroda, ahol most pálcával a kézben mutogatja a falra akasztott térképen Abdul Razak al Haszan, a gát- és öntözőrendszer igazgatóhelyettese, hol és mekkora területeket lehet majd öntözni, a helység jó, ha tizenöt négyzetméter: és belefér 640 ezer hektárnyi álom. .. — Miért lenne álom? Majd elmegyünk Araedbe és ott megnézhetik, hogy mi a valóság... Persze még évtized kell, hogy kiépüljön a teljes öntözőrendszer, hogy megépüljenek az új falvak és földjeiken kialakuljanak a szövetkezetek, állami gazdaságok, de a dolgok nagyon szépen háládnak. Igazán szépen —* teszi hozzá Abdul Razak és mutatja tovább a térképen, hol dolgoztak a szovjet, román, bolgár, nyugatnémet, holland, angol szakemberek, azt vizsgálva, melyek az öntözésre alkalmas területek. Munkájukat illusztrálandó egyetlen adat: a 640 ezer öntözhetőnek ítélt területet kétmillió hektárból választották ki. — A japánok például itt — és mutatja a térképen, hogy hol — 50 ezer, a szovjetek emitt további 100 ezer hektárt vizsgáltak meg és ők még négyezer hektárra, mintegy ajándékul és kedvcsinálásul, még gépeket is adtak, ingyen, hogy munkához lássunk — cikázik a pálca tovább a térképen. A szovjet segítség visz- szatérő fogalom itt az Eufrátesz partján. Hogyne lenne az, amikor számos nyugati tőkés cég — amerikai, angol, nyugatnémet stb. — önzetlennek aligha nevezhető ajánlkozása mellett érkezett a szovjet ajánlat: segítenek felépíteni az eufráteszi gátrendszert. A hosszú-hosszú évek — talán évszázadok — óta folyó vitára pontot téve 1968- ban megjelennek a szovjet szakemberek a munkák előkészítésére. 1969. augusztus 19-én aztán megtörténik az „első kapavágás”. És 1978. május 8-án Asszad elnök felavatja e térség legnagyobb vízi erőművét és gátrendszerét az Eufráte- szen. Pedig közben ott volt 1973: a 90 napos közel-keleti háború. S a gát magasából rá lehetett látni a csodálatosan nagy víztükörre, mögötte és felette az immáron 80 ezer főre gyarapodott El Saura városára. Hr A kombájn óvatosan megfordul a hatalmas tábla végén és már dübörög is visz- sza. Porfelhőt húz, csörgő zajt csap, teherautók jönnek, mennek üresen, majd telve gabonás zsákokkal. A kép megszokott, mintha otthon lennénk. Megszokott és mégis más. Nemcsak az európai ember számára agyatforraló hőség, a távoli agyagsárga hegyek miatt, vagy azért, mert számunkra kevéssé ismert kombájntípusok végzik itt a munkát, hanem azért is, mert a kombájnosok burnuszbán ülnek a kormány mögött. A falu — tizenöt épült fel a vizek partján — az itteni állami gazdaság „tulajdona”. Lakói a gazdaság munkásai, akik szinte még tegnap cserélték fel a sátrat, a végtelen sivatag térségeit, a csendesen vonuló nyájak, tevecsordák terelgetését a letelepedett és szervezett életmóddal. Nem megy könnyen, nem megy az egyik napról a másikra: iskola kell, felnőtt oktatás kell, víz kell és higiénia kell és lakás és televízió kell. Mintafalvak ezek? Kétségkívül. De nem kirakatfalvak. Tanúsíthatom, hogy országszerte mind több az ilyen szerény, de az előző élethez képest óriási lépést jelentő település. S mindegyik körül ott a víz és ott a Zöldellő gyümölcsös, ott a már termesztett takarmányt biztosító lucernatábla, ott a búza, meg az árpa. A világ egyik legrégibb és ránk maradt eposza a Gilgames hősi ének. A rettenthetetlen, a legyőzhetetlen, az örök életű Gilgamesről szóló eposz Mezopotámiában született. Valahol az Eufrátesz mentén. Mosolyognom kell: szikár, sovány, egyáltalán nem hősi kinézésű arabok forgolódnak a teherautóval, a már tarlót szántó traktorokkal, kombájnnal, küszködnek a búzás zsákokkal. Gilgamesek? Többek. Természetet, tájat átvarázsoló szabad emberek. Gyurkó Géza Következik: 5. Múlt és jövő. 44. — A fene megeszi, azt mondta Tibornak, „bocsánat, csak egy hálapuszi...” Mit tudom én, a vizeskannákért ... valami ilyesmi... nehogy komolyan találjam venni... — Azt akarod mondani, hogy nem is kellenéi neki? ! Ezt már valóságos anyai felháborodással mondta. Az ő lánya... hogy az nem kellene valakinek? — Mindenesetre nem mutatott olyan szándékot, hogy Tiborral harcba kívánt volna szállani érettem ... Érettem, így mondta. Gitta egy pillanatra arra gondolt, hogy hátha csak a harc elől tért ki ez a Laci... de azután arra, hogy a harc elől — Tiborral? De nem, akárhogyan is törik a fejüket, ez egy olyan alak, aki az első pillanatban megfutott, és meg sem állt a Duna közepéig, hiszen még most is ott van. Ott? . .. Nem is látta; csak nem fulladt bele? Mert akkor meg úgyis mindegy. De nem, megpillantotta a Klári két veszett kölyke a sekély vízben ... az ártatlan, hogy játszik ... Nincs más hátra, mint mégis visszatérni Tiborhoz, folytatni a vigasztalást és kieszközölni, hogy legalább hallgassa meg Kati bűnbánatát és bocsánatért esedezését. Csak aztán Kati is hajlandó legyen egy valamennyire, ha nem is hihető, de elfogadható bűnbánatra. Hajlandó? Még hogy ő legyen hajlandó. Csak merjen ellenkezni! Mindazok után, amit máma... csak ezen a mai napon is véghezvitt érte... Hogy játszotta ő itt végig a hozománygyűjtés különféle alakoskodó szerepeit... Ahogy ő ösztönösen rátalált a négyszemközti beszélgetések egyedül járható útjára, mikor azt érezte, hogy a széles társaság előtt ezt mégsem alkalmas... A hős anyának képzelte magát. Mégpedig olyan hős anyának, akinek most a gyermeke hálátlansággal fizet. — Kati... Én még most az egyszer utoljára odamegyek Tiborhoz. Kieszközölöm, hogy hallgasson meg... de addig te kiagyalod, mit mondasz neki... valamin te is gondolkozhatsz ... Nem fogod nekem feldúlni az egész nagy- nehezen létrehozott építményt! Világos? — Igen, Anyu. Kati úgy mondta ezt az igenanyut, mint a megszeppent és bűnbánatos gyermek. Gitta ezekután még néhányszor végigment a parton, súlyosan töprengve, hátul összefont ujjakkal, mint egy férfi. Gondolkozott. ★ Tibor a fatönkön ülve. súlyos elhatározásra jutott. Lelke két ellentétes sarka között az ellentét csak nagyobbra nőtt. A.fel-feltámadó reményért meg éppen szégyellni kezdte magát. Hát mi vagyok én? Velem akármit lehet csinálni? Ahogy elnézte a két sétáló nőt, elképzelte, hogy mit forralhatnak megint. Hát nem! Mert hiszen amit látott, azt kétségtelenül látta. Ez a Laci, ez az őhozzá képest minden bizonnyal jelentéktelen fickó, csak idejön, alighogy megismerkednek, egy pillanatra egyedül maradnak, és már esnek is egymásnak, kint az úton, mindenki szeme láttára... sőt a vőlegény szeme láttára... Hát ilyenek. De ez a vőlegény véletlenül éppen én vagyok... és én ezt nem nyelem le... Nem nyelem le — ezt hajtogatta. Csak nézte növekvő dühvei, hogy anya és lánya a parton le-fel sétálnak. Igen, most főzik ki a következő lépést ... a következő fondorlatot ... ellenem ... Nem nyelem le, nem nyelem le... Hirtelen elhatározással felállt és ő is odament az anyjához. Lekuporodott mellé. Amikor lekuporodott, még nem tudta, mit fog mondani, de amikor az anyja várakozóan rápillantott, önmaga számára is vadonatúj gondolatként ez jött ki a száján: — Édesanya, menjünk innen! Menjünk el minél hamarabb! Mari mama nem kérdezte, miért? Nem kérdezte, mi történt? Felállt, megindult, ment egyenesen a kocsijuk felé.' (Folytatjuk)
